Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

Kedd, 1988. március 8. 5 Trianoni vágástechnika a Rádiófigyelő Négy történész részvételével kétrészes beszélgetés hangzik el a Kossuth adón, a huszadik századi magyar történelmet oly drasztikusan meghatározó, vérlázító diktátumról — Trianonról. (Az első részt február 18-án, csütörtökön, a másodikat múlt héten szerdán este sugározták. Hogy miért kellett ilyen, viszonylag hosszú időnek eltelnie, a két, szervesen összetartozó — egyenként csak negyvennegyven perces — eszmecsererész között, rejtély. De hagyjuk.) A téma, ki vonná kétségbe, legizgalmasabb, legtanulságosabb közös históriai gondoikodnivalóink egyike. Az egész ügyet még külön vonzóvá teszi, hogy — nem akármilyen dicsőséget, elismerést jelent a város szellemi életének — szegedi meghívott is akad a részt vevő szakemberek között, hiszen Litván György, L. Nagy Zsuzsa és Ormos Mária társaságában Raffay Ernő, a JATE oktatója is örömmel fedezhető föl a közreműködők sorában. Azután az ember figyelni kezd, és kénytelen konstatálni, hogy az a sajátságosan barbár, legújabbkori nyomorúságunkat oly nagymértékben meghatározó vágástechnika, ami a trianoni magyarság-letaglózást jellemzi — különleges változatban, „apróban", műsorszerkesztési, aránytévesztési területeken szintúgy fölfedezhető, vagyis továbbélő és ekképpen meghatározó jelenség. Nem lévén szakember, nulmánygyűjtemény szerző nem vonhatom kétségbe a jét, ha most ennyire nem neves specialisták hozzászó- hagyják szóhoz jutni? Netán lásainak súlyát, érveit igaz- akkor nem kéne meghívni ságértékét, hírük-nevük által végtére is hulljon a férgese (is) meghatározott térnyerő- — ám ekkor végre, nagy süket a beszélgetésben. Am nehezen fény gyulladt bete amint a trianoni békeszerződés létrejöttét vizsgáló első rész után az országcsonkítás hatásait, következmégesen gyanakvó, minden bizonnyal bűnösen elfogult agyamban. Az ok nyilván kimondatlan, ám — lám nyeit vizsgáló másodikat csak gondolkodni kell — jól hallgattam — bocsáttassák megsejthető, közvetve érzémeg ennyi lokáálpatrióta keltetett „ellen-jelenlét" téelfogultság — legjobban nyében van. Abban, hogy mégiscsak Raffay Ernő meg- tán éppen eme eljárás jó szólalását vártam. Mindhiá- voltából ismerik el az orszába. Telt-múlt az idő, beszélt gos hírűvé lett szegedi tudós Ormos Mária, azután Litván érdemeit: ritkán szólhat, vi György, majd megint Ormos szont így annál nagyobb súMaria — ö különösen ele- lya lehet a szavának, ügyemében volt —, L. Nagy Zsu- bár. (Ha vesszük, hogy az ő zsa, újra Litván György, mondatával fejeződött be Raffay nem. Mikor végre, nagy sokára, majdhogynem örökkévalóságnak tűnő várakozás után nagy nehezen szóhoz jutott, két, azaz kettő beszélgetés, ráadásnak az az elégtételünk is meglehet, hogy ugye, mégiscsak övé volt az utolsó szó. Az meg, hogy addig alig valami mondatot mondott, jól érzé- nyilván elégedetlenkedő ok kelhetően nem önszántából vetetlenkedés, túlzó lokál — majd minden folytatódott patrióta hőbörgés, meg minúgy, miként korábban. Valamirevaló tömegkommunikáció-kritikus kezdeti, tétova, csodálkozgatások után réges-rég lemondott mar arról, hogy a műsorszerkesztés rejtelmeiben akár csak futólag is belelásson, most mindenesetre már-már azon kezdtem merengeni, mire vajon a különös kegy, hogy meghívják a napok alatt elfogyott — és rövid idő alatt szinte az den.) A módszer, bevallom, ki sértetiesen emlékeztet egy másik — az eredeti trianoni vágástechnikára. Végtére is — hallottuk —, a románok Trianon után elégedetlenségüknek adtak hangot bizonyos vágástechnikai elégtelenségek, hiányosságok miatt, hiszen az 1916-os titkos szerződés egészen a Tiszáig ígérte nekik Kelet-Magyaregesz magyar kulturális saj- orfza^° a ma«Va" tóban a szenzációnak kijáró r"k Jartak 'ol. hangoztattak, méltatásban részesült - Er- Mlnt most Raffay Ern°dély 1918—19-ben című ta- D. L. Q Képernyő Szinte kísérteties, hogy az elmúlt héten négy alkalommal volt dolgom a pelenkázóval, kicsi polcrendszerrel kombinált babaággyal. Először akkor, amikor a szegedi Domus emeleti kínálatában fölfedeztem az otthonról jól ismert portéka áruházi mását, s rajta a cédulát, melyről kiderült: tavaly november óta több mint háromszorosára emelkedett az ára. Ez a döbbenettel párosuló randevú késztetett arra, hogy tüzetesen megvizsgáljam egyre mozgékonyabb elsőszülött fiam ágyát, melyet a pontos összeszerelési útmutató híján annak idején a sógornőmmel közös bölcsesség alapján — no meg idegrendszerünk további elrongyolódása árán — eszkábáltunk össze. Alighogy végeztem a meglazult csavarok rendszabályozásával, a televízió Új reflektor magazinjában láthattam, hogy e fiatal, friss szemléletű műsor készítőit is erősen izgatja a babaágy, no meg a gyerekholmik árképzése. Ekkor már éreztem, hogy egy nagy, jelen idejű, nemzeti dráma részese vagyok, egy olyan műé. melyben a — közép-európai irodalmi szabályok szerint — az egyéni és a közösségi összefonódik. Magyarán nemzeti nyomorként élhetem át a sajátomat, tudományosan szólva: általánosként az egyedit, entellektüel eleganciával fogalmazva: a csoportosra vetítve a partikulárist. S hogy nehogy elfeledkezzem erről az élményről. a pénteki Ablakban a mind szárnyalóbb — és egyre szimpatikusabb — Déri te már olyan volt, mint r.ondók — kissé variált asztal nesen mögül, hanem egyea katedráról szólna, visszatérő motívuma, hisz az ám a témaválasztás annyira Uj reflektor magazinban e a könyörtelen valóságföltámagas ár és a kicsiny alap- rásra koncentrál, hogy kényanyag között feszülő ellent- telen vagyok elfogadni ezt a mondás egy kereskedelmi al- „jezsuita-nevelötanárí" elkalmazott szájából ekként járást. Ilkei műsorai ugyanfogalmaztatott meg: „Egy is — hála kitűnő, a szakma jóképű asztalos, bicskával, romlatlanjait fölsorakoztató egy nap alatt kifaragja." munkatársainak — pontosak, Talán magánügy, de ki- tényszerűek, igazságpártiak, mondatja velem egy belső Eme legutóbbi adásukban kényszer, hogy ettől a bics- például egy tönkrement főkás mondattól jött meg a városi építőipari vállalat új kedvem arra, hogy végigbön- vezetőjével készítettek begésszem: mit is írtam főn- szélgetést. Az előd egymillitebb? Megmondom őszintén, árdos veszteséget produkált, hogy fölháborítóan kedélyes- ám állami kitüntetéssel tánek tartom magam. Irodalmi vozhatott. Nálunk ez — nézés zene fogásokról, toposzok- zünk mélyen a tükörbe — ról fecsegek, amikor elszánt- mindennapi cinizmusunk nak és dühösnek kellene len- egyik eleme: a Mór nem tette nem, hisz szó szerint tart- meg ugyan a kötelességét, de hatatlan, hogy egy átlagma- mehet, az újságíró pedig nem gyár átlagfizetésébe kerül az kérdez erről, mert nem ez egyetlen korszerű — bár nem az érdeké. A „reflektoros" kimondottan tartós — baba- kolléga azonban rákérdez: ágy. hogy lehet ez? A válasz Ezt az érzelmi váltást leg- olyan, mintha vissza akarnáinkább az elkövetkezendő nak bújtatni a babaágyba. A mondandó indokolja. Ugyan- nyilatkozó félrebeszél, ez is azt szeretném kijelenteni, azonnal kiderül. Az is. hogy hogy az Ilkei Csaba vezette a babaágy már túl sokba keÜj reflektor magazin — a rült nekünk . . . külpolitikai műsorok mellett Azért ajánlom flgvelmük— az egyetlen, amely állán- be ezt a kitűnő riportműsort, dó magas szinvonalat, ko- mert sajnos nem sueároztamoly szerkesztői koncepciót tik olyan „nézett időpontés egységes riporteri mód- ban", mint például a Laszlo szert képes fölmutatni. S Kish-t fölvonultató Tetthely. mert belpolitikával. legjel- vagy az operettek sokszínű lemzőbb gondjainkkal foglal- forgatagát valósághűen ábrá kőzik, méltán léphet föl a Panoráma és a Baló György vezette műsorok mellé, tehát a legjobbak közé. Erről a műsorról azért sem lehet az irónia „eitéskönnyítő" módszerével élve értekezni. mert a főszerkesztőie zoló Montmartre-i ibolya. Dlusztus Imre Ofelia levele Dániából Mennyi különös esetet produkál az élet. Az utoboi években több alkalommal — más-más apropóból, Szent-Györgyi Albert kap• csán. Pierre Székely szoborterve ürügyén stb. — írtam a Szegedi Egyetemi Színjátszó Társaság 1941. április 1-jei Hamlet-előadásáról, melyet a Shakespeare-dráma szegedi bemutatójának 100. évfordulójára állított színpadra ifj. Horváth István. A cikkeket egyik olvasónk, özv. Gábor Jánosné elküldte Dániában élő barátnőjének, Eva Larsennek, aki nem más, mint Tárnok Éva, s az említett Hamlet-produkcióban Ofélia szerepét játszotta. írtam a Hörningben élő asszonynak, s kértem, válaszoljon néhány kérdésemre, elevenítse föl szegedi diákéveit, emlékezzen a különös Hamlet történetére. A válasz nem váratott sokáig. Éva asszony levélben írta meg érdekes mondandóját. Levelének részleteit motst az egykori történet dokumentumtöredékeivel adom közre. I A szegedi egyetem új diákszervezetének 1940. december 13-ai alakuló ülésén Szent-Györgyi Albert rektor többek között a következőket mondotta: „öntudatos diákságot szeretnék, amely helyet kaphat az egyetem vezetésében, amely felelősségteljes emberré tudja nevelni magát, amely egyéniséggé válhat... Művelt, gerinces, egész ember legyen, mert a korunk hibája, hogy nem embert, hanem tömeget nevel, amelyet egy jelszóval bármilyen irányba el lehet téríteni és fel lehet használni ..." Résalet a levélből: „Az egyetem kémiai fakultásán tanultam. A mi életünket erősen szabályozták áz egyetem törvényei. Rendkívüli alapos munka folyt, az emberek megítélése a félévi vizsgákon, az ott elért eredményeken nyugodott." A Hamlet-előadásról nyilatkozta Szent-Györgyi Albert az Üj Idők riporterének: „A mi Hamlet-előadásunk nem egyszerű mükedvelősdi játék. Itt arról van szó, hogy egy csoport fiattalember összeállt, megtanult önzetlenül, önként vállalt fegyelemmel működni. A saját felelősségére végzett közös munka a legjobb nevelője a fiatal léleknek. Az ilyen munka neveli Emberré az embert ... Nemcsak önzetlenül, de őszinte lelkesedéssel álltam az ifjúság mellé, minden segítséget megadtam nekik, hogy ezt a munkát minél jobban, frissebben, lelkesebben végezhessék ... A Hamlet előadásában részt vevő diákok lelkükben olyan értékeket fognak az egyetemről magukkal vinni, amiyet semmiféle katedrai előadás nem tud nekik nyújtani..." Részlet a levélből: „Hogy a színjátszó körben miért éppen Shakespeare Hamletjére esett a választás, nem tudóim. Ugy emlekszem, a gondolat a főiskolán fogalmazódott meg. Ha nem csalódom, Sik Sándor költőprofesszor volt a gondolat szülőatyja, de ezt az akkori rektorunk, Szent-Györgyi Albert magáévá tette, s ő vitte győzelemre. Rengeteg próbát tartottunk, mindannyian nagyon beleéltük magunkat szerepeinkbe. A próbák legtöbbször esténként kezdődtek, s nem volt ritka, hogy éjfélig tartottak. Ifi. Horváth István szinte megszállottan dolgozott, lelkesedése minket is felgyújtott. Nemrégen érkezett haza Angliából, ahol már szerzett rendezői tapasztalatokat. Ha nem csal az emlékezetem, a Faustban Lucifert is alakította. SzentGyörgyi is ott volt minden próbán. szinte gyermeki buzgalommal szurkolt nekünk." A bemutatóról így írt a Délmagyarország kritikusa: „A dramaturgiai felfogás és változás kétségtelenül merész,. Jjqr. hasznosságát Hamlet egyéni tragédiájának világosabb bemutatásával nem lehet megtagadni tőle." Résálet a levélből: „A bemutató hatalmas sikert aratott. A színház zsúfolásig megtelt. Sajnos, Szegeden csak kétszer adtuk elö a darabot, aztán más városokban is játszani akartuk. Bemutattuk Kolozsvárott, de aztán valamiért letiltották, a további előadásokból nem lett semmi." A Hamlet próbái alatt szerelem szövődött a rendező ifj. Horváth István és a Hamlet anyját játszó vegyészhallgató, Tóth Kata között. A harmadik zsidótörvény a reformátusnak született ifj. Horváth Istvánt zsidónak minősítette, s a jobboldali eszmékkel rokonszenvező Tóth szülők nem nézték jó szemmel a fiatalok házassági szándékát. Valószínűleg ők is ki látástalannak tekintették sorsukat a háborús viszonyok között. 1941. október 17-én Horlay István és feleségeként jelentkeztek be a budapesti Carlton -Szállóba, mint színészek. A Pesti Hírlap 1941. október 22-ei száma ezt írta: „Miután szombaton egész nap nem jelentkeztek, és mivel többszöri kopogtatásra sem kaptak választ, a zárat pótkulccsal kinyitották, bementek a szobába. Megdöbbenve látták, hogy a férfi és a nő mozdulatlanul fekszik az ágyban. Kihívták a mentőket, de azok már nem segíthettek rajluk. Mindketten halottak voltak." Részlet a levelből ..Tóth Katát még a gy' rmek erekből ismertem. A l <'¿elünkben laktak, húgával együtt jártunk a katolikus elemi iskolába. Igen sokszor találkoztunk, beszélgettünk, később is jó barátságban voltunk. A mi korosztályunkat nagyon megvámolta a sors. István és Kata borzasztó és tragikus halála csak a kezdet volt. Azok közül a szegedi egyetemisták közül, akik tagjai voltak a színjátszó körnek, és szereplői a Hamletnek, egy elesett a háborúban, mint partizán: egy másikat megölte szobatársa, mert nem volt hajlandó a homoszexuális kapcsolatra; az egyik lányt egy betörő lelőtte, majdnem belehalt. En Dániába kerültem,' s egy autóbaleset következtében nyomc'rék lettem. Itt semmi kézzelfogható emlékem nincs erre az időre vonatkozóan. Nincs fényképem, kéziratom, plakátom, mely erre az időszakra emlékeztetne. Gondolatban sem foglalkozom a múlttal. Ofélia eltűnt, ami elmúlt, elmúlt." Nekünk, utódoknak viszont kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. Írásokkal, szobrokkal, dokumentumokkal. Hamlet és Ofélia nem tűnhet el. Tandi Lajos Bognár Rezső köszöntése Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, hétfőn az Országházban a testület nevében 75. születésnapja alkalmából köszöntötte Bognár Rezső Kossuth-díjas akadémikust, az Elnöki Tanács tagját. Az ünnepségen jelen volt Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Sarlóé István, az Országgyűlés elnöke ugyancsak hétfőn, a Parlament nevében köszöntötte a 75 esztendős Bognár Rezsőt. (MTI) János erről az ágyról mond- szigorú, mosolytalan ember, ta. hogv ..kirágom a fogam- Néha az az érzésem, hogy limai a fából". kei talán túlzóan professzoEz a megfogalmazás szin- ros, mintha nem is a tanári Népi játékok, táncok Az elmúlt hétvégén tizenhárom csoport részvételével az ifjúsági házban népi játékokat és néptáncokat bemutató közösségek versenyét rendezte meg a városi úttörőelnökség. Arany oklevél minősítést kapott: a Szeged Táncegyüttes „Guzsaly" és „Nyisztor György" csoportja, a Tabán Általános Iskola „Kincskereső" raja és irodalmi szakköre; és a Szőregi Általános Iskola „Béke" és „Móra Ferenc" raja. A felsorolt gyermekközösségek vesznek majd részt a megyei seregszemlén is. / Nyelvművelő verseny Szolnokon Verseghy Ferenc nyelvtudós költő tiszteletére országos nyelvművelő versenyt rendeznek két kategóriában: az 5—6. és 7—8. osztályos tanulók számára. A szegedi magyar szakosok munkaközösségének egyetértésével a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága beszéd- és magatartáskultúra munkacsoportja a Somogyi Könyvtár közreműködésével kétfordulós nyelvművelő versenyt hirdet. Az írásbeli időpontja: 5—6. osztályosok részére március 14. délután 3 óra, a 7—8-osoknak pedig ugyanezen a napon 4 óra a HNF tanácstermében (Vörösmarty utca 3). A szóbeli fordulóra az írásbelin elért eredmény alapján kerülnek be a tanulók. Korcsoportonként a legjobb eredményt elért 1—1 tanuló képviseli városunkat az országos versenyen Szolnokon. A nevezést (iskolánként és korosztályonként 1 — 1 tanuló) március 11-ig l'app I'erencné szaktanácsadó nevere a Gutenberg Utcai Altalános Iskolába küldjék. Porcelánok Hollóházáról Nagy László felvétele A Delta Kereskedelmi Vállalat tegnap, hétfőn újra megnyitotta a Hollóházi Porcelángyár márkaboltját és Souvenir ajándékboltját a Kárász utca 6. szám alatt. Az fizlet ugyanis a téli hónapokban — átalakítás miatt — zárva volt, tegnaptól viszont megújulva, kiváló minőségű árukkal frissen feltöltve elégíti ki a vásárlók igényeit. Igények pedig vannak, amit az a tény is bizonyít, hogy tavaly tél év alatt több mint ötmillió forint forgalmat bonyolított le a bolt — csak a hollóházi portékából. Az áruellátás pedig nyilván folyamatos és zavartalan lesz, hiszen a vállalat nagyon jó kapcsolatot alakított ki a gyártókkal