Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
12) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 78. évfolyam, 51. szám 1988. március 1„ kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Egyensúly - ké Hogy valaki bizakodással vagy aggódással kezdte az új évet, az személyes ügye. Egy egész népgazdasági ágazat nem lehet sem optimista, sem pesszimista. A hangulati elemeknél sokkal objektívebb korlátok és gazdasági feltételek szabják meg az egész ország iparának, köztük az építőiparnak mozgásterét. Nem válogathatnak A legfontosabb az, miként alakul hazánkban a fizetőképes kereslet a munkájukra. Ennek felméréséhez figyelembe kell venni a közelmúlt adatait. Az évtized fordulójutói 1985-ig annak voltunk tanúi, hogy folyamatosan csökkent az igény, valójában a beruházásokra fordítható penz. Ez azt hozta magával, hogy javultak a megrendelők pozíciói, hiszen az épitővállalatok már nem válogathattak a jó és a jobb megbízás között. Tiz évvel ezelőtt a kivitelezők tobb mint 35 milliárd forint értékű munkát utasítottak el azzal, hogy nincsen rá szabad kapacitásuk. A piaci viszonyok fokozatos erősödésével lassan egyensúlyba került az igény és az építőipari teljesítőképesség. Miközben átrendeződtek az erőviszonyok, a beruházási kereslet csökkenése mellett is megnövekedett a fenntartási munkák aránya. A megrendelők szamára egyre fontosabb lelt. ki végzi el a többiek ajánlatánál olcsóbban, pontosabban, jobb minőségben a munkát. Az utóbbi ket évben a szabályozók szabadabb utat engedtek a beruházásoknak, ezért érzékelhetően növekedett ismét az építési igény. Különösen a tavalyi évben igyekezett minden beruházó elkölteni a pénzét, megkötni a szerződést a kivitelezővel. Habár egyre nagyobb szükség van rá. hogy új és felújított épületekben lakjunk, dolgozzunk. a népgazdaság lehetőségeinek ismeretében azt kell mondani, a tavalyi jó esztendő kivételnek tekinthető. és nem várható, hogy rohamosan gyarapodna a beruházásra fordítható állami vagv tanacsi, vállalati források összege. Hol van már a tavalyi hó? Egyes számítások szerint az idén körülbelül olyan helyzet várható, mint 1985ben, amikor a szocialista szervek 200 milliárd forintnyi összeget invesztáltuk a beruházásokba, a magánszektor pedig körülbelül 50 milliárdnyit. Az előzetes információk azt sejtetik, hogy a közlekedés, a posta és a távközlés beruházásaira tobb pénz jut, mint tavaly, és a megelőző években, a vízgazdálkodás is növelheti a megbízások számát. De a korábbi nagy megrendelő, a mezőgazdaság, már kevesebb munkát tud adni, mint például 1981-ben, és az építőipar saját fejlesztései is a felére csökkennek a hat évvel korábbinak. Hol kereshetnek és találhatnak munkát a régi vevőktől elszakadó kivitelezők? Az egyik biztosnak látszó út a magánszektor, de Építési igény és lehetőség ez csak azok számára járható, akik a korábbi években alkalmassá tették termelési szerkezetüket, és gépparkjukat a nagyipari munkától alapvetően különböző magánmegrendelésekre. Akik már a nyolcvanas évek elején elkezdtek a kisebb vevök felé fordulni, azok jó lóra tettek, mert a lakosság azóta folyamatosan tobb pénzt költ saját beruházásainak finanszírozására: még 40 milliárdot sem ért el ez az összeg 1979-ben, és tavaly mar meghaladta az 50 milliárdot. Ha verseny — legyen verseny Am, akik nem olyan szerencsések vagy ügyesek, hogy kiaknázhatnák ezt a jelentós anyagi forrást, azok sem feltétlenül mennek csődbe. Említettük, hogy egyensúlyba került a kereslet és a kínálat, tehát nem attól kell tartani, hogy nem lesz munka, hanem attól, hogy nem eppen olyan, amire alkalmasak az egyes vállalatok. Ezt a tendenciát vették észre és használták ki a kisszervezetek. amelyek nemcsak pótolják az időközben kiesett termelési volument (a nagyvállalatok közül sokan állnak ingó lábakon), hanem mást kínálnak a piacon, mint amit a megrendelők korábban megszoktak a nagyvállalatoktól. A nem építőipari szervezetek is az idő alatt növelték termelésüket — 1979hez képest 1,4 milliárd forinttal —, miközben a kivitelező építőipar hagyományos szervezeteinek teljesítménye 44 milliárd forinttal csökkent. Az adatok is igazolják, hogy az országos építési kínálatot alkotó kivitelezők között jelentősen módosultak az arányok: az állami vállalatok és szövetkezetek súlya 60 százalékról 4l-re csökkent, miközben a nem építőipari szervezeteké 25röl ,30-ra, a kisvállalkozásoké pedig 10 százalékra növekedett. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a piac nagyobb részén komoly verseny és vállalkozás van, nem kell sajnálkoznunk a tendencia miatt. Mert ez azt hozza magával, hogy .sH.színüsödik a kínálat, és minden megrendelő megtalálhatja azt a partnerét, amelyik igényeinek és anyagi lehetőségeinek a legjobban megfelel. Szikorr, Katalin Megbeszélés a Parlamentben NÁTO-küldöttség látogatása A magyar Országgyűlés vendégeként hivatalos látogatásra hazánkba érkezeit az észak-atlanti közgyűlés — a NATO-tagállamok közös parlamentje — Tnn Frinking elnök vezette 18 tagú küldöttsége. A látogatás célja, hogy a delegáció tanulmányozza hazánk politikáját, gazdasági, társadalmi, kulturális életét. A küldöttség hétfőn az Országházban megbeszélést folytatott a magyar tárgyalócsoporttal. amelyet Péter János, az Országgyűlés alelnöke vezetett. A vendégek kérdéseire válaszolva, az Országgyűlés különböző állandó bizottságaiban tevékenykedő magyar képviselők ismertették hazánk főbb belpolitikai, gazdasági törekvéseit, szollak a törvényhozás munkájáról, illetve a magyar külpolitikának a nemzetközi eletben betöltött szerepéről. A megbeszélésen elhangzottakat összegezve, a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen hangsúlyozták annak jelentőségét:, hogy első alkalommal jött létre találkozó a NATO-tagállamok parlamenti testülete es a Varsói Szerződéshez tartozó ország törvényhozó testülete közölt. Ezt mindkét részről fontos hozzájárulásként értékelték a kelet—nyugati kapcsolatok építéséhez. A reményteljes prognózis utón... A decemberi árelőrejelzések egy pici reményt próbáltak bennünk elültetni. Talán igazán senki nem hitt abban. hogy olcsóbban vehet magának ruhát, és kevesebbet fizet az autóalkatrészekért, vagy csökken a dezodorok ára. Eljött a január, és a reményteljes prognózisnak befuccsolt. A legtöbb ruházati termék ára emelkedett. Ugyanez mondható el a vas-, a műszaki és a vegyi árukról is. A Magyar Közlönyben is közzétett, előirányzott árak miért nem alakulhattak ki? Kérdésünkkel felkerestük Martonosi Istvánt, a Kisosz megyei titkárát. — A felsőruházati termékeknél 10 százalékos árcsökkenést irányoztak elő Ebből következik, hogy eg.v ötszázezres készletből a kereskedő vesztesége ötvenezer forint És ezt terheli még a huszonöt százalékos forgalmi adó. Az alapanyagárak álSzeptemberi több festék Schmidt Andrea felvételei Már hírt adtunk arról, hogy a szegedi Budalakk gyáregység új osztrák fcstéktöltö automata gépsorral kezdte meg a diszperzit csomagolását. Ezzel a beruházással több festéket tudnak szállítani a megrendelőiknek. Az egységcsomagolást is korszerűsítették, inert hözsugoritott fóliával bocsátják útra. az általunk kedvelt, „vödrös" diszperzitrt. Természetesen, továbbra is készülnek az eddig ismert festékanyagok, mint például a Standoiit festékcsalád talában nem csökkentek. Vegyünk egv példát! A farmeranyag ara 1987 elején 429 forint volt Év vegére (valószínűleg, mert a kereskedelem ismerte a majdani változásokat) felszökött az ára 4(i.i forintra. Így januártól — beleszámítva az AFA-t is — a farmer métere 420 forintba kerül. A kereskedelem vesztesége az alapanyagár esetében — az eredeti árhoz képest — minimális. — Az ígért 10 százalékos csökkenés azonban a végtermékek áránál nem következett be. Akárhogy is veszszük, ez piaci manipuláció. — Sajnos, farmerből nincs elég. Bőséges kínálat híján nem reménykedhetünk árcsökkenésben. Sőt, aki tisztességesen szeretné csinálni a munkáját, az is dilemmázik. A mostani viszonyok arra kényszerítik a kereskedőt, hogy annyiért adja el a portékát, amennyiért veszi, a januári induló árait ugyanis nem módosíthatja. De hisz ez kész ráfizetés. Még a rezsiköltséget sem tudja kifizetni az illető. — Es mindez a magas alapanyagárnak tudható be? — Valahogy ellenőrizni kellene az előállítás költségeit. Az alapanyag ára nem biztos, hogy tükrözi a tényleges bekerülési összeget.» A Kisosz, mint érdekképviseleti szervezet az.t szorgalmazza. vizsgálják fölül az alapanyagárakat Ha ez nem következik be. elkezdődhetnek a piaci manipulációk, f'eldául a régi termeket — egy kis díszítéssel — újként tünteti fel, ez már lehet ürügy az áremeléshez. Kétféle mentalitás figyelhető meg; az egyik rizikóval is vállalja a készítő által diktált magasabb árakat, a másik nem vásárol árut. üresen tátong az üzlete. Egyébként a készítők is visszahúzódtak, szondázzák a helyzetet. többségük nem ismeri az űj árképzés szabályait. — Mi az ön prognózisa? — Három hónap alatt 108 kiskereskedő fejezte be ténykedését a megyeben. Égyegv vállalkozásba manapság bele is lehet bukni Jelenleg hiányzik a tényleges költségek és a tisztességes haszon egészséges egyensúlya. Egyébként a jó kereskedő megérzi, hogy mi várható. Néhány reprezentatív üzletben már feltűntek a használt holmik. Különösen a gyermekruhák. Be kell vallanunk, ezen a területen nagyon puzarlőak voltunk. Szerintem megnő az igény a használt bútorok iránt is. — A Magyar Közlönyben olvashattuk a vas- és műszaki aruk árindexét is. Hu csökkenést nem is, de a régi arakat garantultak. így van ez? — Ezen a területen körülbelül 10 százalékos árnövekedés tapasztalható az AKA belépése miatt. Az árrés viszont egyre csökken. •Míg korábban 8—9 százalékos árréssel dolgoztak, most ennek nagysága: 4,5—ti százalék körül mozog. Nyereség már semmi nincs rajta, nem érdemes tartani. Tutija, miért nem lehet kapni elem-, papír-, játékárut és műanyag padlóburkolót? A lentiek miatt. Az árrés 5 százalékos, kész ráfizetés. Tisztázatlan a helyzet. Ezzel magyarázható a krónikus gépkocsialkatrész-hiány is A kisipari gyártók leálltuk, a vásárló meg dühöng, hogy bagatell apróságokat, filléres dolgokat nem kap az üzletben. Már a maszeknál sem. E területre is érvényes a kivárás. Vegetálunk. — A jövőre nézve mi a magánkereskedők álláspontja? — Ha a gyártók nem emelnek árat, mi sem fogunk. És keressük az olcsóbb termé keket. — A kozmetikai szerek sem lettek olcsóbbak. — Ugyanazt tudom mondani. mint a ruházatnál es a műszaki áruknál. Ez különösen az importból származó kozmetikumokra igaz. — Ebből az következik, hogy ha a kiskereskedő tisz. tességesen — a jogszabályoknak megfelelően — akar dolgozni, tönkremegy? — A többség tönkre nem megy. de egy biztos, a mostani körülmények nem használnak sem a kiskereskedőnek. sem a vásárlónak. De az is félő. hogy tobb területen krónikus áruhiány jón leire. A csődtől sem tudunk megmenteni senkit. Bodzsár Erzsébet