Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
Hótfő, 1988. április 25. matematikusok Április hó 28-án a Tömörkény István Gimnáziumban kerül sor az Arany Dániel matematikaverseny II. fordulójára. A szegedi tanulók az idei tanévben is szépen szerepeltek a versenyen, és a következő tanulókat hívták be a II. fordulóba. Altalános tagozat, l. osztályos tanulók: Kishonti Attila, Hatvani Nóra (Ságvári E. Gimnázium), Bajusz Gábor, Dékány László, Jakusch Tamás, Kórász Tamás, Maróti Miklós, Papp Ferenc, Paprika Dóra (Radnóti M. Gimnázium), Ágoston Kolos, Barát János, Kovács Valéria (Radnóti M. Gimnázium Matematika Iskolája 8. osztályos tanulói). Szakközépiskola I. osztály: Halász Mariann (Körösy J. Közgazdasági Szakközépiskola), Bánki Vilmos, Mezei Tamás, Süli Tamás (Déri Miksa Szakközépiskola). Speciális matematika tagozat 1. osztálya: Barta Károly, Dakó Péter, Deák Szabolcs, Elek Attila, Hunya Kornélia, Kovács Andrea, Kocsor Péter, Nagypál Éva, Szín Róbert, Takács Edit, Vígh Gabriella (Ságvári E. Gimnázium). Altalános tagozat, II. osztályos tanulók: Nagy Gábor. (Ságvári E. Gimnázium), Bartsch Tamás, Fodor István. Fülöp Judit, Szilassi Zoltán (Radnóti M. Gimnázium). Speciális matematika tagozat II. osztálya: Balogh József, Csirik János, Tokodi Tamás (Ságvári E. Gimnázium). 99 n legjobb módszer a felkészülés..." „/. Az alapítvány neve: Kazinczy-díj ... 2. Az alapítvány célja: szép magyar beszédre serkentse azokat, akiknek szava nap nap után eljut a magyar emberek millióihoz; de nem kevésbé fontos célja, hogy ugyanerre serkentse a magyar tanulóifjúságot is." (Péchy Blanka, 1960. április 6.) Az idén rendezték meg tizenötödször a pedagógusjelöltek Kazinczy-versenyét. Szegeden két hallgató jutott a Kazinczy-emékéremmel járó erkölcsi és anyagi elismerés birtokába; velük készítettük a következő beszélgetést. Beslin Anita, a Juhász GyuLa Tanárképző Főiskola hallgatója: — Tíz éve dolgozom a Kazinczy-éremért, s most megvan. Szinte hihetetlen. Igaz, rengeteget készültem a versenyre; fölkészítő tanáraim — R ozgonyiné Molnár Emma, Karikó Sándorné és Mucsányi János — nagyojn sokat foglalkoztak velem. Két szöveget kellett fölolvasni; a kötelező Arany János Ismerkedés cimű írásának egy részlete volt. Ennek begyakorlására mintegy fél órát kaptunk. Szabadon választott szövegként Horváth Dezső újságíró írását olvastam föl, melynek címe: Az ötvös halala. — Hogyan lehet megnyerni a Kazinczy-versenyt? — Jól kell hangsúlyozni. A jó hangsúlyozás persze helyes szövegértelmezést föltételez. Nagyon sokan éppen azzal rontották el, hogy flz „erdők atyjának unokái Négyéves hagyománya a szegedi erdészeti szakközépiskolának, hogy névadójuknak, a „szegedi erdők atyjának", Kiss Ferencnek születésnapján gazdag programot szerveznek. Az egész napos (pénteki) rendezvénysorozatra a diákokon és pedagógusokon kívül eljöttek a bázisgazdaságok vezetői, a testvérintézmények képviselői. Most elsőként bemutatkozó kiállítás is volt, melyen nyomon követhették egyik bázisintézményük, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szerteágazó tevékenységét. A délelőtti ünnepségen osztották ki az erdőgazdaságok által kiirt pályázatok dijait. A Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pályázatán első lett Sípos Sándor és Szilágyi Sándor közös munkával, második Csernus Sándor —Bedő András, a harmadik díjat megosztották az Erdei Miklós—Preszner Sándor— Varró Sándor, illetve Csóka Zsolt—Hegedűs Béla—Puszta Gábor csoport közötti A Felső-Tiszavidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pályázatán első lett a Paulik Zsolt— Vereczkei Csaba és a Budaházi Zoltán—Forró László páros. Az egyik második díjas csoport Ferenczi Róbert— Marcsisin Tamás—Oláh Attila—Zrupkó Zsolt, valamint Kovács Kálmán. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az első díjat Komáromi Tibornak és Tamás Róbernak ítélte, második Darmos László, harmadik Farkas Imre lett. Az 1985-ben alapított Kiss Ferenc-díjat minden évben az iskola legkiemelkedőbb diákja érdemelheti ki. Az idei nyertes Nyist Csaba. A KISZ KB Dicsérő Okieveiét kapta. Sípos Sándor, Kiváló Ifjúsági Vezető lett Szabó Tibor. Az ünnepségen megjutalmazták az intézmény törzsgárdatagjait. A diákok által alapított „az év legnépszerűbb tanára" oklevelet Égető Gábor nyerte. A diákköri előadások során öt szekcióban 71 tanuló munkáját reprezentálva 37 beszámoló hangzott el. Megjutalmazták a legtartalmasabb dolgozatok készítőit és a legjobb előadókat. Beslin Anita valami egészen lehetetlen módon értelmezték a művet ... A feltűnő beszédhibák szintén nem gyakoroltak jó hatást a bírálókra, ámbár Benkő Loránd professzor úr örömmel nyugtázta, hogy az idén nem akadt beszédhibás versenyző. — Pedagógusképző intézményben tanulsz... Milyen pluszt adott a fölkészülés, a verseny a leendő tanár számára? — Már a gyakorló tanításom alkalmával is mondták: épp az tetszett az óráimban, hogy nagy hangsúlyt fektettem a pontos, szép beszédre. Tehát ez nyilván nem általános. De akiben megvan a kellő szájidék, minden további nélkül mégtanulhat szépen beszélni. — Persze, ne a Kazinczydíjat akarja elnyerni rögvest, ugye? — Ha egy mód van rá, talán ne ... Van viszont néhány alapmű — például Montágh Imre: A tiszta beszéd című könyve —, melyek elolvasása senkinek sem árthat. Csetkovics Csilla, a József Attila Tudományegyetem hallgatója: — Heten indultunk az egyetemi házi versenyen; ketten jutottunk tovább az országosig, ahol összesen ötvennégyen voltunk. — Milyen érzés volt kiállni a nagyon rangos szakmai zsűri elé? Amelynek díszelnöke, Péchy Blanka, a Csetkovics Csilla Kazinczy-díj alapítója, szintén jelen volt... — Azt hiszem, megszoktam már a szereplést. Gimnazistaként is indultam a versenyen annak idején, illetve tavaly is. Első nekifutásra senki nem nyerheti meg a díjat, ezért meg kell dolgozni. Fölkészítő tanárom, Békésiné Fejes Katalin szakmai szempontból mindent megtett eredményes szereplésem erdekében. Magát a versenyt pedig nagyon jól szervezték meg. — A leendő gimnáziumi tanár szemszögéből mennyire érzed hasznosnak a sok gyakorlást, fölkészülést? — Azt hiszem, a középiskolai tanulók a legkritikusabbak minden lehetséges hallgatóság közül. De nemcsak kritikusan hallgatják a tanári beszédet: a nekik tetsző Hangsúlyozást, hangszínt, hanglejtést nagyon gyakran megpróbálják saját beszédkultúrájuk részévé tenni. Nagyon fontos, hogy ne valamiféle magyartalanul, modorosan hangsúlyozott, esetleg hangképzési hibákkal terhelt beszédmódot szokjanak meg ebben az oly fogékony életkorban. Előfordul, hogy pusztán utánzásból „gyakorolnak be" valami hanglejtési vagy egyéb képtelenséget a tanulók. Ezt pedig a tudatosan kiművelt tanári beszéd nagymértékben ellensúlyozhatja . .. Nincs hatékonyabb módszer a beszédtanulásra, mint fölkészülni a Kazinczy-versenyre. Farkas Csaba A Royal irodalmi kávéházban Gyimesi Kálmán A zeneakadémia elvégzése ulán rögtön Szegedre szerződött; ennek tavaly műit 25 éve. A jubileumi díszelőadáson annyian voltak a színházban, hogy állóhely is alig akadt. Gyimesi Kálmán akkor is mesélt, s imádkor is; mindig szívesen beszél pályájának azokról az éveiről, amelyekel Szegeden Vaszy-korszaknak nevezünk, s amely években rangos operaszínházunk teremtődött és virágzott. Merthogy Vaszy Viktor szerződtette Gyimesit is — a balettintézetben. „Az úgy volt..." — mondogatja énekesünk, és elmeséli, hogyan küldte Lukács Miklós az éppen balettnövendékeket váiogató Vaszyhoz, aki emléKezett a fiatalember vizsgájára, s azonmód meghívta Szegedre. Hívták az NSZKba is. Gondolta, eltölt két évet ott lent, délen, a Vaszy.iskolában, aztán irány Nyugat. Azóta itt van... Az olasz opera az igazi világa. Kérdőjel is lehetne a mondat végén, hiszen a Verdi-iművekben elénekelt szeretjei mellett övé a Bánk bán Tiborca, és sok modern opera címszerepe is. A Vaszy-féle „fénykor" után zeneakadémiai évfolyamtársával, Pál Tamással dolgozott, ahogy mondogatja, „jókat csináltunk együtt". Most is a közös munkának örül: hétfői kávéházbeli estjén Pál Tamás lesz a házigazda és kíséri zongorán; Schubert-dalokat, néhány operaáriát, olasz dalokat hallhat a közönség, és kérdezhet: „tabu téma nincs", mondja az énekművész és minderre ráadásnak — meglepetést is ígér. Tehát: hétfőn, hatkor a Royalban Gyimesi Kálmán, Pál Tamás — és a meglepetés. Fiatal alkotóknak A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága 23. alkalommal rendezi meg az országos ifjúsági képzőművésztábort Mártélyon, 1988. július 30tól augusztus 13-ig. A táborba 18 és 35 év közötti egyéni alkotókat, szakköri tagokat várnak, akik elsősorban festészettel és grafikával foglalkoznak. A részvételt rövid önéletrajzzal, 3-5 darab grafikáról és szoborról papírkép, a festményekről qfínes keretezett diapozitív beküldésével lehet megpályázni. A tábor költségeihez az egyéni hozzájárulás kétezer forint. A pályázatokat legkésőbb 1988. május 31-ig kérik beküldeni a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága címére (6720 Szeged, Komócsin Zoltán tér 1.). A tábor művész tanárainak döntése alapján, a leendő hallgatók június 30-ig megkapják a meghívó levelet és a tábor részletes programját. Az elutasított pályázók külön értesítést nem kapnak, június 30-ig visszakapják a pályázatra elküldött dokumentumokat História est... G imnazista koromban, a tanév elején, mindig egyenkék csomagolópapírba kellett foglalni a füzeteinket. Sőt, történelemtanárunk az első lapra még azt is fölíratta velünk: história est magislra vitae, vagyis, a történelem az élet tanítómestere. Nem hittük el neki. Hogyan is lehetne ez igaz, amikor a történelem arról szól, ami elmúlt, ami meg elmúlt, az nem jön vissza soha többé. Én is úgy képzeltem, ez valami ócska cukormáz, amibe a felnőttek belecsomagolják a kellemetlen kötelességeket. A történelem nem az élet tanítómestere, hanem egy unalmas tantárgy, amelyben feltűnően sok a biflázni való, gondoltam akkor, 15-16 évesen, miközben a parancs értelmében cirkalmaztam füzetembe a latin föliratot. Ezt a rég elhomályosodott képet Fjodor Burlackij Hruscsov-cikke hívta elő ismét az emlékezetemben. Az írás pontos címe: Hruscsov, egy politikus arcképvázlata. Eredetileg a Lityeraturnaja Gazetában jelent meg, magyar fordítását március 11. és 18. számában közölte a Magyarország. Amiről szól, az számomra voltaképpen a legtisztább történelem, nem is éltem még akkor, amikor a cikkben emlegetett dolgok nagyobbik része megtörtént. Nem tudom elkerülni Burlackij cikkének szó szerinti idézé.sét, hiszen, sokan lehetnek, akik. nem olvasták. „Hruscsov a legfontosabbnak az ügy ideológiai oldalát tartotta, hogy teljes mértékben le kell leplezni a személyi kultuszt, ki kell mondani az igazságot a harmincas évek ás más időszakok bűncselekményeiről. De maga ez az igazság, sajnos, felemás módon, hiányosan hangzott el. Hruscsov kezdettől fogva szembe találta magát a személyes felelősség kérdésevei, minthogy a párton belül sokan ismerték azt a szerepel, amit Hruscsov maga játszott az ukrajnai káderek, a moszkvai pártszervezet kádereinek üldözésében. Ha nem mondja ki az igazságot önmagáról, nem mondhatja ki a teljes igazságot másokról sem; Ezért egyoldalú, sőt, nemegyszer kétértelmű volt az a tájékoztatás, amely arról hangzott el, mennyiben felelősek a különböző vezetők (magának Sztálinnak a felelősségéről már nem is szólva) az elkövetett bűncselekményekért. Amikor például az SZKP XXII. kongresszusán feltárta azt, milyen szerepe volt Vjacseszlav Molotovnak és Lazar Kaganovicsnak a harmincas években a káderek meggyilkolásában, hallgatott Anasztasz Mikojan részvételéről, aki ezt követően megbízható szövetségese lett. A harmincas évekről szólva, Hruscsov gondosan kerülte a kollektivizálás időszakát, minthogy neki magának is része volt ennek az időszaknak a túlkapásaiban." Gondoljon bele az olvasó, micsoda csapda, milyen. szinte megoldhatatlan szituáció volt ez! A múlttal — a jövő érdekében is! — csak olyan ember számolhatott le, aki olyan pozícióban volt, hogy ezt megtehette. Egy ilyen pozíciót azonban csak úgy tölthetett be, ha önmaga is része volt a maghaladni kívánt múltnak. Hruscsov maga is a korábbi korszak gyermeke volt, akkor alakult ki gondolkodása, az az időszak alapozta meg politikai karrierjét. Am, éppen ezért nem is mondhatta el önmagáról a te'ie", igazságot. De, ha ezt nem tette meg önmagával, elvesztette az erkölcsi alapját, hogy másokkal megtegye. Ahhoz, hogy az általa kívánt változásokat véghez vihesse, meg kellett tartania a hatalmát. A hatalmat csak úgy tarthatta (volna) meg, ha kellő számú befolyásos; támogatóra talál. Csakhogy, törekvései megvalósításához, egy valódi változáshoz éppen a potenciális támogatóit kellett volna eltávolítani a változások útjából. Ezeknek az embereknek viszont végső soron a saját félreállítósukban (is) kellett volna támogatniuk Hruscsovot. „A személyi hatalom rendszerével szemben alkalmazandó garanciák leküzdhetetlen akadályba ütköztek: magának Hruscsovnak és a vezetők akkori generációjának korlátozott politikai kultúrájába. Ez a kultúra sok tekintetben patriarchális kultúra volt, amely a parasztgazdaság vezetési formáival kapcsolatos hagyományos elképzeléseken alapult Paternalizmus, a mások ügyeibe és kapcsolataiba való beavatkozás, a családfő tévedhetetlensége, a mások véleményével kapcsolatos türelmetlenség'. Ilyen, és ehhez hasonló vonások jellemezték az oroszországi hatalommal kapcsolatos évszázados elképzelések gyűjteményét." Átlépheti-e az ember a saját árnyékát? Keresztül tud-e lépni önnön múltján, meghaladhatja-e a maga korlátait? Ami a célokat illeti, talán könnyebben megy mindez, az igazi nehézséget az eszközök, módszerek megváltoztatása jelenti. Lehet-e az újat a régi módon akarni? Lehet bizonyosan, de eredményesen? Meghaladni egy korszak örökségét — ugyanannak a korszaknak a módszereivel? Hruscsov sztálinista eszközökkel próbált leszámolni a sztálinizmus örökségével — mert 6 maga is ennek a kornak a terméke volt, és nem ismert más eszközöket V oltak, akik számára túl gyorsan haladt Tűi sok embert eltávolított a régi rend kövületei közül, akik pedig azért választották őt ,mert bíztak benne, hogy segítségével elodázhatják a valódi változásokat. Voltak, akik számára viszont nem haladt elég gyorsan. Burlackijt idézve: „... a politikai erők sajátos szimbiózisa alakult ki: összefogódzlak egymással a XX. kongresszus útján való következetes előrehaladás hívei és a konzervatívak, a titkos sztálinisták." Személyes vezetői tragédia volt ez a javából — de valószínűleg törvényszerűnek tekinthető. Ha most járnék középiskolába, nem lennék már olyan biztos benne, hogy ami elmúlt, az mindörökre elmúlt. Elhiszem már berzenkedés nélkül, hogy a történelem valóban az élet tanítómestere. Persze, ha visszagondolok az eddigi életemre: hány tanítómesté'rem volt, akitől lett volna mit tanulnom, és hányszor elmulasztottam a lehetőséget! Tanács István