Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

Szerda, 1588. április 27. 3 Május 1. alkalmából Elismerés a jó munkáért Közeledik a munka ünnepe. Szaporodnak a hírek a Kiváló Vállalat, Kiváló Szövetkezet címek odaítéléséről. Elkészültek már a meghívók azokra az ünnepségekre is, amelyeken szerényebb elismeréseket adnak át. Megvan a becsülete a Miniszteri Elismerő Oklevélnek, a különböző vándorzászlóknak is. Hogyne lenne, hiszen egy kollektíva egyéves munkáját minősíti. Természetesen vannak más minősítő értékek is. Ha végigböngésszük a kitüntetett vállalatok, szóvetkezetek listáját és összehasonlítjuk az egy évvel ezelőtti hasonló közleménnyel, megállapíthatjuk: az idén kevesebben vannak a kitüntettek Szegeden és környékén. Ez talán a gazdaság általános állapotából is logikusan következik. Lapunkban — az elmúlt évtizedek gyakorlatának megfelelően — közöljük az ünnepségek krónikáját. Az április 30-án megjelenő Magazinunkban kétoldalas öszszeállítást közlünk majd a legrangosabb elismerést elért gazdálkodó egységekről. Emiatt róluk majd rövidebben szól a hír a napi anyagainkban. * Tegnap vette át az Okisz Elnöksége Vándorzászlóját a Szegedi Szűcs- és Szabóipari Kisszövetkezet kollektívája. Az elismerést kimagasló exportmunkájukkal, termékeik folyamatos megújításával, állandó megbízható, kiváló. munkaminőségükkel, saját boltjaik kiszolgálási színvonalának lényeges emelésével és a gazdálkodásukra jellemző takarékossággal érdemelték ki. Az ünnepségen adták át a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést Gerendásáé Dobó Julianna exportrészleg-vezetőnek és Vincze Sándor exportmintaszabásznak. Hiányos nyilvántartás Tegnap, kedden délelőtt tartotta tanácskozását, Kalmár József elnökletével, a városi népi ellenőrzési bizottság. A vizsgálatnak — amelyről szóló jelentést vilották meg — az volt a célja, hogy megállapítsa: a helyi tanácsok milyen szempontok alapján ítélik a szociális ellátásra, segítségnyújtásra szorulónak az állampolgárokat; hogyan sikerül életkörülményeiket folyamatosan figyelemmel kísérni, illetve a szociális: gondozási központok miként segítik a helyi szociálpolitikai célkitűzések eredményesebb megvalósítását. A nebvizsgálat helyszínei voltak: Szeged, Sándorfalva, Doma6zék. és Deszk. * Az írásos jelentés mindenekelőtt megállapítja, hogy a vizsgált tanácsok mind a segélyeket, mind pedig a területi gondozási formákat minden egyes esetben az arra rászorulók számára biztosították. Az érintett tanácsi szervek gyakorlatában általában jellemző, hogy a segélyeket túlnyomó részben kérelmek alapján adják. Az utóbbi időben azonban egyre inkább igénybe veszik a különböző társadalmi szervek jelzéseit is. A segélyezési kérelmek elutasítására kizárólag azokban az esetekben került sor, amikor a kérelmezőknél a jogszabályokban előírt feltételek valamelyike nem volt meg. A jelentés helyteleníti azt a tanácsi gyakorlatot, miszerint a rendszeres szociális segélyben részesülőknek adott rendkívüli segélyek összege egységes. A javaslat szerint ezeknek az összegeknek feltétlenül tükröznie kellene a rászorultság mértékének különbözőségét. Alapvető probléma — olvasható a jelentésben —, hogy a tanácsok nem ismerik a támogatásra szorulók pontos számát, a tényleges igények nagyságát, nem rendelkeznek a szociális segítség szempontjából szóba jöhetök teljes körét felölelő, „naprakész" nyilvántartással, s ennek okán, nincsenek pontos ismereteik a tényleges szükségletek mértékéről és szerkezetéről. A szociális támogatásra szorulók teljes korét, megfelelő adatok híján, legfeljebb csak becsülni lehet. A megítélés szerint körülbelül 1015 ezer emberről lehet szó. Ezzel szemben a felnőttszociális gondoskodás keretében a tanácsok eddig maximum négy-négy és fél ezer üggyel tudtak foglalkozni. Az úgynevezett teljes körű adatbázis hiányából következik, hogy a gondozási központok kialakítása nem a rászorultak térbeli elhe. lyezkedése alapján történt. A székhelyek, kijelölését tárgyi feltételek határozták meg. E gondozási központok. is csak szerény mértékű Neb-vizsgálat a szociális segítségről felderítést folytatnak. Ennek oka többek között, hogy korábban a hivatásos gondozók csak szervezési munkával voltak megbízva, jelenleg azonban ók látják el a nehezebb gondozási feladatokat is. A vizsgálat alkalmával a neb munkatársai több gondozottal beszélgettek. E beszélgetések nyomán úgy tűnt, a gondozottak nem kellően tájékozottak a szociális támogatások lehetőségeiről. Kisebbik hányaduk volt elégedetlen a gondozással) A vizsgálat résztvevői azt állapították meg, nincs biztosíték a magas színvonalú szociálpolitikai munkára. Oka: csekélyek a tiszteletdíjak, sok az adminisztráció, nagy a fluktuáció. Az írásos anyaghoz Feleky Gábor szociológus, a vizsgálatot végző munkabizottság vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. Mint elmondta, a magyar társadalomban a hetvenes évek elejétől figyelhetők meg a nagy egyenlőtlenségek. Azóta folyamatosan növekszik azoknak a száma, akikl anyagi körülményeik, okán nemhogy az átlag-életszínvonal alatt, hanem attól messze leszakadva élnek. A legújabb kutatási eredmények szerint a népesség 4648 százaléka él az átlag-életszinvonal alatt, a veszélyeztetettek aránya mintegy 30 százalék. A legnehezebb anyagi körülmények között vannak az idős emberek, az alacsony iskolai végzettségűek, a nagycsaládosok, a rokkantak, a betegek, és saj-| r.os, e nagy létszámú társadalmi csoport életkörülményeit átörökíti utódaira is. A vizsgálat két vezetője, Feleky Gábor és Nagy Ferenc, a kérdésekre válaszolva még elmondta: szociálpolitikánknak pillanatnyilag legkritikusabb pontja, hogy a tanácsok képtelenek felkutatni mind az összes támogatásra szorulót. Persze, felmerül a kérdés: milyen szociálpszichológiái hátasa lenne egy széles korú felmérésnek? Valószínűleg, indokolatlan reményeket keltene az emberekben, ha hozzákezdenének egy nagy adatbázis elkészítésének. Ellene szól még: ha több rászorulót kutatnak fel, akkor vagy a támogatások öszezege csökken, vagy a rászorulók körét kellene szűkíteni. A szakértők ennek ellenére a teljes nyilvántartás mellett voksolnak, mondván, hogy csak a megismert feladatokhoz lehet szervezetet, aktívahálózatot és kellő pénzeket teremteni. Az anyagiak kapcsán került szóba, hogy Szegeden az elmúlt évben 20 millió 103 ezer forintot fordítottak szociálpolitikára. Ez az őszszeg tartalmazza a segélyre fordítható pénzeket éppúgy, mint a szociális területen dolgozók bérét. A hozzászólók közül Oláh Julianna, a városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetője a neb javaslataira reagálva elmondta, hogy a korábbiaktói eltérően, mostantól differenciálják a segélyek összegét. A szociálpolitikában a szakemberképzés nem lehet a tanácsok feladata, hanem ennek megoldása központi intézkedési kíván, A városi inépfront munkatársa, Bakacsi Mária azti hangsúlyozta, hogy a társadalmi szervek — így a népfront — közreműködésével végzett kampányszerű felmérésekből pontosan azok maradnak ki, akik igazán segítségre szorulnak. A feltérképezésben legtöbbet a lakó- ós utcabizottságok tehetnék, hiszen a környezetükben élők körülményeit jól ismerik, de sajnos, legtöbb helyen ezek csak formálisan működnek. Ambrus László véleménye szerint többek között a hiányos tájékoztatásnak „köszönhető", hogy az emberek nem ismerik a számukra nyújtandó segítség lehetőségeit, és ezért nem igénylik azokat A városi népi ellenőrzési bizottság tagjai elfogadták a vizsgálatról szóló írásos anyagot, és a tanácskozáson elhangzott észrevételeikkel kibővítve juttatják el a megyei tanács e témával foglalkozó ülésére. K. K. Magyar Gazdasági Kamara Változások a ré Nemcsak a cégtábla van mostanában változóban a Magyar Gazdasági Kamara Dél-alföldi Bizottságánál. Nagyobb önállóságot, több lehetőséget kapott ez a szervezet, és a sajátos arculat kialakításának még koránt sincs vége. A korábbinál lényegesen nagyobb hangsúlyt kapnak mostanában a gazdaságban a testvérvárosi kapcsolatok is. Szorosabbra fonódnak az együttműködés szálai a társkamarákkal. Immár két évtizedes múltja van a magyar—jugoszláv együttműködésnek, Szeged és Szabadka gazdaságra is kiterjedő testvérvárosi kapcsolatainak. Előbb csak egymás vásárait látogatták a szomszéd városok, majd a kamara megpróbálta összehozni azokat a vállalatokat, amelyeknek profilja egymáshoz kapcsolhatónak tűnt. Erre a szakmai napok kínáltak jó alkalmat. A két évtized során az árucserén túl jó együttműködés alakult ki a mezőgazdaságban, a gép- és könynyüiparban. Sajnos, az utóbbi években megállt az előrehaladás, hiszen mindkét ország mélyen gyökerező gazdasági problémákkal küszködik. A jugoszláv területen szerzett tapasztalatokra alapozva kezdte el a kamara a más országokban levő testvérvárosokkal az együttműködés építését. Modena irányában már nemcsak a szegedi vállalatok küldték el ajánlataikat, hanem mindhárom dél-alföldi megye gazdálkodói is kereshették a kapcsolatokat. Szép eredményeket ért el az olasz városban a Hódgép, a Metripond és a Vidia. Üjabb keletű a kapcsolatfelvétel Nizzával. A francia Riviérán fekvő város nemcsak idegenforgalmi központ. Olyan összhangban van itt a tudomány és annak gyakorlati alkalmazása, amely számunkra igencsak példaértékű lehet. Itt alakult meg Európa első innovációs parkja is. Nagy szerencsénkre a franciákban igen nagy a hajlandóság az együttműködésre. Az idei júliusi Szegedi Ipari Vásáron sok kiállítóval képviseltetik majd magukat 100 négyzetméteres önálló standjukon. Ugyancsak ebben az időszakban francia műszaki napokat is rendeznek Szegeden. Itt lesz lehetőség a kooperációs kapcsolatok megtalálására a régió vállalatai számára. Persze a kezdetek már korábbra visszanyúlnak. Februárban nizzai kamarai delegációt fogadtak Szegeden, és huszonnégy, a térségben dolgozó szövetkezet és vállalat referenciaanyagát küldték el a lehetséges francia partnerekhez. Nagy jelentőségű volt a magyar vállalatoknak a márciusi nizzai ipari vásáron való bemutatkozása is. Nem elsődleges törekvés a nagy volumenű árucsere megvalósítása, inkább termelési kooperációkat, a vegyes vállalatok alapítását kellene szorgalmazni. A vegyes vállalatokkal kapcsolatosan itt jegyezzük meg, hogy a magyar szabályozó rendszer még mindig nem elég vonzó a külföldi partnerek számara. Erre utaló tény, hogy ebben a szierában Magyarország 100 milliós nagyságrendű forgalmat ér el addig, amíg a görögök és törökök ennek háromszorosát jegyezhetik évkönyveikben. Nagy jelentőségű a legnagyobb nyugat-európai országokkal az elmúlt évben aláírt beruházásvédelmi megállapodás. Ez a lehetséges partnerek biztonságérzetét fokozza. Még mindig nagy kívánnivalót hagynak maguk után a magyar áruk csomagolásai. Csak ezen a területen való radikális előrelépes után remélhető új piacok elérése. Folytatva a testvérvárosi kapcsolatok sorát, tavaly a turkui kamarával előzetes megállapodást kötöttek. Ennek értelmében a szerződő felek részt vesznek egymás vásárain, kölcsönösen gazdasági információkat küldenek, és elhatározták a vegyes vállalati szakemberek cseréjét is. Megrendezik mindkét országban a másik fél műszaki napjait, s kapcsolatra léptek egymással a közgazdasági társaságok is. Most van előkészítés alatt Szeged és Párma testvérvárosi kapcsolata. Októberben a kapcsolatok felgyorsítása várható, ekkor Csongrád megyei hét megrendezésére kerül sor az olasz városban. Termelő egységeink áruházakban mutatkoznak be, és cikkeiket árusíthatják is. A közeljövőben olasz üzletemberek érkeznek Szegedre. Ekkor sor kerül termékkiválasztásra is. Ebből az irányból is nagy együttműködési hajlandóság tapasztalható. Nagy lépés várható még ebben az évben Cambridge és Szeged testvérvárosi kapcsolatában is. — És milyen a magyar vállalatok együttműködési készsége? — kérdeztem Szörényi Gyulát, az MGK Délalföldi Bizottságának titkárát. , — Van hét-nyolc cégünk, aki minden lehetőséget megragad. Ilyen például az Alföldi Porcelángyár, a Hódgép, a Szegedi PaprikaMegalakult a Tanácsi Kollégium A kormány március végén határozott a Minisztertanács Tanácsi Kollégiumának létrehozásáról, s a testület ez idő szerint már meg IÍS alakult. Feladatköre a kormányzati és tanácsi tevékenység összehangolása; a Tanácsi Kollégium tehát érdekfeltáró és érdekegyeztető, tanácsadó és véleményező szerepet tölt be a kor. mány mellett. Döntési szerepe nincs, konkrét ügyekben nem hoz határozatot, véleménye azonban a kormányzati döntések előkészítésében nagyon fontos lehet. A tanácsi ügyekben illetékes belügyminiszter-helyettes hivatalból tagja a kollégiumnak, a többi húsz tagot — köztük Papp Gyúló:, a Szeged Megyei Városi Tanács elnökét — a ikollégium elnökének szerepét is betöltő miniszterelnök .kérte fel a részvételre. A tagok egyenrangúak, következésképpen észrevételeik, véleményeik a tanácskozások során egyformán esnek latba. A munkatervet és az ügyrendet maga a testület hivatott megállapítani; a testület ülései a tanácskozási témáktól függően lesznek nyilvánosak. A létrejött érdekegyeztetés eredményei azonban előbb-utóbb minden esetben széles ikörű nyilvánosságot kapnak, hitrer a kollégium tagjai az egész tanácsi szervezet, s ilyen értelemben valójában a lakosság képviselői. Megszűnt az árvízvédelmi készültség A meggyorsult apadás következtében az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatósághoz tartozó valamennyi árvízvédelmi szakaszon megszűnt a készültség. Hasonló a helyzet a szomszédos Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén, valamint a jugoszláviai csatlakozó védővonalakon. Az apadást elősegítette és gyorsítja a tiszalöki, valamint a kiskörei duzzasztók üzembe helyezése is. A vízgyűjtő területen kevés csapadék hullott az elmúlt napokban, a közeljövőben nem várható számottevő vízutánpótlás. feldolgozó Vállalat, a Szegedi Konzervgyár, a Vidia Kereskedőház, a Szegedi Szűcs- és Szabóipari Szövetkezet és a Metripond. A többieket viszont igen-igen csak noszogatni kell arra, hogy mozduljanak a külpiacok felé. A testvérvárosi gazdasági nyitás mellett az MGK Délalföldi Bizottsága a vállalatok részére igyekszik pontos, napi információkat gyújtani a kínálkozó exportlehetőségekről. A közelmúltban például az argentin kereskedelmi tanácsost látták vendégül, aki tájékoztatót adott a délamerikai piaci lehetőségekről. Ezen a területen még szigorúbbak az importkorlátozások, és keményebbek a vámok, mint nálunk. Ennek ellenére nagy a hajlandóság kooperációra, vegyes vállalatok alapítására. — Sokat hallunk manapság a kapcsolatfelvételekről, de szívesebben értesülnénk már a konkrét eredményekről. — Ez az, ami nem tőlünk függ — érvel Szörényi Gyula. — Mi csak összehozzuk a lehetséges partnereket. El kell azt is mondanom, hogy ha valamilyen formája a gazdasági együttműködésnek létrejön, arról sem biztos, hogy értesülünk. A vállalatok részéről még nem divat felénk visszajelzéssel élni. A dél-alföldi vállalatokról bőven kerül információ a külföldre irányuló kamarai tájékoztatókba. Most készült el egy különkiadvány erről a régióról. Ennek tájékoztató szövegei négy nyelven íródtak, s a benne szereplő cégek tíí példányt ingyen kaptak. Ezen felül az üzletfeleik részére jutányos áron továbbiakat is megvásárolhatnak. Az MGK lépéseket tesz hatékonyabb működése irányában. Tervezik például a bekapcsolódást a valószínűleg egyre inkább igényként jelentkező szakmai átképzésekbe, s szorgalmazzák a külkereskedelmi főiskola egy tagozatának Szegedre települését is. Elindult a szervezet a decentralizálás irányába is, párhuzamosan a tanácsi munka nagyobb hatáskörével is. Mindhárom megyében konkretizálták az együttműködést a megyei tanácsokkal, aktivistáikat bevonták a tanácsi bizottságok munkájába, így már a különböző anyagok előkészítése során is szavuk lehet. A következő időszakban változatlan marad a regionális felosztás a kamarán belül, sőt két éven belül elképzelhető a regionális kamarai szervezet létrejötte is, ezek után az MGK, mint a kamarák szövetsége funkcionál majd. — A regionális szervezet megalakulasával Szeged koordináló szerepe a kamarán keresztül növekedhetne a régióban. — Nem biztos, hogy a dél-alföldi kamara központja Szegeden marad — veti ellen Szörényi Gyula —, ugyanis nagyon rossz irányunkban a város fogadókészsége. A vásár területén levő irodánkban bizony — amikor nincs itt kiállítás — nem a legjobb körülmények között fogadhatjuk külföldi partnereinket. Mást ne mondjak, télen még az is gondot okoz itt, hogy bejáratunkig ki takarítsa el a havat. Többször kértünk a belvárosban tárgyaló- és irodahelyiségnek alkalmas épületet vagy épületrészt, ezt mi nem ingyen kívánnánk, egy reális árat kifizetnénk érte. Mindennek ellenére elképzelés sincs az új helyünkre. Például Kecskeméten sokkal jobb körülményeket biztosítanának számunkra... Bőle István