Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-04 / 29. szám

Csütörtök, 1ÍT88. február 4. i 5 « ¡M/J Új film Betty Blue Színes francia film. Pliilippe IJjian regényéből írta: Jean-Jacques Beincix. Fényképezte: Jean-Franeois Robin. Zene: Gábriel Yáreil. Rendezte: JcanJacqnes Beineix. Főbb szereplök: Jcan-Hugues Anglade, Béatriee I)alle, Consueln de Haviland, Gérard barmon, Clémcntinc Célaric. Hogy a címben Betty miért Blue, azaz kék vagy — szlengben — szomorú, fogalmam sincs. Viszont, ha csak úgy. Blue nélküli Bettyként vesszük szemügyre, elég könnyen megállapítható róla, hogy bizony meglehetősen szemrevaló teremtés. (Többször, hosszasan adódik alkalmunk tanulmányozni a legapróbb és legrejtettebb részletekig. Idővel már olyan ' sejtésünk is lehet, mintha ezzel a Bettyvel valaha mi is közeli kapcsolatban lettünk volna. Az is igaz, gyorsán -kiderül, hogy sajnos, nem.) Társa bizonyos Zorg, ki szerelőnek rangrejtve jár-kél a világban, valójában viszont regényíró rejtekezik benne, mint majdan kiderül; ők ketten pedig egyfajta, sajátságosan torz huszadik századi Rómeó és Júlia-történetmodell figurái. E korunkbeli szerelmesek először is időről időre a leggátlástalanabb trágár szavak használatával érintkeznek. Igaz, érintkeznek másként is, sőt. Jó darabig úgy tűnik, leginkább csak ezt teszik, szemlátomást komoly elszánással hódolva e fölöttébb vonzó zsigeri örömnek. Olyannyira, hogy igazi kemény pornóba illő a nyitójelenet (krónikus elkésők figyelmébe!), de a továbbiakban sem nagyon lehetünk híjával ilyesmiknek. Mindazonáltal ez a modern szerelmespár ügy a film közepére fura módon mindinkább rokonszenvessé (is) válik. Elsősorban tán azért," mert a Zorg-ot alakító Jean-Hugues Anglade többnyire egészen elképesztő színészi fegyvertárral képes meghitté, nagyon intenzívvé varázsolni emberi fajtánk legabszurdabban gyönyörű képességét: a szeretni tudást. És vonzalma a mind őrültebb, bár tulajdonképpen kezdettől, sűrűn bizonyos csitító pofonokat provokáló Betty iránt egészen sajátságosan tudja bársonyosan finommá tenni a néha eredeti fordulatokkal élő, máskor bizony klisékből építkező történetet. Mindenesetre bizonyos idő múltán kénytelen-kelletlen azon kell kapnunk magunkat, hogy „velük vagyunk", vagyis a szereplökre irányuló empátia, az átélés, a beleélés teljes, magyarán a hatás nyilvánvaló, kvázi a filmnek legalábbis ez a része nem rossz. Csak éppen: vajon hogyan végződhet egy ilyesféle love story manapság? Ezen a ponton az alkotók már egyszerűen nem bírtak el önnön huszadik század iságukkal: kell egy kis vadság, egy kis „thrill", vér a falon, szenvedés meg halál, meg effélék. S ez a láthatóan egyre nyugtalanabb és görcsösebb cselekményfészkelődéssel előkeszített végkifejlet még akkor is zavaró, ha különben (ezúttal, kivételesen) lélektanilag, a figurák korábbi fölmutatása alapján motiváltnak, kidolgozottnak tekinthető. Mire aztán Betty a legvégén mind gyorsabban tragédia felé hurcolja a bájos, sőt egyszer-kétszer kifejezetten szép jelenetekben nem is annyira szűkölködő filmtörténetet, már nem nagyon lehet csodálkozni az árulkodóan melodrámába sikló forgatókönyv-száguldáson. Sőt, még azon sem, ha a szerelem és a szeretet együttes, mindenen átütni képes erejéből jócskán el-elszippant a néha már korábban is tapasztalható kísértésözön, a kommersz és az üzleti szempontok irányából érkezvén. Hogy a Betty Blue még így is a nemesebb (h^ nem is a tisztán művészi) mozidarabok közül való: tény. Persze, hogy ennek örvendezzünk, vagy az egész mű többszörösen ellentmondásos voltán berzenkedjünk: ez viszont dilemma. Domonkos László Nizzában a Hegedűs Turnéra induit a színház A buszok már tegnap, szerdán is indultak — mára pedig mindenki útra kelt: Bock—Stein: Hegedűs a háztetőn című produkciójával, a Szeged és Nizza közötti testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhetően a francia Riviéra városába indult turnéra a Szegedi Nemzeti Színház. A vendégszereplés idején a szegediek öt előadáson lépnek föl a nizzai operaházban: magyarul adják majd elő a híres musicalt — a francia szöveget fényújság vetíti ki a falra... Ugyanakkor a darab öt számát franciául éneklik majd a Sándor János rendezésében színre kerülő előadásokon. A főbb szerepeket, miként itthon is, Király Levente, Kishonti Ildikó, Janisch Éva, Fehér Juli, Bácskai János és Varga Károly alakítja. A szegedi társulat — amelynek turnéjára egyébként összesen 140-en utaztak el Franciaországba — Ifebruár 15-én fejezi be nizzai vendégszereplését, s előreláthatólag 16-án, a kora reggeli órákban érkezik vissza a városba. A raszter mesterei A Computerworld-Számítástechn-ika ilyenkor év elején jósol. A legutóbbi szám szerint 1988 valószínűleg a színes kiadványszerkesztők éve lesz, annál is inkább, mivel érintésnyi közelségbe kerültek a színes lézernyomtatók. Miközben a számítógépekkel és fényszedö berendezésekkel jól felszerelt nyomdák már ,,színes tintákrój álmodnak", kevés szó esik azokról a számítástechnikai eszközökről, amelyek a kiadványszerkesztés terén már 1987-ben korszakos változásokat, eredményeket hoztak. A lapleíró nyelveknek például alapvető szerepük van a szerkesztési folyamatban: ezek teszik lehetővé a rajzok megjelenítését és továbbítását, nélkülük elképzelhetetlen a szöveg és az ábra együttes kezelése, a bonyolult újságoldalak temérdek betűtípusának megjelenítése, a fényképek digitalizálása. — Mire való a lapleíró nyelv — teszi fel a.kérdést a számítástechnikai szaklap legfrissebb száma, s több terjedelmes cikk a választ is meg kívánja adni. Az angolul desktop pufilishingnak nevezett témakörben — amelyet magyarul a „személyi számitógépes (asztali) kiadványszerkesztés" kifejezés közelit meg a legjobban — a Computerworld Informatika Kft. a közeljövőben önálló havilapot is tervez kiadni, amelyet hasonlóan az eddigi nagy sikerű tájékoztatókhoz levél formában, csak előfizetők körében terjesztenek majd. A kiskorú boldoguljon, ahogy tud!? Avagy: mintavétel a rendeletdzsungelből „Ez az átszervezés a lakossági közhangulatot nem bc • folyásolja; nagy a nyugtalanság viszont a szóban forgó intézményekben, érthetően. Attól tartok, értékes, tapasztalt szakembereket veszítünk el" — rqpndta a telefonba, kissé provokatív kérdésemre Rákos Istvánné, a Csongrád Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője. Arról kérdeztem, hogyan fogtak hozzá a Minisztertanács tavaly decemberi határozatának végrehajtásához. Amely — a többi között — kimondja, hogy „önálló intézményként, illetőleg szervezetként indokolt megszüntetni... az állandó áthelyezőbizottságokat, a pályaválasztási tanácsokat, valamint a családsegítő központok kiépítésével egyidejűleg a nevelési tanácsadókat." A tanácsi irányítású háttérszervezetek korszerűsítésének nevezi a határozat az elvárt intézkedéseket, amelyekkel legalább 20 százalékos költségés bérmegtakarítást kell elérni. Ki hápog i Talán mégis csak befolyásolja a közhangulatot, ha valamely tanácsi apparátus 20 százalékot megtakarít a költségeiből, mégpedig előnyösen. Viszont valóban lehetséges, hogy a lakosságnak — úgy általában — a leghalványabb fogalma sincs arról, miféle intézmények váltak hirtelen nemkívánatossá ... Legföljebb a lakosságnak azon egyedei hápognak meglepetésükben, akik eddig igénybe vették ezeknek az intézményeknek a szolgáltatásait. Meg azok a mostanában amúgy is sokat hápogó értelmiségiek, akik valami különös véletlen folytán megtanultak értelmiségi módon gondolkodni és élni, s mostanában izgatottan és aggodalommal gondolnak a holnapra. Mert azt hiszik, hogy nyilván tényleg kell az a 20 százalék megtakarítás, de nem mindegy, mi annak a valódi ára. Ha a mai spórolt pénz holnapra pótolhatatlan veszteségként és kárként mutatkozik, hajlamosak azt keresgélni: mi máson lehetne inkább takarékoskodni? És különös a hangulata persze az érintett intézmények dolgozóinak. Érthetően. Tekintsünk be most közülük csak egybe, a nevelési tanácsadóba. Ki dönt ? Johann Sebastian Bach és Matuz István találkozása a kedd esti Tisza Szállóban tartott filharmóniai koncerten emlékezetes, maradandó élményt nyújtott valamennyiünknek. A barokk zene előadóinak ma már két tábora van. Mindkettő egyaránt értékes lehet, akár azok, akik az ügynevezett historikus előadásmódot próbálják megvalósítani, s akár a másik, akik nem törekszenek erre. Matuz az utóbbiakhoz tartozik. Műsorát Bach fuvolaszonátái alkották, melyek javarészt — mint kamaraműveinek zöme — a komponista kötheni éveiből (1717—1723) valók. Életrajzírói úgy válik, hogy élete hat legboldogabb s legharmonikusabb esztendejét töltötte el itt Leopold herceg udvartartásában, mint muzsikus, habár magánéletében a gyász felzaklató tragikuma (első feleségének halála), s az új szerelem felröptető boldogsága (Anna Magdalénával 1721-ben kötött házassága), egyaránt jelentkezett. Hogy hogyan jutnak ezek az emberi élmények Bach zseniális muzsikájában kifejezésre, arra akkor döbZenei naptár Matuz fuvolaestje benünk igazán rá, amikor ilyen kivételes érzékenységű és lelki gazdaságú személyiség tolmácsolja, mint amilyen Matuz István. Sokszor más — például a megszokott tempótól eltérő, lassú vagy gyorsabb, vagy újabb érzelmi tartalommal telítődik nála az előadás —, mint ahogyan ezt a hagyományosan kialakult felfogásban megszoktuk. Ám ettől szépségesebb lesz, kivirul a zene, s olyan ismeretlen kapukat nyit meg számunkra Matuz olvasata, melyeken átlépve e Bach-művek eddig vagy ilyen módon nem tapasztalt érzelmi mélységei késztetnék áhítatos csodálatra . . Az ő megformálásában végtelen távlatokat nyert például a h-moll szonáta, BWV 1030, ahol a földi, súlyos gondoktól az egekbe szökkenő, légies könnyedségű. gondtalanságig röpített. többek közt azzal, hogy az első Andante tételt a szokásosnál lassabbra, súlyosabbra álmodta, s igy a többi tételt sem — II. Largo (szélesen, a legsúlyosabb tempóra utaló jelzés), III. Presto (nagyon gyorsan, sebesen), IV. Allegro (vidám, gyors) — a szó szerint előirt tempókban, hanem tételenként egyre gyorsabbra gondolta el, miáltal a zenei karakterek is új értelmet kapva meglepő, de mélységesen meggyőző, tündöklő új arcukat mutatták meg. Matuznak mindent úgy hiszünk el, ahogyan ő muzsikálja. Az Esz-dúr szonáta, BWV 1031, beszédes, de egyúttal gyönyörűségesen meditativ első tételét, vagy az eszményi szépséggel megszólaltatott II. tétel fájdalmas fuvoladallamát, vagy a záró tétel fantasztikus virtuozitással kipergetett Allegróját. Briliáns, rendkívüli technikájára nemcsak a gyors, hanem a lassú tételek megszólaltatásánál is rácsodálkozhatunk, amikor bravúros levegővételei segítségével vég nélküli dallamíveket bűvöl elő különösen édes, fényes hangú hangszeréből. Partnerei Végvári Csaba csembalóművész és Vas Katalin gordonkaművésznő is a legideálisabbak. Végvári — akár a differenciált, gazdagon kidolgozott, dús figurációjú részletek előadásában, akár ha csak támasztó-kísérő funkció betöltésekre szorítkozott szólama — kitűnő volt. Vas Katalin úgyszintén azonos zenei nyelven beszélt. Gamba-, illetve csellószólamait nagyon meleg tónussal, nagyszerűen alkalmazkodva, őszinte muzikalitással játszotta. Hármójuk előadásában a műsor második felében gyönyörködhettünk, s a recenzens egyáltalán nem tudja eldönteni, hogy a bemutatott C-dúr, BWV 1033, e-moll, BWV 1034, s E-dúr, BWV 1035 szonáta közül hely híján melyiket émelje ki, mivel Matuz esetében már nem egyszerűen arról van szó, hogy jól vagy kiválóan játszott-e, hanem, hogy a kivételes művész milyen számtalan formában és módon, hányféle sziporkázó érzelmet, gondolatot tolmácsol hangszerén. Berényi Bogáta sorsunkról, és azt sem tudjuk, kik döntenek. Az a határozatokból kiderül, hogy Ki Újít? a pénzügyi osztályoknak kell elérni a 20 százalékos költségmegtakarítást, tehát gyanítom, a mi szakmánk képviselőinek a szava nem fog sokat számítani. Meg kell értenem azokat a kollégákat, akik máris elmentek tőlünk, és azokat is, akik most keresnek állást... életre, mi több, mindenkinek van valamihez tehetsége, képessége. Néhány adat: a szegedi tanácsadóban az elmúlt tanévben ezerháromszáz gyerek fordult meg, a szakemberek ötezer-negvvenhárom alkalommal találkoztak velük és szüleikkel (beszélgetéseken, vizsgálatokon, családlátogatásokon stb ). A gyámhatóságnak 165 alkalommal adtak szakvéleményt ugyanez idő alatt; 569 gyereket vizsgáltak meg a beiskolázáskor, s száz ismeretterjesztő előadást tartottak. — A legnagyobb bizonytalanságban élünk, de természetesen tovább dolgozunk — mondja Kiss Ferenc pszichológus, a . tanácsadó vezetője, hivatalos beosztása szerint osztályvezető, hiszen a nevelési tanácsadó szakmai önállósággal, de a pedagógiai intézet osztályaként működik. — Fogalmunk sincs, miként döntenek a Milyen szakemberekről van szó? Az adminisztrátorral együtt jelenleg összesen heten dolgoznak a tanácsadóban. Többségük kétszakmás: gyógypedagógus—logopédus, óvónő—tanár, tanár— pszichopedagógus; van kiképzett családgondozó, két pszichológus és félállású pszichiáter. Az övék: csapatmunka. Ki utasít? Mit csinálnak? Idézet következik (kiemelések tőlem): Az iskolai teljesítmények növelése a tanulók személyiségének, adottságainak, körülményeinek reális ismeretén alapul... A nevelési-oktatási intézmények és a családok ^eredményesebb nevelőmunkájához olyan korszerű országos szolgáltatóhálózat létrehozása, megerősítése szükséges, amelyeknek legfőbb feladata a 3—18 évesek harmonikus személyiségfejlődésének segítése. Ezért az oktatási törvény végrehajtásának egyik feltételeként a Minisztertanács rendelete lehetővé tette a nevelési tanácsadók decentralizált hálózatának kiépítését és gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekből átsorolta a nevelési-oktatási intézmények közé. Ezzel is reprezentálva az eddiginél szélesebb körű szolgáltatás iránti igényeket. (Itt az idézet vége.) Tudom, nehéz szöveg, hiszen hivatalos, a Művelődési Minisztériumban született, ugyanennek a minisztériumnak az 1987-es, szeptember 8-i rendelete végrehajtási utasításaként. A dokumentum 24, azaz huszonnégy sűrűn gépelt oldalon részletezi az immár nevelési-oktatási intézménnyé átsorolt tanácsadók munkáját, pszichológiai. pedagógiai, családgondozói, orvosi, ismeretterjesztő és „team"-feladatait; az intézmény működését, a munkatársi gárda összetételét, jogkörét, a tárgyi feltételeket, a munkarendet, a kapcsolatrendszert, a tanácsadó igénybevételének lehetőségeit. Ki dolgozik ? A Szegeden, az Április 4. útján, a megyedi diákotthon épületében néhány szobát elfoglaló, Kiss Ferenc vezette tanácsadó: megyei intézmény. Nincs mód itt részletezni, mennyit, milyen hatékonyan dolgoznak, csak annyit: megelőző funkéiója van a munkájuknak, azt igyekeznek elérni, hogy a gyerekek ne kerüljenek az ideggondozóba, a gyámhatósághoz, a ' GYIVI-be, az utcára, később a börtönbe. Hogy kiderüljön, alkalmasak az Ám térjünk vissza az iménti, igen tanulságos idézethez, s nézzük a kronológiát! A nevelési tanácsadókat egy 1971-es rendeletével hozta létre a minisztérium. Az idézett utasítás, láttuk, 1987. szeptemberi szabályozásra vonatkozik, mely, ezt is láttuk, megerősíti a nevelési tanácsadókat, kibővíti munkájukat, és „háttérintézmény" mivoltukból átsorolja ezeket „nevelési-oktatási intézményekké". Eltelik a szeptember, az október, s mindazt, amit — a Minisztertanács 1986 augusztusi rendelete nyomán — létrehozott '87 szeptemberében a Művelődési Minisztérium, hatálytalanítja ,a Minisztertanács 1987 decemberi határozata . . . Még ne tessék elképedni, nincs vége! Idéztük föntebb, hogy a csalá'dsegítő központok kiépítésével egyidejűleg kell megszüntetni a nevelési tanácsadókat. Mik azok a családsegitö központok? Ide csak annyi fér, hogy az új, Szociális és Egészségügyi Minisztérium új ezután kiépítendő országos hálózata, az elképzelések szerint „komplex feladatokkal". Melyek — meglehet — jó intézmények lesznek, ha kiépítik őket, hiszen hogyne kellene manapság segíteni a családokat! Ki kérdez(ett)? De vajon mikor és menynyiért épül ki ez az új intézményhálózat? Csak nem azon a 20 százalékon, amit az immár a hétköznapi gyakorlatban bizonyítottan jól működő, szintén a társadalmi szükséglet szerinti, szolgáltató intézményhálózat „eltakarításával" sikerül megspórolni? Vajon miért nem .lehfet úgy takarékoskodni, hogy a meglevő értékhez (működő intézményhálózat, speciálisan képzett szakemberek, munka!) paszszitjuk áz újat? Miért nem a nevelési tanácsadót fejlesztjük családsegítő központtá? Miért rombolunk, amikor az építés kevesebbe kerül és gazdagabbak leszünk általa? Talán hihető: a lehetséges kérdéseknek a föntiek csak töredéke . .. A megyei tanács illetékeseitől megtudtam, hogy „testületi és apparátusi tagokból" megalakult egy 13 tagú bizottság, amely ajánlást készít a „háttérszervezetek korszerűsítésének végrehajtásáról", a szükséges tanácsi intézkedésekről, s ez az ajánlás a tanács végrehajtó bizottsága elé kerül, márciusban. Február másodikáig ez a bizottság még nem látogatott el a nevelési tanácsadóba. Úgyhogy, annak speciálisan képzett, gyakorlott „team"-je erőfeszítéseket tesz, hogy eltitkolja idegességét, amikor a többszörösen hátrányos helyzetű, különféle problémákkal küzdő kiskorúakat vizsgálja — — segítés céljából. Sulyok Erzsébet