Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

Jelentós változások - döcögő évkezdetlel A gazdasági éleiről m n Ölést tartott az Elnöki I Március 16-ra 8 anacs összehívták az Országgyűlést 78. évfolyam, 49. szám 1988. február 27., szombat Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Január és február minden vállalat, gazdaság számára az évzárás és az újra való felkészülés időszaka. S az utóbbinak már évtizedek óta nemcsak á termelés anyagi-műszaki ellátásáról való gondoskodás, hanem az is szerves része, amit a szűkebb és tágabb közgazdasági környezethez való alkalmazkodásnak nevezhetünk. Tulajdonképpen ez a munka — a vállalati szándékok, lehetőségek és kötelezettségek egyeztetése az új esztendő közgazdasági-pénzügyi szabályozóival — jól begyakorolt rutintevékenységgé vált, amely csak akikor okozott némi gondot, amikor a szabályozóváltozások — általában az ötéves tervek váltásakor — alapvetőek, avagy az éves módosításoknál szélesebb körűek voltak. (A VI. és a VII. ötéves terv váltásakor a szabályozók módosítása, beállítása csak korrekciós jellegű volt.) Egyébként az évkezdés ritmusát az is befolyásolhatja, hogy a már hónapok óta köztudott — hivatalos és informális tájékoztatókban meghirdetett — változások konkrét mértékeiről •késve születnek a döntések, s a hivatalos lapokban — a közlönyökben — való publikálásuk jócskán átnyúlik az új psztendőre. Ebben az esztendőben az évkezdés adottságai gyökeresen eltértek a tipikustól. Az a közgazdasági környezet, amelybe 1988 januárjába kerültünk — s nemcsak a gazdálkodók, az intézmények, hanem társadalmunk egésze is — olyannyira eltér a korábbitól, hogy a változások mélysége, átfogó volta tekintetében méltán hasonlítható 1968-hoz. Ebben az írásban azonban nem gazdaságtörténeti emelkedettséggel és nézőpontból kívánunk foglalkozni a kétségkívül nagy jelentőségű változásokkal; kizárólag az érdekel bennünket, hogy a majdan — a közel- és távoljövőben — előnyösen, a kívánt irányban munkálkodó közgazdasági újítások miképp hatottak az évkezdésre. Január termelési és értékesítési, import- és exportadatai, teljesítményei még nem ismeretesek, nem tudjuk pontosan, exakt módon, hogy a népgazdasági szintű gazdálkodás reálfolyamatai milyen mértékben estek vissza. Az viszont már bizonyítható, hogy szerfelett döcögő volt az évkezdés, elsősorban a vállalatoknak okozott gondot, s új értéket nem produkáló többletmunkát. Nem is kei] a dolgok mélyére ásni, hogy megállapíthassuk, a vállalati, intézményi tevékenység normális menetrendjet megzavaró többletmunkák zömét az űj adó- és árrendszerre való átállás okozta. Lehetséges, hogy e változtatások kidolgozói szűkebb értelemben vett saját munkájukat a múlt évben be tudták fejezni, ám a végrehajtók és az alkalmazók — a vállalatok, a gazdaságok, az intézmények, a kisvállalkozók és a személyi adózásba bevont milliók — minden tekintetben való felkészítésére már nem futotta az idejükből. De még arra sem, hogy kellő időben — s ez 1987 decembere lett volna — rendelkezésre álljanak a nélkülözhetetlen segédletek, nyomtatványok. S téved, aki azt hiszi, hogy a késedelem és a kapkodás csak a nyomtatványboltok előtt sorjázó kisvállalkozókat sújtotta; a gazdálkodó szervezetek is a költségvetésből finanszírozott intézmények sem jutottak egykönnyen azokhoz a terjedelmes termék- és cikkjegyzékekhez, amelyek az átárazással kiegészített leltározáshoz szükségeltettek. Mert nemcsak a szemünk 'léttára, a kiskereskedelem bolthálózatában folyt leltározás és átárazás, ezt a munkát az ország minden raktárában el ikellett végezni. Az űj esztendő első munkanapjától a gazdaság minden ágazatában, a nagy. és a kisszervezeteknél egyaránt kapkodás, időhiány, bizonytalanság volt érzékelhető, s ebben a légkörben a gazdasági vezetők figyelmét, munkaidejét a rendkívüli gondok és a feladatok kötötték le. Az anyag-, a termelőeszköz-beszerzésnél, a saját termelés értékesítésénél már az általános forgalmi adóval kellett kalkulálni, számlázni; azután ott volt a bruttósítás, amit minden munkáltatónak minden munkavállalójára külön-külön kellett elvégeznie. A nyugodt munkát zavaró körülmények az olyan előkelő munkahelyeken is érződtek, mint a tudományok müvelésével foglalkozó kutatóintézetek, amelyeknek •költségvetésből származó büdzséjét a szükséges takarékosság olyannyira megkurtította, hogy kutatási programjaikat, kutatóik létszámát kénytelenek a pénzügyi forrásokhoz igazítani. S folyamatban van az államigazgatás, a kormányzati munka és -apparátus korszerűsítése, amely ezek háttérintézményeire is kiterjed. Naivitás lenne azt feltételezni. hogy az átszervezés, a korszerűsítés kellős közepén az állam gazdaságirányító munkája zavartalan, az átalakulóban levő szervezetek és a majdani hatáskörüket, rangjukat még nem ismerő emberek legfőbb gondja az ügyek gyors intézése. Az évkezdet bombameglepetését az újabb bankvita szolgáltatta. Azért az újabb!, mert ezt megelőzően a kereskedelmi bankok arról vitatkoztak a Magyar Nemzeti Bankkal; időszerű a devizamonopólium átértékelése, s a kereskedelmi bankok feljogosítása devizaügyletekre. Ez a vita a bankok magánügye volt, ám az újabb, amely január derekán robbant ki, a vállalatokat is közelről érintette. Az történt, hogy a jegybank az év elején jócskán lefaragta a kereskedelmi bankok hitelezési lehetőségeit, s azok ennek arányában mondták fel a vállalatoknak nyújtott hiteleket, okozván ezzel újabb és váratlan nehézséget az egyéb jellegűekkel amúgy is túlterhelt vállalatoknak. Aligha csodálható, hogy a gazdasági felépítményben — az általános forgalmi adó alkalmazására való 'felkészületlenség, a bruttósítás nehézségei, a fontos szabályokat, rendelkezéseket, végrehajtási rendeleteket tartalmazó közlönyök késedelmes ¡megjelenése stb, stb, — jelentkező problémák, hiányosságok, időzavarok, kapkodások minden eddiginél döcögősebbé tették az évkezdetet. A vállalatok jelentós része csak látszattervekkel rendelkezik, s a vezetésnek az a fő törekvése, hogy a sok-sok változás várható vállalati hatásait kiismerje, hogy azután ahhoz szabja cselekvését. S az sem csodálható, hogy a sok mindent meg- és átélt vállalati vezetők többségének gazdasági közérzete kifejezetten rossz Mert az is a döcögő évkezdés nehézségei közé sorolandó, hogy az induló termelői árszint fittyet hányt a modellszámításokra, s az adók megszüntetése fejében nem 5—6 százalékkal, hanem csak 1 százalékkal csökkent, ami annyit jelent, hogy termelésünk nemzetközi versenyképessége — az árak, a termelési költségek nézőpontjából — egy fikarcnyit sem javult. Nem végeztünk közvélemény-kutatást abban a vonatkozásban, hogy mit« várnak a gazdálkodó szervezetek vezetői 1988-ban? Ám az a megsejtésünk, hogy válaszaik ekképpen hangoznának: a folytatás még nehezebb lesz! Garamvölgyi István Pénteken ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A testület az alkotmány 22. paragrafusának (2.) bekezdése alapján az Országgyűlést 1988. március 16-án (szerdán) 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolja az. Országgyűlésnek a következő napirendi pontok megtárgyalását: törvényjavaslat a közúti közlekedésről; a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosítása; a mezőgazdasági termelöszövetkzetekről szóló 1967. évi III. törvény módosítása; az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosítása. Az Elnöki Tanács, a Minisztertanács előterjesztésére törvényerejű rendeletet hozott a növényvédelemről, ennek tervezetét az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága, továbbá mezőgazdasági bizottsága is megvitatta. Az űj jogszabály figyelembe veszi a növényvédelemben elért újabb tudományos eredményeket, meghatározza e kérdéssel összefüggő hatósági feladatokat, és kimondja: a növényvédelmet az emberi környezet és a természet védelmével összhangban kell végezni. A törvényerejű rendelet 1988. május 1. napján lép hatályba; egyidejűleg az 1968. évi 32. sz. törvényerejű rendelet, valamint a 44/1968. (XII. 6.) korm. sz. rendelet, a 7/1976. (IV. 6.) MT. sz. rendelet és az 50/1983. (XII. 28.) MT. sz. rendelet 40. paragrafusa hatályát veszti. Az űj jogszabály végrehajtásáról a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter gondoskodik. * A testület a továbbiakban kinevezésekről döntött, majd bírákat mentett fel és választott meg: 1988. március 1-jei hatállyal Bánfalvi Istvánt szociális és egészségügyi minisztériumi államtitkárrá; Varga Miklóst környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkárrá kinevezte. (MTI) 8 csökkenő jövedelmezőség ellenszerei [Napraforgó-termesztésünk helyzete Tavaly megyénkben több mint 21 ezer hektáron termeltek napraforgót. A gazdaságok zömében jövedelmezőnek bizonyult e növény. Az idén a növényolajipar 4.5 százalékkal csökkentette az átvételi árat, s a minőségi prémium feltételei is szigorúbbak. Ha az előre látható és elkerülhetetlen költségnövekedést is számításba veszszük. közéi 20 százalékkal kevesebb haszon maradhat a termelőnél. Mi a teendő ebbe:; a helyzetben? — erre keresték a választ a Technika Házában tegnap, pénteken megtartott napraforgötermerztési tanácskozás rés'ívevői. Erdei Péter, a Gabonatermesztési Kutatóintézet főigazgatója még mindig azon kevés növény egyikének tartja a napraforgót, amely kellő körültekintéssel gazdaságosan termelhető. Az árcsókkenés a világpiaci hatások következménye, hisz az étolaj ára a pár évvel ezelőttinek felére csökkent. Üj Egy nap 15 ezer méter tömlő Scrtmidt A-ndrea felvételei A Taurus szegedi gyárában készülnek azok a hidraulikai és mélyfúró tömlők, amelyeket szárazföldi és tengeri olajkitermeléshez használnak. A felsorolásból nem maradhat ki a heveder gyártása sem, mert ezt például a bányaiparnak szállítják a szegediek. A nagyfokú gépesítés mellett még mindig sok munkáskézre van szükség. Termékeiket a belkereskedelemben és szovjet exportra értékesitik olajféleségek, így a pálmaoiaj jeienieK m.g nagy teteiben, s Europaban az tUKorszagok vevőből eladóvá valtax. Ebben a helyzetben csak úgy tenet nyeregben maradni, ha felgyorsul a fajtaváltás, meiyneK célja a jobb olajtartalom es -hozam, a keavezóbb olajsavarány. A kímélő feldolgozási technológiák alKaimazásával is növekedhet a termékeink iránti igény, AZ importtal versenyeztetett magyar nemesítés világviszonylatban is bizonyította, az élvonalban szerepel. Erre példa a közös hibrid-előállítás és a jelentős vetómagexport. Frank József, a GKI főosztályvezetője a nemesítés i^.icv^cgen Kedvezően értékelte. A genetikai alapok változtatásával az évenkénti 80 kilogrammos hozamnövekedés biztositható. Rendkívül sok tényezőtől függ, hogy ez a köztermesztésben is éreztesse hatását. A helyesen megválasztott agrotechnika, az okszerű tápanyag-gazdálkodás. a leggazdaságosabban kialakított gyomirtás és növényvédelem az, amely még igen sok tartalékkal szolgál. Az országos fajtakísérletek szerint a korai éréscsoportban a GKI saját és közös hibridjei, elsősorban a Florakisz, a VIKI és a Blumix a legjobbak. Ezek több országban elismertek. A VIKl-t például 300 ezer hektáron termelik Európában, s a vetőmag felét tőlünk szerzik be. A tudományos eredmények a kooperációs kapcsolatok révén jobb piaci feltételek között hasznosulnak, s a vetómagtermelés más növények esetén is jó devizabevételt jelenthetnek. Ezekkel az adottságainkkal fokozottabban élhetnénk. A napraforgó mellékterméke a dara, a lizingüzem felépülte után valószínűleg takarmányként felértékelődik, s ez is egy okkal több, hogy a napraforgó-termesztés jövőjét ne a pillanatnyi kedvezőtlen hatások alapján ítéljük meg. A növényvédelmi és agrokémiai állomás munkatársai üzemi adatok értékelésével, a tapasztalatok alapján levont következtetésekkel, javaslatokkal kívántak segítséget adni az üzemi szakembereknek T. Sz. I. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!