Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-12 / 36. szám

Szombat, 1988. február 13. 5 A Kincskereső februári száma „Kék pengeként húsunkba Repülésem hiteles története vág/a februári fagy..." az idei enyhe télben csak ré­gebbi emlékeket ébreszthet fel a Kincskereső februári számának első oldalán olvas­ható Bunyin-vers (ami, per­sze, a vers költői értékéből egy csöppet sem von le). Mó­ricz Zsigmond Bocskai koro­nája című elbeszélése a ma­gyar történelem egyik jelen­tős sorsfordulóját villantja fel. Paul Eluard verse (Ren­dezendő számla) a nagy fran­cia költő és mindannyiunk békevágyát tükrözi. Sarkady Mária: Régiúj története a prágai Óváros keltette be­nyomások költői kifejezése — a novella műfaj ellenére is. A NEVETŐ IRODALOM­ÓRA állatokról szóló mulat­ságos versekkel — Shel Sil­verstein, Julián Tuwim és Szervác József műveivel — jelentkezik. Ezeket követik Zalán Tibor, Bella István és Veress Miklós hangulatos költeményei. Az EZ FAN­TASZTIKUS sorozatban egy Verne Gyula indulásáról szó­ló írást olvashatunk (szerző­je: Radovan Padovan). A klasszikus orosz író Alek­szandr Kuprin novellája — — a repülés hőskorát idézi fel. A folytatásos regény (Va­gyim Sefncr: Az ember, aki maga az öt nem ...) újabb jelentős találmánnyal ismer­tet meg — egy kenőccsel, amely bárkit „zengő ember"­ré változtat (igaz, a rossz em­berekből ez is csak macska­zenét tud kiváltani). Clarké —Vass Mihály Földlakók cí­mű képregénye második ré­szében az űrhajós idegenek többszöri sikertelen kapcso­latfelvételi próbálkozás után egy kisváros fogdájában köt­nek ki. Még szerencse, hogy... de a többit inkább nem áruljuk el előre. Két laoszi népmesét és egy nyelv­törő mesehalandzsát (Kérész Gyula: A bandzsa mahara­dzsa halandzsája) olvasha­tunk még a februári szám­ban. Az OLVASÓLÁMPA rovatban Szabó Lőrinc val­lomását olvashatjuk, az ÉDES ANYANYELVÜNK Szilágyi Ferenc szófejtését közli. A Kincskereső februári számát Szyksznian Wanda, König Róbert, Pásztor Csaba, Csala Károly és Orosz Ist­ván illusztrálta. Főiskolai felvétel A Színház- és Filmművé­szeti Főiskola felvételt hirdet az 1988/89-es tanévre szinész szakra, illetve előfelvételi az 1989/90-es tanévre film- és tévérendező, film- és tévé­operatőr szakokra. A nappali tagozatos képzés 4 éves. A felvételre érettségizett vagy az 1987/88-as tanévben érettségiző fiatalok jelent­kezhetnek. A felvételi korha­tár színész szakra lányoknál 22 év, fiúknál 24 év, a többi szakokra 26 év. A jelentke­zési nyomtatványhoz csatoliji kell egy önéletrajzot, az elő­végzettséget igazoló iskolai bizonyítványt, oklevelet, va­lamint 300 forintos felvételi költségtérítés befizetését iga­zoló szelvényt, továbbá két, saját címre megcímzett pos­tai borítékot. A főiskolára je­lentkezők az érvényes ren­delkezések értelmében egy­idejűleg egy másik felsőokta­tási intézménybe is leadhat­ják felvételi kérelmüket. Je­lentkezési határidő: márci­us 1. „Á kör közepén állva" Hogy a honi kultúrában hol van a helye a pop- és rockzenének — bár közel két évtizede létezik — még mindig tisztázatlan. A véle­mények szélsőségesen meg­oszlanak. Sokan még a kér­dést is szentségtörésnek ér­zik, és a műfajjal kapcso­latban elsősorban üzletről, pénzről és haszonról be­szélnek. Kétségtelen, a pop­rock világa mára hihetetlen mértékben kommercializáló­dott, de az is vitathatatlan, hogy a társadalom egy igen népes szeletéhez, a tizen-, huszonévesek jelentős részé­hez jellegénél fogva legin­kább ez a műfaj jut el, és közvetít valamiféle értéket. Szóvtil, kultúra vagy üz­let? Meglehet, mind a kettő. Edda. A név sokak szá­mára ismerősen csenghet, mégis hozzáteszem még: a fiatalok egyik kedvelt együttese, koncertjeik telt­házasak, a boltokban hato­dik nagylemezük fogy sok­sok példányban, sikeresek. Pataky Attila, szakmai kö­rökben céltudatos, fáradha­tatlan szervező, a dolgát profi módon értő zenekar­vezető hírében áll. — A jelenlegi könnyűze­nei struktúrában a zenészek, az előadók a siker érdeké­ben kénytelenek menedzser­ként intézni saját ügyeiket, menedzselni önmagukat, együttesüket. Pataky Attila az első Edda feloszlása után is talpon tudott maradni, és rövid idő alatt ezt az új Ed­da-csapatot is a népszerűség útjára vezette. Hogyan? — Az új zenekar megszü­letése előtt vendéglátósként nyolc hónapig Norvégiában dolgoztam. Megpróbáltam kint ellesni, mi az, amit a szakmában jobban csinál­nak, megtanultam nagyon keményen dolgozni. Sok hasznos ötlettel és élmény­nyel jöttem haza. Például Magyarországon először — ez idáig egyedül — az én ze­nekaromnak van főállású koncermenedzsere. A mu­zsikán kívül minden mással — a szervezéstől a szállítá­son, a propagandán keresz­tül az anyagiakig — ő fog­lalkozik. Ez nagyon fontos, mert igy több időm jut a zenére. — Az Edda az egyedüli olyan együttes a hazai rock­piacon, amelyik nem tarto­zik egyetlen rendezőszerv­hez, intézményhez sem. Mi­ért? — Mert vállalkozó típusú emberek vagyunk, és anya­gilag is így járunk jobban. Mi az együttes tevékenysé­gét gazdaságilag egy vállal­kozásnak fogtuk föl, aminek az első perctől kezdve vál­laltuk az üzleti kockázatát. A rockzenész élete huszon­négy órás életforma. Mi ezt nagyon komolyan vesszük. A fizikális erőnket és szelle­mi termékünket visszük eb­be a vállalkozásba, amiért a megfelelő ellenszolgáltatást is meg akarjuk kapni. Hangsúlyozni szeretném, mi senki más pénzét nem koc­káztattuk, hasznot produ­káltunk az országnak. — Az együttes az utóbbi időben többször eljutott kül­földre is. Milyenek az esé­lyei, a lehetőségei a nyugati piacon? — Tavaly — többek kö­zött — játszottunk Svájc­ban. Franciaországban, Ausztriában is. Bár szép si­kereket értünk el, az igazi áttöréshez nem elég „csak" a tehetség és a jó teljesít­mény, sok pénz is kell, kel­lene ... — Szponzorokra lenne szükség, akik reklám fejé­ben finanszíroznák ezeket a koncertkörutakat. Külföldön ez már elfogadott gyakorlat. Az Edda nem tervez hason­ló együttműködést? — A mai gazdasági viszo­nyok között nincs olyan magyar vállalat, amelyik súlyos pénzeket — dollárt — tudna egy rockzenekar­ba befektetni. Nekünk volt már egy hasonló elgondolás­ból született koncertünk a Lenin Kohászati Müvekben, de ez inkább csak próbálko­zásnak tekinthető. — Ebben a műfajban az ismeretség, a népszerűség legfontosabb feltétele a hanglemez. A lemezgyár, mivel nyereségre törekszik, igyekszik olyan együttesek­nek, előadóknak lemezké­szitési lehetőséget adni, amelyek üzleti hasznot is jelentenek. Ebben a struktú­rában az ismeretlen, fiatal amatőrök helyzete — még, ha tehetségesek is — szinte reménytelennek tűnik. Vagy mégsem? — Nem, bár nehezebb idők járnak, mint nyolc-ki­lenc évvel ezelőtt, a régi Edda indulásakor. Ma mű­ködnek clyan kisebb szerve­zőirodák, vállalkozói csopor­tok, amelyei: áz arra érde­mes fiatalokat felkarolják, menedzselik, elindítják a pályán. De említhetem a mi esetünket is. Semmilyen szervhez nem tartozva jár­tuk a magunkszervezte kon­certekkel az országot. Kö­zönségtáborunk, népszerűsé­günk egyre nőtt, végül is a lemezgyár keresett meg minket. — Szóval a pénz fontos, de önmagában mégsem ele­gendő ... —. AzA4.hogy ki' a: jó, - a közönség, dönti el azzal, hogy elmegy a bulira vagy sem. Hogy az Edda '87-ben is teltházak előtt játszott, annak köszönhető, hogy ha­ladni tudtunk a korral, meg tudtunk újulni a zenében, és van érvényes mondani­valónk. Ezek a dalok mai érzelmekről szólnak, valódi gondokról, indulatokról, ha­zugságok nélkül. Juhász Ilona Elszomorító példák és jelenségek Szoktál csúnyán beszélni? Nap mint nap tapasztal­hatjuk, gyermekeink — ke­vés kivétellel — pongyolán fogalmaznak, helytelenül beszélnek. A durva, agresz­szív magatartás, a fegyel­mezetlenség, a trágár kife­jezések használata szinte már természetes viselkedési formák. Alexa Ferencné és Bánszky Jánosné szegedi pedagógusok nemrég készí­tett felmérése a magatartás, viselkedés és beszédkultúra helyzetét vizsgálta. Az el­szomorító példák és jelen­ségek miértjére együtt ke­restünk választ. A felmérés tapasztalatai A megkérdezett, általános iskolában tanuló gyerekek kilencven százaléka arra a kérdésre — szokott-e csú­nyán beszélni? — igennel válaszolt. Ez nemcsak a ba­ráti körre korlátozódik. A villamoson, buszon utazók alkalmi közössége, a felnőt­tek jelenléte sem fegyelmezi nyelvünk legdurvább kifeje­zéseinek alkalmazását. Ap­ropó, fegyelem! Száz tanuló közül harminc tartja magát fegyelmezetlennek és tízen nem is akarnak magatartá­sukon változtatni. A visel­kedési normák kialakításá­ban, gyakoroltatásában ter­mészetesen, elsősorban a szülői háznak kell(ene) pél­dát adni. Ezt követheti az óvoda, iskola, a pedagógus hatása, és csak harmadik­ként a baráti közösségek modellereje. Tanulságos az a rangsor, melyet a viselkedési mintát szolgáló példaképek válasz­tásakor,, állítottak föl a ta­nulok. Első helyen á barát vagy barátnő szerepel. Má­sodik helyre a szülő, harma­dikra a pedagógus .került — megosztva helyét valamelyik népszerű popsztárra](!). Iro­dalmi, történelmi hőseink alig vagy egyáltalán nem szerepelnek a listán. Az úgynevezett külső kö­rülmények, társadalmi ha­tások sem kedveznek iga­zán. Az iskolák zsúfoltsága, teremhiány, a televízió, mo­zi, a legális és illegális vi­deófilmek fokozzák az ag­resszivitást. Az ész, az ér­telem, a nemes érzelmek így sokszor háttérbe szorul­nak. Az ügyeskedés, a má­sik munkájának lebecsülése, a könyök- és ököljog elő­nyeit biztosító társadalmi példák szentesítése torz ma­gatartásképet alakít ki gyer­mekeinkben. Az általános iskolai olvasókönyvek egvi­ke-másika sem tereli, tartja helyes irányba olvasóit. A nagy létszámú osztályokban a gyerekek gyakran írásban adnak számot tudásukról, így a szóbeliség, a kifejező­készség fejlesztésének lehe­tősége szenved csorbát. Sajnos otthon sem tud mindenki jó példát látni és hallani. Gyakran lehet s másnap reggel fáradtan is­kolába induló gyerek 'ta­núja az előző esti tettleges­ségig fajult családi vesze­kedésnek. Ezek után cso­dálkozunk, ha egymás segí­tése helyett, hamar csattan a pofon, az ököl és zúdul a válogatott cifraságokkal tűz­delt szitkok áradata? Mit tehetünk ? Elsősorban nekünk szü­lőknek, felnőtteknek kell többet törődni gyermekeink­kel. Minden szorító körül­mény ellenére gondolni kell arra, milyen példát muta­tunk és milyen mércét ál­lítunk eléjük. A családi ne­velésnek persze összhang­ban kell lenni az iskolában folyó érzelmi neveléssel is. Kerítsünk időt alapvető em­beri, erkölcsi, etikai normák gyakoroltatására. A viselke­dés és beszédkultúra témá­ját nem lehet egy-egy osz­tályfőnöki óra 45 percébe belegyömöszölni. És persze türelmesnek, megértőnek kell lenni embertársainkkal szemben is. bármilyen ne­héz néha. Mert hát a napi munka, a gmk és fusi után oattanásie feszült idezs-'á. lakkal állunk sorta, vásá­rolunk, kozlekedüns. A gyermek mozgalom veze­tői társadalmi aktívái, az úttörőszövetség is feladata nak tekinti a beszédkultúra és magatartásformák fej­lesztését. A jól szervezett csapat és rajprogram, szín­vonalas irodalmi műsor, előadás példát adhat a szép magyar beszédre. A „Be­szélni nehéz" körök meg­alakulása a dramatikus ját­szóközösségek működése, a Kazinczy-szavalóversenyek jó kezdeményefzések. Az utóbbi időben s:limc|3 is­kolai könyvtár, író-olvasó találkozó, nyelvi játék és vetélkedő segíti a közös célok megvalósítását. A tan­órákon kívül szervezett szabadidős programok láto­gatása is példaadó lehet. Az ifjúsági és az úttörőház­ban rendezett események, meghirdetett színház-, múze­um- és hangversenylátoga­tások, kirándulások élményt adó motívumok. Ezek ész­revétlenül gyakoroltatják a hely&s viselkedési szituációk alkalmazását. Talán még nem késő Környezetünk rossz pél­dáit nyesegetve, szü'fi és pedagógus meggyőződéssel és ügyszeretettel végzett közös erőfeszítése talán még nem egy későn elkezdett munka hiábavaló erőlködé­se. Szerezzük vissza, sza­vaink. gesztusaink régen elkoptatott és lejáratott tar­talmának igaz, őszinte ér­telmét, jelentését. Ne feled­jük, gyermekeink viselkedé­se a mienk is, hisz mi fel­nőttek szolgálunk modellül. Ha káromkodást hallunk, vagy durvaságot látunk, fölháborodásunk közepette gondoljunk arrat tükörbe nézünk, s magunkat látjuk. Czakó János Karinai Ferenc köszöntése 1941-ig az Újpesti Pannónia 'Szőrmegyárban dolgozott. A munkásmozgalomba 1930­ban kapcsolódott be, testvé­rei biztatására. Részt vett az SZDP ifjúsági mozgal­mában, három évig mint titkár szervezte megmozdu­lásait. 1932-ben belépett a párt tagjainak sorába is. Kapcsolatban állt a kommu­nista ifjúmunkásokkal, ak­tív részt vállalt a Vörös­segély szervezésében, a ter­mészetbarát-mozgalomban, valamint a leventeképzés el­leni tiltakozóakciókban is. Katonai szolgálata letölté­se után többször is munka­szolgálatra vonultatták be. 1943-ban a jugoszláviai Bor­ban dolgoztatták, ahonnan 20 társával együtt megszö­kött, s beállt a partizánok közé. Részt vett a Belgrád és Dél-Szerbia felszabadítá­sáért folytatott harcokban, majd Szegeden telepedett le. Dolgozott a híd újjáépítésén, ott volt a Vöröskereszt-kór­ház létrehozásánál, ahol ké­sőbb 3 éven át vállalt mun­kát. Ezután Budapestre köl­tözött, majd 1950-ben tért vissza a Tisza partjára. Az Okisz kirendeltségén cso­portvezetőként dolgozott, majd az ezt követő évtize­dekben több Csongrád me­gyei vállalat alkalmazottja volt. nyugállományba vonu­lásáig. Radnai Ferenc eddigi élet­útját pártunk és kormá­nyunk a Szocialista Hazáért Érdemrend mellett több ma­gas kitüntetéssel ismerte el. Gruber László filmmúzeum Többen érdeklődtek az el­múlt hetekben személyesen vagy telefonon afelől, mi lesz a sorsa a „nagy" filmklub­nak, azaz a filmmúzeumnak. Legfrissebb értesüléseink szerint a klub Gruber Lász­lónak — az alapítónak és ha­láláig aktív vezetőjének — nevét vette föl. A filmsoro­zatok február 28-án indul­nak, vasárnaponként délelőtt 9-kor és 11-kor kezdődik a vetítés a Szabadság moziban. A szervezők ígérik, hogy megmarad a korábbi film­múzeumi jelleg: a Magyar Filmintézet és Filmarchívum gyűjteményéből, új szerze­ményeiből válogatnak majd. Így a közeljövőben látható lesz Humphrey Bogart, Ma­rylin Monroe, Ingrid Berg­man, Jeanne Moreau, vala­mint a Hét szilvafa és a Dan­kó Pista főszerepében Jávor Pál. Két olyan meglepetés­film is a műsorra kerül, amely olyannyira friss be­szerzés, hogy még a szinkron sem készült el, így szinkron­tolmácsok segítik a megér­tést. Bérleteket a Szabadság mozi irodájában lehet válta­ni — érkezési sorrendben, ami azt jelenti, hogy aki ko­rábban vált jegyet — illetve bérletet —, az válogathat a helyek között. Kereskedőszakma, szocdem ifimozgalom, partizánharcok, több évtizedes pártmunka. Címszavakban így foglalhat­nánk össze Radnai Ferenc eddigi életútját abból az al­kalomból, hogy tegnap, 75. születésnapján szűkebb pát­riánk pártszervezetei nevé­ben köszöntötte Bartha László, a megyei, és Schmidt József, a városi pártbizott­ság titkára. A hét és fél évtized azon­ban jó alkalom egy élet ál­lomásainak részletesebb fel­vázolására is. Radnai Fe­renc 1913. február 11-én született Rákospalotán. Apja cipész volt, míg ő a keres­kedőszakmát választotta. Rö­vid ideig szakmájában, majd 5

Next

/
Thumbnails
Contents