Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

Szombat, 1988. május 28. DM1 mqgqzin Pártfogókat keres az Auer-ház Viharfelhők gyülekeznek az árvíz elótti Szeged utlsó mohikánjainak egyike fölött. A Kölcsey u. 8. sz. alatti egykori Auer-ház valóban rossz állapotban van. de ezt aligha az épületnek magának lehet fölróni. Bár az öreg ház falai egy részét vályogtéglából rakták, jólesik egy pillantást vetni arányos, emberi léptékű homlokzatára. Az Auer-ház amellett, hogy egy morzsa az öreg Szegedből, mintegy százharminc éves életének clsó felében igen jelentős szerepet játszott. Az Auer-ház helyén még 1850ben is az egykori Várat övező Eugenius-árok maradványát jelzik a térképek. A hasonló helyzetű, Dugonics térre néző Vajda-házzal együtt az árok föltöltódése után, 1860 körül épült föl a környező, már régebb óta álló házak közé. A tömb többi épülete elöregedve folyamatosan átépült, így ma már azok között ez a két legöregebb. Az Auer-ház a Szegedi Híradó egyik lakáshirdetésének tanúsága szerint 1860-ban már készen állt. 1869-ben a Szépítő Bizottmány fölszólította a tulajdonos özv. Auernét járdája rendezésére. 1870-től kezdődően Szeged legnevesebb fényképészei váltották itt egymást. Letzter ugyanis 1870 elején nyitotta meg állandó fényképészeti műtermét a Könyök utcában, a Palánk 347. sz. portáján, Aucr órás házában, a Próféta (Kölcsey u. 6.) mellett. Majd Letzter és Társa (Lauscher) néven dolgoztak c házban. Ók fényképezték végig az öreg Szegedet elsöprő árvizet, és az azt követő újjáépítést. Képeik, — melyek zömét a Somogyi Könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum őrzi — helytörténeti értéke fölbecsülhetctlcn. Épp egy évszázada 1888-ban özv. Auer György a telek végében levő udvari épületet új fényképészeti műteremmé alakíttatta Lctzterék számára „nagyobbítás", azaz emeletráépítés által. A szegcdi Levéltárban őrzött tervrajz alapján képet kapunk a múlt század napjainkat megszégyenítő igényességéről. Az üvegfalú és tetejű műterem az emeleten volt, óriás ablakát azóta befalazták. Az egykori, szobrokkal ékesített, empire hangulatú elegáns lépcsóföljáró korlátjának egy része még föllelhető a ma már rossz kinézésű épületben. Könnyen elképzelhető, hogy a volt műterem falán a fölső festésrétegek alatt megtalálhatók a fényképek hátteréül szolgáló falfestmények. 1892-ben a Letzter céget régóta vezető Keglovich Emil fényképész vette át az üzletet, majd 1897-től kb. 1910-ig a Brenner Testvérek neve Az Auer-ház kívül... , és belül állt a cégtáblán. Utóbbiak 1898-ban az akkori kapubejárathoz egy díszes fényképészeti kirakatszekrényt készíttettek. 1911-től a 20-as évek közepéig az Auer Fivéreké, majd kb. 1930-ig Aucr Lajosé a fényképészet. Az ö tolmácsolásában ismerhetjük meg a két háború közti Szeged épületeit, életét. T. Knotik Márta kutatásai nyomán ismerjük a város e fényképész nagyságainak munkásságát. Másféle mestereknek is helyet adott a Kölcsey u. 8. Többek között Füsti Molnár Béláné aranyművesnek, kinek az utcáról lefelé nyíló műhelyében aranyozták be a fogadalmi templom bronz lámpáit. 1956-ban a „bontásra megérett, teljesen elavult" épületegyüttest az mentette meg. hogy 14 lakás bontását elrendelni nem lehetett. ígv fölújitották őket. A szép. klasszicizáló főhomlokzatot, az ion fejezetű pilaszterckkcl szerencsére megőrizték. csak az ablakokat cseréltek ki. SZIJJ FERENC Szerelmi dal Kedvesem, fáradt magzatod vagyok, nyisd meg nekem a forró zárakat, nézd, elvégeztem minden dolgomat, s ráadásul, míg csendes időd engem nyomasztott, kigondoltam egy új világot is. Most erre vágyom. Hogy hűvös szénában forgolódjak, s ha virrad, pisáljak a malacoknak, hogy a hegyet végigjárjam, s hol megkínálnak, néhány pohárral elfogadjak, és ha itt-ott célzást tesznek, megrugdossam otthon az asszonyt. Éji dal Az éjszaka szelíden kisöpörte hajlékából a gyermekeket, akik még próbáltak ellenállni, és a férfiakat és nőket, akik már az első gyenge árnyaknak megadták testüket. Némán ünneplik a fák, a kerítések és a torlaszok hasznosságukat. Az udvarok átgondolják megint a mértanok furcsaságait és a romlott utak lázas, tompa rendjét. A város mögött a hegy izgága őr, ha tehetné, riasztaná a távoli völgyeket, hogy íme, fordult az éjszaka. Aztán a felelősség persze éppen ót fárasztja el. A háztól balra eső eredeti kapubejárót az 1959-ben mellé épült, környezetidegen épület (Kölcsey u. 8/a.) egy része foglalja el. Ma, a fölső pörgő festékréteg alól egykori festett falképek bukkannak elő. Megmaradt a barátságos falépcsök mellett a múlt századi, díszes kovácsoltvas korlát is. Az Auer-ház udvari homlokzatának hatalmas ablakaira támaszkodva a ház fényképészeinek lehetne méltó emléket állítani a szegedi közgyűjtemények gazdag archív fénykepanyagának fölhasználásával. Gondolunk itt a levelezőlapokra is. melyek első városképeit a Letzter és Társa cég készítette 1882ben. Sajnálatos volna, ha hagynánk ezt az árvizet megélt kis házat az Oskola utca páros oldalának vagy a Dugonics téren lebontott Sulkovszky-háznak a sorsára jutni ma. 1988-ban. IVÁN MÓNIKA építészmérnök Nap és Hold Népmesébe illó pályakezdése — mármint az a történet, hogy a kemencetapasztáshoz meggyúrt agyagból formázta ki elsó művét, szomszédasszonyuk „maszká"-ját — nyilván ismerés azok számára, akik nyomon követik a Szegedről elszármazott Mészáros Dezső Munkácsy-díjas szobrászművész életútját, ám az. hogy mostanában hol állít ki, s mit csinál, nos, mindez nemigen van nagydobra ütve. Egyszerűen azért van ez így, mert ó a dolgos és nem a népszerűséget hajszoló képzőművészek közé tartozik. A Dunakanyarban. a kisoroszi révvel szemben nyíló Áprily-völgyben lévó szabadtéri műtermében sokkal szívesebben üli-vágja a követ, mintsem hogy a tévések, rádiósok és más hírközlők után szaladgáljon, hogy ugyan mondják be. írják le, most ezt kalapálta ki. máskor meg amazt. Pedig igazán lenne mivel dicsekednie! Mindenekelőtt azzal a Szentendrén, a 1 l-es számú fóútnak az úgynevezett pismányi kanyarában tavaly felállított szoborparkjával, amelynek több mint húsz kófigurája a legkiválóbb szakértők szerint is középeurópai ritkaság, nemzetközi rangú érdekesség. Maga Németh Lajos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti tanszékének vezető professzora nyitotta meg ezt, s ilyesmiket mondott róía, majd publikált az Élet és Tudományban: különös kójelek. tömegek, hasábok, az amorf és a mértani rend közötti átmenetek. a pozitív és a negatív megkövült vajúdásai..." a több mint kétméteres, javarészt a süttói mészkőből készült idolok, dolmenek. Nem hagyományos szobrok tehát. Fogta a hatalmas hegedűtokot, amibe a fotóállványt suszterolták. A mester meg a kezébe nyomott valami nehezéket, objektív, vagy micsoda! Csengettek kétszer-háromszor, a házban semmi mozgás. Aztán végre valami csoszogás. A márványujjak szorítását máig érzi. Begyakorlott, jól koreografált mozdulatok. így csak egy anyakönyvvezető tud kezet fogni. Simogató, ugyanakkor fájdalmas. A legjobban azt szerette, amikor a mester kászálódott. Kipakolta a masináját, helyet keresett, befűzte a filmet ...Addig élvezhette a modellek közelségét. Sanyi bácsi például végigvezette az egész lakáson. A hálószobában elidőztek. A szekrényen, vállfán egy selyempongyola. Sanyi bácsi sír. Egy éve halott a felesége. Kitárja a szekrényt, édes parfümillat, mit kezdjen az asszony ruháival?! Vissza az utcai szobába. Előkerül a konyakos meggyes doboz. A márványujjak lefejtik a tetejét. Benne egy nemzetiszínű szalag. A széle aranyozott, a fehér megsárgult kissé. Hát persze, ötven év alatt! Annak idején a saját pénzéből csináltatta Sanyi bácsi, magára szabatta. Ötvenhatig még azok is kommunista papnak tartották, akik neki köszönhetik a nyugdíjukat. Dolgozott a népjóléti hivatalban is. A sok sírórívó ember szeretett volna nyugdíjat. Sanyi bácsi tanúskodott, hogy ínségmunka idején kiki annyi évet dolgozott, amennyi hiányzott a nyugdíjhoz. Ezért nagyot köszönnek neki az öregek. Persze azt is szerették benne, hogy nem sajnálta az idejét. Egyszer éjjel 1 l-re aranylakodalomra vonult ki a nemzetiszínű szalagjával, a viharos időket megélt aktatáskájával. Mondja, ót az isten a tenyerén hordozta. Az asszisztens Soha nem volt beteg, még így a nyolcvanon túl sem panaszkodhat. Szegény felesége... Van egy jó szomszédasszonya. Járogatnak egymáshoz. Az élet már ilyen. A mester kurjant, indulás. A vadszólók előtt haptákban az állvány, a gép. Az asszisztens sürgölődik. Öltözteti Sanyi bácsit. Vállra a nemzetiszín, aztán a Szocialista Kultúráért, a Munka Érdemrend ...Kattog a gép. Aktatáska a kézbe, kalap, kitüntetések... Sanyi bácsi izzad a tavaszi szélben. Talán boldog. Túl a nyolcvanon is érdekel még valakit. Hatvan év a hivatalban. íme a summázat. Egy nemzetiszínű szalag a konyakos meggyes dobozból, fél kiló kitüntetés, hivatalnoki kalap, tükörfényes fekete cipó, aktatáska •••Egy szekrény női ruha. Nem vár semmit már... Talán a mestert és az asszisztensét a fényképekkel. A vitrinekben italok. Borok a hatvanas, hetvenes évekből. Ifjú párok ajándékai. Időnként nézegeti az üvegeket, idézgeti a múltat. És néha-néha koccintanak a szomszédaszszonnyal. Az asszisztens lelkes, mint egy kisdobos. Lopva meditál Sanyi bácsin, aki elégedett, aki kenetteljes mind halálig. Hős vagy áldozat? Elhessegeti magától a kérdést. Maradnak a márványkezek a nemzetiszínű szalagon. Újra jön az ö ideje Imre bácsiéknál. A mester beállít, felszerel ... A parasztember pedig versel. „Közös gazdálkodás hódított most teret, aki útjában van, az most már elmehet. Ki önként nem társul, földjét kicserélik, így jutottam el én is a puszta szélig. Gyönge, sovány föld ez, keveset ígérő. Sokfelé szántottam, vetettem, gazdag voltam, és lám hogy elszegényedtem." Tiborc panasza 1988-ban? „Az egyik nem beszélte rá a tyúkjait, enni bár nem kapnak, tojjanak annyit, ha április 4-e elérkezett, jelenthesse, a beadás teljesíttetett." Imre bácsi félreérthetetlenül idéz. És az olvasókörök... Hetente kétszer, esténként az iskolában. Volt dalárda, műkedvelő előadás, aztán jött a papír, hogy mindennek vége. A hengerelt falon egy kép. Rajta egy fiatalember. Tamás, ottmaradt a háborúban. Imre bácsi bátyja. Gyerek? Nincs. Csönd, amit még jobban elnémít az asszony. A mester a tornácra parancsol mindenkit. Néhány méterrel odébb tyúkok kárálnak. Nem úgy, mint harminchét évvel ezelőtt. Imre bácsi leül a hokedlire. Farkasszemet néz a fényképezőgéppel. Az asszisztens kezébe adja az irkát és a ceruzát. Igazítja a kucsmáját. Madártestű ember, valamikor volt 21 holdja. Most a nyugdíja 3029 forint. Végül beadta a derekát. Kanász, sertésgondozó lett a Marx Károly Tsz-ben. Még évekkel ezelőtt eljárt ásni, permetezni. Már nem bírja. Maradt a ceruza, a füzet. Versek. Akkor ír, ha valami nagyon fáj. Újabban ilyesmi gyakran előfordul. Csak fegyelmezetten a gép előtt! Az asszisztens kucsmát igazít, közben megsimogatja az öreg homlokát. Ki a képből! Mementó. Kicsit fájdalmas. A madárarc vég nélkül kérdez. Az asszisztens teljesen összezavarodott. BODZSÁR ERZSÉBET (Héjj Miklós felvétele) Nap és Hold hanem. — ismét csak Németh Lajos szerint — megmunkált, de nem megformált kövek. A természet darabjai, s mint ilyenek, egy nagy szellemi energia megtestesítőiként jelképezik a mozdulatlan öröklétet. Gondolná az ember, hogy ez a nagy szellemi energia, amelyről a fenti eminens bizonyítványt Németh Lajos ilyen szépen kiállította, a szoborpark felavatása után lecsihadt. s a művész azt teszi, amit ilyenkor tenni szokás, tehát hogy alkalmankint elgyönyörködik abban, ahogyan százak és ezrek — Visegrád felé tartó külföldi buszcsodák utasai, a hátizsákos kempingezők, a helybéli sétálgató családok — az ó ősien primitív, egyszersmind századvégien modernoszlopait nézik, fényképezik. Korántsincs azonban így! Mészáros Dezső ugyanis képfelen letenni a vésőt meg a kalapácsot. Akik közelebbről ismerik, tudják, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz neki, ha nem gyúrkózhet hozzá még egy újabb majd még egy újabb tömbnek, ha nem láthatja, hogyan karcsúsodik meg csapásai alatt az a nagy gonddal kiválasztott és még nagyobb kínnal a helyére daruzott kóóriás. Az utóbbi időben ismét két hatalmas munkát fejezett be. Az egyik — ez is legalább másfél méternyi magas, és hogy hány tonna, azt csak találgatni lehet — egy félhold formáját rejti a felső felében, mégpedig úgy, hogy a reá vetülő fény változásával mindig más képet mutat. A másik — ez éppen két felnőtt ember magasságát teszi ki — pedig a Nap és a Hold negatív képzetét őrzi, szintén olyan szobrászi megfogalmazásban, hogy a figyelő szem újból és újból rendre mást láthat meg benne: egyszer maga a tömb óriási súlya és tömege nyűgöz le, másszor meg éppen a két égi jelkép teszi légiessé azokat a súlyos tonnákat. Lévén, hogy Mészáros Dezsőnek mindössze egyetlen egy müve látható Szegeden — a Dóm téri panteonban egy Ady-portréja —, bizony tisztes dolog lenne, ha szülővárosa e két. egyelőre még gazda nélkül való monumentális kő valamelyikére igényt tartana. Különösképpen az utóbbi, ez a napos és holdas festene szépen valami arra alkalmas — tágas terű. frissen zöld füvű — téren. Azok is biztosan hoszszan szemlélgetnék, akik a fizikai erónck a rajta látható óriási erőfeszítéseit tisztelik, és azok is. akik egy picit elgondolkodva a szimbólumteremtés rejtelmeibe próbálnak olykor behatolni. AKÁCZ LÁSZLÓ X