Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

Kedd, 1988. május 31. 5 0 döntő pillanatok Komoly tanulságokkal szolgált a Bochum—Frankfurt kupadöntő. Nem a mi Lajosunkról akarok áradozni, ne ijedjen meg. nyájas olvasó! Csupán néhány, önmagán túlmutató mozzanatra szeretném fölhívni a figyelmet. A meccs legelején az egyik bochumi legény a halszélről befelé törve fölnézett, s (1—10 méterről megcélozta a kaput. Mire lendített, egy fehér mezes frankfurti már röpült a labda elé. Aztán mikor lőtt, egy másik védő az előbbi mögött vetődve zárta a szöget, s mire a kapu felé szállt a labda, egy harmadik is ott termeit végleg eltorlaszolva a kapu felé vezető utat. A lassításon lehetett aztán jól érzékelni, milyen célirányosan és gyorsan cselekedtek mind a négyen. Tartok tőle, hogy egyes szakemberek most azt mondják, miért kíniódnak hárman egy ellen, elég lett volna megakadályozni a csatárt még valahol a tizenhatos előtt. Holott épper. ez a tanulságos: sokaknak nevetségesnek tűnhettek ezek hárman, ahogy egymásba csúszva fetrengtek, ám ezzel az esetlennek is tűnő önfeláldozással — a csapat hibáit korrigálva — góltól mentették meg a kapujukat. Azaz a legjobb tudásuk szerint mozgósították képessége,ket a döntő pillanatban. Egy labdakezelés: hiba láttán eszembe jutott Szepesi György néhány esztendős gondolata: a Bundesligában is elcsúszik a játékos talpa alatt olykor a labda — mondotta az akkori bonm tudósító. És hozzátette: este azonban a televízió összefoglalójában nem ezt látja a nagyérdemű. Nem hát. toldom meg én, hisz a játékosok mindent megtesznek a cél érdekében. Mai kifejezéssel élve: teljesítményorientáltak. Ha sprintelni kell, beleerősítenek, ha lőni kell, tüzelnek, ha be kell vetődni, csúsznak minden gondolkodás nélkül. Nálunk a teljesítményorientáltság egyoldalú fogalom lett. Azt jelenti számunkra, hogy az. izzadságos melóért nagy pénz jár. És várjuk a vastag pénzes zacskót. Ki-ki joggal, más oktalanul. Hisz nem lehet hónaljfolttal mérni egy-egy produkció eladhatóságát, de a társadalmilag haszontalannak bizonyuló munka is lehet tisztességes. A helyzet itt bonyolult. Ügy látom, odaát ez a teljesítményre irányultság azt jelenti, hogy az éppen végzett tevékenység közben a legjobbat akarja kihozni magából a munkájába feledkező ember. A helyzet ott roppant egyszerű tehát. De miket is beszélek ... Egyébiránt az MTV plusz második hetéről akartam írni, ha már hangot adtam egy hete elégedettségemnek. Azért kértem most. újra szót. mert nyilvánvalóvá vált: ez a kötetlenebb televíziós forma is megmerevedik. Mindenütt ugyanazok a panelek, semmi változatosság a Nagy Változás díszletté lefokozódó elve mögött, műmosoly, műérdeklődés tévécsinálók nárcisztikus műsorkodása. Eddig volt fogyasztható, mostanra kiderült, hogy jóllakni nem lehel tőle. Kevés benne a kalória. Hiányoznak — mint bátorkodtam mondani — az igazi tartóelemek, és — teszem hozzá — a teieviziós személyiségek. Volt olyan időszaka a Magyar Televízió nevű Hivatalnak, amikor vitrayosítással oldották föl a gondolatszünet kínossá való időszakát. Azóta fölnőtt egy Vitray Tamásénál — azaz kettőnél — több lábon álló szellemi (szerkesztői-riporteri) alkotmány. Nem kívánom, hogy most például baiásítsanak a Szabadság téren Nem mintha nem nézném éremmel Baló György sugárzó 1ehetséggel készített műsorait. de az egyféleségnek, a kézi kapcsolásos vezetés elsőszülött fiának lejárt már az ideje. Erre hívta fel a figyelmet az MTV plusz második hete és a nyugat-berlini kupadöntő is. Az utóbbit egyébként a második számú német tévéállomás közvetítette. Nem, ne tessék gondolni, hogy én abból azt vonom le! A több nálunk nincs napirenden, tudhatják. Csupán arra kívánom fölhívni a figyelmet, ha oly szegény ország vagyunk, hogy nekünk a televízióból is csak egy jutott. akkor az odakintinél is többször meg kell kérdezni a nézőt, a népet. Mi tetszik neki, mit néz? Tehát: mit értékel, mit szeretne látni számára kedvezőbb időben? Érdekes, hogy odakint a több mellett is jobban számít a néző ítélete. Könyörtelenül lecserélik a fő adásidőben kevésbé nézett műsort, ha a nép, a közvélemény másra szavaz. Nem várják meg a döntő utáni pillanatot. Nem akarnak gótt kapni. Gyűlölnek veszíteni. Most mondom ezt, a döntő pillanatokban. Szelíden jegyzem meg: nemrég hasonlókról közvetített három napon át a Magyar Televízió. Dlusztus Imre a Rádiófigyelő Pár éve, midőn fellengzős elsietettséggel nemzedékünk nagy generációnak neveztetett, amikor sűrűn előcitált név lett a Beatles meg az Illés, s gyakorta emlegetett időszaki a hatvanas évek, valaki egyszer „bedobta" a szentenciát' és akkor a ti 68-otok... Meghűlt bennem a vér. A miénk? Akkor. 1968-ban, ha jól emlékszem, tavasszal a Flyers együttes tagjaként a ruhagyárban dalolgattam vidáman, hogy Feel, I'm going back to Massachusetts, és hogy Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ. Tényleg nem is gondolhattuk, hogy a miénk. A nyár vége felé, augusz-' tusban, a Balaton déli partján, Fenyvesen, keletnémet meg somogyi lányokkal fölváltva dévajkodtunk a parton, miközben Torn Jones Delilah-ról énekelt a rádióban, és lökhajtásos repülőgépek süvítettek sűrűn a tó fölött, észak felé. Éjszaka a felnőttek még éjfél után is híreket hallgattak a rádióban, akárcsak: 12 évvel korábban — másnap viszont újra vártak bennünket a lányok a parton. Szerdán este a Kossuth adón kerekasztal-beszélgetést sugároztak (másnap délelőtt meg is ismételték). Nemes Gábor volt a műsorvezető, a résztvevők: pedig Almási Miklós, Gömöri Endre, Köpeczi Béla és Nyers Rezső. A cím: 1968 — mai szemmel. A beharangozóban olvasható, hogy 1968 „Keleten és Nyugaton egyaránt dbntő év volt". Egyebek között a párizsi és a lengyelországi diáktüntetések, Lengyelországban „az azt követő antiszemita és értelmiségellenes kampány, a csehszlovákiai fejlemények, Magyarországon pedig a gazdasági reform". Továbbá, hogy en-' nek az évnek „hatása máig érezhető, utóélete még mindig nem ért véget/'. Hajaj, de még mennyire nem. Hiszen akár az a bizonyos, néhány éve nekünk, mai harmincöt-negyven közöttieknek szegezett mondatocska bizonyítja: mennyi is a homály, a tisztázatlanság, a manipuláció és elhallgatások: keltette tájékozatlanság 68 körül (is). Több szempontból rendkívüli, a közép-európai közelmúlt tudósításában, átértékelésében és tisztességes „helyre tételében" a döntő és legfontosabb lépések sorába tartozó volt ez a beszélgetés. Olyan igazságok mondattak ki, melyekre régóta szomjaztunk, s amelyek méltók a lassan tán nagykorúvá érő hazai „állampolgár-kezeléshez"; a stílushoz, ami nem elhallgatásokra és ködösítésekre szoruló alattvalónak. tekinti végre a magyart hanem annak, ami: felnőtt, értelmes és felelősségteljes emberi lénynek. Aki nyugodtan hallhat például arról, milyen valós kül- és belpolitikai körülmények között kezdte meg a brezsnyevi vezetés a sztálini hatalmi struktúra leplezettkorszerűsített restaurációját, mi is volt a valóságban az a bizonyai — szintén Brezs'nyevnek tulajdonítható — „korlátozott szuverenitás elve", amelynek érvényesítése azután az augusztus 21-i bevonuláshoz vezetett. Nyers Rezsó — alig egy hét óta az MSZMP Politikai Bizottságának tagja (akkor, 68-ban, szintén PB-tag volt) — kifejtette, milyen két fontos tanulsága is volt 1968 Csehszlovákiával kjapcsolatos történéseinek; a higgadt, difcrenciált, rendkívül meggyőző logikával fölépített érvelés hallatán az ember föllélegezhetett. Igen, mert gondolkodó egyedként adták tudtára, hogy Dubcekéknek — érettségük, nagyfokú politikai önmérsékletük miatt — Nyers Rezső szavaival még egyféle „internacionalista köszönettel is tartozunk". Igen: így kell beszélni 68ról. Megemlítve, el nem feledve Almási Miklós kérdésfölvetését is, mely azt szegezte a Politikai Bizottság tagjának válasza elé: Megtehette volna-e a korabeli magyar vezetés; hogy nemet mond a csehszlovákiai bevonulásra? Az a 68, persze, beszéljünk róla most végre még oly nyíltan is (éppen nem •-sekély mértékben a kitűnő beszélgetés tanulságainak köszönhetően) : nem a mi 68unk volt: Nem tüntettünk zajosan Párizs utcáin és a varsói egyetemen, nem ültünk harckocsikban a Vencel téren, és nem kezdtünk el a BUM-mal („boldog új mechanizmust") köszöntött esztendőben semmiféle reformot. Az is igaz viszont: az a 68, amelynek igazi kísértete most támadt föl először a magyar tömegkommunikációban — a tanulságok és főleg az így artikulált következtetések okán — már a miénk legyen. Mondjuk, mint talapzat Egy igazi, nagy(obb) generáció fölépítéséhez. Domonkos László Kínai delegáció Szegeden Vasárnap érkezett es szerdán utazik el az a háromtagú kínai kulturális küidüttséP amely Magyarország kulturális életével ismerkedik — Budapesten és Szegeden. A delegációt Shi Dali, a kínai kulturális minisztérium tánc- és zenei főosztályának vezetője, egykori balett-táncos vezeti; tagjai: Lin Tingyu zeneszerző és Tong Zuoyao koreográfus. Tegnap Szegeden megnézték a színházat és a Dóm teret, majd a Játékok igazgatóságán ismerkedtek a fesztivál karakterével. Érdeklődésüket azzal mdokolták: tudtak arról, hogy Közép-Európa legnagyobb szabadtéri játszóhelye van Szegeden, s kíváncsiak voltak. Jövőre kínai címszereplővel szeretnék bemutatni a Dóm téren Puccini Turandot című operáját; a Játékok- igazgatóságán erről is tárgyaltak a kínai vendégekkel. A küldöttség tagjai videofelvételeken megnéztek több szabadtéri produkciót, köztük a Jézus Krisztus szupersztárt, amelynek kőszínházi változatát is megtekintik a nagyszínházban, ma este. Fáy András-portrét avattak Nagy László felvétele Fáy Andris — a fabulák írója — alapította az első magyar takarékpénztárt is. Szathmáry Gyöngyi szobrászművész portré-domborművét ezért helyezték el a Délterv székházában helyet kapott OTP-fiók díszéül; az ünnepélyes avatás tegnap, hétfőn délután volt Á szakképzés helyzetéről A Csongrád Megyei Tanács művelődési és ifjúságpolitikai bizottsága tegnapi ülésén a szakközép- és szakmunkásképző iskolák munkájáról, a műszaki fejlesztés helyzetéről és a szakképzésről folytatott eszmecserét. • 'A megye 45, önálló középfokú intézményéből 33-ban oktatnak szakmát, közülük 16 a szegedi. Az országban oktatott 230 szakma, szakés ágazat közül jelenleg 73 szakot tanítanak a megyében, ezzel Csongrád az elsők között van a hazai „ranglistán". Jellemző, hogy a megyei iskolahálózat e terület határain túlmutató igényeket is kielégít, a művészeti, a postaforgalmi, a vasűtforgalmi, az erdészeti és a vadászati képzéssel. Az anyagi helyzetről: a szakközépiskolák épületeinek állapota nem megfelelő. Az építőipart minősíti, hogy az újonnan készült iskolák is jelentős karbantartásra szöhulnak. Sok helyen elavult, elhasználódott gépek „szolgálják" az oktatást, ugyanakkor a számítástechnikai berendezések száma örvendetesen gyarapodik. 1700 oktató dolgozik a megyében, többségük vállalati alkalmazott, s csupán 28 százalékuk iskolai pedagógus. A bizottság elé került dokumentumból kiderül, hogy „az oktatott ismeretek jelentős része — a tantervek és tankönyvek korszerűtlensége miatt — nem szolgálja eléggé a gyors műszaki fejlődést." A változtatás tehát indokolt. Nemrég lapunk is beszámolt arról, hogy a Déri Miksa szakközépiskola kísérlete igazolta: az ötesztendős technikusképzésé a jövő. Ez az oktatási forma jelenleg a harmadik tanévt nél tart, így megyei összegzés még nem készíthető. A szakmunkástanulókat jellemzi a beszámoló egy mondata: „a többségnél — törekvéseink ellenére, az országos helyzethez hasonlóan — a tanulók neveltségi szintje nem éri el a kívánt mértéket." Japán hetek Japán heteket rendeznek nyáron Bács-Kiskun és Békés megye több városában. A tokiói Magyar Fórum Társaság, valamint a két megye múzeumi igazgatósága által közösen szervezett Japán bemutatkozása július 22-én Kecskeméten kezdődik, majd Békéscsabán, Gyulán és Mezőberényben folytatódik az augusztus 17-ig tartó eseménysorozat. Ennek keretében megrendezik kilenc japán festő tárlatát, előadásokat tartanak a japán nők helyzetéről, a távol-keleti ország irodalmáról és festészetéről, a japán műszaki-tudományos forradalomról, s a környezetvédelem Japánban alkalmazott módszereiről. A japán napok rendezvényeinek résztvevői megismerkedhetnek az ottani teaivási szokásokkal, a hagyományos japán gyermekjátékokkal és a távol-keleti szigetország videófilmjeivel is. (MTI) Kitüntetés Az Elnöki Tanács Szabó Zoltán Gábor kétszeres Kossuth-díjas akadémikusnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanárának kiemelkedő tudományos, közéleti és oktató tevékenysége elismeréseként. 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke hétfőn adta át. Már akkor mély sértésnek vettem, és alaposan felháborított, mikor Gregor József távozásáról riportot adott a Szegedi Körzeti Televízió Stúdió, s benne személyemet, egyértelműen érintő — viszont a nevemet elhallgató — leszólással nyilatkozott a színház főzeneigazgatója. A kérdező Regös Sándornak azt mondta, hogy csak azok nem részesültek a színházi operaegyüttesnek juttatott minisztériumi jutalomból, akik i,művészileg nem ütik meg a színvonalat". Ez egyértelműen rám vonatkozott, egyértelműen sértett, mert ennek a színháznak vagyok jó pár éve felterjesztett érdemes művésze, de akkor hallgattam. Most azonban, hogy ismét napirendre került a Délmagyarországban ez a vita, melynek utolsó nyilatkozója Regös Sándor, a Szegedi Körzeti Televízió Stúdió időközben áthelyezett vezetője, nevemen neA furfangos glasznoszty vezett, szükségét érzem személyes érdekvédelmem miatt is egy-két kérdés felvetésének — hiszen más illetékestől ezt úgy sem várhatom. Először: ha ftegős Sándor kijelenti Glasznoszty és vidéke című újságcikkében (1988. május 28.), hogy „valóban kivágtam az említett részt a riporból" mivel a „jutalom és prémium adása és kapása» egy-egy intézmény belső ügye", akkor vajon miért kérdezett rá többször is Oberfrank Gézára, aki végül is adta a már említett magyarázatot, hogy tudniillik nem ütöm meg a művészi szinvonalat! Másodszor: a „Glasznoszty és vidéke" nyilvánvalóan kínos utánmagyarázkodás, mint az is, ami általában személyem körül történik hivatalos színházi nyilatkozatokban ... Harmadszor: nagyon szeretném, ha engem is, meg Gregor József kollégámat is arról kérdeznének, milyen művészi problémáink vannak a jelenlegi színházi vezetéssel, és nem magánéleti, viselkedésbeli afférokat boncolgatnának, mivel hogy ezek lényegtelen kísérői a fontos nézeteltéréseknek! Negyedszer: amíg az itt jelzett ellentmondásokra nem kaptok művészileg indokolt magyarázatokat, csak ahhoz tarthatom magamat, ami nyilvánosan elhangzott, tehát „nem ütöm meg a színvonalat". Ha ez netán másra vonatkozott, kérem megnevezni, hogy pontosan kire vagv kikre.. . A „glasznoszty" jégyében. Gyimesi Kálmán, a Szegedi Nemzeti Színház „érdemtelen művésze" I t