Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

Péntek, 1988. március 4. 3 Növekvő üdítőital-gyártás Az idén a tavalyinál több üdítőital készül hazánkban. Szénsavas italokból 2.5—3 százalékkal többet palackoznak. mint 1987-ben, és ennél is jobban növelik a szörpök gyártását, a MÉM-ben elmondották: az év eddig eltelt időszakában tobb üdi tőital fogyott, mint egy évvel korábban. Az üzemek közül néhányban termékváltásra kerül sor idén. A Badacsonyvidéki Pincegazdaság győri üzemében megszüntették a Márka üdítőital gyártását, és a gépek felújítása után — terv szerint májusban — áttérnek a Schweppes üdítőitalok készítésére. Az üzem évente mintegy 6,5—7 millió litert gyárt ebből az italból, amely hazánkban az elmúlt években vált népszerűvé. Eddig a Budapesti Likőripari Vállalat (Buliv) és a Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalat készítetté ezt az üdítőt. A három üzem együttvéve már mintegy 27 millió liter Schweppest palackoz évente, amelyhez az alapanyag többletet az angol cég folyamatosan leszállítja. Az üdítőital-ellátást javítja, hogv a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál új, óránként 21 ezer kispalack töltésére alkalmas gyártóüzemet adnak át a nyár elejéig, a Műegyetemen A hazai egyetemeken ösztöndíjasként tanuló külföldi hallgatók mellett mind több azoknak a diákoknak a száma, akik az ügynevezett térítéses képzésben vesznek részt, vagyis az oktatás teljes költségét devizában fizetik. A magyar felsőoktatás növekvő nemzetközi hírének is köszönhetően. ma több mint ezer ilyen hallgató tanul a hazai intézményekben, az orvosi fakultásoktól a közgazdasági és a műszaki egyetemekig. Központi fejlesztések vagy a piac? (1.) Nincs siker parancsszóra Valamennyi létező diagnózis szerint a magyar gazdaság nehézségeinek alapvető oka strukturális elmaradottsága. A hagyományos és merev termekszerkezet fokozatosan leértékelődött, a felértékelődött tevékenységek viszont az alkalmazkodás hiánya miatt nem fejlődtek, ami cserearány romláshoz, felgyorsult eladósodáshoz vezetett. Amikor a piaci munka, a verseny- és alkalmazkodóképesség — a tiszteletre méltó kivételt leszámítva — a vállalatok többségénél nem kielégítő, akkor persze nem egyszerűen a végrehajtásban, hanem irányítási rendszerben van a hiba. Nem ismerte föl a gazdaságirányítás a szerkezeti változások szerepét, szükségességét? Ezt még az ötvenes évek iparosítási politikájáról sem állíthatjuk. Akkor is nyilvánvaló volt a tudatos törekvés az ország gazdasági arculatának gyökeres átalakítására. Vitatható viszont a fejlesztés üteme, iránya, aránya. Janus-arcú programok A szükséges korrekciókat az ötvenes evek végén, a hatvanas évek elején elvegezte az MSZMP. Megjelentek a központi fejlesztési programok. A közútijármű-gyártás, a „magyar ezüst", a műszer- és híradástechnika, majd később a számítástechnika, vagy a petrolkémiai ipar fejlesztésével összességükben helyesen határozták meg a lő irányokat. Egyik-másik központi vállalkozás nemcsak sikeresnek, hanem időtállónak is bizonyult. A központi fejlesztési programok a maguk konkrétságával egyértelmű előrelépést eredményeztek a globális iparosítás, a nehézipar elsődleges fejlesztésének követelményével szemben. Maga a módszer, a kö/.pontosítottság, a gazdasági reform körülményei között viszont már nem bizonyult egyértelműen hatásosnak. A piac, a keresletkínálat áralakító, ¡i behozalalt-kivilelt szabályozó hatását felismertük ugyan 1968-ban, de csak az áruellátásban, a nagy horderejű, strukturális jellegű fejlesztéseken már nem. A beruházásokat csakúgy, mint a munkaerő-gazdálkodást továbbra is központilag vezéreltük. Figyelmen kívül hagytuk, hogy a piac, az áru-, a tőke-, a munkaerőforgalom egységes egészet képez, s nem lehet abból az utóbbiakat kiragadni, s közvetlenül központilag szabályozni. Végeredményben nemcsak a piac hatókörét korlátoztuk, hanem a vállalati önállóság, a hatékony gazdálkodás érvényesülését is. A forint nem válhatott egységes fizetőeszközzé: a költség-, a bér-, a beruházási forint pántlikázása máig gondot okoz. Ha akarjuk, ha nem, a piac létezik, működik, törvényei érvényesülnek, választási lehetőségünk abban van, hogy felismerjük azokat és számoljunk hatásukkal. Egyébként torzított módon, a központi szándékok ellenére érvényesülnek. A/, általános áru- es tőkehiány, a kereslet túlsúlya miatt jelenleg hazánkban es a többi szocialista országban is. a piac torzító hutásai szint.' kitapinthatnak. És immár történelmi léptékű tapasztalatok bizonyítják, hogy a krónikus áruhiány nem számolható lel a vásárlóerő szabályozásával, korlátozásával. Nem az irodából A termelés, a kínálat élénkítése, rugalmas alakítása. az egyensúly minél magasabb szintjének elerése lehet csak célravezető. Ehhez pedig az áru-, a töke- és a munkaerőpiac egységére van szükség. Csak úgy alkalmazkodhat ugyanis a termeles, « kínálat, a kereslet változásaihoz, ha a munkaerő es a tőke egyaránt mobil, értékén kezelt, és viszonylag gyorsan a hatékony irányokba átcsoportosul. A piaci hatások érvényesülésé nélkülözhetetlen. Képletesen szólva a központi irányítás gátak, zsilipak építésével, meder mélyítésével szabályozhatja az áradatot, de nem szüntetheti meg a hullámzást és az árapályt. A központi irányítás a gazdaság makrofolyamatait, például a forgalomban levő penzmennyiseget kézben tartja, közvetlenül fejleszti az energiaszektort. az Infrastruktúrát. A mikrofolyumatokat pedig. beleertve az iparági fejlesztéseket is, a piac rugalmasan szabályozza. A jövő megtervezése tehát már napjainkban sem azonosítható a fejlesztési források elosztásával, változnak a népgazdasági tervezés módszerei, eszközei. mivel nő az autonóm vállalati döntések, a piac, az önszabályozó mechanizmusok szerepe. A struktúraátalakítás jelenlegi ló iránvi a konvertibilis elszámolású gazdaságos kivitel növelése. (Vele egyenértekű a kemény devizáért vásárolt importtermékek hazai gyártása, természetesen elfogadható műszaki és gazdasági színvonalon.) Annak eldöntésére, hogy mi a jövedelmező devizaszerző (és -megtakarító) termék, a piac az illetékes. Tehát nem valamiféle központi lista, vagy fejlesztéri program, hanem a piac a fő szelektáló erő. A .piaci szükségletek, a konkrét lehetőségek felismerése. a rugalmas alkalmazkodás, a céltudatos műszaki fejlesztes pedig egyértelműen vállalati feladat. A gazdasági tevékenység hatóereje egyre iakább a vállalkozás. A hegesztörobotok és a Rába Az igazán sikeres termék a tervutasításos rendszerben is felfételezett bizonyos piaci érzékenységet, öntevékenységet, vállalkozókészségét. Csak így válhatott például a győri F.ába, mint profilgazda a hátsó futóművek nemzetközileg is elismert specialistájává. (E nagy sorozatban gyártott termékek, felét az Amerikai Egyesült Államokba exportálják.) S ki tudná megjósolni, bármilyen központi íróasztal mellől, hogy például a győri Mezőgép és jogutódja, a Rekard kényszerűségből gyártott mezőga^jlaságigép-pótalkatrészei, a reduktor, a kardántengely :— jó áron értékesíthető lesz tobb fejlelt tőkés országban, vagy azt: sikeresen vállalkozhat az ipari hegesztőrobotok gyártására. A sikerhez mindig hozzátartozott az onbizulom, a vállalkozókészség, csak úgy, mint a kockázat, a szorgalom, a kitartás és az igényesség. A fentről jövő „égi áldás" viszont nem leltétel, sokan hiába fohászkodnak érte. Mondják meg — kérte tobb igazgató is az Ipari Minisztériumtól —, hogy melyik termék gyártását szüntessék be, és melyiket fejlesszék. Kísértenek a régi reflexek, s hiányolják a mozgásteret kijelölő fix cövekeket, ösztönösen védekezve a piaci hatásokkal. a kockázatvállalással. a bizonytalansággal szemben. Pedig tudomásul kell végre venni, hogy az eredmenyes részvételt az öldöklő külpiaci versenyben nem lehet központilag vezérelni. Mint ahogyan a devizakimélő importhelyettesítés sem mehet végbe ésszerűen és megnyugtatóan — parancsszóra. Kovács József (Következik: 2. Nem atyáskodik, és nem éjjeliőr) Futunk a bérünk után ? M ondjuk (ez valóban csak. fikciói, szakszervezeti bizalmi vagyok a SZOTE-n. Azon szolid többség közé tartozom, amelyik végigülte a majdnem ötórás testületi ülést. (Abban is sán. tit a dolog, hogy én csak hármat bírtam.) Szóval, afféle „mezei" bizalmiként, körbepanorámáztam a termet. Meghívottak is akadnak szép számmal. Meghívottak'' Ügy látszik, újított az szb. Nem rossz! Több szem akár élesebb is lehet. Felkészültem arra is, hogy kritikusabban fogalmaznak, provokatívabbak nálunk. Tevedtem. Többnyire csendben ültek, majd úgy másfél óra múltán szedelőzködni kezdtek. Vajh', miért? Amennyire megosztott figyelmem engedi, elmélázom ezen. Közben egy bizalmitársam nagyot ásít. Én is majdnem. Az elvtársnő a központból dinamikusan, kissé leíró stílusban beszél arról, hogyan bruttósították országosan. En, a kis mezei bizalmi, inkább arra len. nék kíváncsi, milyenek a mi kilátásaink. Amj viszont szöget ütött a fejembe, hogy az egészségügyi ágazatban tíz éve nem volt bérrendezés. A lemaradás óriási. Tudom még bőven találunk négyezer forintos fizetéseket. Bértömeg-körre kei óra volna szükség. Erre egyelőre nincs mód! Hát akkor mire van? A testület bérfelelöse ismeretei birtokában újra megfogalmazza, hogy rossz a létszám, és a bértömeg aránya. Azt már menetközben tette hozzá valaki, nem szabad a bértömegbruttósításba belemenni, az egyéni nettó keresetet kell szorgalmazni Aztán jönnek a húsba vágó témuk, ügyeleti díjak, műszakpótlékok? Érthetetlen. miért kell progresszíven adózni fenti pénzek után? Miért nem lehet leírni ezeket az adóból? Sőt a jubileumi jutalom is adóköteles!? A képzésre, továbbképzésre fordítható összeg ugyancsak. Miért nyugszik ebbe bele a szakszervezet? Elhatározás, hogy az ügyeleti díjakat, a műszakpótlékokat kiemelten és differenciáltan kell fejleszteni. Az adózás miatt azonban az idősebbek, a jobban keresők hátrányba kerülnek. Az ügvel-tvezelö ugyanannvit kap. mint egv tanársegéd? A százalékarányokat a fizetések alapján ke'lene megállapítani. Egy használható ötlet: lehet, hogv egy szakorvosnai' már-már ráfizetés az ügvelet de az ö alnnbérét jutalommal lehet kompenzálni, sőt nem feledkezhetünk j .. t .> • r meg a láthatatlan jövedelmekről sem. Azon sem lepődnek meg, ha egy fiatal bizalmi most elmondaná azt, hogy jelenlegi fizetése mellett ne irigyeljek tőle a műszakpótlékot. Kiemelt területek? Belklinika, kórbonc. tani intézet, sebészeti klinika, ideg-elme, radiológia, szülőszoba... És ki merné kétségbe vonni azt, hogy a kiemelt műszakpótlékot nem érdemlik meg a röntgenesek, a gyermekklinikái dolgozók? Várjuk a négyszázalékos bérfejlesztést'. Mi marad belőlé, ha a műszakpótlékot és az ügyeleti díjakat folyamatosán gondozni akarjuk? Tökéletesen megertem annak a meghívottnak a dilemmáját, akinek fogalma sincs arról, mit mond a beosztottjainak (akik intézeti dolgozók) a 2.H8 százalékra megnyirbált bérfejlesztésükről. Persze, azzal is egyet kell erteni, amit u rektor megfogalmazott. Eszerint kénv. telenek vagyunk különbséget tenni lényeges é,s lényegtelen, valamint égető és még égetőbb kiadások között Több intézet máris túllépte a keretösszegét, ezérl kojtségvetésüket kénytelenek zárolni. A decentralizált bérgazdálkodás nedig megnöveli az egyes munkahelyek felelősségét, ami nem art, ha párosul elörelátá.ssul is. Az pedig már természetes, hogy a vezetőknek kitűnően kell vizsgázniuk szervezésből és gazdálkodásból. Ezen a tanácskozáson cseppet sem irigyeltem a munkaügyi főosztály vezetőjét. Talán ő kapta a legkellemetlenebb kérdéseket. Egyelőre sok minden képlekeny, bizonytalan, de bárki fordulhat hozza kéréssel, a számítógepek rögtön segítenek. A munkaügyi szabályzat elkészült, a „gvorstalpalás" után következik az elmélyülés. többiekhez, hasonlóan, én i.s tapssal jutalmaztam volna annak a bizalminak a hozzászólását, aki azt nehez.ményezte. hogy mindannyiunknak bert kell számolnunk. Ehelyett nem lenne-e jobb ha dolgoznánk? A ..maszek" bruttósítást, nem jó kedvünkben csináljuk, hanem azért, mert a végösszeg ritkán stimmel. Képzelt bizalmiként pedig azzal távoztam a nyílt testületi ülésről — ilyenre még sohasem került sor a SZOTE-n —, hogv feltétlenül kiképzem magam pénzügyi szakembernek, és eszem ágában sincs irigyelni a tisztségviselőket, hi.sz jelenleg nem kevesebbet vállaltak, mint hogv a ,» majdnem semmit méltányosan szétosszak. Rodz.sár Erzsébet * A Új bizottságok - nagyobb hatáskörrel A pártélet hírei Szinte naponta kapjuk szerkesztőségünkben a hireket — a korábban pártvezetöség irányításával működő MSZMP-szervezeteknél pártbizottságok alakulnak, míg máshol a végrehajtó bizottságok és pártbizottságok összevonásával egytestületes irányító szervezetet alakítanak ki. Az elmúlt héten kisteleki változásokról számoltunk be, most arról tudósíthatunk, hogy Szegeden, az Autófernél jött létre új pártbizottság. De nem lehet közömbös az sem, milyen meggondolások miatt kerül sor ma a szervezeti változtatásokra; egyáltalában — indokolt-e napjainkban a forma módosítása, hiszen legtöbben épp a tartalom hiányosságait vetik fel a pártelbeszélgetések során. A válaszok megfogalmazására Oláh Miklóst. az MSZMP Szeged Városi Bizottságának titkárát kértük fel. Korszerűbb öntözés A MÉM adatai szerint az elmúlt evben további 20 ezer hektáron teremtették meg a gazdaságok a korszerű öntözés műszaki feltételeit. Ebből kiindulva — és kihasználva a megnövekedett támogatást — az idén mintegy 40 ezer hektárral bővül a műszakilag korszerűen felszerelt öntözhető terület. Ez nem jelent terület-többletet, ugyanis legalább ilyen nagyságrendű az elhasználódott, korszerűtlenné vált öntözőrendszerek kikapcsolása, fölszámolása, viszont egyértelműen előnyös ez a fejlesztés azért, mivel nagy értékű és korszerű berendezésekről van szó, amelyek sokkal többet tudnak, mint a régiek. 500 böAz. idén hozzávetőleg korszerű berendezéssel vül a gazdaságok gépparkja, ezek között van olyan típus, amelyik egy-egy szezonban akár 350 hektárt is meg tud öntözni. Ezek a ¡konzolos, .maga járó ' berendezések 800—1000 méteres „szárnyakkal" működnek, és 3—4 kilométert haladhatnak előre egy-egy „fogással". A csévélhető, tömlős készülékek valamivel kisebb teljesítményűek, ám az 50—60 hektáros szezononkénti kapacitásuk lényegesen több annál, mint amire a régi egységek képesek voltak. Az új gépek jelentós része. mintegy háromnegyede bérmasina lesz. (MTI) — A változtatást, a szervezeti módosítás iránti igényt már a XIII. pártkongresszust megelőző vitákban felvetették a párt tagjai Az MSZMP vezető testületeihez érkezett kérések alapján néhány kísérlet kezdődött az országban. Így például a fővárosban az egyetemi pártbizottságok a budapesti pártbizottság irányítása alá kerültek, niig Szegeden, a József Attila Tudományegyetem MSZMP-munkáját közvetlenül a Csongrád megyei partbizottság látta el. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a próbálkozás Budapesten sikert hozott, míg vidéken — így Szegeden is — helyesebb, ha a városi pártbizottság hatáskörében dolgozik a jövőben a JATE pártszervezete. A kísérlet viszonylag keveseket érintett. Annál több feladatot jelentett az a kezdeményezés, amely az üzemi, intézményi, községi pártszervezetek életének módosítására irányult. Ennek lényege: a jövőben ne legyen kötelező végrehajló bizottság létrehozása hanem égy testület vállalja magára a don'eshozó es végrehajtást irányító funkciót. Sok birálat érkezett azért is, hogy érthetetlennek tűnik a pártvezetőségek és a pártbizottságok eltérő jogállása, hiszen csupán a tagság létszáma miatt kap a pártbizottság szélesebb jogkört. Így a kísérletek tapasztalatainak összegezése után egyrészt úgy döntött az MSZMP KB, hogy 1988. december 31-ig az üzemekben, intézményekben, községi pártszervezetekben át kell állni az egytestületes pártirányitasra. Egyébként ezek 7—19 tagot számlálnak majd — a partszervezetek létszámától, a feladatok nagyságától függően. Másrészt lehetőség van arra, hogy ahol az irányító pártszerv indokoltnak tartja a pártvezetöségek helyébe pártbizottságok lépjenek. — Hány pártszervezetet érint Szegeden ez a szervezeti változtatás? — Mintegy ötven pártvezetöség kapta meg a jogot, de ma még pontos számot nem mondhatok. Az ok egyszerű: a városi pártbizottság álláspontja az, hogy az érintett pártszervezet önállóan döntsön az átszervezés időpontjáról, a testület létszámáról éppúgy, mint például arról, milyen jogkörük átadását kérik az irányító pártszervektől. A vita sok helyen még most folyik. Hiszen előfordulhat az, hogy egy 70—80 fős pártszervezet mondjuk egy alapszervezetben dolgozzon tovább, de elképzelhető munkarend különbözősége vagy a munkahelyek távolsága miatt 2—3 alcpszctvezetbe kerüljön a tagság, s munkájukat pártbizottság irányításával végezzék — Az elmondottak alapján úgy tűnik, jelentősen megváltozik az alsóbb szmtu partszervek formai arculata. De vajon mennyire hat ez ki a tartalmi munkára? — Az átszervezéssel egy időben arra törekszik a városi pártbizottság, hogy minél több hatáskört is átadjon az új bizottságoknak. Ezzel természetesen nemcsak lehetőséget kapnak az alsóbb szintű pártszervek, hanem nö felelősségük is. Ezzel együtt is egyértelműnek tűnik, hogy a pártdemokrácia fejlesztése, az önállóság növelése megkívánta a szervezeti módosításokat Ez. a munkahelyi, szűkebb közösségek életét befolyásoló jobb. oolitikai munka alapja lehet. Bátyi Zoltán