Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-05 / 30. szám

3 Péntek, 1988. február 12. Együtt gondolkodva Tegnap, csütörtökön dél­után Szegeden, a szakszer­vezeti székházban a megyei tanács és az szmt vezetői megvitatták az együttműkö­dés ez évi időszerű kérdé­seit. Ágoston József, az szmt vezető titkára és Papdi Jó­zsef, a megyei tanács elnö­ke az alapvető tennivalók­ról szólt. Megfogalmazták, hogy igen fontos feladat a gazdaság élénkítése, a folya­matos ellátás, az árak kéz­ben tartása és a célszerű foglalkoztatás. A szakszer­vezet az elbocsátást csak legvégső esetben fogadja el. Közös erővel — akár harcok árán is — a tendenciákat előre látva kell kialakítani az új munkahelyeket. A tanácsi és a szakszer­vezeti vezetők többek között arról is beszéltek, hogy megnőttek az ifjúság, az idősek és a halmozottan hátrányos helyzetű családok gondjai. Mindkét szerv ke­resi a segítségnyújtás lehe­tőségeit. Segélyezésben is célszerű a koordináció. Szakszervezeti kérésként el­hangzott, hogy az állami és a. bérlakások száma ne csökkenjen, illetve a válla­latok továbbra is képezze­nek és adjanak lakástámo­gatást. Nagy szükség van úgyne­vezett közérzet javító intéz­kedésekre is. Ezek közé tar­tozik a tanácsi intézmény­rendszer korszerűsítése épp­úgy, mint a feleslegesen gúzsba kötő rendelkezések rugalmas alkalmazása, vagy a kulturális alap létrehozá­sa. Javaslatként elhangzott, hogy a munkahelyek létesí­tésénél vegyék figyelembe Szeged széllemi karakterét, szellemi tökéjét. Figyelni kellene a pályakezdők, az állami gondozottak elhe­lyezkedésére, beilleszkedé­sére. Az szmt vezetői szor­galmazták a nyugdíjasokat, a kisgyermekes családokat érintő árleszálításokat. Egyéb szervek mellett fel­vállalják a kábítószer elleni küzdelmet is. Az egészség­megőrzés társadalmi prog­ramjának ugyan nincsenek meg az anyagi feltételei, de mindkét szerv sokat te­het a szemléletformálásért, a megelőzésért. Végül a szakszervezeti és a tanácsi vezetők kölcsönö­sen jóváhagyták az együtt­működésről szóló okmányt. Sajtótájékoztató a PM-ben Megállapodást kötött , ha­tékonyabb együttműködés kialakítására a monetáris politika végrehajtásában a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, va­lamint az Országos Keres­kedelmi és Hitel Bank és a Magyar Hitel Bank — tájé­koztatta a sajtó képviselőit csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszter. Mint ismeretes, tavaly a gazdaságba különböző okok miatt több pénz áramlott a tervezettnél, s a kereskedel­mi bankok induló pozíciója is kedvezőbb volt. A vi­szonylagos pénzbőség csök­kentésére a jegybank év közben több szigorító intéz­kedést hozott, amelyek azonban múlt év decembe­rében, és idén januárban két banknál likviditási problémákat okoztak, az ügyfélkapcsolatokban fe­szültségek keletkeztek. A most kötött megállapo­dás lehetővé teszi a keres­kedelmi bankok, a vállala­tok és a szövetkezetek szá­mára, hogy az előre meghir­detett intézkedésekre ezen­túl időben felkészülhesse­nek. Váltás után Minden egyéb adója Jövedelmeink tekintélyes része abba a körbe tartozik, amit a személyi jövedelem­adó-törvény összefoglalóan egyéb jövedelemnek titulál. Ez az a kosár, amibe mind­azon jövedelmek kerülnek, melyek nincsenek külön megnevezve, nem tartoznak kifejezetten meghatározott külön szabályozás alá. Azok a személyi jövedelmek te­hát, melyek nem munkavi­szonyból, egyes szellemi te­vékenységből, mezőgazda­sági kistermelésből, vállal­kozásból, ingatlan, ingó do­log és vagyoni értékű jog átruházásából, egyes épít­mények hasznosításából, ta­karékbetétből, értékpapírból származnak, és nem egyes kisösszegű kifizetésekből ke­letkeznek. * Ennyi nem után illene po­zitív meghatározást adni, de ez csak a sommás min­den egyéb lehet. Talán több­re megyünk a példálózással: sok más között a magánor­vos, magántervező, társas­házi közös képviselő, nyelv­oktató, albérletet kiadó, pót­mama, a haszonkutya-te­nvésztő, magán sportoktató, újító, alkalmi zenész, de így adóznak a hálapénz, borra­való megszerzői is. Az egyéb jövedelmeket akként lehet meghatározni, hogy a be­vételt az annak megszerzé­se érdekében felmerült és elismert költségekkel csök­kenteni kell. Költségként csak a kifizetett, szükséges számlával igazolt összegek számolhatók el. Ilyenek az anyag- vagy árubeszerzés, szállítás, fogyóeszköz, fűtés, világítás, technológiai ener­gia, telefondíj, valamint a lakás és telephely közötti utazás költségei kivételével a közlekedés költségei. Az előadóművész külföldi sze­repléséről és az ezzel kap­csolatos művészközvetítésről szóló jogszabály alapján fi­zetett közvetítési díj költ­ségként elszámolható. Ha valaki tevékenységéhez sa­ját gépkocsiját használja, az erre vonatkozó jogszabály­ban meghatározott összeget elszámolhatja, de ehhez út­nyilvántartást kell vezet­nie. A törvény a költségel­számolás kétféle módját rög­zíti, amelyek egyidejűleg nem alkalmazhatók, de egy­mást követően igen. A fel­sorolt költségek ugyanis leg­feljebb évi 12 ezer forint összegig vehetők figyelembe. Ha ez az összeg nem ele­gendő a költségek fedezé­sére, a költségelszámolás a vállalkozói adóra vonatkozó jogszabályok szerint6 tör­ténhet. Ennek előfeltétele, hogy a magánszemély az er­re irányuló szándékát az adóhatóságnak előzetesen be­jelentse. Ha valaki úgy találja, te­vékenységének éves kiadá­sai nem haladják meg a 12 ezer forintot, csupán a bizonylatait kell megőriznie, a bevételek és kiadások fel­jegyzés mellett. Ha túllépj a határt, és el akarja számol­ni a többletet, ennek nincs akadálya, csak ilyenkor a vállalkozói adó költségelszá­molási szabályait kell alkal­mazni ennek bejelentését követően. Ehhez tudni kell, hogy a naplófőkönyv veze­tése ugyan nem kőtelező, de a bevételek-kiadások pénz­tárkönyvszerűen könyve­lendök, és különböző nyil­vántartásokat is kell vezet­ni (például az állóeszközök­ről, készletekről). A vállal­kozói adóra vonatkozó költ­ségelszámolás nem jelenti azt, hogy aki ezt választja, a vállalkozói adó alanyává válik. Ennek következtében a vállalkozó adóalanyra vo­natkozó adómentességek és -kedvezmények sem illetik meg, de vállalkozói adót sem kell fizetni. * Néhány érdekesség az egyéb jövedelmek sorából. Az ipari mintából, a know­how-ból származó bevéte­lekre is ezek a szabályok vonatkoznak. A büntetés­végrehajtási jogviszonyban álló magánszemélyek e jog­viszonyból származó bevé­telének (börtönkeresmény) jövedelemtartalmát is így kell megállapítani. Az üzem­anyag-megtakarítási prémi­um a személyi jövedelemadó rendszerében adóköteles. A gépjárművezető az általa felvett jövedelem után adót köteles fizetni. A lakásbér­leti jogok cseréje kapcsán kapott összegbűi levonhatók a felmerült és igazolt költ­ségek (hirdetés, közvetítői díj). Eddig arról volt szó. ho­gyan lehet a bevételből a jövedelmet kiszámítani. Tud­ni kell azonban azt is, ho­gyan történik az adó fize­tése. Aki ilyen egyéb jöve­delemmel rendelkezik, az adóhatósághoz köteles be­vallást benyújtani, és ebben számót adni, a munkavi­szonyból származó, a tör­vényben „nevesített" jőve-' delmei mellett egyéb jöve­delmeiről is. Év közben is van azonban fizetéssel kap­csolatos teendő. Az egyéb jövedelmek után az adott negyedévben megszerzett jö­vedelem 20 százalékának megfelelő összeget kell ne­gyedévenként adóelőlegként megfizetni, kivéve, ha a ki­fizető az adóelőleget levon­ta. A jövedelemtulajdonos magánszemélyektől szárma­zó jövedelme után tehát így fizet, de például az újításból származó jövedelém adóelő­legét a kifizető vonja le 40 ezer forint hozzáadásával, és gönygyölítve, minden egyes kifizetés után. Aki egyéb jövedelmének költsé­geit a vállalkozói adóról szó­ló szabályok szerint számol­ja el, az adóelőleget a jöve­delem megszerzésének idő­pontjában, az év elejétől összesítve számolja ki. Darányi István Apróság, a minap vettem tíz deka kamillavirágot a gyógyszertárban kilenc fo­rintért. Ugyanebből a Cha­momillae anthodiumból öt cicka a maszek Herbárlában huszonegy forint 50 fillérbe keiül. Verem a fejem a faiba, öt dekáért a magán­kereskedőnél majdnem az ötszörösét fizettem. Nem csoda, ha sokunk attól fél, hogy elszabadul­nak az árak. A SZOT a közelmúltban árellenőrzési programot dolgozott ki. Ta­más Gábortól, az szmt terü­letpolitikai bizottságának titkárától azt kérdeztük, mit érzünk mi, vásárlök mindebből Szegeden? — Kéthetente küldünk árinformációkat Budapest­re. A társadalmi, kereske­delmi ellenörök, a -tanácsok árellenőrzési 'csoportjainak és a kereskedelmi felügye­lőségek munkája tehát megszaporodott. Vizsgálata­ink kiterjednek a zöldség-, gyümölcsfélékre. — Szabadpiacon mit tud­van K özismert, hogy az M.SZM.P Közpon­ti Bizottsága hosszú évek után is­mét önálló témaként tárgyalja az ideológiai munka helyzetét és feladatai;. Gazdaságilag ugyan nehéz éveket élünk, de — miközben egy-egy szocialista or­szágban csak az eddigi utak változatlan, ságát deklarálják — elméletileg-ideoló­giailag kedvező időszak beköszöntését re­mélhetjük. 1968 óta nemcsak a gazdasá­gi, hanem a társadalmi és politikai rend­szer reformja is napirenden van, ám a politikával, annak múltjával és lehetősé­gelvei való foglalkozás csak most erősö­dött fel; most, amikor kiderült, hogy a gazdasági reform a társadalmi és politi­kai reform nélkül nem vezet sikerre. Több évtizedes húzódozásunk attól, ho&v beismerjük: az árutermelő-piaci gazdiaság a maga vastörvényeivel nem mond ellent a szocialista elvnek, oda ve­zetett. hogy a túlnyomó és túlerös tőkés gazdaság törvényei által meghatározott világpiachoz való alkalmazkodásunk ve­szélybe került. Magának az elméletnek a fejlődése pedig olyan helyzetbe került, amikor a sztálini korszakból örökölt fo­galmaink — bár strukturálisan jelen van­nak — már nem „működnek", illetve a marxi—lenini hagyományokra éniilő szo­cializmuselmélet még jórészt kidolgozat­lan. A politikai-ideológiai szféra képvise­lői egyszerűen inkább tudomásul veszik, bo<»v a társadalmi praxis már Lenin óta eltér, lényeges pontokon ellentmond a marxj szocializmusképnek — nem firtat­ják az eltérés okát. Egvre nyilvánvalóbbá válik, hogy az évről évre súlyosabbá váló gazdasági helyzet legfontosabb oka a magyar gaz­daság gyenge adaptációs képességébon rejlik, ami viszont a tagolatlan, a társa, dalmi életfolyamatokban rejlő különne­müségekre érzéketlen politikai rendsze­rünkre vezethető vissza. A háborúból, s éles osztályharcokból megszületett prole­tárdiktatúrában a civil társadalom törté­nelmi örökségként kapott gyenge szerve­zettsége, valamint a követett sztálini mo­dell hatására a „hadikommunizmus" po­litikai rendszere alakult ki, amely egy háborút viselt hadsereg szervezési elveit, mechanizmusait, normáit és intézménye­it tükrözte. Gazdaságunk zárt gazdaság­ként való értelmezése, a nemzetközi kap. csolatoktól való elzárkózás felvállalása ugyancsak szocialista társadalmunk lét­rejöttének történelmi sajátosságaiból kö­vetkezett. Az iparosítás — mely nem tö­reked(het)ett a világpiaci versenyképes­ség elérésére — lénvegében ..nehéziparo­sítás" volt s azon belül is elsősorban „ha­diiparosi tás". A párt felépítését az illegalitásban ki­alakult erőteljes centralizáció és hierai­chizáció. a szigorú egység és fegvelem jellemezte. Sőt „A Magyar Dolgozók Párt­jában annyi demokrácia sem érvényesült, amennyit Lenin a legszigorúbb illegalitás körülményei között is megkövetelt a bol­sevik pártban" — írta a Népszabadság, 1956. november 25-i száma. Míg az MDP a sztálini ideológiából teremtett gyakorla­tot, addig az MSZMP a régi ideológiai rendszer nélkül vagy ellenére volt kény­telen gyakorlatot teremteni — az „aki nincs velünk, az ellenünk" politikai gya­korlatáról az 1956 után; konszolidáció át­tért az „aki nincs ellenünk, az velünk van" kádári elvre. De tény az is. hogy 1957-ben az ország vezetése nem fogadta el az átfogó gazdasági reformtervet, az ipari termelés helyreállítása a korábbi struktúna alapján ment végbe. Az 1968­ban bevezetett gazdasági reform formáli­san szakított a szovjet gazdaságirányítá­si modellel, így a történelmileg is jelen­tős kezdeményezések ellenére sem sike­rült eddig hatékony, a tőkés világgazda­ságba integrálódni képes szocialista áru­termelő gazdaságot kialakítani — minden jó szándék és törekvés ellenére, a gazda­ság irányítása központi „kézi vezérlésű" maradt. Kétségtelen, hogy az ötvenes évek óla sokat fejlődtünk egy nyitottabb, demok­ratikusabb, sokrétűbb nyilvánosság irá­nyába. de az is igaz, hogy az oly sokat hánytorgatott és alaposan elemzett gaz­dasági hiányok mellett hiányzik a de­mokrácia és a nyilvánosság számos eleme. Intézményrendszerünk úgyszólván válto­zatlan merevséggel maradt fenn miköz­ben a radikálisan megújuló politikai ve­zetés új stílussal és tartalommal igyeke­zett megtölteni a régi kereteket. A politi­kai rendszer csak olyanformán módosult, hogy fékezte saját önkorrekciós rendsze­reinek megszületését, megerősödését. A hatvanas évek végén úgy mentünk neki a változásnak, hogy nem vettük eléggé figyelembe a meglevő intézmények, a meggyökeresedések, a továbbélések sze­repét és súlyát. Nem elemeztük, elemez­zük komolyan a hetvenes évek közepének konzervatív fordulatát, vagy a nyolcvanas években kísértő, bénítóvá vált cselekvés­hiányt. Ma, amikor nem éles fordulatok jel­lemzik a társadalom építését. naí^obb szükség van az érdekek és a nézetek po­litikai tisztázására, az Országgyűlés és minden választott szerv demokráciájára. A magyar fejlődés a puritán, az aszketi­kus ember ideálképét fokozatosan felcse­rélte az egzisztenciájáért küzdő, olykor elkerülhetetlenül kíméletlenebb, számí­tóbb mintával. A magántevékenység — elméleti tisztázatlansága ellenére — jelen­leg egyharmados arányt képvisel a nem­zeti jövedelem előállításában. Nem 1öi­tént más, mint hogy bebizonyosodott: a tudatosság nem semmisítette meg az ösz­tönösséget.. Felvetődik a „békekötés" — az összekapcsolás megoldása itt is. A politikai rendszer reformja érthető­en az ideológiailag legérzékenyebb terü­let. A feladat kiváltképp nagy: egymás­hoz kell igazítani a korszerűsítést és a politikai rendszert abban a társadalom­ban, ahol a reform „felülről" meghozott, s e reformmal kell visszaszorítani a po­litika és az állam túlsúlyát. A marxista forradalmárok nem maguk találták föl az erőszakot csupán megtanulták, hogy szer­vezett tömegerőt szegezzenek szembe az osztályuralom erőszakával, s hogy forra­dalmi erőszakkal állják útját az ellen­forradalomnak. A forradalmiság jellem­zőit hosszú időn át kizárólag a kiélezett osztályharc körülményei között érvényes magatartáshoz kötöttük. Attól, hogy a szocializmushoz évszázados léptékű út vezet, még nem kevésbé forradalmi jelle­gű a kor, melyben élünk, ámde hiba vol­na azt hinni, hogy ennek minden per­cében rohamoznunk kell. Ez még a há­borúban sem igaz. T udvalevő dolog az, hogy szocialista rendszerünk *a kezdetektől fogva ellenséges környezetben fejlődik, „hadiállapotban" született politikai rend­szerünk azonban már nem felel meg a társadalmi béke követelményeinek. Habár a korai szocializmus jellegzetessé»v»i szer­kezeti elemmé változtatva prolongálják a forradalom pillanatát már nem a civ'l társadalom és a külső ellenség elleni harc a meghatározó, hanem a társadalom, a gazdaság eredményes, fejlődő működte­tése. Dányi László Elszabadult árak? nafc tenni?- Mondjuk példá­ul, hegy az árak ötven szá­zalékkal emelkedtek a de­ct nberihez képest. — Az árképzésbe nincs beleszólásunk. A kistermelő, a zöldségkereskedő machi­nációit az árellenőrök, a ke­íesKedelmi felügyelők igye­keznek nyomon követni. Mi a SZOT-nak jelezzük, ha valami kiugró eltérést látunk. Így volt a burgo­nyával. Az intézkedés nem is maradt el. importáruval próoáltuk leszorítani az árakat. — A minap megkérdezték tőlem, miért kerül egy tégla negyvenhat forinfba. Nem tudtam válaszolni. Kérném, ¿egítsen! — A vizsgálatokat ki kél terjeszteni a termelő, a gaz­dálkodó szervekre is. Az il­letékeseknek szemügyre kell venniük a termelői árakat, a költségeket, a nyereséget. Közeli példát tudok mon­dani. Ugyanaz a minőségű pulóver a gyermekboltban jó/al drágább, mint egy női konfekcióüzletben. Az érzésünk az voit, 'hogy tisz­tességtelen árakat állapítot­tak meg. Jelenleg folyik a vzsgálat, indokolt-e az el­lérés ? — Mely terület látszik különösen neuralgikusnak? — Legjobban az építő­iparra kell figyelnünk. A gvfci-mekruhák, a bébihol­mik árát is folyamatosan ellenőrizzük. • — Az árfigyelés milyen területeket érint még? — Vizsgáljuk a tejtermé­kek, a hűsfélék, a lisztes- és vegyi áruk árait. De nem marad ki a ruházat, a bú­tor, az építőanyag, számos műszaki cikk sem a vizsgá­lódásainkból. A mennyiségi elemzést a társadalmi aktí­vák végzik, a szakmai konk­lúziót az árellenőrök és a kereskedelmi felügyelők te­sz' 1: meg. — A társadalmi kereske­delmi ellenőrnek mi a fel­adata? — Többek között meg kelj nézniük, hogyan történtek az átárazások. Az észrevé­teleiket ármegfigyelési mun­kalapokon rögzítik. Termé­szetesen próbavásárlásokat is végeznek.. — Milyen az aktívák fel­készültsége? —- Körülbelül négyszázan végzik ezt a munkát a me­gyében. A képzésük folya­ma tas. Nem mondom, hogy nvr.degyikük árszakértő. — Gondjaik? — Az üzemi étkeztetés­ben nő az "alacsony árfek­vésű ételeke iránt az igény. A vendéglátóval most egyezkedünk. Továbbá fon­tos hangulati elem, hogy az emberek félnek az elszaba­dult áraktól. És talán ez mór nem is a SZOT, az szint asztala. B.E.

Next

/
Thumbnails
Contents