Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

3 Péntek, 1988. március 4. t Mi" lesz veled, SZET? Érettségi nélkül egyetemre? Lakatosból tanár? — berzenkedik egyik ismerősöm. Most mi számit? A szakértelem, hozzáértés, vagy a társadalmi mobilitás? Munkásból legyen gyárigazgató? Mit kezdünk a felkészületlen, képzetlen vezetőkkel? Berend T. Iván a Valóság idei első számában még élesebben fogalmaz. A hetvenes években valóságos kampány indult a munkások gyors, vezető és értelmiségi posztokba emelése érdekében. Az új feladatok ellátására nagy tömegében felkészületlen, képzetlen vezetőkkel szemben akkor ismét a politikai követelményeket állították első helyre. A fentiekről mi a véleménye Hegyi Andrásnak, a megyénkben januárban megalakult FF.B — SZET (Felvételeket Előkészítő Bizottságok — Szakmunkásokat Előkészítő Tanfolyamok) koordinációs tanács ügyvezető elnökének? — A JATE bölcsészkara korábban nem vett reszt az előkészítő munkában. Elsősorban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola vállalta a koordinációs feladatokat. A közelmúlt történetéhez hozzátartozik az, hogy megyénkben 11MI5 óta nem volt SZET-tan folyam, kellő számú jelentkezés híján. Legalább húsz érdeklődő ikeli a tanfolyam elindításához. Körülbelül tízen jelentkeztek,, így elirányítottuk őket más m'egvébe. Tavaly októberben az a pártés állami elhatározás született, hogy újra induljanak megyénkben a tanfolyamok. — Ennek a képzési formának igen nagy ellentábora van. önnek mi az álláspontja? — Én nem értek egyet a szakmai és a politikai szempontok szembeállításával. Nem biztos, hogy a munkásból lett vezető szakmai szempontból rosszabb a két-három generációs értelmiséginél.. . Nekem az a tapasztalatom, hogy a SZETés' hallgatók jól helytállnak, tanulmányaikban minimális mértékben maradnak el az átlagtól. Társadalmi, közéleti aktivitásuk pedig jobb, mint nappali tagozatos kortársaiké. — A tanfolyamok még mindig vállalnak bizonyos történelmi küldetést, miszsziót? — A társadalmi mobilitásban véleményem szerint zavarok jöttek létre. Nem normális az a helyzet, ha az értelmiségi szülő gyerekéből csakis értelmiségi lesz, a munkásszülő gyerekebői pedig munkás. Jelenleg a parasztszülők gvocekének húsz százalékából válik értelmiségi. A szakmunkásoknál ez az érték már csak tizenkét százalék, a segédmunkásoknál pedig öt százalék. Ezen a helyzeten nem adminisztratív módon, hanem az oktatás eszközeivel keli változtatnunk. Nem azért lassult le a mobilitás, mert a munkásszülők gyerekei kevésbé alkalmasak a továbbtanulásra, hanem érzékelhető, hogy a társadalmi, kulturális és műveltségi hátrányok még mindig hatnak. Az átáramlást nehezíti az értelmiségi pálya presztízsének csökkenése is. A szülők biztatás helyett inkább lebeszélik a gyermeküket a továbbtanulásról. Anyagilag biztosan jobban járnak, ha a szülői tradíciókat folytatják. Ennek ellenére én hiszek abban, hogy a kibontakozás mind jobban igényli az értelmiség aktivizálódását, cselekvőképességének növekedését. — A szakmunkásfiatalok továbbtanulási szándékát hogyan támogatják? — A tehetséges szakmunkások jó részében megfogalmazódik, hogy szeretnének bekerülni egyetemre, főiskolára. Sok esetben kiderül, hogy annak idején á Tisztább a folyók vize A Környezetvédelmi és Vizgazdálkodási ¡Minisztérium megbízásából Végzett januári vízminőségi vizsgálatok szerint most a szokásosnál tisztább a folyók vize. Az enyhe idő hatására ugyanis hatékonyabb a folyók természetes Öntisztulása, mint a nagy hidegben, a jeges vízben. A folyók és a tavak túlnyomó részénél a víz minősége megfelel az első és másodosztályú követelményeknek. A Duna Rajkánál első osztályú minőségű vízzel lén az országba. A Mosoni-Duna és a Vág torkolata alatti közvetlen szenny vízbevezetes kissé növelte ugyan a folyó szennyezettségét, de nem változtatta meg a víz minőséig kategóriáját. Átmenetileg intézkedest ikívánt Süttő, Budapest, Százhalombatta térségében a váratlanul keletkezett kisebb olaj- és benzinszennyeződés elhárítása. Az ország deli határán át azónban ismét tiszta, első osztályú vizet visz tovább a Duna. A Tiszában is kifogástalan tisztaságú víz érkezik a magyar szakaszra, ahol csupán a Sajóból beáramló szennyeződés okoz olyan kedvezőtlen változást, amely viszonylag rövid szakaszon, szülök alábecsülték a gyermekük képességeit. Az elhatározás persze kevés. A munkaadónak anyagilag is támogatni kell a továbbtanulásra jelentkező fiutalt. Az utóbbi időben ezt mind kevesebb munkahelyen vállalják. Nagy az értelmiségikínálat, ezért a munkaadók nem érdekeltek az áldozatok vállalásában. Ez a beruházás csak hosszú távon térül meg. Az új gazdasági szituációban sok helyen komoly leépítések várhatók. Ezek elsősorban a munkásokat érintik, így továbböröklődik, a lelassult mobilitás. Arról már nem is beszélek, hogy pontosan akkor mondanak le a vállalatok a. szaktudásról, amikor a legnagyobb szükségük volna rá. — Ma és holnap mi az értelme a SZET-tanfolyamoknak? — A mi társadalmunk nem írhat le egyetlen fiatal, tehetséges dolgozót sem. Intézményesen is létre kell hozni olyan lehetőségeket, melyekkel a társadalmi esélyegyenlőtlenségek kompén/álhatók. A hátrányos helyzetű rétegek nincsenek ideális helyzetben. Ez az állapot pedig újratermelődik. Tudjuk, az értelmiségi szülők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyermekük sorsát egyengessék. Sokszor ez az erőfeszítésük anyagi erejüket is meghaladja. A munkásszülők velük nem tudják felvenni a versenyt. Ök gyermeküknek korántsem tudnak olyan kulturális, művelődési feltételeket teremteni. mint egy értelmiségi család. — ön mivel magyarázza, hogy az utóbb^ időben egyre kevesebben jelentkeznek az előkészítőkre? •-<•»> A hallgatókra nagyon nehéz, áldozatokat is igénylő munka vár a felsőfokú intézményekben. Kiváló szakmunkásként kevesen vállalják — ötévi tanulás után — a kezdő érteLmiségifizetést. Kit doppingolna a szebb, de bizonytalan jövő? Hát ez a magyarázott Rodzsár Erzsébet Állattenyésztés - gondokkal Az állattenyésztés juhászati ágazatában tavaly nem sikerült teljesíteni az előirányzatokat; a nagyüzemekben tovább csökkent a termelői kedv, amit a kistermelés némileg növekvő teljesítménye csak részben tudott ellensúlyozni. Az állomány elöregedett, frissítése eléggé vontatottan halad. A juhtejtermelésben sem sikerült megvalósítani a fejlesztést, és a gyapjútermelésben Is gondok mutatkoznak. A jelek szerint az 198(>-ban hozott központi intézkedések nem hozták meg a várt fellendülést — erről tanúskodik az MTI öt megyei szerkesztőségének a jelentése. Hajdú-Bihar megyében, ahol az évtized elején még 550 ezer juhot neveltek, tavaly az év elején már csak .150 ezret tartottak nyilván. A szigorodó szabályozók jelentősen növelték a költségeket, és a Hortobágy környékén elrendelt építési tilalom miatt is négy év alatt mintegy négyszáz tonnával csökkent az értékesített gyapjú mennyiségei Az itteni gazdaságokat valósággal sokkolta a gyapjúfelvásárlási árak kedvezőtlen alkalmazása, s félő, hogy amennyiben nem töilénik intézkedés, még kevesebb birka lesz a legelőn. A nyírás megkezdődött, a felvásárlás azonban egyelőre szünetel, mivel jelenleg is árviták vannak. Baranyában megvizsgálták, mennyit hoz. vagy visz egy anyajuh a nagyüzemekben; ötszáz forint nyereségtől 300 forint veszteségig terjed a skála. A megyében a veszteségek miatt évente 2—3 gazdaság számolja fel az ágazatot, leg'utóbira rfftgfé legjobb állattenyésztő szövetkezete fordított hátat a juhnak. A szakember is kevés, régebr. ben az Alföldről jöttek erre a tájra jelentkezők, az utóbbi években azonban az „idegenek" már el-elmaradoznak. A piacot bizonytalannak tartják a termelök. tavaly például ezerszám maradtak vissz;» exportra szánt fiatal juhok a gazdaságokban. Bács-Kiskunban, ahol hatalmas gyepterületek vannak, s korábban jól boldogultak a juhászatok, a megye egészét tekintve jelenleg veszteségesek. Az értékesítési bizonytalanság a veszteség egyik fő forrása, s az, hogy — az érdektelenség miatt is — az anyaállatok egyharmada meddő. A fejlesztési költségeknek ebben a térségben csak kis hányadát fedezik az állami támogatások. A gazdálkodás perifériájára szorult Nógrádban is a juhászat, ahol az elmúlt években viharos gyorsasággal számolták fel az állományt, amely ma alig több mint egyharmada az 19(10. évinek. Itt is kevés a szakember, és hiányzanak a korábbi évek kedvezményei, amelyek némiképpen ellensúlyozhatnák a növekvő kiadásokat. Pest megyében szintén hátrányos helyzetben van ez az ágazat, amely hajdan szebb napokat ért meg. Az ellentmondásos helyzetet — azt, hogy még a külpiacon is lenne kereslet a termékek iránt, ám a juhászatok egyre nehezebben tudják előteremteni az „alapanyagot" — sokfelé helyi erőből igyekeznek megváltoztatni. Bács-Kiskunban tavaly harminc gazdaság csaknem harmincezer juhot kisüzemekbe és családi vállalkozásokba adott át. Jó tapasztalatok vannak a Szanki Uj Élet Tsz-ben és a Harkakötönyi Egyesülés Tsz-ben, ahol javul a tenyésztés jövedelmezősége. Ám sok helyen a gyorsan meggazdagodni kívánó bérlők tönkretették az áílömányt A juhágazat teljes vertikumát igyekezik kiépíteni a Garai Vörös Csillag Tsz, ahol feldolgozó üzemeket is építenek, ettől remélve a nyereséget. Baranyábun úgy vélik, hogy a Juhászat jövője most annak a tenyésztő társaságnak a kezében van, amelyhez tíz gazdaság csatlakozott, gesztora pedig a Szentlászlói Búzakalász Tsz. Fajta keresztezéssel igyekeznek megjavítani az állatok termelőképességét. A társult gazdaságokban nehezíti az előrelépést, hogy kihalnak a régi juhászdinasztiák, és a fiatalokat már nem érdekli a birka. A Hortobágy környékén azt tartják biztatónak, hogy a Balmazújvárosi Vörös Csillag Tsz-nek közel tízezres, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz-nek pedig hatezres az állománya, ami a két évvel ezelőttihez képest nem kevesebb, mint ezres létszámnövekedést jelent. Számos helyen a tejtermelésre is igyekeznek berendezkedni. Nógrádban, a Litkei Ipoly Tsz-ben, ahol tavaly egymillió forint veszteséget okozott a juhtartás, úgy próbálnak segíteni magukon, hogy pályázatot írtak ki, és bérletbe adják az. állatokat. A kishartyáni tsz háromezres anyajuh állományát 1600-ra csökkentette, ám minőségi cserékkel végül is jól jártak, mert megszűnt a korábbi, évente nem kevesebb, mint egymillió forintos veszteségük. A kishartyániak a tejhozam növelésére import kosokkal keresztezik az állományt, másutt pedig a pályázat útján elnyert beruházási támogatást használják fel a tartástechnológia átalakítására. Pest megyében, az Örkényi Béke Tsz-ben, ahol ötezer juhot tartanak, a vezetőség a családi vállalkozásban látja a megoldást, a munkaerő biztosítására. A legelő közelében egy tanyát rendbehoztak, és itt családostól talál otthonra a juhász. A Gödi Duna Menti Tsz-ben, ahol egyelőre veszteséges a' juhászat, az idén 1500- juhot fejesre állítanak; be, ettől remélve a bevételeké emelkedését. Az állattenyésztésnek ebben az ágazatában azonban a döntő frontáttörés még várat magára; a helyi erőfeszítések ugyan hatásosak lehetnek, de nem biztosítják azt a jövedelmet, ami a más állattenyésztési ágazatokban viszonylag könnyebben elérhető. a szennyező anyagok elbomlásáig másodosztályúvá mérsékli a víz minőségét. Tiszak eszi tői a déli országhatárig azonban már ismét első osztályú vizet szállít a folyó. A nagyobb mellékfolyók és mellékágak közül elsőosztályú a Mosoni-Duna, a Dunavölgyi Főcsatorna, a Kába. a Dráva, a Bodrog, a Keleti-Föcsartona és a Korosok egy része. Első osztályú a Balaton és a tavat tápláló Zala folyó vize is. A vizsgálatok másodosztályúnak minősítetlek tíz nagyobb mellékfolyó és csatorna vizét, s változatlanul harmadosztályú a Nádor- és Malom-csatorna, a Sajó. valamint a Hortobágy. Berettyó és az Eger patak egy része. A télen szokásosnál öszszességében kedvezőbb vízminőségi helyzet ellenére januárban az átlagosnál tobb, összesen 1K váratlan szennyeződés történt, amely a vízügyi Igazgatóságok .vízminőségvédelmi szolgálatánák intézkedését igényelte. Pomáznál és Nyírbátornál például olyan olajszennyeződés elhárításáról kellett gondoskodni, amely 2—1 évvel ezelőtt keletkezett és most elmozdulásával, bemosódásával okozott gondokat. Mindenki tudja, a diótörő nem arra való, hogy a fejét törje vele vagy rajta valaki. Akinek azonban eleven diót termett már az agya, kivételesen ezt Is megteheti. Arról a kezebeli kis szerszámról beszélek, amelyik majdnem úgy kezelhető, mint a harapófogó. Évekkel ezelőtt láttam először a boltokban, vettem is azonnal. Kettős volt a haszna, a legmakacsabb, legkeményebb dió összeroppantásán kívül arra is nagyon jó volt, hogy a .megátalkodottan nehéz csavarású üdítősüvegek kupakját a legkisebb eröbefektetéssel pillanatok alatt le lehetett srófolni vele. Viszonylag olcsó is volt, tizenkét forintért ad-' ták. Akkor ugyan még a tizenkettő is többet ért, mint most, nem sajnáltam érte. Mire észbekaptam volna, és felnövekvő gyerekeimnek is venni akartam, már nem volt sehol. Évekig koslattam utána, mire megint ráakadtam, de akkor már 4H forintot kértek érte. Nem baj. vettem így is hármat. Sejterti ugyan, hogy magam ástam meg neki a vermet, mert anynyit kerestem, annyit kutattam/a boltosokban csak az maradhatott meg; nagyon kelendő lenne — ha lenne. Amit pedig annyira keresnek, elkel az negyvennyolcért is. Ez az igazi kalmárszellem első paragrafusa. A lényeg az, hogy családunk talán az ítélet napjáig el volt látva vele. • / . • • rr Diotoro Csak ne hencegtem volna vele! A nyáron valahol elhagytuk az elsőt, a tizenkétforintost. Ide már erős fejtörés kellett, de így se jöttünk rá, hová lett. Elnyelte a föld. Nem baj, gondoltam, ne hirdessünk nemzeti gyászt fölötte, majd veszek egy újat. Sok a negyvennyolc, hogyne lenne sok. de ha már enynyire fölvertem az árát, viseljem a következményeit is. • Mentem megint a boltba, és megint nem találtam. A másikba is elmentem. abban se volt. A harmadik, a negyedik, a tizedik, a huszadik, nincs és nincs. Falnak tudnék menni ilyenkor, hiszen másról se beszélt az újság, mint a vasöntödék kilátástalan helyzetéről. Ha élni akarna a vasöntő, diótörőt löttyintene bele a formába! Ha még ez se jut az eszébe, megérdemli a sorsát Özd is, Diósgyőr is. Mondhatnám azt is, sportot űztem már a kereséséből. Mert micsoda ipar, és micsoda kereskedelem, amelyik ennyire hitványán egyszerű tárgyat se tud elém állítani. Megszolgálta. hogy leszedjem róla a keresztvizet. Tegnap azonban gyökeret eresztett a lábam, pedig áruházi emelet betonján álltam. Ott vigyoróg előttem a harapófogóhoz hasonlítható kezebeli kicsi szerszám. De nem ám úgy, mint az előzők, hogy egy kis műanyag zacskóba beledugták, és kész, hanem a legelőkelőbb nyugati csomagolásban. Akkora gyanú támadt bennem, előkotortam azonnal a szemüvegemet: 116 forint! Drága, jó Istenem, most ne üssön meg a guta! Százkét forinttal drágább, mint az első. Kilencszáz százalék! Ennyit azért nem romolhatott a forint! Persze, persze, megint bennem van a hiba. Ez a diótörő nem hazai, hanem olasz. Tehát valutát adtunk érte. Ha átszámítanám a valutát, rátenném a kereskedelem minden hasznát, meg a forgalmi adót, meg a mindent, holtbiztos, hogy ennyire jönne ki. Miért is akarna éppen rajtam nyerészkedni az állam. amikor minden polgárán nyerhet? Csakhogy a diótermő fejemben azonnal szánkázni kezdenek a legbolondabb gondolatok. Minek hozunk mi be külföldről. drága valutáért olyasmit, amit magunk is meg tudunk csinálni? Akkor. amikor nincsen valutánk. és az öntödék meg éhenhalnak! Ha raitam múlna, versenyt hirdetnék diótörők és biciklibe való körmös alátétek öntésére. Az utóbbira azért. mert éveken át kerestem, és nem találtam azt se. pedig úgy nyikorgott már alattam a járgány, szégyelltem ráülni. Akkori számításom szerint önköltségi ára legalább húsz fillér lett volna, de én a tíz forintot is megadtam volna érte, öt év múlva szánt meg valaki: esztergált egy új tengelyt, ráhúzott kél extracsapágyat, és bele is tette kenyérgázzul járó szerkezetembe. Ha csak a tengelyt veszem, legalább százhuszonöt alátét került volna ki belőle, a csapágy pedig, na, ezt most se tudom, mennyiért jött, mert ajándék csapágynak se nézik az. árát. Elévült már ez ís. ne fusson utána a rendőrség, de gyanitom, más célra rendszeresített raktárból került elő. Megnyugodtam akkor. megbűnhődött az állam, amiért nem adja a húszfillérest. Fizessen érte legalább százötven forintot! Így mulat egy magyar biciklis, ha nincsen a boltban alátét. De mivel bosszuljam meg a mostanit? Tehetetlen vagyok, nem veszem meg mégse. Ha lopnám a pénzt, ennyit akkor se adhatnék érte. Viszszamerengek inkább a magyar történelembe, és azt képzelem, én vagyok a magyar reformellenzék. Mondjuk. Kossuth Lajos. Védegyletet szervezek, amelyik arany betűkkel írja bele az alapító okiratba. hogy magyar portékát hajlandó csaK venni. A visszamerengésnek. azonban az lesz a következménye. hogy Kölcsey is eszembe jut. Rémalak inte felém is: akkor neked soha nem lesz diótörőd! Horváth Dezső *