Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

4 Szombat, 1988. május 21. a Magvar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete (Folytatás a 3. oldalról.) Bebizonyosodott, hogy úgy nem lehet eredményesnek lenni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. Ki kell mondani, hogy átfogó társadalmi-gazdasági változások kellenek. Az átfogó reform megvalósítása szembesít bennünket a mai intézményrendszerünkkel. A szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult politikai intézményrendszer. Ennek korszerűtlensége miatt nem kapnak megfelelő kifejezési lehetőséget a társadalomban objektíve létező érdekek. Még mindig mindent a hagyományos érdek kifejezési és érvényesítési csatornákon akarunk áramoltatni, holott azok már rég nem alkalmasak erre. Gondoljunk csak arra. hogy a vállalatok irányításában bekövetkezett változásokat milyen késéssel követi az állami és érdekvédelmi szervek funkcióinak, struktúrájának változása. Pedig tudjuk, hogy a felemás helyzetek a visszarendeződés legfőbb melegágyai. Változtatni kell az úgynevezett civil társadalom, az állampolgár s azok csoportjai és az állam közötti viszonyon. Az állampolgárok befolyásának növelésére nagy szükség van. A hierarchikusan felé pitett alá- és fölérendeltséget fel kell váltani az egymás mellé rendelt önkormányzati és önigazgatási formáknak. El kell érni, hogy az önkormányzati népképviseleti fórumok, köztük a Parlament, de a tanácsok is szuverén módon működhessenek, a szocializmus intézményrendszerének megújitóiként dolgozzanak. A politikai intézményrendszer korszerűsítését az egypártrendszer viszonyai között kell megoldanunk úgy, hogy a vezető szerepet ellátó párt politikai tevékenysége fölött is széles körű társadalmi ellenőrzés érvényesüljön. Természetesen elsősorban a pártnak kell rendelkeznie önkontrollal, önkorrekciós mechanizmusokkal, de ez kevés. Olyan nyilvánosságot kell teremteni az egész felépítményrendszer számára — az érdekvédelmi szervezetektől kezdve, az állami és társadalmi szervezetekig —, amelyben, ha kell, perbe és vitába lehet szállni az irányító politikai párttal is, garanciákkal megerősített partneri viszony alapján. A teendők között első a párt tevékenységének megjavítása, hogy eredményesen lássa el az intézményrendszer reformjából és hatékony működtetéséből reá háruló feladatokat. Az ezzel kapcsolatos teendőről a következőket mondotta: — Valós demokratizmus kell a párton belül. Meg kell felelni annak a jogos igénynek, hogy a párttagság csak úgy tud azonosulni a politikával, ha nem csupán végrehajtója, hanem alakitója is annak. A párton belüli demokrácia fejlesztésével el kell érni, hogy a Központi Bizottság, és a pártbizottságok feladat- és hatáskörét az általuk választott és nekik alárendelt végrehajtó szervek ne korlátozhassák. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, fel kell számolni annak hivatali és formális vonásait. Korszerű tagoltságban újjá kell szervezni a politikai apparátusokat, hogy azok megfeleljenek a célul tűzött feladat- és hatásköri elkülönüléseknek. Meggyőződésünk, hogy belső rendjében, működési elveiben és normáiban is példamutató párt lehet csak olyan nemzeti integrátor, amely a napjainkra megNégyen a Csongrád megyei küldöttek közül — telefotó) a pártértekezlet szünetében. (MTIgyengült társadalmi közmegegyezést ismét felerősíti és megszilárdítja. A budapesti kommunisták az ilyen szellemű kibontakozás és megújulás hívei. Ma még nem késő, jó eséllyel indulhatunk egy ilyen cél felé — mondotta befejezésül Havasi Ferenc. Panker Mihály, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár géplakatosa, fődarusa: — Hadd kezdjem azzal, ami környezetemben is foglalkoztatja a munkásembereket, úgy is mondhatom, most már hosszabb ideje nyugtalanít bennünket. Olyan viták zajlanak, és olyan vélemények is elhangzanak, melyek megkérdőjelezik szocialista társadalmunk alapvető értékeit és eddigi eredményeit, azon tényezők szerepét igyekeznek kisebbíteni, amelyek nélkül országunk a jelenlegi szintet nem érhette volna el. Én a kérdést úgy teszem fel — munkatársaim nevében is, hogy helyes irányba halad-e társadalmunk, milyen lesz az a szocializmus, amelyben leértékelődhetnek, és bizonytalan helyzetbe kerülhetnek szorgalmasan dolgozó munkáskollektívák, amelyben a későbbi időkre egyre kisebb biztonsággal kiszámítható az egyének szerepe és helye. — Olyan vállalat dolgozója vagyok, ahol egyikünkben sem merül fel, hogy megoldhatók-e a vállalat VII. ötéves tervi célkitűzései. Az viszont már igen, hogy mire van szükség ehhez, hogyan, milyen részfeladatok megoldásával juthatunk el a tervezett célokhoz. Csak a magabiztosság, az erkölcsi tartás, a nehézségek megoldásában bizonyított kitartás és közös küzdelem kelt igazi szimpátiát az emberekben. Sokunk nevében mondom: mi nem vagyunk hajlandók támogatni semmi olyan elképzelést, ami a párt vezető szerepét csökkentené, ami gyengítené a közmegegyezésen alapuló munkáshatalmat, és ezen keresztül gátolná vagy megkérdőjelezné a céljainkat. Ezért a vitáknak is megfelelő mederben kellene folynia. Tartozzon hozzá gyakorlatunkhoz a vita, a helyes megoldások keresése, de az alapkérdésekben végre jó lenne egyetérteni, az energiánk nagy részét pedig az értékteremtő munkára fordítsuk. Ne haragudjanak, de én nem tudom elfogadni, hogy az elkövetett hibákért mindenki egyformán felelős, a munkások is. Az ország nagy gondjainak megoldását mi elsősorban fegyelmezett munkával tudjuk segíteni, de nem döntöttünk és nem is dönthetjük el dollármilliók felhasználását, nem mi változtathatjuk meg az ipar szerkezetét, de azt viszont követeljük, hogy ezekben a kérdésekben azok döntsenek, akik értenek hozzá. Szabó Tamásnc, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank kiskunhalasi fiókjának vezetője kifejtette: én magam a változás iránti igényt elemi erejűnek érzem, a felülről vezérelt reformokat hétköznapi hatásaikban kevésnek tartom. A továbbiakban a gazdaság helyzetéről, a piaci törvények önszabályozó szerepének érvényesítéséről szólt. A bérreformról azt hangoztatta: senkinek nem lenne jó egy inflációt gerjesztő ár—bér spirál. De a jelenlegi bér elosztásában gondolkodva is lehetne jobb az ösztönzés. A pénz tükrében hamar láthatók a felemás és tétova gazdasági lépések. 1968 óta valljuk, hogy a pénz felhatalmazás a cselekvésre, de a pénz gyakran nem ott van, ahol cselekedni tudnának. A pénzpiac még csak részlegesen működik, sok áttételen keresztül. A gazdaság viszonylag új szereplői, a kereskedelmi bankok félkarú óriások. Persze attól függ, mihez viszonyítunk. Ha egyegy mamutcég várható veszteségéből adódó tökevesztést nézzük, még nem is elég nagyok. Ha a mozgékonyságot, a vállalkozást tekintjük, ezek a bankok túlcentralizáltak. Nemcsak a politikai életben — hangsúlyozta —, hanem a gazdaság minden területén hinni kell a helyben való problémafelismerésben, a helyben való döntésben, és a helyben való cselekvésben. Ehhez több, jobb, valódi demokrácia szükséges. Ezt nem kérni és kapni lehet, hanem olyan politikai légkört kell teremteni, amelyben ez kiharcolható. Hogy abban dönthessünk, amihez értünk, hogy azok válasszák meg az utat, akik menni akarnak rajta. Minden területen legyen joga és lehetősége a demokratikus önkiválasztódás játékszabályai szerint a centrális testületekbe képviseletet biztos'tani. Még a Központi Bizottságba is. Végül az állásfoglalás-tervezet problémaköreihez szólva azt a kívánságát fejezte ki, hogy a megoldások közül a pártértekezlet a radikálisabb lépéseket válassza. Hámori Csaba, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára az ifjúság számára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanakkor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilendülő, majd alábbhagyó reformhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy miközben évente csak ezren szereznek felső fokú diplomát, csaknem 10 ezren az általános iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. Napjainkban öszszességében kevesebb munkahelyet kínálnak a gazdálkodó szervezetek, mint ahányan tanulmányaikat befejezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés után 5 évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb. mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reálbére a hetvenes évek eleje óta lényegében nem változott, ugyanakkor az ötvenhatvan éveseké megkétszereződött. Nehezebbé vált a gyermeknevelés is. A fiatalok közéleti szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyöngülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a népképviseleti és politikai testületekben a vezetők között ma alig találni harminc év alattit. — E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális, hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. E gondokra azonban nem lehet külön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolyamatba, s ezek nemcsak az ifjúság, hanem az egész társadalom gondjai. Változást csak nagyobb társadalmi teljesítménnyel, a gazdasági és társadalmi reformot meggyorsítva, a magyar szocializmust alapvetően átalakítva, hatékonyab-' bá és demokratikusabbá téve remélhetünk. Egy átfogó reform révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozó kedvű emberek kerülnek jobb helyzetbe, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érdekelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jövőorientált társadalmat akarunk — szögezte le a KISZ KB titkára. A politikai intézményrendszer reformjáról szólva leszögezte: csak a társadalmi szervezetek határozott, önálló arculatú, nyilvános érdekképviselete adhat választ arra a dilemmára, ho~y egypártrendszerünk körülményei között hogyan lehet a tévedés kockázatát minimálisra szorítani, miként lehetne megvalósítani a szocialista politikai pluralizmust. Az olyan párt vonzó az ifjúság számára, amely dinamikusan politizál, amelynek a szervezetei is politizálnak. A fiatalok iránti nagyobb türelemre, a közéleti mozgástér bővítésére van szükség. — A KISZ az utóbbi években markánsabban, harcosabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az ifjúság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál viszont megütközést kelt — állapította meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalás-tervezet azon tételének megerősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztatja az ifjúsági szövetséget. A KISZmunka gyengeségeiről szólva kiemelte: tömegmunkánk, gyakorlati szervezőmunkánk több ifjúsági rétegben gyenge, az elmúlt években teret vesztettünk a nagy egyetemeken, a húszévesek körében gyengébbek pozícióink, mint a harmincasok között. A KISZ-ben megvan a szándék a belülről induló bátor átalakulásra, az ifjúság tagoltságának jobban megfelelő mozgalmi keretek megteremtésére. — A párt és a társadalom egészét átható politikai fordulatra van szükség. A KISZ az elmúlt időszakban arrá törekedett, hogy a fiatalok reális viszonyt alakítsanak ki a helyzethez és a mostani tanácskozáshoz. Ennek jegyében zajlottak le a tömegeket megmozgató vitáik. Az ifjúságnak és az- egész társadalomnak ma mindennél inkább perspektívára, belátható, vonzó szocialista perspektívára van szüksége. Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve rámutatott: a párt a szükségesnél kevesebb figyelmet fordított működésének megújítására, elhatalmasodott a formalizmus, a bürokrácia, felerősödött a tekintélyelv. Bebizonyosodott, hogy jó néhány kommunista vezető alkalmatlansága, életvitele ártott a párt tekintélyének Gyenge a párton belüli demokrácia. a vezetés és a tagság eltávolodott egymástól, és ezért sem volt a döntési és irányítási folyamatokban megfelelő a kontroll. Mindezek kifejezetten a pártra tartozó, csak általunk megoldható és helyrehozható problémák. A. tagság erre vár. Ez nem egy feladat a sok közül, hanem a döntő feladat. Olyan pártnak kell lennünk, amely elsőként és pontosan érzékeli az élet változásait, nem tér ki a problémák elől, megalkuvás nélkül levonja a tanulságokat, és halogatás nélkül cselekszik. Ezzel összefüggésben szorgalmazta: a pártértekezlet alkosson olyan állásfoglalást, amely konkrét feladatok sorát jelöli ki a párt tagjai és vezető szervei számára. Teremtsen lehetőséget helyzetünk valósághű, tudományos elemzésére, új politikai program és új szervezeti szabályzat megalkotására a XIV. kongresszuson. Kérje fel az újjáválasztott Központi Bizottságot, hogy legközelebbi ülésén készítsen feladattervet, amelyben rögzíti mostani állásfoglalásunk alapján a kongresszusig elvégzendő teendőket. Ezt a párton belül hozza nyilvánosságra. Emellett az értekezlet hajtsa végre a párt legfelső irányító testületeiben azokat a személycseréket, amelyek egyértelművé teszik az elhatározások komolyságát. Barta György, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára így kezdte felszólalását: — Ha egy mondatba sűrítve kellene elmondanom hozzászólásom lényegét, így fogalmaznék: új szavakat, új arcokat és új, a meghirdetett politikai szándékokat hitelesítő tetteket várunk. Támogatjuk és sürgetjük a kibontakozásra, a párt megújulására tett erőfeszítéseket Lépéskényszerben vagyunk. A késlekedés nagyon sok jogos bírálatot kapott. Élesen, vetődött fel, hogy a párt felső vezetése csupán a politikai légkör szorításában, a párttagság követelésére, vonakodva és az okokban nem eléggé mélyre ásva kezdte meg gyötrelmes önvizsgálatát. — Bár nem kevés, ami történt az elmúlt években, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a történelem keményen fog ítélni az elmúlt évekről. Számon fogja kérni a halogatott, elmulasztott lépéseket. Nagyon nagy a várakozás a tekintetben, hogy most az országos pártértekezlet olyan kérdésekre is választ adjon, amelyeket a létező szocializmus eleddig még nem tudott megoldani. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a történelmi távlatvesztés, az értékzavar a napi politikai munkában állandóan jelen van, mégpedig azért, mert elkéstek, vagy elmaradtak az alkotó viták a párt ideológiai munkájából. Hiányoznak azok az eredmények, amelyeket a pártnak már korábban be kellett volna fogadnia a társadalomkutatás műhelyeiből. Létfontosságúnak ítélte, hogy a pártj szót értsen az ifjúsággal, amely a szavak és a tettek megbomlott egységére súlyosan reagál, érthetően és szükségképpen elfordul a hivatalos politikától. Ebbe nem lehet belenyugodni — hangsúlyozta —, kell, hogy találjunk új szavakat, új utakat az ifjúság számára. Barta György aláhúzta, hogy a pártnak végre túl kell jutnia a rá váró súlyos személyi döntéseken. Meggyőző és minél szélesebb kádermozgás szolgáljon bizonyságául annak, hogy a változások élén a párt áll. Ezért helyes a KB és a Politikai Bizottság megújulása, hiszen tudjuk, új megközelítési módokat, új cselekvéseket csak új emberektől várhatunk. Ezután az információ és az informálás fontosságáról beszélt Utalt arra: sokan elgondolkodtatónak tartják, hogy a párttagság, a hazai közvélemény egészét foglalkoztató egyik-másik kérdésről, újszerű megfogalmazásokról és érvekről egy londoni sajtóértekezletről, vagy a minap egy amerikai tévétársaság riporterének rámenős kérdései nyomán értesülhetett. Kérdezni a hazai újságírók is tudnának. Azonkívül ezekhez a dolgokhoz nekünk, az MSZMP tagságának, kissé több közünk van, mint nekik, odakint. A bizalom helyreállítására, az ifjúság visszaszerzésére csak egy olyan párt képes, amely megőrzi tartását, komolyan veszi saját követelményrendszerét, és nem adja fel eszményeit. Egy olyan part, amely nem bonyolódik bele kicsinyes, párhuzamos igazgatásba, formális helyben járásba, egy szürke, unalmas pártélet adminisztrálgatásába. A párt csak akkor fogja törnelmi küldetésébe vetett hitét, önbizalmát visszanyerni, ha megújítja önmagát — mondotta végezetül. Keresztury Dezső akadémikus, író kötelességének tartotta, hogy pártonkívüliként néhány fontos kérdésben kifejtse véleményét. Mint mondta: — Emlékszem rá, amit embertelen századunkban átéltem. Ismerem a világerők hatalmasodását, a hazai indulatok örvényeit, a nemzedékváltások földrengéseit. Ezért is nézem aggódva, hogy mostanában minden rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren adták vissza tagkönyvüket. Elfelejtették talán azt is, aminek sikere a maga idejében közörömet, megkönnyebbülést váltott ki, és a jobb idők reményével töltötte be a szíveket? Hiszen egy jól vezetett szövetségi politika jegyében a nép visszanyerte életkedvét; bár még mindig kevés a lakás, de mégis a házak serege épült, megszűnt a folyamatos osztályharc embertelen mániája, s századok óta először történt meg, hogy hírünket a világban nem levert szabadságharcaink, hanem kellő i