Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

84 Szombat, 1988. február 20. Arról kellett volna ma írnom, hogy az egyig felsőoktatási intézmény kollégiumában a szellemileg magasan kvalifikált hallgatox megrongálták a berendezést, s n hírek szerint ma olybá tűnik az épület belseje, mintha ócska munkásszállás lenne, hol két é«tizede csak a lepedőt és az embereket, cserélik le' a vaságyakról, de a „berendezés marad". Címet is adtam ennek a riportba áttűnő publicisztikának, melyben az elfojtott indulatok benső haragspiráljáról értekeztem volna, belátva és beláttatva azt, hogy a jóvő értelmiségében halmozódó keserűség, bizonytalanságérzet t>s enerváltság olykor megmagyarázhatatlan tettekre sarkall egyeseket. Persze, jól tudom, ez a megmagyarázhatatlan csak stilfogás, hisz éppen a haragspirál — mely az inflációt fokozó ár-árspiráltól kölcsönözte nevet — magyarázza az első megközelítésben valóban érthetetlen folyamatokat. Olyan ez, mint a geprombo.lás, anno? Tűnődtem volna ezen egy bekezdésnyit, bemutatván az emberekben gyülenUö feszültségek közös őset, eredőjét, amit talán még bölcsőnek is mondtam volna, ha elkap az emelkedettség. Aztán egy másik bekezdésben már a konkrét hallgatói nyomorokra térlem volna ki, reákanyarodva e témaegyüttesre, mint egy gyorsasági motorversenyző, hisz itt, ebben a fordulóban nö a sebesség — arcunk is pirul, hisz lüktet ia vér. Idáig tartottak volna a i bevezető mondatai, azután Következett volna a riportos „fazon": az érdeklődés és az oknyomozás szavai, a fölhasított ülőalkalmatosságok elszomorító képének részletező, szimbólumokat sejtető leírása, végül a meghökkent újságíró helyszíni összegzése, komolyan, az ügyhöz illő felelősségérzettel. És persze elemeivé is, pontosabban megemelve egy kicsit az írást az izzadtságszagú tények folé, valahová a valóság szintjének közelébe. Az ilyen módon kipiperézett mü azután odakerült volna a szerkesztő asztalára, akinek „viccesen" hatravetettem volna az ajtóból, hogy „az asztal sarkára rakja, mert középen beszakad" Végül vártam volna a másnapi sajtot, mert közel hat esztendő sem tudta kicscnni, kikoptatni belőlem azt az erzest,,.amit csak íróember érezhet — az irás bódulatának másna-ián. Idáig tart a feltételes mód. Napilapos vagyvagy, február 26-án. Természetesen elmentem a kollégiumba, ahol senkit sem talált meg a portás, mármint senkit sem azok közül, akit kerestem. Körülnéztem hát egyedül, de mégsem írhattam meg, amit láttam, mert hátha rossz az én szemem, és hátha hibásan fordítja le a látvány nyelvét az én elmém tolmácsa. Így bejöttem a szerkesztőségbe eme kiírhatatlan írás terhé'vel, s hogy még jobban érezzem magam, leültem meghallgatni a mai napra rendelt rr'ssz híreket. Ezeket sem írjuk — írhatjuk — ki magunkból, döbbentem rá. Bennünk is útjára indulhat makacs célszerűtlensegével a haragspirál, a mi lelkünkben is a végső pontig préselődhet az a rugó, melyről bánattal kevert dühvel robbanna ki a panasz. A délelőtti kávé mellett beszéltünk a nyilvánosságról is. Nálunk, hivatásosoknál, ez nem divatszó, és nem is üres szentség. Ez a benső spirál egyik nagy kanyarja már a tesped tségen túl, de a haragon m''g innen. Talán nevezzük ezt épeszű feszültségnek, mely nélkül semmiféle igazi alkotás, írás nem születhet. A kávénál hagytam el. Visszamentem a szobámba, és felbontottam a leveleimet. Barátom írja Pestről: „Minden írásban van valami ellépés attól, ami éppen történik: és lehet, hogy nem a szellemi klimax előjele az, hogy most jó bevárni azt, sót, elidőzni abban, ami van, nehogy a görcsös ellépésb öl bornirtan könnyed, menüettnek tűnő aerobicmonológ legyen." Simoné Weil mondja egy helyütt, hogy ő mindig azt választotta, amit a sorsa kijelölt számára. Úgy gondolta, cz az igazi választás. „Elidőzni abban, ami van." Miben is? Talán a megszelídítő szemlélődésben. Talán a várakozásban. Abban, hogy végre megérkezik az irás. Dlusztus Imre Tanácskozott a városi KISZ-bizottság Tegnap, pénteken Tóth Tamás első titkár vezetésével tanácskozott a városi KISZ-bizottság. A résztvevők először a bizottság választott tisztségviselőinek beszámolóit hallgatták meg. A városi úttörőelnök, a titkárok az elmúlt hónapban elvégzett feladataikat ismertették. Ez az új munkaforma kísérlet arra, hogy az apparátusi munka részleteiről, fontos döntések hátteréről, azok előkészítéséről is tájékozódhassanak a testület tagjai. Ezen túl véleményeikkel, javaslataikkal kiegészítve segítsék az apparátus döntés-előkészítő munkáját. Ezt követően Habináné Tuza Klára titkár jelentését vitatták meg, amely azzal foglalkozott, hogyan csatlakoztak városunk KISZalapszervezetei a kormány kibontakozási programjához. Tobb javaslat hangzott el új munkamódszerek bevezetéséről is. Befejezésül az 1988. évi költségről valamint személyi és szervezeti kitüntetések odaítéléséről döntöttek. Miniatűrök művésze Csak erös mikroszkóp alatt látható az a művészi kivitelű Puskin verseskötet, melyet M. Maszljuk, ukrán kézműves mester készített. Az aranyozott borítólapot a költő portréja díszíti. A mesternek a szuperminikönyv lapozásához különleges szerszámot kellett terveznie. Maszljuk az idén és jövőre folytatja Puskin müveinek miniatürizált kiadását. Már elkészült a poéta arany féldomborművével is — természetesen mini formátumban —, és azt a moszkvai Puskin Múzeumnak ajándékozta. Az ukrán népművészet egyik legismertebb alkotása egy aranyból formált mozdonymodeil, amely 20 milliószor kisebb az eredetinél. A modell hossza mindössze nyolc mikron, szélessége három mikron, magassága két mikron. Műsorajánlat Éjszakai filmvetités-sorozct kezdődik ma, szombaton este 10 órai kezdettel a Juhász Gyula Művelődési Központban: az érdeklődök videón először a C1IIKARA ÁRNYÉKA cimű amerikai filmet láthatják, majd diszdó következik. fis még egy mozi program, amely a hét vége kínálatához tartozik: ma, szombaton. és holnap, vasárnap délután 5 órai kezdettel, .szintén videón A FEKETE KALÓZ cimű olasz fimet tűzik műsorra a Csanádi utca 9. szám alatti Postás moziban. A BIKINI EGYÜTTES KONCERTJÉT rendezik meg holnap, vasárnap este 7 órai kezdettel az ifjúsági házban. GYOVAINÉ KEREKES RÓZSA naiv festő KIÁLLÍTÁSA nyílik meg február 29-én, hétfőn délután fél 5kor az olajipari dolgozók lienin körűt 47, szám alatti klubjában. A tárlatot, mehet Tóth Attila művészeti író nyit meg az érdeklődök március 4-ig, naponta délelőtt 10 és este 6 óra között tekinthetik meg. FELLINI-SOROZAT indul a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alatti Dugonics-moziban: először február 29-én, hétfőn este fél 8-kor a mester Bikaborjak cimű alkotását vetitik. A sorozatra bérletek a moziban ma, holnap és hétfőn délután 4 és este 7 óra között válthatók. LAS ' VEGAS. SAN FRANCISCO címmel Soproni Lajos tart diaképekkel illusztrált előadást február 29-én, hétfőn este 6 órai kezdettel a Juhász Gyula Művelődési Kozpontban. ROMÁN NYELVEN március l-jén, kedden 18.05, SZLOVÁKUL március 3-án, csütörtökön 17 óra 30 perces kezdettel mondanak híreket a szegedi tévéstúdió adásaként a tévé 2-es programjában. A JATE Ságvéri Endre Gyakorló Gimnáziumának Kórusa, a Radnóti Miklós Gimnázium leánykara, valamint a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola leánykara énekel Szécsi József, Joó Ete, illetve Mihálka György vezényletével a Kossuth-rádió ÉNEKLŐ IFJÚSÁG című műsoraban március 1jén, kedden 10 óra 25 perces kezdettel. A három szegedi együttest Varga Károly mutatja be. A Béke Utcai Altalános Iskola kórusát hallhatjuk Korsósné Balogh Katalin vezényletével (zongorán közreműködik D?lley József) március 3-án, csütörtökön 10 óra 35 perckor az ÉNEKLŐ IFJÜSÁG soron következő adásában a Kossuth rádióban. Jogok és érdekek r Beszélgetés Ágoston Józseffel, az szmt vezető titkárával Hovatovább nincs olyan nap, hogy valamilyen sajtó, orgánumban nc olvashatnánk, hallhatnánk a szakszervezeti munkáról — tegyük hozzá, nem mindig az elégedettség szavait, inkább a bírálatét, illetve az elvárásokét. Amikor Ágoston Józsefet, az szmt vezető titkárát beszélgetésre kértem, arra voltam kíváncsi, megyénkben a szakszervezetek hogyan tudnak megfelelni a velük szemben támasztott növekvő követelményeknek? — Ha jól gondolom: nehéz helyzetben van a szakszervezet, ez azonban egyfajta tükörképe is a dolgozó emberek nehezedő körülményeinek. Hiszen az ö érdekképviseleti szervükről van szó. így van ez? — Igen! Miért lenne könnyebb szakszervezetnek, mint tagjainak. És így is lesz, amíg az ország gazdasági helyzetével együtt a dolgozók nem érzik közvetlenül is életszínvonaluk emelkedését. Most ugyanis az a jellemző, hogy a szocializmus működési zavarai növekvő terheket raknak mind a dolgozók, mind a szakszej-vezetek vállára. Az lenne az igazi, ha a szakszervezet — egyéb szervezetekkel együtt — nyílt, őszinte, kötetlen beszélgetéseket folytatna a dolgozók csoportjaival. Az emberek ma sokkal inkább óhajtják az igaz szót, mint bármikor. Most nagycibb türelemmel kellene meghallgatni őket. — Az együttgondolkodásban, a döntés előkészítésében tud-e érvényesülni a szakszervezeti érdekvédelem.' — Nagyon ellentmondásosan, sokszínűen, és sajnos, nem mindig tagjaink megelégedésére. Itt nagy szerepe van tisztségviselőink felkészültségének és személyes bátorságának. Meghatározó a gazdaságvezetés és a szakszervezeti bizottságok közötti együttműködés készsége és színvonala. Ügy látom, hogy az érdekérvényesítés legfőbb módszere korunkban a megállapodások, a kompromiszszumok 'kötése. Az nem lehet, hogy csak az egyik fél diktáljon, csak neki legyen igaza. Növekszenek a dolgozókra hárított terhek, 8 óra helyett 12-14 órát vállalnak sokan, emelkedik a piacoló értelmiségi emberek száma, a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó elvonó hatását majd ezután érezzük istenigazából. Ily módon olyan kölcsönös megállapodásokra van szükség — helyenként lehetőség —, amelyek a körülményekhez képest mindenki számára elviselhetöek. A szervezett dolgozók sokasága nem ismeri, hogy milyen viták zajlanak mondjuk a kormány és a szakszervezet között. Hogy milyen álláspontot képvisel. Csak azt ^rzékelik. ami mára kompromisszum végeredménye, természetesen gyakran ez sem kevés. — Es mindig jó is az a megállapodás, ami a kompromisszum eredménye? — Ebben is nagyon megoszlanak a vélemények. Mi gyakran örülünk olyan kompromisszumnak is. amit tagjaink kevésnek tartanak. Gyakran ér bennünket az a kritika, hogy hamar rábólintunk egy-egy állami, gazdasági javaslatn kisteleki pártéletröl Kisteleken és vonzáskörzetiében az MSZMP KB 1987. november U-i határozatának végrehajtása érdekében folyamatosan alakulnak át a községi és üzemi pártvezetőségek pártbizottságokká. Eddig megalakult a pusztaszeri pártbizottság 1. munkabizottsággal, (titkára Sági Mihály), a csengelei pártbizottság 3 munkabizottsággal, (titkára Bitó József), a Kisteleki Egység Áfész pártbizottsága 3 munkabizottsággal (titkára Vigh István lett). Várhatóan az első félévben átalakításra kerül a kábelgyári, az ópusztaszeri és a baksi pártvezetöseg pártbizottsággá, második félévben a balástyai pártbizottság alakul át egytestületes pártbizottsággá. ra. A tagság véleményét nagyon szigorúan vessszük, ám gyakran beszorulunk, mert azt a választ kapjuk, hogy „nincs pénz"! Így aztán a szakszervezeti mozgalom egyik sajátos feladata ma a dolgozó emberre nehezedő terhek csökkentése, enyhítése. A szakszervezetek követelése volt például a bérek bruttósítása, az elhelyezkedési támogatás, a gyed meghosszabbítása, a családi pótlék emelése, a szakszervezeti tagdíj adómentessége, sorolhatnám. A szakszervezet tartja napirenden a bérreform mielőbbi kidolgozását, a bérmechanizmus továbbfejlesztését. Azt igényelve, hogy a bérek a teljesítményeivet kövessék, hogy ne csak a termékek árarányait vizsgálják, hanem a munkaerő értékviszonyait is (áremelések, gyermeknevelés költségei sth). — A végrehajtást, a dolgozói érdekvédelmet illetően nem túlságosan türelmes a szakszervezet? — Elismerem, hegy ez kívülről így tűnhet. A megélhetési gondokkal küzdő embernek azonnali segítésre van szüksége. Másfelől pontosan ismerjük az ország anyagi helyzetét. Tudjuk, ha valahová tobb pénzt kell juttatni, azt máshonnan veszik el. Elismerem viszont, hogy számos munkahelyen lehetne erőteljesebb, következetesebb a szakszervezet, időnként bátrabban ütközhetnének, gyakrabban kérhetnék a dolgozók véleményét. Megfigyelhető ugyanis a dolgozó emberek kiszolgáltatottságának felerősödése a munkahelyeken. Helyenként rossz a modor és durván beszélnek az emberrel. Több munkahelyen az elbocsátások is megkezdődtek. Azzal is számolni kell, hogy az elmúlt 30 évben „békés" viszonyok között dolgoziak a szakszervezetek. És most az élesedő körülmények hatására sok kínlódással találják meg a legelfogadhatóbb módszereket, eljárásokat. Nagy dilemmája a szakszervezetnek, hogy beleszóljon-e a létszámleépítéseknél a dolgozók kiválasztásába, adja-e egyetértését ahhoz, hogy éppen a megnevezetteket küldjék el. Tudjuk, hogy a termékszerkezetmódosítás súlyos 'kényszere a létszámleépítés, másrészt be kell látni, hogy ahol kevesebben is el tudják végezni azt a munkát, ott ne dolgozzanak többen. Még mindig az érdekvédelemnél tartva, úgy gondolom, hcigy a jövőben a dolgozó emberrel, mint munkavállalóval törődjünk többet. Konzekvensebben képviseljük jogos érdekeiket a munkaadókkal szemben. — Megyénkben tapasztalható-e az országostól eltérő jelenség a szakszervezeti mozgalomban? — A szakszervezeti mozgalom megyénkben is olyan, mint az országban. Némely kérdésben azonban vannak eltérések. így például szerencsénkre nálunk nincs Özd, vagy Tatabánya. Nincsenek tömeges elbocsátások. Nyugodt a munkaerőgazdálkodásunk. Több munkahely van, mint munkára jelentkező. Sajátságos megyénkben a vegyes jövedelmű családok kialakulása, amelyek viszonylag könynyebben elviselik a fogyasztói árak emelését, mint a csak bérből és fizetésből élők. Felmerül újabban az a gondolat is, hogy a szakszervezeti érdekvédelem sokaságát — a munkába való felvételtől az elbocsátásig — mint szolgáltatást nyújtsuk a tagságnak. — Az utóbbi időben gyakran olvasni, hogy a tagdíjak emelése miatt (is) kilépnek emberek a szakszervezetből. Mi a helyzet Csongrád megyében? — A kilépések miatt általában 3 százalékkal, néhány ágazatban 5-6 százalékkal csökkent a szervezettség. Úgy gondolom, hogy ez felhasználható alkalom arra is, hogy egyesek jogos, vagy vélt sérelmek miatt kilépjenek. Nem szabad lemondani a tagság megtartásáról. Megemlítem, hogy a kilépett, a szervezetlen dolgozókkal szemben kialakulóban van egy úgymond „védekezési reflex". Ez úgy jelentkezik többek között, hogy kiírják az szb ajtajára: „belépés csak tagsági könyvvel". Van olyan gazdaság, ahol az ágazatvezető csak szervezett dolgozókat foglalkoztat. Másutt „kiszivárogtatják", hogy létszámleépítéskor a szakszervezeten kívüliek kerülnek először sorra. Mind többen beszélnek arról, hogy vajon a szakszervezet minden dolgozó, vagy csak a szervezett dolgozók érdekeit védi. Legjobb lelkiismeretem szerint mondom: a magyar szakszervezeti mozgalom minden, bérből és fizetésből élő ember érdekvédelmét vállalja fel. — Mondtak-e le szakszervezeti tisztségviselők a rájuk nehezedő nyomás miatt? — Nem tudok ilyenről. Ha mégis előfordulna, az nagyon kevés lehet. Amit viszont tapasztalunk: megnőttek a bizalmiak, főbizalmiak terhei, napi gondjai, vesződései, vitái a * termelést irányítókkal. Másutt bizonyos fokú elbátortalanodást lehet felismerni. Esetenként a jogos érdekek mellett sem mernek kiállni, mert félnek a retorziótól. Több ágazat megyei titkára hátrányosnak véli, ha az szb-titkárt az üzem fizeti. — Mit lehet ez ellen tenni? — Ügy lehet védekezni, ha a tisztségviselőknek színvonalasabb a felkészítésük. az alapvető kérdésekben magabiztosabb a politikai biztonságérzetük. És vissza kell állítani a korábbi védettségüket is. — Mit jelent a védettség? — Azt, hogy megválasztástól a felmentést követő két évig csak a szakszervezeti szervek egyetértésével lehet fegyelmit indítani, elbocsátani stb. a tisztségviselőinket. — Végezetül: hogyan vélekedik arról az ugyancsak új igényről, hogy egyes ágazatokon belül önálló szakszervezeteket szeretnének létrehozni? — A kielégítetlen rétegérdekek — amelyek valóban nagyon különbözőek — egyre inkább utat törnek maguknak. A jogos érdekek érvényesülésének nem szabad gátat szabni. Feltehetően a következő években erősiödni fog a szakszervezetek szövetségi jellege. Azt gondolom, hogy elsősorban a tagozatok alakulásának van realitása, önálló vezetőséggel és programmal. De az önálló szervezet alakulását sem lehet kizárni, mint ahogyan a meglevők egyesülését sem. Minden különválási törekvést érdemes alaposan végiggondolni. Ebben is a szakszervezeti mozgalom további korszerűsítését, a demokrácia fejlődését iá-, tom. Honti Katalin