Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-05 / 30. szám

Szombat, 1988. február 13. 5 Á népfronttal egyetértésben flz egyház a családvédelemért — A házasság, a családi élet és „peremterületei" olyan téma, amelyről minél többet beszélünk, annál kevesebbnek tűnik — mondotta Gyulay Endre szegedcsanádi püspök. — Egyremásra jelennek meg jobbnál jobb kiadványok e témáról, a legkülönbözőbb helyeken és terjedelemben; elfogadott szolgáltatássá vált a házasság előtti tanácsadás. Pszichológusok, pszichiáterek, pedagógusok adnak szakszerű, korrekt fölvilágosítást a hozzájuk fordulóknak. A szakemberek áldozatos munkájának meg is van az eredményé. Egyebek közt éppen azért, mert az eltérő jellegű fórumok összehangolásából adódó pluaritás lehetővé teszi, hogy minden réteghez a maga nyelvén szóljanak. — Tehát a püspöki hivatal is kötelességének érzi, hogy e témával foglalkozzon, egyetértésben a Hazafias Népfront törekvéseivel. — Pontosan. Éppen ezért szerveztük meg február 11 -én kezdődő kurzusunkat, mely az előbbiekben említett kérdéskörrel foglalkozik. Az előadások hetente követik egymást. Egy-egy kurzus keretében egy-egy témát járunk körül. Az. idén a jegyességröl és „kapcsolt részeiről" lesz szó főként, de például tavalyelőtt a családtervezéssel kapcsolatos megemlitendőket szedtük csokorba. — Ezek szerint a kurzus nem nélkülözi az előzményeket ... — Egyáltalán nem; néhány év óta rendszeresen — tavasszal, vagy pedig ősszel — megszervezzük ezt a programot. Az előadások mindig csütörtökön este fél nyolckor kezdődnek. Helyszín: az újszegedi templom. — A „templom" szótól nem kell megijedni: a meghívott előadók csaknem kivétel nélkül pszichológusok, orvosok, pedagógusok . . . Köztük van például Vekerdy Tamás is. — S olyasmiről lesz szó — például —, hogy mit mond a házasságról a Biblia, a pszichológus; a családtervezésről az orvos; a keresztény gyermeknevelésről a pedagógus ... Az utolsó, azaz hetedik előadást, mely egyházunk álláspontját ismerteti — a szervezők az én nyakamba varrták. — Mi a részvétel föltétele? — Az érdeklődés. Úgy tapasztaltuk, hogy az előadásokat — világnézetre való tekintet nélkül — szívesen látogatják az emberek, s aki az elsőn megjelenik, általában a következőkre is elmegy. — Hogyan érték el ezt a kétségtelenül egyértelmű sikert? Mi ennek a ,,módszertana"? — Megkérjük a megjelenteket, hogy írásban foglalják össze véleményüket — magáról a kurzusról, az. egyes előadásokról, a földolgozott témákról, a stílusról ... A tapasztalatokat azután összegezzük, s a Következő évben fölhasználjuk. Így válik a kurzus évről évre sikeresebbé, mely siker a visszajelzések szerint kétségbevonhatatlan és tendenciózus. De számunkra korántsem ez a fontos, hanem az egészség- és családvédelem eredményeinek, tapasztalatainak minél szélesebb körben való elterjesztése. F. CS. Corvina-kiadványok // Sóhajtva köszöntlek n Kisfaludy Károly születésnapjára A Corvina Kiadó tavaly 160 könyvet jelentetett meg 2,5 millió példányban. Az. idén több idegenforgalmi kiadványt kívánnak közreadni, s elhatározott szándékuk, hogy művészeti köteteik száma ne csökkenjen. Az idegen nyelvet tanulók segítésére tavaly indították project English című nyelvkönyvsorozatukat. Az Oxford University Presszel közös kiadásban megjelent könyv második kötete az idén, a harmadik pedig i989-ben jelenik meg. A kiadó a nyelvkönyvből szerzett ismeretek gyakorlására az idén új sorozatot indít, amelyben irodalmi, ismeretterjesztő és szórakoztató olvasmányokat tesz közzé. Milyen az i » no Kerényi Gabriella budapesti pszichológus rogton a sarokba szőrit. — No, milyen? — Bájos, szép, csinos, elegáns, jól ápolt, kívánatos, házias, rajongó, kellemes, kedves... és természetesen karcsú, mint a nádszál. — Nem veszed észre, hogy ezek sztereotípiák? — Hm. De hogy jön ez a te pszichoanalízisen alapuló Csoportterápiádhoz? ' — Én a túlsúlyos nőkön igyekszem segíteni. Nem fogyókúrával, a tudattalanhoz való közelítéssel. Magyarul, az okokat próbáljuk megkeresni. — A szakma elfogad téged? > — Négy éve vezetek csoportokat művelődési házakban. A Medicina Kiadónak kony.vet írok a módszeremről. Persze azért elég sok az ellenállás, mint ahogv ehhez már hozzászokhattunk Magyarországon. — Az elhízásról mi a te véleményed? — Milyen furcsa, hogy jobban feltűnik a kövér nő, mint a túlsúlyos férfi. A nőkre a külsejükkel, a külsőségekkel kapcsolatban sokkal nagyobb nyomás nehezedik. Csoda, ha ez ellen fellázadunk? Sokszor evéssel. hájjal. — Mintha te szociális, társadalmi, lelki összetevőkre vezetnéd vissza az elhízást. — Sokféle módszer • létezik a testsúlycsökkentésre. Nem állítom, hogy a miénk az egyedül üdvözítő. De ha már nem segít a koplalás, a fogyókúra, a diéta, a torna, miért ne lehetne megpróbálni a csoportterápiát is? Gyakorlataink között szerepel például az, hogy mit tennénk, ha — képzeletben — a világon teljesen egyedül maradnánk. Az egyik csoporttag így fogalmazott: kövéren labdáznék a földgolyóval, soványan pedig félve belekapaszkodnék. Ügy tűnik, tehát, hogy a háj védelmet nyújt. Erót, testi Dhogy egy pszichológus látja... nagyságot ad. És természetesen tekintélyt is. Mit teszünk mi. nők? Sokan az önképviseletüket hájjal próbálják megteremteni. Szid a főnök? Nem pofázhatok vissza — mert akkor esetleg kirúgnak — marad a kényszeres evés. Azt szeretném, ha a férjem gyöngéd lenne? Esetleg észre sem veszi ezt az óhajom, tehát eszem. Nem akarsz tünt.vi-püntyi lenni? Azt szeretnéd, ha nem csak a külsődre figyelnének? Nem kiabálsz, nem csapkodod az ajtót, eszel. Máris létrejött az önjutalmazás. Megkérdezed magadtól kövérem: nem ugyanaz vagyok, mint aki voltam ötven kilósán? Miért cserélt le a ferjem egy fiatallal, egy karcsúval? Nincs önbecsülésünk, ezért a szenvedélyeket hivjuk segítségül. Az evés is azzá válik. — Véleményed szerint milyen az ideális nő? — Olyan amilyen akar, szeretne lenni. Sztereotípiák nélkül. — Te fl tudományod Angliában tanultad. A fenti kérdésben mennyiben különbözik egy angol nö a magyartól? — Susie Orbach egy amerikai asszony, pszichológus könyvet írt „Az elhízás feminista téma?" címmel. Ö női terápiás központot hozott létre 1978-ban Londonban. Kint tehát az asszonyok tudatosabban próbálnak megszabadulni a szerep-sztereotípiáktól. Nem akarnak eltűnni a férjük mögött, személyiségek akarnak lenrn — Mt a véleményed a vezető nőkről? — Sok helyen a női vezető felvesz bizonyos maszkulin vonásokat. Kénytelen elrejteni, hogy nő. Férfiak között férfiasnak kell látszani. Az sem ritka, ha meghíznak. Ezzel tekintélyt akarnak maguknak szerezni. — Szerinted mi az, amitől a legjobban szenvedünk? — Nem lehetünk önmagunk, mert a sztereotípiák ránk kényszerítenek bizonyos szerepeket. Ha nem vállaljuk ezeket, kiesünk a versenyből. — Gondolom, elméleted a férfiakra is érvényes. — Mindkét nemnek meg kellene találni az egymásnak nem ellentmondó szerepek harmóniáját. Ügy, hogy közben egyik se csonkuljon, sérüljön, és ne kényszerüljön pótcselekvésekre. Bodzsár Erzsébet „Jdézetesdit" játszott nemrégiben a társaság. A játék lényege: valaki mond egy idézetet, s a többieknek ki kell találniuk, kitol származik a citátum. Röpködtek is a különböző prózai és verssorok, amikor egyszer csak elhangzott: „Hősvértől pirosúlt gyásztér [sóhajtva köszönlek, Nemzeti nagylétünk nagy [temetője, Mohács!" Egy percre mindenki elnémult, hogy azután annál nagyobb legyen a hangzavar. Mert mindenki kívülről fújta-skandáita ugyan a két sort — csak épp fogalma sem volt, kitöl-miböl való .. . Tippeltek Berzsenyire, Kölcseyre, Vörösmartyra — de csak egy ember gondolt Kisfaludy Károlyra. (Igaz, ő pontosan tudta.) A hétköznapi történet akár jelképesen is fölfogható. Tény, hogy Kisfaludy Károly „irodalmi szemhatárunk peremére szorult" — ahogy Kerényi Ferenc írja róla / a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Remekírók sorozatában. Jól tudjuk persze, hogy korunk mostohán bánik klasszikusainkkal, de vajon van-e olyan irodalombarát, aki ne ismerné — ugyancsak a Mohács című versből — a már-már szállóigének számító szavakat: „Él magyar, áll Buda még!", akad-e, aki ne tudná folytatni: „Szülőföldem szép határa 1 / Meglátlak-e valahára?" Naponta megyünk végig szerte az országban a Kisfaludy utcákon (s vajon melyiket nevezték el róla, s melyiket testvérbátyjáról, Kisfaludy Sándorról?) — és zöldfülű kisiskolások fújják a leckét, hogy Arany János a Toldit a Kisfaudy Társaság pályázatára írta Ki az tehát, akinek neve tudatlanul is ennyire belénk ivódott? Az irodalomtörténészek leginkább a szervezőt, az irodalmi vezért látják benne. Ó a híd Kazinczy és Vörösmartyék között. Ö az, aki klasszicista stíluseszménytöl eljut a romantika mindent elsöprő érzelemvilágáig; ő az, aki Kazinczy Ferenctől, a széphalmi mestertől átveszi a stafétabotot, és irodalmi vezére lesz — immár Pesten — a köréje tömörülő aurórásoknak. (Az Auróra című zsebkönyvet Kisfaludy 1821-től haláláig, 18:i()-ig szerkesztette, s a hozzá csatlakozó s lassan irodalmi központtá szerveződő írói kór tagjai alapítják meg majd később, 1936-ban a Kisfaludy Társaságot.) De Kisfaludy nemcsak szervezi és vezérli a kibontakozó romantikus irodalmat, hanem a saját húsvér valójában maga is éli a romantikát. Élete ugyanis szélsőségesen romantikus. Nemesi család nyolcadik gyermeke, születésébe anyja belehal. Gyűlölködő, szigorú apa, egyházi majd katonaiskola — megannyi kordon a szárnypróbálgatásra készülődő, zabolátlan ifjúi lélek számára. S a következmény? Kitagadottság. gyökeres szakítás a lehetséges katonatiszti-földbirtokosi életmóddal — hogy helyette nyomorogjon, dorbézoljon, megpróbáljon megállni a saját lábán, és adósságokat csináljon. Festészetet tanul Bécsben, eljut Olaszországba, s csak ötévi kóborlás után tér ismét haza. Itthon azután ez a (Babits kifejezésével) „ős bohém" keményen dolgozni kezd, s egy évtizeden át kitartó, szívós munkával szervez és ír. Verset és prózát, lírai költeményeket és epigrammákat, végzetdrámákat és komédiákat (mellesleg ő a magyar vígjáték atyja is). Hogy is emlékezik Krúdy Gyula, a másik „ősbohém"? „Kisfaludy Károly az örök regényesség és szegénység példája. Legvérbelibb őse a hangulataival bíbelődő, örökké dicsőséget szomjazó, rongyoskodó magyar költőnek, aki a költészete mécsvilága mellett virraszt, a versei tűzrakásánál melegszik, dalt dúdolgat, románcot álmodik, legfeljebb kiskocsmák füstös horizontján látja a helikoni verseket." S ha nem is dolgunk most kesztyűt dobni az irodalomtörténetnek a perújrafelvételéért, annyit hadd jegyezzünk meg: aki oly metszően gúnyos tud lenni epigram-' máiban, mint Kisfaludy (példának okáért. „Messze halad, ki tanul, messzébb jut mézes ajakkal, / Legmesszébb, ki örök görnyedezésre szokott."), aki olyan öniróniával emlegeti saját korábbi művének „bundás indulatait", aki oly kaján-bölcsen tud irni „A bánkódó férj"röl. mint Kisfaludy — nos, annak bizonyára most is lennének ébresztgetésre méltó gondolatai. Számunkra is. Jó lenne látni például, mivé válik egyik-másik darabja, egy jó dramaturg, egy jó rendező kezében ... Az alkalom magától kínálkozik. Február 5-én kétszáz éve. hogy megszületett Kisfaludy Károly Makai Tóth Mária Fotópályázat A Magyar Közgazdászhallgatók Egyesülete (AIESEC) és a Közgáz Fotóklub „Magyarország ma" címmel fotópályázatot hirdet. A pályaművek leadási határideje 1988. március 7-e. A beérkezett képekből a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen kiállítást rendeznek, és a legjobb pályamüveket díjazzák. A képeket a következő címre lehet küldeni: AIESEC MKKE Budapest, Dimitrov tér 8., 1093. Telefon: 174-530. Kétlépcsős oktatás A népgazdaság szükségleteihez rugalmasabban alkalmazkodó új képzési formák, új szakok és karok várják a hallgatókat a hazai mérnők- és közgazdászképzésben. A Mar): Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen idén ősszel vezetik be az új, kétlépcsős oktatási struktúrát: az eddiginél elmélyültebb alapképzést követően lehetővé válik a főiskolai és egyetemi szintű elágazás. A hallgatók a második év vége után választhatnak a további egyéves üzemgazdasági profil és a további hároméves egyetemi képzés között. Az : gyetemi ágon négy szakon, és mintegy húsz szakirányban folyik majd az oktatás. Az általános közgazdasági szak a tudományos kutatás és a társadalmi-gazdasági irányítás részére képez magas szintű elméleti ismeretekkel rendelkező szakembereket. A gazdasági szak a külföldi businesspschoolok mintájára vállalatgazdálkodási szakembereket és üzletembereket bocsát ki, a társadalomgazdasági szak pedig a közgazdaságtudomány és más társadalomtudományok határterületeinek művelésére készít fel szakembereket. A közgazdasági tanári szak a küzé^ skolák számára képez szaktanárokat. Minden hullámnak van lovasa. Könyékig gyűrjük ingünk azzal a komoly hittel, hogy bizonyíthatóan igaz a fenti tétel. Bár talán elegendő volna azt mondanunk, hogy „nézz körül, hány hullám erősíti és oltja ki egymást körülötted, s mindegyik valakivel-valamivel a hátán tűnik eléd!" Ám. ha itt rekednénk, akkor megrekednénk, hisz hevük van a hullámoknak és lovasaiknak is. A mi dolgunk pedig a megnevezés. S ez nem kevés — mondaná egy letűnt kortól örökölt kollégánk, mint hajdanán, mivel akkor ez volt a végszó. A mi dramaturgiánk azonban nem szereti a végszavakat, hisz folyamatos párbeszédet akarunk. az irányított párbeszédek helyett. Párbeszédet a dolgokkal, a valósággá szerveződő tényekkel: azokkal a mindennapokkal, amelyek úgy hullámoznak el múlttá fogyatkozó életünk fölött, mint elsüllyedt városok márványoszlopain a tenger. Szóval, a hullámok. Magatartások tarajai, divatok fodrai, kényszerek hullámgyűrűi. Ha nem is öregedve, de az időben mégiscsak előrehaladva, meg-meghökkenünk egyegy új hullám első sodrásaitól. Legelőbb a nyelvi magatartások jutnak eszembe: Két évtizede lettünk „izélő» társadalom", hisz oly sok lett az izé. Azután jöttek az újabb töltelékszavak, az affektáló nyögések és egyebek, mígnem eljutottunk az abszurdig elbürokratizálódott világ nyelvi következményeihez: ma Hullámlovasok az események megrendezésre, a pénzek kifizetésre kerülnek — a személytelenség és a kollektív felelőtlenség burka vesz minket körül. Mindeközben gombafejűek masíroztak a nagy nyilvános tereken, majd a babos kendősök sodródtak erre-arra, önmaguk kér.ye szerir.t, velük szemben egy porcelánfényű hullám hátán ügettek a digók, végül vasalt csizmás léptekkel a punkok. Hullám hullám nyomában, besodródtak életünkbe a lehető legrafináltabb csatok, feliratok, harisnyák, klipszek, a magamutogató nadrágok és az agresszív dekoltázsok kíséretében, egy művi világ ártereiről. Volt hullám elég, s volt is lovasa. De r.em erről van szó. A felszin alatti mozgások ugyanis mindig több tartalommal birnak, mint a jelenség szintjén működő változások. Itt vannak például a szerzés mélybe törő hullámai és a birtoklás lovasai. Korszakunk — az eredetien szocialista tőkefelhalmozásr ko ra — kitermelte a nagy gründolásokra oly jellemző magatartásokat: a számító igyekvést és a kihívó f'tgyasztást. A birtoklástudat tengermély hullámmozgásain csupán kicsi taréj, mi szemet szúr: a hivalkodás. Ugyanilyen mély hullámokon sodródnak a megszerezhető élet, a szeretetlenség lovagjai is, akik csak az önzés parancsát ismerik, s mit sem tudnak a lemondás fegyelméről. Ide sorolhatók a feleséget-gyc-reket gátlástalanul lecserélők, a férjüket alattomos számítással kizsigerelők és a luxusegykézők. Fölépítik magas kerítéseiket, és átadják magukat a talmi gyönyöröknek — egy téves önrendelkezés szellemében. A magány hullámlovasai ők. Hajszoltan sodródnak kényszereik egy szál deszkáján, egyre beljebb a hullámokon. Szerezni kel] — ez a korparancs. mert most mi itt fölhalmozunk. Rengeteg gondot, tengernyi bajt halmozunk föl. Vigasz lehet, hogy a hullámok országában rendszerint kimagaslik egy-egy világítótorony. Megfáradva a hullámlovaglásban, ide kellene fölkapaszkodni hogy szánalmas folyamatainkra némi rálátást nyerve, emberi választ adjunk a korszerű vagy — vagyra: gyönyör vagy boldogság, birtoklás vagy lemondás, kivagyiság vagy mértéktartás? Elképzelhető, hogy nem jutrtt minden hullámnak lovas? Nézzünk a tengerre — az emberi lét jelképére — és melegedjünk a távoli N.ap aranyló tekintetében! Ebben a hosszú, hunyorgó pillantásban minden bizonnyal meglátjuk a fény légies hullámlovasait. Mert van, mit birtokba kell venni. S ez a látás ... Dlusztus Imre