Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-21 / 94. szám

Csütörtök, 1988. április 21. 3 Országos jogásznapok A JATE Állam- és Jogtudományi Kara, valamint tudományos diákköri tanácsa rendezésében tegnap, szerdán megkezdődtek a XIII. országos ifjúsági jogásznapok a budapesti, a miskolci és a pécsi társkarok részvételével. A háromnapos program ünnepélyes megnyitóján Papp Ignác egyetemi tanár, a jogi kar dékánja mondott beszédet, majd kezdetét vette a leendő jogászok szakmai vetélkedősorozata. Tegnap a polgári és földjogi jogesetmegoldó versenyt, valamint a szellemi öttusát rendezték meg. Ma, csütörtökön a sportmérközések mellett a büntetőjogi perbeszéd, az ókortörténetirómai jogi, a polgári eljárásjogi, illetve a munkajogi jogeset- és keresztrejtvénymegoldó versenyekkel folytatódik a rendezvénysorozat. A XIII. ifjúsági jogásznapok holnap, pénteken fejeződnek be az ünnepélyes eredmény h i rdetéssel. Új pénzintézet Megalakult az ország 13. szakosított pénzintézete, a Merkantil Váltó- és Vagyonbefektetö Leánybank — Az új pénzintézetet a Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 500 millió forintos alaptökével hozta létre. A kisbank állóeszközök vásárlásával és bérbeadásával, nemzetközt lízingüzletek szervezésével, értékpapírok, valamint ingatlanok vételével és eladásával foglalkozik. A Merkantil Bank szorosan együttműködik az Országos Kereskedelmi és Hitelbankkal, annak fiókhálózatával. A szakosított pénzintézet szakemberei az OKHB információs bázisa alapján ítélik meg például egy-egy ügyfél fizetőképességét, megbízhatóságát. A kisbank kölcsönöket nem nyújthat. Új elnök Tápén Á verseny vállalása Egynegyed éve, hogy Magyar István átvette a Tápéi Háziipari Szövetkezet irányítását. Még be sem lépek az elnöki iroda ajtaján, máris a szövetkezetről beszélgetünk. Szinte anélkül kerülünk a téma kellős közepébe, hogy kérdést tettem volna fel. Az oldal felső részére jegyzetfüzetembe a nemrégiben megválasztott elnök következő szavai kerültek: — A stabilitás egy darabig még a legfőbb érték lesz nálunk. A régi gárdából természetesen mindenkinek van bizonyítási lehetőség'? Én mindenkinek korábbi véleményétől függetlenítettem magamat. Ennek az elhatározásnak már az elmúlt három hónap alatt nyilvánva ló lett a jótékony hatása. — A tápéi szövetkezet c közelmúltban nehéz helyzetben volt. — Ezt zömmel külső tényezők okozták. Ez a gazdálkodó egység a széküléslap exportján nőtt fel. S az ilyen megrendelések egyszer csak fogyni kezdtek. Szerencsére már korábban több lábra kezdett állni a szövetkezet. Kialakult a varroda. Ez az összes termelési értéknek már az egyharmadát adta 1987-ben. A vasasok is szépen törnek felfelé, de még nem mindig a legjövedelmezőbb, a legkorszerűbb termékeket gyártják. Lehet bőven javítani az exportképességen is. Erre az évre már ez utóbbi területre sikerült külföldi piacot találni. Ezek a feltételek szerencsére már korábban megteremtődtek. — Szeretnék konkrétabbat megtudni az uj exportról! — NSZK-beli vevővel szerződtünk. Egyelőre eze: darab tapétatartót gyártunk. Máris kérik partnereink az eddiginél nagyobb méretű tapétatartóra és polcokra az ajánlatot. Tárgyalunk az Ikea céggel vasalóállvány és különleges játék gyártásáról. — Mi lesz a széküléslappal? — A kedvezőbb szabályozás segíthet bennünket a kedvezőbb ár elérésében Franciaországban most nekünk a kínai árudömpinggel kell versenyeznünk. Nem mondunk le semmiképpen ezeknek a természetben készen található alapanyagoknak — sás, nád, szalma — késztermékké való feldolgozásáról. Igyekszünk minden területen áttörési pontokat keresni. Ebben segíthet bennünket, hogy a természetes anyagok reneszánsza külföldön és idehaza tovább tart. Az igényes és korszerű termékeknek lesz piaca. Ezek a cikkek nemcsak higiénikusak, környezetbarátok, de dekoratívak is. Az új termékek gyártásba állítása nálunk most a legfontosabb. Van ajánlatunk 50 ezer darab madárházra. Megkezdődött a kisbútorexportunk is Angliába. A megújulásunk érdekében szorosabb kapcsolatra törekszünk a tanárképző főiskola rajz tanszékével, a Tömörkény gimnázium múvészosztályaival, de a tápéi általános iskolával is Meggyőződésem: sokat segíthet a jövőnk építésében, ha ezek a fiatalok időben megismerik a mai anyagainkat, munkánkat. Bővül a konkurenciával való megmérettetésünk is. A Domui Marx téri M pavilonjában van már egy sarok, ahol csak a mi termékünket árusítják. — A bedolgozói rendszzr létét is többször fenyegették a változó szabályozók a közelmúltban. — Kétségtelen: a kibontakozás egyik útja az élőmunka értékének emelése. De ennek az elvnek az érvényesítésében is mindenképpen differenciálni kellene. A széküléslapokat fonó nénikéket nem lehet elképzelni a nagyipar egyik gyárában munkásként. Ha a szabályozók ezt a tényt figyelembe vennék), máris versenyképesebbek lehetnénk a „vadon nőtt alapanyagból előállított termékek" exportjában. Ezt a helyzetet igyekszünk jelezni a döntéshozóknak. A vasas és P konfekcionált termékeknél természetesen elfogadom azt, hogy ránk is az általános gazdasági szabályozók vonatkozzanak. — Nem sokat fizetnek, ezért sem csábító ma a háziipari szövetkezetnél dolgozni. Rémséges ártalmak — Majd eszel az iskolában! Azért fizettünk be ebédre! — mondják a szülök. a kisgyereknek reggel, aki ezek után üres hassal indul a címeres intézmény irányába. — Majd eszik a gyerek otthon! Azért van neki anyja, hogy etesse! — vélik az ottani konyhások, s a gyerekeket csaknem mindig, kis híján mindenütt megkárosítják. Egy kisiskolás nem nagyétkű, annyit eszik mindösszesen, mint egy marék lepke együttvéve. A konyhások ezt azonban bödületesen soknak találják. Kifejezetten óvják a tanulókat a túlzott mértékű elhájasodástól. Az egészségügyi szempontok fokozott és legteljesebb figyelembevételével dolgoznak; kezük közt az elzsirosodott, behízott szemű, lipiddús gyerek is hamarosan „szkeletonná" zsugorodik. A konyhások eljárásának az a mértéktelen haszna is megvan, hogy a kövér kisgyereket társai egyszerűen nem tudják kicsúfolni. Mielőtt ugyanis észrevennék: pacni, hájas, dagadék — úgy lefogy az istenadta az iskolai koszton, mintha mindig is egyszálbélű lett volna. Amennyiben rajtam múlna, e konyhai dolgozókat a legközelebbi jeles évforduló kapcsán föltétlenül kitüntetném, a kitüntetettek névsorát pedig e lapban leközölném. Nem lehetetlen, hogy interjút is készítenék velük, fényképpel, képaláírással, mindennel. Íme, néhány kérdés—felelet a szövegből: — A konyhán jártunkban tapasztaltuk, hogy a kicsiknek szánt mócsingos húsok mellett külön kondérban csodálatos, szép nagy színhússzeleteket is sütöttek ... Ugye ezeket maguknak tetszenek hazavinni? — Pontosan! — felel a kérdezett. — Rátapintott a dolog lényegére: a külön kondérban a konyha pénzéből származó saját pecsenyénket sütögetjük. Ezt per,sze bizonyítani úgysem lehet, ne is fáradjon vele! — Vajon miért használják föl sütésre többszörösen ugyanazt a zsírt? — Micsoda egyszerű kérdés! — veszi át a szót a másik konyhás. — Ha elhasznált, régi zsírban sütjük a gyerekek ételeit, akkor az új zsirt a magunk céljaira fordíthatjuk. Jelzem, a nagykönyvbe eredetileg azt írtuk be, hogy olajjal sütünk, de saját kutatásaink alapján arra is rájöttünk: az égett zsír az étolajnál sokszorosan ajánlottabb, javallottabb, egészségesebb. — Milyen egészségvédelmi intézkedést szolgál, hogy a gyerekeknek időnként nem adják ki repetában például a sajtot? — A különböző tejtermékek, s ezen belül a sajtok, rendkívül egészséges tápláléknak számítanak. Igen helytelennek éreznők, tarta* nók, ha nem mi, de mások fogyasztanák el őket. — Vajon mitől tetszenek ilyen szép kövérek lenni? — Nem tudjuk. — Köszönöm a beszélgetést! — mondanám, és jóleső érzések közepette hagynám el a gyermekétkeztetés kiváló színterét. Rendkívül ritka, hogy az ember pozitív riportot készíthet.. . Az ilyen alkalmat ki kell használni. Szükséges kihangsúlyozni, hogy milyen, de milyen hatalmas mértékben törődnek az iskolások egészségével! Erőteljes éleslátással rögvest kipécézik az elhatalmasodásra leghajlamosabb veszedelmet: a túltáplálást. Ez ellen nagyon védik a gyerekeket. Védelmezik ... Az olyan pitiáner problémák viszont, mint a balesetek, betegségek, az ablakon való kiugrás, a kábítószer, egyebek — szót sem érdemelnek. E bántalmak ugyanis meg sem közelítik az ehető ételekkel való naponkénti jóllakás rémséges civilizációs ártalmait, fertelmeit, borzadályait. Farkas Csaba — Valóban nem lehet ma versenyezni más gazdálkodókkal, a mai 65 ezer forintos évi átlag bérszínvonalunkkal. Álláspontom szerint: jöjjenek előbb az úi termékek, aztán lehet gondolkodni a béren is. — Mekkora lehetőség u szövetkezet számára a kooperáció? — Segítség a több lábon éléshez. Széles a velünk termelésben együttműködő partnerhálózatunk. Kedvező, hogy valamennyi társvállalatunk — a Tisza Bútorgyár és a Videoton például — bővíteni akarja a közös termelést. — Intenzívebb piaci jelenlét is elkelne Tápén. — Mindenképpen. Feltétlenül el kell érni, hogy egyes lefutó cikkeink után felszabaduló kapacitásunkat valami eladható újdonsággal tudjuk betölteni. Ennek a területnek a kialakításához is türelem kell és tagsági bizalom, ami úgy érzem, ma az itt dolgozók többségében megvan. — önnek az előző munkahelye a szegedi városi pártbizottságon volt. Manapság nem ritka a bizalmatlanság az apparátusból a termelésbe kerülő avagy visszakerülő vezetőkkel szemben. — Jó iskoláim voltak korábban. Négy évig dolgoítam a diplomám megszerzése után a Budalakk pusztavári gyárában. Itt ismerkedtem a nagyiparral. Majd het évre a Taurus szegedi gvá rába kerültem. Ott világszínvonalú termékek előállításában volt — ha szerényen is — részem. Nagy szerencse, hogy a pártbizottsági munkában már viszonylag érett fejjel és kellő ipari tapasztalattal vehettem részt A legtöbbet itt tanultam Sokat jelentett az emberek széles körének a megismerése, és a gazdaság mozgatórugóinak széles feltérképezése. Talán sikerült pontosan felmérni, hogy más vállalatoknál kikhez érdemes fordulni a különböző témákkal, mik a legfontosabb összetevők a vezetői munkában, és mikre kell ügyelni egy gazdasági egység életében. — Mik azok a minimális célok, amiket a következő időszakra maga elé tűzött? — Ez nagyon kemény kérdés. Meggyőződésem: sokkal több lehetőség van a Tápéi Háziipari Szövetkezetben, mint amennyit jelenleg ki tudunk használni. Az irányító apparátuson egy ilyen nagy szövetkezetben rengeteg múlik. Hét megyében 1100 tagunk van. Hogy az ötleteket milyen százalékban leszünk képesek megvalósítani : eléggé nehéz előre látni. Azt mondtam: ha minden száz ötletből ötöt a gyakorlatba bevezetünk, megélünk. Ha 7—8 elképzelés megvalósul: hamarosan felgyorsulhat a fejlődésünk. Bőle István Vegyszerek A növényvédő szereket és a műtrágyákat ismertető új könyvet jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó. A nagyüzemi szakemberek és a kistermelők által érdeklődéssel várt könyv a kemikáliák teljes választékáról és felhasználási módjáról ad részletes tájékoztatást. Külön megjelölték a szerzők azokat a vegyszereket, amelyeket kizárólag a nagyüzemek használhatnak. A könyvben a növényvédő anyagok biztonságos tárolásának, a megmaradt vegyszerek és csomagolóanyagaik kezelésének módszereit is ismertetik. fi kölcsön kamatai E

mlékszem rá, jászsági családi házunk építésének tervezése úgy kezdődött, hogy összegyűlt a rokonság. Nagyapámék házának tornácán mindenki elmondta, miben tud segíteni. Meghatározták, kire miben számítanak: az alapból a földet a család legerősebb férfitagjai „kapják ki", a vályog, a tégla és a cserép adogatásához „befogják a gyereknépet", a meszelés meg a festés pedig az ,.asszonyok dolga". Mesterembert csak a legszakiparibb szakmunkához terveztek, kőművest, ácsot, villanyszerelőt. A hagyományos családi segítőkészség ügyes kezűvé lette a rokonságot — és sokkaj olcsóbbá az építkezést. Aminek során — szerintem a pénzben mérhető megtakarításnál is nagyobb értéket képviselve! — ráadásul még inkább „összejött a família". Merthogy az önzetlen segítség, a közös munkavégzés tudja igazán formálni az emberi kapcsolatokat, tud „fazont adni" családoknak, rokonságnak. Térdig az alapgödörben állva, órákig földet ásva, lapátolva megtudható, milyen legény a sógor vagy az unokaöcs, lehet-e jó szívvel ráköszöntem a közös pohárral a bort. A meszelő és az ecset napokig tartó huzigálása közben pedig szálára szedhető az asszonykéz gondossága, és a nagyobb család minden tagjának gondja-öröme-teendője. S tán még a hasonló korú rokongyerekek egymással tartása is más lesz, ha kiderül, melyik hány téglával erősebb vagy kitartóbb. Ma itt, holnap pedig ott. Merthogy az ilyen családi építkezésekben az összehozó erőben az is benne volt, hogy „ma nekem, holnap neked"! Nemigen maradt ki belőle senki, aki építeni akart, meg az sem, aki már a mások segítségével felépítette a magáét Első szóra mentek adni és visszaadni a pénzben nemigen mérhető, „kamatmentes kölcsönt". Míg el nem jött az „igazi" kölcsönök világa. Míg nem módosult úgy gazdasági cs társadalmi helyzetünk, hogy a családi szívességvalutát felváltotta az OTP- és a bankkölcsön, a rokoni segítséget a vállalati építési segély. S vele együtt a korábbi familiáris szemléletmódot és érzületet a „nekem a te segítséged nélkül isi különb (szebb, nagyobb, drágább, pukkasztóbb... stb.) lesz" gondolatmenete. Ami szinte észrevétlenül', vonult be „jobb létünk alapjai" közé. Olyan (nem kívánatos, de létező) elemként, amire a családok, a rokonságok lazulása, széthullása kezdett alapozódni. Ami ahhoz segített hozzá, hogy a valamikori osszehozó-összetartó erő széthúzóvá váljék. — Mert a mesteremberek hada — igaz, drágábban és hitelből — ,.szebbre csinálta az én váramat, mint a te házad", „irigyeljed", „lássad, ki a különb a családban" ... stb. stb. Hadd ne folytassam, hadd ne elemezgessem, miként járult hozzá mindez — » a hasonló jelenségek az utóbbi években — ahhoz, hogy távolabbra kerüljenek egymástól testvérek, családok, rokonok. Hogy oda jutottunk, hogy a szociológusok azon kezdtek aggódni (számos, valóságalapú és okos következtetésé tanulmányban), hogy a rokonság, mint összetartó erő megszűnése, már a falvakban és a kisvárosokban is a helyi szolidaritásra épülő társadalom megszűnéséhez vezethet, s fenyeget a kis településeken is az atomizált, elidegenedett társadalom rémképe. Örömmel kezdem felfedezni az utóbbi hónapokban, hogy ez a fenyegetettség oldódni látszik, s tapasztalásaim szerint a rokonsági hálózat képes viszszanyerni azt a rangját, miszerint a társadalom mű. ködésének fontos tényezője (lehet). Honnan veszem ezt? Egyrészt: rokon felkérésből. Unokatestvérem nyáron házat építeni akaró gyereke megkért, szánjak rá három napot, hogy „vendégük" leszek, s a családban jó hírű piktortudományomat fitogtatom otthona ajtóin-ablakain. Viszonzásul elvégezné a háztartásomban éppen soros összes vasasmunkát. Megyeztúnk (a már alig várom ezt a hagyomány ízű „vendégeskedést"). Másrészt: veszem feltételezésemet olvasói aggodalomból. A levél arról szól, hogy építkezni akaró fiatalok nem tudják, nem lesz-e bajuk abból, ha rokoni segítséget vesznek igénybe. Van a családban mindenféle szakmát gyakorló, aki „ingyen, és bérmentve" támogatná őket, elvégezné a szakmája szerinti munkát az épülő házon, de a leendő gazda azon aggódik, nem minősíti-e ezt majd valahol valaki fusinak, láthatatlan jövedelmet hozó vállalkozásnak vagv valami egyébnek, s nem szól-é majd bele az adóhatóság. Mi tagadás, én sem tudom. M

esszire vezetne annak saccolgatása, hogy manapság nálunk ki, mit, minek minősít, ki, mi, 'mikor, miért, mibe szól bele, nem vállalkozom rá itt és most. Mert számomra teljesen egyértelmű, hogy az ilyesféle családi segítségből senkinek semmiféle kárának nem lenne szabad származnia. Ennek tisztán csak hasznot (adómenteset) kellene hoznia! A kézzel fogható, pénzzel nem mérhető hasznon túl annak a régebben hagyományos, szokásos, családi „kamatmentes kölcsönnek" a hasznát: a rokonságok egymásra találását, összefogását, összetartozását. A familiáris érzület újraéledését, a segítőkészség, a szolidaritás megújulását, az egymásra számítás és számithatósáe megerősödését.. Ami nélkül — különösen most, szűkebb esztendeinkben — nemigen jutunk előbbre; hiszen a jó tervezés (s nemcsak a családil úgy kell kezdődjék, hogy felmérik, kire, miben számítanak, ki, mit vállal. Magam részéről a családok megújulásába, a rokoni hálózat erősödésébe vetett „társadalmi hitet" hirdetve — akár a kontárkodás vádját is vállalva — megyek festeni... Szabó Magdolna Szíriai küldöttség Jalal Al-Jihni vezérőrnagy, katonai küldöttség élén — a Szíriai Arab Köztársaság baráti látogatásra hazánkfegyveres erőinek politikai ba érkezett főcsoportfőnöke szerdán — (MTI)