Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-19 / 42. szám

10 Pcntek, 1988. február 19. Béketárgyalás Pista azt mondja, hogy hazudik... Szegedi széria az Akadémiai Kiadónál A televízió és a Mafilm közös produkció- film egyes jeleneteit Tapolcán, a Maloinját a Béketárgyalás című játékfilmet ja- tónál, illetve a tavon emelt szigeten vet. r , . lék fel. A filmet Nagy András és Balogh nuar vegen kezdték forgatni. A mu t sza- ~ ,, • , , . _ u ... " ^ Zsolt irta — aki egyben a rendezője is —, zadi, szerelmi történettel átszőtt politikai operatőre pedig B. Marton Frigyes. Portré egy zeneszerzőről Szerény, halk szavú, természetes, s megdöbbentően őszinte. Azt mondja, a komponálásban az egyszerűségre törekszik, S nem titkolja lírai alkatát sem. A nyolcvanas években zeneszerzőink ismét járható útnak kezdték tekinteni, hogy az egyszerűbb formákban gondolkodjanak — s érzelmeiket akárcsak a dallamosságot is egyre kevésbé rejtették. Eleget tombolhattak, nálunk főleg a hatvanas évektől feltörő különféle zenei irányzatban, divatban, keresvén, melyik a legigazabb, legőszintébb önkifejezési lehetőség a művész, az ember számára Az est főszereplője azt mondja: „Jól jött nekem ez a leegyszerűsödő, letisztuló irányzat, mert én is egyszerűnek érzem magam, másrészt boldog voltam, hogy érzelmes lehetek." Ezt az önvallomást a Concerto Rustico előadásakor hallottuk Huszár Lajostól, akit Kocsár Miklós zeneszerző faggatott a zeneművész-szövetség által rendezett meleg sikciű szerzői estjén, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1980-tól napjainkig keletkezett műveiből szólaltattak meg egy csokorravalót a lelkes és kitűnő előadók, igy például a Weninger Richárd vezette Weiner kamarazenekar. Elsőként az imént említett 1985-ben komponált Concerto Rusticót, s zárószámként pedig a nemrégiben, azaz az 1987 őszére elkészült szegedi kamarazenekari napokon bemutatott Kamarakoncertet játszották. Ez utóbbi szólistája ismét Sin Katalin volt. Nagy élvezetet nyújtott e kompozíció mostani nagyszerű tolmácsolása, mert az előadóknak sikerült még jobban azonosulni a zeneköltövei, még mélyebbre hatolni a mű különös, szépségesen magányos világába. Kocsár kérdései nyomán az olykor tétova, de meghatóan őszinte, semmit szépíteni nem akaró, azaz önmagát felelősen vállaló válaszaiból sokat megtudtunk az emberről, ellentmondásairól, s az alkotó vívódásairól is. Például, időnként rabságnak érzi a tanítást, gonosz nyűgnek, amely nem engedélyez számára elég időt, hogy gondolataira, belső világára figyeljen, s azt hangokba álmodva papírra vesse. Ezért menekült el Szegedről. a konzervatóriumból 1984-ben. ahol pedig pályakezdőként már, vagy talán mert éppen már oly régen, 1973 óta tanított. Három évet Budapesten, a színművészeti főiskola zongorakorrepetítoraként töltött el, majd ellenállhatatlan nosztalgia kínozta a korábban börtönnek érzett tanítás után. Így került Békéscsabára, a konzervatóriHuszár Lajos szerzői estje umba, ahol jelenleg is a zeneelmélet tanára. Ma azonban már újra elvágyódik a katedra mellől .. . S hordozza kínlódva, nem takargatja ellentmondásait. A nyugtalan, kutató-alkotó lélek keserves pokoljárásaiból születnek aztán az olyan csodálatos, finom szépségű vallomások. mint a Magány dalai, melyet az. esj,^,Ivfin Ildikó (ének) és Bedö Gábor (ütőhangszerek) avatott, kitűnő tolmácsolásában hajlottunk. Amit a szó elhallgiitótt, s a kérdések nem tártak fel, beszél arról a zenéje. Abban nem lehet hazudni — mondja. S valóban pőrére vetkőzik a lélek, kiszolgáltatja magát. Vall a gyengeségéről, esendöségéről, e világból való elvágyódásáról, talán a kultikus messzeségbe vagy a kitapinthatatlan jövőbe...? Panaszolja a mélységes magányt, mind a kecsua indián népi szövegekre írt dalciklusában, mind a színtiszta költészetet lehelő Ének virradatkor című fuvola-ütőre komponált darabjában. (Remek előadói a rádiózenekar művészei, Bálint János és Újvári Ferenc voltak.) De ha duhajkodni próbál például a Concerto Rustico harmadik, gyors tételében, abból is a panasz, a keserű kiáltás lángja csap fel, hogy aztán egy befelé forduló, megrebbent, egyszál-magány hangban haljon el. Az elvágyódás, a tárulkozó karnyűjtás, valami csalhatatlan tisztaság, nemesség. biztonság, véglegesség után, a léleknek fény felé tapogatózása érződik a remekmívű két kórusművében is, a liturgikus szövegekre komponált Ave Maria-ban, s a rendkívül igényes szövetű, hatssQliUVÚ Dies Sanotificatusban. melyet a Rázga József vezette üde,"tiszta hangú Békéscsabai Bartók Béla Leánykar hajlékony, szép előadásában hallottunk. És hogy mit jelentett a komponista számára ez a szerzői est? „önmagammal való szembesülést, önmagam megmérettetését" — mondja. És utána mit érez...? „Egyrészt örömet, másrészt véqtelen kiüresedést." Vívódik hát tovább a „setét dolgokat" űző gondolatokkal. Nem véletlen, hogy Tóth Árpád szavait idéztem, mert lelki rokonának érzem a szavak gyöngéd lelkű poétáját. Mi hozta vissza Szegedre, kérdezem búcsúzóul. ..A szeretet légköre, amely valamilyen módon csak itt, Szegeden van meg." Bcrényi Bogáta A vidéki könyvkiadók létreh ozá sá na k sz ü k ségességéről, fontosságáról már nemigen kell vitatkozni, szerencsére, ám a praktikus lépések — Szegeden legalább — csak lassan követik egymást. Mindazonáltal beszámolhattunk a közelmúltban a Móra terveiről, a JATE és Gondolat Kiadó is cselekedett, tudósíthattunk a Szegedi Akadémiai Bizottság, valamint az Akadémiai Kiadó tárgyalásairól. Ez utóbbi „együttes" produktuma, s ilyenként, ha tetszik, a szegedi könyvkiadás egyik „előzetese" az. a sorozat, amelyben — Személyiségfejlesztés címmel — máris négy kötet látott napvilágot. Az, Akadémiai Kiadó és a SZAB Neveléstudományi Pszichológiai Szakbizottság közös szériájának egyes köteteihez különböző szervezetek és intézmények adnak támogatást, hiszen egyelőre állandó pénzalap nincs. A kiadó szakemberei lektorálták a köteteket, vagyis a kiadó garantálja a szakmai színvonalat, és segít a terjesztésben. A négy kötet közül a második A tudat evolúciója mai szemmel cimet kapta, és azokat a tanulmányokat tartalmazza, amelyek a filozófiaoktatók másfél évvel ezelőtti, szegedi továbbképző kurzusán, valamint a SZOTE speciálkollégiumán elhangzott előadásokból készültek. Annak idején mindkét kurzusról tudósítottunk ezeken a hasábokon is, minthogy az előadó neves szakemberek rendkívül érdekes, szélesebb nyilvánosságot is érdemlő, mert a gondolkodó ember számára ma megkerülhetetlen témákat tárgyaltak. Mindkét kurzust Balogh Tibor, a SZOTE docense szervezte, akinek a legkülönfélébb tudományágak reprezentánsait sikerült megnyerni az előadásokra (például Szentágothai Jánost, a pécsi Grastyán Endrét, Buda Bélát, Garai Lászlót, és természetesen több szegedi szaktekintélyt, mint Bodosi Mihályt, Csillik Bertalant és másokat). Az ö szerkesztésében készült el a tanulmánykötet is (a TIT Csongrád Megyei Szervezete. a megyei tanács és a SZOTE pénzén), amelyet egyforma haszonnal forgathatnak a tudattal foglalkozó szakmák oktatói, művelői és a filozófiát tanítók és kutatók. Hiszen részint a legfrissebb szaktudományos eredményekről adnak világos, közérthető formában összefoglalásokat a tanulmányírók, másrészt viszont olyan elrendezésben tálalják az ismereteket, hogy azokból filozófiai következtetések is levonhatók. Mindezeken túl alighanem fölfoghatók a kötet anyagai úgy is, mint a világnézet, a rendszeres, átfogó, filozofikus szintű emberkoncepció részletei. A kötet tanulmányozásához kedvet ébresztendő, röviden felidézzük az egyik legérdekesebb tanulmányt, Garai Lászlóét (MTA Pszichológiai Intézet). Pista azt mondja, hogy hazudik . . . címmel azzal a bonyolult témával foglalkozik, amit egyszerűsítve ,,a tudatunk és a paradoxonok'-összefüggésnek nevezhetnénk. Számos példával, szemléletesen és meggyőző erővel (mert személyes hangvétellel) fejti ki, hogy alapos okunk van utánanézi a kérdésnek: „mi ösztönzi az embert történelmi korszakonként jellegzetesen változó társadalmi praxisára, amelyet egyszer ortodox, máskor eretnek ideológiában tudatosít, megint máskor pedig olyanban, amelynek szervező magva mindenféle ideológiában pala kételkedés"? E kérdésfeltevés után rövid úton egy paradoxonhoz, az emberi szabadságszükséglethez lehet eljutni, amely „az embert arra ösztönzi, hogy minden ösztönzéstől függetlenül válassza meg tetteit". Shakespeare és József Attila paradoxonjainak eredeti, lebilincselően érdekes bemutatása során Garai László mostani, paradoxonok közé szorult hétköznapi élelünk „fölfogásához" is gondolati utat kínál, meg ahhoz is, hogy megértsük, miként halt bele ebbe József Attila és mások. Mindazok és ugyanúgy, mint a Shakespeare-tragédiák hősei, „akik nem képesek egy fejtetőre állt világban a fejük tetején járni. S ha Pistának, aki a saját igazsága vagy hazugsága felől tesz vagy tagati meg vallomásokat, nemcsak a komikumát akarjuk megérteni (amikor így szól: Van saját véleményem is, de nem értek vele egyet), hanem a tragikumát is (mikor például így szólnak hozzá: Ha hű 'vagy a párthoz, mint vallod, akkor azt valljad, hogy elárultad a pártot), úgy e megértéshez nem használható többé az a logika, mely úgy akarná megvédeni a paradoxonoktól az egyéni gondolkodás képességét, hogy nem vet számot a társadalmi élet képtelenségével." (A sorozat további három kötete: Nagy József: Prefer. Preventív fejlettségvizsgáló rendszer 4—7 éves gyermekek számára; Művelődéspolitika. Tanulmányok, beszédek, cikkek. Szerkesztette: Koncz János; összehasonlító pedagógia. Szemelvénygyűjtemény. Szerkesztette: Kunsági Elemér és Koncz János. A tervezett kötetek: a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógiai tanszékén készült tanulmányok; Köpeczi Béla Szegeden elhangzott elöadásáinak gyűjteménye.) S. E. Irodalomtörténeti akta Csctri Lajos és Grezsa Ferenc szerkesztésében a közelmúltban jelent meg a tu^ dományegyetem irodalomtörténeti kiadványsorozatának 24. kötete. A költő és motívuma című tanulmány élén idézet áll: „...azírott forma tárgyi művészete nem a mérték, ütem és rím kellékeinek kiállításában, panorámájában, hanem a mü legbensőbb indítékai, moz zanatai helyzetének váltogatásában áll." József Attila „hírhedett", sokat vitatott írását idézte Szigeti Lajos Sándor, aki a Babits—József Attila viszony bemutatása mellett a motivum irodalom elméleti értelmezésére is nagy figyelmet fordít. „A névnek megvan a hagyományos poétikai funkciója, hiszen szereplőket takar, fed el, mégis csonka ez a poétikai funkció, mert a nevek mögött nem személyek, egyéniségek, hanem típusok rejtőznek. A név, ellentétben leggyakoribb funkciójavai, a Tanár úr kéremben nem egyénít: kizárólag stili/ztikai-nyelvi értelemben emel ki" — állapítja meg Csuhai István „A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik" című dolgozatában, melyben Karinthy Frigyes irodalomfelfogásának egy szeletét elemzi. Nem egységes koncepciójú, kidolgozott elméletet rekonstruál Marton Mária, amikor Németh László és Halász Gábor regényelméleti írásait elemzi. E tanulmány azt kutatja, miként vetődött föl máig ható érvénnyel a regény, pontosabban a magyar regény számos meghatározó kérdése. Németh László 1942. évi szegedi útjának van-e meg különböztető sajátossága, külön jelentősége? A szegedi út élménye nyomtalanul múlt el, vagy beépült az író műveibe? Ezek Grezsa Ferenc tanulmányának alapkérdései. A válasz: Szeged Németh László egyetlen regényéhez vagy drámájához sem szolgált modellként, mégis az író élettapasztalatai beszivárogtak a művekbe, igy az egyetlen szegedi út élményei, igazságértéke is. A Juhász Gyula-kutatás egyik fontos állomása a szegedi költő és a Nagyváradon kibontakozó holnapos mozgalom kapcsolata. Ilia Mihály elsősorban Juhász Gyula működését vizsgálta, s igy jutott el a Holnap köré szerveződő szegediekhez. A korabeli váradi lapokból kiderül, „hogy négy szegedi Vett részt a modern irodalmi mozgalomban: Juhász Gyula, Balázs Béla, a társaság szervezésekor még szegedinek számító Babits Mihály és Pálos Endre (polgári nevén dr. Eisner Manó) ügyvéd, újságíró, költő. Juhász Gyula szegedi barátja." A tanulmány szerzője azt a tizenkét találkozót mutatja be, melyen — vagy melynek szervezésében — Juhász Gyula is részt vett. 1931-ben a Story című amerikai magazin első számában Bálint Györgynek, a honi publicisztika egyik nagy alakjának novellája jelent meg. Ezt az írást ismerteti, elemzi Marinovich Sarolta. Magyar nyelven több mint hat évtizede jelennek meg kanadai könyvek. Ezekről ad összefoglalást Kürtösi Katalin. A szépirodalomtól az ismeretterjesztő művekig terjed a szerző figyelme — bemutatva a könyvek hazai fogadtatását is. D. I. Aranykulcsos junior Előttem egy szokatlan diploma. Alig száradt meg rajta a tinta, e hónap 1jén keltezett. Ilyesmit olvasni rajta: I. C. I. (International Concierge Institute) Aranykulcs Nemzetközi Portástovábbképző Intézet Budapest, a Nemzetközi Portásiskola Ferdinánd Gillet Alapítvány elnökének aláírása, az 1 C. I. budapesti szaktanárai... No és Baksa Zsolt neve, aki megkapta az I. C. I. nemzetközi diplomáját és egyben jogosult a „Junior Ciefs d'Or" cím viselésére. — Hogy lett önből aranykulcsos portás? — A Vendéglátóipari Főiskola — hosszú szünet után — tavaly megkezdte a portásképzést. Nemzetközi segítséggel kilenc hónapos céltanfolyamot indítottak. A szakmai felügyeletet a Nemzetközi Portásiskola gyakorolja. A diplomát a világszövetség C.HJke, Jean Gillet adta át. Ez az oklevél a világ huszonhárom országába érvényes, és munkavállalásra jogosít. — Maradjunk jelenlegi munkahelyén, a Tisza Szállónál! Mit jelent itt az aranykulcs? — Huszonöt éves vagyok. Az elmúlt év számomra kitűnő tréningnek mondható. Megtanultam például azt, hogy szakértelemmel, sok mosollyal, -zínvonalas szolgáltatásokkal a szállodánkból hiányzó csillagok is pótolhatók. Másban úgysem versenyezhetünk a luxusszállókkal. Soha semmire nem mondhatjuk, hogy nem tudjuk, nincs! Mindig meg kell próbálni.. . — Feltehetően más szemmel nézi most már a saját munkahelyét is. — Arra kíváncsi, hogy mit változtatnék meg, mit vezetnék be? Nagyképűség tenne, ha én most itt ötleteket adnék. — Akkor arról beszéljen, mit látott a párizsi luxusszállodákban, ahová az I. C. 1. jóvoltából kirándulhatott az évfolyamuk! — Névjegykártyája van minden portásnak. Lesik a vendégek extra, különleges kéréseit. Nyilvántartják a törzsvendégeket. Nem feledkeznek meg a névnapjukról, a születésnapjukról, sőt az is elképzelhető. hogy a törzsvendéget a szállodai szobában már bekészítés fogadja. A vendéget másodszorra mar illik a nevén szólítani. Cél, nogy otthon érezze magát. — Egy szállodában mi a szerepe egy portásnak? — A portás a szálloda szíve és motorja. Illik mindenről mindent tudnia. — Jól informáltságon kívül gondolom, ismeretekre is szükség van. — Kötelező 2-3 nyelvet a társalgás szintjén ismerni. De tanultunk idegenforgalmi földrajzot, szállodaismeretet, etikát, pszichológiát, szállodajogot... — Milyen típusú vendéget szeret? — Mindegyikkel öröm ¡bánni, bár nekem az a siker, ha például egy akadékoskodó vendégből elégedett lesz. — Vágyai? — Szeretnék egyszer főportás lenni. No és juniorból senior. A portástréning tehát csak formálisan fejeződött be. Egyébként az Aranykulcsos Világszövetség sokat segit. Ja, és valamit még az álmaimról! A Hungar Hotelsnek legutóbb Münchenben nyílt szállodája. Ott szívesen portáskodnék... B. E. 1 v