Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

3 Szombat, 1988. április 16. Ha április, akkor ellenőrzés Április — közbiztonsági hónap. Az utóbbi két nap még az áJtalános áprilisi el­lenőrzéseket is felülmúló, fokozott közúti ellenőrző akció zajlott a megyében. Fotós kollégámmá} mi is a helyszíni szemlére indul­tunk, Labádi Ernő századus segítségével. Nem sokat kel­lett a közlekedési alosztály­vezető autójában ülnünk. Az Április 4. útján Kere­kes Vilmos törzsőrmester el­lenőrzi a járműveket. Épp egy meggypiros Ladát és sofőrjét vizsgálja. Benéz a csomagtartóba is, ellenőrzi a papírokat, a gumikat, s megfújatja a szondát is a vezetővel — narancssárga, tehát nincs gond. — Nem volt mindenkinél ilyen tiszta a helyzet — számol be tapasztalatairól Kerekes törzsőrmester. — Rengeteg a kopott gumi, hi­ányzik §okszor a sárvédő, s nem kapcsolják be a biz­tonsági övet. — Ilyenkor mire hivat­koznak? — „Éppen a sarokról in­dultam" — mondják, de ez teljesen mindegy, a Kresz azt írja elö, hogy indulás előtt be kell kapcsolni az övet. — Volt-e komolyabb in­tézkedésre szükség? — Egy autóról leszerel­tük a rendszámot, mert ve­zetője több mint egy hó­napja vette, és nem íratta át. Percek múlva már a Nagykörúton vagyunk, egy Trafipaxos kocsi mellett ha­ladunk el. Messziről látjuk már, s így lehetnek ezzel mások is, mert igen óvatos tempóban halad mindenki. — Nem sok eredménnyel dolgoztunk — meséli Szöilö­si László zászlós. — A ko­páncsi csárdánál álltunk másfél órát. összesen három autó volt, amelyik a hatvan kilométeres sebességkorláto­zást figyelmen kívül hagy­ta, s 8-10 kilométerrel töb­bel ment. Nagyon nagy volt a forgalom, hamar „leadták a jelzést" az autósok egy­másnak. Később az algyői úton voltunk, ott bemértünk egy motorost, aki 99-cel jött szembe, de észrevette, hogy a rendőr le akarja állítani, befordult egy mellékutcá­ba, és eltűnt. — Itt a körúton találkoz­tak-e gyorshajtóval? — Egy trolibuszt fényké­peztük le, amelvik 54-gvel ment a megengedett 40 he­lyett. — Mitől függ, hogy hely­színen birságolnak, vagy fényképet küldenek? — Kisebb szabálysértések­nél, ami hatvanas korláto­zásnál maximum 78-at je­lent, helyszínen bírságolunk, afölött feljelentést teszünk, ami ezreket jelent, s pár hónapra az illető jogosítvá­nyát is bevonják. Beszélgetésünk közben „szélvész-csapat" húz el mellettünk. A kecskeméti közlekedésiek Yamaha-mo­torjai vannak „vendégség­ben", érezni a levegőben az emberek csodálkozását, tá­tott szájjal nézi mindenki a gépcsodákat. Labádi Ernő segítségével hamarosan be­szélhetek velük. — Én vagyok a „kecske­méti Ernő" — mutatkozik be nevetve Dávid József százados, a kecskemétiek alosztályvezetője. — Mikor kapták ezeket a motorokat, és mi célból? — kérdezem. — Szeptemberben kap­tunk 12 Yamahát az E75-ÖS forgalmának segítésére. — Kell-e valami különös képességgel rendelkezni egy motoros rendőrnek, s más-e a kiképzésük, mint a többi közlekedésinek? — Nálunk csak érettségi­zettek dolgoznak, s közpon­tilag kapunk speciális ki­képzést. A nagyobb követel­mények ellenére nem volt nehéz embreket toborozni erre a feladatra, sőt, a je­lentkezők közül választani — az volt nehéz. — Ebben a bőrruhában — mutatok a százados vastag „öltönyére" — nem lehet könnyű nyáron. — Kétféle ruhánk van. Egy bőr, ami esővédő is, és télen is megfelel, meg egy orkán overall, nyárra. Ká­nikulában persze ez is na­gyon sok, de a motorozás szeretete sokkal nagyobb, mint ami kellemetlenséget az izzadás jelent. — Mit tudnak ezek a mo­torok? — csodálom a fehér gépet. — Hatszázötven köbcen­tis, négyhengeres, léghűté­ses, ötsebességes motor. Százra 4,2 másodperc alatt gyorsul föl, végsebessége 220. — Mentek már ennyivel? — Nem, 170-nel jöttünk most Szeged felé. — A szériamotoroktól mi­ben különböznek ezek a gé­pek? — Ami lényeges: a sziré­na, villogó, bukásvédó mere­vítők és egy digitális sebes­ségkijelző, ami, ha például egy jármú mögött haladunk, dokumentálhatóvá teszi a gyorshajtást. — Mik azok a feladatok, amit motorral jobban lehet végeeni, mint autóval? — Súrú forgalomban is lehet vele mozogni, s a könnyebb előrehaladás ré­vén kiszűrhetők a szabály­talankodók, de forgalomtor­lódás, vagy baleset esetén a segítség is gyorsabb és könnyebb. — Mondja, volt már bal­esetük? — Nem titok: rutintalan­ságból fakadóan még a kez­deti időszakban volt egy koccanásunk. De hadd te­gyem hozzá: a kezdeti ve­gyes visszhang után sokan belátják, hogy a közlekedők érdekében nagy szükség van ezekre a motorokra. Némi irigykedést látok Labádi Ernő arcán, aztán csendben megjegyzi: ígére­tük van arra, hogy az or­szágba jövő következő szállítmányból Szegedre is jut Yamaha. Az akció vé­géhez közeledik. A városi kapitányságra tartunk, aho­va sorban érkeznek a kü­lönböző állomáshelyekről az alosztályvezető kollégái, va­lamint a legkülönbözőbb munkaterúletú segítők, be­számolni. Kiss Sándor őr­mester és a Békéscsabáról „vendégségbe" érkezett Csik Terézia törzsőrmester fény­képezőgépet lóbál a kezé­ben — akár kattintgató tu­ristáknak is nézhetném őket a városban. Az ő fényké­püknek azonban jogosít­ványbevonás lehet az ára — most huszonkét olyan ese­tet rögzitettek, amikor pi­rosba ment valaki. Ebből egy trolibusz volt, súlyos következménye lesz. Zsikó Ferenc törzsőrmester érke­zik, s arról számol be, hogy egy traktor ellenőrzésekor ötvenöt kiló lopott gyomir­tó szert találtak, kétszáz­húsz forint ikilója. A posta rádió- és televízió-zavar­vizsgáló üzemének két fiatal szakembere, Aimási István és Bogár Szabó Kálmán is részt vett az akcióban, ők a CB-készúlékeket ellenőriz­ték. Teljesen letörten szá­molnak be arról, hogy 21 vizsgálatukból 12-nél valami hiányosságot tapasztaltak, 6 esetben olyan súlyosat, hogy annál nagyobb szabálysér­tést már elkövetni sem le­het. Ezeknek engedélyvisz­szavonás, és 10—100 ezer közötti büntetés lesz a vé­ge. Halasi János szakaszve­zető nagy dicséretben része­sül, amikor beszámol arról: szemetelő, piroson átmenő gyalogosokat és más sza­bálytalankodókat huszonöt esetben bírságolt meg.i Azért általános a véle­mény: az akció idején, a rendőrök láttán nagyobb volt a rend a szokásosnál. A csendes hétköznapokon sokkal rosszabb a helyzet... Balogh Tamás Vita közben A z utóbbi hetekben, napokban sokan és sok helyütt megfogalmazták ész­revételeiket, javaslataikat a párt­értekezlet állásfoglalás-tervezetével kap­csolatban. Föltettek kérdéseiket is, ame­lyek a pártértekezlet összehívásának té­nyére, időpontjára, napirendjére és a párt­vitára rendelkezésre álló idő szűkössé­gére vonatkoztak. Miért hívott össze pártértekezletet a Központi Bizottság? Miért nem volt ele­gendő a már megszokott „felező" KB­ülés, vagy miért nem rendkívüli kong­resszust szervezünk? Az alapvető indok: a XIII. kongresszuson kitűzött célok meg­felelnek a magyar nép érdekeinek, de a körülmények gyors és kedvezőtlen irá­nyú változása miatt a kongresszusi hatá­rozatban megfogalmazott módon és üte­mezésben nem valósíthatók meg. Üj társadalmi, gazdasági, politikai fel­tételrendszer kialakítása szükséges. Ez azonban már meghaladja egy központi bi­zottsági ülés hatáskörét és lehetőségeit. Magasabb, szélesebb körű fórum dönté­seire, az egész párttagság véleményét tük­röző tanácskozásra van tehát szükség, amely meghatározza a teendőket a követ­kező kongresszusig. Rendkívüli kongresz­szus összehívása viszont nem indokolt, mert jelenleg nem az a feladatunk, hogy ismételten teljes körűen áttekintsünk min­den területet; helyzetünk nem is indokol­ja ezt. Most — a körülmények megválto­zásából következően — súlyponti kérdé­sekre kell összpontosítanunk A pártértekezlet tehát nem foglalkoz­hat a társadalmat érintő valamennyi té­makörrel, a teljes körű elemzés a XIV. kongresszusra vár, de állásfoglalásával a következő kongresszusig terjedő időszak feladatait jelölheti meg, tehát nem fog­ja egy csapásra megoldani a magyar .tár­sadalom összes problémáit. Egy olyan vi­tában azonban, ahol annyi gondolat, ta­pasztalat válik ismertté, mint a pártérte­kezleten és azt megelőzően, lehetőség van a valóság lényeinek sokoldalú elem­zésére, a jelenleg lehetséges megoldások közül a viszonylag legjobb kiválasztására. A pártértekezletet még az első félévben össze kellett hívni, mert ezt követően az állásfoglalás feldolgozása, a gyakorlati végrehajtás feltételeinek megteremtése időt vesz igénybe. Az állásfoglalásban megfogalmazott feladatok végrehajtása így még ez évben, egyes feladatoké leg­később 1989 elején megkezdődhet. Ha azt akarjuk, hogy a pártértekezlet dokumentumai híven tükrözzék a párt­tagság meghatározó többségének vélemé­nyét, a pártvitát a rendelkezésre álló vi­szonylag rövid idő alatt kell lebonyolíta­ni. Ebben nyilván segít, hogy a párt szá­mos tagja a kérdések egy részét az előző vitákban végiggondolta. Az állásfoglalás­tervezetet viszont nem lehetett előbb ösz­szeállítani, mert abban tükröződniük kel­lett a politikai intézményrendszer átala­kításáról folytatott vita eredményeinek és tapasztalatainak, A pártértekezleten a küldöttek, a párt­tagság képviselői vesznek részt A dele­gáló pártbizottságok feladata gondoskod­ni arról, hogy a küldöttek képviselni tudják annak a kommunista közösségnek a többségi álláspontját, ahonnan mandá­tumukat kapják. Csak a pártértekezleten megvalósuló érdemi, felelősségteljes és elmélyült helyzetértékelés, a tisztázó, elő­remutató vita alapján töltheti be e fó­rum feladatát, a kibontakozás társadalmi­politikai feltételeinek megteremtését A vita eddigi tapasztalatai azt mutat­ják. hoov a rendelkezésre álló rendkívül rövid idő ellenére a pártszervezetek tény­legesen és alaposan elemezték az állásfog­lalás-tervezetet. Számos olyan gondolat fogalmazódott meg, amely bizonnyal be­épül majd a végleges dokumentumba is. Sokan ráismertek saját véleményükre, amelyet a korábbi viták során fejtettek ki. Sokan felismerték a korábbi pártha­tározatok megfogalmazásait, gondolatait is, s Közülük többen úgy érzik, hogy az állásfoglalás-tervezet nem tartalmaz lé­nyeges újdonságokat. A korábban meg­fogalmazott, helytálló, de meg nem va­lósuló céljainkról azonban nem feledkez­hetünk meg, s amíg azok változatlanul időszerűek, feladataink között újra meg újra fel kell sorolni őket, vizsgálva egy­úttal az okokat is, amelyek a végrehaj­tást megakadályozták. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az állásfoglalás-tervezet vitaanyag­ként megfelelő. Több helyütt megfogalma­zódott azonhan az a kérdés, hogy ha az állásfoglalás-tervezet az alternatív javas­latok feletti döntést tartja kívánatosként, miért nem több változatban készült? A tervezet a Központi Bizottság álláspont­ját tartalmazza, egyelőre emellett voksol a testület, si indokait is felsorakoztatja a vitákban, így a tervezet alternatívát nem tartalmazhat Lehetséges változatok ala­kítása csak a vita során valósítható meg. A pártértekezlet elé kerülő, a most folyó eszmecsere alapján átdolgozott dokumen­tumtervezet a párttagság többség: véle­ményét tükrözi majdl Az utóbbi időben egyre inkább érzé­kelhető a gyakorlatban is az a munka­megosztás, amely a párt vezető testületei és az állami szervek között alakult ki, s amelynek további fejlesztését az állásfog­lalás-tervezet is feladatként jelöli meg. A párt feladata a politikai irányvonal meghatározása, a politikai feltételek meg­teremtése, s a végrehajtás ellenőrzése; a kormányé a konkrét intézkedések megfo­galmazása, a végrehajtás megszervezése. Mégis többen hiányolják a dokumentum­tervezetből a konkrét, részletesen, szá­mokban is megfogalmazott kapaszkodókat és nem elvi-politikai döntéseket előkészí­tő anyagnak tekintik a vitára bocsátott tervezetet. Ez azt tükrözi, hogy a megje­lölt feladatelhatárolás még szokatlan, s nem vált teljes körűen elfogadottá. Ugyan­akkor többen úgy vélik, hogy ismét túl sok a végrehajtandó feladat, s nem lesz erőnk azokat megvalósítani. A párttag­ság korében folytatott vita során világo­san körvonalazódik majd, hogy a felsorolt fontos tennivalók közül melyeket minősí­tik a párttagok a legfontosabbnak, s ei majd kifejezésre jut a Központi Bizottság által a pártértekezlet elé terjesztett ja­vaslatban is. A viták során többen felvetik azt a kérdést is, hogy mi a garanciája annak, hogy elképzeléseinket meg tudjuk majd valósítani? N os, ennek biztosítéka csak az lehet, hogy a párttagság egyetért a dön­tésben foglaltakkal, és a párt va­lamennyi tagja a maga hatókörében min­dent elkövet a megvalósítás érdekében. Garancia az is, ha a feladatok teljesítését következetesen számon kéri a kommunis­ta kollektíva, amelynek tagja és amely­nek beszámolni kötelesi. Ehhez a pártde­mokrácia fejlesztése, a nyíltság és a nyilvánosság növelése szükséges a párton belül és a társadalmi életben is. A párt csak akkor tud a társadalom, a politikai intézményrendszer átalakításá­nak élére állni, ha maga is megújul. "E megújulásnak meghatározó momentuma a pártdemokrácia fejlesztésén túl, a konst­ruktív vitákban újra meg újra megterem­tett pártegység. az új módszerekI és az új munkastílus kialakítása ési alkalmazása. Ez is a kibontakozás politikai feltétele. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a fel­tételek megteremtésével a munka nem ért végét, hanem folytatódik. Lányi Györ«rv, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese Küldöttközgyűlések után Dorozsma és Szőreg a legjobb Hajdan hitelszövetkezet, ma takarékszövetkezet a fal­vak bankja. Már 23 éve, hogy megtörtént a „keresz­telő". Most Csongrád me­gyében közel 60 takarék­szövetkezet intézi a lakos­ság ügyes-bajos pénzügyi dolgait, ám tíz esztendeje fióküzletek is működnek a városokban. Az első ilyen 1978-ban a székkutasi taka­rékszövetkezet hódmezővá­sárhelyi fiókja volt. Amióta Szeged peremke­rülete lett Algyő, Kiskun­dorozsma, Szőreg, Tápé (Gyálarét is természetesen, de ezúttal, a pénzintézetek szemszögéből nem jellemző) financiálisán megőrizték 'ko­rábbi működési területüket, sót — és ez természetes — ezek a takarékszövetkezetek is „betelepültek" Szegedre, de továbbra is az elsőrendű feladatuk, hogy a „falusi" lakosságot szolgálják. — A pénzpiacon nagyot sokan elférnek. Az OTP és a takarékszövetkezetek kon­kurenciája csak a lakosság­nak jó — jegyezte meg Ocs_ kó Imre, a Mészöv elnöke, majd hozzátette: a takarék­szövetkezeteknél egyszerű &z ügyintézés, és ez a lényeg. Csongrád megyében egyéb­ként 2 milliárd 877 millió a betétállomány, a kölcsön pedig 790 millió. Megálla­pítható, hogy az áruvásár­lási kölcsön megcsappant a kamat emelkedése miatt. A hosszúlejáratú 'hitel iránt viszont változatlanul nagy az igény. A betétáLlomány nem csökkent. A takarékszövetkezetek a pénzkezelés mellett mind többet vállalkoznak. Ingat­lanokat vesznek-adnak, újabban segítenek a terme­lőszövetkezeteknek. Egy pél­da: tízmillió forint értékű növényvédő szert vásárol­nak, a téeszek pedig majd később fizetnek. Az érde­keltségük az, hogy legyen nyereségük, végül is a la­kosság pénzét használják, amiért fizetni (kell a ka­matot. Befejeződtek a küldött­közgyűlések. Az ország ki­lenc legnagyobb takarékszö­vetkezete között találjuk Kiskundorozsmát és Szöre­get, A.S. t

Next

/
Thumbnails
Contents