Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-20 / 93. szám

Szerda, 1988. április 20. 5 Diáksikerek A 7. országos vízügyi tanulmányi verseny Kazincbarcikán megtartott döntőjébe a Vízépítési- és Vízgazdálkodási Szakközépiskola diákjai közül Fodor Zoltán, P. Juhász Zsolt, Ra~ Uccz Zoltán és Szomor Barna negyedikes tanulók jutottak be. Fodor Zoltán országos harmadik helyezést ért el és ezzel felvételt nyert a szakirányú felsőoktatási intézménybe. Az országas óvónői tanulmányi verseny döntőjét Csornán tartották, is ugyancsak a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola diákjai közül hárman voltak döntősök: Ungi Szilvia, Lakatos Eva és NagyGyörgy Andrea. Az idei olasz nyelvű versenyen országos első helyezést ért el Bálint Ilona, a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola harmadikos tanulója, harmadik lett az ..élőbeszéd" kategóriában Hanzély Nóra, másodikos tanuló: Felkészítő tanáruk Kamarás Gáborné. Lesznyák Katalin, a Tömörkény negyedik osztályos diákja az ének kategóriában első helyezést ért el. Felkészítő t'inára Berdál Valéria. Országos vetélkedő A Ki tud többet a Szovjetunióról elnevezésű országos vetélkedő döntőjét — a felnőttoktatásban részt vevő gimnáziumi és szakközépiskolai hallgatók körében — kedden rendezték meg Budapesten, az Almássy téri Szabadidő Központban. A területi elődöntőkön 170 iskolából több, mint t;zenötezer versenyző mérte össze tudását. Az országos vetélkedő döntőjében első helyezést ért el a székesfehérvári I. István Gimnázium csapata. A győztesek szovjet jutalomutazáson vehetnek részt. (MTI) A mai magyar zene hetéről Múlt hét végén befejeződött a mai magyar zene hete a legifjabbak, a Liszt Ferenc Zeneiskola és a Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek szereplésével, akik Bogár, Borgulya, Bozay, Decsényi, Farkas, Hidas, Karai, Károlyi, Kenessey, Ránki, Reményi, Szelényi és Vántus pedagógiai műveiből adtak elő. A zeneművészeti szakközépiskola vonószenekara Aracsi László vezényletével annak a komponistának a formás kis vonós szimfóniáját mutatta be, akinek szerzői estjével kezdődtek a mai magyar zene hetének eseményei. A komponista neve: Decsényi János. Az alkotás műhelytitkairól ismét a kellemes beszélgetőpartnerkolléga Vántus István révén szerezhettünk érdekes benyomásokat. Az élő zenei bemutatást ezúttal a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. Számú Gyakorló Általános Iskolájának Bartók gyermekkara vállalta Erdösné Fagler Erika inspirativ vezényletével. A Weöres Sándor verseire készült Kis képeskönyv állatokról című kórusciklusból énekeltek néhány bájos darabot. A jól képzett, tisztán daloló gyermekek friss bemutatója üdítő perceket szerzett az egyébként magnetofonról felhangzó zenedarabok társaságában, melyek közül először a Sírfelirat Aquincumból címűt hallottuk, majd az est legérdekfeszítőbb bemutatóját, a Kövek-et. Igen izgalmas, fantáziadús elektroakusztika' játék e darab. A szerzőt a természetben fellelhető kövek hangjának változato* hangzáslehetőségei ihlették e .kompozíció megalkotására A darabban nyomon követhető egy program, mely ezúttal szerencsés érzelmi fo-" gódzó is a hallgató számára S a megformálás és a zene szerzői eszközök a légkor szerúbbek, s igen eredetiek Az elektromos úton előállított hangzás — a vulkánkitörés közuhatagának kísérte ties megjelenítésétől, a drágakövek koccanásának finom. tiszta csengésén át, a szélfújta morzsányi kavicshomok surrogásáig — a kaleidoszkóp varázsolta számtalan, változatos szín, ezúttal hangszín és ritmus — káprázat élvezetével ajándékozta meg a hallgatót. A hangzó anyaghoz vizuális élmény társítását azaz diaporáma-vetítést is alkalmaz a szerző, megfelelő technika' adottságok esetén. Ilyen formában, nyáron a Muzsikáló udvar rendezvényein lesz még módunkban találkozni ezzel a nem mindennapi al kotással. A kamarahangversenyen a komponisták s a szegedi előadóművészek népes gárdája mutatkozott be. A javarész) barokkos, motorikus mozgá sú, s a hangszer adottságail jól kihasználó Három zongoradarab — két zongorára Hajdú Mihálytól — Maczel ka Noémi és Kemény Erzsébet temperamentumos, érett előadásában hangzott el. Hu szár Lajos A nappal balla dája című kórusmúvének bo' nyolult anyagát még nem birtokolta eléggé fölényeser a Gyüdi Sándor vezette Canticum kamárakórus, s így az interpretáció legfőbb erénye az igen becsületes s precíz megszólaltatás volt, ami nem kevés — csak a kompozíció emlékezetessé tételéhez nem elég. Nem úgy a Petrovics Emil komponálta Divertimentonál, ahol elmélyült, szines előadásban élvezhettük a Szerenád, a Notturno s a Capricco tételeket. Szúnyog Balázs Zsolozsma című darabját szólóbrácsára komponálta. A terjedelmes műben a hagyományos tonális foltok váltakoznak a fellazított tonalitású avagy atonális (hangnem néLküli) részekkel. S amenynyire első hallás alapján megítélhető, igen nehezen játszható (kettős fogások kényelmetlen fekvések), nem mindig a leghangszerszerűbb megoldásokat tartalmazó kompozíció. Az előadó Nagy Ágnes az anyag gal való küzdelemben nem maradt ugyan alul, de a tőle megszokott vérbő, muzikális dalolókedv most nem ragyogtatta fel az interpretációt. Érzékelhető örömet s átszellemültséget sugárzott viszont Delley József csembalójátéka, amikor Durkó Zsolt Andromeda című kompozícióját bemutatta. A finom hangzású, különböző struktúrákból, hangzásképletekből kigondolt darab azonban az értelmet köti le inkább, s nem a szívhez keresett utat. Vajda János Just for you című gordonkadarabját Sin Katalin gondos előadásában hallottuk. Az egyéni hangvételű múben a 'különböző mozgásformájú s tonalitású részek zenei történéseit, érzelmi mozdulásait szépen kifejezésre juttatta. Kerek Ferenc az alapvetően meditatív jellegű. Soproni József írta Nég.j intermezzót szépen, hangulatérzékenyen zongorázta el. A mozgékonyabb felvillanásokat s a pergő, virtuóz 3 Intermezzót is briliánsán tolmácsolta. A Weiner kamarazenekar fellépése zárta Weninger Richárd vezényletével a kamaraestet. A fiatal Nógrádi Péter Rapszódia című múvf egy gyönyörű erdélyi magyar népdalon alapul, valójában annak szívbe markoló érzelmi vetülete a légkor szerúbb zeneszerzői eszközök segítségével. Míves munka, s a bonyolult zenekari textúrát fölényes biztonsággal s nagy kifejezőerővel bontotta ki és közvetítette az együttes, akárcsak Vántus István kompozícióit. Tőle elsökent a Hommage a J. S. Bach — Aria a C-dúr prelúdiumra című művét hallottuk. Gounod is megtette már, hogy erre a Bachelőjátékra egy Ave Mariá! írt. Vántus saját dallama, azaz a Szegszárdi Piroska által szépen bemutatott gordonkaária a B, A, C, H hangokból szerveződik, s érdekesen illeszkedik a bachi muzsikához. A tiszteletadás a nagy barokk komponistának egyúttal bravúros szellemi torna is a szerző részéről. Azonban a hallgatót jobban megfogja, a — sodró lendületű kezdő- és zárószakaszt s egy korall méltóságú, lassúbb tempójú közép részt tartalmazó — Gemma című vonószenekari darabja. Ez is, akárcsak az előbbi mű, fölényes mesterségbeli tudásról árulkodik, s jóízűen játszható, formás, kellemes hangzásélményt nyújtó muzsika. összességében a legátütőbb zenei élményt a harmadik est, azaz az Erdei Péter vezette Kecskeméti Pedagógus Énekkar bemutatkozása jelentette. Közremú ködő a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kiváló I. számú női kara volt, Mihálka György vezényletével. Az általuk bemutatott művekről — hely híján — majd a közeljövőben aktuális filharmóniai koncertjükön szólunk, ahol ismét hallhatóak lesznek az itt elhangzott Pászti-, Szőnyi-, Bozay- é3 Petrovics-kompozíciók. A kecskeméti együttesnek ez volt az első szegedi bemutatkozása, ami őszinte örömet és rácsodálkozást ébresztett bennünk. Dús, ezerarcú, élettel teli hangzás, az őszinte átélésből fakadó változatos hangszínskála, valamint végtelenül pontos s ugyanakkor mélyen érzelemgazdag előadásmód jellemzi éneklésüket. Erdei Péter szabatos, kifejező, a zenei történésekre érzékenyen reagáló vezénylése nyomán vérpezsdítő életre kelt valamennyi elhangzott kórusmű, így Durkó Zsolt Pillanatképek a Kalevalából és Kocsár Miklós két darabja a Csodafiú szarvas, meg az erőteljes élményhatású Mégis mondom Damion című kompozíciók. Kiemelkedően jó muzsikának ítéltük — nyilván a pompás, eleven ritmikájú előadásnak köszönhetően is — Vajde János Kolinda című munkáját, s a hasonlóan ízes, jó kompozíciót, a Magyar népdal-t Orbán Györgytől. Főként a remek Vajda-műnél de valójában az összes többi kórus előadásánál is ritka ajándékként kaptuk a? éneklés felszabadult örömét, ami együtteseinknél sajnoelvétve tapasztalható. A kecskemétieknél — az igényes, nehéz textúrájú művek ellenére — nem éreztünk semmi merevséget, munkaszagot, erőltetett művészieskedést — hanem csupán azt, amire a muzsika való: örömet, élményt adni s miként Pittoni mester is mondja, azt, hogy „boldog aki énekel". Berényi Bogáta Átadták a Jancsó Miklós Emlékérmet Huszonkét esztendeje, április 16-án halt meg a kiváló gyógyszerkutató, a Kossuth-díjas Jancsó Miklós egyetemi tanár, akadémikus. Húsz éve minden esztendőben megemlékeznek róla a gyógyszertani intézetben — volt munkaihelyén — elhelyezett emléktáblája megkoszorúzásával és a nevét viselő emlékérem átadásával. Tegnap, kedden, a Jancsó-emlékünnepély megnyitójaként a neves kutató tanítványai nevében Szórády István főorvos mondott beszédet, majd megkoszorúzta a- gyógyszertani intézet egykori vezetőjének tiszteletére emelt emléktáblát. Ezt követően a SZOTE oktatási épületében Csemay László egyetemi tanár, tudományos rektorhelyettes ismertette a Jancsó Miklós Emlékéremmel kitüntetett ifj. Hetényi Géza professzor tudományos életútját. Majd Szilárd János egyetemi tanár, a SZOTE rektora nyújtotta át — most első ízben külföldön élő magyar származású kutatónak — az emlékérmet. Végezetül ifj. Hetényi Géza, az Ottawai Egyetem Élettani Intézetének: igazgató professzora tartotta meg előadását, melynek témája a vércukorszint szabályozása volt. Az eseményen részt vett Róbert L. Elliot, Kanada budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. * A Jancsó Miklós EmlékJérmet azoknak a kutatóknak ítélik, akik a gyószertan, az élettan, kórélettan vagy e tudományágak határterületein kiemelkedő tudományos eredményeket értek el. Hetényi Géza professzor nemzetközileg elismert elméleti és kutatói tevékenységéért, a szénhidrát anyagcsere-szabályozás, a biomatematikai eljárások kutatása kapcsán elért kimagasló munkásságáért, Az inzulin története című nagy sikerű könyv társszerzői munkájáért részesült a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem legmagasabb tudományos elismerésében. A professzort az emlékülés előtt kértük rövid beszélgetésre. — Szegeden nem ismeretlen a Hetényi név, ha jól tudom, az édesapja jó hírű orvos volt. — Igen, az édesapám 1947-tól '59-ben bekövetkezett haláláig belgyógyász professzor volt Szegeden. De nekem is van, illetve volt kapcsolatom a szegedi egyetemmel, hiszen a diplomám megszerzését követően, 1946-ban a SZOTE Élettani Intézetébe kerültem tanársegédnek. Itt töltöttem az időmet tíz esztendeig, az utolsó itthoni évben megbízott tanszékvezetőként. Aztán 1956-ban kikerültem Kanadába, Torontóba, az inzulin felfedezőinek, Bantingnak ás Bestnek az intézetébe. Amikpr én megérkeztem, Banting már nem élt, Charls Best vezette az élettani intézetet. S mivel engem már itthon is az inzulinnal kapcsolatos kutatások érdekeltek, ezért örömmel maradtam nála. Időközben megkaptam az egyetemi' rendes tanári címet, de mivel nem adtak hozzá intézetet, így 1970-ben elfogadtam az Ottawai Egyetem meghívását, az ottani Élettani Intézet vezető posztjára. Kilenc éven át irányítottam itt a tanszéket, amikoris dékánhelyettesnek neveztek: ki az Ottawai Egyetem orvosi karára. Emellett megtartottam a kutatólaboratóriumot, egészen mostanáig. — Az emlékülésen a vércukorszint szabályozásáról tart előadást. Ezek szerint ez a tudományos probléma áll önhöz legközelebb? — Igen, ez az egyik kutatási területem. Persze, nem merem azt mondani, hogy a legfontosabb, hiszen ha nem tartanák azok: közül bármit is fontosnak; amit vizsgálok, akkor nem csinálnám. Inkább úgy fogalmaznék, hogy orvosilag ez a legérdekesebb terület, és igen sok embert érint, érdekel. Foglalkozom én az anyagcsere egyéb problémáival is — főleg a fehérjékből történő cukorképződéssel —, de ezekről most — mivel igen sok bennük a matematikai képlet — nem szólok. — „Lefordítható-e" a laikus ember számára mostani előadásának lényege? — A kérdés, amivel foglalkozom majd előadásomban: hogyan lehe'.héges, hogy inzulinhiányos cukorbetegségben az alacsony vércukor elleni szabályozás is rossz. Mit értsünk ez alatt? Tételezzük fel, hogy egy egészséges ember szervezetében levisszük a vércukorszintet például úgy, hogy nagy mennyiségű inzulint fecskendezünk be. Ekkor a máj cukotieadása gyorsan emelkedik, és a cukorszint esését meggátolja. Hiszen, mint tudjuk, az inzulin „viszi ki" a cukrot a szövetekbe, de a máj beleszól, és nem engedi a cukrot eltűnni a vérből. Nos, a cukorbetegség bizonyos fajtája esetében mindez nem így működik. Ha, példának okáért, van egy cukorbeteg, akinek magas a vércukorszintje, s esetleg több inzulint ad be magának, vagy nem eszik, avagy bármi más történjék vele, aminekl eredményeképpen lezuhan a vércukorszintje, akkor ez a védekező szerepe a májnak — hogy úgy) mondjam — kiesik. Ezt a problémát próbáltuk megfejteni kutatásaink! során. — Ügy tudom, egy nap gondolkodási időt kért, elfogadja-e az emlékérmet? — Igen. ugyanis nagyon meglepődtem, amikor értesültem a megtisztelő kitüntetésről, hiszen az elmúlt 32 évben a szegedi egyetemmel nem volt tudományos kapcsolatom. Ezért gondolkoztam egy napig azon, hogy elfogadjaam-e az egyetem legmagasabb tudományos kitüntetését. Külön örömet azért érzek, mert jól ismertem Jancsó Miklós profeszszort, noha sohasem dolgoztunk egy intézetben. Kalocsai Katalin A kamionos szárcsa A szatymazi 'barackvirág nyílása és a mezei pacsirta dala: édestestvérek. Mindketten április szülöttei. A szőkülő homokon csöndes lajhogó zápor esett hajnalban, s frissen ébredt a tó. A kakukkfüves, kigyóhagymás dűlőhátakon még fehér pára szállt, de a Kalapács-tanyánál már rétihéja lebeg. Böjtiikék tarka récepárjait riogatja. Fehér hókájú fetkete szárcsák 'hangoskodnak éktelenül a sásos szélvizeken. Vadul riogatják egymást a hímek; sátorozó szárnnyal, éles csőrvágásokkal, karmoló rúgásokkal. Éles han. gon felelgetnek, igy igyekeznek saját fészkelési területüket megtisztítani az idegentől. F.pül nr „akusztikai kerítés", dúl a szircsaháború, a jobb fészkelőhelyért az avas sásszigetek langyosodó tükrén. Az idei tavaszon különösen nagy a „csatazaj", s prob" lémák voltak c. területi „újrafelosztásnál''. Több a szárcsapár, mint a feloszt, ható biotop (hiszen egy párnak legalább akkora élőhely kell, amely eltartóképessége egyensúlyban van a család szükségleteivel). Feltűnő volt egy hallíabb hangú, nagy hókájú jén szárcsapár vesszőfutása, hol innen, hol onnan ebrudalták ki őket. Pedig igyekezni kellett, a tojónál megértek a tojások, csőrében sással, fészeképítő anyagokkal kísérte párját a harcoknál. Hely még sehol . . . azután mégis elké. szült a fészek, s ma reggelre már nyolc tojáson kotlanák, felváltva. De hol is, ahová nem mernek betörni a konkurens lovagok?, az E5 rway forgalmú, kamiondübörgö autóúttól 4—5 méterre, ott virít a kiemelkedő fészek, tetején a szárcsával. A 154 km táblánál.! Gyors döntésük, alkalmazkodásuk érdekes, ide még a réti héja sem merészkedik, s az akusztikai kerítés is kamiondübörgésből épült. Az öreg szárcsapár lefölözte a többieket, csak sikerüljön társbérlete az autós emberrel is! A kamionos szárcsa mögött zöldelő búzamező, pacsirta emelkedik a magosba. Remeg a gukkeron a torka.de hangja nincs...? Ballagok soká alatta, míg végre áradóan szól a dala. Melegével megtelik a még hűvös, de lüktető áprilisi tópart. Csak a boldog szárcsapár nem hallja, nekik a Volvó dübörgése a legszebb muzsika . . . Csizmazia György 1