Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-13 / 87. szám

Szerda, 19S8. április 13. 3 Indul a Danubius Rádió Péntektől, április 15-től új- ra is megmarad, s a zene ból megindul a Rádió Da- teszi ki a műsoridő négynubius adása. A rádió zenés idegenforgalmi, kereskedelmi programja 1986-ban indult, elsősorban azzal a céllal, hogy a Magyarországra érkező német nyelvű turistáknak zenei és tájékoztató műsort szolgáltasson. Az idén — bár a jól bevált műsorszerkezet továbbötödét — több újdonság is várható. Az adás naponta reggel fél 7-kor indul, de az eddig megszokottnál egy órával tovább, este 22 óráig tart. Május l-jétől a kabhegyi és a budapesti adón kívül a soproni is közvetíti a Danubius programját. Megcsapolták a Balatont Befejeződött a Balaton téli csapolása. Az elmúlt öt hónap során 378 millió köbméter víz távozott a Balatonból. Az utóbbi évtized legnagyobb csapolása novemberben kezdődött, s tíznapos megszakítással április 12-ig tartott. Bárány(felhők) A Vágóállat és Hűstermelés cimü szaklap ez évi számaiban több cikk is foglalkozik a juhtenyésztés helyzetével. Eszerint a juhsajttal együtt, nem számítva a gyapjút, a juhágazat 60 millió dollár körüli devizabevételt biztosít évente. A VI. ötéves terv időszakában a vágójuhnak 86 százalékát exportáltuk. Ezt a mennyiséget a fejlett tőkés és fejlődő országok vásárolták meg. A világtermelés ezekből a termékekből is nő és igen bőséges a kínálat. A magyar exportban a juhhús részaránya az algériai piac kiesése óta nagyon lecsökkent, kivitelünk döntő részét az élőjuh-szállítások teszik ki. A hazai termelés visszaesése nyomán csökkentek az árualapok, így élő juhból 30 ezer tonna, juhhúsból pedig 1800 tonna exportja várható az idén. Közös piaci kontingenseink nem változtak, de az 1988-as mennyiség a tavalyi előszállítással csökkentve 20 ezer tonna, a fennmaradó 10 ezer tonna élő juhot a Közel-Keletre viszik. Az utóbbi időben idehaza a juhtenyésztés visszaeséséről, jobb esetben a stagnálásáról hallunk. Ez azért is kedvezőtlen folyamat, mert 'a mezőgazdasági termékek szinte teljes körű világpiaci leértékelődésének időszakában ez a termékünk még mindig nyereséggel értékesíthető' Megyénkben a legtöbb juhtenvésztö üzem az Agnuscoop GT tagja, Savanya Vince, a társulás vezetője így értékeli a jelenlegi helyzetet: Az országos anyajuhlétszám az 1981-es csúcson 2 millió fölött volt, 1987 decemberében másfél millió. Érthetetlen a folyamat, inert ennek az állatfajnak minden terméke valutát •hoz. Még a gyapjút is így tekinthetjük, hisz importkiváltást tesz lehetővé a szükségletnek közel felét adja. A juhtenyésztési rendszernek megyénkben 25 tagja van, tíz éve a Szentesi Termál Tsz a gesztor. A tenyészkos-, a tenyészállat-ellátást garantálják, a gépi kitrágyázáshoz szükséges felszereléseket adnak bérbe, két juhnyiróbrigádjük járja az üzemeket, szaktanácsokat, technológiát adnak, a szerződéskötéseknél az érdekvédelmet biztosítják. Korábban a szakmunkásképzésben is részt vettek, ma már erre alig akadna jelentkező. Most burkoltan a Szent György-napi cserebökényi juhászversenyt a továbbképzés, a szakmai ismeretek felújításának tekintik. A jövedelmezőség csak kevés üzemben kielégítő, ezt jelzi, hogy még a Termál Tsz-ben is csökkent a törzstenyészet, s többek között egy hagyományos juhtartó gazdaság, a Makói Lenin Tsz felszámolja ezt az ágazatot. A gyapjú ártámogatására az idén kevesebb összeg jut, ha az átvételi árakban is kifejeződik, sok gazdaságban már ettől a veszteségbe csap át a tevékenység, s újabb állománycsökkenést indíthat el. Az anyatartás mindenütt veszteséges, míg a bárányhizlalás még hoz a konyhára. Évente háromszor, igy húsvét előtt is kiemelt árat fizetnek a felvásárlók, elsősorban a 14-24 kilogramm közötti tejes, illetve tejes pecsenyebárányokért. Ezért célszerű az elletést ezekre az időszakokra „programozni". Az üzemi szakember a juhforgalmazást egy szóval anarchikusnak minősítette. Míg a belső piacon a. Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat, a Húsipar, a Skála-Coop és egyéb szervezetek versengenek az áruért, addig a külpiacon csak Terimpex értékesít. Ugyanazt az árut többen a sajátjuknak tekintik, így külker vállalatnak különkülön lejelentik. így előfordul, hogy az üzletkötés megbízhatatlan információn alapul. Az EGK-ikontingenst szigorúan be kell tartani, s akinek épp erre kellett volna ügyelnie, az teremtett feszültséget. Tavaly a Terimpex a IV. negyedévben lengyel bárányokat hizlaltatott, így a belföldi partnereitől nem tudta átvenni. A tárgyalások eredménye az lett, hogy mégis kiszállították a magyar bárányokat is, de az idei első negyedév terhére. Vagyis enynyivel kevesebb a mostani exportlehetőség. Ez csak egy példa arra, mennyire nem jut támponthoz a termelő. A több belföldi forgalmazó közül akad, aki alapárat fizet, s az exportár arányában még a későbbiekben megfejeli ezt. Más cég már az átvételkor ráígér, de később nem ad kiegészítést. Afféle csábitásos játék, előre nem lehet látni ki jár jobban. Húsvét előtt a GT gazdaságaiból tízezer tejes bárányt szállítottak Nyugatra. •Belföldön erre nincs kereslet. (Szokások híján, vagy talán azért, mert ezen a jövedelemszinten megfizethetetlen.) Ha meg tudná mondani a külkereskedő, hogy az olcsón, a legelőn tartott bárányra is szüksége lesz, sokkal kisebb költséggel lehetne „kitermelni" a dollárt. Saiát rizikóra kockázatos vállalkozás, mert ha nem veszik át időben, minél nagyobb súlyú, annál kevesebb jár kilójáért, s ez már így nem üzlet. Mi az ami segítene ezen az állapoton? Az összes résztvevő szorosabb, érdekeltségen alapuló kapcsolata. Egyelőre ennek semmi jele. Természetesen a termelőknél is akad tartalék. Például az egy anyajuhra eső 130 százalékos, jónak mondható szaporulati mutató szakszerű munkával javítható. A tejnek jó ára van, a merinónál jobban tejelő fajtát honosítva ebben is lehet fantázia. Az is egy gát. hogy egy szövetkezetben általában nem meghatározó a juhászat bevétele, igy a legkisebb jövedelemingadozás esetén lemondanak róla. A szerény nyereség rengeteg •munkával, törődéssel jár, ha •az anyajuhok száma nem éri el a kétezret önálló szakembert nem tudnak gazdaságosan alkalmazni. Egyéb feladatok mellett meg nem jut rá elég energia. Térségünkben a Homoki Juhtársulás vezető gazdasá^ ga a Balástyai Móra Tsz. Hat éve a társulás tíz és fél ezer anyajuhából 4 ezret mondhattak magukénak. Azóta is folyamatosan gyarapodott a saját állományuk, míg a taggazdaságokban csökkent. Azért tartottak ki mellette, mert a szarvasmarha-tenyésztés megszüntetése után ez maradt meg az állattenyésztésből. tehát nemcsak mellékesként kezelték. A csúcs 1985-ben volt, ezer anyajuhval növelték a létszámot. A hizlaláson 11,5 milliós nyereségük képződött, aztán 1986-ban a csernobili események miatt elmaradtak az exportszállítással, 980 ezer forintos eredménnyel kellett beérniük. Tavaly 4,2 millió forint haszonnal számolhattak. Az anyajuhtartás önmagában kivétel nélkül minden évben veszteséges volt. Az idei év rosszul indult, mivel a saját szaporulaton felül vásárolt bárányok hizlalására szakosodtak és a szabadpiacon számukra 'kedvezőtlenül felszöktek az árak. Galbács László ágazatvezető szerint 12—14 ezer hízó báránnyal tudnák kibekkelni az anyajuhok veszteségét. Ehhez saját részről több jó juhász kellene, az eltérő színvonalú munkát a 90-tól 180-ig terjedő ellesi átlag is jelzi. A hizlalási alapanyag felvásárlását nehezíti, hogy a Skála a bel-1 földi minőségre is megadja az exportárat. Megteheti, hisz ha ügyesen szervezi meg az árucserét, ha máson nem, az ellentételen foghat hasznot. Jelenleg 6 ezer kisbárányt tudnának elhelyezni, de ennek csak harmadát sikerült megvásárolni. Közeledik Szent György napja, a legelőre hajtás ideje. A látvány bizonyára idillikus lesz, kérdés hogy mennyire csalóka e kép. Tóth Szeles István Folytatása következik? A

z akciók országa (is) vagyunk, s joggal fogadunk kétkedéssel minden olyan kezdemenyezest, amciy — fennen hirdetve a humanitást — a felebaráti szeretet köntösébe igyekszik bújtatni a haszonlesést. A gyanútlan városlakó március közepe táján azt hihette: kelet-európai létünk egyik jellemző vonása, a itartós sorban állás, Szegeden is megmutatkozott. A Tisza Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat Diszkont Áruháza előtt két napig olyan hosszú sor állt, amelyre már régen volt példa. Csakhogy nem arról volt szó, hogy valiamely hiánycikkből szállítottak, hanem arról, hogy a Diszkontban levő teljes (!) árukészletből 10 százalékkal olcsóbban vásárolhattunk. Tegyünk egy rövid kitérőt — csak látszólag térünk, el a tárgytól. Talán nem mindenki előtt ismert, hogy a nagykereskedelmi vállalatok működéséhez az allam a kezdetektől fogva minimális forgóalapot biztosít. Kézenfekvőnek tűnik így az a következtetés, hogy a jelenlegi központi hitelmegvonás és adórendszer fokozottabban érezteti nem éppen kedvező hatását az ilyen típusú gazdálkodási egységeknél. A hitelkorlátozó banki intézkedések sorozata jóval tudatosabb készletgazdálkodásra kényszerítette rá a vállalatot, s arra, hogy következetesebb beszerzési politikát folytatva, rövidítse az értékesítés idejét. Más kérdés, hogy a hitelkorlátozással a kormány célja nyilván nem az volt, hogy a hitelhez jutás lehetőségét úgy nehezítse meg, ahogy az most végbemegy — a vállalatok drágábban és nehezebben (több helyről és kisebb tételekben) tudják megszerezni a finanszírozáshoz szükséges pénzügyi fedezetet. Mármost — a társadalmi szervek kezdeményezésére — ebben a helyzetben valósult meg á Csongrád és Bács-Kiskun megyében működő, túlnyomórészt nagykereskedelmi tevékenységet folytató vállalat dzon elképzelése, hogy a lakosság életszínvonalának javítása, illetve az alacsony jövedelmű szociális gondozottak támogatása érdekében március 17—18-án a szegedi Diszkont Áruházban, valamint a bajai, a kecskeméti és a szentesi Sláger boltokban valamennyi árucikk árából 10 százalékos engedményt ad. A kedvezményezettség — sportnyelven szólva T úgy szállt át a vásárlókra, hogy a vállalat lemondott. a kiskereskedelmi árrésről. A tanácsok segítségévei történt felmérés 164 (Szegeden 74) olyan kis nyugdíjast és szociálist gondozottat talált a vállalat működési területén, akiknek életszínvonala a létminimum alatt van. Részükre 300 forintos tikettet (jegyet) adott a vállalat, s azokat a már felsorolt boltokban elkölthették. Természetesen saját nyugdíjasaikat (megközelítően 250 főről van szó) is megillette ez a kedvezmény. Hogv gazdaságunk — benne kiváltképp a vállalatok — nehéz helyzetében miképpen valósulhatott meg ez a szokatlan kezdeményezés? Persze, az is kellett hozzá, hogy a Tisza Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat fennállása óta legnagyobb nyereségét éppen tavaly könyvelnesse el. A szociális ellátás javítása mellett jelentős, közei 10 százalékos bérfejlesztést sikerült végrehajtani.. Pedig nem kis gondot okozott készletgazdálkodásukban az a tény, hogy az év második felében az ipar részéről nem volt megfelelő szintű az áruellátás. Az élelmiszerek közül gyakran hiánycikk volt a növényolaj-ipari termékek egy része, melyeknek pótlását nem tudták megoldani. A vegyi árukból az egész évben problémát jelentett a megfelelő készletek kialakítása; egy-egy termékcsoport esetében gyakran kellett helyettesítéseket alkalmazni, annak ellenére, hogy az igényeket megkísérelték a szocialista árucseréből kielégíteni. Az év végi déligyümölcs-ellátás gondjait, a központi árualapokon túl, saját szervezésű importtal (Vietnamból érkezett banánnal, mandarinnal és ananásszal) pótolgatták. A ma már ténylegesen is kereskedelmet, s nem elosztást folytató vállalat üzletpolitikájának középpontjában az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelem igényeinek kielégítése áll. — „A kiegyensúlyozott áruellátás biztosításával szolgálni a városi, a falusi és a tanyai lakosság érdekeit — ez az elvünk" — jegyzi meg beszélgetésünk sorún Benedek Tibor igazgató. A többlet terhek ellenére is optimistán ítéli meg vállalata jövőjét, de hozzáteszi: pontosabb, odaadóbb munkát, s keményebb vezetési stílust kell ezután megkövetelni. A kiskereskedők beszerzési forrásai egyre bővülnek, s amennyiben a vállalat nem képes őket megfelelő szinten kiszolgálni, úgy alulmaradhat a versenyben. Át kell értékelni a vállalat vezetési politikáját, s — Benedek Tibor ellentétes javaslatai ellenére — le kellett állítani a beruházásokat. A vállalati tanács március 15-én megtartott ülésén úgy döntött: ideiglenesen fel kell függeszteni a beruházásokat, s a pénzt az áruadás, -vétel finanszírozására kell fordítani. Mindamellett a vállalat igazgatója bízik abban, hogy csak átmenetileg kényszerültek erre a lépésre, s valóban folytatn; tudják a korábban kialakított vállalati stratégiát. T

udvalevő, hogy a magyar vállalatok helyzete tavaly ugyan jelentós mértékben javult, ám nyereségük nagy részét az áremelések révéh érték el Bizakodjunk. Mégpedig abban, hogy a Tisza Élelmiszer ás Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat kezdeményezéséhez hasonló ötletekkel más kereskedelmi vállalatok is előrukkolnak majd. Már nem is csak a hetvennégy szegedi kis nyugdíjas érdekében teszem fel a kérdést: lesz folytaitása a márciusi akciónak? Csak szurkolni lehet azért, hogy minél több vállalat zárja szívébe a vásárlókat. Ténylegesen is. Dán.Vi László Á pocsékolás égbe nyúló ormai A különféle kifőzések, üzemi és egyéb konyhák, óvodák, s diákétkezdék plég gyakran, kis kiszerelésben csomagolt fűszereket, cukrot, lisztet, ilyen-olyan tarhonyát és levestésztát használnak föl. Néhány grammos, jó esetben egykilós csomagolású termékeket vásárolnak meg tehát igen nagy mennyiségben. Érdekes látvány a több száz személyre főző étkezdék konyhai polcain sorakozó töméntelen, pici borsos-, paprikás- és mindenféle zacskók sorfala. Különösen érdekes — mert érthetetlen — abban a jóleső tudatban, hogy ezen áruk nagyüzemi kiszerelésben, tíz-húsz százalékkal olcsóbban is megvásárolhatók. Arra a kérdésre pedig, vajon miért részesülnek előnyben a mikroszkopikus csomagolású termékek, a konyhafőnök legtöbbnyire így válaszol: — Mert ilyet kapunk, kérem. Évek óta ilyet szállít a nagykereskedelem. Hát igen ... Ez van, ezt kell szeretni, mert ilyet szállít a nagykereskedelem. Vagy tán mégsem? A konyhafőnök felé máris száll a következő kérdés: — Miért nem tetszik nagyüzemi csomagolású árut rendelni? A konyhafőnök szeme erre a rémülettől kikerekedik: próbálna ő egyszer, csak egyetlenegyszer szólni a szállítóknak! Soha többé felé sem néznének, teherautójuk messzi ívben elkerülné a konyha raktárát. Menü helyett az éhkoppot nyelnék a vendégek, bádogkanalukkal pedig ütemesen vernék tányérjuk alját, követelve: kaját, kaját, mert kitépjük a szakácsnak a haját! S mivel, kopaszon egyetlen alvagy. főszakács, de még a legkisebb kukta sem szaladgál szívesen a világban — ezt a kockázatot igazán nem vállalhatják. — Mesterszakács hölgyemuram, a probléma jóval kicsinyebb, mint gondolná! — vethetjük ekkor ellen. — Az éjt nappallá téve dolgozó szállítómunkások zaklatását a magunk részéről mi sem javalljuk, mert akkor ön és konyhája megnézheti magát . . . Nincs annál ugyanis súlyosabb dolog, ha egy szállító nem szállít. Javasolhatunk viszont egy kerülőmegoldást: forduljanak közvetlenül a nagykereskedelmi cégek igazgatóihoz! Rafinált módszertani fogásként bízvást ajánlhatom ehhez igénybe venni a közkedvelt telefont, vagy pedig a Magyar Postát, mely eszköz, illetve közület, mindennemű óhajtsóhajt nagy iramban közvetít. A nagyker.-igazgatók pedig a kérelemről értesülve, amint lehet, intézkednek — és ön egyszer csak azon veszi észre magát: raktárában áll a korszerű tömegkonyha kívánalmainak leginkább megfelelő, nagy kiszerelésű, olcsó termék. — Igen ám, de mi van akkor, ha az igazgató tudtával, sőt, rendelkezésére kapom én a minicsomagolt dolgokat? — Nagyontisztelendő élelmezésvezetőm : ha létezik valami, ami nem valószínű — akkor ez az. ön, mint tájékozott ember, bizonyára tudja, a nagykereskedelem nyereséges vállalatok öszszessége, mely a nyereségről önként, s dalolva soha le nem mond. Éppen ezért megrendelői igényét, ahogy csak tudja, kielégíti. Ha tehát ön — a hihetetlenül fontos posztot betöltő szállítók orv megkerülésével — nagy kiszerelésű árut kér, akkor nagy kiszerelésű árut kap, kész, pont. S biztosithatom: az igazgatók nem adtak rendeletbe, hogy az ön kettőszáz személyes étkezdéje oly kis csomagolásban kapja a szegfűszeget és a vaníliás cukrot, amelyből egy négyszemélyes családi konyhában is naponta elfogy, mittudomén' mennyi. Tessék tehát csak megpróbálkozni azzal az ajánlott levéllel! Még csak belegondolni is félelmetes ugyanis: micsoda töméntelen mennyiségű papirost, föstéket, árcetlit, emberi és gépi munkát emészt föl a kismillió minizacskó elkészítése, abba az áru betöltése! S e papírok, flakonok, üvegek, egyebek — melyek előállításának költsége öszszességében milliókra rúg — soha nem kerülnek máshová, mint a szemétkosárba. Onnét pedig sivár belvilágú konténerek szeméttelepre viszik őket, ahol mennyiségük heggyé nő, és magasodik ... Nem mások e zacskók ekkor már, mint a tárgyiasult pocsékolás égbe nyúló ormai. Farkas Csaba Vezess bizlonságosaliban! A IX. „Vezess biztonságosabban!" gépjármű-vezetői országos szakmai vetélkedőt az elmúlt hét végén a Tisza Volán rendezte Szegeden. Tizennyolc Volán Vállalat legjobb versenyzői vettek részt a 2 napos versenyen, amely személygépkocsi, tehergépkocsi és autóbusz kategóriában zajlott. Volt vezetéstechnikai verseny, KRESZ-teszt, KRESZdia, reflexvizsgálat. Az öszszesített csapatversenyben legjobbnak bizonyult a Volán tömegáru és bányászati fuvarozó vállalat —, ők nyerték el a vándorserleget. Második a Tisza, harmadik a Mátra Volán csapata. {