Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 78. Évfolyam, 08. szám 1988. március 21., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Á bátorság katonái Faggatjuk, értékeljük, s mitagadás — átértékeljük történelmünket. No, arról szó sincs, hogy a moszkvai változások keménységével vernénk szét öröknek hitt bálványok talapzatait (a szükség nem is kényszerít erre), de átlapoz.va elmúlt évtizedek történeti munkáit, az ünnepeknek szóló vezércikkeket, kónynyű felfedezni: sokkal árnyaltabb, igazabb képet festünk őseink harcairól, mint amilyeneket a sematizmus mázolt. Hogy ebben az értékelésáradatban milyen 1919-es foltokat tisztítunk, netán mekkora, eddig meg nem látott hibákat tárunk fel. ma még nehéz kiszámítani. Dolog persze akad bőven, hiszen a Tanácsköztársaság 133 napja nemcsak a dicsőség magasába emelt, hanem kiásta a tanulságok, hibák sokszor mély árkait is. Miközben lapozzuk a sikeres hadjáratok krónikáit, a múlttól, háborútól nyomort örökölt milliók első szabad. mosolygós májusi ünnepének képeit, tanuljuk és tanítjuk a forradalmi rendeletek emberközpontú szellemét, látjuk: a magyar (csak magyar?) átok, a széthúzás, a vitákba fulladó cselekvés, a túlkapások és a tehetetlenség. a hibás elmélet erőszakolt gyakorlata hogyan másította meg a legnemesebb gondolatot. A történelmi mérleg serpenyőjébe tett súlyokat érzelmeink, ismereteink és politikai hovatartozásunk alapján rakosgathatjuk napestig. De egy tényt, ugy érzem, a legkeményebb ellenség sem vitat: az. akkor annyira megdöbbentően haló, új eszményekért lelkesedő harcosok a bátorság katonái voltak. Igen, a bátorságé, amely el tudta feledtetni. milyen külső és belső viszonyok között vállalják a harcot. Hogy több oldalról szorongatva, egekig korbácsolt nacionalista hullámokon kell navigálniuk a munkásösszefogást, a népek barátságát hirdető kis hajót, s miközben , a győztes a rablóhaború torvényeit betű szerint alkalmazva falvat, várost, megyét rabol, hinniük kell tiszta elveik győzelmében. A bátorság katonái rongyosan, papírtalpú bakancsot húzva meneteltek a Felvidékre, és meneteltek a Tiszához is, szuronyuknál csak a fehér asztal mellett vívott pártharcok voltak élesebbek. Hogy miért épp e gondolatokat vetem most papírra? Mert úgy tűnik, a tanulságok erösebbek. mint hinnénk. Kezdem talán azzal, hogy a kor ma minket is menetelesre kényszerít. Lövészárokban leselkedő ellensegtől, fegyvertől meg vértől ugyan nem kell tartani, a papírbakancs helyett sokkal inkább a forgalmi adóval, haszonkulcscsal terhelt lábbelik csillagászati ára szőrit, de a gazdaság tétova toporgásával. a társadalmi élet torzulásaival vívott csatákat azért mégiscsak meg kell nyerni. Múltról gondolkodva önkéntelenül fölvetődik a kérdés: vajon mi jogot formálhatunk-e ilyen ítéletre: a bátorság katonái. Mi, akik valamilyen megfoghatatlan békesség jeA szélrózsa minden irányából gyében oly szívesen kalapáljuk szét az ellentéteké éleit, s miközben a vált»/ zás szeleiben bízunk, csak lassan, bizony lassan feszítjük ki a vitorlákat. Mi, akik örömmel tapsolunk a megújulást, stabilizációt, kibontakozást célzó programoknak, szavakban ezerszer leszögezzük, hogy az előrelépés gondokkal, terhekkel jár, de mintha túl gyorsan roppanna a vállunk az első teher alatt, s a panasz sokkal több energiát lökne szánkba, mint karunkba. Tudom, az általánosítás hamisságra nevel. A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében éppúgy előfordult sziikés, a népbiztosságok folyosóin éppúgy suttogtak, tervelték a gáncsot, mint ahogy napjainkban is ezrek erőszakoskodnak a jobbért, tízezrek vállalják, hogy mögéjük állnak. Ez persze nem ment föl kötelességünk alól — a célt elfogadva, az áldozatot vállalva végre már egységben dolgozni a megvalósításért. Tudom, nagyon patetikusan hangzik. De a történelmi párhuzamnál maradva megfogalmazhatom így is — ha féltjük mai menetelésünket, bizony bűn eltűrni, hogy egyesek kivívott pozíciójukat őrizgetve unos-untalan, nt^ persze sosem nyíltan, a változtatásban rejlő veszélyre hívják fel figyelmünket. Hogy az országosan meghirdetett demokratizálódás hívei kisebb-nagyobb közösségekben bántóan gyanússá minősüljenek, hogy céljaink határozatokba öntve elmúlásig porosodjanak. Hogy a reformot egyesek úgy kezeljék, mint egy méltatásra érdemes, de kőbe merevedett mozdulatlan emlékművet — a szavakba öntött, de cselekvéstől menekülő bátorság szobrát. így kezdtem: faggatjuk, értékeljük. átértékeljük történelmünket. Ez bizonv nagy munka, örök követelmény. De legalább ekkora feladat napjaink, önmagunk faggatása is — vajon mi milyen bakancsosok vagyunk? Fontos az értékelés, a tény megállapítása, miszerint a langyos löttynél a forró víz gyorsabban tisztít. És látni ebben a munkát, mert bizony ezt a vizet forralni kell. Ma és nekünk. Jobban bízva erőnkben, mint félve gondjainktól. Bátyi Zoltán A kínálat kápráztató. Végigsétálva a standok előtt az ember legszívesebben mindenhová befizetne egy-egy útra. Ráadásul mindezt most előnyösen megtehetné, hiszen a legtöbb kiállító kedvezménnyel csalogatja a látogatókat. Az olaszok valóságos „reklámhadjáratot" indítottak a magyar piac megszerzéséért. Aki betéved a standjukra, aligha szabadul több kiló térkép, prospektus, diafilm, reklámanyag nélkül. Hasonlóan szemfülesek a sapnyolok, franciák, jugoszlávok is. Csemegének számít viszont a svájci pavilon, hiszen idegenforgalmi ajánlataikkal fél évszázada /nem jelentkeztek hazánkban. Ezt pótolandó már a megnyitó utáni órákban megtartották sajtótájékoztatójukat. A Swissair légitársaság képviselője és Hans Zimmermann, az idegenforgalmi hivatal zürichi igazgatóhelyettese elmondták, hogy tavaly 45 ezer magyar lépte át a svájci határt és 65 ezer svájci jött hazánkba. Ezt a forgalmat szeretnék felfuttatni a jövőben, hiszen az alpesi ország 1 millió 200 ezer szállodai ággyal várja a turistákat. Kár, hogy ezek nagy része luxus kategóriájú szálláshely ... Hol állunk mi, magyarok a nemzetközi mezőnyben? — teszi fel a kérdést önkéntelenül is a látogató. A katalógusokat lapozgató tudósító viszont megpróbálja más országok szemével nézni hazánkat. A Blaguss Reisen osztrák utazási iroda kínálatában tallózva bizony érdekes dolgokra bukkanhatunk. A tengerparti üdüléseket kínáló programfüzetben mindössze 2-3 ezer schillingért válogathatunk adriai pihenőprogramokban. Hazánknak is szentel két teljes oldalt a külföldi iroda. Balatonszéplakon 5-7 ezer schillinVerne Gyula hőse nyolcvan nap alalt kerülte meg a Földet. A lökhajtásos repülőgépek korában zsebkendőnyire zsugorodott a világ: egyetlen nap alatt is körbe lehet repülni. Még könnyebb helyzetben volt a kiküldött tudósító, mert néhány óra alatt „láthatta" Rómát, Párizst, Tokiót, megcsodálhatta az Atlantióceánt, és a több ezer méter magas ázsiai hegyeket. Utazhatott hajón, vonaton, repülőn — egyszerre több légitársasággal is. Mindezt képzeletben persze, a kőbányai vásárvárosban pénteken délelőtt megnyílt Utazás '88 nemzetközi idegenforgalmi kiállításon. A minden eddiginél színesebbre sikeredett tizenegyedik utazási seregszemlén huszonegy ország 191 kiállítója mutatkozik be, egy héten át. Miért a megnövekedett érdeklődés? Minden bizonnyal szerepet játszik ebben az új útlevéltörvény. A világútlevél bevezetésével a külföldi utazási irodák új piacot, jobb pozíciót látnak hazánkban. Így nem is csoda, hogy ötven kiállítóval több jelent meg az idén Kőbányán, mint tavaly. gért kínáljuk magunkat két hétre! Elgondolkodtató, vajon miért nem vagyunk képesek árban versenyezni más országok, olykor több természeti szépséget és nagyobb komfortot nyújtó szolgáltatásaival. Az összehasonlítás mindenesetre tanulságosA szegediek ez alkalommai a dél-magyarországi megyékkel — Bács-Kiskunnal, Baranyával, Tolnával — közösen állítottak ki. A költségek ugyanis az elmúlt öt évben meghétszereződtek. Mit kínál a Szeged Touri.xt a nemzetközi vásáron? — Elsősorban a tanyai üdülést és a szabadtéri játékok programjait ajánljuk — mondja Málovies János hivatalvezető-helyettes. — Szerencsére elég nagy az érdeklődés. Júniusban (/»pusztaszeren nyilunk kempinget, ezt is ajánljuk most. Igaz, kicsit drágának tartják a programjainkat a hazai utazók. Ügy tűnik, az idén gond lesz a szegedi szállodák megtöltése. A bolgár és szovjet utazási irodák a forgalmi adó bevezetését ugyanis nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Egyszerűen lemondták a csoportos utakat. A szegediek most más országok, elsősorban tőkés utazók ideesalogatásán fáradoznak. Hogv mi lesz a kiállítás haszna? — Ezt előre nehéz megjósolni. A külföldi irodák egy-két évre előre szerződnek. Mi pedig nehezen látunk a jövőbe. Az. állandóan változó költségek miatt nehéz. árajánlatot adnunk. A külföldi irodák katalógusaiban érdekes módon jó előre fix árak szerepelnek. Így is lehet... Az is igaz, ez volt a legkisebb szeplő a dél-magyarországiak standján. Programfüzetük, a „Napfényes dél" ugyanis igénytelen, csúnya. Az újságpapírnál is durvább fekete-fehér lapok aligha csábítanak utazásra bárkit... Nagy érdeklődést váltott ki a Gyulatourist standja. Pontosabban az az új játék, amit első alkalommal itt kínál Ragyinszki Zoltán feltaláló. Az Europarty földrajzi társasjáték premierje úgy tűnik, jól sikerült. — Pedig 353 forint a játék. Kicsit drága, de ez is forgalmi adós. Nehéz megérteni, miért? Hiszen egy oktatási segédeszközről van szó. A Békéscsabai Állami Gazdaság karolta fel a fiatal népművelő ötletét, hogv játszva tanítsa a gyerekeket a földrajzi, kultúrtörténeti ismeretekre. A térképből, táblázatokból, kártyákból álló játékkal akár egyedül is elütheti az időt az ember. — A nyolcéves kisfiam könnyen megismerte Európát a játék segítségével. Most Ázsiára „komponálok" játékot, de mind az öt földrészt szeretném sorra venni. Aki utazni szeretett volna, az helyben is megtehette. A Volánbusz ugyanis korhű omnibuszt közlekedtet egy héten át az Engels tértol a vásárvárosig. A kiállítók standjain kívül számos más látványosság is varja az érdeklődőket. Most rendezik meg az Artexpót. A hazai és szocialista országok múzeumai, galériái festményeket, grafikákat állítanak ki. A D pavilonban sportbemutatókkal várják a látogatókat. De van mesepuvilon és számítógépes borzét is tartanak Kőbányán. Lehet pónilovat lovagolni, vagy szurkolni a veteránaulók versenyzőinek. Néhány óra alatt a szélrózsa minden irányát feltérképezheti a látogató — Kőbányán. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Nézzék meg fotóriporterünk, Schmidt Andrea felvételeit, ö így látta az Utazás '88 kiállítást, a hétvégén, Budapesten. Rafai Gábor