Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-08 / 83. szám

Pcntek, 1988. április 8. 3 Házi készítésű automata Somogyi Knrolyné felvétele Ahol jól képzett műszakiak dolgoznak, ott drága, külföldi berendezéseket tudnak saját készítésű gépekkel helyettesíteni. A szegedi kéziszerszámgyár termékei sok országba eljutnak, a külföldi piacot pedig csak jó minőséggel tudják biztosítani. A gyár technikusai olyan hőkezelő automata gépsort terveztek, amelyben a szerszámok gyorsabban és megbízhatóbban haladnak át, mint a régi gázkemencében, s a szükséges 900 fokos hőt is pontosabban állíthatják be. Felvételünk erről a házi készítésű, automata gépről készült Nyitottság, nyíltság a politikai oktatásban Lapunk hasábjain nemrégiben jelent meg a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának pályázati felihívása, a Marxizmus—Leninizmus Estj Egyetemre. A jelentkezéseket április 25-ig lehet eljuttatni az illetékes városi, városi jogú nagyközségi pártbizottságokhoz. Az oktatási igazgatóság a párttagok és pártonkivúliek jelentkezését egyaránt várja, felkészültek arra, hogy az embereket egyre inkább foglalkoztatják a társadalmi, politikai kérdések. Ezek iránt nagyon megnőtt az érdeklődés. A változásokról, a nyitottságról, a fogadókészségről Kanyó Ferenc az intézmény igazgatója tájékoztatott. Elmondta, hogy a messzemenőkig figyelembe vették a társadalmunkban folyó pezsgő vitát és az indítandó tagozatokat, módszereket a tematikát, az átadandó ismeretanyagot a társadalmipolitikai igényekhez igazították. Az oktatásban a 'hároméves általános tagozaton formai változás nincs. A szakosított tagozat viszont az elmúlt években sokat módosult. A képzési idő négyről három, majd két évre rövidült. Lehetőség van államvizsgára is a következő tanévtől kezdve. A továbbképző tanfolyamok három csoportba sorolhatók — egyébként, ezekben van a legtöbb kezdeményezés és új téma — a speciális tanfolyamok, az előadás-sorozatok, valamint a szervezett egyéni tanulás csoportjába. A mai igényeknek, szemléletnek és követelményeknek megfelelő új tankönyvek, szemelvénygyűjtemények, segédanyagok állnak rendelkezésre, minden tagozaton. Ez csak a keret, új tematikák és programok szerint oktatnak. Például az előadás-sorozatok programja kötetlen, a jelentkező igények alapján állítja össze a tematikát az igazgatóság. A tanfolyamok közül először indul a politológia, amely politikai rendszerünk időszerű kérdéseivel foglalkozik. Mivel ez érdekli az embereket e témából több tanfolyamot is szándékoznak indítani. Üj a speciális továbbképzők között a retorika, a deviáns viselkedés szociológiája. Az ifjúság közéletisége, a velük való foglalkozás úndíttatta az ifjúságpolitikai tanfolyamot. A tudományelmélet oktatására pedig egy ilyen értelmiségi központban, mint Szeged, szükség van. Tehát a maiságra, az aktualitásokra helyeződik a hangsúly. A személyi feltételekről szólva az intézmény igazgatója elmondotta, hogy közel száz tiszteletdíjas tanárt foglalkoztatnak. Olyan oktatókat, előadókat, akiknek felkészültsége megfelel az új tartalmi és módszertani igényeknek. A foglalkozások vita jellege válik dominánssá, éppen ezért az előadók felkészültségének naprakésznek kell lennie. Az oktatáshoz a modern technikai eszközök is — videó, számítógépprogramok — rendelkezésre állnak. Az 1988/89-es tanévben új lesz, hogy a merev vizsgáztatási formákat a rugalmasabb beszámolók, önálló feladatmegoldások váltják fel, hiszen a politika érdeke is, hogy önállóan gondolkodó emberek „nevelődjenek". A politikai oktatás követelményei között első helyen szerepel a tolerancia, amely a tanfolyamokat, a vitákat jellemzi. Nemcsak a megye városaiban, hanem igény szerint a községekben is indítanak tanfolyamokat, ezáltal a képzést szélesíteni tudják. A politikai oktatás helye, szerepe, funkciója jelen korunkban nem csökken, hanem nő, hiszen az egész országot a reform szele hatja át. Az embereknek igénye a pezsgőbb, nyílt politizálás, tehát mindenképpen szükség van a korábbi ismereteik kibővítésére, a tisztánlátásra, az őszinte helyzetfeltárásra. K. P. A szerencse körül Üllés körzetének takarékszövetkezeti központjába mentem először. Azt tudtam meg, részletes tájékoztatás keretében, hogy összesen tizennyolc színes televíziót, két fekete-fehér tévét, huszonnégy kerékpárt és egy Trabantot lehetett nyerni január 6-án, délután háromkor. A tavalyi betétállomány arányában osztották szét ezeket most is, mint az előző években. Óraütésre pontosan kezdődött a sorsolás mind a nyolc községben, és kínosan ügyeltek rá, hogy semmi részrehajlás sehol ne legyen. Mindenhová elhívták a tanácselnököt vagy a tanács megbízottját, mindenhol ott volt az ellenőrző bizottság elnöke vagy egyik tagja, és az intézőbizottság egy tagja is. Akiket tehát a levélíró diszelnökségnek nevezett, azok voltaképpen felelős résztvevői a sorsjátéknak. Meg kellett azonban állítanom Mészáros Jánost, a takarékszövetkezet elnöikét, mert eszembe jutott, hogy volt nálunk már olyan sorsolás, amelyiken szintén ott volt minden felelős főnök, mégis megtörtént a baj. A kisfiú, aki a cédulákat kihúzta, mindjárt az elején elszólta magát: ez meg a nagytatáé. Honnan tudhatta? Az apja rendezte el a kalapban a cédulákat, és megmondta a fiának, melyiket kell elsőnek, melyiket másodiknak kihúznia. Ha valami ennyire olajozottan megy, még könynyebben csúszhat mellékvágányra. Azt mondta, itt ilyesmiről szó se lehet, bár meglehetős kavarodás támadt. Abbap a faluban, amelyikben az eset történt, azonnal megtudta mindenki, hogy a színes tévét a kirendeltségvezető sógora nyerte. Némelyek föltételezték, nem is a sógoré volt a cédula, csak a nevét adta hozzá. Valójában a főnökasszony lett a nyertes. Rágalom lehet ez, mondta, nyilván azok fújják a tüzet, akik a meghirdetett takarékszövetkezeti állásra pályáztak, de nem nyerték el. A másik (kellemetlen eset az volt, hogy biciklit kapott először, akinek a „színtelen" televíziót adta a sors, de a tévedést igen hamar észrevették, és tévére cserélték a biciklit. Volt harmadik kellemetlenség is. A sorsolást követő tagértekezleten többen is fölvetették, hogy visszaélések történtek, és ő, mint levezető elnök visszautasította a rágalmakat. Mert neki senki nem szólt előtte egyikről se. Mondhatnánk úgy is, botrányba torkollott emiatt a tagértekezlet, és ez, utólag is, igen kínos. Sajnos, előbb szólította föl a szemNyögvenyelősen fogadtam ezt a levelet. Hallottam róla, betétgyűjtő kampányt indítottak a takarékszövetkezetek, és aki betett húszezer forintot, sorsjegyet kapott. A levél arról értesített, hogy itt és itt besegítettek egy kicsit Fortunának, ennél fogva nem azt csókolta homlokon a szerencse, akinek az istenasszony szánta a csókot. Pénzes emberek heccelik egymást, gondoltam, és semmiképpen nem akartam foglalkozni vele. Aki betesz öt, hat vagy tíz sorsjegyrevalót, és nem nyeri meg a biciklit, legföljebb vesz magának a maradék forintjaiból. Csak később állt meg bennem keresztben a gondolat: akárhol karcolják is meg a tisztességet, az egész ország bizalma csoroghat el rajta. Ha az terjed el, hogy meg lehet kenni a szerencse kerekét is, akkor a tőlem telhető alapossággal utána kell járnom. Ekkora betét semmiképpen nem hozható egy nevezőre a borítékos sorsjeggyel, amely inkább balekok szórakoztatása már, mint szerencsejáték. Nem tudom, pontosan kinek az agyában ötlött föl legelőször az a csodálatos eszme, s gondolat, hogy az országnak mindenképp a gyermekruházati cikkekből kell „meggazdagodni". Jó lenne tőle (megkérdezni: mire alapozta ezt a vélekedést? Gondolkodó ember számára ugyanis igen egyértelmű, hogy meggazdagodni valami egészen másból kellene; ugyanakkor a napnál is világosabb: a huszonöt százalékos áfa olykor megvásárolhatatlanná tesz bizonyos gyermekruházati árukat a szűkebb erszénnyel rendelkezők részére. Ez a rendelkezés teljes egészében elhibázott volt — mondta Farkas Árpád, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatója. Hozzátette azt js, hogy ha már így történt, a sajnálatos tévedés tényét lehetőleg be kellene látni, el kellene ismerni. Hát persze, hogy nem ez történik. Ehelyett az történik, hogy a hibás államj rendelkezés súlyát, s felelősségét megpróbálják észrevétlenül a kereskedelemre Ál-árcsökkentés hárítani. Ez megy is elég szépen, hiszen a vadító árak a boltok •kirakataiban láthatók, a képzetlen vásárlók dühe tehát nem a láthatatlan valakik felé fordul, akik a 25 százalékos áfát elintézték, hanem a kereskedelem, a kőnkre* boltok és boltosok ellen. E stratégiába szervesen illeszkednek azok a híradások, melyek szerint április elsejétől több kereskedelmi vállalat csökkentheti egyes termékek, mindenekelőtt a gyerekholmik árát. Ez ugyanis a filozoptersejtekkel nem rendelkező vásárlókban azt az impressziót kelti életre, mintha e cégek előzőleg önhatalmúan emelték volna meg áraikat, s most arra kényszerülnek, hogy lecsökkentsék azokat. Akik pedig erre késztetik őket — ntm mások, mint a továbbia is láthatatlan, háttérben maradó állami intézkedők, akik ily módon tisztábbra mosták magukat, mint a ma született bárány. Miként is szól a híradás, mely termékek árait csökkentik? Hazai gyártású gyermekpizsamák, hálóingek, pulóverek, kötött csecsemőruhák, gyerekzoknik és más egyebek állanak a listán. Mindez fantasztikusan szép, én is annak találtam, amíg Farkas Árpád el nem mondta, hogy téli holmikról, négy-öt évvel ezelőtti modellekről van szó, tehát gyakorlatilag elfekvő árukat kívánnak a pesti cégek a Komplett Ruházati Vállalat, és társai nyakába varrni. S e termékek mennyisége ráadásul nem is túl jelentős. A központi napilap híradása nyomán viszont Zala megyétől SzabolcsSzatmárig mindenki ^keresi őket a boltosok pedig kénytelenek a vevőnek azt mondani: nincs, nem is lesz, mi nem tudunk róla, ránk ez nem vonatkozik, majd esetleg később ... S a többi. Az emberek csak azt mondják magukban: nahát, ezek a kereskedők már megint nem akarják csökkenteni az áraikat, mindig találnak valami kibúvót... És ezzel a kör bezárult. A cikknek ezennel vége is lehetne, hiszen van neki eleje, közepe, sőt vége is. Szükségesnek tartom azonban a korrekt tájékoztatás okából azt is ideírni, hogy mindezek ellenére olykor akad a boltokban olcsó gyermekruházati cikk — de ezek mindig is olcsók voltak, a föntebb leírt álárcsökkentés i pseudo-akcióhoz semmi közük. A Kárász utcai Hófehérke gyermekruházati üzlet kínálatáról nem nyilatkozhatom, mert a boltvezetőnő elhatárolta magát az információadástól. De például a Centrum Áruház igazgatóhelyettese, Nógrá. diné Kovács Margit, s Lenin körúti cipőbolt vezetője, Gulyás Istvánné, és a Kárász utcai Hódiköt mintabolt vezetője, Kispéter Istvánné azt mondták, hogy igenis kaphatók náluk kifejezetten olcsó árucikkek. Van például olcsó akriláru, 123 forintos bébicipő és 230 forintos gyerekcipő is. Farkas Csaba rehányókat, hogy ide mondják a szemébe a vádakat, minthogy meggyőződött volna azok igazságáról. A negyedik kellemetlenség, hogy nem rendelt el azonnali vizsgálatot az ügyben. Azt hitte, régen lecsillapodtak már a kedélyek, de belátja, forr még a katlan. Baki történt csupán, de őt a bakiról se tájékoztatták. Fölvetették a tagértekezleten, legyen ezután minden sorsoláson közjegyző is, hogy hasonló tévedések elő ne fordulhassanak. Meg is ígérte, ezután az is lesz, de a többség ezt a javaslatot elvetette. Nyolcvanötben még kimondták, takaréktári alkalmazott nem vehet részt a sorsjátékban, de „fölháborodás" követte ezt az intézkedést. Azt mondták, aki a lottósorsoláson hivatalos közreműködő, annak is lehet a zsebében akárhány kitöltött cédula, és senki nem háborog miatta. Én ugyan közbevetem, a kettő nem ugyanaz. Tanács Gizellát, a tanácsi kirendeltség képviselőjét és Acs-Kovács Ernőt, a sorshúzásért közvetlenül felelős iskolaigazgatót is megkérdeztem, és természetesen Csóti Lászlónét, a takarékpénztári kirendeltség vezetőjét is. Tanács Gizella abban látja a legnagyobb hibát, hogy tévedés történt ugyan, de nem ismerték be nyilvánosan. Acs-Kovács Ernő szerint a sorsoláson semmi hiba nem történt. A cédulákat nagy dobozba rakták, ö kevergette látványosan, és gyerekek húzták, de úgy, hogy bele se nézhettek a dobozba. Szerinte az okozta a legnagyobb bajt, hogy szerette volna minden jelenlevő megtudni, ki a nyertes, de mivel a takarékbetét titkos, és minden nyeremény is titkos, csak a számokat hirdethették ki. Ha az illető hozzájárult volna, hogy nevét is közhírré tegyék, kiírták volna a takarékszövetkezetben, de nem járult hozzá egyikük se. Csóti Lászlóné szerint az történt, hogy ráírták ugyan azonnal a sorsjegyre, hogy mit nyert, de ,.f,ejből" adták ki, így keveredett össze a bicikli a televízióval. Meggyőződése, hogy családi háború húzódik meg a kalamajka mögött, az a vád pedig, hogy a sógora végeredményben az ő pénzükön nyert színes televíziót, teljességgel nem igaz. Mészáros Jánost arról is kérdeztem még az elején, mit tanult a dologból. Azt például, mondja, hogy ezután nem az előző évi betétállomány arányában osztják szét falvanként a nyereményeket, hanem a kampányban kiadott sorsjegyek arányában. Ha például Balota, Zsana vagy Öttömös többet tesz be, mint a közismerten nagyobb betéttel rendelkező Üllés, akkor többet is kap. Ki fogják zárni mindenképpen a tévedés vagy részrehajlás lehetőségét is, akár úgy is, hogy müanyaggömböket készíttetnek, és abba teszik bele a sorsjegyeket. Nincs az a motollakezű ember, aki az egyforma, és terjedelmes cédulákat annyira össze tudná keverni, hogy vád ne érhetné a sasszemű közönség soraiból. A televízióban hiába tömik bele akár két malomkerékbe is a levelezőlapokat, amelyikek berakáskor közelebb kerültek a kis ajtóhoz, sokkal nagyobb az esélyük, hogy ki is húzzák őket. Amelyik cédula a tanácsi szavazóurna sarkában bújik meg, szinte semmi sansza rá, hogy a háttal álló gyerek azt húzza ki. Ha gömbbe teszik, és minden húzás előtt addig tekeri a kereket a húzásra megkért gyerek, amíg akarja, talán az apparátusban dolgozókat se érheti vád, ha saját betéttel nyíltan is részt vesznek, benne. Kísért a kisördög minden sorsoláson. Senki nem tehet szemrehányást, ha nem az övét, hanem a szomszédjáét húzzák (ki, ennélfogva él a gyanú benne, hogy titkos kezek irányítják a számhúzó gyerekek kezét is. Jó lenne, ha máshol is sokat tanulnának az öttömösi példából. Horváth Dezső Felmentések, kinevezések A Minisztertanács Ambrus János, Dunai Imre, Gombocz Zoltán és Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyetteseket, továbbá Spilák Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettest e tisztségük alól felmentette. A Minisztertanács Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettest — érdemei elismerése mellett — e tisztségéből felmentette. Vincze Imre belkereskedelmi miniszterhelyettest — érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására tekintettel — e tisztsége alól felmentette. Egyidejűleg a Minisztertanács Ambrus Jánost, Dunai Imrét, Gombocz Zoltánt, Meleg;» Tibort és Spilák Ferencet kereskedelmi miniszterhelyetessé kinevezte. Új termékek Az Ajtkai Alumíniumkohó és Timföldgyárban a hagyományos cikkek — a timföld, az alumíniumtömb és a különböző öntvények — mellett megkezdték a magasabb feldolgozottságú, új termékek kísérleti gyártását. A timföldgyártás alapanyagait felhasználva zeolit tartalmú, nagy nedvszívó képességű anyagot gyártanak üvegipari, vegyipari és csomagolástechnikai alkalmazásra, a szárított timföldhidrátot pedig töltőanyagként a kozmetikai és a gyógyszeripar, valamint égésgátlóként a gumiipar tudja használni.