Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

Pi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 52. szám 1988. március 2., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Át ¡vízig Az elkerülhetetlen leépítés Mintegy negyvenévi szünet után, egy új fogalommal ismerkedik az ország gazdasága. Előbb nem mertük nevén nevezni a dolgot, körülírással, finomkodó fogalmazásokkal próbáltuk szóban elviselhetőbbé tenni a tényt: egyes vállalatoknál több-kevesebb emberre nincs szükség. Akik visszakapják a munkakönyvüket, esetleg néhány hónapig nem találnak új munkahelyet. Az ország egyes vidékein ma már az új elhelyezkedés nemegyszer hosszabb időszakot is igénybe vesz. Borsod és Szabolcs-Szatmár megye ilyen gondjairól már sokat olvashattunk, hallhattunk. Az idén a szegedi vállalatok közül lényeges nagyságú leépítésre, 3H fő elbocsátására, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szánta rá magát. Ügy gondoljuk, a döntés hátterével is érdemes megismerkedni. Az Ativizig három alapvető tevékenységet végez; vízkárelhárítást, üzembiztonsági feladatok megoldását, és fejlesztések kivitelezését. Ehhez a munkájához a forrást az állami költségvetés biztosítja. A fennmaradó szabad kapacitását a piacon értékesíti. Az ország ismert költségvetési helyzete miatt az utóbbi években a központi támogatásból finanszírozott megbízásai csökkentek a vállalatnak. Ezért a szabadi pácon megszerzett munkákat növelte. Emiatt bizonyos profilváltást is végrehajtottak. Ma már vállalkoznak gázvezeték-építésre, meliorációs munkákra, szennyvízcsatornák és -telepek létesítésére is. Természetesen a profilváltásnak vannak korlátai. Hiszen az Ativizig gépparkjának alapvetően az előbb felsorolt három feladatnak kell megfelelni. Továbbra sem lett a vállalat abszolút nyereségorientált, de a fejlesztéseit a külső munkákkal szerzett bevételekből tudja fedezni. A bérbruttósítás hátrányosabb helyzetet teremtett az Ativizignél, mint mondjuk egy termelő vállalatnál. Ugyanis ez utóbbiaknál a többlet-bérköltség egy részét az év elején megszűnt adónemekre eddig kifizetett pénzekből fedezni tudták. Ilyen kompenzálásra — mivel ilyen adókat eddig sem fizetett — az Ativizignél nem volt lehetőség. A vállalatnál a többlet-bérköltség éves szinten mintegy 30 millió forint lesz. A nyereség tavaly 27,2 millió forint volt, tehát nem fedezi ezeket a plusz költségeket. — A létszámleépítésen kívül még mit tehetnek helyzetük javításáért? — kérdeztem Simon Sándor osztályvezető-helyettest. — Mindent elkövetünk azért, hogy 480 milliós nagyságrendű termelési értéket hozhassunk letre. Megjegyzem: tavaly 419 millió forintos árbevételünk volt. Persze, a gazdaság jelenlegi helyzetét figyelve rögtön látszik, hogy nem egyszerű a feladatunk. Lehetséges megrendelőink a bizonytalan helyzetben sokkal nehezebben vállalják egy-egy beruházás kockázatát. Próbálunk további új profilokat találni, a korábban említetteken kívül bekapcsolódunk az M0ás autópálya építésébe. S valószínűleg feladatot kapunk a bős—nagymarosi vízlépcső építkezésénél is. Ha sikerül a tervünk, akkor a most leépített 38 főn kívül másoktól nem kelí megválnunk. Az Ativizig költségei nemcsak a bérrel csökkennek a leépítés miatt. A napi munkásszállításból sok kiadása van a vállalatnak. Ha egyegy községből az aulónak csak egy-két dolgozót kell szállítania, akkor igencsak magas a munkahelyre való eljutás, illetve az onnan hazajutás költsége. A leépítésnél már szempont volt, hogy azoktól a dolgozóiktól váljanak meg, akik eddig ilyen helyzetben voltak. A négy szakaszmérnökség és a gépüzem vállalaton belül a bér- és lélszámgazdálkodás• ip önálló. Amikor a leépítés kényszere nyilvánvalóvá vált, minden egység külön-külön elemezte saját helyzetét és határozott a létszámcsökkentés nagyságrendjében. Többségükben vízépítő ipari munkások és kisegítő dolgozók kénytelenek távozni. Néhányah már a felmondás kézbesítése előtt új munkahelyet találtak. Az elküldött dolgozók lakóhelyük szerint a következőképpen oszlottak meg: Makó környékiek tizenheten, szegediek és csongrádiak nyolcan-nyolcan, szentesiek és szankiak ketten-ketten, hódmezővásárhelyi pedig egy fő. — Szociális szempontokat mennyiben tudtak figyelembe venni a döntéskor? — Nyugodtan mondhatom, nem egyszerű feladat a gazdaságosság és a humanitás összeegyeztetése. Arra ügyeltünk elsősorban, hogy az árvízvédelemben edzett, rutinos, tapasztalt gárdánkból senki se kapja meg a munkakönyvét. Ezt sikerült is elkerülnünk. Ügy. érezzük, hogy időben léptünk akkor, amikor még, más gazdálkodók kevésbé jutottak el eddig a döntésig, és így volt dolgozóinknak mé£ nagyobb a lehetősege az elhelyezkedésre. Az Ativizig létszáma ezernégyszáz fő körül van, így érzékelhető igazán a létszámcsökkentés nagyságrendje. A jelenlegi helyzet áthidalására még milyen lehetősége lett volna a vállalatnak? Lehetett volna mondjuk mindenkinél csökkenteni az állagbért. E módszernél — úgymond — a teljes vállalat összeadta volna azok pénzét, akiknek számára a kapukon belül a jelen helyzetben nincs hatékony munka. A gazdaság egészét vizsgálva kétségtelen, az Ativizignél a kényszerű döntésnél az elfogadhatóbbat választolták. Bőlc István Kádár János munkamegbeszélése megyei párt- és tanácsi vezetőkkel Kádár János, nz MSZMP repéről, a politikai intézfőtitkára munkaértekezleten menyrendszer továbbfejlesztalálkozott kedden Fejér, Komárom és Veszprém megye párt- és tanácsi vezetőivel. Kíséretében volt Lukács János, a Központi Bizottság titkára. Az eszmecsere színhelyén Székesfehérvárott, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának székházában, Harts Oszkárné, a Fejér megyei, Antalóczy Albert, a Károm megyei és Gyuricza László, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára fogadta a vendégeket. Barts Oszkárnénnk, a munkaértekezlet házigazdájának köszöntő szavai után Kádár János — mintegy jelezve a megbeszélés célját — kifejezésre juttatta, hogy az eszmecserén közvetlen tapasztalatokat kíván szerezni a különböző területen dolgozó vezetők, a párttagság véleményéről: miként ítélik meg az ország és szűkebb környezetük helyzetét, a tennivalókat, milyen kérdések foglalkoztatják a lakosságot és a párttagságot A megyei vezetők arról adtak számot, hogy a munkahelyeken jelentősebb zökkenők nélkül kezdték a gazdarác i évet. bár a gazdálkodás feltételeiben számottevő változások történtek. Biztató, hogy az ipari üzemek kapacitása jelentős részben rendelésekkel lekötött, jók a i..c/.j{.rizdaság kilátásai is. Hangot adtak azoknak a feszültségeknek is, amelyeket a szigorúbb gazdálkodási feltételek, a termelési szerkezet átalakítása hoznak felszínre. A pártéletről szólva hangsúlyozták. hogy az ideológiai tézisekről, a párt vezető szeHz Észak-atlanti Közgyűlés küldöttségének tárgyalásai Sarlós István, gyűlés elnöke Országházban Észak-atlanti az Országkedden az fogadta az Közgyűlés küldöttséget, amely Ton Frinking vezetésével, a magyar torvényhozó testület vendégeként hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A megbeszélésen mindkét fél kifejtette: a jelenlegi látogatás hozzá 'árul az álláspontok kölcsönös megismeréséhez, alapot teremthet az eszmecsere folytatásához. A vendegek kérdéseire válaszolva Sarlós István ismertette az Országgyűlés működését, elemezte a Parlament és a kormány kapcsolatait. Kitért arra is, milyen módon kísérik figyelemmel a képviselők a kormányzat külpolitikai tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a törvényhozó testületek közötti párbeszéd — beleértve a különböző társadalmi rendszerű államok parlamentjeinek kapcsolatait — hozzájárulhat a jobb megértéshez, a bizalom légkörének erősítéséhez. Ezt segítheti elő a kis és közepes nagyságú, illetve leiekszámú országok kezdeményező fellépése a nemzetközi fórumokon is. Ugyancsak az Országházban találkozott a küldóttséegel Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, aki a nyílt légkörű megbeszélésen tájékoztatást adott hazánk főbb külpolitikai törekvéseiről, s a nemzetközi élet fontosabb problé-; máit érintve ismertette a magyar álláspontot. Mindenekelőtt az envhüléssel öszszefüggő kérdéseket tekintette át, hangsúlyozva, hogy annak erősítése hazánk külpolitikájának meghatározó törekvése. A nemzetközi életben újra teret nyerő enyhülési folyamat jellemzője a nagyhatalmak, mindenekelőtt a Szovjetunió kezdeményező szerepe. A hetvenes évek végét, a nyolcvanas évek elejét követő lehűlés után ismét felmelegedő nemzetközi légkör új ideológiai és politikai megközelítésekkel is gazdagodott, lgv például a nemzetközi politika fő kérdésévé lépett elő a világbéke megőrzése. A magyar álláspontot tolmácsolva, az államtitkár ezzel kapcsolatban kiemelte annak szükségességét, hogy az államközi kontaktusok építését mindinkább függetlenítsek az ideológiai elemektől. Biztusította a vendegeket arról, hogy hazánk érdekelt nyugati partnereinek stabilitásában, ami nélkülözhetetlen a magyar külpolitika céljainak megvalósításához. A biztonsági kérdések ily módon történő új megközelítése annak felismerését is magában foglalja, hogy a problémákat többé nem lehet szűk nemzeti alapokon megoldani. A katonai, a gazdasági, a politikai és a kulturális szférát egyaránt felölelő komplex kérdéskör közös gondolkodást, együttes kezdeményezéseket igényel. Ezzel összefüggésben Horn Gyula hangsúlyozta a kelet—nyugati kapcsolatok erősítésének jelentőseget, a NATO és a Varsói Szerződés illetve a KGST és a Közös Piac közötti párbeszéd fontosságát Kérdésekre válaszolva a külügyi államtitkár a többi között ismertette hazánk biztonságpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontját, vázolta a szocialista országoknak az összeurópai folyamat elmélyítését szolgáló javaslatait. majd hazánk és a Közös Piac tárgyalásairól elmondta: magvar részről határozottan állást foglalnak a GATT-tagságból következő jogok biztosítása mellett. (MTI) téséröl folyó alapszervezeti viták, a tagkönyvcserét előkészítő beszélgetések, az. ország és a párt előtt álló feladatokról folyó véleménycserék aktivizálták a párt szervezeteit és tagságát. Szóltak arról, hogy az eszmecserék korántsem szorítkoztak a párttagságra, abban reszt vett a pártonkívüliek széles köre is, számos javaslattal gazdagítva a vitát. A demokrácia szélesítését, a nyíltság növelését, a pártmunka mozgalmi jellegének erősítését célzó törekvések kedvező fogadtatásra találtak. Kifejezésre juttatták, hogy a párt áll az élén, és irányítja a gazdasági és társadalmi megújulást szolgáló folyamatokat. A párttagság, a lakosság döntő többsége megértéssel fogadja és vállalja a kibontakozással járó nagyobb terheket — s mint a gazdálkodó egységekben elért eredmények is jelzik —. aktivan vesz részt a feladatok megoldásában. Ugyanakkor aggodalom és eredményeink féltése is jellemzője a közvéleménynek. A megbeszélés résztvevői úgv ítélik meg. hogy a közhangulat helyenként roszszabb. mint a valóságos társadalmi és gazdasági helyzet. Kádár János hasznosnak, gondolatgazdagnak minősítette a — mintegv ötórás — nyílt, őszinte véleménycserét. A jelenlegi helyzetről szólva hangsúlyozta, hogy szocialista épitümunkánk olyan szakaszába jutottunk, amikor a dinamikus társadalmi, gazdasági fejlődés megtorpant. Ebben objektív és szubjektív tényezők egyaránt szerepet játszottak: munkánk fogyatékosságai, a feltételezettnél is kedvezőtlenebb világgazdasági helyzet, a késedelmesen felismert összefüggések, és az azokra való reagálások. Kiemelte, hogy a párt a gazdaságirányítás átalakításával történelmi jelentőségű reformfolyamat élére allt. Az előttünk álló feladatok megoldásának is legfőbb garanciája — elért szocialista vívmányainkra, értékeinkre építve — eszközeink, módszereink megújítása. Fontosnak ítélte, hogy a párt tagsága egységesen, határozottan cselekedjen a kibontakozási program megvalósításáért. Ezzel segíthetjük a társadalom tagjainak, a közösségeknek és egész népünknek boldogulását. Befejezésül szólt a .szocialista építőmunka nemzetközi feltételeiről, kiemelve, hogy a Szovjetunióban, a szocialista országok többségében kibontakozó megújulási folyamatok kedvezőbb feltételeket teremtenek a hazai építömunkához. Az MSZMP főtitkára a munkaértekezlet befejezése után visszautazott Budapestre. Grósz Károly V«s megyében Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden Vas megyébe látogatott. Kétnaposra • tervezett munkaprogramjának első állomásaként délután — Horváth Miklósnak, a megyei pártbizottság első titkárának és Bors Zoltánnak, a megyei tanács elnökének társaságában — a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár épülő szentgotthárdi üzemét kereste fel. A kormány elnökét Horváth Ede vezérigazgató tájékoztatta arról, hogy a vidék foglalkoztatási gondjain is enyhítő üzemben nyáron már megkezdődik a termelés, mezőgazdasági gépek készülnek majd itt. Az ismerkedés Szentgotthárddal, lakóinak életével a városi pártbizottságon folytatódott Grósz Károlyt Mathé Endre első titkár informálta a város és az azt körülvevő 14 kisközség fejlődéséről, a politikai munka tapasztalatairól, a gazdálkodás körülményeiről, s külön szólt az itt élő három nemzetiség — magyarok. szlovének és németek — hármon i k us egyu 11 éléséről, a nemzetiségi kultúra megőrzéséért tett erőfeszítésekről. Ez utóbbi fontosságát erősítette meg az addig látottakra, hallottakra reagálva Grósz Károly is, kiemelve, hogy nemzetiségi politikánk csak akkor őrzi meg hitelét, példamutató jellegét, ha következetesen megvalósul a mindennapok gyakorlatában is. Grósz Károly ma, szerdán a megye ipari, szociális és idegenforgalmi létesítményeivel ismerkedik, s részt vesz a megyei partaktíva ülésén. Együttműködés A szövetkezetek és a bankrendszerek együttműködéséről rendezett vitát kedden, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének szövetkezetpolitikai albizottsága. Aligha adódnának gondok, ha a szövetkezetek önálló kereskedelmi bankkal rendelkeznének. A vita résztvevői szerint két megoldás adódik: lehetőség van arra, hogy a már meglevő Ipari Fejlesztési Bank. a Mezőbank és a Konsuminvest közreműködésével egységes kereskedelmi bankrendszert alakítsanak ki, amelyek vidéki hálózatát a takarékszövetkezetekkel együttműködve teremthetnék meg. A másik lehetőség: önálló szövetkezeti kereskedelmi bank létrehozása.