Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

2 •HMM Péntek, 1988. március 18. (Folytatás az 1. oldalról.) Nem terjed ki a beviteli kötelezettség arra a termőföldre, amelyet a volt tartós földhasználó tulajdonába adtak". A felszólalásra válaszolva ismét Váncsa Jenő kért szót, aki elmondotta: az alaptörvényből a módosítás során kihagyták mindazt a kötelezettséget, ami más vagyontárgyra vonatkozik, de valóban megmaradt a föld bevitelének kötelezettsége. Ez azonban az országban csak nagyon kevés állampolgárt érint. Ha mégis akad olyan gazda, akinek van tiz vagy húsz hektár földje, és be akar lépni a tsz-be, akkor ö vigye is be a földjét. Ezután határozathozatal következett. A képviselők először az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint mezőgazdasági bizottságának együttes jelentéséről szavaztak. A vitában elhangzott — és írásban rögzített — három módosító indítvány közül kettővel a miniszter és a bizottságok is egyetértettek. Az egyik módosítás szerint n termelőszövetkezet a jövőben az alapszabály módosítása nélkül kiegészítheti tevékenységi körét. A másik indítvány azt rögzíti, hogy a termelőszövetkezetekről szóló torvény módosításai az egységes szövetkezeti törvénnyel való összhang érdekében szükségesek. A képviselők e két indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután külön szavaztuk a harmadik sorsáról. Ez a módosító javaslat arra vonatkozott, hogy a kötelezően bevitt vagyont, vagy annak aktuális pénzbeli értékét a szövetkezetnek ki kell adnia, ha a tagot nem tudja foglalkoztatni, és a taggal szembeni foglalkoztatási kötelezettsége meg• S2űnt. Ezt az indítványt korábban sem az együttes bizottsági ülés, sem pedig a miniszter nem fogadta el. A szavazás eredményeként, 28 ellenszavazattal, 34 tartózkodással a képviselőtestület is elvetette a javaslatot. Végezetül a képviselők általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — három ellenszavazat és tiz tartózkodás mellett — elfogadták a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Váncsa Jenő előterjesztése Ezután ismét Váncsa Jenő emelkedett szálasra, hogy előterjessze az éleimtszereicrót szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. — A most napirendre kerülő élelmiszertörvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszeripar fontossága, jelentősege határozza meg, és a fogyasztók érdeke. Lakossagi és külkereskedelmi érdekek egyaránt fűződnek ahhoz, hogy javuljon a mezőgazdasági termékek, nyersanyagok feldolgozási aránya, nójön az új termékek száma, s vele a választék is folyamatosan bővüljön A törvénymódosítás talán legfontosabb része a termékengedélyezésre, a minőség meghatározásának rendjére, a minőségellenőrzés módszerére vonatkozik. E téren — alkalmazkodva a bévált pemzetközi tapasztalatokhoz j— jelentős az egyszerűsítés, de egyértelműbb s koveÁezetesebb az ellenőrzés. A termék milyenségének, minőségének meghatározása a hatóság helyett a legilletékesebb, a termelő feladata. Az ellenőrzésben a legnagyobb változás az, hogy a termelő köteles lesz az élelmiszer minőségét az előállítás megkezdésétől, annak befejezéséig ellenőrizni. Igazodunk tehát ahhoz, amit a gazdaságilag fejlett országokban világszerte alkalmaznak. A hatórág természetesen ellenőrzi a törvény által előírtak betai fását. A következetes és folyamatos ellenőrzés garancia kell legyen a minőségre, a minőség állandóságára. Szólt arról, hogy a hazai lakosság élelmiszer-ellátása nagyon fontos eleme a társadalmi közérzetnek, a közhangulatnak. Ilyen értelemben napjainkban — amikor annyi kétely, bizonytalanság, gazdasági nehézség rontja a hangulatot — még nagyobb súllyal esik latba az élelmiszer-ellátás milyensége, az élelmiszer-termelők, -forgalmazók munkája. Az állami támogatás megszűntét követően az élelmiszerárak év elején jelentősen emelkedtek. Ez sok gondot okoz. főként az alacsony keresetűek, a többgyermekesek és a kisnyugdíjasok körében. De az áremelések után minden vásárló még érzékenyebb arra, hogv pénzéért azt kapia — legyen szó mennyiségről és minőségről egyaránt —. amit fgjr'tk. amit ioggal elvár. Csak az az élelmiszer-termelői. -forgalmazói magatartás fogadható el, amelvik ezt maximálisan szem előtt tartja. Az irányítás feladata, hogy megteremtse a kibontakozás lehető leaiobb körülménveit. Ezt szolgália a gazdaságirányítás. -működtetés reformja. ezt a kormány elfogadott munkaprogramja. Az előttünk álló élelmiszertörvénvjavaslat összhangban van ezekkel. Ezért amikor a kormány nevében beteríesztem s vitára bocsátom a javaslatot, egyben elfogadásra i9 ajánlom — mondotta befejezésül Váncsa Jenő. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.). a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet főigazgatója a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta: a törvényjavaslatot három állandó bizottság, a szociális és egészségügyi, a mezőgazdasági és a kereskedelmi bizottság tárgyalta. Véleményt .nyilvánított a tervezett módosításokról, valamint a csatolt minisztériumi végrehajtási utasítástervezetekről a Fogyasztók Országos Tanácsa is. Kopp Lászlóné (BorsodAbaúj-Zemplén m., 21. vk), a Szerencsi Édesipari Vállalat osztályvezetője szóvá tette, hogy a módosítás révén nem szűnnek meg a hatósági ellenőrzésben tapasztalható párhuzamosságok. Javasolta a kormánynak annak megvizsgálását, hogy a hatósági ellenőrző szerveket hogyan lehetne egy, az ágazati minisztériumoktól független, egységes szervezetté alakítani. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk ), a Meggyfa utcai napköziotthonos óvoda óvónője szerint a törvényjavaslat egy része ellentétben van a kereskedelemről szóló 1986-ban módosított 1978. évi I. törvénnyel, és az egyik paragrafusához fűzött miniszteri indoklással. Ez ugyanis azt rögzíti: a fogyasztói érdekek védelme szükségessé teszi, hogy az új gyártmányok csak a gyártó szervezettől független minőségvizsgáló szerv hatósági jóváhagyása után kerülhessenek forgalomba. A beterjesztett törvényjavaslat viszont ezt nem garantálja. Moravcsik Ferencné (BácsKiskun m., 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt Kiskőrösi Városi Szervezetének titkára az egészséges, korszerű táplálkozásra vonatkozó fejezeteket hiányolta a törvénymódosításban; mondván: a táplálkozás, az étrend összeállítása szoros összefüggésben van az egészség megőrzésével. Somlai Gyula (Vas m„ fi. vk.), a Húscsibenevelő Társaság igazgatója javasolta a MEM-rendeletben megfogalmazott fogyaszthatósági és minőségmegőrzési időtartamok felülvizsgálatát, azok maghosszabbítását több élelmiszer esetében. A túlzott óvatosság károkat okoz a népgazdaságnak, pazarláshoz vezet — mondotta. Váncsa Jenő válaszában megköszönte a hozzászólásokat, és elmondta, hogy a törvény végrehajtásába szeretnék a képviselőket is bevonni. Külön reagált a minőséggel kapcsolatos észrevételekre, elismerve, hogy a magasabb értékű élelmiszer előállításához magasabb színvonalú technológia, hozzáértés szükséges. A gyártóknak, forgalmazóknak, kereskedőknek azonban maradéktalanul ki kei! használni a már meglevő lehetőségeket is. Szólt arról is, hogy sok károsodás éri a terméket a kereskeciciemben, amíg a fogyasztóhoz eljut. A termelőknek, a feldolgozóknak^és a kereskedőknek együtt kell garantálniuk a megfelelő minőséget. — Tudomásul kell venni — húzta alá —, hogy nincs többféle minőség a piacon. A hazai, a szocialista és a tőkés piacra egyaránt minőségi árut kell gyártani. Végül az élelmiszer-minőség javítása érdekében figyelemhe ajánlotta azt az e'vet. amely szerint „a vevőnek mindic igaza van". Határozathozatal következett. Az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvénv módosításáról döntött a Parlament, A kénviselők a módosításról szóló törvényiavaslatot általánosságban, és a már megszavazott. módosításokkal részleteiben — egy ellenszavazattal és etrv tartózkodással — elfogadták. Villányi Miklós tájékoztatója Ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter tájékoztatta a képviselőket az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól, az ezzel öszszefüggö árproblémákról, a termelés év eleji megindulásával kapcsolatos kérdésekről. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a Parlament tavaly őszi ülésszakán fogadta el a kormány stabilizációs munkaprogramját. A végrehajtás részét jelentő idei gazdasági folyamatok még kevéssé ítélhetők meg, részletes beszámoló tehát csak a Parlament nyári ülésszakán lehetséges. 1988 elsőkét hónapjának adatai azt jelzik, hogy ha nem is az év végi lendülettel, de rendben folyik a termelés, nagyobb fennakadás nincs. Az ipar termelése a tavalyi első két havinál 1,3 százalékkal több. A kivitelező építőiparé kiugróan nőtt. Ebben nagy a szerepe annak, hogy tavaly kemény, az idén pedig enyhe volt a tél. Az idei évkezdéskor a gazdasági folyamatokra természetesen hatott a múlt évi felvásárlási láz. A termelési és forgalmazási folyamatok azonban fokozatosan visszaállnak normális medrükbe. Az első két hónapban — öszszehasonlító áron számítva — a tavalyihoz képest 9-10 százalékkal kisebb a kiskereskedelmi forgalom. Megállt a lakossági betétállomány csökkenése, sőt, ha a szokásosnál jóval kisebb öszszeggel is, de nőtt a betétállomány. Az állami költségvetés első két havi hiánya jóval kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Kedvezően alakul eddig a konvertibilis külkereskedelem. Az év első két hónapjában az előző évek elejéhez képest az export jelentősen nőtt, az import lényegében a tavalyi szintű, a külkereskedelmi passzívum a múlt évinek egyharmada. Mind a múlt évi vállalati mérlegek, mind az idei pénzfolyamatok igazolják, hogy a gazdaságban a belföldön felhasználható áruk értékénél nagyobb pénzmennyiség van. Az idei terv előkészítésekor olyan döntés született, hogy további, az érdekeltséget már sértő vállalati adóemelések, vagy a lakossági jövedelmeket terhelő intézkedések helyett a hitelezésben célszerű szigorúbb gyakorlatot érvényesíteni, tudatosan számolva azzal, hogy ez magasabb követelményeket támaszt, feszültségeket teremt a nem jól gazdálkodóknál, ha azok nem racionalizáljak tevékenységüket. A helyes cél megvalósítása nem jó módszerekkel történt. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben a hitelállomány gyakorlatilag nem csökkent, az idén eltelt két és fél hónapban pedig növekedett, már az év végén is jelentkeztek, az év elején pedig felerősödtek a finanszírozási gondok a vállalatok működésében, nemegyszer olyan vállalatoknál, szövetkezeteknél is. ahol ez nem állt szándékunkban. Ennek több oka volt. Egyrészt a létrehozott kétszintű bankrendszer még nem rendelkezett megfelelő tapasztalatokkal egy vállalatonkénti mérlegelést igénylő pénzszűkítő feladat végrehajtásában. Másrészt a jegybanki eszköztár nem volt elég gazdag a cél eléréséhez. Harmadrészt a bankszektor a pénzkivonást indokolatlanul hosszú várakozás után, a gazdaság által elviselhetőnél gyorsabb ütemben kívánta megvalósítani. Hozzájárult a vállalati pénzügyi feszültségekhez az adóbefizetések egy időpontra való koncentrálódása is. A pénzügyi kormányzat a vállalatok költségvetési kapcsolatait áttekintette, és lehetővé tette az adóbefizetések időbeni széthúzását, gyakoribbá tette a költségvetési kiutalásokat. Az eltelt időszak és a lezajlott események természetesen megkövetelik, hogy levonjuk a szükséges tanulságokat. Ez részben megtörtént, részben még folyamatban van. A kialakult helyzetet látva a kormány kezdeményezésére megállapodás született a kereskedelmi bankok és a jegybank között. Ennek alapján megfelelő intézkedések történtek, hogy a hitelezési gondok, és az ezekből fakadó termelési fennakadások megszűnjenek, így a leginkább érintett mezőgazdasági területen — ahol az idényszerűség éppen most igényli a ráfordításokat — a feszültségek csökkentek. Mind az 1988. évi népgazdasági terv, mind a kormány stabilizációs programja elengedhetetlenné teszi a szigorú pénzpolitika folytatását, felhasználva természetesen az eddigi tapasztalatokat. Döntés született, hogy az érdekeltek dolgozzanak ki olyan módszereket, amelyek a következő hónapokban egyrészt lehetővé teszik a jól dolgozó vállalatok hiteligényeinek zavartalan kielégítését, a másik oldalról pedig — gazdaságpolitikánkkal összhangban — tényleges szelektivitást alkalmaznak és megszüntetik, de legalább fokozatosan mérséklik az indokolatlan pénzbőséget. Ezután a pénzügyminiszter az űj adórendszer bevezetését értékelte. Az átállás a gazdasági életben nem pkozott nagyobb fennakadásokat, a bevezetett adórendszer működőképes. A készletek átárazása megtörtént. A vállalatok, intézmények dolgozói a bruttósitott béreket megkapták, a kifizetésekből a személyi jövedelemadóelőleget levonták. Az általános forgalmi adót megfelelő nagyságrendben befizetik, és az arra jogosultak visszaigénylik. Rendben folynak a társadalombiztosítási kifizetések. Az adórendszer előkészítéséhez jobb lett volna, ha van még néhány hónapunk. A hiányosságok nagyobb része azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatatlan, hogy vannak működési zavarok is. Az előkészítés közben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő maradt a végrehajtás kidolgozására. Sok jogszabály későn jelent meg. A valós hiányok pótlásáról a kormány intézkedik. Nem volt szándékunk, hogy az átállási időszakban a kisiparosok, kiskereskedők közül az erre az időszakra jellemzőnél jóval többen szüneteltessék, esetenként abbahagyják tevékenységüket. Reméljük, átmeneti folyamatról van szó. Az adóreformmal egyidejűleg mind a termelői, mind a fogyasztói árak szerkezetében és arányaiban gyökeres változások következtek be. Csökkent — különösen a feldolgozóiparban — a termelői árakban levő tiszta jövedelem és elvonás. Jelentősen nőtt a fogyasztói és termelői árszint különbsége. Az árrendszer változásainál az ipari termelői árak 3,3 százalékos csökkenésével számoltunk, ezzel szemben az ipari termelői árszínvonal januárban alig mérséklődött. Megváltozott a fogyasztási javak több mint kétharmadának ára is. Ennek hatása az. árszínvonalra a tervezett 7,6 százalékhoz igen közel áll, a januári fogyasztói árszínvonal ugyanis az 1987. decemberit 8 százalékkal haladja meg. Az. adó- és árreform társadalmilag leginkább kritikusan fogadott és vitatott témája a gyermekruházati, különösen a csecsemőruházati cikkek árának jelentős emelése. A kormány az árrendezéshez kapcsolódóan az alapvető fogyasztási cikkek — köztük a gyermekruhák — áremelkedésének ellentételezéseként a gyermeknevelést könnyítő pénzbeni juttatásokat — január l-jétől, éves kihatását tekintve — 13,4 milliárd forinttal emelte. Az előre jelzett évközi áremelkedésekkel együtt viszont a gyermekcikkek drágulása összesen mintegy 11 milliárd forint. Az ellentételezés tehát meghaladja a gyermekruházati cikkek árnövekményét. Kifejezetten nehéz helyzetbe a többgyerekes családok kerültek. A kormány intézkedésére és esetenként vállalati kezdeményezésre, az aránytalanul magas gyermekruházati árakat csökkentették, vagy mérsékelni fogják. Az árfeszüifség enyhül majd, de változatlanul nagy a társadalmi igény a gyermekneveléssel kapcsolatos anyagi problémák enyhítésére. Vonatkozik ez különösen a csecsemőruházat adókulcsának csökkentésére. A gyermekes családok helyzetének javítása csak úgy képzelhető el, ha annak költségvetési ellentételét megteremtjük, mert e téren a pénzügyi lehetőségek, hiányában nincs mozgásterünk. Két-három megoldást javaslatot vizsgálunk. Felhatalmazást kérek arra, hogy az elképzelt lehetőségeket a Parlament ad hoc bizottságával együtt alakíthassuk ki. Ha olyan megoldásra jutunk — egyetértésben a szakszervezetekkel —, amely eldönthető a kormány hatáskörében, intézkedünk, és erről a nyári ülésszakon tájékoztatjuk a Parlamentet. Ha az intézkedés a Parlament döntését kívánja, javaslatunkat az Országgyűlés elé terjesszük. Kérem ehhez a tisztelt képviselők támogatását. A miniszter kitért Balogh Károly országgyűlési képviselőnek a lakossági kózműtársulások általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségéről hozzám intézett kérdésére. Javasolja, hogy a víz- és csatornamű-társulatok és minden más lakossági közműtársulás az általános forgalmi adót teljeskörűen visszaigényelhesse. A javaslatnak két eleme van. A víz- és csatornaberuházások költségei között felmerült általános forgalmi adót a törvény rendelkezéseinek megfelelően minden jogi személy teljeskörűen visszaigényelheti. Sajnos — törvényeink szerint — a lakossági társulás nem jogi személy, ezért a közvetlen visszatérítésnek e pillanatban jogi akadálya van. De a problémát meg kell oldani. Ezt a vonatkozó jogszabályok módosításáig úgy tesszük, hogy a lakosság víz- és csatornatársulásai a költségeik között elszámolt forgalmi adóval azonos nagyságú állami támogatást vehetnek igénybe az adóhivataltól. Az eljárás automatikus lesz, a költségvetésnek többletkiadást nem okoz, a víz- és csatornaműtársulások anyagi terheit, adminisztrációját, a lakossági hozzájárulás összegét nem növeli. Más a helyzet az egyéb közműtársulásoknál, tehát a lakossági villany-, gáz és űttársulásoknál. Erre a társulási körre jelenleg — tudatosan — nem terjed ki az általános forgalmi adó viszszaigénylésének kedvezményes lehetősége. Érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a lakossági közműtársulások a villany-, a gáz- és az útberuházások területén is szaporodjanak, de ez a kedvezményes kezelés — amely ebben a körben is teljes körű általános forgalmiadóvisszatéritést tenne lehetővé — 1988-ban mintegy 450 millió forint nem tervezett bevételkiesést okozna a költségvetésnek. Ezt a terhet most nem vállalhatjuk. Tovább keressük a megoldás lehetőségeit. Visszatérve a közvéleményt erősen foglalkoztató árkérdésekre, mint ismeretes, az elmúlt napokban a Minisztertanács irányelvekben fogalmazta meg a vállalati árpolitika követelményeit. A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy terven felüli áremelést előidéző központi intézkedést nem hoz, állami, gazdasági intervencióval, a kínálat ösztönzésével, az érvényes árszabályok megtartásával gátat szab az áremelkedéseknek. Az indokolatlan áremelések elleni fellépésben kéri a társadalmi szervezetek és a lakosság együttműködését. — Hat képviselő javaslatot juttatott el az Országgyűlés elnökéhez, amelyben kérik, hogy a Magyarországon letelepedni szándékozó külföldiek helyzetének javítása érdekében hozzunk létre egy külön pénzügyi alapot. A képviselők javaslatával a kormány egyetért, és — más előirányzatok terhére — 300 millió forint átcsoportosítását tervezi e célra. A kormány nevében kérem ehhez a Parlament egyetértését — mondotta végezetül Villányi Miklós. Az Országgyűlés a pénzügyminiszter tájékoztatóját tudomásul vette. Ezután a 300 millió forint értékű letelepedési alap létesítését — a Pénzügyminisztérium tájékoztatójában elhangzottaknak megfelelően — 12 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadtak.