Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

5 K:;dd, 1988. március 1. Rádiófigyelő Vulgo Egy tömör és szabatos közléssel kezdődött. Szócikkrészlet olvastatott föl az Uj Magyar Lexikonból, imigyen: Sigmund Freud. 1856 —1939... És ettől a pillanattól azember már nem is tehetett mást, mint feszülten figyelt, nem érdekes, hogy vasárnap délelőtt van, készül az ebéd és enyhén szédülős még a feje a hétvége előző esti mámoraitól. Köszönöm a beszélgetést — ez volt a címe a műsornak a Petőfi adón, húsz percig tartott, alcíme pedig ügy szólt, hogy ,.F.duardo Sanguinetti valószínűleg hiteles riportja Sigmund Freuddal". Nem tudom, az illető talján úr kicsoda lehet, ám a rádióra alkalmazó Kiss Irén és László György jóvoltából arról végérvényesen meggyőződhettem, hogy a mély és igényes irodalmi beszélgetések műfaja nem tartozik éppen az erényei közé, sőt mi több, a jó ízlés és az elemi, jó értelemben veendő tekintélytisztelet sem sorolható elsődleges jellemzőinek körébe. Az általa „fölmutatott" Freud, kihez egy újságíró érkeznék — csakis és kizárólag egyféleképpen, egyetlenegy szóval minősíthető. Nem, nem az, amire gondolnak. Ez: vulgo. Az Idegen szavak izótára szerint a vulgáris azt jelenti. hogy „gyakran kényszerítő szándékkal leegyszerűsített, felszínes, a jelenségek mélyére nem hatoló." A „vulgarizál" ige pedig, tegyük hozzá, mindig valaminek túlzott leegyszerűsítését — vagyis a teljes elsekélyesítést. Ez a jelenség a vulgo. A tökéletesen elsekélyesitett Freud — bugyuta, szupertudálékos, aggkori elhülyülésben szenvedő ős-professzornak tűnvén — Eduardo Sanguinetti minden valószínűség szerint teljességgel hiteltelen riportjában több okból is különlegesen felháborítónak számított. Mert nem volt elég, hogy még nyomokban sem fedte a történeti . igazságot és az erkölcsi alapállású ábrázolásmód legelemibb követelményeit — ráadásul egy merőben üres, zagyván gusztustalan és bambán értelmetlen felvezetésben" még csak a „ha már legalább hamis, valami újat próbáljon állítani" többszörösen megalkuvó kritériumának sem tudott megfelelni. Egyszerűen nem lehetett tudni, az egész, minden ésszerű valószerüségen túli beszélgetés miért jó, miért kell, mi miatt szükséges azt mondani a rövid időn belül pácienssé terrorizált tollnoknak, hogy „professzor úr„ maga mellett bárki gátlásosnak érezné magát" — és egyáltalán: mi a fészkes fenének ez az egész. Utólag, hogy ebéd előtt igen elitélhetöen tovaillant jó étvágyamat visszaszerezzem, elővettem Ernest Jones 1973-ban magyarul is megjelent, kiváló könyvét, a Sigmund Freud élete és munkássága cimü világhírű életrajzi monográfiát. A Mester legbensőbb munkatársai közé tartozó, Véle harmincegy esztendőn át együtt dolgozó Jones soksok egyéb mellett ilyeneket ir a Jellem és egyéniség című fejezetben: „Lényegi vonása volt a rugalmas, mozgékony szellem", „türelmes és józan volt", sőt: „az igazság megsejtésére csak az képes, aki szokatlanul erősen vágyik is erre. Ez a vágy nyilvánvalóan megvolt Freudban, sőt még azt a feltevést is megkockáztatom, hogy ez volt életének legmélyebben gyökerező és legerősebb hajtóereje, amely újabb meg újabb úttörő vállalkozásokra késztette." Az ember lélekmély kutatásának korunkbéli legnagyobb zsenije, akinek életmüve felmérhetetlen hatást gyakorolt a huszadik századi világ emberére, természetesen nem szorul semmiféle védelemre — én viszont mindenesetre visszanyert jó étvággyal láttam neki a vasárnapi löncsnek, bizonyos fokig megnyugodva a jó illatok fölött. Az is igaz. akkor már a Gondolat-jel ment a rádióban. Domonkos László Templom a halom alatt Az Árbat gyermekei Procentománia. A szovjet egészségügyi miniszter használja ezt a kifejezést nem kevés szatirikus éllel, annak a jelenségnek a leírására, amely a számok, adatok bűvöletében elfeledkezik az egészségügy valódi gondjairól, a gyógyító-megelőző feladatok hiányosságairól. A Szovjetunió cimü folyóirat márciusi számában olvasható az interjú Jevgenyij Csazov egészségügyi miniszterrel. Tbilisziben hadat üzentek a szmognak. A lap beszámol arról, hogy a városnak 3 ezer szűk utcája van, ahol semmi légmozgás nincs. Nem is túl drágán, hidrometeorológiai módszerekkel igen eredményesen tisztítják a levegőt. Apró cseppekből álló felhőréteget terítenek szét, amely nagy területen megköti, majd cseppfolyós alakban elvezeti a levegő szennyezettségét. A „volvográdi ügy" már ismert a szovjet sajtóból. A folyóirat most részletes beszámolót közöl, amelyből megismerkedhetünk azzal, hogyan derült fény a lopásokra, sikkasztásokra. Megismerhetjük Alekszej Zsukov alezredest, a nyomozás vezetőjét is, aki ennek előtte részt vett a Bajkúlon túli területek aranylelőhelyein történt nagyszabású visszaélések felgöngyölítésében. Ök leplezték le az üzbegisztáni gazdasági bűnügyek tetteseik is. Sok érdekes olvasnivaló, közte egy Bulgakoo-elbeszélés is — Kakasmintás törülköző — található a Szovjetunió cimü folyóirat márciusi számában. Óvodások mínuszban — ez is lehetne a címe a Lányok, Asszonyok márciusi számában olvasható cikknek, amelynek szerzője igy irja le a látottakat: „Minusz tizenöt fok van. A járókelők bundába burkolóznak. A Krasznaja Presznyán viszont, egy óvoda udvarán a kicsik könnyű öltözetben futják a száz métert, másznak a bordásfalra, egyszóval, végzik a reggeli tornát." A mi óvodánkban ez már nem kísérlet, hanem a szokásos testnevelés — mondja az óvónő. „Miben különbözik a szakmai karriert felmutató nö a többi társától'.'" — igy teszi fel az egyik vitaindító kérdést a folyóirat szerkesztősége. Az induló vita tárgya: A modern nö a munkahelyén és otthon. Több cikk szól Moszkváról — nem szokványos megközelítésben. Egy mondat „A város holnapra tekint" című írásból: „A csaknem két évtizeddel ezelőtt kidolgozott és 1990-ig szóló távlati fejlesztési terv bizonyos tételeiben elavult, bizonyos vonatkozásaiban pedig a való élettel összhangban nem állónak bizonyult. A Szputnyik márciusi számának egyik legérdekesebb írása ezúttal egy irodalmi alkotás. Ribakov: „Az Arbat gyermekei" cimü regényéből közöl részleteket a folyóirat. A regény olyan fiatalokról szól, akik Moszkva szivében, az Arbaton születtek, s egyik központi figurája Sztálin. Több írás foglalkozik a peresztrojkával — leginkább azzal, hogy még nem mindenki lelkesedik érte. Az egyiknek a címe is sokatmondó: „Fékek". A másikban egy makacs kolhozelnök megfékezéséről van szó. Egy mondat az írásból: „A népgazdaság irányításának adminisztratív módszere, amely a Szovjetunióban az utóbbi évtizedekben általános volt, sok elvtelen, képmutató vezetőt szült, nagy károkat okozott." Még néhány különösen érdekes téma a sok olvasnivaló közül: „Fény derül a Bermuda-háromszög titkára". „Vannak-e fekete lyukak a világegyetemben?" „A novogyevicsi temető", „A találmányok elbírálása és a nyilvánosság". A „Híres könyvek" első kötetei Híres könyvek elnevezéssel új sorozatot indított a Népszava Lap- és Könyvkiadó. A vállalkozás első köteteit a kiadó vezetői a napokban mutatták be a sajtó képviselőinek a Fészek Művészklubban. Elmondták, hogy a sorozatot főként fiatal olvasóknak szánják. Elsősorban hiressé vált szépirodalmi műveket adnak közre, de a kiadó szándéka, hogy a sorozatban új irodalmi alkotásokat is útjára indít. A tervek szerint • évente 12 kötet lát napvilágot. Az első könyvet Hétágú csatacsillag címmel vehették kézbe az olvasók. A kiadványban magyar mondákkal és legendákkal ismertetik meg az érdeklődőket, a honfoglalástól a XIX. század végéig. A napokban jelent meg a könyvesboltokban Jókai Mór Csataképek a magyar szabadságharcból című elbeszélés-gyűjteménye, amely először 1850-ben látott napvilágot. A tervezett .kötetekről szólva elhangzott: márciusban a kiadónál jelenik meg először Kósa Csaba A testvérkereső cimü regénye, amely a domonkosrendi szerzetes Julianus barát korába kalauzolja az olvasókat. Megjelentetik Antoine de Saint-Exupéry Éjszakai repülés; Vladimir Páral Katapult; Apuleius Az aranyszamár; Simonffy András: Idegen városban; Vaszil Bikov A halottaknak nem fáj és Végh Antal Könyörtelenül cimü könyvét. Első kiadás lesz 3ertha Bulcsu Te jössz, Lupusz című kötete, amely egy galeriről szól. Egy kötetben lát napvilágot Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregénye és Joel Rosenman—John Roberts—Robert H. Pilpel Fiatal emberek korlátlan összegű tőkével cimü irása, amelyben a legendás woodstocki fesztivál története olvasható. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy jövőre Hazánk históriája címmel indítanak új sorozatot: első kötete, Az Árpád-fiak, az ünnepi könyvhétre jelenik meg. A magyar Tanácsköztársaság 70. évfordulójára emlékezve szépirodalmi antológiát állítanak össze. Pusztaszeren ravatalozóra szavazták meg a területfejlesztési hozzájárulást. Morbid ötletnek tűnik, de a kényszer vitte rá őket. A mostani olyan, egészséges érzésű halott kifordulna belőle, ha még egy csöpp ereje lenne rá. Ahogy az ötletből döntés lett, azonnal előálltak egy kívánsággal: olyan legyen a ravatalozó, amelyikben gyászszertartás is elvégezhető. A faluban élők többsége vallásos, tehát a hozzájárulást fizetők többsége is az, ezt a kívánságot tehát figyelembe kell venni. Valakinek eszébe jutott, legjobb lenne megkérni Makovecz Imrét, tervezze, meg ő. Dehogy gondolták még akkor, milyen furcsa tervvel áll majd elő a híres-neves építész! Eljött Makovecz az első hívásra, és már evvel meglepetést okozott. Ilyen kicsi faluban is épít? Udvartartása semmi, apró Trabanttal zötyögött ide, és képes volt ugyanavval a helyszínre szállítani a tanácsiakat. Nyilván megnézett már alaposan jó néhány kunhalmot, talán az itteni Árpád-emlékmű nagy halmát is látta, mindenesetre azt ajánlotta, halom alá építsék a ravatalozót. ami alkalomadtán templomként is szolgálhat. Halom alá? Honnan vegyenek halmot a temetőbe? Építsük föl. és hordjunk rá földet! Kész terveket lapozgatunk i. tanácstitkár asztalán. Két, egymásba vágó kör adja az alaprajzot — ha a hagyományos észjárás szerint gondolkodnánk, azt mondanánk, kör alakú hajója lenne —, és a kettő találkozásánál lesz a ravatal. A gyászoló gyülekezet bemenne az egyik körbe, Egy bogárral több, mondja az egyik oldal, a másik meg avval kentráz, hogy egy nagy értékkel lesz több. tla szavaznom lehetne, én a másodikra, az értékre .adnám a voksomat. átmenne a -másikba, és a túlsó oldalon jönne ki belőle. Bolthajtásos az építmény, olyannak képzeljük el, mintha két fél labdát boritanának egymás mellé. Ha jól értelmeztük a rajzokat, csupasz téglából van mindkét fél labda, méltó fugázással persze. Kívülről fóliát borítanak rá, hogy semmi nedvesség át ne szivároghasson rajta, és az egészet két méternél is vastagabb föld takarja be. A halom teljes magassága 7,5 méter lesz. Aki eddig hallott róla, először mind meglepődött. Akkor tehát bemegyünk a föld alá temetni? Előre elképzelve magunk is azt gondoljuk, furcsa érzés lesz majd követni szeretteinket a búcsú pillanataiban, de biztosan nem lesz nyomasztó. Az építészeti erények gondoskodnak erről. Kívülről nyilván fűvel vetik be, esetleg laposan járó gyökerű bokrokkal ültetik tele, hogy a szél és eső el ne hordja, de arra is gondolt a tervező, hogy régesrégi kopjafák is díszítsék. A bejáratnál, jobbra és balra két külön terme is lesz. Az egyik öltözőül szolgál — mondhatnánk sekrestyének is —, a másik az előzetes orvosi vizsgálatok színhelye lesz. Az építőanyag egy része már a helyszínen van. Három kisiparos majdnem elvállalta már a fölépítését, de gondolkodási időt kert. Nem a soha nem látott megoldások tartják vissza őket a gyors választól, azok inkább izgatják mind a hármat, és szívesen vágnának bele, inkább a még mindig formálódó, hatalmas bizonytalanságot jelentő új adórendszer. A község vezetőinek mindenesetre erős az elhatározása, hogy májusban—júniusban elkezdik építeni, és még ebben az évben, októberben át is kell adniuk. Nyilván halottak napjára már „működnie" kell. Bennünk még mindig az a szkepszis uralkodik, amelyen építőiparunk hoszszú évek alatt, kitartó igyekezettel ültetett el, de szívesen hagytuk meggyőzni magunkat. Itt késedelemnek nem szabad lennie. Ha kell, másokra bízzák. Naiv kis fohász röppent föl belölünk a tervek láttán, és az elhatározás hallatán: talán maid. egyszer, valamiko.\ az élőknek is tudunk ennyire időhöz kötötten dolgozni. A bocsánatkérés is utána szalad mindjárt a fohásznak. hiszen ez is az élőknek készül. A gyászoló utódoknak. Abban is biztosak vagyunk azonban, hogy a szakmaiak kíváncsisága is sok embert elhív maid Pusztaszerre. és a kívülálló egyszerű érdeklődők se kerülik el. Ez a ravatalozó-templom lesz ugyanis a falu egyetlen figyelemre méltó középülete. Nem is akármilyen! Kíváncsian várjuk a megvalósítást magunk is, ígéret a szónbői Makoverzhez. méltó ötlettel. Ha már szóba hoztuk a kunhalmokat szigorúan saját használatra kuntemplomnak neveztük el. Horváth Dezső A számítástechnikai kultúráról Konzultatív tanácskozó testület létrehozását tervezi az Állami Ifjúsági és Sporthivatal a számítástechnikában dolgozó fiatalok alkotókedvének ösztönzésére, támogatására és a számítástechnikához kapcsolódó akciók szervezésére. Ez a fórum — az anyagi és szellemi erök egyesítésével v— lehetőséget adna a számítástechnikában érdekelt szervezeteknek, intézményeknek, vállalatoknak ahhoz, hogy közvetlenül informálják egymást törekvéseikről, terveikről, és lehetőségeikről, összehangolná a számítástechnikai kultúra terjesztésére vonatkozó elképzeléseket. Működésével lehetővé válna közös akciók megszervezése, pályázatok kiírása, a tehetségek gondozása is — a helyi érdekek figyelembe vételével. Az ÁISH a konzultatív testület létrehozása érdekében előzetes megbeszéléseket folytat többek között a Művelődési Minisztérium, az Ipari Minisztérium, az OMFB, a KISZ KB, az MTESZ képviselőivel. A tapasztalatok szerint ma már nem az a fő gond, hogy nincs elegendő számítógép, hanem sokkal inkább az, hogy elaprózódnak a számítástechnikai ismeretek Új fórum alakul megszerzését, elterjesztését, fejlesztését szolgáhá akciók, kezdeményezések, az anyagi források és szellemi energiák. A jó ötletek gyakran „elvesznek", mert egyedi, esetleges kezdeményezéssel kívánják megvalósítani azokat, s az eredmény gyakran az adott gesztorintézmény anyagi helyzetétől is függ. A testület létrehozásával, az összefogással ez kiküszöbölhető, csakúgy, mint a párhuzamosság az, hogy a különböző szervezetek sokszor csaknem egy időben hirdetik meg hasonló jellegű pályázataikat. Az ÁISH véleménye szerint — mivel a számítástechnikának a fiatalok számára a szabadidő hasznos eltöltésén túl foglalkoztatáspolitikai jelentősége is van — arra kell törekedni a jövőben, hogy a kisdiákoktól, az öntevékeny körökön át a fegyveres erőknél és testületeknél szolgálatot teljesítőkig az ifjúság minden rétegének az érdeklődését felkeltsék a számítástechnika iránt. Ehhez már most igyekszik megnyerni az ebben érintett intézményeket, vállalatokat, szervezeteket. E törekvésekre példa, hogy az ÁISH pályázatot hirdetett azoknak a vállalatoknak, intézményeknek, amelyek számítástechnikai gépparkkal rendelkeznek. Ezeken a munkahelyeken a számitógépek és kiegészítő berendezéseik a nap bizonyos időszakában kihasználatlanok, igy jól fel lehetne őket használni arra, hogy középiskolás diákok — kellő felügyelettel, szakmai irányítással — alaposabban elsajátítsák a számítástechnikai ismereteket. Ezzel a megoldás segítené a szakember-utánpótlást is. Minthogy azonban ezek a vállalatok, intézmények az esetek többségében nem tudják megfizetni az oktató szakembereket, vagy kisebb kiegészítő, szemléltető eszközeik hiányoznak, az ÁISH pályázata a megoldás pénzügyi támogatására szolgál. A kiírás szerint ugyanis, ha az egyes középiskolák és munkahelyek megállapodást kötnek epvmással e képzési forma bevezetéséről, 150 ezer forintig terjedő összeggel támogatja vállalkozásukat. Ez több évre is elegendő lehet egy-egy vállalatnak a képzésre. Pályázni egyébként a már megkötött szerződésekkel lehet. (MTI) Szokatlan, ám hasznos és egészséges ötletnek látszik: a főiskola l-es gyakorlójának iskolatanácsa jótékonysági koncertet kezdeményezett abból a célból, hogy a bevételből az intézmény ének-zenei szaktantermének akusztikai berendezéseit korszerűsíthessék Mint közismert, az iskolában ének-zenei tagozaton is tanulhatnak a gyerekek, hagyományosan magas színvonalon dolgoznak az énekkarok. S nem kevéssé ismert az sem, hogy fnustanában a költségvetésekből bizony nem futja — a szükséges fejlesztésekre sem. Koncert az iskoláért A hangverseny a Szabadság moziban lesz, szerdán, és 17 óra 50 perckor kezdődik, mert így „fér be" két vetítés közé. A fellépő szegedi művészek mindegyikének volt, vagy van „valami köze" az iskolához; legtöbben persze szülök, de akadnak volt tanítványok — mint például Vajda Júlia operaénekes. A színművészek közül Dobos Katalint, Flórián Antalt, az operaénekesek közül — Vajda Júlia mellett — Gregor Józsefet, Németh Józsefet. Gurbán Jánost hallhatja a közönség. A zeneművészek: György né Bozóki Andrea (lant), Lajos István (oboa), Lajosné Somogyvári Aliz (zongora), Lass István (fuvola), Szöllösy József (hegedű). Varga György (lent). Molnár László (zongora). Fellépnek a gyerekek is: Németh Attila, Molnár Gábor. Lajos Erika és Lajos István; valamint a Bartók gyermekkórus, Erdősné Fagler Erika vezetésével. Éppen az iskola vendége a csehszlovákiai Severacek kórus, a koncerten ök is énekelnek.