Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

Iléifő, 1988. március 14. Egy mozdulat Nem. korántsem arról akarok írni, hogy kolléganőim illő felköszöntése érdekében hogyan, miképpen jártam be a várost, illetve le a lábam, mert délre már csak gerbera, szegfű volt a legtöbb helyen eladó s kapható. Azt sem állítom nagy biztonsággal, hogy a virágárusok boltjának szekerét én, csakis én rántottam ki a mélység kátyúiból, felfokozott és mértéktelen költekezésem által s révén. Nem, én mindezt nem állítom, mert az olyannyira természetes, hogy az írott szó támogatására egyáltalán nem szorul. Az írott szó, persze, nemcsak támogatni tud, hanem kedvezés, valamint fanyalgás nélküli, korrekt ábrázolásra is képes. Bemutatja például: mekkorát néztem, midőn fölérkezvén a sok növénnyel a szerkesztőségbe, a rengeteg selyempapír úgy át volt ázva, hogy szerencsének tartottam a virágok papír nélküli átadása szokásának általános jellegét. Mert miről is volt szó? — A kizárólag üzletre összpontosító ünnepi forgalomban, bizony, jó néhány jácint virágzata is a tárolásra szolgáló tál vize alá merült. „Több rétegben" tárolódtak a jácintok, fogalmazhatunk a túlzás esz.közével. A virágokról meg a selyempapírra került a fölös mennyiségű víz, a papír, persze, azonnal átázott. Tette ezt annak ellenére. hogy csak egy piciny eladónői mozdulat kellett volna ahhoz, hogy ,e vízcsöppek nermetege a nu'tna hollior. s ott a virágüzlet levegőjének páratartalmát, ezáltal pedig a növények komfortérzését fokozza. Ám e mozdulat elmaradt... a papírok pedig széjjeláztak — Csak egy piciny mozdulaton múlt volna az egész, semmi máson, elárusítóhölgyeim. A mozdulatok. amint tudjuk, rendkívül fontosak. Cs. F. Reform és demokrácia Honismeret A Márciusi Front A honismereti mozgalom kibontakozását és terebélyesedését megyénkben is érzékelhetjük, tartalmának sokszínűsége tükröződik az évenként megjelenő Csongrád Megyei Honismereti Híradóban, melynek immár tizennegyedik kötete jelent meg az elmúlt napokban a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága és a Csongrád Megyei Tanács Művelődési Központjának gondozásában. A Márciusi Front megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepeltük az elmúlt évben. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a március 15-i ünnepségekhez kapcsolódóan Budapesten és Debrecenben, október 3-án pedig — a Makói Kiáltvány évfordulóján — Makón szervezett ünnepséget. A kiadvány az itt elhangzott referátumot (Tóth Ferenc múzeumigazgató előadását) adja közre. — Az évforduló jó alkalmat kínált a Márciusi Front-mozgalom széles hatókörének további feltérképezéséhez, szellemi és politikai kisugárzásának érzé évvel ezelőtt megjelent könyvecske történetét eleveníti fel Földváriné Kocsis Luca A Márciusi Front-mozgalom hatóköre csongrádi mozaikok tükrében címmel. A kiadványnak ebben a részében még két évfordulóról olvashatunk. Barcsay István Farkas Sándor gyógyszerész, a Csongrád megyei régészet úttörője című, a régész születése 125. évfordulóján Csongrádon elhangzott előadását tárja az olvasó elé. — Koncz Antal emlékezete a címe annak az ünnepi beszédnek, amelyet Dóczi Imre olvasott fel a szentesi szobrászművész emléktáblájánál halálának 30. évfordulóján. Giday Kálmán A szegedi régió a XIX. század második felében című tanulmányában mutatja be a múlt századi leépülő és új iparágakat, a regionális kultúra fejlődését. — K. Tóth Emma a mindszenti honismereti szakkörről és az öregek klubjáról •közöl érdekes részleteket. — A kommunista veterán, Varsányi Péter életéről szóló, fia, ifjú Varsányi Péter által készített írás második réjjimai Maugui^dadiian titc idi dcsdiiciL iidd iiidduuii keltetéséhez. Ehhez szerény szét olvashatjuk ebben a hozzájárulásként egy húsz számban. — ösz Károly — az előző kötetben megjelent írása második részeként — a Hazafias Népfront megyei nemzeti bizottságának tevékenységét mutatja be ip78tól 1985-ig. — A Nemzetiségi oktatásunk 40 éve című tanulmányban Rigóné Péter Irén a megyében a felszabadulás nyomán megindult nemzetiségi oktatás fejlődéséről ad számot. A Népélet, népi kultúra cimű fejezetben két anyaggal találkozunk: A dohánytermelés munkafolyamatának leírása második részével és a Kálmán Ferenc által bemutatott két zsombói hagyományőrző rendezvény (aratóünnep és aratóbál) leírásával. A Figyelőben Szabó Fe; renc, a Békés megyei múzeumok igazgatója a parasztságról és az agrárvilág átalakulásáról szól, Szegeden megjelent három könyvet méltatja. — Marjanucz László az 1987 nyarán Apátfalván megrendezett honismereti diáktáborról tudósít. — Radocsai Ferenc írása zárja a kiadványt: a jelentősebb országos és megyei honismereti rendezvényeket ismerteti. Vecsernyés János A szegedi madarászok 25 éve Szakkörök jönnek, szakkörök mennek, alakulnak, fölbomlanak, egyebek ... A TIT keretében működő madártani és természetvédelmi szakkörre ez azonban nem vonatkozik. A 25. évfordulóját ünneplő egyesületet még Beretzk Péter, a hajdani Fehér-tó legendásan jó ismerője alapította egykoron, s azóta megszakítás nélkül aktívan működik. Tagjai közt — meséli Marián Miklós egyetemei tanár, a szakkör vezetője — akad gimnazista, gépkocsivezető, kisiskolás... A legteljesebb egyetértésben dolgoznak, s ami összeköti őket: a madarak szeretete. Munkájukat a nemzetközi madártan sem nélkülözheti. Van az NSZK-ban egy tudományos központ, a Münsteri Biológiai Állomás, melynek munkájában kilenc ország vesz részt: köztük a miénk a legkeletebbi. Az állomás a parti madarak, azaz Limicolák gyűjtőnéven emlegetett cankók, partfutók, lilék s a többi vonulásáról gyűjt adatokat. Ezek a madarak itt költenek Európában, de Afrikában telelnek, illetve legalábbis a Mediterraneumban. Egyik legfontosabb gyülekezőhelyük pedig éppen a szegedi Fehér-tó. Nagyszerű lehetőség kínálkozik hát megfigyelésükre, különösen ilyenkor, tavasszal. A messzelátóval, jegyzetfüzettel fölfegyverkezett madarászok azonosítják és „rögzítik" adataikat. Történik pedig mindez szombatonként, akár esik, akár fúj. Tegnapelőtt például — mondta Marián tanár űr — Siprikó Sándor, a tanárképző főiskola biológia tanszékének preparátora, és Mészáros Csaba makói gimnazista figyelték meg a madarakat. A szakkör korántsem csak egyetlen egy külföldi kapcsolat részese ... Kettőnél alább nem adja, s a londoni székhelyű vizimadár-védelmi bizottság számára is gyűjt adatokat. Az eredmény a budapesti madártani intézetbe kerül, mégpedig a legjobb kezekbe, mert Schmidt Egon, számos kitűnő madaras és egyéb könyv szerzője továbbítja Londonba... Ha minden területen olyan odaadó és hozzáértő emberek dolgoznának nálunk, mint a madártanban — mi egy rendkívül gazdag ország lennénk. És még nem szóltunk. a madármentésröl, a sérülten talált madarak gyógyításáról, amelynek Salamon László a mestere. Salamon László Tápén él, s ha szárnyaszegett madarat juttatnak hozzá, szakértő módon meggyógyítja, föltáplálja, és elengedi. A téglagyár műszaki vezetőjéhez, Puskás Lajoshoz épp a múlt héten vittek be valakik egy egerészölyvet. A madár talán nekiszállt egy nagyfeszültségű távvezetéknek, talán nem, a lényeg: nem tud repülni. Nyilván el is pusztult volna, ha a műszaki vezető véletlenül nem szakköri tag, s fogalma sincs, hogy mihez kezdjen a madárral... De hát erről szó sincs, s így a szerencsés ölyv jelenleg Tápén reménykedik a biztos gyógyulásban. Ilyesmikkel foglalkoznak hát az immár 25 éves madártani szakkör tagjai. Néha persze, azaz havonta egyszer ülést is tartanak, de ez ném lényeg, hanem csak járulék ... Egyébként mindenki lehet tag, bárkit szeretettel várnak. F. Cs. A cím egyben előadás címe is-j a napokban Szegeden hallhatták az érdeklődők Bihari Mihály kandidátust, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettesét, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara politológiai csoportjának vezetőjét. — Diagnózis és prognózis; ez volt szegedi előadásának alcíme. Hadd kérjünk először némi ízelítőt a mai magyar élet diagnosztizálásáról... — Eötvös József 1846-ban megjelent, Reform cimű munkájában írja: „A reformok szükségessége oly anynyira nyilvánvaló, hogy azt bizonyítani nem érdemes." Szintén ő a forrása ennek a mondatnak is: „Hazánk jelen helyzetében nem maradhat." Ügy gondolom, pusztán e két idézet is elégséges, hogy kijelentsük: most, 142 esztendővel később is, ezekkel a felismerésekkel kell kezdeni mindent. Ami a reformok hogyanját, vagyis a tulajdonképpeni diagnózist, a változtatás magyarázatát, indokait illeti, vagyis a választ a kérdésre, hogy miért annyira szükséges és aktuális mindez — rögtön elörebocsátandó: súlyos strukturális válságok terhelik véleményem szerint a mai magyar életet, társadalmat. És nemcsak a gazdaságban. A válság egyszerre politikai, kulturális, oktatási-közművelődési és helyi önkormányzati jellegű, teljes körű, mindenre kiterjedő, ha úgy tetszik, totális. Ezek a válságok a társadalom belső ellentmondásaiból fakadnak. A politikai rendszer válsága nem jelent mást, mint hogy a szervezeti mechanizmus, a struktúra, a szocializmus mai formáiba integrált politikai berendezkedés került válságba. — Eszerint nem egy helyzet, egy állapot válságáról van szó? — A válság véleményeim szerint történelmi, és nem szituacionális természetű. Ez akadályozza a gazdasági és szellemi újratermelődés fejlődését is. A jelenkori magyar intézményrendszer okozza mindezt, ugyanakkor szerencsére kollektív felismeréssé kezd válni, hogy nem lehet mindezt az egves szférákon belül, részletekre bontott „tűzoltásokkal" megoldani. Mindegyik szféra válságának leküzdését az. intézményrendszer válságának leküzdésével kell kezdeni. — Előadásában ön Szekfű Gyula híres, a Magyar Nemzetben 1943—44-bcn napvilágot látott cikksorozatának rímét is meoidézte: Valahol utat vesztettünk. Az az Adysor, amit nevezetes írásának élén Szekfű felhasznál, miként válaszolható meg a mai helyzetben? Hol vesztettünk hát utat? — Ott, ahol a demokráRoyal irodalmi kávéház Németh József estje Ritka alkalom, hogy a Royal kávéház valóságos királyi („royal") személyt lát vendégül. Németh József, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese gyakorta bújik uralkodók, például Macbeth vagy Nabucco bőrébe, jelmezébe. A mai esten azonban nem annyira a „király", a művész áll a középpontban, hanem az ember. Az a jó kedélyű férfi, aki szenvedélyesen tud mesélni moszkvai diákéveiről, nagyszerű mestereiről: Gino Bechiről, Tito Gobbiról, Mario del Monacóról, a nőkről, hobbijáról, a vadászatról, a sportsikereiről, s persze azért színpadról, szerepekről is. Gondolom, senkit nem lep meg, hogy az énekes nemcsak beszélni, de énekelni is / fog. Am ezúttal nem nagy szerepeiből válogatott, hanem dalokat, könnyebb hangvételű áriákat hallhatunk tőle —, s lesz egy kis meglepetés is. Szép hölgyek, jó urak! Tessék, csak tessék. Az alkalom kivételes, csak ma este! Amit Heiner Lajos (ismert lemezgyűjtő, „civilben" röntgenorvos), a műsor vezetője elmulaszt megkérdezni, megtudakolhatjuk személyesen Németh Józseftől. Fölösleges is mindenfajta további magyarázkodás, nem volna jó a műsor öszszes aduját előre kijátszani Ahogv Tonióként a Bajazzókban Németh József oly sokszor énekelte már: „Kezdődjék a jáááá-ték!" M.T. ciát elvesztettük. A szocializmus ezt már a kezdet kezdetén elvesztette, és, néhány jelentős történelmi pillanatot leszámítva, az évtizedek mostanáig egyféle diktatórikus szocializmus évtizedeiként múltak. A válság ezzel az alakulattal voltaképpen mindig velejárt. Ennek vége. Vege kell, hogy legyen. A dispotikus diktatúrák idült, kezdettől folyamatosan válságban levő valóságát nagyon sokan látták, csak ezek a felismerések! sokáig nem váltak kollektív tudássá. Magyarországon 1953—54-ben, az első Nagy Imre-kormány idején például megvolt a lehetőség, hogy a diktatúra szocializmusa meginduljon a demokrácia szocializmusa, a demokrácia alternatívája felé. Az akadályoztatás, a sztálinista restauráció kísérlete szükségképpen vezetett 1956 tragédiájához. Később, a hatvanas évek második felében meginduló igazi konszolidá-ció egy sajátos, magyar utat választva, modell értékű, történelmileg igen jelentős lépést hajtott végre. Mindez úgy tíz-tizenöt évig nagyon hatékonynak bizonyult, mindenesetre komoly, figyelemre méltó váltást és változásokat eredményezett. Csakhogy mindez a nyolcvanas évek elejére-közepére ..kifutotta" magát, s az. ország gyakorlatilag úgy jutott el a jelen, a nyolcvanas évek végének válságába, hogy valójában az igazi demokrácia területére tartósan és igazából sohasem érkezett el. Éppen ezért első számú, történelmi sorskérdése a magyarországi. szocializmusnak: képes-e a szocializmus egyetemes, emberi ügyét a demokrácia és a magyarság ügyével eggyéolvasztani, vágyik — a történelemben először — e három elemet egyetlen, sajátságos társadalmi berendezkedésben egyesíteni, összeötvözni. Ha ez sikerül, teljes történelmi távlat nyílna, amely a kapitalista alternatívával szemben valóságos, életképes alternatívát tudna biztosítani. Csakhogy — bizony, nem szükségszerű, hogy ez a változóit következzék be. Ez nem több, mint csupán egy választható alternatíva, vezetés és társadalom részéről egyaránt, — Jó is, hogy alternatívákat, különféle lehetséges megoldási módozatokat említ. A diagnózis után mi minden tehet a prognózisban? Miféle lehetséges változatokat tud prognosztizálni a jelenlegi helyzetben? — Úgy gondolom, legalábbis négy, elég világosan körvonalazható alternatíva áll előttünk ebben a válsághelyzetben. A legelső: a mostani állapot állandósítása. A lehető legkisebb ellenállás mentén haladni, azaz, legföljebb csak pár „föláldozott" vezető, de a struktúra semmit sem változikl Ennek a változatnak, sajnos, elég nagv esélye van. noha a leghevesebb konfliktussal járna, és ezt nem lehet eléggé, nem lehet elég felelősséggel hangsúlyozni. Még ha ÍÍ konfliktus erőszakos elfojtásával úrrá Ls lehetne ez a változat a helyzeten . .. Látszólag. Mert mindezek a tényezők akkor majd még inkább befelé fognak hatni, mélyülni, és bármikor robbanás következhetne be. Az oedig, tudvalevően, már ellenőrizhetetlen állaoot. — A második alternatíva előtt hadd kössek bele egy. ön által elóadáscímként használt fogalomba: reform. Ma már, úgy érzem, a leggarázdább verbalitás szinten tobzódik ez a fogalom. Mindenki ezzel kezdi és ezzel fejezi be a mondókáját, tökéletesen lejáratva a tartalmat, és egyúttal persze ezzel a szóval takarózva is ... — Éppén ehhez kapcsolódik a második eshetőség. A „rend párti reformerség A vezetés egy része érzékeli a feszültséget, helyesen, jól ismeri fel, meggyőződéssel vallja, hogy nem lehet tűzoltómunkával megoldani — csakhogy egyféle „erökoncentrációs" reformokkal, kizárólag felülről próbálja rendezni a helyzetet. Ez a megoldás átmeneti — szerintem maximálisain egy éven át tartó — javulást eredményezhet ugyan, de a változatlanul, mert végiggondolatlanul „kezelni" próbált csődtömeg megint csak robbanásveszélyes úthoz vezethet. Vagyis, ugyanoda, ahová az első, csak más úton. A harmadik alternatíva egy tartósított patthelyzettel, óvatoskodó, kivárásra alapozó, igazi konszenzusra való hajlamot nélkülöző magatartással egyféle jugoszláv típusú, állandósult politikaigazdasági inflációs állapotot hoz létre. Am az így kialakuló, mindenkit kölcsönösen sakkban tartó, „negatív konszenzus" éppen a legszükségesebben — a kiutat — nem mutatná meg újra. Az, utolsó, a negyedik lehetőség: a demokratikus, következetes, radikális reformok sorozatával való megújulás, A politikai szférában, az intézményi struktúrában, a hatékony piacgazdaságon alapuló gazdaságban. Mindez történelmi távlatokban növelné meg nagyon a szocializmus esélyét. Viszont ennek az alternatívának most már igen szigorú feltételei vannak. Tudja, Bíbó Istvánnak van egy különösen zseniális tétele. Így szól: demokratának lenni először is annyi, mint nem félni. És ahhoz, hogy demokratákká váljunk, negyven esztendő beidegződéseit éppúgy Ív kell küzdeni, mint a zsigerekbe ivódott rettegést a másféle véleményektől. Másik elengedhetetlen fellétele ermek az alternatívának: az igazán reális, könyörtelen diagnózis a ma magyar társadalmáról. Megint csrÁ Eötvös Józsefet idézve: „Minden reform első feltétele jelen helyzetünk tökéletes ismeretében fekszik." Ehhez nincs mit hozzátenni. Aki ezt akadályozza, a demokrácia egyik legnagyobb ellensége. Azután: a túl tagolt politikai akarat viheti végső diadalra ezt az alternatívát. Szükséges, nélkülözhetetlen feltétel aztán a társadalomban is egy döntő fontosságú reformbázis kialakulása. Ahhoz, hogy pontosan megtudhassuk, tartalmilag ki milyen reformot akar, megint csak a legnagyobb fokú demokratizmusra volna szükség. Az érdekeltség és a nyilvánosság, mint feltétel, már szinte elemi szervességgel kötődik az előbbiekhez. — Ne fejezzük be ezt a beszélgetést holmi esélylatolgatással. mégis: hogyan ítéli meg önnön prognózisait? — Effv neves amerikai szociológus, Kurt "Lewin mondta: „A diktatúrát elegendő elfogadni) A demokráciáért tenni kell." Domonkos László Rockkoncert a JflTE-hlubban T..W» -.1 "»a Hétfőn, este 8 órától az Art Reaktor nevű csoport lép fel a JATE Szabadidő Központban. Az együttes tagjai: Mákó Miklós (trombita), Németh Gábor (dob), Szurcsik József (ének, szájharmonika), Varga János (gitár), Duncan Shilc (billentyűs hangszerek). A koncertre nemcsak a tagsági igazolványok érvényesek, jegyek is válthatók. •