Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-08 / 83. szám

Péntek, 1988. április 8. 5 1 Hangversenyek áprilisban A magyar zenei élet ki­emelkedő eseményeiként neves vendégművészek sze­repelnek áprilisban ha­zánkban, s magyar előadók új programjait is hallhatják a zenebarátok. Tavaly, a Budapesti Ta­vaszi Fesztiválon nagy si­kerrel szerepelt James Judd az Angol Kamarazenekar­ral. A karmester a nem­zetközi Gustav Mahler Ifjú­sági Zenekarral lép fel áp­rilis 8-án, a Zeneakadémia nagytermében. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát az 1986­os karmesterverseny győz­tese, George Robert Hanson •vezényli az Operaházban, április 11-én. » Händel, Beethoven, Dvo­rák, Martinu és Smetana­múveket játszik április 24-i szonátaestjén a Zeneakadé­mián két csehszlovákiai mű­vész, Josef Suk (hegedű) és Josef Hála (zongora). A Zeneakadémián le?z Pege Aladár nagybőgőestje is: az április 15-i koncerten Matúz István fuvolaművész és az Üj Budapest Vonósné­gyes is közreműködik. Ros­sini és Hoffmeister müvei mellett népdalvariációk és rögtönzések is elhangzanak ekkor. A következő napon ugyanott, a Debussy halá­lának 70. évfordulója alkal­mából rendezendő hangver­senyen a szerző dalaiból Faragó Laura énekel, s fu­voladarabjaiból Gyöngyössy Zoltán, zongoraműveiből pe­dig ifj. Farsang Árpád ját­szik. ' Nemzetközi hírnévre tett szert negyedszázados tevé­kenysége során a Liszt Fe­renc Kamarakórus, amely Párkai István karnagy ve­zényletével április 24-én koncertezik a Zeneakadémia kistermében. A Magyar Állami Hang­versenyzenekar. vezető kar­mesterével, Kobajasi Ken­icsiróval, és a műsorban szereplő Perényi Miklós gor­donkaművésszel áprilisban kezdi itthoni turnéját, amelynek első állomása 28­án Győr, a második pedig másnap a Budapest Kong­resszusi Központ. Turnén a szegedi opera A mai napon tíznapos nyugat-erópai körútra indui a Szegedi Nemzeti Színhá: operatársulata: Bizet Car­menját francia, Verdi Macbethjét pedig olasz nyel­ven öt-öt előadásban mutat­ják be — 150, illetve 158 közreműködővel — Hollan­dia, az NSZK, Svájc és Luxemburg különböző vá­rosaiban. A szegediek be­mutatkozó produkcióiban a főbb szerepeket Misura Zsu­zsa, Németh József, Curbán János és Pelle Erzsébet ala­kítja. Az operisták — egye­bek között a hollandiai Ni.i­megen, az NSZK-beli Aurich, Heerlen és Dinsla­ken, a Luxemburgban talál­ható Esch-Sur-Alzette, to­vábbá a svájci Winterthur és Marktoberdorf színpadain történő fellépések után — 19-én fejezik be turnéjukat, s előreláthatólag 21-én ér­keznek haza Szegedre. Kiállítási napló Aktok bronzból és akvarellel Az oldott akadémizmus, a klasszicista szoborformálás Pátzay által tökélyre vitt kifejezésmódjától, bár lát­hatóan szeretne, de képte­len elszakadni. Inkább Med­gyessy szobrászatát követné. Aktjai — Tavasz, Nyár, Kút­terv — szakmailag megol­dott kisplasztikák, de nyil­ván azért nem keltenek ér­zelmeket,. mert xutinból, belső meggyőződés nélkül, kizárólag szoborkészitési szándékból születtek. A köz­helyszerű mozdulatok, sima felületek, kissé torz arcok nem „aktok", inkább „mez­telen nőalakokat ábrázoló szobrok". Nem testek), ha­nem bronzok, nem érzelmek, hanem feladatok. Kísérlete­ző kedve a Múzsb című, lendületes, érzékenyebb fe­lületmeemunkálást tükröző munkáján és a Michelan­gelónak emléket állító, jó ötletből indított, de nem egészen végiggondolt, s emiatt unalmas részletekben bővelkedő Háló nélk)ül című alkotásán mutatkozik meg. A Szent György-szobor bo­nyolult és nem kellően ar­tisztikus, mondhatnám, kor­szerűtlen kompozíció, viszont az Első sex emléke kedves és szellemes alkotás. Geo­metrizáló kísérletei a tájé­kozódás úi irányait sejteni engedik. Érdekesek plakett­jei, amelyeken a megidé­zett személyek — fizikusok, filozófusok, tudós professzo­rok — erős plaszticitású, karakteres arcokkal jelen­nek meg jelzésszerű háttér előtt. Talán legszellemesebb az Einsteint megidéző pla­kett. * Szegeden láthattuk már Bihari Sándor friss akva­rellaktjait A fiatal festő — 1976-ban végzett, Kokas Ig­nác növendékeként — mű­vészi programmá emelte a sokszor megcsúfolt akvarell műfajának felélesztését, és az aktnak, mint témának megújítását. Mostani kiál­lítása — a Képcsarnok Gu­lácsy Termében — meg­győzhet elképzeléseink sike­réről. Valóban mesteri fokon kezeli az ecsetet, ragyogó színkultúrája van, s képes visszaadni mindazt) a rész­letszépséget, festői lehetősé­get — színek összeolvadása, egybemosódása, lágy lázá­rok, oldott tónusok és fino­man rajzos vonalak —, amit a vízfestés nyújthat. Csak az festheti ilyen szere­tettel a ragyogó testű nőket, aki felül tud emelkedni a primer testiségen, aki a mozdulatokba költészetet képes lehelni, aki számára az erotika emberi érzelem, a szépség létforma. Bihari Művészként első ízben tért vissza szülővárosába Nyíró Gyula szobrászművész. Kamarakiállítását a Paletta Galéria rendezte meg, ahol bemutatja kis bronzait, érmeit és plakettjeit. Az 1924-ben született művész 1949-ben Pátzay Pál növendékeként szerzett diplomát. Mostani, a nyolcvanas évek terméséből vá­logatott anyag legfőképpen mestérségbeli felkészültsé­géről győzi meg a látogatót, s kevésbé árulkodik bel­ső tartalékairól, indulatairól, érzelmeinek tartomá­nyairól. Sándor akvarellaktjai képes epigrammák, költői megnyi­latkozásak a női test szép­ségeiről. Nevekkel jegyzett lapjai szemérmes utalások, konkretizáló jelek, s erősí­tik az érdek nélküli tetszés létjogosultságát. Férfi-nő viszonylatait mindig is a művész és a modell kapcso­latra redukálja, ám enged némi összekacsintást. Nem állítom, hogy a sorozat lát­tán nem fordult meg a fe­jemben a rutin leselkedő veszélye, néha a keresett­ség mozzanata, egyszer-egy­szer a közhely árnyéka, de friss szemlélete, vállalt nyíltsága, mesterségbeli bra­vúrjai és tiszta érzelmei kellemes és poétikus lapo­kat teremtettek. Tájképeiről nem szóltam, mert aktjai mellett alig észrevehetőek. Tandi Lajos Á reális orrszarvú Magyarországon először, méghozzá éppen harminc esztendővel az abszurd iro­dalom klasszikusának számí­tó mű megírása után Eugene lonesco Rinocérosz című uuiaojat mutatják be ma­gyarországi ősbemutatóként holnap, szombaton este 7 órakor a Kisszínházban. Bo­dolay Géza rendező — Ionesco-ügyekben meglehe­tősen illetékes, már főisko­lás korában A kopasz éne­kesnőt rendezte — először azt mondta: érdekes, hogy a darab elsőnek sem hazájá­ban, hanem 1959-ben Düs­seldorfban került színpadra, s csak ezután vitte szinre 1960-ban a párizsi Odeon, a Berangert alakító Jean-Lou­is Barrault rendezésében. (Még egy érdekesség: az 1960-as londoni premiert sem akárki: Orsón Welles rendezte.) — Jól emlékszem a ha­zánkban országos forgalma­zásba nem került, csak itt­ott stúdióelőadásokon vetí­tett Rinocérosz-filmváltozat­ra: hatásos, jó adaptáció volt. A darab legelső hazai színpadi formájától mi vár­ható? — Régóta igyekszem arra törekedni, hogy ne ragasz­kodjunk túlságosan a szerzői instrukciókhoz. Itt ilyesmik­ből különösen sok van, de olyan jól „kitaláltak", hogy a darab véleményem szerint egyszerűen levetne magáról mindenféle formai kísérlete­zést. Így hát fő feladatom­nak azt tekintettem, hogy az alapművet szólaltassam meg. — A Rinocéroszról annak idején olyasmiket írtak, hogy abszurditásában mutat­ja föl a fasizmus megdöb­bentő látleletét... — Ez igaz, csakhogy har­minc év után ami akkor még abszurd volt, mostanra szinte teljesen reálissá vált. Éppen ezért kell nagyon vi­gyázni az ilyen darabokkal: „abszurdul" nem lehet elját­szani őket. Ha realista a já­tékstílus, ha reális az orr­szarvú — akkor minden döbbenetes erővel szólalhat meg. Vagyis az eredetit ekképpen interpretáló já­tékra van szükség ... — Semmiféle értelemben nem „öregedett meg" mos­tanra a Rinocérosz? — Érzésem szerint egyál­talán nem. Sőt: mintha teg­nap íródott volna. lonesco e müvét elsősorban antifa­siszta alkotásnak tarthatjuk, de ő a Rinocéroszt általában a kollektív hisztéria ellen ir­ta. Minden olyan őrület el­len, amely az ideológiát csak alibinek használja. Közelebb és távolabb, kicsiben és nagyban vajon nem ilyes­mikkel vagyunk körülvéve? lonesco Rinocéroszában — amelyet Mészöly Dezső nem­régiben elkészült fordításá­ban mutatnak be — Beran­gert Kőszegi A kos, Jeant Ja­kab Tamás, Daisyt pedig egy erdélyi születésű, Magyaror­szágon először most szín­Dadra lépő fiatal színésznő, Dálnoky Zsóka játssza. A további szerepekben többek között Mentes Józsefet, Ko­vács Józsefet, Fodor Zsókát, Galkó Bencét és Ragó Ivánt láthatja a közönség. D. L. * Ma, pénteken este 7 óra­kor a Kisszínházban tartják meg a Rinocérosz nyilvános főpróbáját. Jegyek a pro­dukció kezdete előtt a hely­színen válthatók. Másszóval Üj kötettel gazdagodott nemzetiségi irodalmunk: megjelent a hazai horvát és szerb költők első antológiája — magyar nyelven. Folyó­iratban, újságban már ta­lálkozhattunk a Magyaror­szágon élő délszláv szerzők műveivel, önálló gyűjte­mény azonban eddig még nem született. Legnagyobb nemzetiségi megyénk, Bara­nya vállalkozott a kiadásá­ra; a kötet Másszóval cím­mel jelent meg Pécsett, 1700 példányban. A Baranya me­gyei művelődési központ gondozásában készült száz­oldaLas könyv megjelenteté­séhez a Baranya Megyei Ta­nács és a megyei KISZ-bi­zottság, valamint a Magyar­országi Délszlávok Demok­ratikus Szövetsége nyújtott segítséget. Bemutatkozik a nizzai konyha Bizonyára sokan vitatkoz­nak velem, de én imádom a francia konyhát. Imádom, mert a legegészségesebb, imádom, mert olyan fűszer és ízorgiát vonultat fel, amely a legigényesebb gour­mand-nak is megfelelő. Szerdán aztán Szeged—Niz­za testvérvárosi kapcsolatá­ból adódóan részese lehettem az április 6—10-ig tartó niz­zai vacsoraestek bankett­programjának. A nizzai Pla­za Hotel mesterszakácsai az asztalokra varázsolták a C<>­te D'Azur pompáját, hiszen nagy tetszést aratott a ba­zsalikomos mártással tálalt hal, a póréhagymás piszt­ráng tésztában, a töltött bá­ránycomb, a camembert ka­napé és a jellegzetes na­rancstorta .. . Imádom a francia kony­hát, mert a tenger ajándékát ők tudják a legjobban elké­szíteni. Soha nem felejtem a párizsi éttermek „halszagát", a kagylók, rákok, homárok, languszták varázsos színka­valkádját, és az ízek temér­dek pompáját. És minden falathoz egy csipetnyi köny­nyű francia vörösbort.. . A bankett előtt a nizzai „csapat" vezetőjével Elio Cantamessa úrral, a Hotel Plaza Concorde igazgatójá­val beszélgettem: — Minek köszönhetjük, hogy bemutatkozik Szegeden a nizzai Plaza? — Elsősorban a testvérvá­rosi kapcsolat hozott ben­nünket Szegedre. Nagyon Elio Cantamessa a Hotel Plaza igazgatója fontosnak tartom, hogy be­mutatkozzunk az önök váro­sában. Jóleső érzés, hogy már a bankettre elővétel­ben megvásároltak 300 belé­pőt. Ez azt bizonyítja, hogy az érdeklődés kölcsönös. — Milyen programmal próbálkoznak elmélyíteni kapcsolatunkat? — Most a nizzai konyhát szeretnénk megszerettetni a közönséggel, melyhez kurió­zumként folklór programot is hoztunk. Későbbi tervünk, hogy kulturális kapcsolata­ink is elmélyüljenek. Ne­kem szívügyem Szeged és Nizza kapcsolata, már har­madszor jövök ide vissza, hiszen barátokra találtam ebben a magyar városban. Külön köszönöm a Tisza Szálló üzletvezetőjének Pol­gár Kálmánnak, hogy leg­alább annyira a szívén viseli a két város kapcsolatát, mint én. — Amikor Mitterrand francia köztársasági elnök Magyarországon járt, arról szólt, hogy nagyon örülne, ha minél több francia ember megismerné hazánkat, ön mit tesz ennek érdekében Nizzában? — Minden utam után el­mesélem a barátaimnak ma­gyar tapasztalataimat, azok továbbmondják, és évről évre egyre többen kívánkoznak az önök hazájába. — Mi tetszik a Plaza Ho­tel igazgatójának Magyaror­szágban? — A magyar emberek ba­rátként fogadnak bármerre járok, s mindezt természete­sen csinálják. Nincs benne semmi póz. — És mi nem tetszik ön­nek? — A sok evés! — Mit vár a szegedi egy­hetes programtól? — Azt szeretném, ha elé­gedettek lennének a Tisza Hotel vendégei, !ókat egye­nek, és érezzék ügy magu­kat, mint én, itt Szegeden! Bagaméry László Dolce música Itáliából A napsütötte olasz föld küldöttei, az 1959-ben ala­kult „La Sisilla" férfikar látogat el a napfény ma­gyar városába, Szegedre. Ha azt halljuk, hogy olasz és ének, nyomban kész a már ugyan közhellyé szürkült, de ugyanakkor találóan igaz asszociáció: az édes hangú daloló nemzet", vagy az „áradó olasz dallamosság". Ezek a jelzők már úgy ta­padnak hozzájuk, mint a magyarokhoz a tüzes, a temperamentumos, avagy az eredetünkre utaló „lovas nemzet" fogalma. A La Sisilla tagjai Mon­tecchio Maggioreban élnek, s rajongvan szeretik gyö­nyörű hegyektől övezett pát­riájukat és a dalolást. Ezek töltik meg tartalommal kö­zös éneklésüket is, mivel tudatosan gyűjtik és terjesz­tik hegyi falvaikban, völ­gyeikben, s a menedékhá­zakban megpihenők által énekelt dallamokat. A több mint 25 éve együtt éneklő dalosokat meleg barátság köti össze, s jelenleg 35-en hódolnak Doriano Fracasso karnagy irányítása alatt a kórusmüvészet múzsájának. A hagyományos, klasszikus repertoár ápolása mellett lelkesen tanulják a népi ha­gyományokra épülő kórus­műveket, illetve inspirálják az olasz komponistákat újabbnál újabb népdalfel­dolgozások megírására. Szombaton — április 9-én —, délután 5 órakor a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont hangversenytermében személyesen győződhetnek meg a kórusmuzsika kedve­lői az aranytorkú olasz éne­kesek dalolókedvéről és él­vezhetik az olasz nép zenei üzenetét. Fellépnek még a műsorban a vendéglátók, il­letve a házigazdák is: a Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola Vegyes Kara, Kreuter Vilmosné vezényletével. B.B. Vendégek a Zsok együttestől Az idei szabadtéri játé­kok programján szerepel a moldáviai Zsok együttes elő­adása, méghozzá három al­kalommal, július 31-én, augusztus l-jén és 2-án, az újszegedi liget színpadán. Az együttes vezetői, Vlagyi­mir Kurbet, a Szovjetunió népművésze, állami díjas művészeti vezető és vezető koreográfus, valamint Leh Efim igazgató tegnap Sze­gedre látogattak és megbe­széléseket folytattak a ven­dégszereplésről a szabadtéri igazgatóságán, majd megte­kintették a vendégszereplés színhelyét, bejárták az új­szegedi színpadot. A Zsok együttest 1945­ben alapították Kisinyov­ban. 1972-ben Állami Díjat kaptak, hat év múlva az „akadémiai" címmel is ki­tüntették az együttest. A nagy múltú tánccsoport a megalakulás óta több mint ötezer előadást tartott. 11 millió nézőnek — a Szov­jetunióban és szerte a vilá­gon. Jelenleg 110 táncos és zenész a Zsok tagja. Sze­gedre 80 fős csoport jön majd a nyáron, hogy a mol­dáviai és más népek folklórját bemutassák. Költészet napjára József Attila születésének napja, április 11., immár 25. alkalommal ünnepe a magyar lírának. Ez alkalom­ból az idén is országszerte író-olvasó találkozókat tar­tanak, s a hagyományokhoz híven a könyvkiadók ezút­tal is több új kötetet jelen­tettek, illetve jelentetnek meg. A Magvető Könyvkiadó az ünnepre adja közre nép­szerű antológiáját, a Szép versek 1987 kötetét, ez al­kalommal Vas István elő­szavával. A válogatásban hatvankét költő versét köz­lik Alföldy Jenő összeállí­tásában. Megjelent már a Költői jelenlét című könyv is, amely a kiadónál ta­valy közreadott verlsekböl válogat. Az ünnepi alka­lomra adták ki a fiatalabb költönemzedékhez tartozó Kántor Péter Hogy nő az ég és az idősebb költőtárs, Tóth Bálint Nyiss kaput, angyal! című könyvét.

Next

/
Thumbnails
Contents