Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

5 Ilétfő, 1988. május 2. Kitüntetések május 1. alkalmából A Szegedi Fodrász Vállalat dolgozói közül — a felvonulás elótt rendezett vállalati ünnepségen — Kiváló Munkáért kitüntetést vett át Nyersbakó Lajosné női fodrász. A Szegedi Közlekedési Vállalat dolgozói a május elsejei felvonulás előtt a Szabadság filmszínházban vállalati ünnepséget tartottak, ahol a közlekedési miniszter Dicsérő Oklevelével ismerték el az SZKV dolgozóinak múlt évi színvonalas munkáját. Járműveik 99,5 százaléka közlekedett menetrend szerint Csökkent a túlóra-felhasználás, és 2,2 millió forint értékű devizát takarítottak meg a trolikhoz gyártott felsővezetők-alkatrészekkel. Az ünnepségen — ahol a Dicsérő Oklevelet Katona András, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője adta át a kollektívának — a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés bronz fokozatát kapta Igaz György és Zsebük László. A szakma ifjú mestere lett Tuszinger Erika, Paragi László és Ágoston Ferenc. Kiváló Munkáért kereskedelmi miniszteri kitüntetést vettek át tegnapelőtt, szombaton a Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat következő dolgozói: Czank Istvánné számlaellenőr. Turi Imréné ABCvezető, Lázár Ferencne boltvezető, valamint Ascher Alice jogi és ellenőrzési osztályvezető. Új gazda, új bérlő A szőregi téglagyárról Októberben irtuk, eladó a szőregi téglagyár. Pár évvel ezelőtt fölújították 8 millióért, és 3-3 és fél millióért árulták. Nem sokkal cikkünk után az a hír járta, hogy el is kelt, két ember vette meg. Mostanában azt hallottuk, a szőregi tsz az üj gazda, és az egyik felét mindjárt bérbe is adta. Üjra kezdett érdekelni bennünket a dolog. A tsz elnöke azt mondja, 5 és fél milliót adtak érte. Eszük ágában sincsen újra indítani. Ott az iparvágány, már föl is újították, mütrágyakozpont lesz belőle. 400 vagon műtrágyára számítanak, körülbelül évi félmillió forintot megtakarítanak, ha nem kel! a vasútról kocsikkal fuvarozniuk. A szikkasztószineket tarolásra használják majd, és ha egyszer pénzük is lesz rá, kacsát vagy libát is tartanak majd a bányató körül. Szándék ez csak, említeni se akarta. Ha az elkövetkező időkben minden a legsimábban menne, akkor is eltelne három vagy négy esztendő, mire lehetne belőle valami. Nem az ötleten, a pénzen múlik. A kemencét kéményestül, az irodaépület felét, és egy hektár területet azonban bérbe adtak az egyik kisszövetkezetnek. Várakozásra intettek a kisszövetkezet vezetői: éppén most dolgozzák ki, mit akarnak gyártani Szöregen. Természetesen megvártam, amíg pontos dolgokat mondhatnak. A Tisza Ipari Szolgáltató Kisszövetkezet elnökhelyettese vállalta, hogy beavat terveikbe. Abból indultak ki, hogy nagy a keletje az építőanyagoknak, tehát azt kéne gyártaniuk. De nem téglát, sót nem is olyasmit, amihez agyag kell, hanem egészen mást. Hallottak róla, hogy Dunaújvárosban Bakos László föltalálta, hogyán lehetne kohósalakból födémbéléseket és falazóelemeket készíteni igen egyszerűen, de kevesen érdeklődtek a találmány iránt, A kohósalak olcsó — viszonylag! —, vasúton szállítható, az iparvágány egyenesen Szőregre hozhatja. Hamar megegyeztek. Az elém rakott ismertetőkből az derül ki, mindkét termékből hiányzik a forgalomban levő gázbeton hátrányos tulajdonsága, ugyanakkor lényegesen olcsóbb. Annak a híre is eljutott hozzájuk, hogy Jugoszláviában Erős István új eljárással burkolólapokat gyárt. Ráadásul olyan anyagokból, amelyek eddig csak szenynyezték környezetünket, vagy hulladéknak számítva elhelyezési gondokat okoztak. ArA'i ledarálható és keverhető, az szinte mind alkalmas rá, hogy alapanyagként szóba jöhessen. Műanyag zsákok, fóliák, hordók, kohósalak, pernye, perlitgyártási hulladék, fürészpor, mezőgazdasági hulladék, melléktermék, és elsorolni is nehéz, mi minden még. A találmány lényege, hogy az összedarált és megfelelően kevert alapanyagokat valamilyen adalékanyaggal vegyítenek, formába öntik, a téglagyári kemence megfelelő kamrájában hőkezelik. Az alapanyagtól és a formától függően álmennyezetek, belső, külső falburkoló lapok, félmeleg padlólapok, hőszigetelő csövek, de akár kegytárgyak is készíthetők. A felület és a méret annyi változatban készülhet, amennyire igény lesz majd. Igen lényeges szempont, hogy ezek is jóval olcsóbban kerülhetnek forgalomba, mint hagyományos társaik. Azt tervezik, ősszel már megkezdhetik a. termelést, és még ebben az évben 25 ezer négyzetméter burkolólapot gyárthatnak. Jövőre már 100 ezer négyzetméter lenne, 1992-ben azonban már 250 ezer is lehetne. A beruházás tervezett összege 20 millió forint, a kohósalakból készülő elemeké 5 millió, de mindkettő megtérülhet már jövőre. Erősen bíznak benne, értékesítési gondjaik nem lesznek, a jó építőanyag változatlanul kapós. A burkolólapok iránt külföld is érdeklődik. Nyilván azt várnák olvasóink, mondjunk vélemenyt is mindarról, aminek a szőregi téglagyár lesz majd a (kibocsátója. Nagyon az elején tartanak még, kész terméket csak fényképen láthattam. Változatos színekben, változatos íölülettel és változatos méretekben kínálják magukat a fényképen látható lapok. Az elmondás szerint masszívak, nem vetemednek és nem deformálódnak, ráadásul igen hosszú életűek lesznek. Kedvező adottság, hogy közel van már a földgáz a téglagyárhoz, csak meg kell toldaniuk a vezetéket. Könnyen szabályozható, egyenletes fűtést jelent a földgáz, és ez nyilván a portéka minőségét is javítja. Lényeges szempontja a kisszövetkezetnek, hogy minden vállalkozása sikerüljön, mert tavaly — ezt se hallgathatjuk el — ráfizetéssel zártak az évet. Sokágú tevékenységbe kezdtek, bizakodnak, siker koronázza igyekezetüket ebben az esztendőben. Téglagyári bérleti díjuk évi félmillió forint, és a szerződés egyelőre tíz évre szól. Munkaerőgondokra nem számítanak, a közelben lakók kötődése nyilván előnyös lesz számukra is. Horváth Pczső >> És akinek szép lelkében A Royal irodalmi kávéházban Három a karmester A karmesteré a legkülönösebb foglalkozások egyike. Pálcájának egyetlen intésére óriási hangtömbök szakadnak fel vagy némulnak el, mozdulatai nyomán kel életre a néma partitúra — de saját maga egyetlen hangot sem tesz hozzá az előadáshoz. A produkció korlátlan ura, a pódium közepén magasodik százfőnyi együttese fölé — de a reflektor fénye hátulról éri. A publikum csak a frakkot és a pálcát látja — még a rekvizitumok is a mágus asszociációját keltik — és tényleg csodálatos dolgokat kap a hangversenyen. Oberfrank Géza, Szeged város főzeneigazgatója, Moilnár László, a szegedi szimfonikusak első karmestere és Cser Miklós, a Szegedi Nemzeti Színház első karmestere most kávéházi asztalhoz ül közönségével. Sokszor órákig hallgattuk már őket anélkül, hogy megszólaltak volna, most a beszélgetésben nem a zenéé, hanem a zenélő emberé a főszerep: hogyan élik át különös mesterségüket? Maga az opera, működésük fő területe is különleges műfaj. A zenés színház összetettségéből rengeteg konfliktus származik. Kié az opera? Az énekesé?, a karmesteré?, a rendezőé? (a zeneszerzőé) — a műfaj története során mindig eltérő volt a válasz. Mi erről hármójuk véleménye? Várhatóan más a fordítóként és rendezőként is működő főzeneigazgató, mintadarabok második szereposztását vezénylő, a későbbi előadásokat átvevő karmestereké. Mennyire lehet egyáltalán harmonikus az együttműködés az azonos darabot vezénylők között, hogyan éli át az alkalmazkodást a főnökével csak egy évtizednyivel fiatalabb két másik karmester? Ma este 6-kor persze muzsikálás is lesz: a karmesterek meghívott énekes kollégáikat 'kísérik zongorán. Vendégeik: Szonda Éva, Vajda Juli és Gurbán János. A házigazda: Gyüdi Sándor az ének. „A legnagyobb élményem az volt, hogy a múlt század végén és a század első évtizedeiben mennyivel jelentősebb társadalmi visszhangja, közéletet megmozgató szerepe, Szeged életét pezsdítő jele'ntösége volt a kórusmozgalomnak". — mondta egy interjúban Erdős János karnagy, visszaemlékezve a históriai dokumentumokban való búvárkodására, aminek eredménye a most megjelent könyv, a 125 éves szegedi kórusmozgalom története. Nos, bizonyára igaza van — ha abból a' szemszögből tekintünk, hogy Bartók, Kodály, iBárdos országában talán keveseké a dal, a közös éneklés öröme. Az is igaz lehet: mozgalomról beszélünk, most is, pedig időnként úgy tűnhet, mozgalom kevéssé — inkább „csak" kitűnő, jó és kevésbé jó kórusok léteznek manapság. Remélhetően senki nem fogja föl ünneprontásként a fontieket. Mivel a tények letagadhatatlanok, a szegedi kórusok ünnepén az is az előbbiek mellé kívánkozik, hogy ebben a városban éppenséggel igen sok kórus működik, köztük méltán országos és nemzetközi rangúak. Lehet, hogy némelyik dalos csapatnak lelkesedéssel, személyes áldozatvállalással kell kompenzálni hiányzó működési feltételeket, de művészetük ezt — egyelőre — nem sínyli meg. És hogy mecenatúra is létezik itt, meg a város polgárainak érdeklődése, élményre nyitottsága, az is bebizonyosodott az ünnepen. Titok persze nincs. Sokan így foglalják össze a szegedi kóruskultűra magas minőségének eredőit: a hagyományok ereje, a kiemelkedő karnagy-egyéniségek munkássága, a fölkaroló mecénási buzgalom. A szombati ünnepen mindennek nyoma volt. A Szegedi Dalárda létrejöttétől, 1863-tól számítjuk az itteni kórusmozgalom históriáját; a 125 éves évfordulóra egész napos, igen sikeres, lélekemelő mozzanatokban gazdag eseménysorozatot szervezett a városi tanács vb művelődésügyi osztálya-; együtt a kórusokat fenntartó intézményekkel, és szervezetekkel. A nap fénypontja, legjelentősebb eseménye a nagyszínházban megtartott jubileumi díszhangverseny volt. Helyünk itt nincs a részletes méltatásra, de egyetérthetünk az ezúttal műsorközlői-szóvivői szerepet vállalt Lukin Lászlóval: a zeneirodalom remekeit a szokatlan „felállásban" is magas színvonalon, élményszerűen tolmácsolták a szegedi kórusok. A gyermekkarok (a Béke utcai iskola, a tarjáni 3-as iskola, az 1-cs gyakorló Bartók és a rókusi 2-es iskola Kodálykórusa) Erdösné Fagler Erika, Korsósné Balogh Katalin, Nagy Lászlóné és Kalmár Ferencné vezényletével nyitották a díszhangversenyt. A munkáskórusok (Démász Erkel Ferenc Kórusa, MAV Hazánk Énekkara, Szakszervezetek Általános Munkáskórusa, Ipari Szövetkezetek Vegyes Kara) Kodály- és Bárdos Lajosműveket énekeltek, Koczka Ferenc és Delleyné Halama Piroska vezényletével. Az egyetemi és főiskolai vegyes karok (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Vegyes Kara, a SZOTE Parthiscum Vegyes Kara, Szegedi Egyetemi Énekkar) klasszikus művekkel remekeltek, Kreuter Vilmosné (Bartók; Négy szlovák népdal, Maczelka Noémi zongoraművész közreműködésével). Cser Miklós (Kodály—Virág Benedek: Szép könyörgés) vezényletével; Joó Ete dirigálta az élményszerűen fölhangzó, érzelemmozdító Bárdos-művet, a Szeged felölt. A szünet után következtek a középiskolai énekkarok (Radnóti, Ságvári gyakorló, Széchenyi. Tömörkény gimnázium), Hofszang Józsefné és Szécsi József irányításával, majd a női karok (tanárképző főiskola I. és II. számú női kara, Szegedi Pedagógus Női Kar; Tömörkény leánykar). Ordas Péter Kodály gyönyörű Pünkösdölöjét, Mihálka György pedig az Angyalok és pásztorok című kórusművét vezényelte, remek, felséges hangzású előadásokban lehetett részünk. A vegyes karok (Canticum, Ifjú Zenebarátok, a zeneművészeti főiskolai vegyes kar és a Bartók-kórus) Gyüdi Sándor, Erdős János, Berényi Bogáta és Rozgonyi Éva irányításával a modern és klasszikus repertoár legszebb — legnehezebb darabjaival fergeteges sikert arattak, a szépség erejét-hatását deNagy László felvételei monstrálták. Több mint ezer dalos, az összkar énekelte Kodály—Berzsenyi A magyarokhoz című remekét, Oberfrank Géza vezényletével az ünnepi koncert fináléjában. ÍA hangverseny egésze: egyedi, felemelő élmény volt; méltó megmutatása annak, hogy a kóruskultúra életünk része; hogy az éneklés művészete elevet hatóerő. Bensőséges ünnepséget iktattak a rendezők a koncertprogramba: Papp Gyula tanácselnök köszöntötte a dalosokat ünnepükön, és a Miniszteri Dicséret kitüntetést adta át a leginkább odaadó munkát végző kórustagoknak: Csonka Istvánnak (MÁV Hazánk), Jurka Józsefnek (Démász Erkel), Fehér Andrásnak (Szakszervezetek Altalános Munkáskórusa), Kollár Jánosnénak (Ipari Szövetkezetek Vegyes Kara), Vass Irénnek (Bartók-kórus), Horváth Verának (Ifjú Zenebarátok), Kós Péternek (Canticum), Mayer Ilonának (Egyetemi Énekkar), Tapodi Péternek (SZOTE Parthiscum) ; Szeged éremmel tüntették ki Erdős János, Szécsi József, Mihálka György, Kalmár Ferencné, Rozgonyi Éva, Joó Ete karnagyokat. A hangverseny után a tanácsházán rendezett fogadáson Szeged-érmet vettek át a kórusokat fenntartó intézmények és szervezetek képviselői ; Makiári József, a Kórusok Országos Tanácsának elnöke pedig a tanácsi mecenatúráért mondott köszönetet, s emléklapot és Kodály-érmet adott át Papp Gyulának. A szegedi dalolónap programja este folytatódott: a Pantheonban a tisztelet koszorúit helyezték el a kórusok zenekultúránk nagyjainak emlékhelyein, Erkel, Liszt. Bartók, Kodály szobránál. A város terein, udvarain, utcáin íelcserdülő éjszakai szerenáddal zárult a .-*»"»di énekkarok ünnepnapja. S. E.