Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

Kedd, 1988. május 3. 5 Képernyő n Állítás 1.: A nemzeti foly­tatásosoknak, az egyszerű sorozatoknak is, meg a szap­panoperáknak is megvan­nak a nemzeti sajátosságaik. Álb'tás 2.: a nemzeti folyta­tásosok egyetemes sajátossá­ga, hogy legyenek bár jól megcsináltak, avagy rosz­szabbul, mind felszínesek, tele vannak kitalált, művi konfliktusokkal és nem mondanak semmit a való életről. Bizonyításnak kellene kö­vetkezni, méghozzá a Min­denki tanköteles című cseh­szlovák sorozat ürügyén, ami már a negyedik jól el­adható játéknak bizonyul — pedig ugyanarról a kaptafá­ról húzták le, amiről a min­tapéldányt (Kórház a város szélén). A sorozatgyártás bi­zonnyal jól jövedelmező üz­let a szomszédos ország té­véjének, a perspektíva be­láthatatlan, hiszen az orvosi, a bolti eladói, a mentős és a pedagógusi hivatás-foglal­kozás mellett ezer másik van, amiről még nem csi­náltak filmet. Igaz, időközben az NDK tévéje elcsaklizott egy lehet­séges témát, nem olyan ré­gen délutánonként vetítették minálunk is a sorozatot, amelynek építőmunkás fia­talember volt a hőse, a konfliktusa meg — különfé­le szerelmi kalandok mellett — az, hogy az illető ifjú, az istennek se akart tovább ta­nulni, nem akart építész­mérnök lenni, mert az NDK-ban a fényes tekintetű munkásfiataloknak nem kell szégyellni, hogy kétke­ziek. Az építőmunkás tehát ki­lőve, és mondjuk, a mi té­vénk talán nem venné meg, ha a csehek kozmetikusok­ról, nyugalmazott operaéne­kesekről és autószerelőkről, keramikusművészekről, nyomdászokról, szabadúszó fényképész-vállalkozókról, erdészekről, és légikisasszo­nyokról csinálnának soroza­tot. Mert — tudjuk — ezek a szakmák szerepelnek a mi szappanoperánkban (Szom­szédok), leszámítva a már „lejárt" mentőst, bolti el­adót és tanerőt. Ami ez utóbbiakat illeti: ennyiben ismétlünk. Hiszen a mi mentősünk éppoly lelkiisme­retes és enyhén balek, mint csehszlovák kollégája volt; csak tán annyi a különbség, hogy emez nem talált cseh földön áram nélküli kórhá­zat, mint a mi szegény Kul­ka Jánosunk (nem csoda, ha el akar menni valahova Af­rikába. mert lehet, hogy ott még bivalymeghajtással fej­lesztenek áramot, de a bi­valy az egy megbízható ál­lat). Nemkülönben kedves és ügyes a mi bolti eladó nénink, mint külhoni szak­társa volt, s mindkettőjük­nek jóindulatú a főnöke is; van mit eladniuk és van ki­nek. Egyelőre. Mert ha jól emlékszem, a csehszlovák boltban csak loptak, amúgy szarka módra, rendes mun­kaidőben, itt meg éjszaka betörtek. Ott felügyelöket állítottak a gondolák közé, itt meg szövegeltek, hogy azt mondja: ki kéne nyírni az ilyeneket! Pedagógusék­nál is színes a helyzet, mindkét oldalon. A tarierők túlnyomórészt lelkiismerete­sek és hivatástudatosak, csak egy-két idegbeteg akad közöttük, de sejteni lehet, nem csak ők tehetnek róla, hogy úgy, de úgy utálják a gyerekeket. A családi hátte­rek mindkét produkcióban elég siralmasak. Válás — mindenütt. Ám míg ott egy csinos szőkével pattan meg az apuka, és mindössze egy ócska magnót csen ki a fiókból, meg egy miniatúrát akaszt le a falról, s viszi a város másik kerületébe, az itthoni anyuka: külföldön marad. Meglóg, akárcsak a maszek fényképész-vállal­kozó kedvese; s ah, balsej­telmek! netán erre készül a doktor úr is? Az árnyalatnyi különbsé­gek vajon nemzeti realitáso­kat mutatnak? Hölgyeim, és uraim, tessék ezen elgondol­kodni. Még mindig jobb, mintha egyebeken jártatják az eszüket -*• netán nem­zeti realitásokon, a maguk mosdatlanságában szemlélve azokat, csak úgy, szappan nélkül. Sulyok Erzsébet Stúdiós (és egyéb) számvetések Időről időre számvetések­re kényszerülünk. Számot kell vetni a múló idővel s önmagunk lehetőségeivel, környezetünkkel, kisebb vagy nagyobb közösségeink minőségével, no meg a vég­zett munka egészével is. Utóbbit többnyire bizonyos (határidők) múltán végezzük el — mindenképpen az ér­tékelés közvetlen vagy köz­vetett szándékával, minősí­tésre ösztökélő vagy leg­alábbis valamiféle megmé­retésre buzdító beszámoló­val. Ugyanígy tett szombaton délelőtt az Alföldi tükörben a szegedi rádióstúdió is. Az apropót az (is) jelenthette, hogy véget értek a Csong­rád megyei rádiós hetek, melyeknek programjai jó egy hónapon át mutatták be az éterben szűkebb pát­riánkat. Így persze egyúttal ezzel a „központi rádiós", monstre műsorfolyammal is számvetésre kényszerülünk, r.o de annyi baj legyen: tö­mören, összefoglalásként mindenképpen el kell mon­dani róla, hogy kifejezetten üdvözlendő eszköz, elsősor­ban a haza egyes régióinak mélyebb, szeretettelibb kö­zelítési igénye miatt — s remélhetőleg nem fog a kö­telező, aszfalton termett liszteletkörök és közhelyek irányába elmozdulni a jö­vőben sem. S mivel jó öt­letként a Csongrád megyei rádiós hetek a vidék egyes tömegkommunikációs műhe­lyeit is vizsgálták, az illen­dőség úgy kívánta, hogy szépen legutoljára marad­ván ugyan — de a rádió­ban maga a helyi rádióstú­dió ás valljon önmagáról. Azon persze lehet vitatkozni, korainak bélyegezhetö-e ez a számvetéskísérlet vagy sem — minden kerek évfor­duló nélkül, a nyitány óta eltelt alig háromnegyed érv után — mindenesetre, mi­ként hallhattuk 47 ezer percről szólhatott. Hogy programjaikból ed­dig mi sikerült, arról majd ítel a hallgató — mondta a szombat reggeli számve­téskor VárkoTiyi Balázs stú­Rádió­figtjeló dióvezető. Az az ötven-egy­néhány perces összeállítás amelynek révén most a stú­dió eddigi műsoraiból egy­fajta retrospektív válogatást nvűjtott, a szándékok szerint mindenesetre változatos volt és mindent-adni-akaró, a tavalyi szabadtériről meg­idézett Nyomorultak-részlet­től az fzisz-együttesen át a narkósokról szóló dokumen­tumműsor fölelevenítéséig. Ügy éreztem ugyan, a zenei profi] bemutatására a kel­leténél nagyobb tér jutott, s mintha a szükségesnél több lett volna a divatté­ma és a könnyedebb, „gyer­mekibb", „veszélytelenebb" szemléletet tükröző műsor, de meglehet, ez csak a há­romnegyed éven át alkalmi­lag (bár viszonylag sűrűn,­főleg hétvégenként) hallga­tott szegedi műsorok össz­benyomásának köszönhető, mélységesen szubjektív vé­lekedés. Mindenesetre azt tényleg nem értettem, a reprezentatív összeállításiban miért hallottam annyi „kül­sőst", ha már egyszer a stú­dió önmagát mutatja be — egész egyszerűen nem stim­meltek, a legcsekélyebb mér­tékben sem rímeltek egy­másra a legutoljára, prezen­tálásként felsorolt belső munkatársak, no meg a be­mutatkozó válogatásban közreműködők nevei. Ugyan­akkor a stúdió eddigi mun­kájáról alighanem mégis teljes, sok mindent sejtető, sok mindenről árulkodó vagyis a számvetés eredeti, ha úgy tetszik objektív cél­jainak megfelelő műsort hallgattunk. Hiszen nemcsak arra derülhetett fény általa, hogy — Várkonyi Balázs szavai szerint — „szándé­kaink szerint milyenek va­gyunk", hanem arra is, hogy a számvetések termé­szetrajzához általában mi, mennyire és hogyan is tar­tozik. Ez pedig tanulságnak még akkor sem megvetendő, ha én speciel szívesebben hallgattam volna többet a tavaly őszi nagy jelentőségű, országgyűlési ülésszakkal kapcsolatos a „politikum" jelenlétéről élesebben tanús­kodó részletekből — mint a profilban érzésem szerint tnnél jóval inkább túltengő, veszélytelen, könnyed egye­beket Domonkos László Átmeneti, A hófehér hajú, törékeny kis asszonyka 94 éves. Jó­kedélyű, beszédes. Érzék­szervei közül egyedül a hal­lását koptatta a 9 és fél év­tized. Az ablak melletti fo­telben fércelget, varrogatja a blúzát. Az ágyán napila­pok. Kettesben élt egy ná­lánál 20 évvel fiatalabb ba­rátnőjével, aki ugyancsak megözvegyült. A lakótársat nemrégiben baleset érte, combnyaktöréssel fekszik Pesten, a fiánál. Így maradt Ilonka néni egyedül, igaz ugyaln, hogy nem elesett öreg, de magáról egyedül gondoskodni már nem tud. No, és nem beszélve a ma­gányról, ami a legjobban gyötörte. Itt a gondozóház­ban naponta többször vé­gigsétál a szociális otthon­nal közös folyosón, és min­dig talál valakit, akivel el­beszélget. Egy régi kedves ismerőse segítette az átme­neti megoldáshoz, addig, amíg a szociális otthonba jutása valóra nem válik. Juliska nénit 84 évesen érte az infarktus. Életben maradt, a klinikáról került a gondozóházba. A 30 nap hamarosan lejár, s ő nem kevés félelemmel megy majd otthonába. — Sohasem voltam férj­nél, nincs hozzátartozóm, egy szál magam vagyok. Igaz ugyan, hogy két nagyon jó­ságos gondozónő vigyázott rám eddig is, de ők nem le­hetnek egész nap velem. Az egyik az; ebédet hozza és bevásárol, a másik a mosást, takarítást végzi helyettem. Eleddig ez elég segítség volt, de az infarktus hihetetlenül legyengített. S jóllehet, nem kell lepedőben forgatni, de látom előre, nehéz lesz egye­dül 'fürödni, s még az is ne­héz lesz, hogy egy pohár ví ­zért kimenjek a konyhába. Tudom, mehetnék szociális otthonba, de értse meg, én egész életemben egyedül voltam, és túlságosan hozzá­szoktam a magányhoz. A gondozóház harmadik, megkérdezett lakóját túl a nyolcvanon azzal verte a sors, hogy élete eddigi tá­maszát, a lányát, súlyos be­tegség szakította el tőle. A „gyereknek" — aki maga is a hatvan felé jár — a kli­nikáról kijőve, előbb maga­magáról kell gondoskodnia, a beteg édesanya támasza már nemigen lehet. Aranka néni egy hónapig kapott itt átmeneti szállást Mire e sorok megjelennek, már az ország túlsó végében — a másik lányánál — keres nyugalmat és támogatást. — A lehető legkülönbö­zőbb családi okok miatt ke­rülnek a Tolbuhin sugárúti szociális otthon harmadik emeletén elhelyezett gon­dozó-„ház"-ba, az idős em­berek) — tájékoztat Arany Józsefné, a 3-as számú gon­dozási körzet vezetője. — Akikkel most beszélgetett, magukra maradt idősek, akik számára a bentlakás ideje alatt próbáltuk meg­keresni további életük meg­oldásának lehetőségét. Sze­rencsére, nemcsak ily tragi­kus élethelyzetekben veszik igénybe a gondozóházat Gyerekek — akik egész év­bon becsülettel gondozzák szüleiket — a nyári szabad­ságuk idejére ide kérnek szamukra bebocsátást. Nem egyszer előfordult, hogy az otthoni festés, lakáskarban­tartás idejére menekítik hoz­zánk. az otthoni felfordulás elöl az idős szülőt. Mások az esti egyetemi tanulmá­nyaik kritikus idején, a vizsgaidőszakokban kérnek itt szállást idős szüleik szá­szára. Sokszor pedig átme­netet jelentünk a házi szo­ciális gondozás és a szoci­ális otthoni elhelyezés kö­zött. — Kevésnek találom az itteni ágyszámot. Valójában csak ennyien igényelnék az idősek átmeneti szállását, akkor, amikor köztudott, hogy a kórházi-klinikai osz­tályokon igen sok idős em­ber fekszik szociális, csalá­di okok miatt? — Kétéves a gondozóház. Azóta az igényeket ki tud­juk elégíteni. Akik kérik, idekerülnek. Három szo­bánk van. ahol 10 embert tudunk egy időben elhelyez­ni. Mivel az itt-tartózkodás időtartama max'mum 30 riap, ez évente 120 embert jelent. Tavaly 100 százalé­kos volt az ágykihasználás, de úgy tűnik, egyelőre eny­nyi hely elég. — Ha például valakinek több időre, mondjuk, 2, esetleg 3 hónapra lenne szüksége a szülői gondozás átvállalására, megoldható ez? — Indokolt esetben, mél­tányosságból igen, de ilyen kérésre nagyon ritkán volt példa. A mi intézményünk pontosan arra hivatott, hogy rövid időre, de több család­nak vagy egyedülálló idős­nek nyújtson segítséget egy-egy nehezebb élethely­zetben. Meglehetősen sok azonban a vissza-visszaté­rő emberünk. Annak semmi akadálya, — persze, ha van helyünk —, hogy többször is itt töltsenek egy-egy hóna­pot. — Sokan ágyban fekvő, magatehetetlen szülőt gon­doznak otthon, a munka mellett. Szociális otthonban nem akarják elhelyezni óket, de néha, egy pár hehs szusszanásnyi időre szüksé­gük lenne. Ilyen esetben is igényelhető a gondozóház? — Sajnos, nem. A mi jo­gosítványunk csak arra szól, hogy azokat az időseket fo­gadhatjuk, akik saját magu­kat segítséggel ugyan, de képesek ellátni. Tehát nem kell őket etetni, fürdetni. Ugyancsak a felvételi sza­bályok érvényesek nálunk, mint a házi gondozás eseté­ben, hiszen amit mi teszünk, az a területi szociális gon­dozás egyik új, egyedülálló formája. Természetesen szakképzett nővéreink mindenben az ittlakók se­gítségére vannak, de nem ágyban, magatehetetlen, szellemileg teljesen leépült betegek fogadása és ápolása az intézmény feladata. Lassacskán talán megvál­tozik szociálpolitikánk év­tizedek alatt megmereve­dett intézményrendszere és beláttatik, hogy hibás az az álláspont, miszerint ame­lyik területen mar van va­lamilyen állami ellátás, ott gondolkodni sem érdemes másról Jóllehet az élet ma­ga követeli ki a szociális gondoskodás új és új for­máit, hiszen a családok egy­re gyakrabban kerülnek olyan helyzetekbe, amikor a hagyományos ellátási lehe­tőségek között nem lelnek megoldást. A gondozóház csak egy a még megvalósí­tásra váró családsegítő, hu­mánszolgáltatások sorában. Hiányzik még több tucat, a problémás élethelyzetekre alkalmazható megoldás, a családi életek tönkremene­telét gátló humánszolgálta­tás. Kalocsai Katalin A Szegedi Nemzeti Színház műsora A Nagyszínházban 6-án, fél 6 órakor: Tosca (Jászai —Csortas bérlet), 7-én Otelló (Somlay 1—2. bér­let), 8-án 3 órakor: Balett­est (Katona bérlet). 9-én, 6 órakor: Szeged Táncegyüt­tes, 10-én Házassági szerző­dés (Kodály bérlet), ll-én fél 11 órakor: Tosca (Nyug­díjas bérlet), 12-én, délután 3 órakor. Jézus Krisztus szupersztái (Madách bérlet), i3-án Jézus Krisztus szu­persztár (bérletszünet, az április 3-ai jegyek érvénye­sek!), 14-én Házassági szer­ződés (Egressy 1—2. bérlet), 15-én Házassági szerződés (Ady 1—2. bérlet). Kisszínházban 3-án Ri­nocérosz (Vaszy 1. bérlet), 4-én délelőtt 10 órakor: Koldus és királyfi (bérlet­szünet) és 7 órakor: Rino­cérosz (Vaszy 2. bérlet), 5­én Rinocérosz (Egressy 1. bérlet), 6-án Rinocérosz (Radnóti 1. bérlet), 7-én délelőtt 10 órakor: Koldus és királyfi (bérletszünet), este 7 órakor: Rinocérosz (Radnóti 2. bérlet), 8-án Irma, te édes (bérletszünet), 10-én Irma, te édes (bérlet­szünet), ll-én fél 4 órakor: Koldus és királyfi (bérlet­szünet), 12-én Rinocérosz (Somlay 1. bérlet), 13-án fél 11 órakor: Koldus és királyfi (bérletszünet), 14­én Rinocérosz (Somlay 2. bérlet), 15-én 3 órakor: Ri­nocérosz (Katona bérlet). Klubszínpadon, 6-án 8 órakor: Melina (bérletszü­net), ll-én 8 órakor: Medu­zafej (bérletszünet), és 15­én este 8 órakor: Meduza­fej (bérletszünet). Az előadások este 7 óra­kor kezdődnek, az ettől el­térő időpontokat közöltük. A Mikrovilág új száma Felszálló ág A világ nagy repülőterei olyanok, mint a forgalmas autóparkolók: percenként érkeznek és indulnak a já­ratok. A repülési informá­ciók halmazának begyűjté­se, feldolgozása és szétosz­tása olyan feladat, amely számitógépért kiált. „A le­vegő meghódítása" című cikkben a Siemens cég Si­port nevű repülőtéri számí­tógépes információs rend­szerének érdekességeiről olvashatunk. A számítógé­pes rendszer gondoskodik többek között az utasok tá­jékoztatásáról, nyilvántart­ja a gépkocsik szabad par­kolóhelyeit, és már a repü­lőtér felé vezető úton jelzi, merre érdemes menni, meteorológiai adatokat gyűjt és oszt szét, és segíti a gépek és a repülésirá­nyítók közötti kommuniká­ciót. Az informatika világese­ménye volt a márciusban, Hannoverben megrendezett CeBIT kiállítás és vásár. A Mikrovilág egy hosszabb, üzleti és műszaki hírekkel, inforjmációkkal bőven fű­szerezett összeállításban számol be a hannoveri be­mutatóról. A cikkekből ki­tűnik, hogy a világcégek öldöklő versenyében nem­csak a jó műszaki elgondo­lás, hanem a nagy hozzáér­tést és érzéket kívánó üz­leti konstrukció is fontos szerepet játszik. Egy másik versenyről, a Bács-Kiskun megyei prog­ramozási tanulmányi vetél­kedőről szól a Verseny a javából cimű összeállítás. Egy lelkes és hozzáértő szervező vezényletével igazi, többfordulós tanulmányi versennyé nehezítették és nemesítették a másutt álta­lában egy-két nap alatt le­zavart programozási vetél­kedőt. A Mikrovilág 88/8-as szá­mában a házi számi tógé­pek kedvelői több érdekes programmal is megismer­kedhetnek, a műholdas te­levízióműsorok nézői pedig az Égi jelek műsor mellék­letből tájékozódhatnak ar­ról, mikor melyik csatornát érdemes nézni. V

Next

/
Thumbnails
Contents