Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-08 / 83. szám

Pcntek, 1988. április 8. 3 Házi készítésű automata Somogyi Knrolyné felvétele Ahol jól képzett műszakiak dolgoznak, ott drága, külföl­di berendezéseket tudnak saját készítésű gépekkel helyet­tesíteni. A szegedi kéziszerszámgyár termékei sok ország­ba eljutnak, a külföldi piacot pedig csak jó minőséggel tudják biztosítani. A gyár technikusai olyan hőkezelő automata gépsort terveztek, amelyben a szerszámok gyor­sabban és megbízhatóbban haladnak át, mint a régi gáz­kemencében, s a szükséges 900 fokos hőt is pontosabban állíthatják be. Felvételünk erről a házi készítésű, automata gépről készült Nyitottság, nyíltság a politikai oktatásban Lapunk hasábjain nemré­giben jelent meg a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatóságának pályázati fel­ihívása, a Marxizmus—Le­ninizmus Estj Egyetemre. A jelentkezéseket április 25-ig lehet eljuttatni az illetékes városi, városi jogú nagyköz­ségi pártbizottságokhoz. Az oktatási igazgatóság a párttagok és pártonkivúliek jelentkezését egyaránt vár­ja, felkészültek arra, hogy az embereket egyre inkább foglalkoztatják a társadalmi, politikai kérdések. Ezek iránt nagyon megnőtt az érdeklődés. A változásokról, a nyitott­ságról, a fogadókészségről Kanyó Ferenc az intézmény igazgatója tájékoztatott. El­mondta, hogy a messzeme­nőkig figyelembe vették a társadalmunkban folyó pezs­gő vitát és az indítandó tagozatokat, módszereket a tematikát, az átadandó is­meretanyagot a társadalmi­politikai igényekhez igazí­tották. Az oktatásban a 'három­éves általános tagozaton for­mai változás nincs. A sza­kosított tagozat viszont az elmúlt években sokat mó­dosult. A képzési idő négy­ről három, majd két évre rövidült. Lehetőség van ál­lamvizsgára is a következő tanévtől kezdve. A tovább­képző tanfolyamok három csoportba sorolhatók — egyébként, ezekben van a legtöbb kezdeményezés és új téma — a speciális tan­folyamok, az előadás-soro­zatok, valamint a szervezett egyéni tanulás csoportjába. A mai igényeknek, szem­léletnek és követelmények­nek megfelelő új tanköny­vek, szemelvénygyűjtemé­nyek, segédanyagok állnak rendelkezésre, minden tago­zaton. Ez csak a keret, új tematikák és programok szerint oktatnak. Például az előadás-sorozatok programja kötetlen, a jelentkező igé­nyek alapján állítja össze a tematikát az igazgatóság. A tanfolyamok közül elő­ször indul a politológia, amely politikai rendszerünk időszerű kérdéseivel foglal­kozik. Mivel ez érdekli az embereket e témából több tanfolyamot is szándékoznak indítani. Üj a speciális to­vábbképzők között a retori­ka, a deviáns viselkedés szociológiája. Az ifjúság közéletisége, a velük való foglalkozás úndíttatta az ifjúságpolitikai tanfolyamot. A tudományelmélet oktatá­sára pedig egy ilyen értel­miségi központban, mint Szeged, szükség van. Tehát a maiságra, az aktualitások­ra helyeződik a hangsúly. A személyi feltételekről szólva az intézmény igaz­gatója elmondotta, hogy kö­zel száz tiszteletdíjas tanárt foglalkoztatnak. Olyan ok­tatókat, előadókat, akiknek felkészültsége megfelel az új tartalmi és módszertani igényeknek. A foglalkozá­sok vita jellege válik domi­nánssá, éppen ezért az elő­adók felkészültségének nap­rakésznek kell lennie. Az oktatáshoz a modern tech­nikai eszközök is — videó, számítógépprogramok — ren­delkezésre állnak. Az 1988/89-es tanévben új lesz, hogy a merev vizs­gáztatási formákat a rugal­masabb beszámolók, önálló feladatmegoldások váltják fel, hiszen a politika érdeke is, hogy önállóan gondol­kodó emberek „nevelődje­nek". A politikai oktatás követelményei között első helyen szerepel a tolerancia, amely a tanfolyamokat, a vitákat jellemzi. Nemcsak a megye váro­saiban, hanem igény szerint a községekben is indítanak tanfolyamokat, ezáltal a képzést szélesíteni tudják. A politikai oktatás helye, szerepe, funkciója jelen ko­runkban nem csökken, ha­nem nő, hiszen az egész országot a reform szele hatja át. Az embereknek igénye a pezsgőbb, nyílt po­litizálás, tehát mindenkép­pen szükség van a korábbi ismereteik kibővítésére, a tisztánlátásra, az őszinte helyzetfeltárásra. K. P. A szerencse körül Üllés körzetének takarék­szövetkezeti központjába mentem először. Azt tudtam meg, részletes tájékoztatás keretében, hogy összesen ti­zennyolc színes televíziót, két fekete-fehér tévét, hu­szonnégy kerékpárt és egy Trabantot lehetett nyerni ja­nuár 6-án, délután három­kor. A tavalyi betétállomány arányában osztották szét ezeket most is, mint az elő­ző években. Óraütésre ponto­san kezdődött a sorsolás mind a nyolc községben, és kínosan ügyeltek rá, hogy semmi részrehajlás sehol ne legyen. Mindenhová elhívták a tanácselnököt vagy a ta­nács megbízottját, mindenhol ott volt az ellenőrző bizott­ság elnöke vagy egyik tag­ja, és az intézőbizottság egy tagja is. Akiket tehát a le­vélíró diszelnökségnek neve­zett, azok voltaképpen fele­lős résztvevői a sorsjáték­nak. Meg kellett azonban állí­tanom Mészáros Jánost, a takarékszövetkezet elnöikét, mert eszembe jutott, hogy volt nálunk már olyan sorso­lás, amelyiken szintén ott volt minden felelős főnök, mégis megtörtént a baj. A kisfiú, aki a cédulákat ki­húzta, mindjárt az elején el­szólta magát: ez meg a nagy­tatáé. Honnan tudhatta? Az apja rendezte el a kalapban a cédulákat, és megmondta a fiának, melyiket kell első­nek, melyiket másodiknak kihúznia. Ha valami ennyire olajozottan megy, még köny­nyebben csúszhat mellékvá­gányra. Azt mondta, itt ilyesmiről szó se lehet, bár meglehetős kavarodás tá­madt. Abbap a faluban, amelyikben az eset történt, azonnal megtudta mindenki, hogy a színes tévét a kiren­deltségvezető sógora nyerte. Némelyek föltételezték, nem is a sógoré volt a cédula, csak a nevét adta hozzá. Va­lójában a főnökasszony lett a nyertes. Rágalom lehet ez, mondta, nyilván azok fújják a tüzet, akik a meghirdetett takarékszövetkezeti állásra pályáztak, de nem nyerték el. A másik (kellemetlen eset az volt, hogy biciklit kapott először, akinek a „színtelen" televíziót adta a sors, de a tévedést igen hamar észre­vették, és tévére cserélték a biciklit. Volt harmadik kel­lemetlenség is. A sorsolást követő tagértekezleten töb­ben is fölvetették, hogy visszaélések történtek, és ő, mint levezető elnök vissza­utasította a rágalmakat. Mert neki senki nem szólt előtte egyikről se. Mondhatnánk úgy is, botrányba torkollott emiatt a tagértekezlet, és ez, utólag is, igen kínos. Sajnos, előbb szólította föl a szem­Nyögvenyelősen fogadtam ezt a levelet. Hallot­tam róla, betétgyűjtő kampányt indítottak a takarék­szövetkezetek, és aki betett húszezer forintot, sors­jegyet kapott. A levél arról értesített, hogy itt és itt besegítettek egy kicsit Fortunának, ennél fogva nem azt csókolta homlokon a szerencse, akinek az isten­asszony szánta a csókot. Pénzes emberek heccelik egy­mást, gondoltam, és semmiképpen nem akartam fog­lalkozni vele. Aki betesz öt, hat vagy tíz sorsjegyre­valót, és nem nyeri meg a biciklit, legföljebb vesz magának a maradék forintjaiból. Csak később állt meg bennem keresztben a gondolat: akárhol karcol­ják is meg a tisztességet, az egész ország bizalma csoroghat el rajta. Ha az terjed el, hogy meg lehet kenni a szerencse kerekét is, akkor a tőlem telhető alapossággal utána kell járnom. Ekkora betét sem­miképpen nem hozható egy nevezőre a borítékos sors­jeggyel, amely inkább balekok szórakoztatása már, mint szerencsejáték. Nem tudom, pontosan kinek az agyában ötlött föl legelőször az a csodálatos eszme, s gondolat, hogy az országnak mindenképp a gyermekruházati cikkekből kell „meggazdagodni". Jó lenne tőle (megkérdezni: mire alapozta ezt a véle­kedést? Gondolkodó em­ber számára ugyanis igen egyértelmű, hogy meggaz­dagodni valami egészen másból kellene; ugyanak­kor a napnál is világo­sabb: a huszonöt százalé­kos áfa olykor megvásárol­hatatlanná tesz bizonyos gyermekruházati árukat a szűkebb erszénnyel ren­delkezők részére. Ez a rendelkezés teljes egészében elhibázott volt — mondta Farkas Árpád, a Komplett Ruházati Vál­lalat igazgatója. Hozzátette azt js, hogy ha már így történt, a sajnálatos téve­dés tényét lehetőleg be kellene látni, el kellene ismerni. Hát persze, hogy nem ez történik. Ehelyett az történik, hogy a hibás államj ren­delkezés súlyát, s felelős­ségét megpróbálják észre­vétlenül a kereskedelemre Ál-árcsökkentés hárítani. Ez megy is elég szépen, hiszen a vadító árak a boltok •kirakataiban láthatók, a képzetlen vá­sárlók dühe tehát nem a láthatatlan valakik felé fordul, akik a 25 százalé­kos áfát elintézték, hanem a kereskedelem, a kőnkre* boltok és boltosok ellen. E stratégiába szervesen illeszkednek azok a hír­adások, melyek szerint áp­rilis elsejétől több keres­kedelmi vállalat csökkent­heti egyes termékek, min­denekelőtt a gyerekholmik árát. Ez ugyanis a filozop­tersejtekkel nem rendelke­ző vásárlókban azt az impressziót kelti életre, mintha e cégek előzőleg önhatalmúan emelték vol­na meg áraikat, s most arra kényszerülnek, hogy lecsökkentsék azokat. Akik pedig erre késztetik őket — ntm mások, mint a továbbia is láthatatlan, háttérben maradó állami intézkedők, akik ily mó­don tisztábbra mosták ma­gukat, mint a ma született bárány. Miként is szól a híradás, mely termékek árait csök­kentik? Hazai gyártású gyermekpizsamák, hálóin­gek, pulóverek, kötött cse­csemőruhák, gyerekzoknik és más egyebek állanak a listán. Mindez fantaszti­kusan szép, én is annak találtam, amíg Farkas Ár­pád el nem mondta, hogy téli holmikról, négy-öt év­vel ezelőtti modellekről van szó, tehát gyakorlati­lag elfekvő árukat kíván­nak a pesti cégek a Komp­lett Ruházati Vállalat, és társai nyakába varrni. S e termékek mennyisége ráadásul nem is túl jelen­tős. A központi napilap híradása nyomán viszont Zala megyétől Szabolcs­Szatmárig mindenki ^ke­resi őket a boltosok pedig kénytelenek a vevőnek azt mondani: nincs, nem is lesz, mi nem tudunk róla, ránk ez nem vonatkozik, majd esetleg később ... S a többi. Az emberek csak azt mondják magukban: nahát, ezek a kereskedők már megint nem akarják csökkenteni az áraikat, mindig találnak valami kibúvót... És ezzel a kör bezárult. A cikknek ezennel vége is lehetne, hiszen van neki eleje, közepe, sőt vége is. Szükségesnek tartom azon­ban a korrekt tájékoztatás okából azt is ideírni, hogy mindezek ellenére olykor akad a boltokban olcsó gyermekruházati cikk — de ezek mindig is olcsók voltak, a föntebb leírt ál­árcsökkentés i pseudo-ak­cióhoz semmi közük. A Kárász utcai Hófehérke gyermekruházati üzlet kí­nálatáról nem nyilatkoz­hatom, mert a boltvezető­nő elhatárolta magát az információadástól. De pél­dául a Centrum Áruház igazgatóhelyettese, Nógrá. diné Kovács Margit, s Le­nin körúti cipőbolt veze­tője, Gulyás Istvánné, és a Kárász utcai Hódiköt mintabolt vezetője, Kispé­ter Istvánné azt mondták, hogy igenis kaphatók ná­luk kifejezetten olcsó áru­cikkek. Van például olcsó akriláru, 123 forintos bé­bicipő és 230 forintos gye­rekcipő is. Farkas Csaba rehányókat, hogy ide mond­ják a szemébe a vádakat, minthogy meggyőződött vol­na azok igazságáról. A ne­gyedik kellemetlenség, hogy nem rendelt el azonnali vizs­gálatot az ügyben. Azt hitte, régen lecsillapodtak már a kedélyek, de belátja, forr még a katlan. Baki történt csupán, de őt a bakiról se tájékoztatták. Fölvetették a tagértekezleten, legyen ez­után minden sorsoláson köz­jegyző is, hogy hasonló téve­dések elő ne fordulhassanak. Meg is ígérte, ezután az is lesz, de a többség ezt a ja­vaslatot elvetette. Nyolcvanötben még ki­mondták, takaréktári alkal­mazott nem vehet részt a sorsjátékban, de „fölháboro­dás" követte ezt az intézke­dést. Azt mondták, aki a lottósorsoláson hivatalos köz­reműködő, annak is lehet a zsebében akárhány kitöltött cédula, és senki nem hábo­rog miatta. Én ugyan közbe­vetem, a kettő nem ugyanaz. Tanács Gizellát, a tanácsi kirendeltség képviselőjét és Acs-Kovács Ernőt, a sorshú­zásért közvetlenül felelős is­kolaigazgatót is megkérdez­tem, és természetesen Csóti Lászlónét, a takarékpénztári kirendeltség vezetőjét is. Ta­nács Gizella abban látja a legnagyobb hibát, hogy té­vedés történt ugyan, de nem ismerték be nyilvánosan. Acs-Kovács Ernő szerint a sorsoláson semmi hiba nem történt. A cédulákat nagy dobozba rakták, ö keverget­te látványosan, és gyerekek húzták, de úgy, hogy bele se nézhettek a dobozba. Szerin­te az okozta a legnagyobb bajt, hogy szerette volna minden jelenlevő megtudni, ki a nyertes, de mivel a ta­karékbetét titkos, és minden nyeremény is titkos, csak a számokat hirdethették ki. Ha az illető hozzájárult volna, hogy nevét is közhírré te­gyék, kiírták volna a taka­rékszövetkezetben, de nem járult hozzá egyikük se. Csóti Lászlóné szerint az történt, hogy ráírták ugyan azonnal a sorsjegyre, hogy mit nyert, de ,.f,ejből" adták ki, így ke­veredett össze a bicikli a te­levízióval. Meggyőződése, hogy családi háború húzódik meg a kalamajka mögött, az a vád pedig, hogy a sógora végeredményben az ő pénzü­kön nyert színes televíziót, teljességgel nem igaz. Mészáros Jánost arról is kérdeztem még az elején, mit tanult a dologból. Azt például, mondja, hogy ez­után nem az előző évi betét­állomány arányában osztják szét falvanként a nyeremé­nyeket, hanem a kampány­ban kiadott sorsjegyek ará­nyában. Ha például Balota, Zsana vagy Öttömös többet tesz be, mint a közismerten nagyobb betéttel rendelkező Üllés, akkor többet is kap. Ki fogják zárni mindenkép­pen a tévedés vagy részre­hajlás lehetőségét is, akár úgy is, hogy müanyaggöm­böket készíttetnek, és abba teszik bele a sorsjegyeket. Nincs az a motollakezű em­ber, aki az egyforma, és ter­jedelmes cédulákat annyira össze tudná keverni, hogy vád ne érhetné a sasszemű közönség soraiból. A televí­zióban hiába tömik bele akár két malomkerékbe is a levelezőlapokat, amelyikek berakáskor közelebb kerül­tek a kis ajtóhoz, sokkal na­gyobb az esélyük, hogy ki is húzzák őket. Amelyik cédu­la a tanácsi szavazóurna sar­kában bújik meg, szinte sem­mi sansza rá, hogy a háttal álló gyerek azt húzza ki. Ha gömbbe teszik, és minden húzás előtt addig tekeri a kereket a húzásra megkért gyerek, amíg akarja, talán az apparátusban dolgozókat se érheti vád, ha saját betét­tel nyíltan is részt vesznek, benne. Kísért a kisördög minden sorsoláson. Senki nem tehet szemrehányást, ha nem az övét, hanem a szomszédjáét húzzák (ki, ennélfogva él a gyanú benne, hogy titkos ke­zek irányítják a számhúzó gyerekek kezét is. Jó lenne, ha máshol is sokat tanulná­nak az öttömösi példából. Horváth Dezső Felmentések, kinevezések A Minisztertanács Amb­rus János, Dunai Imre, Gombocz Zoltán és Melega Tibor külkereskedelmi mi­niszterhelyetteseket, továb­bá Spilák Ferenc belkeres­kedelmi miniszterhelyettest e tisztségük alól felmentette. A Minisztertanács Herk­ner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettest — érde­mei elismerése mellett — e tisztségéből felmentette. Vin­cze Imre belkereskedelmi miniszterhelyettest — érde­mei elismerése mellett, nyugállományba vonulására tekintettel — e tisztsége alól felmentette. Egyidejűleg a Miniszterta­nács Ambrus Jánost, Dunai Imrét, Gombocz Zoltánt, Meleg;» Tibort és Spilák Fe­rencet kereskedelmi minisz­terhelyetessé kinevezte. Új termékek Az Ajtkai Alumíniumkohó és Timföldgyárban a hagyo­mányos cikkek — a timföld, az alumíniumtömb és a kü­lönböző öntvények — mel­lett megkezdték a magasabb feldolgozottságú, új termé­kek kísérleti gyártását. A timföldgyártás alap­anyagait felhasználva zeolit tartalmú, nagy nedvszívó képességű anyagot gyárta­nak üvegipari, vegyipari és csomagolástechnikai alkal­mazásra, a szárított timföld­hidrátot pedig töltőanyag­ként a kozmetikai és a gyógyszeripar, valamint égésgátlóként a gumiipar tudja használni.

Next

/
Thumbnails
Contents