Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

S. M. kisasszony | Elsőrész PÉNTEK LÁSZLÓ Helikopteres műtrágyázás a Felszabadulás Tsz-ben (Irma-major) Szombat, 1988. április 9. 8 DM| mqfifflziii Palásthy Józsefről, a Pallaviciniek jószágkormányzójáról írt cikkem után két telefonértesítést kaptam. A sándorfalvi születésű Tóth András föl is keresett, és elmondta, hogy családi hagyományuk szerint dédapja, bizonyos Kis Tóth József a Palásthy-kincsekból szerezte harminc hold földjét: részt vett a rablógyilkosságban. Sárdy Lajosnét, hívására, én kerestem föl. Kiderült, hogy ő meg Palásthy ükunokája, mégpedig a Schmidt-ágon: Schmidt Ferdinándnak és Palásthy Katalinnak (második neve volt Jusztina, ahogy én Czímer Károly nyomán említettem) dédunokája. A családfa Kibontakozott előttem egy roppant gazdag családfa, amelynek apai ágán Almási Balogh Sámuel (1796—1867) a legnevesebb ós, református lelkész, a Magyar Tudós Társaság, későbbi nevén Magyar Tudományos Akadémia tagja, Tompa Mihály barátja. Eletének jó részében a Gömör megyei Serkén lelkészkedett. ott is hunyt el. 1850-ben oda költözött Kiss Józsefnek (1843-1921), a későbbi neves költőnek a családja: apja kocsmáros volt a faluban. A költő a pap halálának hírét véve Egy református lelkész emlékezete címmel verset írt róla. (Olvasható 1868-ban megjelent Zsidó dalok című kötetében.) Önvádat érzett, hogy gyermekkorának „ősz barátját" hosszú időn át elfelejtette. Fölidézte, miként fogadta a református pap az ötvenes években otthonában fölnóttnek kijáró megbecsüléssel a tehetségesnek megismert, „apró termetű, vézna zsidó gyereket", (ahogyan Scheiber Sándor írta Kiss József versesfüzete hasonmás kiadásának utószavában 1983-ban), látta el bölcs szókkal, kölcsönzött könyvekkel, a tiszteletes asszony pedig „fehér cipóval". A református pap áldást mondott Kiss József édesanyjának, a zsidó kocsmárosnénak sírhalma fölött. 5 gondolatim között mélyen elmerülve Tekintek reája. Szeretem hazámat, és szomorú sorsán Órákig merengek... De ha téged látlak, elfelejtve mindent Csak téged szeretlek. Szeged, 1866. december 25. „Zoltán ismét talált korhely cimborákat, akikkel titkon korcsmázni járt" — írta életrajzírója. Meghűlt, súlyos beteg lett, de amint lábadozott, a nagybátyjától orvosságra kapott pénzt is elverte, adósságokat csinált, még a matracát is zálogba adta. Kálló Antal mindezt megírta a Szarvas melletti Csákóra Petőfi Istvánnak. Nagybátyja eljött, de már többet nem segíthetett: a kegyes atyák eltanácsolták Zoltánt. 1867. február l-jén Pestre ment nagyapjához, Szendrey Ignáchoz költözött, mert István bátyja már nem fogadta vissza, lemondott róla. Később színésznek állt, de a tüdőbaj hamarosan végzett vele. Szegedi emlékek Második életrajzírója, Irányi István (1964) sem tudott sokkal többet Petőfi Zoltán szegedi napjairól az elsőnél. Nem ismerte Juhász Gyula adatait sem. De fölhívta figyelmmet az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Petőfi Ereklyetár néhány szegedi vonatkozású dokumentumára. Az egyik Zoltánkának Mili kisaszszonyhoz küldött kiadatlan levele, amely — romantikus túlzásai, pátoszos stílusfordulatai ellenére — fényt vet rövidre szabott kapcsolatuk valóságos történetére, jellegére. így arra, hogy Zoltánka rajongása nem maradhatott viszonzás nélkül, sőt célzás olvasható ki-belóle Mili kisasszonynak Zoltánkához írt levelére is. S a „drága hajfürt", melyen Zoltánka könnyezve mélázott el, talán e levél melléklete volt. így tehát a jövő szombaton következő folytatásban közlendő levél már válasz lehetett. PETER LÁSZLÓ Bár elfeledhetélek eddig, Ezentúl képed fennragyog: A harcban elvesztem az élőt. De a halott — kísérni fog! — fejezte be költeményét Kiss József. Verséhez jegyzetet is fűzött: „A hála és kegyelet adóját kívántam leróni e költeménnyel néhai Almási Balogh Sámuel serki pap és a magyar tud. akadémia levelező tagja iránt, ki gyermekemlékeim közt kiváló helyet foglal el." A Magyar irodalmi lexikon megemlíti, hogy Balogh Sámuelnek A szépről és a fenségesről című bölcseleti pályaművét az Akadémia 1842-ben száz arannyal jutalmazta. Ámulva láttam Sárdyné vitrinjében az ezüstserleget, amely a jutalommal járt, rávésve a díj és az évszám. Az anyai ág a szegedi: a Schmidteken kívül a Habyk, Heszlényik (a jeles építőmesternek, Heszlényi Józsefnek a famíliája!), Vedresek, Tcmesváryk, Ströblök. így derült ki, hogy szögrül-végrül Tömörkény is rokona volt Palásthynak: Vedres Jánosné Palásthy Erzsébetnek a lányát, Klementinát, Vedres Istvánnak az unokáját, Ströbl József (1840-1887), Pepi bácsi vette feleségül. Azaz Tömörkény nagybátyja, mivel az írónak Ströbl Mária (1826-1894) volt az édesanyja. Ströbl József vasból készült monogramja ma is látható az 1882-ben épült házának (Kígyó u. 2.) kapuja fölött. Kávéházának helyiségeiben ma bank van. 1924-ben írta Juhász Gyula: „Meghalt a kávéház, éljen a bankház!" Érdekes, hogy ezt a rokoni kapcsolatot Tömörkény Palásthyról szólva nem tartotta fontosnak megemlíteni. A családfa és a családi emlékezet azt is megőrizte, hogy Schmidt Ferdinándnak unokahúga volt Schmidt Emília tanítónő. „Amikor Petőfi Zoltán Szegeden lakott, verset írt hozzá." A magyar Sasfiók Petőfi Zoltán 1848. március idusának mámorában fogant: rá kilenc hónapra, december 15-én született Debrecenben. Életrajzát először 1909-ben Déri Gyula írta meg. Még élő kortársakat faggathatott ki a „kis Petőfi" szegedi életszakaszáról. Nagybátyja. Petőfi István 1866. október 30-án hozta Szegedre unokaöccsét, és a kegyes oskolába íratta. Kosztot, kvártélyt Kálló Antalnak. Juhász Gyula anyai nagyapjának Serház utca 407. számú házában talált számára. Ez a ház, a későbbi Ipar u. 13. lett Juhász Gyula szülőháza: A kis szobában, hol e verset írom, Lakott Zoltánka, a szép, bús gyerek... <Petőfi Zoltán, 1913) Megírtam ezeken a hasábokon (azóta Szegedi örökség című könyvemben is olvasható), hogy A nagy Petőfi kis fia Juhász Gyula számára meghatározó jelentőségű, elkötelező hagyományt teremtett. „így esett cgv halvány fénysugár az örök glóriából az én szegény fejemre" — írta vallomásában Az el nem hagyott zászló címmel 1922 végén, a Petőficentenáriumra. S így fejezte be: „mint eddig, ezután is, mindhalálig hű akarok maradni Petőfi Sándor szelleméhez!" S éppen Juhász Gyula volt, aki 1919. október l-jén a szegedi hetilapban, a Krónikában Zoltánka a Serház utcában című cikkében Déri Gyula adatait a még élő piarista tanár, Tóth Antal emlékezése nyomán kiegészítette, pontosabbá tette. (Hozzáférhető a Juhász Gyula összes műveinek 6. kötetében.) Ebben írja a költő: „Zoltánka viharos első ifjúság után került Szegedre. Három hónapig csöndes, komoly fiúnak mutatkozott. Egy kissé büszke és tartózkodó is volt, az apai dicsőség nemessége kötelez, gondolhatta. Karácsonyra még is szerelmes lett egy ANDRÁSSY GABRIELLA RAJZA hölgybe, akit S. M. kisasszonyhoz címen megénekelt, és akiről a régi Szeged riportere csak annyit tud egyelőre, hogy Emíliának hívták." Vers Mili kisasszonyhoz Előbb idézett versében is emlegeti Juhász Gyula a titokzatos szegedi leányzót: „S borongott S. M. kisasszony szerelmén..." Petőfi Zoltán említett versét közölte Déri Gyula: S. M. kisasszonynak Szeretem a tavasz kedves virágát, A szerény ibolyát, Szeretem a rózsát, s gyönyörködve szívom Mámoros illatát. Szeretem a zenét, s a költői lantnak Ábrándos pengése Üdítő gyógybalzsam szegény megcsalatott Szenvedő szivemre. Szeretem a holdnak méla bús sugárit, Ha besüt szobámba, i * k