Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

Szerda, 1988. március 16. 5 Mesterségek könyvei Céh- és ipartörténeti, klasszikus mesterségeket bemutató régi könyvekből rendez árverést március 25-én a Könyvértékesítő Vállalat és a Kiosz budapesti titkársága. Az aukción — a Kiosz Wesselényi utca 73. szám alatti klubjában — 187 darab, 1945 előtt megjelent ritkaságra licitálhatnak az érdeklődők. A kamaraárverés anyagát a vállalat antikváriuma 5 év alatt gyűjtötte össze, a könyvek többsége tudományos értékű munka, jó néhány gazdag jegyzetanyagot is közread. Az árverésre kerülő kötetek március 24-én 9-től 17 óráig tekinthetők meg a Könyvért XIII., Váci út 19. szám alatti központjában, valamint 25-én 10 órától az aukció helyszínén, ahol 16.30 órakor kezdődik a licitálás. Hazánkba érkezett Melina Mercouri Köpeczi Béla művelődési miniszter meghívására kedden hazánkba érkezett Melina Mercouri, a Görög Köztársaság kulturális minisztere. Látogatása során ismerkedik a magyar kulturális élettel, megbeszéléseket folytat a Művelődési Minisztériumban, és szakmai találkozókon vesz részt. Eleteink 1A "Honvéd"e9yüHes vendégszereplése Hegszellőztetett" forintok Csoda tudja, miért kell szellőztetni a pénzt? Talán azért, hogy meg ne avasodjon! Hogy többet nem ér a sétáitatás után sem, abban biztos vagyok. Történt, hogy egyik kulturális intézményünk bérbe adta a „lakását" az édestestvérének. Tanácsi intézmény lévén mind a kettő, pénzszámolgatás egymás között szóba sem jöhetett. Egyszerűen átkönyvelték évekig egyik rovatról a másikra a pénzt. Piros pántlika helyett, kék masnit kötöttek rá, hogy mindenki tudja, ki használhatja azután. Ment, mendegélt békésen a dolog a maga természetes módján. Egészen addig ... míg meg nem jelent az általános forgalmi adó intézménye. De ekkor egyből más lett a leányzó fekvése. Aminek ára van, pénzben kifejezhető értéke és gazdát cserél, azután adózni kell annak, aki a hasznát látja. Az idén is áttették egyik zsebből a másikba a pénzt, s csak utána derült ki — fizethetnek háromszázezer forintot adóba — a semmiért. Akár úgy is aposztrofálhatnánk a történetet, hogy ennyi ma már az ára a pénz „szellőztetésének". Ennyiért viszont nem éri meg egyik zsebből a másikba vándoroltatni. Azt hinné az ember, ilyen badarság csak a mesében fordulhat elő. Pedig nem így van. Saját magam sem akartam hinni a fülemnek, amikor a történetet hallottam. Felhívtam hát a Pedagógiai Intézetet, hiszen róluk van szó, s azt a választ kaptam, hogy szóról szóra mind igaz, amiről először csak azt gondoltam, hogy „pletyka". Miközben 20 százalékkal csökkentenie kell az intézménynek a kiadásait, béreit, közben fizetheti a pénztologatás árát. Két azonos gazdához tartozó intézmény gyarapítja az államkaszszát, csak azért, mert eddig nem találtak más módot a dolog elintézésére. Szüksége van a „kincstárénak is a bevételre, hiszen a kultúra is abból él — hallom mindjárt az ellenvetéseket is. Ezért azután ész nélkül nem lehet herdálni a pénzt ott, ahol az utóbbi időben igencsak szűkében vannak a forintoknak. Hasonlóan mostoha sorsra jutottak a művelődési házak, iskolák, ök is a tanácsok „gyermekei". De, ha az iskola beteszi a lábát a művelődési házba, egyből terembért illik fizetnie, mert azután adózni kell, s az állam nem mondhat le arról sem, hogy saját magát is megadóztassa. A szorosra húzott kulturális nadrágszíjon így azután újra kell egy lyukat ütni, csak kicsit beljebb. Ha valaha díjat osztanának azoknak, akik nem tudnak bánni a pénzzel, én biztos, hogy ezeket az intézményeket terjeszteném fel fő díjra. A pénz vándorol zsebből zsebbe, a kultúra nadrágja meg közben csak kopik, kopik. A végén még azt is megérjük, hogy lecsúszik. R. G. Schmidt Andrea felvételei Ugrótáncot jó kedvemből... A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara hétfőn este vendégszerepelt új műsorával a Szegedi Nemzeti Színházban. Amolyan előbemutatónak foghatjuk föl a szegedi előadást: az Eleteink című új produkcióval Budapesten március 20-án lépnek először a közönség elé. A háromrészes program rendezője Nóvák Ferenc, az együttes művészeti vezetője, akinek ezúttal csak egyetlen koreográfiája szerepelt az új összeállításban: a Jókedvünk tele című, a téli ünnepkör szokásaiból komponált játék. A" felszabadult vidámságot közvetítő, jó hangulatú produkció volt az est zárószáma; a regölést, a lucázást, a betlehemezést, a böjt Cibere vajdájának és a farsangkirály Koncnak tréfás összecsapását „lejátszó" szokásfüzér egy céltudatos szerkesztési elképzelésben a feloldás, a feszültséglevezetés szerepét kapta. Volt mit feloldani, „kezelni". Tudniillik — ha tartjuk a fordított sorrendet — az est középső harmadának számai. Foltin Jolán koreográfiái (Rossa László, illetve Sebő Ferenc zenéire) a néphagyományból töltekező modern művészet eszközeivei mutatták a modern ember dilemmáit, választott (ha ez még választható) magatartásokat. Az első harmad táncszámai pedig direkt politikai töltésű, mai sorskérdéseinket fogalmazó művek voltak. Fiatal alkotók, Diószegi László, Román Sándor és Énekes István egymáshoz kapcsolódó, egymás mondandóit folytató koreográfiái — a valódi, művészettel természetes harmóniájú emberi életről, a minden humánumot megcsúfoló-eltörlő hatalmi őrületről és a despotizimus ellen újra és újra lázadó, áldozatokat követelő imakacs harcról. Melyet minden időkben újraélesztenek az eleven mítoszok; az a megtörhetetlen hát, vagy hiedelem, hogy az ember törzse mégis egyones, és szabadság nélkül nincs élete. Az Életeink című estnek, ha tetszik, szakmai érdekessége, hogy egyszerre mutatja fel három koreográfusnemzedék munkáját. A „Honvéd" együttes kebelében — Nóvák Ferencnek köszönhetően — mostanában formálódó alkotói műhely jellemzése még nehéz, talán idő előtti lenne. Annyi azonban bizonyos, hogy invenciózus, tehetséges fiatalok gyülekeznek megint „Tata" (széles szakmai-baráti körben így becézik az Érdemes művész kitüntető cím birtokosát, Nóvák Ferencet) iskolájában. S a balettintézet néptánctagozatáról igencsak felfrissített hivatásos együttes (zenei vezető Rossa László, tánckarvezető Molnár Ernő) fiataljainak minden reményük megvan, hogy eleven hatású, a hagyományos értékeket őrző és progresszív táncszínház részesei lehessenek. S.E. A bálvány és áldozatai Szép magyar beszéd A Déri Miksa Szakközépiskolában rendezték meg hétfőn a Szép magyar beszéd elnevezésű verseny városi döntőjét. Az országos döntőbe jutott (melyet Győrben, április 22—24-én rendeznek meg): Várnai Szilárd, a Radnóti gimnázium negyedikes tanulója, Julesz Gábor, a Tömörkény gimnázium harmadikos tanulója, Marik Brigitta, a gép- és gyorsíró szakiskola elsős tanulója, és Kiss Attila, a 600-as számú szakmunkásképző diákja. audiovizuális műsorok A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Természettudományi Stúdiója űj audiovizuális műsorokat jelentet meg az első félévben a világ hírneves nemzeti parkjairól. A műsorok az állat- és növényvilágról, a természet körforgásáról, az élővilág egymáshoz fűződő kapcsolatrendszeréről is képet adnak. A szórakoztatva oktató, látványos képekben bővelkedő audiovizuális öszszeállítások többek között az észak-amerikai egyesült államokbeli Yellowstone Nemzeti Parkot, a Coloradofennsík természetvédelmi területeit és a japán Nikko Nemzeti Parkot mutatják be. Egy napra füstmentesen A rák ellen., az emberért, a holnapért társadalmi alapítvány kuratóriumának vezetői bejelentették: április 7-ére, az egészségügyi világnap alkalmából, Füsmentes Magyarország akciót hirdetnek. Felhívást tasznek kózzé. hogy a dohányosok — akik hazánkban naponta 40 millió forint értékű cigarettát füstölnek el — egynapi cigarettáik árát ajánlják fel az alapítvány javára. Hasonló videóműsorok készültek az őslények világáról, a mérgező gombákról és hazai vizeink élővilágáról. A TIT Stúdió az idén több vándorkiállítást kölcsönöz. Az „Energia" című, a Föld hasznosítható erőforrásait veszi számba, érzékeltetve a felhasználás és az új energiaforrások kutatásának legfontosabb momentumait is. „A nyugtalan Föld" című kiállítás megtekintésével bolygónk felszínének kialakulását, és mai változásait követhetik nyomon az érdeklődők. Az „ökológia a gyakorlatban" egy UNESCO-programról, a világméretű környezet- és természetvédelmi feladatokról szól, míg „Az élet bolygója" című kiállítási anyag a környezet- és természetvédelem kevésbé ismert problémacsoportjait érzékelteti képekkel és grafikonokkal. „Az élet bölcsője" a tengerek és óceánok élővilágának kialakulását és fejlődését mutatja be, a „Korunk és az ásványi nyersanyagok" pedig hazánk ásványkincseiről szól. Díjkiosztó ünnepség Jövőnk munkásai Mint keddi számunkban hírül adtuk, két napon át Szeged adott otthont a könnyűipari szakmák szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjének. Az ország 51 iskolájából nyolcvan tanuló vett részt a legmagasabb szintű megmérettetésen. A díjkiosztó ünnepségen jóleső érzés volt látni az első hat közé került tanulók felkészítő tanárainak örömét, némelyikük még a székéről is felugrott a sikeres szereplés hírének hallatán. Még fülemben csengtek az Ipari Minisztérium főosztályvezetőjének szavai („minden versenynek vannak vesztesei és nyertesei, s már idejutni is nagyszerű eredmény volt"), mikor ezzel a kérdéssel fordultam Koczor Lajoshoz, a 640. Számú Textilipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójához: — Mégis, nem tartja kevésnek azt a pénzösszeget, amelyet az első három helyezett tanuló, illetve a felkészítő tanárok kaptak? — Az első helyezett tanuló 2500 forintot, vagy egy Siófokra szóló beutalót, a második ezer, a harmadik pedig nyolcszáz forintot kapott. A felkészítő tanárok közül a szakoktatók 2000, 1500, illetve ezer forintot kaptak jutalmul. — És az elméleti tárgyak oktatói, a szaktanárok? ... — Sajnos, az ő helyzetüket „házon belül" kell majd rendeznie minden iskolaigazgatónak. Annál is furcsább ez, mivel az elérhető 200 pont felét az elméleti ismeretekből szerezhették meg a tanulók. — Élvez-e valamilyen előnyt leendő munkahelyén az a tanuló, aki a verseny legjobb hat eredményének egyikével büszkélkedhet? A verseny egy piUanata a Minóban — Semmilyen előnnyel nem jár az itteni elismerés. Ugyanannyi alapbérrel veszik el őket, mint a leggyengébb tanulókat, s ugyanúgy a szakmunkás-rangsor utolsó helyéről indulnak. Igaz, a mai nappal ók már szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkeznek. Két szegedi diáklány számára is véget ért már a tanév. Szemmári Ivett, a 624. Számú Ipari Szakmunkásképző Iskola tanulója a nőiruha-készítő szakmában negyedik, Hegedűs Éva, a 640. Számú Textilipari Szakmunkásképző Intézet tanulója a szövő szakmában második helyezést ért el. A nagy izgalmak után a „majdnem győztes" Hegedűs Évával (felkészítő tanárai: Perza Etelka szakoktató és Gj/uris Imréné szaktanár) is beszélgettünk. Éva a versenyt megelőzően csak az első hat közé jutásról álmodott, s az eredményhirdetés után kiderült: mindössze fél ponttal maradt le az első helyről. Kérdezem, mint legjobb kezdő szövőnő, milyen keresetben reménykedik a Szegedi Textilműveknél, amellyel hároméves szerződést kötött, ötezer forintra taksálja önnön lehetőségeit. s hozzáteszi: csak tizennyolc éves kora után dolgozhat majd három műszakban. S minek örül még? Például annak, hogy most már nem kell történelemből vizsgát tennie. Mögöttünk az országos döntő Illyés Gyulától vett jelmondata „magaslik": „Dolgozz, munkálj! A szép, a jó, a hasznos, mihelyt elkészül, az élethez áll!". Mellette egy Petőfi-kép, kokárdával. Azért kár azokért az elmaradt tavaszi történelem órákért. D.A.L. l K