Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

Csüioriök, J988. május 5. 5 Régi óvoda, Móraiialom Most l-es .számúnak nevezik hivatalosan, a mórahalmiak azonban „csak" régi óvodának. Igazuk is van: fél évszázados az óvodájuk. Sipeki Balázs Margit — apáca volt, úgy tudják a faluban — alapította. 1938-bar. Házról házra járt, amíg összeszedett 20 gyereket... A magánházban működött aztán az óvoda, egészen 1950-ig, akkor került át a mostani helyére. 1952-ben államosították. Innentől néni sokban különbözik a mórahalmi óvodatörténet a többitől. A gyerekek létszáma a mindenkori demográfiai hullámhegyek és -völgyek szerint alakult, az óvónőké is. 1981-ben — sok társadalmi segítséggel — fölépült az új óvoda is. A hajdani gyermekmegőrzőből mára komoly, nevelő-oktató munkára berendezkedett intézménnyé, sőt, bazisóvodává vált. Az 50. évfordulót ma, csütörtökön megünneplik Mórahalmon. A művelődési házban kiállítás nyílik az 50 éves óvoda dokumentumaiból, régi és új gyermekjátékokból, rajzokból. Meghívták az ünnepségre azokat is, akik 50 évvel ezelőtt voltak óvodások . . . Képzőművésztábor A KISZ Központi Bizottsága megbízásából huszonharmadik alkalommal rendez Mártélyon országos ifjúsági képzőművésztábort a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága. A július 30-ától augusztus 13-áig tartó táborba 18 és 35 év közötti jelentkezőket várnak Pályázni három-öt grafikáról és szoborról készült papírképpel', illetve festményről készült színes, keretezett diapozitívvel lehet. A tábor költségeihez az egyéni hozzájárulás 2 ezer forint. B új mm Törvénysértés nélkül Kétrészes magyar film. Irta és rendezte: Gulyás Gyula és Gulyás János. Fényképezte: Gulyás János. Idestova húsz esztendeje, hogy Déry Tibor frissen megjelent, Ítélet nincs című könyvében elolvashattam az Amikor százharminc éve Kossuth Lajost. .. című fejezetet. Akkor úgy hittem tán soha többé nem szembesülhetek dobbentebben és fölkavaróbban a sztálinizmus magyarországi uralmának valóságával. A szóban forgó fejezet párhuzamos szerkesztéssel, alig néhány oldalon egyszerre elevenítette föl a hortobágyi munkatáborokban folyó életet — és Kossuth Lajos 130 évvel ezelőtti bebörtönzésének időszakát. Azóta elpergett, elzúgott, elballagott két évtized — és megélhettük, hogy az idei magyar játékfilmszemlén a fődíjat az a film kapta — amely ugyanerről szól. Csakis és kizárólag erről, az ötvenes évek hortobágyi lágereinek népéről, három órán át. Ünnepi tehát a pillanat. Abban az összefüggésben különösen, hogy a Lukács György-i értelemben vehető, vagyis speciálisan értelmezendő szocialista realizmus — a sztálini korszak bírálatát középpontban állító művek irányzata — újabb nagyszabású, rendkívüli darabbal gazdagodott. Az alkotókról, a Gulyás-testvérekről pedig a legnyugodtabb lelkiismerettel kijelenthető, hogy a szemlefödíjon és a végre enyhén szólva megérdemelten megkapott Balázs Béla-díjon kívül ezzel a filmmel végérvényesen a nem akármilyen eszmei vértezetű és színvonalú mai magyar filmművészet legelső vonalába érkeztek. A Törvénysértés nélkulről joggal írhatták kritikuskollégaim, hogy alapfilm, a történelmi félmúlt mélyrétegeiből, a kollektív tudatküszöb alól felszínre hozott, gyönyörű ballada, hatásos és félelmetesen hiteles filmszociográfia, amely egyúttal csodálatos szépségű erkölcsi kárpótlás is a soha nem rehabilitált ezreknek. Déry szintúgy alapműnek nevezhető alkotása óta a magyar kultúrában először találkozni ekkora erővel ábrázoltán mindazzal, amiről eddig jobbára hallgatni kellett: leplezetlenül, a teljes föltárás szándékának megvalósulásával a magyar Gulag pokláról. S a filmé, pontosabban az alkotóké a szembenézés nem akármilyen, tulajdonképpen halhatatlan dicsősége. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a filmszemlén a zsűri elnöke, pedig több mint megszívlelendöen mondotta erről a vállalkozásról: „nem valamiféle engedélyezett bátorságról van szó .. . politikuma épitő jellegű, a szemléletmódja, és a feltárt valóság borús, sötét és rettenetesen kritikus — ( de vállalható, mert azonos valóban ezzel a valósággal". Igen, a fölmutatott valóság. Ebben a háromórás hősköltemény ben-rémregényben: a mindenség maga. Az élő história, az orális történelem sokadszor fölfedezett nagyszerűsége, az elmondott, visszaidézett élet hallatlan izgalma,' folyamatos feszültséget biztosító, lebilincselő ereje-hatása. A szenvedés millió alakváltozata. Általában: a íágerek népéből megszólaltatottak között olyan kivételes egyéniségeket találni, mint például a balladás szépségű bivalytörténetet elmesélő Bertók Gy. Balázs, aki szabadulása óta minden évben visszajár a pusztára. Mementóként, erősítésként, emlékidézésként — meg még, gondolom, nagyon sok mindenért. Az egykori "szenvedések színtere, tudjuk, mindig több az emlékekben mégoly pontosan rekonstruálható valóságnál. A materiális, a közvetlenül megtapasztalható valóságnál, amelynél nincs megnyugtatóan könyörtelenebb dolog a világon. Vagy a szegedi Futó István, aki egykori deportált mivoltának köszönhette, hogy pincelakásban kellet fölnevelnie négy gyermekét; a volt gyékényesi határrendészparancsnok, aki „egészen az AVH-pincéig mélyítette a magyar—jugoszláv barátságot", és aki elmondja, — az ugyancsak megszólaltatott egyik fő-fő bűnrészes, Rákosi utolsó miniszterelnöke, Hegedűs András nevezi így, —, hogy a magyar Gulag internálótáborainál semmivel sem voltak rosszabbak a fasiszták lágerei. És elénk jönek az éhen halt kisgyerekek, és az örökre megnyomorodottak, a soha többet szépet álmodni nem tudók, a szokatlanul mély ráncok, és a szabadulást követő mellőztetés utólagos nagy kálváriái, a négyezer forintos kártérítések és a hivatalos iratok: „önökkel tévedés történt". Meg hogy „az ön kitelepítése torvénysértés nélkül történt". És könnyek, és visszafojtott sírás, és újból könnyek a kamera előtt. Visszafogott, indiánosan fegyelmezett, az égbekiáltó kózzéteendökön vasakarattal uralkodni tudó hangvétel, „szenvtelen" ábrázolásmód: a filmszociográfia klasszikusnak számító eszközeinek alkalmazásán túl két megoldás külön említésre kívánkozik. Sok egyéb mellett akár egyedül Gulyás Gyula és Gulyás János rendkívüli ábrázolóterejének illusztrálásául. Beszéltetik, beszéltetik az öreg zsidó házaspárt, már jócskán a film közepetáján tartunk, tehát előzőleg már elég sok minden elhangzott, a néző számára tudott, ismert. Az idős emberek a táborba érkezés részleteit °levenitik föl — és csak jóval később, hoszszabb idő múltán derül ki, hogy egy egészen másféle táborba való érkezésről: Auschwitzról, a Mengele doktor általi hírhedt „kétfeléosztás" borzalmairól van szó... A másik: beszél, beszél, hosszasan és zavarosan a vallási tébolyba esett Bállá Mihály. Csakhogy jódarabig éppen egyet, a legfontosabbat nem tudjuk meg róla; hogy ö volt a néhai retteget ávós parancsnok, emberkinzó, szadista pribék. Akinek mondatait, „vallomását" egyébként — egymagában micsoda drámai szembesítés — a vetítőbe invitált valamikori foglyok a mi szemünk láttára nézik végig. A megfelelő hatásfokkal és kommentárokkal. „Nincs semmi bosszú a szívemben. Csak fájdalom. Hogy mit tud tenni egy ember a másik embertársával." „Ha emberek akarunk maradni, nem szabad csak gyűlöletet táplálni ... a múltunk iránt sem, és azok iránt sem, akik hajlandók megbánni a bűnüket..." Igy beszélnek ma azok, — akik akkor embertársuknak csak ennyit számítottak. „Filmünkkel nem egyszerűen a tisztázást, a valóságfeltárást akartuk szolgálni, hanem megörökíteni a vallomásokból megidézhető kollektív balladát. A még élők, és tanúságot vállalók nevében — velük, tekintetükkel, gesztusaikkal, s leleményükkel, szellemükkel — v az igazság felismerésének, megnevezésének a lehetőségeit, s ellehetetlenüléseit . . . Azonosultunk a megalázottakkal, akik megajándékoztak minket a humánum nem köznapi elixírjével." Ezt pedig a Gulyás-testvérek mondják. Héroszi tettet hajtottak végre, hat esztendő munkájával, csöndes, szívós elszántsággal. Feszes tisztelgés jár nekik: lám, hegyeket — több évtizedes gyávaságok, korrupt hatalomféltések, szükagyú tiltások/ mozdíthatatlannak hitt hegyláncait — képes megmozdítani erkölcs, és szellem, eszmei erő, és tudatos, gyakorlatban alkalmazott humánum. Még akkor is, ha ennyi évet kellett rá várni. És még nincs vége. Minden folytatódik. Söt: most kezdődik igazán. Domonkos László Küldöttekkel munka közben... (2.) Ha változik a munkastílus A hetvenes évek végén megyénk legfiatalabb tanácselnöke volt. Azóta az egvik legismertebbé, s — tegyük hozzá — legnepszeíűbbé vált, hiszen községe, Zsombó igencsak „kilépett" az alföldi települések átlagos falvai közül. Az itt épült új házsorok, közintézmények, a gyarapodásnak nevezett jólét nem kis részben neki is köszönhető. Nevét — Faragó M. Vilmos bizonyára már sokan kitalálták. Rövidített életrajzából pedig idézzünk most ennyit: 1950-ben született Bordányban, tíz éven át a helyi termelőszövetkezetben dolgozott, s elvégezte a JATE jogi karát. 1979-töl irányítja tanácselnökként Zsombó életét, tagja a szegedi városi pártbizottságnak, a jogászszövetség megyei közigazgatási tagozatáriak — s annak a delegációnak, amely Csongrád megyét képviseli az MSZMP májusi pártértekezletén. A kérdés — miben foglalná össze mondandóit az eddig hallott vélemények, viták alapján? — természetesen ez utóbbi megbízatásához kapcsolódik. — Ha szói kapnék a pártértekezleten, mindenekelőtt arról szeretném meggyőzni a jelenlevőket — alapvetően változtatni kell a Palt munkastílusán, bővíteni mozgalmi jellegét. ahhoz, hogy újra megerősítsük pozíciónkat, visszaszerezzük a párttagok bizalmát. Gondolok itt például arra, hogy az utóbbi években túl sok olyan határozat született, amely nem valósult meg, s ez bizony károsan befolyásolta a politika megítélését. A pártszerveknek — a legfelsőbb szinttől az alapszervezetekig — hazában, népben kell gondolkodniuk, átfogva a jelentkező gondok, problémák legszélestbb körét. Beszélgetve a .környező községek párttagjaival, az is mind nyilvánvalóbb, hogy sürgetően vetik fel a személyi változások igényét. Nem azt kérik, hogy „fejek hulljanak a porba", hanem az.t — ezek a bizonyos „fejek" megfelelő helyre kerüljenek. — Tanácselnökként bizonyára gyakran kell szembenéznie a településfejlesztés problémáival' éppúgy, mint az úgynevezett hivatali ügyintézés sokat birált gyakorlatával... — E két témakörben ezzel kezdeném mondandómat: a településfejlesztés hosszú távú tervét mindenképp ki kell dolgoznunk, bármil/en nehéznek ís tűnik az napjainkban. Ehhez kapcsolódva kell felmérni személyi és anyagi lehetőségeinket, nem feledkezve meg arról: az, emberi tudásra, a kópz.ott szakemberekre ma nagyobb szükség van, mint korábban, bármikor. Közügyeink intézéséről pedig: a vezetők alapozzanak jobban az emberek bizalmára, tudva azt — ezt csak úgy szerezhető meg, ha mind a tanácsi, mind a politikai munkában sikerül a hivatali stílust a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Bátyi Zoltán Soós Ferenc születésnapjára 1913. május 6-án egy nehéz sorsú, sokgyermekes családban született Szegeden. A nehéz körülmények, a megélhetési gondok már korán munkavállalásra késztetik. Szakmát tanul, előbb a fafaragó mesterséget sajátítja el. majd a kömüvesszakmát tanulja ki. Mint építőipari munkás szaktársainak hatására 1935-ben kapcsolatba került a szervezett munkásmozgalommal. Tayja lesz. a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szegedi szervezetének és az építőmunkások szakszervezetének. Mint szervezett munkás, részt vesz a szociáldemokrata párt központi lapjának, a Népszavának a terjesztésében, s az MSZDP országgyűlési jelöltje melletti választási agitációban. „ Soós Ferenc 1936-tól a MÉMOSZ szegedi csoportjában öntudatos szaktársaival együtt harcolt a Nemzeti Munkaközpont szegedi szervezete egységbontó törekvései ellen. Ezt követően szervezőmunkát vállalt az 1937. júliusi országos jelentőségű építőmunkássztrájkban. Ekkor ikerül kapcsolatba az illegális mozgalomban dolgozókkal is. Sajtótermékeket terjeszt, tagja az illegális összejöveteleket szervező bizottságnak. A második világháború kitörését követően munkásmozgalmi tevékenysége felerősödik. Vörös Segély akciókban vesz részt, összeköttetésben van a letartóztatottakkal, azok családtagjaival, háborúellenes megmozdulásokat szervez. E munka során egyre közelebb került az illegális kommunista mozgalomhoz, 1943 nyarától támogatja a Békepártot, az illegális kommunista párt fedőszervét. Gondolkodásmódja, agitációs és szervező tevékenysége elismerést biztosit számára szaktársai körében, s mint választmányi tag, bekerül a MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetőségébe. Szeged felszabadulását követően nagy tenni akarással kapcsolódik be az ú.i élet kialakításába. Részt vesz a Magyar Kommunista Párt szervezésében, tagja a polgárőrségnek. majd a demokratikus rendőrségben teljesít szolgálatot. Később főhadnagyként a politikai osztály helyettes vezetőjévé nevezik ki. 1944—1948 kőzött' a szegedi rendőrség MKP-szervezetének a titkára. Ezt követően megválik a belügyi munkától, a Szeged Város Műszaki Hivatalánál dolgozott, majd a Csongrád Megyei Tanács építési osztályát vezette. Az 1956-os ellenforradalom idején védte a munkáshatalmat, politikai tisztként karhatalmi parancsnokhelyettes volt, illetve részt vett a munkásőrség megalakításában. A konszolidáció éveiben a Szegedi Építőipari Vállalat igazgatójakent tekenykedett, majd 1966-tól az IKV osztályvezetője volt, aktív pártmunkás. 1973. május 23-án hunyt el. Küzdelmes, példamutató munkásságát, életét a nép, a szocializmus melletti elkötelezettség határozta meg. Forradalmi alkotó tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. Igv több alkalommal megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést, tulajdonosa volt a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremnek, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Munka Érdemrend arany fokozatának, a Felszabadulási Emlékéremnek. Fehcr István * Soós Ferenc születésének 75. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeeed Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács 1983. május 6-án, pénteken 14 órakor koszorúzási ünnepséget rendez a Belvárosi temető kolumbáriumában. Családi hétvége A békehónap jegyében rendezi meg ezúttal csaladi hétvégéjét a Juhász Gyula Művelődési Központ: holnap, pénteken délután 3 órai kezdettel a mórahalmi általános iskola tanulói Tűvétevők címmel mutatnak be gyermekműsort, majd Radványi Géza Valahol Európában című filmjét vetítik, 6 órai kezdettel fjedig az érdeklődők videón a Szerelmem, Hirosima című japán filmet tekinthetik meg. Május 7-én, szombaton délelőtt 9 órakor a Centrum Áruház árubemutatója nyílik, 10 órakor pedig az agyagozó szakkörnek a békehónaphoz kapcsolódó kiállítása. Ugyanebben az időpontban videón ismét levetítik; a Valahol Európában-t. Délután 2-től az Ifjú Gárda Nevelőintézet szakköre Vásározás címmel ad elő bábműsort. Fél 3-tól nyugdíjasoknak a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alatti klubban A tizedes meg a többiek című nagysikerű magyar filmet vetítik,' este 6-tól videón ismét a Szerelmem, Hirosima kerül műsorra. Május 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor aszfaltrajzversenyt rendeznek, ugyanekkor kezdődnek a számítógépes játékok is, este 6-tól pedig a fiatalok a művelődési központban nézhetik meg A tizedes meg a többieket. rAz ördög Bécsben #/ Filmforgatás a Várban: „Az ördög Bécsben" címmel, bérmunkában filmet készít a Mafilm nemzetközi osztálya a budai Várban. A megbízó az amerikai Walt Disney-slúdió. A régi autókat, lófogatokat felvonultató jelenet az 1938-as időket idézi. Rendező: Arthur Siedelman t