Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-24 / 123. szám

Szerda, 1988. május 25. 93 Filmforgatás htW^M Wf r - I 'mmtkÉd • „A gyilkosok köztünk vannak" címmel, amerikai—angol—magyar koprodukcióban filmet forgatnak Simon Wiesenthal életéről. A mauthauseni koncentrációs tábor egykori foglyát — ok; egész életét a fasizmus elleni harcnak szentelte — Ben Kingsley, a Ghandi film főszereplője alakítja. A film rendezője Brian Gibson. Akupunktúrás tű Makón, a Medicor Maros Bútoripari Részvénytársaság orvosi eszközöket készítő üzemrészében új termék, akupunktúrás tűk gyártását kezdték meg. Az első ötezer darabos tételt a Medicor fővárosi szaküzletében hozzák forgalomba. A speciális kezeléshez való tűk különbözőek : vastagságuk 0,35—0,45 milliméter, hosszúságuk 2,54 centiméter. Gyártásukhoz az üzemben, ahol évente 2 millió különféle sebészeti varrótűt készítenek, nem kellett új termelőberendezéseket működésbe állítani, a meglévő géppark alkalmas az akupunktúrás tűk gyártására is. Felkészültek arra, hogy nagyobb hazai és (külföldi igény esetén egy-két hónap alatt akár százezer darabot készítsenek ebből a speciális eszközből Korábban ilyen tűket csak külföldről, darabonként 1-2 nyugatnémet márkáért lehetett beszerezni. A makói gyártmány a külföldinél olcsóbb. (MTI) Milyen tévét építsünk? A múlt porladó eseményei közé tartozik, hogy egyik ifjúsági szervezetünk — a sok közül — programot szándékozott meghirdetni „Milyen szocializmust akarunk?" jelmondattal. Nem telt el sok idő, hogy megtudják: ők nem akarnak, nem is akartak soha és egyelőre nem is publikus meg nem is aktuális az akaratuk. Mármint, ha volna. És különben is: ez most nincs napirenden. Tanulságokat fedeztem föl ebben az esetben a magam számára is, ezért teszem föl ilyen szelíden, mértéktartóan, akaratszegényen és politikusán a kérdést: milyen tévét építsünk? A gondolat egész héten mocorgott bennem — féltem is tőle, ahogy egy gondolattól illik —, de arra is szakítottam időt. hogy bele-belelessek az MTV plusz bemutatkozó produkcióiba. Pontosabban éppen a második műsoron zajló események gondolkodtattak el: nem kellene-e kipróbálni az első programban is ezt a fajta tévézést. Tehát az oldottságot, a műsorok laza folyamát. a naponkénti két-három játékfilm vállalását. És persze — folytatva a tévé építését — a könnyűszerkezetet megerősíteném néhány erős tartópillérrel. Hozott, értékes anyagból (Panoráma), kemény, hazai termékből (Üj reflektor magazin) és nagy szakítószilárdságú, rugalmas formákból (Ablak) építkeznék. Alkalmaznék mozgatható elemeket is: időről időre megváltoztatnám egy-egy műsor sugárzási idejét, attól függően, milyen a „nézettsége és tetszési indexe" — hogy egy kicsit tévés legyek. S ha már így bekerültem a Nagy Nemzeti Adó falai közé, kifejtem véleményem a plusz műsor első hetéről. Elegendő és kellőképpen lendületes volt a Pop plusz rock, nézhetőnek tűntek a telefonos játékok és a riportok, de Pumukli megdöbbentően gügye és agresszív. A Birodalom Rt. pedig kimondottan rossz helyen sugároztatott. Látva ezt a jól formált karaktereket mozgató, profi módon megcsinált igazi sorozatot, eltűnődhetünk azon, miért kell e hon polgárainak esténként fekete-erdei meséket, müiskolai áldrámákat, falra kenhető családi körözöttet nézni, és híg szappanoperák buborékait szagolni. De azért nem vagyok ám teljesen elájulva. Elgondolkozom például azon, hogy elegendő lenne-e egész esztendőre a hírközlés azon módja, hogy egy műmárvány fal elé és egy stilizált óra alá leültetnek egy szerkesztőt, aki elhadarja, mikor, hol, kit robbantottak föl a nagyvilágban. És kevesellem a sportot is. Az igazit. El tudom képzelni, hogy odaát — hol ilyen műsorok peregnek ezerszám — bemutatják a tenisZév legszebb poénjait, a kézilabda históriájának legelementárisabb átlövőit, a kosárlabda zsenieit, az angol (francia, spanyol, olasz stb.) kupadöntők leglátványosabb, legizgalmasabb futballjeleneteit. Menotti persze nagyon jó, kitűnő ideológus is, de önmagában nem elég. A sportkedvelőnek kevés. Mert: mi tartozik a könynyed. fiatalos tévézés (tévécsinálás) képzetkörébe? Sok zene, még több sport, nagyon kevés skatulyakép és gyermekien ártatlan, őszinte (ezért kőkemény) kérdezéstechnika. Kaptunk éhből valamit. Kíváncsian várom a folytatást. Dlusztus Imre Kiállítási napló Tavaszi szél vizet áraszt..." Aki ma ezt a népdalt dúdolja, nem csupán a tavaszt óhajtja, hanem a társadalmi, művészeti, ezen belül a képzőművészeti megújhodást, a friss és tisztító, felszabadító és értékrendet teremtő szeleket is. A budapesti Műcsarnokban látható tavaszi tárlat ilyen meggondolásból született. Szokatlan vállalkozásról van szó. A Magyar Képzőés Iparművészek Szövetsége — ha jól tudom, maga az elnök, Vigh Tamás szobrászművész — go'ndolt egy merészet, s meghívóleveleket küldött a szövetség tagjainak. Egyetlen, maguk választotta műalkotással várják őket a Műcsarnok tavaszi tárlatára. Nincs zsűri, nincsenek díjak, nincs katalógus sem. Van viszont több mint hétszáz mű — ennyien éltek a felkínált lehetőséggel, ennyien vállalták. hogy zsűri nélkül, önmaguk választják ki azt az alkotásukat, mely véleményük szerint legmagasabb szinten reprezentálja törekvéseiket, művészi elképzeléseiket a közönség és szakma előtt. Volt már erre példa, ha jól tudom, 1957ben. Azóta viszont minden esetben előválogatások, meghívólevelek, szelektív határozatok, gyakorta okkal-joggal bírált zsűrik és dijadományozói ízlések döntöttek a magyar képzőművészet nyilvánosságáról és hierarchiájáról. A kísérlet bevált, a Műcsarnokban érdekes, színes, színvonalas, válto,Zfltos, egés^ napot kitöltő kiállítás látható. Nagy megrázkódtatások, földindulásélmények ugyan nincsenek, de sok a jó mű, az izgalmas kísérlet, az érett alkotás, a teljes vértezet és az értékteremtésre jogosító vállalkozás. Természetesen, a szürke massza, a felejthető középszer itt is törvényszerűen van jelen, miből is ragyoghatna föl az a néhány igazi érték, szép és tartalmas alkotás?! A leginkább elismert mesterek — majdnem azt írtam: természetesen — nincsenek jelen, ki fejthetné meg ezt az alkotáslélektani talánytr presztízsvesztéstől tartanak, vagy derogál nekik a tömegben elvegyülni?! A hatalmas anyag nagyjábólegészében hiteles képet nyújt a mai magyar képzöA komputer üzenete fejbe vágott. Nem kevesebbet állit, mint hogy csökkent keringési és légzési funkcióim vannak. Tanácsot is ad, forduljak orvoshoz, és edző irányításával sportoljak. Igazán kedves, hol és mikor? Orvoshoz meg eszem ágában sincs menni. Mit kezdjek a csúfondárosan rossz keringési és légzési indexemmel? Kétségbeesésemnek szemtanúi is vannak, ugyanis a fenti vizsgálatot a szegedi TESZT-klubban végezték. Mellettem ül Horváth András, a klub elnöke és Boros Gyevi László, a SZOTE testnevelési tanszékének vezetője, a klub elnökségének egyik tagja. — Hogy született meg ez a klub? — A szegedi szakszervezeti bizottság és a városi KISZ erejét egyesítve elhatározta, létrehozza ezt a klubot — kezdi Horváth András. — Csatlakozott ehhez az ötlethez a két vá* rosi sportbizottság is. Az egészségmegőrzés gondolata vezetett bennünket. Célunk többlépcsős. Információkat akarunk adni tagjaink fizikai állapotáról próbáljuk kiszűrni a betegeket. Abban reménykedünk, hogy az öntérkép majd a sport felé tereli az embereket. A , diagnózis" felállítása után tanácsokat tudunk adni, hogyan tartható fenn a szervezet egyensúlya. Gyalogló-, futó-, úszóteszteket akarunk összeállítani, sőt táplálkozási tanácsadásra is vállalkozunk. Tervezünk tanfo lvamokat is. — Ki lehet a TESZTklub tagja? — Bárki. Létszámunk jelenleg száz körül mozog Célunk az, hogy a lakossáp éppúgy igénybe vehesse a szolgáltatásainkat, mint a rendszeresen sportolók vagy az orvostanhallgatók A mi orvosi hátterünket a SZOTE jelenti, de elképzeléseinket többek között támogatja a megyei sportfőorvos és a Szegedi Akadémiai Bizottság is. A különböző munkahelyeken is jól fogadták a kezdeményezésünket. — A klubba mikor lehet jelentkezni? — Minden hónap első keddjén délután öt órától a régi szakszervezeti székházban. A városi KISZ is örömmel várja az érdeklődőket. A SZOTE testnevelési tanszékén található a vizsgálatokhoz szükséges műszerpark. (Egyébként egy Trabant hátuljában elfér az egész. Ez azért fontos, mert a műszerekkel ki lehet a házból vonulni. A klub ezt meg is teszi, legközelebb az ipari vásáron fogadják az érdeklődőket.) Ottlétünkkor a vizsgála tok irányítója Boros Gyevi László volt. — Az egyetemnek miérl fontos ez a klub? — Természetesen az egészségmegőrzési programot mi is támogatjuk Mi csupán a saját erőnkből nem tudtuk volna életre hívni ezt a klubot. A fizikai felkészültség becslése, mérése manapság a hallgatók körében is ajánlatos. Vizsgálatainkkal könnyen ki tudiuk szűrni a tüdő- ós az érrendszer' problémákat. A komputer által készített keringésilégzési index alapjául szolgál a vitáikapacitás, a levegőkipréselés, -visszatartás, a vérnyomás, a pulzus és az életkor. A minősítések jelenleg nyugalmi helyzetben a fizikai állapotot tükrözik. Terheléses méréseket eddig nem végeztünk. De majd szeretnénk. — Milyenek a tapasztalataik? — Eddig százhét vizsgálat zajlott le. A hallgatóinkról alkotott kép nem túl derűs. Keveset sportolnak. Sőt néhol azt tapasztaljuk, hogy az általános és középiskolákban is elhanyagolták a testedzést A versenyszerűen sportolók körében is végeztünk méréseket. Az edzők szívesen veszik a jelzéseinket ugyanis könnyen regisztrálni lehet, hogyan változik az index az alapozás során. — Mi lesz a folytatás? — Három munkacsoportot akarunk létrehozni. Én azt is el tudom képzelni hogy majd egy-egy vállalat kéri dolgozóinak keringési-légzési indexét. Boros Gyevi László búcsúzóul még elmondja, hogy a paraméterek férfiakra vonatkoznak. Talán vigasztalásnak szánta? A csodába, csökkent keringési, légzési funkcióink ellen csak kellene valamit tenni... Bodzsár Erzsébet — avagy egy művész — egy alkotás: hétszáz önvallomás és iparművészet törekvéseiről, eredményeiről, kitörölhetetlen értékeiről, reménykeltő kísérleteiről, viaskodásairól, a hagyományokhoz való kötődésről és az európai élvonallal való lépéstartás kényszeréről. Mindenekelőtt hadd szóljak a művészek nagy tévedéseiről. Arról, miért hiszik egyesek, hogy a festett felület puszta növelésével a minőség is egyenes arányban nő? Miért nem látják, hogy a gigantománia — legyen az formai vagy tartalmi — zsákutca? Hogy egy zsákvászonba csomagolt hatalmas faszerkezet — egy köztérre kerülő lovasszobor készítési folyamatának egy mozzanata — a kisméretű bronztervvel, kísérőrajzokkal és fotográfiákkal lehet ismeretterjesztő gesztus, fáziselemzés, műhelytanulmány, de mű nem. Hogy az iparművészek jelenléte nem színezi, vagy gazdagítja, hanem megosztja a tárlatot. Szerencsésebb lett volna külön, másik seregszemlén bemutatkozniuk az iparművészeknek. A laikus látogató, aki mondjuk a különféle alkotások hasonlósága, stílusmegjelenése alapján jellemezné képzőművészetünket, könnyen állíthatná: nálunk a faktúra üli torát. Valóban a felületmegmunkálás egyszer tartalmas, máskor öncélú játéka, egyszer expresszív izzása, máskor lirai szépsége igencsak hatalmas hullámban foglalja el a falakat, paravánokat. S meg kell mondanom, nem könynyű eldönteni. melyik a valódi művészi üzenet, s melyik lovagolja meg a „magas művészetnek a konkrétság béklyóitól megszabadult" hamis ideáját. A tömegben olyan valódi értékek láthatók, mint Váli Dezső felületet vallási jelekkel ötvöző, szomorú önéletrajza, paizs László hatalmas, repesztett, maratott, égetett drámai felülete, Szűcs Miklós fekete Zsoltára, Tölg-Molnár Zoltán finom rétegeket egymásra rakó fali képe, Krajcsovics Eva gyöngyházas szinei mögött meghúzódó konstrukciója. Hatásukban igen intenzívek a transzavantgárdok, mindenekelőtt a gyerekrajzok, falfirkák, gesztusok, indulatok dokumentálói. akik közül kivételes tehetséggel fest képet Kelemen Károly, Fehér László, Mazzag István. A jelteremtők között többen az ősi népművészet, a profán hitvilág szimbólumait újítják: Samu Géza, Varga Géza Ferenc, Zábdrszky Gábor, Veress Pál, Veszprémi Imre, más módon igyekszik korunk új jeleit megalkotni L ugossy Mária, Józsa Bálint, Bartl József. Számomra a művészet emberarcú, ezért mindig nagyobb figyelemmel kisérem az antropomorf ábrázolásokat. A jól ismert kvalitások itt is láthatók Kovács Péter és Szabó Tamás szorongásain, Orosz János Színházán, Tóth Ernő cirkuszán, . Galambos Tamás gorbacsovi Noé bárkáján, Dienes Gábor sejtelmén, Tenk László és Csiszár Elek magányán. Fischer Ernő Szent György-i viaskodásán, Kalmárné Horóczi Margit titokzatosságán, lírai megfogalmazásban Somos Miklós, Bazsonyi Arany, Lieber Eva, Blaskó János képein, szociografikus pontossággal és hipernaturalista kivitelben Marosvári György fotószerű látleletén, Gyémánt László bravúros „őszikék"jén. A nagy anyagban ott vannak a szegedi művészek is, jelentős alkotásokkal. Fontos Sándor festői megújulásának egyik érdekes darabját, az Állatok farsangját állította ki — érdemes lenne ennek a vállalkozásnak képeit együtt látni. Pintér József dekora ti vitása élettelen. Kopasz Márta linómetszete a Múzsák-sorozatból jól ismert, Lapis Andrásnak A politikai foglyok szabadságáért! kiáltó emlékmütervén a heroikus szándék visszájára fordul, nevetségessé válik, Szathmáry Gyöngyi nagyszerű. MoholyNagy Lászlót ábrázoló domborműve bronzban kevesebbet mutat, mint az eredeti gipszben, ahol a műtvész metszetének kemény vonásait a fény-árnyék hatások erőteljesebben jelezték. Fritz Mihály precíz és míves vert éremcsoportja, Pataki Ferenc természetanalízise, Kligl Sándor mélyen humánus és eredeti, a sziluetteket a márvány anyagával gazdagított József Attila-idézése és Tóth Valéria nagyméretű, gondolatokkal teli leányalakja erősítik a szegedi képzőművészetről kialakítható képet. A műcsarnoki tavaszi tárlat: önvallomások — hétszáz tételben. Tandi Lajos Szimpózium az öngyilkosságról öngyilkossággal foglalkozó szakemberek szimpóziuma kezdődött tegnap, hétfőn a SZOTE oktatási épületében a Magyar Pszichiátriai Társaság, a társaság délkeletmagyarországi tagozata és a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikája rendezésében. A szimpóziu-' mon elsőként Szilárd János egyetemi tanár, a SZOTE rektora tartott előadást a szegedi ideg-, elmeklinika öngyilkossággal kapcsolatos vizsgálatainak elmúlt 10 évi tapasztalatairól. Ezt követően Buda Béla pszichiáter az öngyilkosság megelőzésének pszichiátriai lehetőségeiről beszélt. P. Stern, az IFOTES elnöke a lelki telefonszolgálat szerepét ismertette az északsvéd modell bemutatásával. A Nemzetközi Krízisintervenciós és öngyilkosságot Megelőző Társaság tiszteletbeli elnöke E. Ringéi professzor Az orvos és depreszsziója címmel tartott előadást. A tudományos tanácskozás délután magyar és német nyelvű esetmegbeszélő csoportokban folytatódott tovább, valamint P. Stern tartott szemináriumot a lelki telefonszolgálat munkatársainak. Az öngyilkossággal foglalkozó szakemberek tanácskozása — amelyen a magyarok mellett NSZK- és NDK-beli, valamint osztrák és bolgár pszichiáterek is részt vesznek — pénteken fejeződik be.