Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

Szerda, 11)88. április 6. 5 ©si'" oka Szegedi festőművész tárlata Győrben Cs. Pataj Mihály festőművész alkotásait láthatja a közönség a Képcsarnok győri bemutatótermében holnaptól. A tárlatot Lökös Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszer­kesztője nyitja meg. Cs. Pataj Mihály, az egykori Rudnay­növendék, a Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola volt tanszékvezető tanára számos külföldi és hazai kiállításon vett részt. Többek között láthatták műveit Jugoszlá­viában, Olaszországban, Ausztriában, Finn­országban, Lengyelországban, az NSZK­ban. Az alföldi tárlatok rendszeres kiállí­tója is. Győrben április 16-áig tekinthetők meg alkotásai. A képen: Cs. Pataj Mihály: Látomás Pusztaszeren. műszaki hiba 1 megye A megye történelme során többször megváltoztatta ha­tárait, sőt mi több, székhe­lyét is. Ami viszont mindig, máig változatlan maradt: a magyarok országának Csong­rád nevet viselő egyik alföl­di „közigazgatási egysége" egészen másként szemlélhe­tő, fölfedezhető, minősíthető — onnan és eminnen. Vagyis a (már vagy egyáltalán) nem itt élők és a magát szűkebb hazájukban levőknek isme­rők,az eltávozottak és az itt­maradottak, a fiatalok, és az olysokfélét megélt idősek szemszögéből. Csongrád me­gye mindenesetre így lát­szódhat — és kell is látszód­jon — másképp. Majdhogy­nem azt mondhatnám: ez fejlődési létjogosultságának egvik legfontosabb garanciá­ja és egyben követelménye is. A Csongrád megyei rádiós hetek, amelyek mostanság szűkebb pátriánkat három adó rendszeresen elő-előve­zetendő főszereplőjévé te­szik, húsvéthétfő délelőttjén igen üdvösen a Hogy tetszik lenni? című, a nyugdíjasok­nak szóló műsorral vette Amint szombati számunk­ban röviden megírtuk, a nagyszínházban a víz tette lehetetlenné, hogy az ünne­pekben előadásokat tartsa­nak. Pénteken 13 óra 5 perc­től tíz percen át működött a tűz elleni védekezést szolgá­ló, úgynevezett záporberen­dezés: a technikai acélszer­kezet tetején levő két darab 15 köbméteres tartályból zú­dult az eső a színpadra, on­nan befolyt a színpad alá, el­árasztotta a folyosókat, majd kifolyt az utcára. Györkéi Sándor, a színház gazdasági igazgatója pénteken azt mondta, mivel a rendőrség szakértő bevonásával indí­tott vizsgálatot, az okokról csak kedden tud a bizottság felvilágosítást adni. Tegnap Beslin László fő­hadnagytól, a szegedi rend­o. kapitányság bűnügyi osz­tályának vezetőjétől a kö­vetkezőket tudtuk meg: mar pénteken megállapították, hogy az esöztető két mecha­nikus és elektromos indító­berendezésének plombája érintetlen, vagyis kizárhat­ták annak valószínűségét, hogy a berendezést valaki működésbe helyezte. Tegnap ismételten helyszíni szemlét tartott a nagyszínházban az igazságügyi műszaki szakér­tő. A vizsgálatok eredményé­ről a következőket mondta: a berendezésbe beiktatott úgynevezett szögemelő vége — a rezonancia következté­ben — lecsúszott a működ­tető karról, amely működés­be hozta az esőztetőt. A'balesetet tehát tulajdon­képpen „törvényszerűnek" is mondhatjuk, hiszen bármi­kor bekövetkezhetett volna. A rendőrség arról is véle­ményt k,ért a szakértőtől: mi a teendő, hogy hasonló eset ne forduljon elő? Még ezen a héten a kivitelező és a szín­ház vezetése elé kerül a szakértői javaslat, miszerint a szögemelő karnál egy ön­záró biztosító szerkezetet kell beszerelni. Pénteken még nem lehe­tett tudni a kár mértékét, ugyanis az elázott elektromos berendezéseket csak az azót"< eltelt időben próbálhatták ki. A szakaszos beüzemelés során kiderült, hogy minden működőképes, csak a forgó­színpad nyugatnémet elekt­romos berendezését nem próbálták még ki, ehhez majd külön szakértőt hívnak. Minthogy az elázott díszle­tek, függönyök az azonnal bekapcsolt automata száritó­nak köszönhetően már szá­razak, nem károsodtak, és a három elmaradt előadás be­vételétől sem esik el a szín­ház (a Carment 23-án, az Ady 1—2. bérletben adják, a Jézus Krisztust később meg­állapítandó időpontban), az anyagiakban kifejezhető kár összege elenyésző. Ha úgy tetszik, még annyi haszon is származott a pénteki zápor­ból, hogy most valamennyi technikai berendezést apró­lékosan átvizsgáltak, s eddig rejtett hibákra is fény de­rült: a Csőszer Vállalat esöz­tető berendezésén nemcsak az említett módosítást kell végrehajtani, hanem ki kell cserélni a működtető kar visszahúzó rugóját, mert az gyenge. Bár tegnap a Jézus Krisz­tus szupersztár elázott füg­gönyei még száradtak ;i szín­padon, semmi akadálya nem lesz, hogy a nyugat-európai tudnéra készülő operatársu­lat ma, szerdán este bemu­tassa francia nyelvű Car­menját. sorra a megye éppen követ­kező vizsgálódási pontját. A szerkesztő László György és a két riporter, Kiss Mag­dolna, és Oláh Margit elég érdekfeszítően valósították meg a beharangozóban ígért fő célt: „Csongrád megye, ahogy az idősebb korosztály látja." Az idősebb korosztályt egyaránt jól képviselte a szí­nes történetek karakteres tolmácsolására kitűnően al­kalmas, közel 90 esztendős szegedi fotós-doyen, Lieb­mann Béla, de ugyanazt a célt szolgálták a Vásárhely­ről elszármazott Bessenyei' Ferenc rokonszenvvel vállal­ható mát ostorozó kifakadá­sai, no meg három, ma már a legendák birodalmába tar­tozó egykori szegedi színész — Ajtay Andor', Dómján Edit, Páger Antal — zenés emlékező megidézései. S, no­ha ez utóbbiak esetében nem nyerte meg ugyan osz­tatlanul tetszésemet, hogy az alig másfél esztendeje el­hunyt Páger Antalról első­ként az jutott a szerkesztő eszébe — mivelhogy legelső dolga volt ezzel kezdeni méltatását —, hogy „rossz szerepet játszott a negyvenes évek elején, személyét oda­kölcsönözte az uszításhoz" (erőltetettnek, nem odavaló­nak, nem is valami diszkrét­nek éreztem) — de volt, ami ezért is kárpótolhatott. Pél­dául a csanádpalotai pa­rasztíró Veres Péter és Sin­ka István, (és nem József, ahogyan konferálták!) jóba­rátja^ Asztalos P. Kálmán megszólaltatása. Vagy az aranyos, eredeti bájú tápéi gyékényszövő asszonyok. Ök jelentették legélöbben, leg­elevenebben azt, ami min­denfajta hűség — így Csong­rád megyei is — legtartó­sabb, legalapvetőbb bázisa ás garanciája: az itt élő né­pet, s bennük a magyarság dél-alföldi tömegeinek min­denkoron vállalandó szolgá­latát. Tőlük és általuk (is) lehet szemlélni a mi me­gyénket. Vagyis Csongrád megyét — másképp. Domonkos László Szegeden és Vásárhelyen Tanfolyam adóügyi tanácsadódnak A TIT Szeged Városi és Városkörnyéki Szervezete a Pénzügyminisztérium To­vábbképzési Intézete által összeállított tematika alap­ján adóügyi tanácsadói tan­folyamot szervez Szegeden, elegendő számú jelentkező esetén Hódmezővásárhelyen is. Mindazok részt vehetnek a tanfolyamon, akik a pénz­ügyminiszter 66/1987. számú, az adótanácsadói képesítés rendjéről szóló rendeletében foglalt feltételeknek megfe­lelnek. Jelentkezni a „Jelent­kezési lap adótanácsadói vizsgajogosultság elismerésé­hez" nyomtatvány kitöltésé­vel lehet. A lapok kaphatók: Csongrád Megyei Tanács pénzügyi osztálya. Lovai Kálmán (a továbbképzési in­tézet területi megbízottja), a TIT szegedi (Kárász utca 11.. telefon: 12-458, Révész Ani­kónál) és hódmezővásárhelyi (Zrínyi utca 9., telefon: 41­775, Szél Elemérnénél) szer­vezetében. Jelentkezési lapo­kat telefonon történő beje­lentkezésre is küldenek. A tanfolyam elvégzése után vizsgát csak az tehet, akinek jelentkezését a PM Tovább­képző Intézete számviteli képesítőbizottság titkársága jóváhagyta. A résztvevőkkel való egyeztetés alapján le­hetséges hetente egyszer vagy többször, egész vagy félnapos (délutúú) időbeosz­tással a tanfolyam lebonyo­lítása. Szervezői a vizsgára való jelentkezést is intézik. Rádiófelvétel A Magyar Rádió Karinthy Színpadának nyilvános fel­vételét rendezik meg Szegedi karc címmel április 9-én, szombaton délután 4 órai kezdettel a Rákóczi utca 1. szám alatti Vasutas Műve­lődési Házban. A Kaposy Miklós által szerkesztett mű­sort Sándor János rendezi, és különböző szegedi aktualitá­sok, visszásságok és anekdo­ták jelentik a tartalmat. A közreműködők között talál­juk Kovács Jánost, Nagy Bandó Andrást és Boncz Gézát, a Szegedről elszárma­zottak közül, de a közönség találkozhat Balázsovits La­jossal, Benedek Miklóssal, Tábori Nórával, Timár Bélá­val és Bözsöny Ferenccel éppúgy, mint a Szegedi Nem­zeti Színház művészei közül Bácskai Jánossal, Bognár Zsolttal, Jakab Tamással. Janisch Évával, Gyimesi Kálmánnal, Király Leventé­vel, Kaszás Gézával és Ko­vács Zsolttal. Jegyek reggel 8 és este 6 óra között a mű­velődési házban kaphatók. Művészeti ösztöndíjak Tegnap, kedden a megyei tanács székházában Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese adta át az 1988-as megyei művészeti ösztöndíjakat. Egyszeri alko­tói támogatásban részesült a Szegedi Fúvósötös (Román Zoltán, Szélpál Szilveszter, Fodor Gábor, Király István, Csík Olivér), Benes József festőművész, Kéri László festőművész, Molnár Gyula, a Molnár Dixieland vezetője, és Sin Katalin gordonkamű­vész. A fiatalok egyéves ösz­töndiját nyerte el Bánvölgyi László szobrászművész, Dlusztus Imre újságíró, Ma­sopust Péter hegedűművész, és Nagy Imre művészettörté­Nizzai vendégek A kulturális cserekapcso­latok jegyében Szegeden és a megyében vendégszerepel a Szeged Táncegyütteshez baráti szálakkal kötődő niz­zai Ciamada Nissarda folk­lóregyüttes gyerekcsoportja. A francia Riviéráról érke­zett 56, tíz-tizenöt éves ko­rú táncos szegedi táncos gyerekek családjánál lakik, s a vendégség során tovább mélyülhet a barátság, tűi azon, hogy a nizzai gyerek­csoport összesen öt előadá­son lépett és lép fel, meg­mutatva szülővidékük, táj­egységük sajátos szépségű táncait. A helyi gyerekcso­portokkal, úttörő-táncosok­kal közösen léptek színpad­ra az elmúlt napokban Ul­lésen és Apátfalván. Ma Szegváron mutatkoznak be a helyi gyerektáncosokkaT együtt a művelődési ház­ban este 6 órától, holnap, csütörtökön este ugyaneb­ben az időpontban pedig a szegedi Kisszínházban lép­nek színpadra a Szeged Táncegyüttes Nyisztor György csoportjával (akik a látogatást májusban viszo­nozzák Franciaországban). Pénteken este Sándorfalván szerepelnek még a nizzai táncosok, majd a szombati' egész napos budapesti ki­rándulás, városnézés után április 10-én utaznak ha­za. Vasárnap. Délután. Majd­nem öt óra. Az időt utó­lag saccolom csak, és kö­zel se biztos, hogy jól. Ebéd utáni szundiikálásá­ból akkor ébredhetett a­város, ennélfogva az ut­cák vasárnapiasan üresek. Vendégségbe indulunk mi is, megállunk a Retek ut­ca sarkán, a buszmegálló­ban. Ismerős család vár még ott, odaköszönünk ne­kik, ők vissza. Hézagosan futnak az autók is a su­gárúton, van olyan lám­paváltás, hogy egy se megy át rajta. Ha jól em­lékszem, Kosztolányinak van egy novellája a nyári unalomról, az illene most városunkra is, bár itt tó sincsen, és fürödni is ko­rai lenne még. Spekulálunk, várjunk vagy ne várjunk. Vasár­nap a buszok is, villamo­sok is ritkán járnak, mire befutna egy, biztosan oda is érünk. Éppen megegye­zünk, hogy elindulni len­ne jó, amikor kétségbe­esett asszonyi kiáltás hal­latszik. És milyen az em­ber, először azt keresi, aki kiált, és nem arra figyel, amit mond. Mert ha arra figyelne, elég lenne csalk oldalt lépnie két lépést, hármat, és azonnal leemel­hetne a biciklik nvergé­böl két újsütetű tolvajt. Mire szemünk megtalálja a kiáltót, és fülünk föl­fogja a rikoltás értelmét. Fényes nappal már lőtávolságon kívül 'kerekezik a két suhanc. Az ismerős famíliában ugyan van egy szép szál fiatalember, talán ö utol­érhette volna őket, de strandpapucsban ö se in­dulhat A fehér köpenyes me­nyecske fut a telefonfül­kéhez, megkéri, aki éppen telefonál, engedje be, a rendőrséget kell hívnia. Semmi kötekedés, azonnal övé a telefon, és az URH is indul azonnaL Szegény asszony! Jobb lett volna, ha a foghíjasan járó ko­csik közül leinted inkább az elsőt, és utánuk nyar­galsz» Akkor még megfog­hattad volna őket, de mi­re a rendőrség kocsijával utánuk indulhatott már bottal üthetted kihűlt nyo­mukat. Nem szemrehá­nyásként mondom, akkora váratlan riadalomban sen­ki nem tudta, mit kellene csinálnia. És a két suhanc, mint a legjobb pszicholó­gus, ezt a tétovaságot használta ki. Kegyetlenül tekernie kellett, kicsi a két új bicikli láncos át­tétele, de lám, hamar el­tűnt mégis. Esküvel mer­tem volna állítani, amióta kijelölték bicikliútnak a járda felét, azóta senki nem olyan bolond, hogy bemenjen az autók közé. Nem sérteni akarom őket — szívesebben elverném inkább! —, de ők bemen­nek. Megkérdeztem a fagylal­tost, hiszen sarki kicsi (boltjuk elől ugratták meg a két biciklit. Felesége adogatta akkor éppen a tölcséres gombócokat, föl is figyelt a két ifiúrra. Szakadtnak egyáltalán nem Játszottak, azt hitte még­is, fagylaltot vennének, de nem elég a pénzü'k. Ma­ximum három lépésre le­hettek tőle, kidolgozott koreográfia szerint kapták föl a két biciklit, és elte­kertek azonnal. Mindig lezárták mind­kettőt, most nem. Hallani hallottak autótolvajokról, ibiciklilopókról is — az utóbbiak legtöbbször kocs­ma elől kötik el a jár­gányt —, arra azonban nem gondolhattak, hogy szinte testközelből, fényes ¡nappal megtörténhet a baj. Jól megnézte a fele­ség mind a kettőt, föl is ismerné őket, ennélfogva nem hiszem, hogy a két strici nyugodtan sétálhat, vagy biciklizhet, vagy egy­általán létezhet Szegeden. Ha fölismeri őket, az Isten irgalmazzon nekik. Ma­gam, sajnos, csak arra emlékszem, hogy mindkét (kerékpár kék volt, és az egyik gyerek mintha bar­nás fölsőgúnyát viselt vol­na. Az arcukat nem lát­hattam, csak a hátukat. A Retek utca Tarján és Fölsőváros közös főutcája, forgalmát tekintve belvá­rosinak mondható. Ha annyira jutottunk már, hogy világos nappal az or­runk elől lophatnak, ak­kor nem panaszkodha­tunk, közeledünk már az átkos világszínvonalhoz. Panelváros laposlelkű fiai a tettesek, nem lehet vi­tás — bár a panel és a lelki laposság össznemzeti kincsünk kezd lenni —, de sajnálat helyett biztosan fölfüggesztettem volna a pedagógia minden verés­ellenes intelmét. Nem az anyagi kár izgat, noha a kettő ára biztosan kitesz hétezret, maga a tény. Nem is a jövendölés, hogy aki ebben a korban kezdi, akasztófán fejezi be, ha­nem — ismétlem — maga -> •ér>v. Az a tény. hogy ¡két ficsúr, nem tudván mit kezdeni magával, lo­pásra adja a fejét Nagy­stílű koositolvajok kis­stílű utánzójai csak. Cs úgy szeretném mondani, hogy a kocsitolvaj se di­csekedhessen a maga be­sorolásával. Régi dicsőségünk, hol 'késel — fényes nappal! Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents