Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

4» Csütörtök, 1988. február 11. Tiszta Amerika 511 ű.if11m Színes magyar film. írla: Esterházy Péter c; Gothár Péter. Kép: Dávid Zoltán. Zene: Sclmeczi György. Rendezte: Gothár Péter. Főbb szerepekben: Lukáts Andor, Trula Hoosier, Stafford Ashani, Szirtes Ádám, Bodnár Erika. Vártam, mert szeretem Esterházyt és Gothart is, hogy fölkavarjon a film. de ez nem következett be. Azon kaptam magam, hogy az órámat nézem, s ezzel az aligalig rejtett mozdulattal nem voltam egyedül. Pedig nagyon fontos dolgokról van itt szó. Arról, hogy egyszer — vagy többször — minden embernek szüksége lesz a teljes önazonosságra. Azt érzi ez a fontossá váló egyén, hogy másmilyen szeretne lenni, sokkal tisztább, jobb, törekvőbb és boldogabb. Szeretné átélni a teljes belső szabadság néhány pillanatát. Beláthatjuk: ez a vágy különösen egy olyan országban válik kiemelten fontossá, amelyben az idö tájt nevezték el a szabadságról a városok és falvak utcáit, tereit, termelőszövetkezeteit és filmszínházait, amikor valóságos és lelki kerítéseket vontak ember s ember közé. És a valódi szabadság^rzet iránti elfojtott vágyakozás olykor nagyon furcsa lépésekre kényszerítette a halandókat. Itt van például a mi „kalandor -hősünk", Tölgyesi Frigyes, aki betöltvén a negyvenet egyszer csak azt érzi. hogy el kell hagynia a hazáját, a családját, a félelmeit. Erre a legalkalmasabb lehetőség egy New York-i társasát, melyre a család is elkíséri a ház. ingatag lelkületű urát. hogy még fájdalmasabb és szivtipróbb legyen a tulajdonképpen megmagyarázhatatlan szakítás. Igaz, megtanulhattuk volna, hogy sem az Esterházy-prózában, sem a Gothár-filmben nem úgy kell keresni az ok-okozat összefüggéseit, mint mondjuk a kritikai realizmus alkotásaiban, de ez nem lehet mentség arra, hogy a történet láncszemei úgy peregjenek szerteszét, mint egy szétszakadt nyakék gyöngyei. Vonzó ugyan a csillogásuk, de ez mégsem az egész, sőt még azt sem képes elhitetni, hogy valaha volt itt egy teljesnek mondható valami. Ezzel persze azt is mondom, hogy' szükség lenne valamilyen viszonyítási alapra, sarokkőre, amihez igazítani lehetne a szétesettség állapotait. A Gothár-filmben nincs ilyen. Lehet, hogy azért, mert a világ — s benne az egyén — teljes, kozmikus tanácstalanságát akarja elmondani. A szenvedést, a hiábavaló lét gyötrelmeit — s persze mindezt változó távolságokat kimérő iróniával, szarkazmussal, penetráns humorral és tragikomikus fájdalmakkal. Sót, még lírával, már-már romantikus képalkotással is. Csakhogy: szenvedni pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen ... Csakis úgy érdemes. Ellenben itt: Tölgyesi — az eldönthetetlen szándékú menekült — színes bőrű társaival a kifejezhetetlen eredetű fenyegetettség érzetéből átsodródik a tényleges üldöztetés tartományaiba. Nem tudni kik, s miért, de üldözik. Dávidét megölik. Jude valószínűleg elárulja az őrült magyart, így végül Tölgyesi is elpusztul. Nincsenek okok. Csak egymás mellé vetődő sorsok, érthetetlen beszédű emberek, az állati felé tartó ösztönök, és megnevezhetetlen vágyak. Ez lenne hát az élet? Amikor Tölgyesit átforgatják az East River fölött a híd korlátján. egy pillanatra ránk nevet: álom volt ez, legények. egy nagyon rossz, izzasztó álom. Ezt mondja, é"s én hinni szeretnék neki. D. I. Színházi és történelmi örületek Az őrületek igazságában mindig van igazság. Ez fogalmazódott meg bennem, amikor a római Teatro Mobile előadását az Egy örült naplóját néztem. S ugyanerre gondoltam másnap, kedden este is a JATE 8.15-ös színházi alkotóközösség Zene cimü produkcióját látva. Gogol és Samu Attila, Gianni Pulone és Perovics Zoltán külön világ. De az általuk teremtett művészi valóságok erősen hasonlítanak egymásra. Még a látszat is ezt az összetéveszthetőséget erősíti, hisz a Pulone féle Gogol interpretáció az átlag magyar számára érthetetlen, olasz nyelven hangzott el, Petrovicsék színháza pedig nyelvtelenül, csakis a zene és a mozgások jeleivel szólt a nézőkhöz. Kettejük mély közössége pedig az, hogy a gondjaival magára maradt, a tragikus létbe taszított ember föloldhatatlan szorongásáról szólnak. Ki-ki a maga nyelvén. Popriscsin, Gogol örültje alighanem azért foglalkoztatja a modern színjátszást, mert egyszerre korszerű és általános: legalább annyira szól a mai idők iszonyatos feszültségeiről, ellentmondásairól, mint a világ idóről.időre átörökölt tragikus élményeiről. Tehát a magányról, az emberhez méltó vágyak beteljesületlenségéről, az antihumánus politikák és társadalmi rendszerek gőgös terrorjáról. Popriscsin harmadosztályú hivatalnok, feljebbjutási törekvéseit kénytelen elfojtani s ebbe beleőrül. Mondhatni: egyedi eset. De ahogyan kezelhető ez a „modell", s ahogy kezeli is az olasz szinész-rendezö, az az általános távolságokba mutat. Ügy perlekedik önmagával hősünk, akként birkózik a hatalmasságok szellemképeivel, ahogy minden elnyomott, bezárt, korlátozott lélek teszi. Az őrület folyamata a kozmikus méretű kivetettség érzetig nö: kezdetben volt a sötét hálóval elválasztott tér, mely mögött Popriscsin élte belGianni Pulone mint harmadosztályú hivatalnok ső vitákkal teli személyes életét, majd egy fehér függöny is lezuhant, jelezvén: ez már a létezés zárt osztálya. A földi pokol, mely messze van minden megtisztító értéktől. Hálók és rácsok nélküli zárt osztályt hozott létre a 8.15-ös csoport a Bartók szerzeményére írt darabban. Toprongyos, szerencsétlen alakok totyogtak-csoszogtak a vaksötétben, majd egy hatvahas égő éles, mégis gyér fényében. Szavak, pontosabban artikulált kifejezések nélkül lendületes, agresszivitást és kiszolgáltatottságot egyszerre érzékeltető, beteges világot idéző jelenetsorokban „végeztek" történelmi tanulmányt. Háború, „forradalmi" terror, emberek begyűjtése — mérhetetlen szorongás. A rendező Perovics Zoltán alakította a falu bolondjának öltöztetett torténelem. bolondját — zseniálisan. Aja. aja, nyögte idegrángásos toporgással lef-föl az „időben", kezében egy kisgyermekféle bábuval, kénvszerzubbonyként hordott nehéz télikabátban, a szegény emberek és a nyugdijasok vászon egyencipöjében. S mikor megtudhattuk volna, hogy a történelem egészéről, a jövőhöz való viszonyról mi a csoport mondandója, bedöglött a technika. Megállt a zene, mert kiégett egy pótolhatatlan biztosíték. A színházi előadás félbeszakadt. Korábban is megszólalt bennem a hosszú évek óta gondosan lelkembe plántált bürokrata. midőn a tűzbiztonsági előírásokra gondoltam a tüzeskedők és az érintésvédelmi szabályzatra a villanyvezetéket szájába kapó színész láttán, ám a bejelentést tevő műszaki szakember kicsalta belőlem az újságíró-hivatalnokot. Azt a személyt, aki mindent elkönyvel, most valahogy igy: lám, az örületet nem bírta az állami biztosíték. De — lássuk be — nem egészen erről van itt szó. Dlusztus Imre rkölcs és törvény határán Panka Márton 1981 januárjaban lett a Dugonics tér sarkában lévő Domus áruház igazgatója, s e funkcióban egészen 1987 szeptemberéig dolgozott, amikor büntetőeljárás indult ellene, s előbb ¡'elfüggesztették, majd elbocsátották állásából. Előtte az Alföldi Bútorgyár osztályvezetőjeként dolgozott,' kereskedelmi képzettséget 1985-ben egy gyorstalpaló, de felsőfokú végzettséget adó tanfolyamon szerzett. A későbbiek megértése érdekében itt kell elmondani, hogy az ügyes kezű ember — bár korábban a soproni erdészeti egyetemet is elvégezte, sőt, szakterületén doktori címet is szerzett —1984-ben kisipari engedélyt kapott í'aes/.tergályos munkákra, 1985-ben pedig a Maros Menti Áfész kebelén belül Műfa (műanyag és faipari) néven szakcsoport alakult, aminek Panka Márton elnökhelyettese lett. A későbbiek során aztán nehéz volt eldönteni: mit csinál ő maga (15 ezres bevallott havi jövedelemért), s mit a szakcsoport (ott szintén nagyjából ennyi jött össze); mely szállítás volt az áruházé, s melyik a .szakcsoporté stb. De a munkák is keveredtek. A Domus piaca és megrendelője is volt a (szakcsoportnak, a szakcsoport ugyanúgy Panka Mártonnak, mint kisiparosnak. Az. egy személy körül összefonódó szálak kibogozhatatlanok. Ez. azonban — ha nem is erkölcsös —, nem bűncselekmény/. Tehát miért is indult ellene büntetőeljárás, illetve: mivel vádolta az ügyészség? Például: „kapcsolt fuvarok" ,bonyolíttatásával. Ez abból állt, hogy amikor a Domus gépkocsija ment például Budapestre, akkor oda vagy vissza a Műfa szállítását is megoldotta — természetesen kizárólag a Domus költségére. Ez ugyebár nem égbekiáltó cselekedet, noha kétségtelenül úgy lett volna szabályos, ha a fuvardíj egy részét áthárítják a szakcsoportra. A következő vádpont már keményebb. Induljunk ki abból, hogy a Domus áruház igazgatójának egy fillér reprezentációs kerete sincs. Vendége viszont bőven, akik nem kérdezik, miből a trakta. Mert trakta, az. kellett. Mit talált ki Panka? Az áruházzal szerződéses viszonyban lévő taxisofőrök némelyikétől pénzt kért a vendégségek finanszírozására. Nem „örökbe" persze, csak kölcsön. Vissza pedig úgy fizette, hogy . . . No. de a mondat befejezése előtt ismét egy kitérő. Ingyenfuvar Ez az a fogalom, aminek létéről az átlagvásárló sosem szerez tudomást. Egyes indokolt esetekben ugyanis az áruház vezetője ingyenes szállítást engedélyezhet. Ekkor a „leszerződött" szállítók az áruháztól kapják meg a fizetségüket. Ha azonban egy elvégzett, s kifizetett szállítást utólag nyilvánítanak „ingyenesnek", akkor munka nélkül máris föl lehet rá venni a oénztárban a fuvardíjat, így „fizette" vissza Panka Márton a fuvarosoknak a kölcsönt. A repikeret hiánya más esetben t is szabálytalanságra késztette az igazgatót. Fellelhető ugyebár egy bútoráruházban nagy mennyiségű hulladékpapír, amibe a bútorokat csomagolták. Ez egy ideig egy népes csoport, a guberálók és az úttörők zsákmánya volt, mígnem az igazgató okosabbat talált ki. Módszeresen összegyűjtette, s a MÉH-be vitette (áruházi költségen) a papirt. Rövid időszak alatt- 90 ezer forint származott ilyen forrásból. Namármost, a megállapítások szerint ebből 38 ezer 860 forintot költött kávéra, italra, vendegek etetésére, ami tilos. A többi pénz. szociális és kulturális célokra ment — ezt szabad. Tudván, hogy ennek megértésé nem könnyű, ide kívánkozik néhány megjegyzés. előrebocsátva, hogy vezető jogászok szerint a reprezentációt szigorúan behatároló jogszabály az. amit képtelenség betartani. Szóval, az úttörő-guberáló korszakban a papírból semmi gond nem volt: az. áruháznak nem tilos lemondani az. abból származó pénzről. Am ha szervezett a gyűjtés, nem lehel akármire használni a pénzt. Az. igazgató azzal védekezett: valamiből muszáj volt fizetni a vendégek ellátását. Állítólag, amikor megkérdezték a pesti központ vezető emberét: vajon miből etetik vidéken a domuszosok, azt felelte: nem firtatja, „valamiből" úgyis összejön. Még nincs vége a vádpontoknak. A maradék kettő a Műfa létével függ össze. Az igazgató ugyanis néhány vidéki útján, amikor az. áruháznak és a szakcsoportnak is dolgozott. mindkét helyen elszámoltatta az útiköltséget. A másik: az áruház egyes dolgozóit munkaidőben a Műfa szolgálataira is rendélte, ezzel a megállapítás szerint .26 ezer 150 forint munkabért spórolt meg a szakcsoportnak. Protekciósok A Domus vállalat vezetői még 1983-ban, egy vizsgálat nyomán felhívták az. igazgató figyelmét, hogy járjon el körültekintőbben a vásárlási engedmények osztásánál, ugyanis e kedvezményeket a vásárlók nem a vállalati előírások szerint kapták. A megfogalmazás igen finom. S valójában sokat takar. Ha ugyanis bizonyos helyekről „jött a telefon", akkor a legkelendőbb bútort is le kellett értékelni. A leértékelésnek voltak egészen kirívó esetei is. Az egyik kereskedelmi vállalat vezetője példa u 1 negy venhá r< >mezer forintos vásárlása után hatezres ajándékutalványt kapott, amiért csilláit vett, majd azt visszacserélte pénzre. Néhány hónap múltán „minőségi kifogást emelt" a bútor ellen, ám nem vitette vissza az. áruházba. csak leértékelték, és visszakapott több mint nyolcezer forintot. Igaz, cselébe déligyümöksidényben ezen igazba tó révén tudott banánt szerezni dolgozóinak Panka. Egy belkereskedelmi minisztériumi államtitkárnak zöld Bonanza szekrénysor kellett, ám éppen nem volt az egész országban. Nosza, már csiszoltak is egy barnát Sz.egeden. pácolták zöldre, szállították Pestre. Egyes körökben az is teljesen természetes volt, hogy bútorukat ingyen szállítják haza. az áruház költségén. Hogy jövedelemérdekel tségü bolt révén ez a nyereséget csökkentette, tehát gyakorlatilag a dolgozók fizették ezen emberek szállításait, az bizonyára senkit nem érdekelt az érintettek közül. Am — anélkül, hogv védeni akarnánk Panka Mártont — föl kell tenni a kérdést: ha munkaidőben pácolták az. államtitkár Bonanzáját, ha ingyen — pontosabban: az áruház pénzén — szállították a fontosabbnál fontosabb illetékesek bútorát, miért ne gondolhatta volna az igazgató, hogy néhány órára ö is igénybe veheti dolgozóit a szakcsoport érdekében, vagy Pestről „üresen, vagy félig rakottan" jőve, a Domus autói neki is hozhatnak ingyen pár hordó lakkot? A padon ülő' többiek Panka Márton bűnperének három további vádlottja is volt. Havancsák László és Babai János teherfuvarozók, valamint Kovács Ferencné, az áruház volt kereskedelmi igazgatóhelyettese. Kihallgatásuk tanulságos. Mint mindig. Havancsák Lászlőf esetében is a személyi adatok, családi körülmények az elsők. 1984. márciusa óta teherfuvarozó, előtte rakodó segédmunkás volt. Kellett a pénz — mint mondja — hisz. felesége akkor még egyetemista, orvostanhallgató volt. A váltás jól sikerüli: mára a vagyoni viszonyok emlegetésekor egy családi házat, egy teherautót és egy személygépkocsit mondhat magáénak, negyvenkétezer forint adóalap mellett. A fő kérdés hozzá az: mi lelt volna, ha ellentmond igazgatója pén/.kérésénck? A válasz: „kirúgott volna, neki nem lehetett ellentmondani." - Kollégája, Babai János jön. Nála is szóba kerülnek a protekciós szállítások. „Volt olyan hely" — meséli — „ahol körülnéztünk, és a borravalót sem mertük elfogadni. Látszódott, hogy ez. egy olyan hely." Panka keménységéről is beszél, s hogv fegyelemsértésért kitiltott 2-3 hétre embereket az. áruházból, igy egyszer öt is. Neki ez nem jelentett nagy kiesést a keresetben. mert ismeretsége révén kiment a Szent István téri drosztra. s ott dolgozott. Kovácsné következik, akinek egyrészt az a biine, hogy aláírta a fiktív számlákat, s ígv vehettek fel Havancsák ék a feketepénzt, másrészt egy négyezer forintos asztalt — miután üveglapja eltölt — százhuszonöt forintra leárazva vitt haza. Nem érzi magát bűnösnek: azt állítja, nem tudott arról, hogy fiktív számlákat ír alá, ám Huvancsákék egyértelműen rá vallanak. Megfigyelhető: a taxisofőröknek a korábbiakhoz képest kikristályosodott a véleményük a i/j-ohbi ügyekről. Ha megelőző vallomásaikban nem is volt:,: biztosak abban, kinek ad: a feketepénzeket, ki ke/t !:<• a feketekasszát, a tárgyaláson tiszta volt a kép: mindenben Panka Mártott Kovács Ferencné voll a hidas. Bizonyára csak a liulo siló agyában foganhat uh.ui eleve elvetendő gondolái, hogv egyszerűbb az' amúgy is mélyen lévőre pakolni mindent. S persze az. is csak a tudósító figyelmetlensége lehet, hogy a tanúkihallgatások során nem mindig tudta: ki s miért vádlott, s hasonlónak látszó" teltekért miért tanú másvalaki. Az ítélet A Szeged Városi Bíróság Bálint Gyula tanácsa a 48 éves Panka Mártont (Karánsebesi utca 19 7) csalásért. hűtlen kezelésért és magánokirat-hamisításért egy év, végrehajtásában két évre felfüggesztett szabadságvesztésre, s harmincezer forint pénzbüntetésre, a 30 éves Havancsák Lászlót (Rohonczi utca 4 ), a 43 éves Babai Jánost (Erke utca 4 ), és a 28 éves Kovács Ferencnét (Közép fasor 7 D) csalásért tizephat, tizennégyezer-négyszáz, illetve húszezer forint pénzbirságra Ítélte. Továbbá Panka Mártont 67 ezer, plusz a négy vádlottat együttesen 27 ezer 700 forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet nem jogerős. Zárásként: tanmese Jogász ismerősöm végigülte a tárgyalást. Amikor véleményét kérdeztem, válaszul tanmesét mond. Halat fog a horgász, s a hal megszólal: miért pont engem fogtál ki, horgász, mikor annyi hal van még odalenn? Mindegy, téged kifogtalak, és megeszlek! — mondja a horgász. Es ő is tudja, hogy sok hal úszik még a vízben. Balogh Tamás 1 7