Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

Szombat, 1988. május 3. 125 Fogtechnikusok Kánaánja Ahogy öregkorunk felé ballagunk, úgy csatlakozik jótevőink mellé a fogtechnikus, de neki ritkán mondunk köszönetet. Nem is tudom, hogyan adná ki magát, ha beállítanék a műfogak laboratóriumába, és meg akarnám köszönni a jobb fölső vagy a bal alsó hidat. Gondolom, zavart okoznék vele, és időbe telne, amíg kiderülne, kit illet a köszönet. A Fogtechnikai Vállalat Deák Ferenc utcai központi laboratóriumának legföljebb kétszer kétméteres előszobájában többedmagammal tipródva jutnak eszembe ezek a bolond gondolatok. Az „irodába" belesve polcokat látok, mind zacskóba rakott fogakkal van megrakva, a laborvezető még kisebb szobácskájában az asztal is műfogakkal van beterítve, a fogak mesterei pedig jönnek-mennek egyik szobácskából a másikba. Könnyű kitalálni, ez a ház nem erre épült. Legalább az illúzióimat ne tegyem kockára, lemondok magamban azonnal, hogy megkeressem azt a hölgyet vagy férfiút, aki ismeretlenül is jól dolgozott. Mondok neki inkább az előszobából toporgós köszönetet, és avval az előre el nem készített gondolattal surranok be a csöppnyi irodába, ami még a fogorvosi székben jutott eszembe. Hogy besurranhassak, arra is félórát kell várnom. Sokszor hallani, azért vett ki valaki két hét szabadságot, mert fölborított „kirakattal" nem akart mutatkozni. SZTK-alapon nem írják ki két hétre. Ráadásul úgy megcsiszolták a majdani hid pilléreit, szinte kötegekben lóg belőlük az ideg, és se hideget, se meleget nem ehetnek közben. Megrágni se tudják a falatot, nyammogva esznek csak, mint a fogatlan gyerek. Beszédük is pösze lesz egy kicsit, a fogakon képzett zárhangok elkajszuljanak. Akinek még maradt egy kis humora, nem győzi kinevetni magát. Ilyen gondolatok után az lenne az első kérdés, uraim, miért nem sietnek jobban, de mivel félórát már kint toporogtam, azt kérdezem inkább először Horváth Sándortól : — Mi volt ez a ház az ántivilágban? — Ez a rész — jobbra mutat — tejcsarnok, ez meg — most balra int — valami villamossági műhely. — Lehet ilyen körülmények között egészségügyi intézménynek nevezni? — Egészségügyi szolgáltatás inkább. Az egészségügyi miniszter alá tartozunk ugyan, de ipari mutatók szerint termelünk. Norma szerint, darabbérben. Bázislabor a mienk, mindenféle megoldást meg tudunk csinálni a legkorszerűbb kivitelben. Hová tudnak még betenni gépet? — Eddig még mindig találtunk neki helyet. Aki rajta dolgozik, képes inkább összehúzni magát, mert könnyebb lesz a munkája. Ha nagyon meleg van, kinyitnánk az ablakot, ha hideg, becsuknánk, de ez már nem ennyire egyszerű. Van, aki a huzatot nem bírja, van, aki a meleget nem tudja elviselni. Most mondott föl négy emberünk, mindnek más volt az indoka. Az első azért ment el, mert kisiparos akar lenni, a másik családi okok miatt, a harmadik nincs már rászorulva, hogy itt dolgozzon, a negyedik meg azért, mert szakmailag gyöngébb volt. ö pincérnek ment. Ha dúskálnánk a helyekben, meglehet, csak ez az utóbbi ment volna el. Azonban akár elmennek, akár nem, akár befér a gép, illetve elfér a gép mellett az ember is, akár nem, dolgozni muszáj, mert minden fog mögött beteg ember vár. Megesik, mégis határidő-módosítást kell bejelentenünk a fogorvosnak, mert nem tudunk elkészülni. Főleg tavasszal és ősszel fordulhat elö ilyesmi, mert akkor szinte áradatban mennek a betegek a fogorvosokhoz. Nyáron és télen kevesebb létszámmal is győznénk, de ahogy a lépcsőzetes munkakezdést se lehetett bevezetni a buszok zsúfoltsága miatt, a lépcsőzetes, jól beosztott fogkezelést se. Ráadásul, aki szinte üvöltve rohan a fájdalomtól az orvosához, nem mondhatja neki, tessék jönni két hónap múlva, mert akkor jobban ráérnek a laborban. Egymást érik a kopogtatások és a telefonok. Nekem jó így. jobban láthatom, mi van itt valójában. Amíg az egyik telefon lebonyolódik, leírhatom a tábláról, hogy az öntött koronára vagy az egybeöntött hídra 14 nap a vállalási idő, az arany koronára azonban csak 6 nap. Nem kérdezem, miért, kitalálom, más a haszna az egyiknek, mint a másiknak, és bár dotációval dolgozik a laboratórium, ha prémiumot is akar fizetni, nyereséget is kell termelnie. Inkább azon akad meg a szemem, hogy a napok jegyzéke olyan, mint egy új árcédula: legalább három vagy négy régi van alatta. Amott az infláció a ludas, itt meg talán az, hogy megszaporodott a temnivalÓL Jól tudom, SZTKrendelök csak itt készíttethetik el megrendeléseiket, az egyik telefon után azt kérdezem meg mégis, miért nem engednék át néhány rendelőt legalább a maszekoknak. Mindjárt kevesebbet kellene várnia a kuncsaftnak. Pardon: a betegnek. Es ez már egészségügyi kérdés is lehet. magánrendelőben dolgozik, egy része annak is inkább ide adja be a mintát, és szívesebben vár, ha úgy jön ki a lépés, mert itt mindenfajta munkát él tudunk végezni, a létezhető legmagasabb színvonalon, És az se biztos, hogy a magántechnikusnak megérné SZTK-tarifával dolgoznia, amikor ő magasabb haszonra is szert tehet. — Meg se próbáljam rábeszélni az egészségügyi kormányzatot? — Azt hiszem, nem érdemes. Más megyékbe is dolgozunk, magánrendelőkbe is. Aki jó minőséget akar, nem szívesen mond le rólunk: Márpedig a fog nem lehet majdnem jó, annak tökéletesnek kell lennie. Akár a repülőnek, fölszállás előtt — Ha így lenne, minden maszek tönkremenne. Az is, afci most hagyta itt a céget. — Nem ilyen egyszerű a dolog. Egy-egy föladatot nagyszerűen meg tudnak oldani ók is, de azt nem várhatjuk el tőlük, hogy mindenre berendezkedjenek. — Azért nem várhatjuk el, mert csak kicsinek tudjuk elképzelni őket. Külföldön vannak nagyobbak is. —.Lehet, hogy nálunk is lesznek, de egyelőre nincsenek. — Mégis, milyen megoldásra van kilátás? — Ha maga rövid várakozás után észrevette zsúfoltságunkat, és elhiszi, hogy a Honvéd téri hajdani laktanyában kapott; három lakásból átalakított fiókok se oldják meg a gondjainkat, akkor nem neház kitalálni: végre-valahára új épületbe kell kiöltözködnünk. — Mikor? — Már addig eljutottunk, hogy készülnek a tervek A Debreceni utca és a Sziliért sugárút sarkán lesz, és ott egy födél alá kerülhet az egész cég. Én jövő februárban megyek nyugdíjba, nem hiszem, hogy addig befejezhetnék az alapozást, de központi ígéret szerint, három éven belül készen lesz. Azt a fölszabadult sóhajtást hallgassa majd meg, ami akkor szakad föl az emberekből, amikor először az új helyen dolgozhatnak! A mostani állapotokhoz képest az lesz maga; a Kánaán! Mit mondhatnánk erre? Kivárjuk, kilessük. mint dorozsmai ember a hollót. Horváth Dezső Áz élmények ára Május utója, nyár eleje: ez osztálykirándulások ideje. Gyerekekkel megrakott különbuszok közlekednek az ország útjain; odakinn napsütés, a buszban magnó szól és énekszó, az idegenvezető lelkesen magyaráz: „lám, az ott..." Kipihenten, lebarnultan, élményekkel megrakodva térnek haza a gyerekek a három nap elteltével; barátságok kötődnek és oldódnak, hisz ilyenkor derül csak ki igazán, ki mit rejt a köpenye alatt. Vagy nem. Majdnem minden pedagógusnak az a véleménye, hogy vétek lenne nem kirándulni a növekvő költségek miatt; a gyerekek gyakran már szeptembertől erre készülődnek. Persze, nemcsak a gyerekek ... A II. számú gyakorló általános iskola pedagógusai — Pálfi Györgyi, Tóth Gyuláné és Konfár László — azt mondják: egy kirándulás szervezését sohasem lehet túl hamar kezdeni. November hava rendkívül késő; a buszoknak már szeptemberben meg kell lenniük. Egyébként kár, hogy kisbuszhoz nemigen lehet jutni, csak a szokásos méretűhöz: előbbi jóval olcsóbb lenne, s bőven beleférne az osztály. Hogy hová mennek kirándulni a gyerekek? Mindenhová. Siklósra, Sopronba, Budapestre, a Szigetközbe, hogy megnézhessék e csodálatos tájat még az elárasztás előtt. A tapasztalatok változóak. A múzeumok például eléggé el nem ítélhető szokással rendelkeznek: hétfőnként zárva tartanak. Ez a közművelődés hatásfokát lecsökkenti; jó volna, ha május táján, amikor a legtöbb a kiránduló, meg lehetne oldani a hétfői nyitva tartást is — mondják a pedagógusok. Az a gyakorlat, hogy például egy hétfői, tehát várbelső nélküli, szimpla várudvarért teljes árat kérnek a csoporttól, igen helytelen; valamint az is. ha a gyerekeknek egyébként ingyenes Parlament megtekintéséért fejenként 130 forintot kell lepengetni a szervező pesti cég asztalára. Mennyiből lehet manapság kirándulni? Három évvel ezelőtt egy háromnapos osztálykirándulás 6—700 forintba került — most a duplájába. Ennek az összegnek jelentős hányadát a buszköltség teszi ki, amire a 100 forinton fölüli szobaárak is ráraknak egy lapáttal. (Évekkel ezelőtt 20—25 forint volt egy-egy szállás ára.) Nem lett olcsóbb a nyári táborozás sem. Ezelőtt négy-öt évvel (kilencezerből vígan össze lehetett hozni egy 30 fős táborozást; fejenként nem kellett többet befizetnie 3 darab niros hasúnál. Ma ez elképzelhetetlen ... Konfár László Dár éve úgy vitte el tizenhárom napos táborozásra a gyerekeket, hogy fejenként 7. azaz hétszáz forintot kellett csak leperkálni. Ma egy 11 napos táborozás egyenként 1200 forintba kerül. A szervező utazási irodák — Coop-Tourist, IBUSZ — árai sem mérséklődtek mostanában. hanem ellenkezőleg; egyébként talán még az Express árai és programajánlatai a legkedvezőbbek. • Az Osztrovszky utcai kisegitőiskolába nagyobbrészt hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek járna*. Éppen ezért — mondta Major Józsefné, az igazgató — még a szokásos mértékűnél is fontosabb, hogy minden évben rendszeresen el lehessen vinni őket kirándulni. Nem tipikus, hogy a szülők kirándulni vinnék gyerekeiket, s a költségekhez sem tudnak hozzájárulni. Ebből azonban nem adódnak problémák; a kirándulásokat évről évre változatos helyszíneken. programmal rendezik meg. Miből? A gyerekek ősszel ötnapos társadalmi munkán vesznek részt az öthalmi paprikatelepen, tavaly ped;g a szerződés keretében bedolgozást vállalhattak a kendergyárnak. Csak ebből tízezer forint jött össze az elmúlt évben; a tavalyi nyári táborozást ez összegből szervezték meg. Pénzbeli támogatást egyébként több helyről is kap az iskola. A városi úttörőelnökség tavaly 3 ezer forintot bocsátott rendelkezésükre. Nagyon ió az iskola kapcsolata az úttöróházzal, s az ország más területein levő kisegítő iskolákkal is. Ez utóbbiak diákotthonaiban mindig szívesen várják az itteni (kirándulócsoportokat. csak minimális árat számolva föl. Ilyenformán Szigetvártól Dombóvárig. Pécstől Mohácsig, és a Balatonig, mindenhová eliutnak a gyerekek; az egy főre jutó költségek átlagosan napi száz forintot tesznek ki. Ez igen kedvező, ennel olcsóbban csak az tud kijönni a pénzből, aki nem megv sehová. De épp erre a sorsra nem szabad ezeknek a gyerekeknek jutniuk. • A kirándulás nem azonos feltétlenül az ország-világjárással; ipiapacs céljaira a kisteleki erdő sem alkalmatlanabb a gemencinél. Egyegy város környéki, húsz forintos kirándulásnak is nagyon tudnak örülni a gyerekek — mondta Papp Gyuláné, a Dugonics iskola igazgatója. A Visegrád. Dunakanyar, Sopron környéki kirándulásokat ma már azonban jórészt a pedagógusok szervezik. Így olcsóbb. A pénz egyébként a gyerekek konzervgyári társadalmi munkájából származik, de a szülők is igen szívesen járulnak hozzá a költségek fedezéséhez. Akinek otthon nem adnak — összedoblak neki a többiek. Utazási irodák igénybevételére — ennek ellenére — egyre kevesebb pénz jut. • Lénárt Béla, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Csongrád megyei kirendeltségének vezetője. nem csodálkozik az igények csökkenésén; a 15 százalékos áfa a kirándulásokat is terheli. Egy háromnapos út megszervezését — például a Dunakanyarba — 8—900 forintért tudja vállalni az iroda, de nagyon szívesen teljesít szinte filléres részszolgáltatásokat is. A növekvő költségek korában ezeket is ér- 1 demes igénybe venni; kellő... tájékozottsággal párosuló fejszámolókészség birtokában olykor meglepően olcsón össze lehet hozni felejthetetlen utakat. Farkas Csaba Vegyes vállalat A Burda Moden című divatlap magyar nyelvű kiadására budapesti székhelyű vegyes vállalatot hoznak létre. Az erről szóló szerződést a napokban írták alá az Interpress Kiadó, Nyomda és Reklám Vállalat, a Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat, valamint az osztrák Libro-Disco kiadóvállalat képviselői. A magyar nyelvű Burda Moden első szama várhatóan október közepétől lesz kapható, az idén két összevont szám jelenik meg. A tervek szerint jövöre — a kiadvány sikerétől függően — havonta árusítják a lapot. A divatlap 50 ezer példányban a Kossuth Nyomdában készül, ára 240-250 forint körül lesz. (MTI) — A korszerű kivitelhez — Legyen szíves, kérdezkorszerú gépek is kellenek, ze meg a fogorvosokat! Aki Somogyi Kírolyné felvétele MA NYfLIK a Bartók tér 9. szám alatt a Konkordia Szövetkezeti Közös Vállalat lakásfelszerelési cikkeket árusító üzlete ahol főleg egyedi darabokat, kiegészítőbútorokat és egyes építőanyagokat találhat az érdeklődő Javában tartanak még a Csongrád megyei 1 környezet- és természetvédelmi napok, melyek kapcsán igazán nem árt egynéhány dologról szólni. Itt van például a környezetvédelmi nevelés kérdése, amely olyannyira a bányabéka ülőrészlege alatt van, hogy csak azért nem tűnik föl senkinek, mert az emberiség kialakulása óta mindig is ott volt. Persze, védeni csak azt lehet, amit kellő módon ismerünk. Vajon mennyire ismerjük környezetünk egyik szerves alkotórészét, az élővilágot? Nem a fecskefarkú miaszöszt, a bóbitás kalamajkát és az egyéb egzótákat, hanem a közvetlen környezetünkben élő, egészen hétköznapi növényeket, állatokat. No, menynyire ismerjük? A minap fölkapaszkodtam egy buszra, .mentem vele két megállónyi távot. Mellettem két végzett gimnazista utazott, a biológiaérettségi kérdéseivel szórakoztatták egymást. — Mik azok a riboszómák? — kérdezte az egyik. — A riboszómák — kántálta a kérdezett eminens stílben, tagoltan, mintha a táblánál felelne —, tehát a riboszómák a citoplazmáA poliszómák, a környezetvédők és a tulajdonviszonyok ban található, elektronmikroszkopikus méretű, egy kisebb és egy nagyobb egységből összeálló testecskék, némileg a makkra/ emlékeztetnek. ( — A „makk" szó hallatán — néhány utas felröhögött. Az eminens rezzenetlen arccal folytatta): — A messenger —RNS ezekhez a riboszómákhoz kapcsolódik úgy, hogy egyetlen messenger— RNS-molekula egyidejűleg több riboszómát köt össze, s mindegyik riboszómán szimultán folyhat fehérjebioszintézis. Az így egybekapcsolt, több riboszómából álló komplexumot poliszómának nevezzük. A poliszóma ... — És így tovább, és így tovább. Elképedtem. Szóval poliszóma .. Az ember még képes és azt hiszi, minden rendben, pedig már a nyakunkon a poliszómák. Minderről a gimnazisták persze, korántsem tehetnek; ez a tananyag, ezt kérik az érettségin, kész, pont. A téma túl van tárgyalva. Persze vannak, akik furcsállják a tényt, hogy az ilyen, biológiából hihetőleg jelesre maturált gyerekek aligha tudják megkülönböztetni a szénát a szalmától, a gerlét a galambtól, a házi verebet a mezei verébtől, hogy egészen köznapi példákkal éljek. A furcsálkodóknak nincs igazuk, hiszen a mezei verébnek roppant kevés köze van — a sejtbiológiához. A csodálkozást inkább a szomorúságnak kellene fölváltania, hiszen aki nem ismeri az őt körülvevő élővilágot, akinek ez közömbös — az aligha tesz meg akármit is annak védelme érdekében. Miért védjük azt, amiről azt sem tudjuk, hogy védelemre szorul, hogy létezik? Az általános iskolás biológia-tankönyvek, persze, elég szép terjedelemben tárgyalják környezetünk élővilágát, de hát a tankönyv maga édeskevés, a pedagógusoktól pedig nem lehet elvárni az anyag elképesztően karizmatikus módon való átadását, hiszen néha örülnek, hogy egyáltalán él* nek. Az a néhány lelkes, aki szabadidejében előadásokat szervez, kirándulni viszi a gyerekeket — nos, pont ők mondják, hogy rendezvényeikre éppen azok nem járnak el, akiknek szánják. Azok a gyerekek látogatják e programokat, akik a szülői házból, innen-onnan hozott mintáik révén gyakran kész kis környezetvédőknek tekinthetők. Csak hát ez az elenyésző kisebbség. Az óriási többség számára a tulajdont oly nagyra tartó korunkban a lakóhelyen kívüli környezet megmaradt szabadon prédálható senkiföldjének, amivel mindenki azt tesz, amit akar. Ha ezt az ősközösségi szemléletet tulajdonosi szemlélet váltaná föl és hatná át, rögvest megváltozna a helyzet. De nem fogja fölváltani, mert az a tulajdon, amit nem lehet bekeríteni, hazavinni vagy megenni, az, ugye, nem tulajdon. Az viszont röhej, hogy még ma is ilyen piti dolgokkal vagyunk elfoglalva, miközben az emberiség puszta létébe belerokkan a földgolyó. F.Ca.