Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

/ß ,ï VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 79. szám 1988. április 2., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Á hazárólL a világról április ünnepén T

örténelmünk során talán soha nem voltunk annyira elszigeteltek, a külvilággal szemben Olyan megbélyegzettek, mint éppen 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg és a vele szövetséges más csapatok kiverték Magyarország területéről az utolsó megszálló hitlerista alakulatokat. Az első világhákorú utáni korszak kényszerpályát követő, elhibázott politikájáért nemcsak azok bűnhődtek, akik azt kigondolták és képviselték, de a nemzet egésze; egy szűk csoport rövidlátó, ostoba tehetetlensége kizárta a jogos sérelmek akár részleges orvoslását is. E nyomasztó helyzetből mégis volt kiút. „A nemzet űjjáteremtésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletük elé tudják villantani egy boldog állam eszményét" — írta egykoron Vasvári Pál. A „boldog állam eszménye", a jobb jövö kézzelfoghatóvá vált közelsége a felszabadult országban soha nem látott energiákat mozgósított, s a megváltó lendület — a haladás új útjára lépett országokkal szövetségben — segített néhány év alatt elsöpörni századok felgyülemlett hordalékát, a magántulajdon, a születési előjogok kiváltságait. Nem csak a saját hibák, a kor is közrejátszott abban, hogy a világot megforgató remények válságba és véres tragédiába torkollottak —, s utána megintcsak a gyanakvás. A Szovjetunió és a szocialista országok mellett kevesen voltak, akik hittek bennünk és segítettek újból talpra állnunk. A fiatalabb nemzedékek, akik e történelmi megpróbáltatásokat legfeljebb olvasmányaikból ismerhetik, mindezt nehezen érzik át. Magyarország ma a nemzetek közösségének elismert, megbecsült tagja; néha már úgy is tűnhet: hírünk, tekintélyünk nagyobb, mint az országunk méreteiből, fejlettségünk szintjéből következne. Az irántunk megnyilvánuló megbecsülés nem korlátozódik szövetségeseinkre és szűkebb régiónkra, KözépEurópára, hanem a világban mindenült érzékelhető. Fontos ez az elismerés számunkra mindenekelőtt azért, mert a rácsodálkozás, majd később a tisztelet mögött teljesítmény húzódik meg, tényleges politikai, gazdasági, kulturális eredmények. Sokáig úgy tűnt, hogy javulnak a századok óta dédelgetett nagy álom, a gazdasági-civilizációs fejlettségben előttünk járó államokhoz való felzárkózás esélyei. A Magyar Szocialista Munkáspártnak sikerült újabb és újabb lendületet adni az országnak: az 1956-os válságot követő gyors konszolidációval, a mezőgazdaság szocialista átszervezésévei, a magyar reformfolyamat 19G8-as elindításával. Törekvéseink immár több mint három évtizede összhangban vannak a szocialista fejlődés fő vonalával. A politikai teljesítmény azonban több, mint a szükségesség felismerése és a cselekvés bátorsága. Az igazi politikai teljesítmény e reformpolitika folytonossága, minden ismert és elismert következetlensége ellenére is. Hibáink alól senki nem menthet fel bennünket, mégis: Kossuth Lajos ismert mondásával a politika a kényszerűségek tudománya. Aligha kérhetett valaki számon egy nem túl nagy államtól következetes és mindenre kiterjedő reformpolitikát olyan időszakban, amikor ennek az országnak szűkebb környezete egészében véve más politikát folytatott. Mégis e folytonosság eredményeként halmozódott fel az a tapasztalat, amely Magyarországot a szocializmus történelmi kísérletének fontos laboratóriumává teszi. Az olyan — már-már közhelyszámba menő — megállapítás, mint hogy nem lehet gazdasági reformot végrehajtani a társadalom élete egészének reformja nélkül, súlyos nehézségek árán, a gyakorlat próbái során megszületett értékes, általános érvényű tapasztalat. A reformpolitika szerves része a külpolitika megújulása is, amelynek során úgyszintén nem kevés régi beidegződéssel, megalapozatlan várakozással, sőt illúzióval kellett leszámolnunk. Miután bebizonyosodott az is, hogy a szocializmus többek között a nemzetiségi kérdést nem oldja meg automatikusan, hallatjuk hangunkat és törekiünk a határokon túlra szakadt magyarság sorsával. Méltányoljuk, ha nemzetiségi létük kiteljesedik, és felemeljük szavunkat, ha igazságtalanságot, jogfosztást tapasztalunk. Minket az a szilárd meggyőződés vezet, hogy a szomszédos országokban élő magyarság és a nálunk élő nemzetiségek nem szükségképpen az örökölt bizalmatlanság tényezői. Valljuk, hogy kettős kötődésük révén a jobb megértést, a sorsközösséget erősíthetik országaink, népeink között. Ma, amikor ismét óriási feladatokat kell megoldanunk, a külföldi elismerés több, mint nemzeti öntudatunknak jóleső megerősítése: erkölcsi-politikai tőkét jelent számunkra. Ennek alapja évtizedek teljesítménye, a cselekvőképes, megújulásra képes politikába vetett bizalom. A párt társadalmi-gazdasági kibontakozási programjának, a kormányzat stabilizációs elképzeléseinek valóra váltásához a nemzetközi politikai feltételek adottak. A Szovjetunióban, Kínában és más szocialista országokban kibontakozó átalakítási és megújulási folyamat, amelynek: a mi törekvéseink is szerves részét képezik, a szocializmus lendületesebb fejlődésének ígéretét hordozzák. A világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulását országaink együttműködésének mélyreható tartalma és szervezeti korszerűsítése a távolabbi jövőben ellensúlyozhatja. Az enyhültebbé vált nemzetközi légkör. a párbeszéd, az együttműködés elmélyülése, a fegyverzetkorlátozási folyamat előrehaladása épp így terveink megvalósítását segíti. A magyar külpolitika azonban csak akkor élhet valóban létező nemzetközi lehetőségeivel, csak akkor őrizheti meg hazánk külhoni tekintélyét, ha szilárd, erkölcsileg-poli tik ailag „hitelképes" belső háttérrel rendelkezik. S ez nem lehet más, mint a minden területre kiterjedő reformpolitika bátor folytatása, gazdasági szerkezetünk és politikai intézményrendszerünk mélyreható átalakítása, a mind teljesebb demokrácia szavatolása. Egyúttal ez az alapja a nemzeti egység megújításának, a szilárd értékrend és az egészséges nemzettudat kialakításának is. A

z előrelépéshez elsősorban saját cselekvési készségünkben kell bíznunk. „A közhit gyakran hibás, de mert közhit, kormányozza a világot, s irányt szab milliók cselekvésének" — írta ugyancsak a forradalmár Vasvári Pál. Nem válhat közhitté az. hogy válság van, mégpedig olyan, amelyikből nem tudunk kilábalni. Ha ez a közhit szabna irányt milliók cselekvésének, akkor valóban vert nemzetté lennénk. Ha magunk nem hinnénk a „boldog állam eszményében", a talpraállásban, nem ismernénk eredményeinket és értékeinket, akkor nem tudnánk élni a kínálkozó lehetőségekkel. Teendőink számosak, de van programunk. Matt már cselekednünk kell! Kótai Géza, az MSZMP külügyi osztályának vezetője egemlékezés Az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, a Szeged Megyei Városi Tanács és a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést rendezett tegnap, pénteken a városi tanács dísztermében. A megemlékezés a magyar és a szovjet himnusszal kezdődött, az ünnepség' elnöke. Darázs Sándorné, a népfront városi bizottságának alelnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Papp Gyula szegedi tanácselnök tartott beszédet Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság titkára. Székely Sándor, a szegedi városi pártbizottság első titkára, Horváth András, a szakszervezetek szegedi várexsi bizottságának titkára, Tóth Tamás, a KISZ szegedi bizottságának első titkára, Judik István, az NKFV termelőmestere, Gyulai Zoltán, a Kender- és Műanyag-feldolgozó Vállalat pb-titkára, a romániai testvérmegyénkból érkezett delegáció vezetője, Eugen. Florescu, az RKP Terr.es Megyei Bizottságának titkára. Az ünnepség az Internacionáléval fejeződött be. Az alábbiakban a megemlékezés szónokának beszédéből idézünk néhány gondolatot. Papp Gyula beszéde Az ünnepség szónoka elöljáróban ismertette azokat a történelmi körülményeket, amelyeik során hazánk felszabadult. Szólt a második világháború esemenyeiről, a magyar uralkodó osztály szégyenteljes szerepéről, a legszélsőségesebb fasizmus hatalomra jutásáról, (majd az újjáépítésről. Rámutatott arra, az elmúlt 43 év történelmileg uj dimenzióba helyezte hazánkat. Eredményeink alapján megnőtt az ország nemzetközi tekintélye, de a hatalmas feladatok megoldása közben hibákat is követtünk el. Olykor figyelmen kívül hagytuk a világban végbemenő olyan folyamatokat, amelyek űj, nem várt feladatok elé állították a szocialista világrendszert, így hazánkat. Ám felismertük, ha nem akarunk a nemzetek perifériájára kerülni, új megközelítésre és minőségre van szükség a termelésben és az irányításban. A megújulás nélkülözhetetlen, de a felismerés önmagában nem elég. túl kell jutni az általánosságokon. A reformfolyamattal kapcsolatban Papp Gyula a következőket mondta: — Olyan átfogó, a társadalom egészére kiterjedő, a gazdaságot, a politikai intézményrendszert. a vezetés és irányítás szinte minden rétegét érintő kibontakozási és megújulási folyamattal az elmúlt évtizedek politikai gyakorlatában nem találkoztunk, mint amilyennek most részesei lehettünk. Pártunk eltökélt szándéka, hogy ezt a folyamatot 'következetesen végigviszi, megkeresi azt az utat, amely a magyar gazdaság hatékonyságához és eredményességéhez, a szocialista demokrácia kiteljesedéséhez, társadalmi közérzetünk javulásához, életszínvonalunk emelkedéséhez vezet. Ezt követően az előadó foglalkozott a nemzetközi helyzettel, megvilágítva, a világ abban reménykedhet, hogy a már megkötött, s május végén Moszkvában remélhetőleg megkötendő újabb szovjet—amerikai leszerelési egyezmény eredményeként új enyhülési folyamat következik be. A Szovjetunió őszintén kívánja és akarja ezt az enyhülést. kész az ésszerű kompromisszumokra, de- jogosan elvárja tárgyalópartnereitől is. Természetes azonban, hogy ezek a lépések nem lehetnek egyoldalúak, csak akkor célravezetőek, ha az erőegyensúly megmarad. Nagyra értékeljük az SZKP Központi Bizottsága azon törekvéseit, melyek a 'közelmúlt történetének a tényeken alapuló, az elhallgatásoktól mentes, a valóságnak mindenben megfelelő újraértékelését végzi, melynek során felülvizsgálják a törvénysértő pereket. Csak az igazság teljes felderítése és nyilvánosságra hozatala eredményezheti, hogy hibáinktól megszabadulva, melléfogásainkat felismerve, és az ezzel járó felelősséget vállalva rajzoljuk fel a szocializmus reálisan elérhető képét, s jelölhessük meg a biztosan járható utat. Az ünnep alkalmából Papp Gyula szót ejtett arról is: — Megújulási és kibontakozási programunk abban is különbözik a korábbi hasonló törekvésektől, hogy most nagyon kedvező nemzetközi háttere is. Hazánk kedvező nemzetközi megítélését mindenekelőtt szocialista országépítő munkánk eredményével vívtuk ki, s ezzel őrizhetjük meg a jövőben is. Céljaink eléréséhez kedvező feltételeket teremt a szocialista országokban kibontakozó megújulási folyamat. A szocialista világ fejlődésének új szakaszába lépett. Ezt a szakaszt a valósággal való kritikus és önkritikus szembenézés, a realizmus és a fejlődés új követelményeihez való alkalmazkodás jellemzi. Mindenekelőtt arra a hatalmas átalakítási folyamatra utalok, amely napjainkban a Szovjetunióban megy végbe. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa egy új szemlélet, egy újfajta gondolkodás, és egy új, nyitott és demokratikus politika kezdetét jelentette, s az azóta eltelt időszakban a világ alaposan megjegyzett két orosz szócskát: a peresztrojkát és a glasznosztyot. Ez a két szócska hatalmas változások lényegét hordozza, amelyek máris érzékelhetőek a szovjet külpolitika rugalmasságában és a leszerelésért vállalt elkötelezettségben, a legújabb kori történelem lényeinek feltárásában és átértékelésében, a gazdasági és társadalmi élet demokratizálásában. Az ünnepség szónoka beszédét e gondolattal fejezte be: — Ma ünnepelünk, de egy percre sem feledkezünk meg a munkáról, mert a jól végzett, eredményeket hozó munka az alapja életszínvonalunk emelkedésének, boldogulásunknak, létezésünknek. Gondoljunk erre is felszabadulásunk ünnepén, új erővel munkálkodjunk együtt szocialista társadalmunk felvirágoztatásán, népünk jólétének megteremtésén, a társadalmi haladás előmozdításán, a béke megőrzésén. Ünnepség a szegedi tanácsháza dísztermében, Papp Gyula beszédét mondja «