Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

5 Hétfő, 1988. február 1. Előttem a madárfütty Amikor 1975-ben — ez is sokat mond: külhonban, ösztöndíjasként, kemény­valutáért, — lapozgathattam Cs. Szabó László Poknltor­nác című, a Szcpsi Cson­gor Kör kiadásában Lon­donban megjelent kötetét, rá kellett jönnöm, hogy a prózavers esetenként olyan, mint a nagy vargabetűk, öncsalások és tévelygések után megtalált kedves: mindaz letisztultán, kon­centrált. szép és okos nyu­galommal meglehet benne, ; •íiiröl korábban azt hittük, ••sasban. másként, netán igazabban van jelen. A pró­zaversek igen nagy formai­•erkesztési fegyelmet és hasonló tömörítő képessé­get feltételeznek, ha­sonlóképpen komoly mű­veltség- és személyiségvér­tezetet, no meg az elmélyü­lesre való, szintén nem mindennapian meditativ al­katot. És napjaink zabolát­lan lírájában még különle­ges figyelem is megilletheti őket: róluk derülhet ki. hogy netán segítenek meg­találni olykor mindazt, amit öncélúan sugaras szonettek­ben. vagy végtelen ügyes­séggel blöffölő stanzákban hiába keresnénk. Amikor idestova hat esz­tendeje Czilczer Olga A függőleges ablaksor cimű első verseskötete megjelent, a Szegeden élő költőnő de­bütálásáról el kellett mon­dani. hogy átható tekintetű, tudatos, a lélek finom rez­düléseire kellő érzékenység­gel reagáló alkotó jelent­kezett. Aki „egyébként rit­kán alkalmazott modoros prózavers-formációival" együtt is komoly, mélyen átélt, az önismeret aprólé­kos gyötrelmeivel küszködő személyiségtükröt tartott elénk. Most pedig. amikor Előliem, a madárfütty című kötete napvilágot látott, lám, az első gyűjtemény­ben még ritkán alkalmazott Czilczer Olga új verseskötetéről prózaversek kizárólagos egyeduralmat kaptak. Czilczer Olga vitathatatla­nul kulturált, sokszor döb­benetesen tétova alkatot mutató költészetének hasz­nált is. ártott is ez a fur­csa váltás. A prózaversek egyrészt valóban, a fülszö­vegben foglaltaknak megfe­lelően lélekkel töltik föl „a fákat, az ágakat, a virágo­kat . .. akár a leghétközna­pibb tárgyakat is, és fölidé­zik az állatokat, a madara­kat. a halakat, a bogarakat, vagy a maga teremtette lé­nyeket ... a szokásostól el­térően viselkednek ezek az átlelkesített dolgok, bár ezernyi realista részlet ár­nyalja viselkedésüket és lé­tezésüket, ám csodálatos­képpen így válnak alkal­massá arra, hogy kifejezzék a szerző létélményeit. szo­rongásait, és reményeit." Másrészt viszont az "első kö'tet kapcsán említett pró­zavers-modorosságok másfé­le összefüggésekbe ágyazva, kiteljesedve és persze jócs­kán érve-fejlödve is — de előttünk maradhatnak. Éppen ez az önnön jel­legzetességében e forma ré­vén is megizmosodott, meg­szilárdult, kiteljesedni akaró világkép mutatja meg en­nek a lírai irányzatnak a határait is. A lebegésnek, a hangulatnak, a leheletfi­nom intellektuális játszado­zásnak tulajdonképpeni zárt­ságát. Nagy kérdés, hogy az ennyire önmagába forduló költészet, ha modorosságá­ból kilépett is, képes-e bár­minő irányt venni? Mert, ha az egyik megragadó da­rab (Messziről nézve) konk­lúzióját — „csak az emléke­zet tart ki" — visszájára fordítjuk, s követelmény­ként próbáljuk alkalmazni. ebből a műgonddal, szépen megkomponált kötetegész­ből az is kiviláglik — ami hiányzik. Aligha Czilczer Olga hibájából csupán, sót, arról sem lehet megfeled­kezni. hogy ez a lírai vonu­lat — Dsida Jenő. N?mes Nagy Ágnes gyönyörű pél­dázataival — olyannyira meggyőző és hiteles. hogy jogosultságát elvitatni ter­mészetesen lehetetlen. Csak­hogy a sok szellemes, ere­deti kép (Városok, A leg­jobb kezekben, A tenyészet képei-ciklus), a plasztikus víziók, a bájos vagy szelle­mes villanások között köny­nyen, ugyanakkor nem stí­lustörően. hanem éppen a befogadast erösítően helyet kaphatnának a közösségibb, nyitottabb művek. A világ­ra időnként az egyéni tuda­ton át másként ' kitekintő, legalább néha jobban nép­ben-nemzetben szemlélődni kívánó közelítésmód sugár­zásai. Noha az esszé elsőosztá­l^ú mesterének tekintendő, ám ha már mégis a próza­verssel hoztuk kapcsolatba Cs. Szabó Lászlót: aligha túlzás intöleg is utalni a Pokoltornác tíz év termését felmutató gyűjteményére. Akárcsak néhány, tán olva­satlanul is jelentős tartal­makat sugalló prózavers­cimének erejéig: A helytar­tő: Szamos; Az emberiség végnapjai: Erdély hercege; Világtörténelem mogyoró­héjban. Satöbbi ... És ha újfent hangsúlyozzuk, hogy a szegedi költőnő érzékeny­sége — e kötetének kedvenc szavát fölhasználva — mi­iven tükörképet képes tar­tani a világ «és annak kü­lönböző állapotai elé, még­hozzá egy merőben indivi­dualista, de annál kifino­multabb keretben: pláne er­refelé kell, kéne várnunk, keresnünk az. eljövendőket. (Magvető, 1987.) Domonkos I.ász'-ó Népszerűbb a katonai pálya ' A közelmúltban került sor a Honvédelmi Minisztérium pályairányítási főosztályve­zetőjének sajtókonferenciá­jára Szentendrén, a Kos­suth Lajos Katonai Főis­kolán a katonai pályairányí­tás eddigi eredményeiről, jövőbeli feladatairól. A katonai tanintézetek felvételi eredményeit te­kintve az utóbbi két évben kedvező fordulat következett be. nőtt a jelentkezők szá­ma. s némileg javultak a tanulmányi eredmények. A pályára irányító munka élénkült, tartalmilag és for­mailag megújult. Egyre ak­tívabb együttműködés ala­kult ki a fiatalok hazafias­honvédelmi nevelésében, a párt-, állami, mozgalmi szer­vekkel, az MHSZ-szel. A ka­tonai pályára irányítás össze­hangoltabbá, folyamatosab­bá tétele érdekében jöttek létre a megyékben a koor­dinációs bizottságok, tag­jaik között kialakult a mun­kamegosztás. Fejlődött a pedagógusok és a szülök körében vég­lett munka. örvendetesen bővül azon pedagógusok kö­re, akik egyre szívesebben fogadják a hivatásos kato­nák segítségét a hazafias­honvédelmi nevelésben, a katonai felvilágosító tájé-^ koztalók megtartásában. A tanulók és a szülök reális, hiteles, sokoldalú tájékozta­tókat kapnak a katonai tan­intézelekbeli továbbtanulá­si lehetőségekről. A megyei katonai pálya­irányítási kabinetek háló­zata kialakult. Csongrád megyében a kabinet a sze­gedi Damjanich János kö­zépiskolai honvédkollégium­ban működik, ahol ren­delkezésre áll mindaz, ami alapján a pedagógusok, szü­lök, tanulók csoportjai, vagy az egyéni látogatók a kato­nai pályáról a legalaposabb információt szerezhetik meg, egyben segítve a katonai pá- doskodik a hivatásos kato lyaválasztást. nák erkölcsi és anyagi meg A megyei hadkiegészítési becsüléséről, és területvédelmi parancs­nokságok rendelkeznek vi­deófilmekkel, leporellókkal, Ha a fiatalok és a szülök bizonytalanok lennének a katonai pályaválasztást i' pályázati felhívásokkal Az , - részletlés megbeszé­írásos anyagokat megküld­ték. az általános, valamint a középfokú iskoláknak. Fej­lés végett keressék fel . a Csongrád Megyei Hadkiegé­lődtek az agitációs-propa- szítési és Területvédelmi ganda munka formái és Parancsnokságot _ Szeged, eszközei. A katonai foiskola- . kon korszerűsítették a tan- Széchényi ter 6. -, ahol anyagot. felvilágosítást, szakszerű vá­Milyen fiatalokat vár a laszokat kapnak. néphadsereg a hivatásos ka­tonai pályára? Erkölcsileg, politikailag megbízható, kel­lően motivált, önkéntesen és tudatosan a haza fegyveres szolgálatát vállaló. Képes a magas színvonalú harci technika és a korszerű ka­tonai mesterség elsajátításá­ra, a rábízott techni­ka megóvására. A hivatásos pálya sok más pályától, foglalkozástól eltérő jellegű, sajátos élet­pálya, egy életre szóló hi­vatás, a haza fegyveres szol­gálata, védelme. A pálya magas fokú erkölcsi tuda­tosságot, fejlett hivatástuda­tot, gazdag szaktudást, szé­les körű műveltséget, pozi­tív általános emberi és pa­rancsnoki tulajdonságokat igényel. S ami nélkülözhe­tetlen a pályán: az érzelmi kötődés, amely nagymérték­ben erősíti a hivatásszerete­tet. A katonai pálya sokrétű és változatos lehetőséget biz­tosít a fiatalok számára sze­mélyiségük és tehetségük kibontakoztatásához. Min­denki megtalálja igényei­nek. vágyainak, érdeklődésé­nek megfelelően azt a te­rületet, amely a legjobban megfelel számára. A párt, a kormány messzemenően gon­Barna Pcter alezredes Vannak művek, melyek elkerülhetetlenek. Nélkü­lük nem lehet elképzelni a világot. Borges gondolata kétségtelenül érvényes Verdi Otellójára is: a mu alapvető emberi problé­mákról beszél, rendkívüli kifejező erővel. Persze eze­ket a végleges műveket so­hasem illethetjük teljes magyarázattal, hisz éppen titokzatosságuk, belső vég­telenségük emeli őket erre a piedesztálra. „Az Otelló nézhetetlenül nehéz mű, mégpedig nem­csak abban az általános ér­telemben, amelyben minden mű az... Legsajatabb mű­vészi alkatánál, zenei formá­jánál, koncertságánál fogva abnormálisan nagy előadói feladat" (Fodor Géza). A Szegedi Nemzeti Szín­ház. Otello-felújitása a fön­tiekböl fakadó problémák többségére érvényes, meg­nyugtató (Otellóról lévén szó stílusosabban: fölzaklató) megoldást ad. Makai Péter ezúttal is funkcionális játék­teret hozott létre. A fehér kövekből fölépített, bonyo­lult lépcsörendszerben ter­mészetesen jönnek létre a történések színhelyei. Nem tudom, hogy a bal oldali hin­taágyra igazán szükség van-e, de a negyedik felvo­násban fönt lógó tégla?, kő­lap? a kereszttel — „aggasz­tó", s ha Desdemona ágyát eleve felrava1ulozz.uk, a tör­ténések kissé érdektelenné válnak. A díszlet — mind­emellett — kitűnő játszóhely, artisztikus látvány. A fiatal Kónya András első operai jelmeztervein fantázia és •szakmai igényesség tükröző­dik, s némi bizonytalanság árnyékolja. A ruhák többsé­ge jól illik a figurákhoz. Otelló három felvonáson át viselt tépett katonaruhája éppúgy telitalálat, mint az, hogy az utolsó jelenetben fe­hér köntöst húz — csak „Na­póleon-kori" köpenyét nem ertem. Desdemona négy gyö­nyörű reneszánsz ruhát visel — de, hogy vehet föl, s épp a harmadik felvonás végére, egy kaméllás hölgyszerűt? Igen érzékletes, hogy a ve­lencei küldöttség „divatos", modern, finom szabású öltö­zetét szembeállítja a tervező Otelló (és Jago) durva, régi­módi katonagúnyájával. Ez az ellenpont a látványban tö­kéletesen exponálja Otelló magányosságát. A legproble­matikusabb figura Cassio, az ő beállítását tévesnek gondolom. A hadnagynak nem egyszerűen tulajdonsá­ga, de egyenesen funkciója, hogy nagyon fiatal és nagyon szép. Ebben az előadásban maszkia, parókája kifejezet­ten előnytelen, jelmeze is rosszul áll neki. Ráadásul ugyanazt a katonamundért hordja, amit Otelló és Jago. holott modora, műveltsége és Bemutató a t i Nagyszínházban Irodalmi kávéház A „világutazó" estje Győrffy Béla a nagy­becskereki (Jugoszlávia) tanárképző botanikus— ökológus tanára egy év­vel ezelőtti, nagy sikert aratott ausztráliai beszá­molóját követően ismét vendége a Royal kávé­házi sorozatnak, ahol újabb — Honekongban és Japán­ban tett — tanulmányút­járól diaképekkel illuszt­rált előadást tart, és vála­szol az est vendégeinek kérdéseire. Bemutatja Tokyo és Kyoto nevezetességeit, a japánok életmódját, jelle­mét. Szó lesz építkezések­ről, közlekedésről, szoká­sokról, vallásos életről, a munkáról és az életkörül­ményekről, az ipari ter­mékekről. amelyekkel Ja­pán úgyszólván elárasz­totta az egész világot. Az est második részé­ben Hongkongot, a Távol­Kelet egyik legjelentősebb export—irr.port városálla­mát mutatja be. A légi fel­vételeken érzékelhető lesz a település „terjedelme", látványossága, a csónako­kon létesített halászfalu ... Hongkong a nagy ellenté­tek városa: az egyik he­lyen gazdagság, bőség, jó­lét és luxus, máshol a pri­mitív életforma és a sze­génység uralkodik. A szemlélőt meglépi az áruk sokasága, nagy választéka és olcsósága. A színes fel­vonulások, fesztiválok igen látványosak. Nem kevés­bé azok a város, és az öböl éjszakájáról készült gyönVörű diafelvételek . . . Győrffy §éla estje ma, hétfőn 18 órától lesz a Royal kávéházban, I. Sz. Desdemona (Vámossy Éva) é ; Otelló (Juhász József) zenei karaktere a másik cso­portba sorolja. A mű óriási követelmé­nyei és a szokásosnál rövi­debb. körülbelül egy hónapos próbaidőszak, valószínűleg együttesen okozzák, hogy ez­úttal több a zenei és szín­padi esetlegesség, pontatlan­ság, mint azt Oberfrank és Kerényi esetében megszok­tuk. Kerényi Miklós Gábor rendezése igen értékes. Is­mert erényéi, élő színpadot teremtő képessége, ötletgaz­dagsága. érzékenysége a ze­nei történések iránt — ez­úttal is érvényesültek. A dráma tiszta vonalvezetése azonban néha megbicsaklott. A nyitó viharkórust és Otelló megjelenését nem érezni elég markánsnak, a Bordalban Jago és Cassio gyakorta el­tűnik a tömegben, s az egész első felvonás némileg, halvár nyabb. Előfordul néhány — meglátásom szerint — fölös­leges, szervetlen elem is: például Otelló harmadik fel­vonásbeli monológja előtt Desdemona ..körtánca", vagy később, a hármasban, a cím­szereplő eltúlzott bújócská­ja a zászlók között (akuszti­kailag ssm szerencsés), vagy az apród figurája, aki teljes­séggel funkciótlan, ráadásul többször illetlen. Ezen ki­sebb bosszúságok mellett azonban sokkal főltünöbbek a rendezés erényei. Soha nem láttam például még ilyen aktív, ennyire együtt­érző Emíliát, mint amilyet Kerényi beállít, és Gortva Irén megvalósít. Külön kell szólnunk a világításról, amely ez esetben egyszerre jelent pazar látványt és szi­gorú fénydramaturgiát. A rendező, úgy gondolja, hogy az opera egyes jelenetei, számai némileg a drámai időn kívül, vagy mint egy ki­merevített pillanatként ját­szódnak. A megállított idő­ben a tér elsötétül, csak éles fénypontok, fénycsíkok ég­nek, á szereplök alig mozdul­nak. A gondolat is „fénylő", a hatás döbbenetes. Az Otelló vezénylése igen sokrétű feladat. A bemuta­tón Oberfrank Géza zeneka­rának hangzása általában ki­dolgozott volt, a ritmus ér­zékletes, a tempók természe­tesek. A szokásosnál ugyan több hibát hallottunk, az együttjáték néha csúszkált, a kórus a nyitóképben nagyon bizonytalan volt. De csupán a nagy szélsőségek, az indu­lat fortissimója nem tűnt Oberfrank legsajátosabb vi­lágának, tolmácsolása itt „csak" érzékletes, s a muzsi­ka nagyon sok részlete ki­vételes szépséggel kelt élet­re a keze alatt. A szerelmi kettős meleg, erotikus hang­színe, vagy az Ave Maria emelkedett poézise áradó muzikalitással szólalt meg. Oberfrank vezénylése a fo­lyamatos magas színvonal mellett sok emlékezetes pil­lanattal ajándékozott meg. Juhász József Otelló szere­pében lehetőségeinek maxi­mumát adta, művészi, éneke­si képességeit jól koncentrál­ta. A gondos előkészítés ho­zama az ő esetében a legje­lentősebb. A legnagyobb mértékig csodálatos, ahogy szinte önmagát legyőzve, túllépve, felnőtt a kivétele­sen nehéz és kivételesen dif­ferenciált szerephez. Szinte teljesen megszabadult játék­beli és éneklési túlzásaitól, alakítása ökonomikus, a leg­jobb értelemben mértéktar­tó. Hangminősége és egyéni­sége nagyon alkalmassá te­szi Otelló szerepére, s ha a későbbiekben zenei pontat­lanságait sikerül legyőznie, új színekkel is gazdagíthat­ja a portrét. Az alakítás így is érvényes és jelentős, egy művészpálya jelentős mér­földköve. Vámossy Éva igen jó Des­demona. Hajlékonyan, ben­sőségesen énekel. Nagyon szép — ami ebben a szerep­ben nem esztétikai, de dra­maturgiai kívánalom. Desde­monát a negyedik felvonás­ban éri el a végzete. Vá­mossy.t a harmadikban. Lírai szopránja itt nemigen győzi a szólamot, gyakorta elfedi a zenekar. Persze nagy baj nincs, csak egy kis hiányér­zet. S aztán a Füzfadall és az Ave Mariat olyan meghatóan adja elő, hogy teljes mérte­kig kárpótol. A rendezői koncepció köz­ponti szerepet szán Jagönak: ö a játék szervezője. Németh Józsefről tudtuk, bogv hang­jához, egyéniségéhez nagyon illik a szerep, mégis megle­pett alakításának soks/.ola­músága, színészi, énekesi komplexitása. Jago skálája a behízelgő dallamosságtól a pergő énekbeszéden, a játé­kosságon át a nagyivü kitö­résekig, bass/.usmélységektnl ,a Bordal egyvonalas a (!) hangjaiig terjed. Némethnek mindre van ereje, külön szí­ne. Játékában és hangjában egyaránt megjelenik a nyá­jasság, az irónia, a féktelen kedv — és az a diabólikua nagyság, ami végsőfokon in­dokolhatja a figurát, s ame­lyet csak egy jelentős sze­mélyiség és egy vérbeli hős­bariton adhat meg neki. Ahogy a Credo elején vil­lámgyorsan visszafordul, a falra csap, vészjóslóan ránk néz: egyetlen másodperc alatt világossá teszi, kivel állunk szemben, (figyelemre méltó Jago mozgása: lepései könnyedek, tartása hanyag, mondhatjuk, egész mozgás­kultúrája „modern". Otelló ezzel szemben hangsúlyozot­tan patetikus, teátrális, „klasszikus^". Réti Csaba szépen énekli Cassiót. kár, hogy jelmeze és maszkja oly lehetetlen hely­zetbe hozza." Fekete Imre meggyőzően gyenge jellemű Rodrigo, Szakály Péter öblös hangú Montano. A velencei köztársaság követeként kellő méltósággal és biztos szerep­tudással érkezett meg Kene­sey Gábor (Lodovico). Nemigen tudok magyar kórust, amelyik egy Otello­elöadás kartételeit igazáp színvonalasan meg tudná ol­dani. A szegediek erejét kü­lönösen a Viharjelenet ha­ladja meg. A Tű/kórust és a Concertót biztosabban » m k­lik (karigazgató: Molnár LászlóK Márok Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents