Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-04 / 29. szám

Csütörtök, 1988. február i. Csak az arcát figyeltem. Agyonhasznált télikabát fölött széles mosoly törte meg a ráncokat. Szeme úgy tapadt egy koszos szatyorra, mintha Attila oly sokat keresett kincseit rejtegetné. Csak az arcát, figyeltem — majd a han­gokat. Másodpercek alatt tálalta véleményét a téli vásárról, árukról és árak-1 ról. No meg a szerencsé­ről. Hisz mi másnak kö­szönheti azt a ruhaanya­got, ami máskor 400, most pedig .. Láttam kezein, már nyúlna is abba a bizonyos szatyorba, mutogatná, te­rítené öreg barátnőjének a kincset, de hirtelen vált a lámpa, a Centrum előtt lódul a tömeg. Vagy még­sem? Egy pillanat alatt megdermedt a levegő, a szürke sokaság sápadt ar­cokra bomlott. A szemek pedig . . . Igen, a szemek egy fiatalasszonyra ta­padlak. Szinte ízekre szedték a jó százezer fo­rintra taksált bundát... Az arcát, ami sokkal in­kább kozmetikai remek­mű, mint téli vásárhoz, lucskos időhöz, a hét első napjához igazodó fej. És darabokra szakadt az olasz, ki tudja, hány se­bességű, állítható, forgat­ható, talán önindítós és lé­zervezérlésű babakocsi, az amerikai (angol, francia?) kezeslábasba, olasz (ja­pán, belga, dán?) csizmá­ba bújtatott gyerek, aki legfeljebb azért lehet szo­morú, mert a sírása bi­zony elég magyaros. A zebrába kapaszkodó rövid, mély csönd szinte óráknak tűnik. Aztán egy zsebkendőbe temetett, hangos nátha fölpofozott mindenkit. Az irigység (irigység?) mellekről sza­kadt, majd nagyot kop­pant a flaszteron, s mire a benzingőz leple alatt el­értük az újabb járdát, a kopott mamácska is befe­jezte a mondatot: „ ... szá­vai majdnem 70 forintot spóroltam. És egy délelőtt. Tudod mennyi az?" Én tudom, vágnám rá szemtelenül, de a nercből csapódó Nina Ricci úgy zsibbasztott, mint a kloro­form. Ügy, mint a ... De nincs tovább. Szeged, 1988. február 2. Bátyi Zoltán Növekszik a kistermelők gépigénye A mezőgazdasági kisgépe­ket gyártó és • forgalmazó vállalatok az idén a tavalyi­val azonos mennyiségű gé­pet és berendezést ajánla­nak a hazai kistermelöknek. A forgalmazásra várhatóan továbbra is a kereslet lesz a jellemző, mivel a kister­melök tulajdonában levő mintegy 200 ezer motoros kerti gép — traktor, kapáló, permetező, fűnyíró, stb. — immár kevés, egy részük ráadásul megérett a cserére. Pótlásukra importtal is szá­mol a kereskedelem, és készítenek kisgépet nemzet­közi kooperációban is. A Veszprémi Mezőgazda­sági Gépgyártó Vállalat az idén 30 ezer Robi kistrak­tort készít, a legkeresettebb R—55-ös típusból 24 ezret gyártanak, 4 ezerrel többet mint tavaly. A gépen olyan módosításokat és ésszerűsí­téseket hajtottak végre, amellyel csökkentették a kevésbé kihasználható tar­tozékok számát. Az olajosok titka 3. A Megint megvádolhatnak, hogy sötétre föstöttem a cí­met, pedig semmi mást nem akartam mondani vele, csak azt, hogy a legeslegutolsó megoldás lehet a leválasztó föl­állítása. Azért ismételgettem három folytatáson keresztül, hogy még nagyobb hangsúlyt kapjon. Török József úgy mondja, a vízkutatási eredményeknek kell dönteniük. Vannak olyan körzetek, ahol mélyebben vagy magasabban is arzén jön elő, de ebben a faluban nem így van. Nem tudná ezt a vízmű? Tudnia kell, hiszen az ada­tok hozzáférhetők, és a ter­vezőnek kötelessége meg­néznie, mielőtt hozzáfog. Nem lehet szempont még a vállalatnál se, hogy akkor jár jól, ha szerkezetéből a lehető legtöbbet helyezi özembe, és egyébként se tokát árt, hiszen döntő többségét az állam fizeti, mert ez bármely oldalról i ézve is erkölcstelen lenne. Igen ám, de meglehet, többe kerül a leves, mint a hús. És ha mélyebbre fúr­ván kiderül, hogy más mi­Í tl élvezhetetlen a víz? Ak­kor ki fizeti a fúrást? És a szerkezet végül mégiscsak kell. Benne van a megoldás a levélben, csak el kell ol­vasnunk. Állítólag (a volt vízügyi hivatal elnöke szerint) az OKGT, ha olajat kutat, kö­teles lenne átadni a ta­pasztalatokat, főleg a víz­mintát a vizeseknek. De nem adja! Miért? Mert az másik cég? Miért nem le­het összedolgozni? Ezeregy példát tudnánk mondani mi is, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csi­nál a bal. Valóban, ha az olajosok úgyis mélyebbre túrnak, miért ne vehetné­nek útközben mintát? Le­het. hogy vesznek, lehet, hogy nem, nem találtunk rá ren­deletet. Arra se, hogy át kellene adniuk, de mivel nekik káruk nem származ­hat belőle, ha átadják, biz­tosan nem tagadnák meg, ha valaki kéri. Ha, mondjuk a vízművállalat nem úgy kezdi, hogy itt a leválasztó, •ni mindent adunk hozzá, még tervet is, a támogatást is megszerezzük, nektek Csak el keli fogadnotok, hanem úgy, nekünk az a kötelességünk, hogy nektek jó Vizet adjunk, ezért a ter­vezőnk megnézi az összes lehetőséget. Még az olajo­sokat is megkérdezi, hiszen azok valóban tudhatják, vagy kicsike ráfordítással megtudhatják. És az összes lehetőséget mérlegelve, azt mind elövezetve lehetne dönteni, hogy melyik a leg­előnyösebb. Ha például mindenki tudhatja, a ta­nácselnök pedig különösen, hogy lejjebb is van víz, és nem tartalmaz arzént, el­lenben ilyen meg ilyen ele­mek és anyagok vannak benne. Azt -látjuk mi, innen messziről, nem alakult ki az a párbeszéd önöknél, minek minden partneri viszonyt jellemeznie kéne. Erősen az a rossz érzésünk, választani csak egyetlen lehetőségből .»zabad, és azt az egyetlent választani kötelesség, kü­lönben önöket nem választ­ja meg a tagság legköze­lebb. Egy vállalat hazardí­roz ebben az esetben a las­sar.-lassan érő demokráciá­val. Emberek sorsa fölött dön­ienek, de információk nél­kül, és amikor rákérdezünk, rádöbbennek, hogy valahol oaj van/ Tehát, hol itt az önállóság? De sok baj van nálunk az információkkal. A tudniva­lókkal. Panaszkodunk, el­önt bennünket áradatként, ts kiderül, mégis fullado­zunk a hiányától, mint a pi-rlra kitett hal. Megesik, hogy nem igazi információ, arnit kapunk. Föltehetően az se volt igazi, amit mi szoktunk adni, mert nálunk n valódi információk sok­szor még mindig hétpöcsé­tes titokként szerepelnek. Az is előfordul, hogy a szükséges tudnivalóknak csak az egyik felét közöl­jük,. őszintén, kertelés nél­kül, de azt a felét, amiből csak azt a bizonyos egyet lehet kiválasztani. A szán­dékos félrevezetést nem is merjük kimondani, noha az elhallgatás voltaképpen már félrevezetés. És lám, a ta­nács végrehajtó bizottsága, sőt, maga a községi tanács se tud odahatni, hogy a ki­zárólag döntésétói függő dolgok mögé teljesen, tisz­tán beláthasson. Pedig ép­pen az arzén ügyében a felelősséget a tanácsnak kell viselnie jelenünk és jöven­dőnk előtt is. Ha nem ir­tóznánk a nagy szavaktól, azt mondanánk, a történe­lem előtt is. Mert igaz le­het, hogy Árpád apánk óta ott van az arzén a vízben, es óseink mindig azt itták, üc- nem tudtak róla. Arról se, mrbe betegedhettek bele, netán mitől pusztultak el időnap előtt. De ha már (udjuk, kötelességünk a le­hető legjobban csinálni mindent Lehetne még folytatni az arzénmentesítő gondolato­kat. Remélem, lesz alkalmunk még rá. A lényeg az, és ta­lán ez a legnagyobb segít­ség. ami tőlünk telik, hogy vannak hiteles mérések, az ónok falujában is tiszták a helyzetek, meg lehet tehát tudniuk mindent. ami a döntésükhöz kell. Biztos, hegy nem üzemi titok az se, amit az olajosok tudnak, csak ki kell nyújtani érte a kezüket. Ha hajszálnyit is segít­hettünk, örömmel tettük. H. D. Foglalkoztatási helyzetkép A személyi jövedelemadó, az árreform, a forgalmi adó és a velük kapcsolatos tudnivalók olyannyira betöltik mindennapjainkat, hogy alig érzékeljük azt a változást, amely az utóbbi időben a munkaerőpiacon végbement, amely alkalmasint munkanélküliségben is megnyilvánul. Az átszervezést, a nyomában járó felmondást és a let­számstoppot nyilvánvalóan másként minősiti aí|. akinek van munkahelye, mint az, aki éppen hetek óta hiába tal­pal állásért. Rózsa Józsefet, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal főosztályvezetőjét arra kértük, mutassa be a valós helyzetet. — Mi újság a munkaerő­piacon? — Pillanatnyilag hatvan­ezer betöltetlen munkahely van hazánkban, fele Buda­pesten. Többnyire többmű­szakos, fizikai munkát igénylő, jól fizetett állások. Elsősorban az iparban, az egészségügyben, a szolgál­tatásokban és a kereskede­lemben. A munkanélküli­ségről nincs pontos ada­tunk, csak azokról tudunk, akik bejelentkeztek a mun­kaügyi szolgáltató irodákba. Ismereteink szerint tízezer ember vár munkahelyre, két-három ezer több hónap­ja van állás nélkül. Leg­többje képzetlen, vagy igen alacsony képzettségű. Észak-Magyarországon, Bács-Kiskun megyében va­lamint Hajdú-Biharban, a bihari részen találjuk a leg­több munkára várót. — Milyen lehetőségeik vannak az állás nélküliek­nek? — Ezer munkanélküli számára — a hiányszak­mákban — szakképző tan­folyam indul. Azok jelent­kezhetnek, akik bejegyeztet­ték magukat a munkaügyi szolgáltató irodába, és jogo­sultak a munkanélküli se­gélyre. A tanfolyam ingye­nes lesz. Rövidesen megje­lenik a rendelkezés, amely kimondja: mindazok, akik­nek a Muszi nem tudott munkát biztosítani és két hónapja állás nélkül van­nak, a tanfolyam idejére hozzávetőlegesen négyezer forint segélyt kapnak. — Ez az összeg a már fo­lyósított segélyen felül jár? — Nem. Csak egyféle cí­men vehető igénybe ez a támogatás. Nyilván minden­ki a maga számára kedve­zőbbet választja. — Így kétszeresen hát­rányba kerülnek azok, aki­ket — kihasználva a rende­let kiskapuját — a gazdál­kodó szervezet egyenként, vagy kisebb csoportonként, de mindenképpen a vízvá­lasztónak számító tíz fő alatti létszámot figyelembe véve küldött el munkahe­lyéről. Ezek az emberek kü­lönösen kiszolgáltatottakká váltak. — Rövidesen megváltozik a helyzet. Március 31-ével feloldjuk a tízfős keretszá­mot, korlátot. Ezt követően, tehát utó­lag, igénybe vehető a négy­ezer• forintos munkanélküli segély? — Nem. — Milyen szakmákban indulnak tanfolyamok? — A hiányszakmákban. Ezek általában többműsza­kosak, ezért nem szívesen vállalják, kevesen jelentkez­nek tanfolyamra. Azok a munkanélküliek, akiknek nincs meg az általános is­kolai végzettsége, betanuló képzésen vehetnek részt; szükség van például teher­kötöző, darukezelő munká­sokra. Középiskolai végzett­séggel, főként a tavaly érettségizett állás nélküli fiatalokra gondolok, akikből tanulással SZTK-ügyintéző, ÁFA számlaellenőr, egész­ségügyi középkáder válhat. — A Magyar Rádió Köz­vetlen kapcsolat című mű­sorából megtudhattuk: ma már diplomával a kézben sem biztos a munkahely. — A diplomások foglal­koztatása mondhatni: lyuk az állam életrajzán. Nyárra készül el az a tervezet, amely ajánlásokat tesz ki­egészítő felsőfokú tanfo­lyam beindítására. Az lenne a szerencsés megoldás, ha a már dolgozó, de kevésbé képzett emberek visszalép­nének és átadnák helyüket a diplomásoknak. — Az eddig elmondott le­hetőségek — működő rend­szerek. Milyen további lépé­sekkel kívánják csökkenteni az egyre erősödö feszültsé­geket? — Többszáz millió forin­tot tartalmazó foglalkozta­tási alap létesült munka­helyteremtő beruházásokra. Vállalkozó gyár; vállalat kell sok-sok ötlettel. Az öt­let a legfontosabb. Példa lehet a biharkeresztesi kez­deményezés. Az ott élők számára: vályoggyártó üzem létesül. A nyugati országok­ból komolyan érdeklödnek a vályogtégla iránt. A vál­lalkozónak, ez esetben a termelőszövetkezetnek, a beruházási költség bizonyos részét megtéríti az állam. Minden ötletet felülvizsgál az ABMH, karöltve a pénz­intézetekkel. Maga az ÁBMH elnöke dönt arról, melyik cég kapjon pénzt a foglalkoztatási alapból. — Állami döntés még nincs, csak javaslat készült az áttelepülési segély beve­zetésére. Amennyiben a munkanélkülinek van laká­sa. de munkahelyet mond­juk az ország másik részé­ben talál, a lakáscseréből adódó esetleges veszteség egy részét átvállalná az ál­lam. Hangsúlyozom, ez nem jelentene lakáshoz jutást. Az átvállalt különbözetet a Valószínűleg a közönség nyomásának engedtek ak­kor a szervezők, amikor a keddi Közéleti terefere számára megnyitották az ifjúsági ház legnagyobb termét. így vagy ötszázan vehettek részt Medgyessy Péter miniszterelnök-he­lyettes tájékoztatóján. Nem véletlen az utóbbi megje­lölés, ugyanis — valószínű­leg a túlontúl sok részt­vevő miatt — igazi beszél­getés, terefere nem alakul­hatott ki ezen a rendezvé­nyen. •Már-már reménykedtünk, amikor úgy fél 8 tájban a vendég feszélyezettsége oldódni kezdett. Ám akkor a huszonöt perces videóbe­játszás teljesen visszave­tette a hangulatot. Társa­Ötszázan ságban általában akkor nyomják be a televízió gombját; ha igazán érde­kes és halaszthatatlan mű­sorszám következik, vagy ha már unják egymást a beszélgetőpartnerek. Itt egyikről sem volt szó. De nagyon nagy luxus akkor a gazdaság egy picinyke sze­letének problémáit ilyen hosszasan illusztrálni, ami­kor éppen a kormány má­sodik embere válaszolhatna izgalmasabbnál izgalma­sabb kérdésekre és a ren­delkezésre álló idő össze­sen két óra. Persze, a nagy közönség miatt a spontán kérdések­kel sem volt szerencséje a legutóbbi Közéleti terc­ierének. Itt is a véletlen úgy hozta, hogy bőven akadtak személyes problé­mafelvetések és „lerágott csontok". Nálunk nem volt szokás« ban az elmúlt évtizedek­ben, hogy vezető kormány­tisztviselők ilyen párbeszé­dekre vállalkoztak'. Igazán nagy pozitívuma jelenünk­nek, hogy erre most már sor kerülhet. De ezen a területen is tanulni kell a formát. A változásoknak itt talán sokkal gyorsabban kellene bekövetkeznie, mint ahogy majd a magyar gazdaság kibontakozása megindulhat B. I. foglalkoztatási alapból fi­zetnénk. — Tervezzük újrakezdési segély indítását. Ha a szak­képzett munkanélküli olyan vállalkozásba kezd, amelyre van kereslet, az alapok megteremtéséhez, például műhely kialakítására, gép­vásárlásra a foglalkoztatási alapból pénzt adna neki az állam. Előzetes elképzelések szerint a vállalkozónak mi­nimálisan 150 ezer forint saját tökével kell rendel­keznie. Ide kapcsolható, hogv a megszűnő termelő­szövetkezetek helyébe lépő szakcsoportok kisgépvásár­lását kölcsönnel segítenénk. Ez csak tervezet, végleges döntés még nincs. — Tárgyalások folynak az OTP vezetőivel a munka­nélküliek hitelrészleteinek átütemezéséről. Milyen fel­tételekkel kaphatnak hala­dékot az állásnélküliek? — Még nem mondhatok semmit. Valami készül, de konkrétumról korai lenne beszélni. Tárgyalunk az OTP-vel. Tervezzük viszont, hogy a jövő évtől kezdődő­en azok is kapjanak mun­kanélküli segélyt, akik nem elbocsátás miatt kerültek utcára. Persze ez alacso­nyabb összegű volna, mint a „vállalati munkanélküliek" segélye. — Jó ideje, hol halkab­ban, hol hangosabban kifo­gásolják idehaza: sok kül­földi kap nálunk munkát. Az elbocsátások miatt való­színűleg szaporodik majd az ellenzők száma. — A külföldiek után fize­tendő adó idén tovább emelkedett, hogy a hazai cégek keressék a módot a külföldiek helyettesítésére. Hangsúlyozni kell: a külföl­diek olyan munkát végez­nek, amit a magyarok nem vállalnak. A kubaiak szö­vők-fonók, a lengyelek bá­nyában, építkezésen dolgoz­nak. Bizonyára a jövőbén is lesznek vállalatok, ahol fog­lalkoztatnak külföldieket, de a munkához jutók száma valószínűleg csökken. — Nekünk, magyaroknak is lehetőséget jelenthet a külföldi munka. Tervezik-e a munkavállalás könnyíté­sét? — Igen. Ez év nyarára készül el a jogszabály, s valószínűleg 1989-től egy­szerűsödik majd a gyakor­lat. Ez azonban csak né­hány száz embernek jelent könnyítést. — Megítélése szerint meddig tart a munkaerő át­rendeződése. mikor zárul le a folyamat? — Ahol állami döntés alapján szűnnek meg hát­térintézmények és következ­nek be elbocsátások, azok megvalósulnak. Vállalatok esetében a vállalati taná­csoknak kell dönteni, ezért valószínűleg a tervezettnél kisebb métékű lesz a racio­nalizálás. — Elég hatásosnak bizo­nyul-e majd a munkaerő­szerkezet átalakítása, ha nem a tervezett mértékben, s ütemben valósul meg? — Ahhoz, hogy a vállalat, a gazdálkodó szervezet ver­senyképes legyen, mozdul­nia kell, le kell csökkente­nie a létszámot. Csak igy tud munkabért emelni. A szigorúbb létszámgazdálko­dás segítheti a fellendülést. Ha az elbocsátás tömeges, bármilyen furcsa, javíthatja a. gazdaságosságot. Beveze­tett közhasznú munkán mindenkit tudunk foglal­koztatni. Igaz. ez primitív munka. Megítélésem szerint 1993—95-re befejeződik a munkaerő-átrendeződés. Utána nyugodtabb időszak következik, nagyobb szociá­lis garanciákkal működhet a foglalkoztatási rendszer. Addig nemigen. Horváth Teréz » é

Next

/
Thumbnails
Contents