Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-18 / 91. szám
Csütörtök, 1988. április 21. 3 Csak új beköltözőknél Változnak a gondozási dijak öt évvel ezelőtt állapították meg a Tolbuhin sugárúti idősek otthona 55 lakrészében élők gondozási díjait. (A személyenkénti 3 ezer 500 forint azóta is csak akkor emelkedik ezerrel, ha a kétszemélyes lakrész egyik lakója egyedül marad, s küiönszobájához azután is ragaszkodik). Ez a díj az egy férőhelyre jutó költségnek már 1983-ban is a 70 százalékát fedezte. Ez az arány mint alapelv ma is irányadó a gondozási díjak megállapításánál — csakhogy a szolgáltatásoknak ma már jóval magasabb az önköltségük, mint fél évtizede: 7 ezer 140 forint személyenként és havonta. A reális arányok niegteremtésére a gondozási dijak módosítása látszik egyedüli megoldásnak. Ezért április •'15-től — figyelembe véve az időközbeni nyugdíjemeléseket is — havi ezer forinttal emelik a térítési dijat a másodmagukkal beköltözők esetében, egyedüli lakáshasználatnál pedig 5 ezer 500 forint lesz a fizetendő összeg. A változás csak az ezután beköltözőkre vonatkozik, tekintettel arra, hogy a bentlakók közül sokan lehetetlen helyzetbe, kiköltözésre kényszerülnének a magasabb díj fizetésekor. Ugyanakkor szükségessé válik a díjtételek gyakoribb felülvizsgálata, legalább 2 évenként, a gyorsan változó gazdasági viszonyokra tekintettel. Társadalmi ellenőrök a közterületen Még a múlt év októberében határozta el a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a lakóterületi bizottságok közreműködésével társadalmi ellenőri hálózatot alakítanak ki a közterületek fokozott védelmére. Időközben a városgondnokság elkészítette a működési szabályzatot. Nyolc lakóterületi bizottságtól kaptak aztán javaslatot 40 felügyelő személyére, közülük 26-an már meg is kezdték ellenőrzéseiket, karszalaguk, jelvényük, igazolványuk birtokában. Mindeddig nem érkezett azonban javaslat a felsővárosi, petőfitelepi, algyői, dorozsmai, újszegedi és szőregi lakóterületi bizottságtól. Olajtiizek, gázlángok kö — Volt már életveszélyben? — Időnként igen . . . — Hányszor? — Nem számolom ... Az idén leszek harminc éve tűzoltó ... Ennyi idő alatt velem is megtörtént egy s más — • mondja Vecsernyés Imre tűzoltó őrnagy, akit a megyei tűzoltó-parancsnokság párt- és szakmai vezetése nemrégiben a Tűzbiztonsági Érem arany fokozatával tüntetett ki. — Ezt a kitüntetést nem osztogatják úton-útfélen. Egészen pontosan miért kapta? — A hivatalos megfogalmazás „az eltelt időszak kiemelkedő munkájáért" fordulatot alkalmazza. — Mi volt életében az első fontos tűzoltóesemény? — A hatvanas évek számomra nagyon emlékezetesek; abban az időben bontakozott ki a szénhidrogénprogram, az algyői olajmező föltárása. Már az évtized vége felé jártunk, '68-ban, amikor kigyulladt az egyik olajkút, az algyői mező kellős közepén. Ott már mint fiatal tiszt vehettem részt a kárfölszámolásban. Több mint 150 ember munkáját ellenőriztem; számomra ez volt a tűzkeresztség. Ekkor ismerkedtem meg az olajtüzek elfojtási technikájával. — Mivel oltják el az olajtüzeket? — Gázturbinás tűzoltókészülékkel. — Az mi? — Tulajdonképpen sugárhajtású repülőgépmotor. Ha beindítják, egyszerűen „elfújja" a tüzet. Egy ilyen készülék egy idő után nekünk is rendelkezésünkre állt; belekezdhettünk tehát egy kísérlet-, illetve gyakorlatsorozatba. Létrehoztak nekünk égy gyakorlókutat, amely összeköttetésben áll az Algyö l-es gázkúttal. Így aztán megfelelő terepünk alakult ki a trenírozásra. Ez egyébként nemzetközi érdeklődéshez vezetejt; a KGST-n belül pedig létrejött az egyezmény, mely szerint a gázkitörések alkalmával, ha csak lehet, a magyar tűzoltóság e speciális brigádja nyújt segítséget. Voltunk 's ilyen akción Bulgáriában, Lengyelországban és Csehszlovákiában is. — Ezután jött Zsana. — Zsana különleges esetnek tekinthető; mindenkit, meglepett a gázkút teljesítménye. A tizenhárom napos küzdelem során az irányító, a tavaly elhunyt Forgách Géza tűzoltó ezredes volt; magam a gázturbinák (ekkor már kettő volt) működésérc ügyeltem. — Majd következett Füzesgyarmat, Fábiánsebestyén... — Fábiánsebestyén nem „tüzes dolog" volt; a gőz miatt viszont semmit sem lehetett látni, ami nagyon megnehezítette a védekezést. — Amely végül is sikerrel járt... Az előbb említette a gyakoxlatozást, trenírozást. aminek bizonyára nagy szerepe volt ebben. — A Szeged-Algyői Tűzoltó-parancsnokság — melynek megalakulásakor én lehettem a parancsnoka — területén két irányba specializálódtunk: az olaj- és gázkitörések, illetve a technológiai tüzek oltására. A technológiai tűz a földgáztisztítás, -finomítás különböző fázisai során bekövetkezett gyulladás eredménye. Általában igen veszélyes Ami ég, az nem robban" — szokták mondani tűzoltókörökben, de ez a technológiai tüzekre nem vonatkozik. Rendkívül fontos tehát, hogy a kellő gyorsaságú oltást minél inkább begyakoroljuk. — Mennyire segítik elő ezt a különböző túzoltóversenyek? — Nagyon hatékony módon! A társadalmi összefogással létrejött algyői pályán Sokszor végzünk speciális gyakorlatokat. A megyei tűzoltóparancsnok, Kovács Zoltán tűzoltó alezredes megbízása alapján én foglalkozom válogatott csapatunkkal. A Tisza Kupát — például — tavalyelőtt megnyertük, igaz. tavaly a harmadik helyre szorultunk vissza. Kismotorfecskendő-szerelésben viszont Európa-csúcsot értünk el. Az ilyen mérvű begyakorlottságnak — melynek nagy sportértéke is van — a konkrét tüzeseteknél óriási hasznát vesszük. — Konkrét tűzesetek ... Ügy tudom, ön nemcsak ezeknek a szakembere, de a megelőzésnek is. — A megelőzés egyáltalán nem látványos munka, ugyanakkor nagyon sok szorgalmat, kitartást, szívósságot követel. Es persze szervezést is. — Hány tüzük volt az idén eddig az algyői mezőn? — Egyetlenegy sem. — Es tavaly? — Csak egy. A többit sikerült megelőznünk. Farkas Csaba Pártértekezlet előtt Deszki vélemények Közel kétszáz párttag, öt alapiszervezet, 25 tagú pártbizottság, 9 tagú végrehajtó bizottság. Röviden így foglalható össze a deszki pártélet formai kerete. D^ jó) tudjuk, napjainkban sokkal inkább az a lényeg, mennyire lehet mindezt tartalommal megtölteni. A pártélet hétköznapjaira lefordítva, fogalmazhatunk így is: milyen aktív a tagság, mennyire veszi ki részét a gazdasági és politikai munkából, milyen célokat, terveket fogalmaz meg annak érdekében, hogy a kibontakozási program kézzelfogható valósággá váljon. Az erők, gondolatok felmérésére jó lehetőséget biztosítottak azok a viták, amelyek során az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezetét tárgyalták meg az alapszervezetek. Az itt elhangzottak összegzésére kértük fel Simicz Józsefet, a községi pártbizottság titkárát. — Igyekeztünk a lehető legjobban felhasználni a rendelkezésünkre álló időt. Általános tapasztalatunk, hogy a községi, a Taurus és a Maros Tsz pártalapszervezetének tagjai épp olyan részletes, minden területre kiterjedő összegezést készítettek, mint a tüdőkórházban és az általános művelődési központbán dolgozók. A párttagok aktivitását jelzi, hogy a mintegy 40 felszólaló mellett négyen — mivel nem tudtak részt venni a vitán — írásban adták be véleményüket. — Az előbb így fogalmazott: minden területre kiterjedt a figyelem. Vegyük talán sorra, milyen megjegyzéseket fűztek az egyes,fejezetekhez. — A dokumentum bevezető részét ugyan kritikusnak tartják párttagjaink, de hiányolják, hogy nem tárja fel mélyebben azokat az okokat, amelyek következményeként a mai nehéz. gazdasági, társadalmi helyzet kialakult. Többen felvetették a személyi felelősség kérdését, s utaltak arra, hogy az 1984-ben hozott központi bizottsági határozat alapján kellene megvizsgálni, ki és mennyiben tehet arról, hogy az itt megfogalmazott konkrét gazdasági tennivalók jó része nem vált gyakorlattá. Az elmondottak mellett fölmerült a reform kiszélesítésének szükségessége. Különösen intézményrendszerünk átalakítását tartotta sok párttagunk fontosnak. Az állásfoglalás-tervezet pártéletünk kérdéseivel foglalkozó részéről elmondták a viták során, azzal mindenki egyetért, hogy a párt elvi, politikai irányítását erősítse. De ehhez kapcsolódva elhangzott az is: a demokratikus centralizmus elvének fenntartása mellett fordítson az MSZMP több gondot a demokratikus vonások erősítésére. Élesen vetődött fel a területi elv hiánya pártmunkánkban. Kifogásolták többen a Budapest-centrikusságot, azt, hogy a Központi Bizottság tagjainak 80 százaléka a fővárosból kerül ki, ugyanakkor például Csongrád megyének nincs képviselője e fontos fórumon. Többen kifogásolták a tájékoztatás hiányosságait, így például azt, hogy míg erősödik az illegális csatornákon érkező információ, addig több nagy horderejű kérdésben elmarad vagy késve érkezik az alapszetvezethez a pontos tájékoztatás. Valamennyi alapszervezetünk vitájában szóltak káderpolitikai kérdésekről is. Elmondták: helyes az az elv, amely két ciklusra korlátozza egyes funkciók betöltésének lehetőségét, de ehhez kapcsolódóan részletesebben ki kellene dolgozni a megfelelő kádermozgás elvét. A szövetségi politikával foglalkozó résszel kapcsolatban hiányolta tagságunk, hogy a dokumentum egyáltalán nem foglalkozik a munkásosztály helyzetével, hangulatával, és hiányolták azt is, hogy nincs konkrét állásfoglalás az ellenzék tevékenységével kapcsolatban. Az alapszervezetekben dolgozók szeretnék tudni, hogy a politikai vezetés hogyan ítéli meg tevékenységüket, és milyen eszközökkel lép fel ellenük. Többen hozzászóltak az intézményrendszer korszerűsítésének kérdéséhez is. Így például a Hazafias Népfronttal kapcsolatban megjegyezték, hogy az állásfoglalás-tervezet régi elvárásokat fogalmaz meg, s ez bizony ma már kevés, ha valóban komolyan vesszük a megújulás szándékát. Az ifjúsági szövetségről szóló résszel kapcsolatban többen kifejtették, sajnálatos, hogy a mozgalmi jelleg erősítésének követelménye nincs kiemelve a tervezetben, s úgy tűnik, túlságosan nagy elvárások fogalmazódnak meg a KISZ-szel kapcsolatban. A szövetség mai helyzetében illúziónak tűVörös vándorzászló a szövetkezetieknek A szegedi szövetkezetek közül tizennyolc hagyományos, harminckilenc kisszövetkezeti formában működik. Az előző évekhez képest a termelési érték közel 10 százalékkal emelkedett, s így elérte a 4 milliárd forintot. A szövetkezeti ipar értékesítése is bővült, melyben jelentős szerep volt a piackutatásnak, a piaci igényekhez igazodó termékfejlesztésnek. Az elmúlt év folyamán számtalan hatékonyságnövelő intézkedést valósítottak meg. A szövetkezeti mozgalomban dolgozók jelentős része 26 éven aluli, így természetes, hogy az ő munkájuk is hozzájárult az említett szép eredményekhez. Az elért sikerekben jelentős része van a szövetkezeti mozgalomban dolgozó KISZ-alapszervezeteknek is. A szövetkezetekben csökkent a fiatalok munkahelyváltoztatása, s ez bizonyára annak is köszönhető, hogy a gazdasági vezetők, lehetőségeikhez mérten, mindent megtesznek a jól dolgozók megtartása érdekében. A gazdasági munkát segítő szocialista brigádok, köztük az ifjúságiak, élen járnak a szociális és oktatási intézmények segítésében is. A Fémtex Szövetkezet ifjúsági brigádja közel félmillió forint értékű munkát végzett, az Ékszerész és Könnyűfém Szövetkezeté több iskolát és óvodát patronál. Az Alkotó Ifjúság pályázaton a Medikémia Vegyipari Szövetkezet, az ékszerészek, a Műszaki Kerámia Kisszövetkezet és a Fémtex fiataljai vettek részt sikerrel. A szövetkezetiek számára meghirdetett kommunista műszakok bevételét kultúrára; súlyos, csak külföldön műthető betegek anyagi támogatására; lakásépítési alap bővítésére fordítják. A KISZ Szegedi Ipari Szövetkezeti Bizottsága 22 alapszervezetet irányít. Taglétszámuk — az országos tendenciákkal ellentétben — növekedett, önálló bizottságként, tizenegy éve működnek, és legfontosabb feladatuknak tartják a politikai, és gazdasági munka mellett a fiatalok közösséggé kovácsolását. Az agitációs és propaganda munka legfőbb mozgatórugója a személyes kapcsolattartás. A pártalapszervezetek által szervezett ideológiai, politikai, gazdasági kérdésekkel foglalkozó vitakörökön egyre több fiatal vesz részt. Számtalan városi, megyei, országos találkozó résztvevői és szervezői. A KlSZ-alapszervezetek vezetői a szövetkezeti párt- és gazdasági vezetők támogatásával, a munkahelyi sajátosságok figyelembevételével jól végzik az ifjúsági szövetség érdekvédelmi, érdekképviseleti munkáját. Valamennyi fontos gazdaságpolitikai döntés előkészítésében és megvalósításában résztvesznek. Az ifjúsági szövetség legmagasabb elismerése is az eltelt időszak kiemelkedő munkáját bizonyítja. A Magyar Kommunista Szövetség központi Bizottsága a KISZ Szegedi Ipari Szövetkezeti Bizottsága a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlója kitüntetésben részesítette, melyet szombaton délután Germánné Vastag Györgyi, a megyei KISZ-bizottság első titkára az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen adott át. Tóth Tamás, a városi KISZ-bizottság első titkára Lippai Ágnesnek és Scholtz Annának a Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést nyújtotta át. Zsemberi Gábor kiemelkedő mozgalmi tevékenységét posztumusz Aranykoszorús KlSZ-jelvénnyel ismerték el. A KISZ KB Dicsérő Oklevelét Pomázi Jenöné vehette át. KISZ KB Kiváló Propagandista elismerésben részesült Cserényi Ágnes, Sáry Magdolna, Csikós Béla, Herbák József és Katona Ferenc. cl. j. nik az, hogy az egész magyar ifjúság minden gondját-baját fölvállalja a KISZ. E résszel kapcsolatban végül egy gondolat ideológiai munkánkról — a viták során hiányolták párttagjaink, hogy kevés épült be e dokumentumtervezetbe azokból a felvetésekből, amelyek az ideológiai tézisek vitái során merültek fel. — Talán nem elhamarkodott az a vélemény, miszerint mai helyzetünkben párttagságunkat leginkább a gazdasági kérdések, életszinvonalunk alakulásával összefüggő problémák érdeklik ... — Valóban sokan foglalkoztak az állásfoglalás-tervezet gazdasági kérdéseket is felvető fejezetével. S bizony elég élesen bírálták is ezt. Ügy vélték, régi célok és vágyak fogaim zódtak itt meg, nem elég itgondolt, s volt, aki azt fejtette ki, hogy a már eddig hozott jó határozatok végrehajtásával elkerülhettük volna számos gondunkat. Megfogalmazódott az a kérdés is, hogy az utóbbi évtizedben elért eredményeink vajon menynyire a jó munkairanyitas és -szervezés következménye, s mennyit köszönhetünk inkább sok milliárd dolláros hitelek fölvételének, nek. Párttagjaink gondosan kitértek az úgynevezett részletkérdésekre is. így például a lakáskérdés megoldásának fontosságára, a munkanélküliség problémájára. Az értelmiség helyzetéről szólva pedig elmondták, e réteg anyagi és erkölcsi megbecsültsége már a negyvenes évek vége óta nem megfelelő, s ha ezen nem változtatunk, súlyos következményekkel kell sz?molnunk. Igaz íz a pedagógusok helyzetére éppúgy, mint orvosainkra vagy a műszaki értelmiségre. — Deszk nemzetiségi község, s gondolom, ez meghatározta a dokumentum harmadik részéhez kapcsolódó véleményeket is. — így igaz. Párttagjaink egyértelműen jónak tartják az MSZMP nemzetiségi politikáját, ugyanakkor arra kérik a pártot, hogy hangsúlyosabban foglalkozzon a határainkon túl élő magyarság helyzetével, erejéhez mérten tegyen meg mindent azért, hogy a marxista—leninista elvek érvényesüljenek a nemzetiségi politikában. A KGST munkájával kapcsolatban pedig olyan elvárások fogalmazódtak meg, miszerint törekedjünk konkrétabb kapcsolatok kialakítására, javítsuk a tagországok együttműködését. — Egy ilyen széles körű vitát milyen összegezéssel zárhatunk? — Talán így foglalható leginkább össze: a deszki párttagság most várakozó állásponton van. Várják a tennivalók részletes meghatározását, a mai kornak megfelelő szocializmuskép kidolgozását. De elmondták azt is, hajlandók felsorakozni olyan program mellé, amely előreviszi az ország ügyét. Olyan határozott, következetes vezetés mellé, amely gondoskodik a célok pontos megvalósításáról. S hogy ezek nem nagy szavak, mi sem bizonyítja jobban, mint a deszki utcák képe. Az elmúlt három év alatt, miközben országosan inkább csak gondjainkról beszéltünk, úgy érzem, dicséretesen fejlődött községünk. Utak, járdák, közintézmények épültek a szervezett összefogás eredményeként. Nálunk mindenki vállalja ma is a közhasznú társadalmi munkát, mert pontosan érzékelheti eredményeit. S úgy érzem, ez egy közösség jó hangulatának alapvető feltétele. Bátyi Zoltán . á