Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-07 / 56. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 7S. évfolyam, 5G. szám 1Í)S8. március 7., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint h előfeltétel M

ilyen érzés, vajon magasházban lakni? A benne élők azt mondjak, rossz; a fönntartók azt, hogy drága. Milyen érzés vajon ma. Magyarországon egy nagyüzemben dolgozni? Néhány kivételtói eltekintve, akik tapasztalták, tapasztalják, azt mondják, nem túl jó az elszemélytelenedés, az elide. genitó jelenségek miatt. A bankok, felügyeleti szervek, elméleti tanulmányok pedig azt mondják: sokszor nagyon is drága a nagyüzemi termelés kialakult, magyar típusú struktúrája az országnak. Hogy miért is emlegetem fól ezeket a kérdéseket? Például, mert a napokban kezembe került a KISZ KB „Milyen szocializmust építsünk?" című vitaanyaga, amely többszörösen és valóban izgalmas. Például azért, mert valóban progresszív szemléletet tükröz, s mert például olyan mondat is található benne, hogy „... az árucsere éppen olyan elengedhetetlen elóföltétele a szocializmusba való átmenetnek, mint a kistermeléstől a gépi nagyüzemi termelés felé való elmozdulás." Ezt a föltételezést pedig nemcsak azért érdemes idézni az anyagból, mert elméletileg igazolhatatlan, ideológiailag alátámaszthatatlan. hanem elsősorban azért, mert szinte pontosan jelzi politikai-gyakorlati gondolkodásunk gyakori skizofréniáját. Nevezetesen azt, hogy a marxi modellből szervesen kialakítható szocializmusképre sok-sok évtized alatt rárakódott és teljesen áthatotta azt a sztálini modell szemlelete és gyakorlata. Méghozzá olyan szervesen egybeépülve vele. hogy gondolkodásunkban ma is meghatározóan jelen van és hat. Hogyan is történt? Valóban gigantikus vállalkozás volt a politika terrénumában a szocialista átmenet megteremtése, megalapozása. S mintha ennek szerves következménye lett volna, hogy a hamarosan kialakuló sztálini szocializmusmodellben szinte minden kérdésben a gigantománia érvényesült. Amely a szolgáltatásokat, a termelést csakis nagyüzemi keretekben tudta elképzelni, s amely a világméretű politikai-társadalmi változások vágyához, céljaihoz szinte szervesen rendelt hozza gigantikus. olykor kontinensnyi méretű természetátalakító törekvéseket és célokat. A politikai terrénum céljai által meghatározott módszerek mintegy átgyűrűztek a gazdasag, a társadalom mindennapjaiba. lgv jöhettek létre olyan tervek, nnnt például a szibériai folyók, folyásirányának megváltoztatása (amelyeket szerencsére a politikai változások átadtak a múltnak), melyek irgalmatlan befekteteseket igényeltek volna a társadalomtól elvont tőkékből, ellenértékként óriási ökológiai kockázatokat nyújtva, s a megtérülés totális bizonvta la nságá t. Nagyjából ugyanennek a gondolkodásmódnak lett szerves következménye a nagyüzemű szemlélet abszolutizálása. amely Magyarországon például az indokolatlan vállalati összevonásokban nyilvánult meg. vagy például a kisszolgáItatások államosításában, szövetkezetesítésében. Mindennek aztán többféle következménye lett Az egvik: sokféle hiány keletkezett u piacon, szolgáltatásokban és árukban, rontva a társadalom közérzetét, és működésének hatékonyságát. Hiány, hiszen a létrehozott nagy szervezetek immár nem voltak kénytelenek vevőikből megélni, a piaci kereslet változásaira gyorsan és kedvezően reagálni; minőségben, választékban és árban azt nyújtani, amit a vevő keres Hisz az ilyen szervezetek fönntartása immár állami érdekké vált. hatékonyságuk hiányát (magyarul veszteségeiket) központi pénzekből kompenzáltuk. Központi penzekböl? Igen Csakhogy ezek n pénzek elvonásokból szulettek, a társadalom, altat megtermelt javak szinte teljes kórű központosításából és újraelosztásából. Ez a mechanizmus viszont konzerválta a kevésbé hatékony, veszteséges tevékenységeket, visszafogta a gazdaság és a társadalom lehetséges húzóerőit. S volt még egy baja. A központi pénzek újraelosztási mechanizmusai sokszor olyan presztízs-nagyberuházásokat hívtak életre. melyek megtérülése mar a döntés időpontjában ketséges volt. Csakhogv a létrejött gazdasági mamulszervezetek sokáig oly módon tudtuk befolyást gyakorolni kormányzati döntésekre, saját érdekeiket politikai-társadalmi érdek rangjára emelve, amely hutások elől a kormányzat képtelen volt kitérni. K mechanizmusok következménye lehetett többek közólt az, hogy evli/edeken at milliárdokat fordítottunk a termelés bővítésére út'v. hogy e ráfordítások hatékonysága nem mérettetett meg soha a piacon. nug az egészségügyre, az infrastruktúrára, az oktatásra egyre inkább a maradékelv alapján lutott csak penz. Mégis, az. oriasi, tennelesi célú befektetések valódi gazdasági-társadalmi, piaci kontroll nélkül mára immár csak a szűkített újratermelést biztosítják, vagyis a negatív tendenciákat erősitik. E

gyik kollégám kérdezte meg egyszer a borbélytól: miért ilyen drága a hajvágás? Mire a válasz: — Tudja, hány embert kell nekem eltartani a kozpontban ahhoz, hogy magának levágjam a haját? Nos, ez is egy modell a sok közül, gondjaink egy piciny tükre. De ez is nyilvánvalóvá leszi a célt: az adott tevékenységhez szükséges méretek kialakítását a gazdaságban és a társad a lomban, a piaci-tarsadalmi-gazdasági kontrollmechanizmusokkal együtt. Múlhatatlanul szükséges eszközök ezek. melyek jelen vannak napjaink vitaiban, s a kormányprogramban is. Igaz, sok-sok ellenérdekeltséggel együtt. Szávay István üres éttermek haszontalan" haszonkulcsok Nem etetni, itatni jó a vendéget! Péntek délben sem volt már könnyű ülőhelyet találni a Gösserben. Igaz, még csak a hónap első hetét tapossuk, s így, fizetés után talán kicsit többet megenged magának az ember. Akar egy korsó sört is — negyvenöt forintért. Kiss Komán üzletvezető mégsem ilyen optimista: — Napi két-háromezer forinttal csökkent a forgalmunk at idén. A megemelkedett arak és az új forgalmi adó mellett egyre kevesebb embernek futja a szórakozásra. Hiába megy el előttünk, ha nincs pénz a zsebében, eszébe se jut, hogy beugorjon hozzánk. Kérdezze meg a taxisokat, hány embert visznek haza esténként? ök is megérzik a csökkenő éttermi forgalmat. A törzsvendégek is alaposan megérezték az árváltozást : — Aki eddig két korsóval ivott meg, az most lement egyre. Mi minőségi sörtárulunk, s ennek persze megvan az ára is. Januárban csökkent a beszerzési ár, de a 25 százalékos forgalmi adó miatt mégis 5 forinttal emelnünk kellett... A laposodó pénztárcákat meglátni a borravalón is. Ezt nem „bruttósították" fel a vendégek. sőt... Egvre többen vannak, akik fillérre kiszámoljak a számlát. * A százszázalékos haszonkulccsal működő sörözőnek azonban a rezsi- és beszerzési költségek után hírből sem marad annyi, mint azt sejtené az ember. De így is szerencsések. Azért is, mert nem meleg konyhás étteremben mérik a sört. Hogy miért .. .? Erre már a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat központjában jövök rá: — Az ételforgalom még kétszáz százalékos fiászonkulccsal és adómentesen is legtöbbször ráfizetéses — kezdi a beszélgetést Nyíri Ferenc kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Az igazi hasznot az ital hozza. Itt jóval kisebb ráfordítással, de nagyobb haszonnal dolgozhatunk. Az ételeknél ugyanis drasztikusan megugrott az alapanyagok beszerzési ára. Különösen a süteményeket érintette érzékenyen az áremelés. Ha folytatódik az év első két hónapjában tapasztalt vásárlói magatartás, akkor nyolcmilliós kiesésre kell számitanunk az idén a sütemény forgalmazásban. — Es az éttermek, vendéglök? — Ott is csökkent a forgalom! Az azelőtt meglevő árkülönbségek tovább szóródtak. Egyre inkább az olcsóbb, de szerényebb szolgáltatást nyújtó vendéglőinket keresik. Drága helyre csak ritkán mennek be a vendégek. Az is igaz, hogy a hónap első két hetében jóval nagyobb a forgalom, mint a hónap végén. Akkor már csak az élelmiszerboltból hazavitt ételre, italra, süteményre futja. * Az árképzés dzsungelében nem túl könnyű eligazodni a képzetlen vendégnek. Hiszen nem ritka, hogy az egyik helyen sokkal szeréVendéglátós helyzetképek Schmidt Andrea felvétele Élénken emlékezhetünk még arra az dőre, amikor azt mondtuk, azért építünk, zsebkendönyi konyhákat. mert e'öbbútóbb úgyis vendéglőbe járnak majd enni, inni az emberek. Elég sokáig bírtuk is az iramot a vendéglői árakkal. Néhány éve még könnyebben be-bekukkantott az ember egy vacsorára, egy pohárka italra valamelyik kiskocsmába. Azután, \ ahogy csökkent az életszínvonal, vékonyodott a pénztárca, egyre többször maradtunk otthon. A vendéglői árak közben úgy kúsztak föl, mint a tűző napra kitett hőmérő. Ma már annak is örülünk ha egy-egy névnapol, házassági évfordulót nem otthon, hanem valamelyik étteremben ülhetünk meg. Hogyan tovább...? — kérdezik a szakemberek. Meddig kúszik még az ,,árhömérő"? — méltatlankodnak a vendegek. Milyen kilátásokkal indult az idei nehéz esztendőnek a szegedi vendéglátóipar? Erre kerestünk választ a hétvégen. nyébb szolgáltatásért is többet kell fizetnünk, mint a másik vendéglőben a jobbért. Legutoljára húsz éve „állították be" az árkulcsokat, azóta szépen lassan átcsúszott a vendéglátás a szabad árformába. Csakhogy a korábbi korlátokat legtöbbször még mindig magukon viselik a vendéglők. A piaci kereslet pedig egyre jobban gátat szab az árak emelésének. Az üzletvezetőknek ugyanakkor alig van lehetőségük arra, hogy érdemben beleszóljanak az árakba, versenyezzenek olcsóbb ételekkel, italokkal. Ha felszínen akarnak maradni, legfeljebb jobb szolgáltatással, tisztasággal, udvariassággal csalhatjak oda a vendéget. — Legnagyobb gondot mégis az u/.emi, munkahelyi étkeztetés jelenti — kapcsolódik be a beszélgetésbe Kovács Sándor, kereskedelmi menedzser. — Januártól megszűnt az ártámogatás, s nőttek a nyersanyagárak — ezt a vendégeink aligha értik meg Csak azt látják, hogy jóval többért ugyanazt tudjuk nyújtani. A Szegeden több mint száz vendéglőt, büfét üzemeltető vállalatnak mégis az a legnagyobb gondja, mi lesz április elseje után? — Várható, hogy tobb élelmiszer arat emelni fogják a gyártók Mi viszont már aligha tudjuk'ezt to. vabbadni a vendégeinknek. Ha mégsem lesz más választásunk, alighanem tovább fog csökkenni az amúgy is megcsappant forgalom. * Valamivel szabadabban mozoghatnak, kalkulálhatnak a szerződéses üzletek — gondolná az ember. De nem egészen így van: — Ha én az étterem udvarán szeretnék levágni egy disznót, akkor elképzelni is rossz, mennyi engedély, pecsét kellene húzza -- mondja a Bárka étterem szerződéses üzletvezetője, Tóth Miklós. — Pedig, a vendég is jobban járna, mi is. — Megéri még „szerződni"? — Nálunk kicsit nőtt is a forgalom az idén. Az emberek inkább az olcsóbb helyeket keresik. Itt pedig igencsak szerényen emelkedtek az árak. Az étlapot végigbogarászva kiderül, száz forint felett nem is kínálnak ételt a másodosztályú helyen. A választék persze nem túl bőséges. Miért' — Mert nem etetni, hanem itatni üzlet a vendéget. A teljes forgalom után kell adózni, haszon viszont csak az italforgalmon van. — Ügy tűnik, alapvetően kétféle üzletpolitika határozza meg a szegedi vendéglátást (is). Az egyik tábor a kis forgalom — nagy haszon, a másik a nagy forgalom, szerény haszon elméletet vallja. — Nézze, ha emelnénk az árakat, jóval kevesebb munkával kereshetnénk ugyanannyit. Csakhogy ... ezt a szakmát is hosszú távon éri meg becsülettel csinálni. Van, aki két év alatt keres annyit, mint mi tíz alatt. Aztán legfeljebb lebukik, mert türelmetlen volt. Egy dolog azért mégis idegesiti mostanában az üzletvezetőt: — Olyan bonyolultra sikerült az új adózási szisztéma. hogy könyvelöt kellett felvennem. Pedig se konyhafönököm, se ételnormásom nincs. Mindent megcsináltam eddig magam. * A HungarHotels Szeged hat legelegánsabb, s persze legdrágább éttermét, cukrászdáját, szállodáját üzemelteti. A csökkenő keresletet talán itt lehet leginkább megérezni. Igaz, az éttermi vendégek nagy részét mar eddig is a kult'oldi szállóvendégek jelentették. A hazai vendégek mar évek óta nem bírják az iramot a magas árakkal. — A szállodai forgalmunk viszont drasztikusan csökkent az idén. A szovjet és bolgár csoportok nem „nyelték le" a forgalmi adóval megemelt árainkat — mondja Pálfy István területi igazgató. — Egyszerűen visszamondták az utakat. A belföldi forgalom viszont mar évek óta folyamatosan csökken. Annak ellenére sem változott a helyzet, hogy most, előszezonban 1HU0 forint helyett 485-ért kínálunk egy szobát. Szerencsére a rendezvények, balak száma nem csökkent Csak a résztvevők vannak kevesebben, ami egyértelműen a pénzhiányra vezethető vissza. Az. viszont a pénz bőségére, hogy néhányan elmaradtak a rendszeres vacsoraestekröl. Attól tartanak, hogy az idén már lesz, aki megkérdezi tőlük: erre miből telik? Lám, vastagabb pénztárcával sem könnyebb, mint a vékonynyal. — Az Alabárdos étterem kivételével szinte mindenütt minimális < a forgalmunk. Csak egy-két asztalnál ücsörögnek esténként. Ha nem sikerül fellendítenünk a szállodaink forgalmát, akkor aligha változik a helyzet. * Milyen a szegedi vendéglátás arca 1!>88 márciusában? A kép minden bizonnyal sokkal árnyaltabb, mint azt néhány hely bemutatása után gondolnánk. Hiszen a szolgáltatások színvonaláról (sokszor színvonaltalanságáról) még szót sem ejtettünk. Egy biztos, a vendéglátás is számtalan gonddal küzd. Egyetlen kérdés mégis idekívánkozik az írás végére: hogy lehet az, hogy ilyen magas haszonkulcsok és árak mellett is ráfizetéses vendégül látni Szeged polgarait? Lehel, hogy a vendegloknek is volna min elgondolkodni mostanában? Uafai Gábor I