Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

Péntek, 1988. április 1. 5 John Halas kiállítása A Budapesti Tavaszi Fesztivál képzőművészeti eseményeként megnyílt a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában Sir John Halas, a világhírű, magyar származású, angol rajzfilmkészítő és producer tárlata. A több mint öt évtizedes munkásságából válogatva, legjellegzetesebb filmjeinek terveit, grafikáit, részleteit tekintheti meg a közönség Programok az úttörőházban A tavaszi szünetben is színes programokat szervez a szegedi Balázs Béla Uttöröház. Április 2-án, szombaton délelőtt 10 órától Játszóház, s ugyanekkor kezdődik a Mesevár is. A húsvéti ünnepekre való készülődést segíti a tojásfestés és más húsvéti meglepetések. (Tojást mindenki vigyen magával.) Kedden, 5-én 10 órától ismét Házimozi, ahol az Astérix és Kleopátra című filmet vetítik, a belépőjegy 10 forint. Szerdán, 6-án Alkotóház, ahol 10 órától a batikolás, bábkészítés és gyöngyfűzés technikáját tanulhatják meg a gyerekek. Ugyanekkor falrajzverseny. Csütörtökön, 7én 10-től karate-bemutató. Az ifjúsági házban 3 órakor kezdődik az a műsoros délután melynek címe „Nyújtsd a kezed", ahol fellép Fodor Zsóka Bognár Zsolt színművész, Ghiczhy Tamás bűvész, Rakovics István és a Molnár Dixieland Band. Jegyek a városi Vöröskeresztnél vásárolhatók. Bevételét a drogos fiatalok megsegítésére fordítják a rendezők. Pénteken, 8-án, az érdeklődők látogatást tehetnek Tápén, és megtekinthetik az ottani néprajzi múzeumot, ahol népművészeti foglalkozás is lesz. Szombaton 9-én, ismét Házimozi 10 órától. A „helyettes halott"-tól a „Hejettes szomjazók"-ig Azt még rhost nem tudom, hova fogok jutni, ha így folytatom, mint ahogy a címben kezdtem, ilyen „istenkfsértően"; pokolra vagy mennybe (esetleg el leszek itt (közöttük, hűsölve az árnyékvilágban?)... De azt igen, hogy e cikk vége megvan (mint lesz). Ugyanis ezúttal mindkét kiállítás, melyekről alkalmam van beszámolni, „finom kis esemény". Esemény Strohner József tárlata azoknak, kik a tiszta, mitologikus szépség után kutakodnak, és esemény a „Hejettes szomjazok" tárlata azoknak, kik a spontán megnyilatkozás bátorságától és festői lendületétől várnak akár keserű (azaz vigasztaló) humort, akár gyermeki komolyságot; „gesztusos" tálalását létérzeteinknek. Egyaránt jellemző mindkét kiállításra, hogy elegendőnek érezzük, ha beléptünk. (Strohner József zománcképei a JATE aulájában, a „Hejettes szomjazok" képei pedig a JATE Szabadidő Központjának a folyosóin láthatók. Mihez? Mihez elegendő? Mihez vagyunk mi elegendők? Fordul meg nyomban — és nem is okvetlen ellenünk — a kérdés, amint látjuk, valaki, valakik, teszik a dolguk, máshogyan, esetleg jobban, a világ dolgaihoz képest mindenféleképpen íobban. A magunkra utaltság örült tiszta állapotában járhattuk be e termeket tehát, az ártatlanság jeleit keresve; vagyunk ugyanis eredendően bűnösök!... Strohnerről annyit érdemes máris elárulni, hogy a tüzzománckészítést magas mesterfokon műveli, mindent tud talán, amit e mesterséghez tudni kell. A művészet innen kezdődik. „Munkáimban ismert és ismeretlen (kitalált) mesék világában teszek utazásokat, keresve az embert múltjával, jelenével és lehetséges jövőjével, összekötő szellemi szálakat."' Olvashatjuk a szegedi születésű művész önvallomását a nagyon szép megjelentetésű „katalóguslapon". És valóban ott jár (hol a madár), abban a szellemi valóságban, hol az ívelés a fontosabb, nem az, hányat csap szárnyával (a madár). Az akarat dezillúziója. Kultúránk menekítő, világos oldala. Strohner így aztán a zománcművészet történeti útját is végigjárja, egy-egy korszaknak a stílusát-technikáját nagy nyugalommal használja; teheti, mert mindig helyén, azaz nem csak egyszerűen jó helyen alkalmazza. S ez persze nem jelenti azt, ha ez egyáltalán fontos még —, hogy nem volna stílusa!... Éppen ez avatja őt kimeríthetetlen gazdaggá, hogy a „limoges-i" vagy „déli zománcmúvesség"-től a „bizáncin", a „középkorin" át a „szecessziós" és a „modern" zománcművességig mindben otthonos. Tematikáját mindazonáltal a kereszténység jellemzi a leginkább. Korpusai áhítatot teremtő, meditatív (majdnem azt írtam agitatív) munkák. S bizony van is filozofikus-felszólító erejük, mégha ez esztétikumban oldódik fel, vagy csapódik ki, akkor is. Igazán csak úgy, természetesen ... Ha az előbb írtam valamit arról, hogy hol is kezdődik a művészet tulajdonképpen, akkor most a „Hejettes szomjazok" esetében tagadnom kell, vagy ha nem, az ellenkezőjét is bizonyítani. A mesterség ugyanis náluk látványosan mellékes. Megpróbálnak elfelejteni minden olyan kényszer-kultúrát, ami zavarja őket a kifejezésben. Nem vállalják az intézményes kereteket; a „hivatást" sem, mivel az közel van a „hivatalhoz" ... Aztán persze kiderül, hogy „született festők". Gyermeki profanitás, s naivitás amivel a világhoz és a képekhez közelítenek. így jutva el újra ahhoz a koncentrációhoz, ami megvolt, de idömúltán szépen fölbomlott bennünk; a valódisághoz, az őszinte, közvetlen viszonyhoz világunkban. Meglepő, és nagyon jó érzés olyan dátumozásokat olvasni, mint: '88 február. Az aktualitás, a frissesség n.indig megörvendezteti muzeális lelkünket. A mindennapiság és a festőiség olyan témáihoz kerülnek így újra közel, mint a kirándulás (Fekete Balázs: Emlék '87. dec. 14.). Vagy expresszív stílusuknak megfelelően a legbelső lelkirezdülést is azonnyomban kifejezve („elek is elpáholja a szabadságszobrot..." „elek is bátorítja a Szabadságszobrot ..."). Kultúránknak, valóságának, és valódiságának két érvényes, szépen megfogalmazott értelmezését láthattuk, evidens megnyilatkozásokban. Mint a „Hejettes szomjazok" egyik képién; hiába tudjuk, hogy blöff, mégis: „megunt már az élet énje, / nem tudom, hogy honnan alszom". Solymosi Bálint Az örömszerző iskola A Petőfitelepi Gera Sándor Altalános Iskola vendége voltam nemrég. A kis elsősök osztálytermében — ahogy mondani szokás — „ingergazdag környezetre" leltem: sok szín, gyerekeknek való figura, oktatási eszköz, s hátul egy kis játszósarok. Amolyan iskola és óvoda közötti helyzet. A tanítónő, Csikósné Monostori Erzsébet sokat beszélteti a gyerekeket. Mindenkire jut kellő figyelem, mert csak tizennégyen járnak ide. A telep elöregedett, s a töltésen belülről nem gondolnak a külső területek zsúfoltságot nem ismerő, ezért talán jobb oktatási és nevelési lehetőségeket biztosító iskoláira. Mintha kiscsoportos foglalkozás 'szerveződne itt, az egyik padsorban piéldául csak hárman ülnek, ők később csoportfeladatot kapnak. De mondjuk sorjában a dolgokat! Könyvet kapnak kezükbe a kicsik, kiállnak az osztály elé és bemutatják fedőlapját, címlapját, elmondják, hogy melyik kiadó gondozásában jelent meg, ki a mű illusztrátora. Megnyugtató, milyen szépien tudják kimondani Würtz Ádám nevét is. A következő feladat: ,3emégy a könyvtárba, eLmondod személyi adataidat!" Ez már illemgyakorlat is, kommunikációs feladat is. „Szép volt a tekinlettartásod!" — dicsér a tanítónő. De nemcsak ő mond bírálatot, értékel az egész kis csapat. Tudják a szempontúkat is, mi alapján kell megítélni a versmondót: milyen a tekintettartása, hangsúlya, szájmozgása, hangereje, p>ontos-e az időtartam. Zelk Zoltán Az erdő című versét gyönyörűen mondja a kis Zsófi, így tartják társai is. Csoóri csodakutyájáról Tímea úgy mesél, hogy közben körbekerbejár tekintete, de nem csupán a hallgatóság „ellenérzésére", hanem a szép beszédre is ügyel. A versmondást — és a föllépést gyakoroltató szereplést — követően a tankönyv könyvtár szócikkére terelődik a figyelem. A feladat ugyanis e szócikk megtalálása — amihez ugye kell az ábécé ismerete —, niajd egy mondat kimásolása: „Az ország legnagyobb könyvtárában, az Országos Széchényi Könyvtárban majdnem 5 millió könyv van." Belelesek egy kislány könyvébe. Azt olvasom, hogy „Péternek 90 könyve van. Ez a 90 kötet Péter könyvtára." Alatta apró betűkkel: „Nézd meg a kölcsönkönyvtár címszót!" Csak van jövő, mondom magamban. Csoportos foglalkozás, rr.ese játszás, szövegértelmezés, pihentető mozgás következik, majd a mesesarokba húzódva megbeszélik, milyen ruhában illik könyvtárba, színházba, moziba menni. Élénkek és figyelmesek a gyerekek, szemmel láthatóan élvezik a szereplést. Mielőtt elfelejteném: a Zsolnay-módszer „névjegyét" írom. — Ez a módszer azt tartja a legfontosabbnak — mondja az óra után a tanítónő —, hogy a gyerekek megszeressék az iskolát. Ezt azzal lehet elérni, hogy mindig a gyerek képességeihez mért maximumot várjuk el, s nem a tanterv által előírt csúcsteljesítményt. Ehhez persze az kell, hogy pontsán ismerjük a tanulók Uéposségeit, érzékenységét. — Ez csak alacsony létszámnál képzelhető el. — így van. Szerintem 20 —24 gyerek lehet a legtöbb. Zsúfolt osztályban nem életképes a Zsolnay-imódszer. — Mik a személyes tapasztalatai? — Ez a módszer alkalmas erra, hogy sikerélményt biztosítson a gyerekeknek nap nap után. Belátják, hogy a hibákra azért hívom fel a figyelmet, mert mindig jobb teljesítményre kívánom ösztönözni őket. Persze mindezt a saját, gyermeki szintjükön kell elképzelni. Fontos az is, hogy sokszor a család életére is jótékonyan hat ez a módszer. Féldáui a gyerek kéri otthon, hogy nézzék át a rádióújságot, tervezzék meg a következő hét programjót. Ekkor döbben rá a szülő, hogy nem szervezi saját maga életét, programját. — iNem diktál kemény tempót ez a sokféleség? — Épp ellenkezőleg. Ez a. módszer a tanárnak sokkal nagyobb szabadságot ad, mint a hagyományos. Magamon is érzem ennek a hatását, hiszen sokkal nyugodtabban élek, s ráadásul még a korábban gyors beszédtempóm is lelassult, ezt a nyugodtabb élet- és munkaritmust tükrözi. — Komoly gond szokott lenni a fölzárkóztatás, illetve a gyengébb tanulók elkedvetlenedése. — Utóbbi azzal hidalható át. hogy a lemaradót azon ¿i szinten foglalkoztatjuk v'ssza-visszatéróen, ahol még örömet szerez. És ha csak biztonságban érzi magát, akkor lépünk vele tovább. Régi igazság, hogy a kommunikatív képességek fejlesztésével lehet a legjobban fölzárkóztatni, s ennek a módszernek az önművelés, az illem, a beszédművelés mellett a negyedik tartópillére éppen a kommunikáció. Szegeden és az egykori járásban egyre több iskolában tanítanak a Zsolnaymódszer segítségével. Ezzel kapcsolatban többnyire két fontos ellenvetés, elgondolkodtató tény merült föl: egyrészt csak problémákkal vehető át olyan gyerek év közben, aki más módszerrel tanult, másrészt a magasabb osztályok egyre több pénzt igényelnek az iskolától. Erről a következőket mondta az iskola igazgatója, Haász József né: — Valóban drága a módszer, de csak az iskola számára, a szülőknek nem kerül többe, mi piedig kigazdálkodjuk. Az pedig, hogy zsákutca keletkezne egy-egy Átjelentkező gyerek számára, nem állítható egyértelműen, hisz éppen a módszer rugalmassága miatt lehet elérni, hogy a gyerek bekapcsolódhasson a munkába. És egy-egy ilyen jellegű gond nem lehet érv a hagyományos oktatás mellett. A módszer egyébként elkészült az egész általános iskolára, tehát van folytatás és nálunk is biztosított a folyamatosság. Dlusztus Imre Ismerősöm — egy időben a pesti egyetem hallgatója lévén — valamikor nem volt mentes bizonyos pedagógiai hajlandóságoktól. Nagy örömmel készülődött a gimnáziumi gyakorló tanításokra, olyan óratervezeteket készített, hogy azoknak piárja nem akadt, tevékenyen részt vett az illető középiskola KISZ-életébén, s fölvételikre készített elő rövid eszű tanulókat. Csakhamar rádöbbent azonban, hogy mindez kevés. Szakvezetői, akik nem győzték hangsúlyozni a gimnáziumi tanári szakma földöntúli szépségét, a többi hallgató érdektelenségétől elcsigázva, kivétel nélkül rávetették magukat, minden. létező pluszmunkát rábíztak, nyakába varrták, amit csak lehetett. Mindez ment is, amíg csak mehetett. Ismerősöm — aki eleinte lelkes pedagógusnak indult — időközben kijárta az egyetemet, a fölkínált jobbnál jobb tanári állásokat esze ágában sem volt elfogadni, elment meseírónak, meg is jelent három leporellója elég rövid időn belül. A szakmai identitás, a szakmával és jó esetben a munkahellyel való azonosságtudat úgy fejleszthető ki leginkább, ha az ember mielőbb bekerül a szakirányú képzés bűvkörébe. S amennyiben már bekeBumeráng rült, minél erősebben, szuggesztívebb módon táplálják belé a szakmai hovatartozás tudatát. A lagymatag, erőtlen befolyásolás nem túlzottan jó módszer, tekintve, hogy eredményességében gyönge, azaz hatásában esetleges és rövid lejáratú. Az ilyenféle tesséklássék képzés, amidőn az oktatókból csak úgy sugárzik az enerváltság — a tanulókat azonosulás helyett ásítozásra, identifikálódás helyett mindenféle másra készteti. Ennél csak egy rosszabb dolog létezik, ez pedig a dolgok túlságossá váló erőltetése. Hány meg hány póldát lehetne erre hozni, fölemlegetvén vaskezű vezetőket, mániákus oktatókat! Ha oly egyének keze közé kerül a tanuló, akik szemellenzős, csőlátásos módon meg vanrfak győződve afelől, hogy az ő, az ő, az ö szakmájuk, oktatott tárgyuk a leges, leges, legeslegfontosabb a földön, az égen, a galaktikában, és mindenhol — nos, hát ott előbb-utóbb bajok lesznek az utánpiótlásban. Hiszen az oktatottak, ahelyett, hogy megkedvelnék az illető szakmát — jól kifejlett utálattal viseltetnek majd iránta, s ez irányú vélekedésüket nyilvánvalóan nem rejtik suba alá. A vissza hatóbumeráng-elv nagymértékű teljesülése ez esetben nyilvánvaló. Varietas delectat — mondotta a müveit latin: a változatosság gyönyörködtet. Ha az autószerelőtanulóval éjt nappiallá téve autót szereltetnek, a legmárkásabb szupierkocsira sem bír ránézni előbb vagy utóbb, az akkumulátort összecseréli az ablaktörlővel, a kipufogót a gumibelsővel, a visszapillantó tükröt a kézifékkel, a benzinszagtól piedig fölfordul a gyomra, s nagy iramú futásnak ered. Az idegenvezető elidegenedik az idegentől, a gázszerelő a gázórától. A villanyszerelő a huszonötös izzótól, a pincér a vendégtől. A cipiész a cipxítalptól, a faköböző a kocsányos tölgytől, már említett ismerősöm piedig a gimnáziumi tanárságtól. Visszatérve az ő példájára: elég magas kvalitásokka! rendelkezve végül is lelt magának egy másik szakmát, ami szintén neki való — miután az eltúlzott azonosítási törekvések elidegenítették elsőnek választott pályájától. Ez szerfölött örvendetes. De mi lesz azokkal, akiket a fenti módszerrel minden munkától el lehet idegeníteni? Farkas Csaba Kevesebb füsttel - a járművek is Lapunkban már írtunk róla: április 7-én, csütörtökön füstmentes napiot szeretnének tartani a rák ellen küzdők s a környezetvédők. Az akcióhoz csatlakozva a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet, az autóklub és a rendőr-főkapitányság, a megye útjain — s persze Szegeden — április 7-én, egész nap környezetvédelmi szűrővizsgálatokat szervez — az autóknak. Az autóklub Kossuth Lajos sugárúti műszaki állomásán reggel hattól este hat óráig, a szomszédos közlekedési felügyeletnél piedig délután két órától este tízig díjmentesen mérik a gépjárművek kipufogógázának szénmonoxid-tartalmát. Ha a járművet be is kell állítani a megfelelő értékre, a hatvan forintos önköltségi árat felszámolják a mérésért. Szegeden egyébként négy helyen, a Széchenyi téren 8—18 óra között, a konzervgyári piarkolóban (a Pulz utcában) 8—18 óra között, az Ikarus Fonógyári úti parkolójában 12—18 óra között környezetvédelmi méréseket végeznek a klub műszaki szakemberei. A három nagyüzemi helyszínen a CO-mérésen kívül a zajszintet és a fényszórók helyes beállítását is tesztelik. » 0