Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

Szerda, 1988. március 9. 5 Lódzi szakszervezeti delegáció Háromnapos tapasztalat­cserére lengye] szakszer­vezeti delegáció érkezett Szegedre. Maria Jasiczcket, a pedagógus-szakszervezet lódzi területi bizottságának titkárát, Krzysztof Basz­czynskit, a pedagógus-szak­szervezet lódzi kerületének elnökét és Ryszard Mali­novszkit, a lódzi kerület el­nökhelyetlesét tegnap, ked­den fogadta Ágoston József, az szmt vezető titkára és Fabula Andrásné, a Peda­gógusok Szakszervezetének megyebizottsági titkára. Ma, szerdán arra is nyilik lehetőség, hogy találkozza­nak Sárdi Lajossal, a Pe­dagógusok Szakszervezete központi vezetőségének tit­kárával. Elhunyt Dirner Zoltán Életének 115. évében, hosszú betegség után el­hunyt Dirner Zoltán tan­székvezető egyetemi tanár, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi - Egyetem Gyógyszerhatástani Intéze­tének nyugalmazott igazga­tója. 1903. augusztus l-jén Kassán született, ahol zépiskoláit végezte. Buda­pesten kezdte, majd Szege­den folytatta medikustanul­mányait, melynek befejez­te vei 1927-ben avatták or­vosdoktorrá. Szolgálatát az egyetemen az Altalános Kórtani Intézetben kezdte, majd néhány hónap múl­tán a Gyógyszertani Inté­zetben folytatta. Ebben az intézetben eltöltött 30 év után, 1958-ban, az akkor megalakuló gyógyszerész­tudományi kar negyedik szervezeti egységeként fel­állított Gyógyszerhatástani Intézet vezetésére kapott megbízást. Ezt az intézetet vezette egészen 1973-ban Értékmentők vagy áldozatok? A z emberek többsége irtózik a másságtól. Aki a sorból kilóg, bízvást ellenérzést vált ki a tö­megbe simuíókból, vagy legalábbis rácsodálko­zást. Valahogy így vagyunk mostanság a nagy csalá­dokkal. A háromnál több gyereket tisztességgel ne­velő és ráadásul harmóniában elő szülök, gyerekek már-már gyanúsak. Az egyik végletes vélemény sze­rint áldozati bárányok, a másik megítélés értelmében a valóság talajától messze elrugaszkodott őrültek. Miért is? Mert elszoktunk attól, hogy élnek még e hazában olyanok, akik mindenféle nehézség ellenére, életük legfőbb értelmét és értékét abban látják, hogy a fogyatkozó nemzetnek becsületes, — a mutatott pél­da okán — családszerető embereket adjanak. Ma — «/. egykék, és a „legfeljebb csak kettőt akarok" vilá­gában — valóban norrriaszegő magatartás négy, vagy — uram bocsá' — ennél több utódot nevelni. Az el­lenérzések másik oka pedig az általánosítás, misze­rint manapság csak a társadalom perifériáján élő, utódokat csak nemző és nem nevelő nagy családok­kal egy kalap «dalt emlegetjük azokat, akik szamara tényleg a legszentebb ügy a gyermekek vállalása, becsületes, dolgos életre vezetése, a család összetar­tozásának. mint sor.shatározó értéknek a megmuta­tása. Tavaly júniusban Győrött, Fami fantázianéven alakult az országban elsőként egyosü» :. a nagycsalá­dosok egységbe tömörítésére. Ezt követte u budapesti székhelyű Nagycsaládosok Országos Egyesülete. A hét végén tartja alakuló ülését a szegedi csoport. Szer­vezőjétől. Balogh Elemértől, a JATE jogi karának ta­nársegédjétől — aki természetesen maga is hamaro­san már húrom gyermeket nevelő apa lesz — kér­tünk tájékoztatást. Jogilag független, önálló felelősséggel és költség­vetéssel rendelkező egyesület a szegedi, amelynek rendes tagja lehet minden, három vagy ennél több gyermeket nevelő magyar állampolgár, valamint azok az idős emberek, akik már felneveltek és útjára bo­csátották gyermekeiket. Az idősebb korosztály mun­kájára kivált számítanak, tapasztalataik okán. No meg azért is. mert az egyesület ügyes-bajos dolgai ­nek intézésében a több szabadidővel rendelkező nyug­díjasok igen sokat segíthetnének. A pártolótagságnak nincsenek formai feltételei. Intézmények, vállalatok pártfogását éppoly szívesen veszik, mint a magánemberekét. Elsősorban nem anyagi támogatást várnak tőlük. Példának okáért most, a kezdet kezdetén, örülnének, ha üres raktár­helyiséget ajánlana valaki a már gyűlő gyermekruhák elhelyezésére. A tagsági díj első hallásra .soknak tű­nik, évi 500 forint. Ha gyorsan hozzátesszük, hogy részletben fizethető, már korántsem oly riasztó, s ha sorra vesszük az egyesület tervezett szolgáltatásait, akkor a tagdíj nyereséges „befektetés". A szolgáltatások ugyanis valóságos, kézzelfogható segítséget kívánnak nyújtani a szerényebb anyagi körülmények között élő nagy családoknak Egyelőre még csak tervekről van szó. a megvalósítás sikere függ a társadalom — konkrétan:, az intézmények, vállalatok — megértésétől, segítőkészségétől. Az egye­sületi tagok számára .szeretnék kiharcolni az olcsóbb utazást a tömegközlekedési eszközökön, mérsékeltebb jegyárakat a strandbelépők esetében Keresik a lehe­tőségét soeciális, nagy autók elfogadható áron törté­nő vásárlásának. Ingyenes jogsegélyszolgálat, tejjeey, a cukorgyáraktól nagy tételben vásárolt, olcsóbb cu­kor, használt gyermekruha -cipő, -játék — egyelőre ennvi szereoel a szolgáltatások listáján, amely menet­közben nyilván bővül. E z az egyesület, persze, korántsem szolgáltató szö­vetkezet. Érdemi munkája jószerével pénzben ki sem fejezhető. Az értékmentés, amit felvál­lal, fillérekre át nem számolható. Miféle értékeket akar újra felmutatni, avagy inkább visszahozni? Az anyaság presztízsét, a legszebb női hivatás és ..mun­kakór" megbecsülését, az anyagi nehézségek ellenére is jól működő a több gyermek tisztességes nevelésé­re vállalkozó családmodellt. Példái kíván mutatni egy olyan korban, amikor a család működési zavara: okán félelmetes mereteket ölt a deviancia, és amikor az emancipáció jeligéje alatt a nőket férfiaknak ne­velik, megfeledkezve a fő küldetésükről Kalocsai Katalin bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Amikor átvette a Gyógyszerhatástani Inté­zet vezetését,- az egészség­ügyi miniszter egyidejűleg húrom évre megbízta az új gyógyszerésztudományi kar vezetésével is, így ő lett a kar első dékánja. 1937-ben szerezte meg az egyetemi magántanári ké­pesítést, és a bécsi Collegi­um Hungaricum ösztöndíja­saként egy évet töltött az ottani egyetem kolloidké­miai intézetében. Orvosok és gyógyszerészek százait tanította hosszú, munkás élete során, nemcsak a gyógyszerek hatásainak is­meretére, hanem a tudo­mányos gondolkodásra, a szenvedő emberek szerete­tére. Boldogok lehetnek a tanítványok, akik Dirner Zoltán gondolatain nevel­kedtek, az ő humanitását és tudományos igényességét hordozzák magukban, s ezzel őrzik meg a síron túl is élő emlékét. Díjátadások Kedden .Debrecenben ki­osztották a Magyar Tudo­mányos Akadémia Debre­ceni Atommagkutató Inté­zetének pályadíjait. Az Atomki már hagyománysze­rü pályázatára az idén minden korábbinál többen neveztek be: nyolc megye 29 középiskolájából 116 di­ák készített dolgozatot, s ez éppen duplája a tavalyi­nak. A „Fizikai módszerek al­kalmazása az élettani kí­sérletekben" című témakör­ben az első díjat Uray Iván, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumának negyedikese nyerte. Máso­dik és harmadik dijat — megosztva — hármat—hár­mat adtak ki. „A fizika szerepe az or­vostudományban es az or­vosi gyakorlatban" témakör első diját Ozsváth Szilvia, a Jászapáti Mészáros Lő­rinc Gimnázium másodiko­sa szerezte meg. A válságágazat szalagavatója Egyik jónevű szegedi gim­náziumunk háziünnepsége házibotránytól lett hangos. Az. történt ugyanis, hogy a n egyed i k esek szalaga va tó ceremóniáján, amikor a vég­zősök képviselője a szónoki emelvényre lépett, s min­denki fölkészült, hogy ugyanazokat a frázisokat fogja majd hallani, mint ez szokásos évtizedek óta, a vart csiszolt fordulatok he­lyett érdes, göcsörtös mon­datok követték egymást. Ar­ról, hogy az alma mater nem a boldogság, a felhőtlen is­meretgyarapítás konfliktu­soktól mentes otthona volt, Arról, hogy a tanárok közül sokan nem érdemelték ki a diákok elismerését és hálá­ját sem. Hogy mást vártak, mást szerettek volna kapni, és mást nyújtani önálló vé­leményformálásban, a meg­tanultak visszaadásában, köl­csönös megértésben ... Hogy ez az oktatás nem az az ok­tatás, amelyről annyit szó­nokoltak, és szónokolnak, s amelyet várlak. Az történt ugyanis, hogy a fiatalember a tanári se­gédlettel, vagy mondhatnánk felügyelettel megírt ünnepi beszédet a zsebében hagyva, saját véleményét mondta el a tanintézet teljes nyilvá­nossága előtt. Micsoda skandalum!... A tantestület egy ilyen esetet követően persze a teljes megosztottság képét mutatja. Bizonyos vezetői körök és a szimpatizánsok természetesen fölháborod­nak. Arcpirítónak, sértőnek, megtorlani szükségesnek vé­lik, sőt követelik a nyilvá­nos inzultust. Arcukba vá­gott kesztyűnek, nyers pi­maszságnak értékejik az esetet, s nem restek emlé­keztetni arra, hogy a diák mar tobb esetben kitűnt ki­rívó magatartásával, tekin­télyt nem tisztelő megnyil­vánulásaival. És már szer­veznék is a fegyelmi bizott­ságot, mely az újabbkori Nyilas Misi ügyét a rend és a közfegyelem megóvásának érdekében a klasszikus módszerekkel kívánna leren­dezni. A másik csoport az el­lenzéké. Azoké a tanároké, akik nem (nagyon) ütköznek meg azon, ha a kollektív "irka-falon" olyan diák-fel­iratokat is találnak, amelyek kérdőjeleket biggyesztenek társadalmi berendezkedé­sünk hirdetett alapelvei mellé is. Mert azt vallják, jobb ha a fiatalok kérdései nyilvánosságot kapnak, mintha cenzúrázzák a gon­dolatokat .. . Azoké a neve­lőké, akik párbeszédet hir­detnek értékválságos éveink­ben a legérzékenyebb, legnyitottabb nemzedékkel abban a hitben, hogy nem­csak a hivatalok által kiépí­tett mederben folyhat gon­dolatcsere tanár és diák kö­zött ... Azoké a pedagóguso­ké, akik unos-untalan párt­jukat fogják a pártütőknek, meggátolva olykor-olykor a fegyelmi megtorlásokat is. Azután van még a tantes­tület tagjainak egy harma­dik csoportja, azoké, akik lelkiismereti válságként élik át, hogy egy évfolyam kép­viselője nem hálatelt szívvel gondol arra az életpálya­szakaszra, amelyet irányítá­suk alatt töltött el. .. Hiszen ők mindent megtettek, amit i degre n dszerük töl, társada 1 m i helyzetüktől és az államilag előírt tantervi kötöttségektől engedélyezett lehetőségeiktől tellett. Hiszen tudásuk, igye­kezetük legjavát igyekeztek nyújtani óráról órára. Hol vétették el, mit hibáztak?... — kérdezik ők valóságos, őszinte belső válságban. És ez a válság nemcsak egyéni válságuk, hanem az egész oktatásügyé. IVJertjiugy a magyar .okta­tás1 ügye nem szakfíhatö ki­társadalmunk teljességéből. Amikor a fiatalember bo't­rányt és önvizsgálatot egy­ként indukáló spontán sza­vai kopogtak a tornaterem hirtelen elcsöndesült falai között, már az utcán volt a Heti Világgazdaság friss száma, amelyben egv cikk a magyar iskolaügyet, „a ma­gyar társadalom egyik legré­gebbi és legnehezebben ke­zelhető válságágazataként" aposztrofálta. Az ott olvas­ható interjú alanya egy olyan alternatív gimnáziu­mot kíván létrehozni, ame­lyet önigazgató testület irá­nyít, a tantárgyak összetéte­lét és a tananyagot a peda­gógusközösség határozza meg. A Hagyományostól eltérő, sőt a jelenlegi, tervutasításos jellegű, porosz mintájú ok­tatási gyakorlattal dacoló tervezett gimnázium felte­hetően csak magányos sziget lesz a ha/.ai oktatásügy re­formoktól csak a felszínen barázdált tengerében. Ugyanakkor példát szolgál­tathat az olyan oktatási in­tézmények hasznosságára, amelyben a pedagógusok nagykorúsítás« egyesül a diákság elképzeléseivel arról a világról, amelyben elni és munkálkodni fog majdan. Ahol a tanulói es pedagógu­si önkormányzat nem for­mális, de a tanár-diák bi­zalmi viszony alapvetően meghatározó tényezővé vá­lik. A legitimációs válság ki­fejezése az utóbbi években tűnt föl a magyar szocioló­giai, politológiai szakcikkek mondataiban. A köztudat sok esetben nem is tud mit kezdeni vele. Nos, itt egy eleven, élő példa rá, a sza­lagavató ünnepség derűs hangulatában fölhangzó jel, figyelmeztetés. A kérdőjele­ket, egyetemeken és közép­iskolákban, mind markán­sabban megfogalmazzák a fiatalok,™"s egyre tobb helyen mar nemcsak a sikerültebb osztályfőnöki órákon, szemi­náriumokon. A kérdésre pe­dig válaszolni kell, s nem­csak szavakban, hanem a válságágazat „kibontakozási programjának" mielőbbi megvalósításával is. I'avlovits Miklós Zenei naptár Amerikai zene a Nemzetiben Szimfonikus koncertjeink megszokott — klasszikus, ro­mantikus, kevés 20. századi — zenei étrendjét kellemesen meglepő frissességgel üdítet­te a hétfői Gershwin— Bernstein est a Szegedi Nem­zeti Színházban. Valójában igen nehéz feladatra vállal­kozott a Szegedi Szimfoni­kus Zenekar, élén Cser Mik­lóssal, hiszen egy tőlük meg­lehetősen távol álló stílus­ban. illetve ebben előadói ru­tinnal nem rendelkezvén kellett pódiumra vinniük Gershwin és Bernstein mű­veit. Ezt, s főként a muzsiku­sok igényes játszanivalóját szem előtt tartva, nem val­lottak szégyent az előadók. A zenekari koncertdirigensként ritkán hallható Cser Miklós — jómagam is most találkoz­tam vele először ilyen minő­ségben — igen jó kvalitású karmesterként mutatkozott be. Biztos kezű, határozott, tiszta, világos mozdulatai vannak, kellő temperamen­tum s lendület, biztos ritmus és arányos, jó formaérzék uralja zenei elképzeléseit.. Azonban Gershwin Egy amerikai Párizsban című kompozíciójának, és kevés­bé ugyan, de a Bernstein­műveknek is — Candide nyi­tány és West Side Story szvit — kissé egysíkúra sikerült az előadása, azaz éppen azok a fűszerek hiányoztak, illetve volt belőlük kevés, amelyek megadjak a pikantériáját, ízét. zamatát. Tisztességes nekifeszüléssel álltak a fel­adathoz. A gershwini, illet­ve bernsteini kibővített, mondhatni mamut szimfoni­kus zenekar dirigálásakor azonban inkább a nagyobb egységek, felületek határo­zott megmintázására, ritmus­ban, színben, karakterben, bölcs súlypontozással ugyan, csupán a lényegesebbeknek véltek ízesebb megvalósítá­sára törekedett, ám sok szel­lemes hangsúlybeli effektus, dzsesszes elemek, ritmusjá­ték, dinamikai, s megformá­lásbei i részletfinomságnyi ötlet maradt matt, s közöm­bös. Például a West Side Story megkomponálásakor a zenei anyaggal való vívódásairól így ír naplójában Bernstein: „A fő probléma: végigegyen­súlyozni az opera és a Brod­way, a realizmus és a költé­szet, a balett és a »csak tánc-«, az elvont és a tema­tikus között." Ez a kötéltánc­művészet viszont bravúrosan valósult meg a musicalben, s a mü előadása is csak akkor szikrázóan izgalmas és szug­gesztív, ha ez a sokarcúsága „láthatóvá" válik. S a musi­calhez, illetve előadói stílu­sához — amely szintén Bernstein szavai nyomán a művészetnek az az ága, amely amerikai eredetű, a leginkább megfelel nyelvük­nek. ritmusuknak, magatar­tásuknak. életformájuknak — idomulni, főként koncert­pódiumon. amikor sem lát­vány, sem cselekmény nem vonja el a hallgató figyelmét a zenei anvagtól. s annak eu­rópai lelkülettel az amerikai világát hűen visszaadni, is­métlem kellő előadói gyakor­lat lehetősége nélkül, rend­kívül nehéz feladat. Ráadá­sul Bernstein adekvát diri­gálásával lemezeken is hoz­záférhetőek a koncerten hal­lott művek, s ha még a hall­gatónak — mint jómagam­nak is — olyan nagy szeren­cséje volt, hogy Bernsteint élőben láthatta és hallhatta, mikor saját műveit dirigál­ja, akkor kikerülhetetlen, hogy ezen interpretációs ideához mérjünk. Az est szólistája Gershwin F-dúr zongoraversenyének magánszólamában Fellegi Ádám volt. A hálás zenei anyagot nagy kedvvel és odaadással szólaltatta meg, s a közönség lelkes fogadta­tását ráadásokkal, remek Gershwin-zongoradarabok­kal viszonozta. Berényi Bogáta Milyen a közérzetünk? A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság az év első leiében 9 megyére kiterje­dő vizsgálaton méri fel, miként valósultak meg a gyakorlatban a lakosság életkörülményeinek, közér­zetének javítását szolgáló központi intézkedések, a különböző szintű területi tanácsok, intézmények, vál­lalatok. illetve szövetkezé­tek hogyan segítették e döntések valóra váltását. A vizsgálat elsősorban a foglalkoztatással, a szociális és az egészségügyi ellátás­sal, a kommunális szolgál­tatásokkal, valamint a la­kosság és a tanácsok kap­csolatával összefüggő kér­désekre terjed ki. A népi ellenőrök többek között ér­tékelik a munkaerő-koz­vetitő irodák, a munkaügyi információs szolgálatok mű­ködési tapasztalatait, a fia­tal pályakezdők, munkavál­lalók elhelyezkedési lehető­ségeit. flz MTV elnöke Szegeden Munkalátogatást tett teg­nap Szegeden Bereczky Gyu­la, a Magyar Televízió elnö­ke. Délelőtt a megyei párt­székházban találkozott és megbeszélést folytatott ak­tuális tájékoztatáspolitikai kérdésekről Szabó Sándorral, a megyei pártbizottság első titkárával. Kora délután az MTV Szegedi Körzeti Stúdió­ban Regös Sándor stúdióve­zetővel és Juhász Imrével, a pártalapszervezet titkárával tanácskozott Bereczky Gyu­la. A munkamegbeszélésen szóba kerültek a stúdió kol­lektívája által jelenleg ké­szülő műsorok, a technikai felszereltség további korsze­rűsítési lehetőségei, és mus aktuális gondok megoldása' is * i '

Next

/
Thumbnails
Contents