Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

VILÁG proletárjai, eg 78. évfolyam, 106. szám 1988. május 5., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Remények és aggodalmak a mezőgazdaságban Teszöv-küldöttgyűlés Szegeden Megyénk mezőgazdasági szövetkezetei, a kedvezőtlen természeti és közgazdasági hatások ellenére, 1987-ben az előző évet 15 százalékkal meghaladó. 1,2 milliárd forintos nyereséggel zártak. Az eredményességben a meghatározó szerep az erőforrások teljesebb kihasználásának, s helyenként a. javuló költséggazdálkodásnak jutott. A gazdálkodás színvonalában igen nagy és esetenként indokolatlan a differenciálódás, a termelők körének egyharmada a nyereség 70 százalékát mondhatja magáénak. Az eredményességben ott volt a legnagyobb visszaesés, ahol a hagyományos alaptevékenység dominált. Haskó Pál, a tsz-szövétség titkára a tegnap, szerdán a Tisza Szállóban megtartott .küldöttgyűlésen ezeket a megállapításokat aktuális kérdésekkel egészítette ki. Elmondta, hogy az idén betervezett 5,5 százalékos termelésnövelés számos tennivalót ad. A műtrágya-felhasználást a pénzügyi nehézségek ellenére fokozni célszerű. Az öntözésfejlesztésre, meliorációra továbbra is milliókat kell áldozni. Az állattenyésztő telepek folyamatban levő rekonstrukcióját az idén is folytatják. Az eddigi kedvező kilátásokat jelentősen rontja a gyümölcs- és szőlőtermést tizedelő fagykár, s a csapadékhiány első jelei is mutatkoznak. A pénzügyi korlátok, a hilelszigoritás, a pontatlanul megfogalmazott, vagy a gyakorlatban helytelennek bizonyuló szabályozók, rendelkezések még a megbízhatóan gazdálkodókat is az indokoltnál nehezebb helyzetbe hozta. Az élelmiszer-gazdaság kapcsolatrendszere kiforratlan s messze nem általános a közös érdekeltség. A módosított szövetkezeti torvény jobban betölthetné szerepét, több lehetőséget adna a fejlődéshez, ha az elfogadás előtt valamennyi szövetkezetben megvitathatták volna. A kedvező kilátások közül az újabb szovjet mezőgazdasági exportmegállapodás és az osztrák vámkedvezmény érdemel említést remélhetően a gyakorlati haszna is érezhető lesz. Gémes Pál, a Csongrádi Kossuth Tsz elnöke hozzászólásában a beruházások pénzügyi lehetőségét így érzékeltette: „Megváltottuk a jegyet, tudjuk a célállomást, közben megállt a vonat, s mindenkinek ki kell szállni." Az ültetvények a megélhetést, a jövőt jelentették e tájon, ma már az alföldi szőlőtelepítést kérdőjelezik meg a támogatások elmaradásával. Kotogány Mihály, a Szegedi Felszabadulás Tsz elnöke a Kölcsönös Támogatási Alap és a Mezőbank munkáját értékelte. A KTA vagyoni betetje 336-ról 545 millió forintra nőtt azzal, hogy a szövetkezetek nyereségtartalékuk egy részét ide csoportosították. A szegedi Mezőbank-fiók megnyitása után két hónap alatt 60 millió forint hitelt folyósított. Ebból a két forrásból közel félmilliárd forint hitelt vesznek igénybe a mezőgazdasági üzemek, s ez azért is létfontosságú. mert a bankoktól egyre nehezebb pénzt kölcsönözni. Márton Sándor, a Szentesi Árpád Tsz elnökhelyettese szerint a mezőgazdaságban annyit dolgoznak az emberek, mintha örökké élnének. Ennek oka: a viszonylag alacsony keresetek kiegészítésének külső és belső kényszere. A bérszabályozás a gazdákból bérmunkást csinált, a tulajdonosi érdekeltség napjainkban is megoldatlan. Hitelek híján és a helyi források erőteljes adóztatása miatt a fejlesztési lehetőségek szűkösek, s enélkül nehezen képzelhető el érdemleges fejlődés. Fekete János, a Csanádpalotai Szabadság Tsz elnöke a nyereség reálértékének csökkenéséről meditált. Ábrahám Vince, a Rúzsai Népszabadság Tsz elnöke továbbra is szorgalmazta a sok fórumon vitatott közös szövetkezeti baromfi-feldolgozó létrehozását. Az érdekvédelmi szervek hathatósabb kiállását indítványozta a piaci gondok megoldásában, s a begyűrűző árak megfékezésében. Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke a megyei eredményeket önmagukhoz mérten és az országos tendenciákkal összevetve is tiszteletre méltónak értékelte. A szabályozással, adózással, s egyéb, a szövetkezetek önállóságát, s hatékonyabb működését korlátozó tényezőkkel foglalkozó felszólalások jobbító szándékához nem férhet kétség. s nehéz is vitatni a valóságtartalmát. A továbbiakban áz egész gazdaságunkat, társadalmunkat érintő feszültségpontok sokolda'lú megközelítésére vállalkozott. Nagy-Huszein Tibor, a Bordányi Előre Szakszövetkezet elnöke a részleteiben alig ismert szövetkezeti törvény kritikáját fogalmazta meg, mely szerint a változtatások nem mennek abba a mélységbe, amely a tulajdonosi szemlélet valódi érvényesüléséig elvezethetne. A termelő, a fogyasztási és takarékszövetkezetek szinkronjától, a falvak önfinanszírozó képessegének szabadabbá tételétől egyelőre még csak szó eshet, de a megvalósításnak számtalan az akadálya. Farkas Szilveszter, az Öpusztaszeri Árpád Vezér Tsz elnöke arról számolt be, hogy az új vezetésnek a két évvel ezelőtti 40 milliós adósságállományt 25 millióra sikerült lefaragni. A fokozódó terhek e kedvező tendencia további folytatását kérdőjelezik meg. Bartha László, a megyei pártbizottság titkára köszönetét fejezte ki a jó eredményekert, s egyben kérte is a mezőgazdaságban dolgozókat a hasonló folytatásra. A gyűlés további részében a nyugdíjba vonult szövetkezeti elnököknek köszönték meg fáradozásukat, s a szövetség által szervezett termelési versenyek díjait is kiosztották. A Teszöv rendezvényét megelőzően Szabó István, a megyei pártbizottság székházában Bartha Lászlóval, és Papdi Józseffel, a megyei tanács elnökével tartott megbeszélést. A délután folyamán a Szentesi Árpad Tsz-ben a tájkörzet gazdaságainak munkájával ismerkedett. T. Sz. I. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács szerdai üléséről a kormány szóvivője a következő tájékoztatást adta: A Minisztertanács előterjesztést vitatott meg a költségvetési reform téziseiről. Jóváhagyta a munka irányára, szervezésére és ütemezésére vonatkozó javaslatokat. Tudomásul vette, hogy a pénzügyminiszter a munkálatok elvégzésére költségvetésireform-bizottságot hozott létre. A kormány módosította a kiemelt üdülőhelyekről szóló jogszabályokat. Az új rendelkezések növelik a helyi tanácsok önállóságát. (A kormányszóvivő tájékoztatója a 2. oldalon.) Grósz Károly Londonban Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke Margaret Thatcher kormányfő meghívására szerdán hivatalos látogatásra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságba utazott. A miniszterelnök kíséretében van Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc kereskedelmi államtitkár. Kovács László külügyminiszter-helyettes, Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke. Domokos Mátyás, a Magyar Népköztársaság londoni nagykövete Londonban csatlakozik a küldöttséghez. Grósz Károlyt és a kíséretében )evő személyiségeket a Ferihegyi repülőtéren Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Varkonyi Péter külügyminiszter búcsúztatta. Jelen volt Peter Harborne, Nagy-Britannia és EszakIrország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Grósz Károly tegnap megérkezett Londonba. Százéves a vasútigazgatóság Idén ünnepeljük 100. évfordulóját annak, hogy a MÁV Szegedi Igazgatósága jogelődjét, a szabadkai üzletvezetőséget Szegedre helyezték át. A centenáriumi megemlékezések ünnepélyes megnyitóját — a MÁV-igazgatóság, az MTESZ Csongrád Megyei Szervezete és a Közlekedéstudományi Egyesület rendezésében — tegnap, szerdán délelőtt tartották Szegeden, az MTESZ-székházban. Németh Sándorné, a KTE titkárának megnyitója után Szabó Gyula, a MAV Szegedi Igazgatósága osztályvezetője, a centenáriumi bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében elmondotta, hogy a vasút megjelenése, rohamos fejlődése példátlan eredménnyel járt a gazdasági fejlődés területén. Elég csupán utalni Széchenyi István centrális hálózati elgondolásaira, vagy Baross Gábor „vasútminiszter" több üzlet- és üzemvitel-fejlesztő intézkedésére. E2ek hatására fellendült a személyszállítás, több magánvasutat államosítottak. Szeged városának és környékének szépen megindult fejlődését az 1879-es árvíz félbeszakította Befejeződött a bérreform-tanácskozás Szerdán Budapesten, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban befejeződött az a háromnapos tanácskozás, amelyen neves közgazdászok, vállalati vezetők és társadalmi szervezetek képviselői vitattak meg a bérreform kérdéseit. A konferencia tapasztalatait Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Bérreform Titkárságának tagja összegezte. Elmondta: a konferencián arra a megállapításra jutottak, hogy a bérreform megvalósítása társadalmi, gazdasági és politikai okokból egyaránt indokolt. Halaszthatatlanná teszi a gazdaságban tapasztalható teljesítményhiáriy, s ezzel összefüggésben az érdekeltség hiánya, az egyre nehezedő megélhetés, a bérarányok eltorzulása, s a mindezekből adódó társadalmi feszültség. A tanácskozás megerősítette annak a távlati bérreform-koncepciónak a fő irányait, amelyet az ÁBMH mellett működő bérreformtitkárság dolgozott ki. E szerint az állami bérpolitika funkciója a gazdaságilag racionális és egyben társadalmilag méltányos bérszínvonal és bérarányok kialakítása kell, hogy legyen. A vállalatoknak biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a bérekkel szabadabban, a többi költségtényezőhöz hasonlóan gazdálkodhassanak. A bérarányok és a bérszínvonal alakításában nagyobb szerepet kell kapnia a munkaerőpiacnak, a munkaerő iránti kereslet és kínálat alakulásának. Az is szükséges, hogy az érdekegyeztetés által növekedjék a bérszínvonal, és a bérarányok alakításának társadalmi megalapozottsága. A konferencia vitájának egyik legsarkalatosabb pontja az volt, hogy a bérpolitika és a bérmechanizmus megújítása nélkül a stabilizációs és kibontakozási program nem valósítható meg. A jelenlegi központi korlátozó bérszabályozás helyett minél előbb a bérek olyan szabályozását kell kialakítani. amely vállalaton belül lehetővé teszi a teljesítmények megfelelő ösztönzését. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a bérreform csak egy átfogó reformfolyamat részéként valósítható meg. Alapvető feltétel a gazdasági mechanizmus olyan általános reformja, amelyben a vállalati magatartást elsődlegesen a piaci környezet és nem a költségvetés, illetve az állami irányítás által teremtett adminisztratív kényszer határozza meg. E reformfolyamaton belül alapvető fontosságú olyan tulajdonosi, vagyoni érdekeltség létrehozása, amely visszafogja a béremelésre irányuló munkavállalói törekvéseket. A bérreform nem függetleníthető a politikai intézményrendszer reformjától sem — hangsúlyozták a felszólalók. Amennyiben a béreket a munkavállalók. s azok érdekképviseleti szervei, valamint az állam közti tárgyalásokon kívánjuk meghatározni, ehhez olyan érdekvédelmi intézményekre van szükség, amelyek megfelelő hatékonysággal képesek tagságuk érdekeit kifejezni és érvényre juttatni. A vasútvonalak is hosszú időn át használhatatlanokká váltak. Az árvíz utáni újjáépítés során a város katasztrófájának enyhítésére az állami szervek is minden segítséget megadtak. Üj hivatalokat és intézményeket telepítettek Szegedre. Természetesnek látszott, hogy e fontos vasútj csomópont legyen az alföldi üzletvezetőség egyik székhelye. De nem így történt. 1882-ben, a budapest—zimonyi vasútvonal megnyitásakor, a vasúti üzletvezetőséget Szabadkára helyezték. Szeged város vezetői e döntésbe nem nyugodtak bele, s végül is erőfeszítésüket siker koronázta. Baross Gábor 1887. október 17-én kelt rendeletében értesítette a város polgármesterét, hogy a szabadkai MÁV-üzletvezetőséget Szegedre helyezi át. A város vezetői és a vasút képviselői megállapodtak abban, hogy a szükséges helyiségeket a Zsótér-házban bérlik. A! bérleti díj egy részét a város magára vállalta. Ezzel lehetővé vált, hogy a vasúti üzlet vezetőség 1988. május l-jén megkezdje működését Szegeden. Az üzletvezetőség vonalhálózata akkor 1027 kilométer volt, 1906-ban pedig már elérte a 3 ezer 100 kilométert. Később a temesvári, a pécsi és szabadkai üzletvezetőség felállításával, valamint a történelem folyamán beállott területi változásokkal, csökkent a vonalak hossza. A jelenlegi vonalhálózat az 1950-es években alakult ki, és DélAlföld területére terjed ki. mintegy 1580 kilométer vonallal. 1952-ben az üzletvezetőség nevet vasút igazgatóság névre változtatták. Az elmúlt száz év alatt, de különiisen a felszabadulás után., jelentős íejlödesen ment át a vasút. Egymás után épültek út a vasútvonalak, korszerű távközlő es biztosítóberendezéseket helyeztek üzembe, a gőzvontatást fokozatosan felváltotta a motoros, majd napjainkban a villamos vontatás. Folyamatosan újították és újítják fel a vasútállomásokat, teremtenek ezzel mind jobb utazási és szállítási körülményeket. Új szállítási módok terjedtek el, és mind nagyobb szerepet kap u számítástechnika. A teljesítmények alakulására csupán egyetlen adat: az üzletvezetőség létrehozásakor az államvasutak egész évi teljesítménye nem volt) annyi, mint ma a szegedi igazgatóságé. A szegedi vasutasok szeptember elejéig gazdag programsorozattal emlékeznek meg a százéves évfordulóról. Az ünnepélyes megnyitót követően számítástechnikai előadásokat tartottak, gyakorlati bemutatóval egybekötve. Ezek közül legjelentősebbek azok az alkalmazások, melyek az vasútállomásokon, határállomásokon és rendező pályaudvarokon a közvetlen operatív irányításban nyújtanak segítséget. Pénteken, déli 12 órakor a volt szegedi vasúti híd újszegedi hídfőjénél, majd azt követően az igazgatóság épületében emléktáblát avatnak. Az elkövetkező hetekben újabb KTE-előadásokat, fotó- és képzőművészeti kiállítást, ifjúsági találkozót, területi fúvószenekari hangversenyt, vasúttörténeti és vasútmodell-kiállítá^t, vers- és prózamondó versenyt, vasutas lövészversenyt rendeznek, nosztalgiavonatokat közlekedtetnek. S történeti kiadványban állítanak emléket az elmúlt szaz év munkájának G. J.