Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

8 Szombat, 1988. március 5. 1 Ha fázol, gyere közelebb! 0 0 Távolsági autóbusz, kétórás út. Elég ahhoz, hogy leolvadjon az arcról a smink, hogy elcsigázott, fáradt legyen az ember. Nem kérdeztem. mondta. Egyedül van. Se férje, se gyereke, se apja. se anyja. Elvált. Nem tudta kihordani a terhességeit. Hétszer remélte, túl jut a hetedik hónapon. Legutoljára — negyvenévesen, fekvésre kényszerítve — elérte a száz kilót. Most hatvan sincs. Máig zaklatják az emlékei. Gyermekekkel álmodik. Néhányszor eszébe jutott az örökbefogadás, a férje lebeszélte. Felejtsd el. csitítgatta. Mit? A vágyait? A szerelmet? Otthagyta a férfi, nem követelt töle se názat, se kertet, se bútort, se pénzt. Már gyereket sem. öt év telt el azóta. Az albérlők jönnek-mennek nála. Némelyiket irigyli a szabadosságáért. Naponta cserélik a partnereiket. Ó is próbálkozott. Valahányszor azt érezte. a pénze kell. semmi más. A lakás, a telefon, a kert. Tulajdonképpen nem öreg. negyvenötös. Festeti a haját, krémezi szarkalábait. Szereti a szép ruhákat. Időnként látogatja egy lérfi; nős. gyereke van. Az idegösszeomlásából — a válás után — ö segített kimászni. Ápolta, csak hát kevés az ideje, elfoglalt. Megszökne, de hova? El. de minek? Jó volna egy kocsi, egy kisebb ház. Mindenki becsapja. Különösen a férfiak. Irigylik, falán szabad? Hét terhesség! Újra és újra várni, reménykedni és megint temetni. Elege volt az egészből! El akarja felejteni a nagy hasát. Veri az isten. A volt férjét is. A mostani feleség ugyanis szívbeteg, nem szülhet. Talán meg kellene újra próbálniuk az együttélést? Hosszúak és unalmasak az esték. Az éjjeliszekrényén szaporodnak a gyógyszeresüvegek. Szanatóriumba akarják küldeni. Talán egyszer megmérgezi magát. Ez utóbbit csak nagyon halkan mondta... Egészen közel hajolt hozzám, talán rosszul ¡sértettem. Nagy. kétségbeesett szemeket láttam. tele könnyel. Telefonszámokat váltottunk. Anna harminchat éves. Gycrmekruha-butikja van a Belvárosban. Ott beszélgettünk. — Utalom az üzletet, gyűlölöm. Hiú ábrándból csinálom. És még ráfizetéses is. — ? — Van egy fiam. Hétéves, nem tud beszélni. Nyolc hónapos korában én jöttem rá. hogy nem úgy fejlődik, ahogy kellene. Elvittem Pestre a Fejlodésneurológiai Intézetbe. Azt mondták, legalább tízéves koráig tolókocsiban fog ülni. Nem tanul megjárni. Azt hittem, megbolondulok. Minden napra tornagyakorlatokat írtak fel. A gyerekkel együtt hullt a könnyem. Iszonyatos fájdalmai voltak. Röv id vizsgálat után megállapították, hogy képe/hetetlen, súlyos értelmi fogyatékos. Gyógypedagógus vagyok, tudtam, hogy nem az. Lehetetlen. hogy nincs ebben az országban olyan hely. ahol értelmi szintjének megfelelő képzés ne lenne! Azt is elképzelhetetlennek tartottam, hogy végképp kirckeszszék a világból — hogy egy elfekvőben senyvedjen — vegetáljon. Saját költségünkön logopédiára, gyógytornára, úszásra járattuk. Jött a végzés, hogy adjam be egy foglalkoztatóba. Tudtam, ez a gyerek halála lenne. Nem fizikálisan! Elhatároztam, a lakásunkon létrehozunk egy kis óvodát a nem beszélő gyerekeknek. Ugyanis nincs olyan intézmény, ahová ezeket a piciket be lehetne íratni. A minisztériumban azt mondták, minden gyereknek állampolgári joga. hogy oktassák. Ekkor született meg a logopédiai osztály létrehozásának gondolata. Kerestem egy iskolát, ahol szívesen fogadják ezeket a gyerekeket. Tavaly ósz óta oda járnak. Jött hozzánk újra az áthelyező bizottság. Menjünk a foglalkoztatóba! Értsem meg. papírforma szerint a gyerekeket el kell helyezni. Felmentik őket az iskolából, és utána nincs velük baj. Én közben elvégeztem a Bliss-tanfolyamot. Az iskola vállalta, hogy az idén szeptemberben kidolgozzák a hallónéma gyerekek oktatásának tematikáját. Hz egy komplex tanítási forma lenne. A fiam fél év alatt másfél éves lemaradást hozott he. Az a gyerek, akiről lemondtak. Csaba számol, képekkel kommunikál, rajzol. Persze. leírni óket könnyebb. Én azt akarom, hogv képessé váljanak az önálló életvitelre. És ehhez megvannak a lehetőségek ebben az országban is. De küzdelem nélkül nem megy. Öt hónapig fájt Csaba lába. Mindenütt azt mondták, azért fáj neki. mert nem beszél. Röntgen nélkül megállapították, hogy fizikálisan semmi baja. Csak nyüszített. A pénzemen találtam egy gye rme kgvógyászt. M eggyógyította. Máskor a belügyi szervekhez kellett fordulnom, hogy behozzunk az országba egy szamara nélkülözhetetlen gyógyszert. Sikerült megcáfolni azt. hogy súlyos értelmi fogyatékosok. Képezhetők, lehet velük foglalkozni. És itt van ez a nyomorúságos butik. Miatta vásároltuk. Ha Csaba megtanul olvasni, talán egy képernyő segítségével képes lesz kommunikálni. Le tudja írni. amit mondani akar. Ehhez még van tíz évünk. De milyen évtized lesz az?! 0 Hatalmas kiázott asszonykezek. Érdesek, a körmök teljesen elvékonyodtak. Gőzben, forróságban él nyáron is. Nyugdíjas, de még nincs 55 éves. Cseléd volt jobb családoknál, ahogy mondja. Doktoréknál. tanáréknál. Nyáron kapált. aszatolt. aratott. Tizenhárom évesen már dolgozott az apja mellett. Mindenki kapcája volt. Megunta. Ezerkilencszázötvenegyben elment szövőnőnek. Tíz évig állandóan éjszakázott. Ó kérte, hogy nappal együtt lehessen a gyerekeivel. A legkisebb, a negyedik 1971ben született. SoksZor sírva járt a gyárba. A legidősebb lánya alig volt három hónapos, amikor vissza kellett mennie dolgozni, mert még tejre se futotta a férje fizetéséből. Persze vállalt másodállást is. Házmesterkedett. Az éjszakai műszakból hazajövet takarította a házat. söpörte a havat. Korkedvezménnyel. ötven évesen elengedték nyugdíjba. A négyezerkétszáz forintból — a kamasz fiával — nem tud kijönni. Elszegődött konyhalánynak. Napi 12—13 óra talpon. Háromezer-kétszázat kap. Állandóan fáj a feje és a lába. Tavaly meghalt a férje. Tizenhat éves fiát taníttatni kell. Néha sírdogál. Az üzletet hamarosan bezárják. Se nem boldog, se nem boldogtalan. Az összes vagyona a négy gyerek. Reméli, kap munkát valahol... BODZSÁR ERZSÉBET Biológia és építészet A lakó- és munkakörnyezet javításával az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak világszerte. Kiderült, hogy az épített környezet emberre gyakorolt fizikai és pszichikai hatásainak felderítésében az orvostudomány. a pszichológia, a színdinamika. az elektrotechnika, az építéstudomány és egyéb szakterületek tudósaínak szorosan együtt kell működniük. Ehhez úgynevezett építősbiológiai intézetek létrehozására van szükség, amit még nem minden ország engedhet meg magának. A szomszédos Ausztriában már működik egy ilyen, amelynek kezdeti eredményei között már ma is — a kutatások kezdetén — jó néhány komolyan figyelmeztető megállapítás vár mérlegelésre. A JÓ helykiválasztás Az épületek hclykiválasztásánál például — az egyéb szempontok mellett — fontos lenne megvizsgálni a kiszemelt helyszín sugárzási viszonyait. A föld káros kisugárzásai ugyanis — és ezt már az ókorban tudták — stresszhatással terhelik az ember idegrendszerét. Öv atosabban kellene használni a mesterséges építőanyagokat is. Ezek ma már jelentós mértékben kiszorították a természetes eredetúeket. amelyek biológiai szempontból sokkal kedvezőbbek. A mesterséges építőanyagoknál a radioaktív sugárzás veszélyérc figyelmeztetnek a tudósok. Úgy tapasztalták. hogy jelentós a salakfélék, a válaszfalaknál használatos gipsz, egyes betonfajták, az alumíniumgyártási vörösiszap és más anyagok felhasználásával készített téglák kisugárzása. Néhány új épületben a normális szintet 60— 100 százalékban meghaladó radioaktivitást mutattak ki a mérések során osztrák kutatók. Nedvesség cs kipárolgások Nagyon ártalmas az ember egészségére. ha az épület nem száraz. Ám tudott dolog, hogy egy betonszerkezctú épület kiszáradása több évet is igénybe vehet. Csaknem mindig korán használatba veszik az ilyen épületeket. vállalván a rossz biológiai környezetet. A nedves épületszerkezet táptalaja a baktériumoknak, vírusoknak. gombáknak. Mérések bizonyítják. hogy egy fal nedvességtartalmának 2 százalékos növekedése mintegy 25 százalékos hőszigctclésromlással jár. s ez hizonv nem elhanyagolható szempont. A nedves házban levő pára a lakkokból és ragasztókból kipárolgott mérgező anyagokat is szállítja a levegőben, amire ma még kevesen gondolnak. Különösen veszélyesek cpítésbiológiai szempontból a nagy tömegben használt vegyianyagok. A tapasztalatok szerint érzékeny embereknél a beépített, felhasznált anyagok kipárolgása vagy érintése súlyos idegzavarokat. asztmás rohamokat, allergiás bőrbetegségeket válthat ki. Az osztrák kutatók véleménye szerint az építőiparban használatos kb. ötvenezer féle (!) vegyianyag mindegyikénél el kellene végezni a rákkeltő hatással' kapcsolatos vizsgálatokat, e területen ugyanis ma még nagy lemaradások, tapasztalhatók. Fűtés cs légcsere Ronthatják az ember biológiai környezetét egyes épületgépészeti berendezések is Igy például á rosszul elhelyezett elektromos vezetékek — tartós és ellenőrizhetetlen — elektromágneses hatása fejfájást, álmatlanságot okozhat. A lakásban általában szükség van az óránkénti legalább háromszoros légcserére, a konvekciós (h'őáramlásos) fűtőtestek helyett a korszerűbb sugárzófűtések bevezetésére. Az építésbiológusok szerint a nyílt kandallól'útés is kedvezőbb, mint a ma általában használatos radiátoros központi fűtés. Ártalmas lebet a fénycsóvilágítás is. amely a szemet és ennek nyomán az idegrendszert fárasztja, ha helytelenül vannak összeválogatva a fénycsövek. A fénycsövekkel egyidejűleg mindenesetre ajánlatos izzólámpát is égetni az egyes helyiségekben, ahol sokat tartózkodunk. Az épületekben nagy szükség van a napfényre, ezért az ibolyántúli sugárzást is áteresztő kvarcüveg beépítése lenne ideális (még ha jóval drágább is a közönséges üvegnél). A belső terek jobb levegője nyitott pórusú. „lélegző" építőanyagokkal, festékekkel, burkolatokkal, dús növényzettel biztosítható. Az elmondottakból is látható, hogy az építésbiológiai kutatások azt célozzák, hogy a műszaki haladással együtt a minőség biológiai vonatkozásai is előtérbe kerüljenek, ne alakuljanak ki az emberre károsan ható körülmények, és a meglevő hibák megszűnjenek. N

ézem Somogyi Károlyné felvételeit, s újraélem azt a megrázóan csodalatos napot, amit együtt lóilőttünk vele a kiskunhalasi mozgásterápiás intézetben. Az élmény megrázó volt. Kinek ne lenne az, béna kisgyerekek küszködését lalni egy lépésért, egy mozdulatért. Ugyanakkor az élmény csodálatos is. Látni a mozástanítók, a konduktorok végctcllcn türelemmel párosuló fizikai és lelki erőfeszítéseit a gy erekek egy-egy lépéséért, egy-egy mozdulatáért. Fotóriporterünk gépe percenként kattogott. A válaszlas a fényképek sokaságából oly nehéz. I alan e néhány pillanatfelvétel érezhetővé tesz valamit uhbol, amit átéltünk az intézetheti, ahol l'elhő András módszerével „parancsolnak" engedelmességet a béna testnek. K. K. t,rrn„. •