Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

Szombat, 1988. február 13. 5 Az algériai kihívás Ez a címe annak a videofilmnek, amelyet az Irodalmi Kávéház résztvevői ma este láthatnak. Rendezője a neves, többszörös Oscar-díjas angol rendező és színész A film több országról ké szült sorozat darabja. A filmen fölvillannak a „sivatag és a tenger között" elterülő hatalmas ország történelmének fontosabb eseményei, de elénk tárulnak a jelen problémái is, s azok a bátor és magabiztos lépések, amelyeket megoldásuk érdekében tesznek. Az algériai nép „kiszenvedte" magabiztosságát: a 132 évig lartó francia gyarmati Uralom alatt soha nem szűnt meg az ellenállás, míg végül I!)62-ben egy közel nyolc évig tartó kegyetlen háborúban az FLN (Nemzeti Felszabadítási Front) vezetésével kivívta nemzeti függetlenségét. Természeti kincsekben — kőolaj, földgáz — gazdag ország, amelynek vezetése — realista módon — nem ezek ésszerűtlen kiaknázására építi a jövőt. A középpontban az ember áll. A demográfiai helyzet is ezt az irányvonalat indokolja: az ország lakosságának (több mint 20 millió) tiO százaléka 20 évesnél fiatalabb. Az ország vezetése rendkívül magas öszszegeket költ az oktatásra, nevelésre, s ennek eredménye érzékelhető — a nálunk sajnos kevéssé ismert — kulturális alkotások (filmek, szépirodalom stb.) minőségében is. A film kapcsán elsősorban ezekről a problémákról folyik beszélgetés az algériai követség kulturális attaséjával és a Mit kell tudni Algériáról? című könyv szerzőjével, aki a JATE tanszékvezető docense. J. Nagy László A koncertmester Ma temetik Bácsik Sándort, a Szegedi Szimfonikus Zenekar első koncertmesterét (délután 4-kor, a Belvárosi temetőben). Akik ismerték — sokan —, tudják: ízig-vérig zenész volt; hegedűs, akinek életét betöltötte a muzsika. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében, az Állami Népi Együttesben és az Állami Operaház zenekarában játszott, mielőtt — 1978-ban — Szegedre került. Az első koncermester január 2-án halt meg, 55 évesen. Olyan ember hagyott itt bennünket, akinek csak barátai voltak; mindenki szerette. Halálával nagy veszteség érte a szegedi zenekart. S milyen különös a zenészsors: utoljára december 14-én vezette a szimfonikus zenekart, a nagyszínházban megtartott filharmóniai koncerten; a műsoron Verdi Requiemje szerepelt... Együtt a korral Hézső Ferenc negyedszázados pályájáról Hézső Ferenc néhány hete töltötte be ötvenedik születésnapját. Negyedszázad terméséből válogatott festményeit a budapesti Műcsarnok, és a vásárhelyi Tornyai Múzeum után péntektől Szegeden, a Képtárban mutatja be. A vásárhelyi születésű alkotó 1963 óta megszakítás nélkül tanít, 1975-től a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajztanszékén, ahol hatodik éve tanszékvezető főiskolai tanár. A Mai Magyar Művészet sorozatban 1986-ban jelent meg róla Kristó Nagy István monográfiája. — Áttekintő kiállítást rendezett negyedszázados művészi pályájáról. Hogyan tekint végig a paravánokon? — Ellentmondásos érzésekkel. Egvütt látni ennvi esztendő képeit, igen tanulságos. Három, jól elkülöníthető korszak képe rajzolódik ki. A pályakezdés tájékozódásai, próbálkozásai, egy önálló festői nyelv kialakításának állomásai; a hetvenes évek kísérleti korszaka, amikor a magyar nép kultúrkincséböl, szűkebb hazánk hagyományrendszeréből, az emberiség művészi örökségéből és a huszadik század eredményeinek gazdagságából bartóki modellt igyekeztem ötvözni. A nyolcvanas években ez az analitikusgeometrikus-dekorativ festésmód szociografikus tartalommal töltődött. Mostanában mind többször visszakapcsolódom a pályakezdés időszakának érzelmileg telítettebb tematikájához. — A kezdetektől a megőrizve megújítás makacs képviselője — talán ezért is maradt „mostohagyereke" a vásárhelyi művészetnek. — Azt hiszenrvkevesen ismerik úgy Vásárhely örökségét és szellemiségét, mint én. Számomra a legfontosabb és meghatározó szellemi kapcsolódási pont Kohán György, ezért is érintett rendkívül fájdalmasan korai halála. Tornyai János és Munkácsy hagyatéka kezdetektől beprogramozódott az agyamba, gondolkodásmódomba, hiszen csak ennek ismeretében vállalkozhattam meghaladásukra. Örökségükből nem motívumokat, témákat, vagy a festésmódot vettem át, hanem művészetinépművelői bátorságukat és kitartásukat, azf a bölcs felismerést, hogy a mi népünknek nemcsak gazdag kultúrája halmozódott, de igényli is a szép és igaz értékeket. Ezért vallom magam szellemük kései unokájának. — Egész pályája útkeresés. Az ellentmondásos paraszti világ nagy változásának festői megfogalmazása az elvitathatatlan alkotói vállalkozás — mindez ötvöződik a művész és a műfaj ellentmondásaiban is. — Az 1970-ben festett Alföld mérföldkövet jelentett életemben. E kép annak a felismerése, hogy ezt a változó világot már képtelenség kifejezni hagyományos életképekkel. Hogy engem ez a hagyományos tematikájú és stílusú táblakép sohasem elégített ki, bizonyítja az 1965-ös Birkanyúzás, mely az élet nagy kérdésével, a választás lehetőségével foglalkozik, a gondolkodó-meditatív és a cselekvő-aktív típusok egymással szembe — vagy egymás mellé? — állításával. Az Alföldet követően sokat foglalkoztam a paraszti múlt változóban levő világával, a ielen és a holnap idő-, életmódbeli és egyéb problémáival. Ennek darabjai a Fejfák — parasztok és a Múltunk — jelenünk. — A program, amely átértékelt időt, teret, felületet, eszközrendszert követelt, épített az analitikus kubizmus értékeire, a futurizmus mozgásélményére és a paraszti múlt hétköznapi tárgyaiból — kocsikerék, járom, petróleumlámpa — jelképeket teremtett. — Üj szimbólumrendszert követelt ez az elemző vizsgálódás. A kezdeti felületi felosztás léptékváltásai, aszszociációs pályái, mozgás- és idöproblémái eljuttattak ahhoz a kérdéshez: a képzőművészet miként kapcsolódhat ahhoz a szellemi vonulathoz, amely a közvetett és közvetlen idő, „a minden egész eltörött" tragikus élménye, a film kockákra bontott valósága, a kubizmus, futurizmus és az elbeszélő jellegű kifejezésmód vegyületéből mond ítéletet a korról. Ezen az úton is szembe találkoztam egy veszéllyel. Vasarely, Lantos Ferenc és mások pusztán ornamentális-dekoratív világa számomra túl rideg. A rendre szükség van, s én alapvetően konstruktív típusú vagyok, de az érzelmekről nem mondhatok le; az emberek közötti kapcsolatoknak és a művészetnek is közös kötőanyaga a tiszta érzelem. Napjaink fenyegetett és szorongásos világában az ember a bensőséges érzelmek menedékét keresi. Ennek dokumentumai legújabb munkáim, melyek talán egy új szintézis előképei is. Tandi Lajos Ái első 25 év ürügyén Pillanatkép a Szegedi Egyetemről Csöndes az ünnep, pedig a dátumok, számok oly pontosan egybeesnek, .hogy azt sokféle jubileum sokféle ünneplője megirigyelhetné. A ma (1988. február 8.) megjelenő Szegedi Egyetem első oldalán fényképeket találnak az olvasók; azoknak az arcképét, akik az első szám megjelenése, 1963. február 8. óta szerkesztői és belső munkatársai voltak a lapnak. Pont 25 év, majdnem 25 ember — nem is akármilyen nevek! — és pont mostanában jönnek elő különféle bajok... (Hol vagytok. óh felhőtlen jubileumok? Hát itten már ünnepelni sem lehet? Azért próbálgassuk! A múlt idézésével, ahogy illik. Meg aztán jelenünk is csak úgy érthető, tudjuk ...) * Ott kezdődött, hogy Szeged három felsőoktatási intézményének kérésére az akkori illetékesek engedélyezték a lapindítást, s az akkori Művelődésügyi Minisztérium 600 ezer forintot utalt át — a József Attila Tudományegyetemnek. Ki gondolta, hogy ebből egyszer gubanc támad? Mindenki tudta, hogy az újság a JATE mellett az orvosegyetemé és a tanárképző főiskoláé. A pénzzel együtt a politikai felelősség is a tudományegyetemé, annak pártbizottságáé lett. S az is, mindmáig. Csak ott a bibi, hogy a politikai felelősség az idővel egyre nőtt, a pénz (értéke) meg csökkent. A hatszázezerből a 70-es évek elejéig lehetett fedezni a lap előállításának költségeit — mondja Gróf Róza, a Szegedi Egyetem felelős szerkesztője. Azóta folyamatosan anyagi gondok vannak, és egyre nagyobb a különbség a változatlan összegű központi dotáció és a tényleges kiadások között. Jelenleg 350 ezer forint, és azért „csak" ennyi, mert a közelmúltban kényszerültünk elbocsátani egy újságírót és nyolcról hat oldalra csökkenteni a terjedelmet. A minisztériumtól kapott 600 ezer fölötti költségeket mirdvégig a JATE igyekezett kifizetni, a saját költségvetéséből. — Miért nem lehetett megosztani az anyagi terhet a három intézmény között? — Hosszas tárgyalások után a SZOTE 95 ezer forintot ajánlott meg, tavaly átutalták, az idén még nem. A főiskolának nincs pénze. Minden egyetem és főiskola pénzhiánnyal küzd, nemcsak Szegeden. Valamennyi laptársunk a nyomdák adósa, még a különféle kényszerintézkedések után is. — Az újságíró-szövetség egyetemi lapok szakosztálya — úgy tudom — megoldási javaslatokat is illesztett közelmúltbeli helyzetfelméréséhez. — Javasoltuk, tegyék lehetővé, hogy a lapgazdák szponzorokat keressenek, önállóan. köthessenek szerződéseket, hirdetésekből juthassanak bevételhez, kerülhesenek postai forgalmazásba az egyetemi újságok is. De a jelenlegi struktúrában és szabályozással egyik javaslat sem realizálható, vagyis meglehetősen nagy változtatások kellenének ahhoz, hogy az egyetemi lapok a következő években anyagi biztonságban lehessenek. Egyelőre éppen az ellenkező tendencia mutatkozik. Az ELTElapok 'például súlyos helyzetét enyhítené azzal a 400 ezer forinttal, amit pályázat útján a Soros Alapítványtól nyert. A pénz fölvételére azonban egyelőre nem adott engedélyt a Tájékoztatási Hivatal. (Igaz is. Hogy' venné az ki magát? politikai lap a Soros pénzén? A világ leghíresebb, legnagyobb egyetemein is központi támogatást élveznek a diáklapok. Mert a világ országaiban általában tudják a hatalom — és a pénz — birtokosai, hogy ezek az újságok fontos eszközök. Általuk ¿5 lehet, s viszonylagosan egyszerűen és hatékonyan ellenőrizni és alakítani azt a közeget, amelyben az új generációk nevelödnek.) * A Szegedi Egyetem eddigi — a jelenlegit is beleértve — öt felelős szerkesztője közül háromnak (Dér Endre író, Fenákel Judit író, Papp Lajos költő) nem, vagy nehezen tűrték a működését a hatalom képviselői; ezért Mit ígér az új gimnázium ? Ősztől új gimnázium várja a továbbtanulni szándékozó nyolcadikosokat. A 24 tantermes intézmény építési munkálatairól nemrég számoltunk be, most az oktatás tartalmáról szólunk. Ezt indokolja, hogy egyszerre sokféle, olykor egymásnak is ellentmondó híreket lehet hallani a gimnázium jövőjéről, másrészt a pályaválasztási tanácsadóban olvashatótól is eltér a legfrissebb, az iskolákba már megküldött tájékoztató. — Hat első osztályt indítunk az őszön — mondja papírjait, dossziéit rendezgetve az iskola szervezője, megbízott igazgatója, Kovács László. A tudományegyetem oktatástechnikai intézetének vezetője, korábban a Radnóti és a Ságvári gimnázium tanára volt Kovács tanár úr. A szerveződő gimnázium ügyéért szemmel láthatóan nagy elkötelezettséget érez: számtalan tervet, ötletet mond el, alapelveket fogalmaz meg, nagy szeretettel beszél a jövőről. A ma legfontosabb tudnivaló az első évfolyamra: összesen 186 tanulót várnak az épület falai. A magyar— angol tanítási nyelvű osztályban az első évben 12 óraban foglalkoznak az angol nyelvvel, és ezen a nyelven tanítják a történelem egyetemes részét is. A második évtől a diákok angolul tanulják majd a biológia, földrajz, matematika és fizika tantárgyakat is — angol nyelvű tanárok vezetésével. Ide 36 ifjú vehető föl, a jelentkezési határidő: február 10. Fontos tudnivaló, hogy az ide történő pályázás „nulladik" jelentkezésnek számít. öt általános tantervű osztály indul az 1988 89-es tanévben. A tanulók — összesen 150 gyerek — a számítás- és információtechnikát. valamint az idegen nyelveket az első két évben kiemelten, s érdeklődési körüknek megfelelően, egy vagy két tárgyat heti két órával magasabb óraszámbah tanulják. Harmadik évtől rajtol a fakultáció. A starthelytől öt pályán lehet futni öt felvételi irányban. A kiemelt tantárgyi hármasokkal megcélozhatok a műszaki (matematika, fizika, idegen nyelv), az agrár, orvosi és biológus (biológia, fizika, vagy kémia, idegen nyelv), a közgazdász, külkereskedői és sportvezetői (történelem, matematika, idegen nyelv), a jogász (magyar, történelem, idegen nyelv), valamint a bölcsész (idegen nyelv, magyar, történelem) pályák. Ezeken túlmenően az iskola biztosítja a leendő életpályára való felkészülést, ezért kiemelten kezelik eme egyéb fakultációs irányban a rajz, ének, testnevelés, földrajz, műszaki rajz, gépírás, könyvtárosi, adminisztrátori, idegenvezetői tantárgyakat — kinek mi lesz az igénye. A választható idegen nyelvekről: kellő számú jelentkező esetén lesz haladó olasz, kezdő spanyol és latin, valamint kezdő és haladó angol, illetve német, meg. haladó francia. Az általános tantervű osztályokba a jelentkezés határideje: március 20. D.l. is váltak meg a laptól. Az öt közül ketten (Szabó Magdolna és Gróf Róza) nem kerültek ilyen helyzetbe. Bár az - újsággal mostanában is „sok baj van". (Legutóbb például munkahelyi fegyelmit kapott a — volt megbízott szerkesztője, „közléspolitikai hiba" miatt. A JATE Természettudományi Kar KlSZ-szervezetének • állásfoglalását jelentette meg, amely azt tükrözte, hogy az egyetemi ifjúság egyik csoportja abban a pillanatban hogyan gondolkodott közös gondjainkról.) Bizony fölmerül a kérdés: minek nekünk egyetemi lap? Ha se pénz nincs rá, se nyugodalom nincs körülötte? Mit lehet erre válaszolni? * — Az a törekvésünk hogy az újság az értelmiséget foglalkoztató, a társadalom egészét érintő, közédekü témáknak adjon helyet. Azt szeretnénk, ha tükrözné a valóságot. Mert így képes halni az egyetemi ifjúságra; értelmiségi magatartást tanulhatnak így a diákok, elhihetik, hogy a progresszivitásnak van 'jövője, hogy a véleményalkotásukra és véleménynyilvánításukra szükség és lehetőség van. Fontosnak tartom azt is, hogy immár több újságírógeneráció a Szegedi Egyetemnél kezdte a pályát. Neves írók, költők az egyetemi újságban publikáltak először. Hagyományosan újságíróutánpótlást nevelő és irodalmárókat útra bocsátó műhely a szerkesztőség. — érvel a felelős szerkesztő. — Tapasztalatom szerint folytatja — legfőként az egyetemi pártbizottság vezetőitől függ, milyen mértékben lehet valóságtükör az újság, mennyit mutathat az egyetemi életről, gondolkodásról, hangulatról. Nekem szerencsém volt eddig: Csákány Bélával és Anderle Ádámmal dolgozhattam. Általában a politikai irányítás felsőbb régióiban keltenek nagyobb meglepetést a realitásainkat, az életünk e'lentmondásait taglaló, a diákok és az oktatókezekről való gondolatait közlő cikkek, s nem az egyetemen dolgozó párttisztségviselők, párttagok körében. (Végtére: ez utóbbiak ott élnek, ugyanabban a valóságban. ahol a cikkeknek az írói ) * Sorozatok a nemzedéktudatról, a nemzettudatról, a demokráciáról, a hallgatók politikai hangulatiról, a fiatal oktatók és hallgatók szociális helyzetéről, a sajtónyilvánosságról, az ideológiáról, a párt vezető szerepéről .. . Viták, valódi véleményütköztetések; hogy' is lehetne nyugodalom? Bizony fölmerül a kérdés: nem éppenhogy ilyenfajta újságokból kellene nekünk sokkal több — éppen most? De itt egy „jó" h'r — ha már születésnap van: indul a „Célok" című, országos egyetemi-főiskolai lap; a KISZ KB a lapgazda; a költségvetési összeg: évi hárommillió forint. Nesze neked decentralizálás, helyi nyilvánosság, struktúraváltozás, érdekegyeztetés ... A 'pénzről már nem is beszélve! Sulyok Erzsébet