Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f] i'66 78. évfolyam, 44. szám 1988. február 22., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Vodkában jobb U

* * lök a szolnoki színház Doktor Zsivago-clöadusán, és fölkapom a fejem a megjegyzésre: ez bizony, vodkában jobb. Mármint a Zsivago a Schiwago névvel forgalmazott, ha jól tudom, nyugatnémet gyártmányú (de jugoszláv licencben is kapható!) itókaváltozatban. A dolog, be kéli vallanom, jócskán túlmutat a Szikora János-féle Doktor Zsivago minősítési aktualitásain. Annyiban persze egészen bizonyosan kapcsolódik hozzá, hogy nekem például Szolnokon, többedmagammal. szinte végig az volt az érzésem: amit itt most a Nobel-díjas regény színpadi adaptációjaként látunk, az fura módon egy Egyetemes Hiányt példáz. Nem a tiltottgyümölcs-pszichózis áltál kitenyésztett politikai pikantériák sznobériateljes kielégítésére gondolok: a magyarországi Zsivágóból éppen az lúgozódott ki, ami — csupán töredékes eredeti műismeret birtokában is észrevehetően és bizonyíthatóan — az orosz talajon sarjadt alkotást annyira vonzóvá, teljessé ós ekképpen méllyé teszi. Azaz, a valóban átélt, hiteles, realitásgaranciáiban tényleg megrázó, tonnányi súlyú sors- és históriaélmény. A vodka originális ize, amiben nem feltétlenül az eredet helye — hanem a zamat magasabb rendűsége a fontos. A Zsivago-vodka esete Magyarországon, persze nem további példák nélkül való Hallgatom a rádióban a hirdetést, a Magyar Hírlap karácsony óta tarló, rendkívüli fontosságú, a határokon túli magyarságot részletesen bemutató hétvégi sorozatúról. Milyen pompás, hogy propagálják, még hirdetik, reklámozzák is a tömegkommunikációban —, azután hirtelen meghallom „alatta" a zenét. Persze, hogy a legrosszabb, fals, felszínes diszkómuzsika. Magyar népdalok, vagy — legalább — Brahms: Magyar táncai helyett. Erről van szó Példákat még jócskán lehetne sorolni. Hogy vodkában (vagyis átéltségben, mélységben. „igaziságban") mennyiszer nem a jó, nem a tulajdonképpeni vodka, ami itt találtatik. Pontosabban: nem vodkában, hanem kommersz vegyes pálinkában adják, még akkor i.s. ha mindenki tudja, hogy vedkában mennyire jobb lenne. S ezek a változatok", biztos vagyok benne, nem csupán egy valószínűleg műfaji okok miatt (jól) adaptalhalatlan. világhírű rnú ' hazai bemutatására vonatkozna: egyféle alapállást, •módszert tükröznek. Amely lehet „vitatható", „ellentmondásos" — csak oromteb vagy rokonszenves nem. Mert a hanyagságnak, a felszínes konjunktúravadászatnak. és a mélységet nélkülöző, legújabb típusú ügyeskedésnek biztosit teia-pet. Ügymond: a dolgok könnyebbik végét megfogni — régi jó, agitpropos tanitóbácsi-intelem, meg ha indíttatásában teljességgel indokolt is Csakhogy, hu a dolgoknak még csak nem is a könnyebbik, de egyre gyakrabban a gyökértelenebb, igaztalanabb (tehát: a hamisabb!) végét fogják meg univs-untalan, a kép sokkal elszomorítóbb. S aligha segít már bármifeie harcos dörgedelem .. . A

mi vodkában jobb, légven az Doktor Zsivago, vagy magyarságunk teljessége: az őszintébb, tisztább, és ily módon hatékonyabb megnyilatkozások, földolgozások, kijelentések, föladatok, vagy éppen adaptációk összessége. A valós és nein szólam szintű erkölcsi tartus hadseregparancsai. Ezért hat nekem gyakran meggyőzőbbnek, szebb és komolyabb reményekre jogositónak tobb. a glasznosztv érvényesítésének részletéiről szóló. Keletről érkező információ. Meg akkor is. ha tudós, jólcru.sült. és ..européer" értelmezők «Ívkor ,.primitívnek', ..naivnak" bélyegezvén, lekicsinylő legyihlesse] megmegmosolyogják az. alélt, u hiteles, az őszinteség erejével hatni tudó szándékok és tettek egységét dokumentáló híreket. Tény: ezek nem nagyon hasonlóan, a magyar honi ZsivatrAhoz Amelyről valóban elmondható. hogy vodkában jobb. Még akkor is, ha az a vodka tudvalevően hiánycikknek számít errearra. Domonkos László Bős — Nagymaros Hidászok - híd nélkül? Kevesebb jut „ékszerekre st Idei program A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésénél a magyar fél fokozott ütemben folytatja a munkálatokat: a múlt évben felhasznált 4,5 milliárddal szemben 5,6 milliárd forintot költ az idei programban előirányzott feladatok teljesítésére. Megközelítően negyven hazai vállalat és intézmény, valamint több jelentős osztrák és jugoszláv partner vesz részt a magyar félre háruló munkálatokban. Dunakilitinél olyan ütemben építik a duzzasztómüvet, hogy 198!) végére minden munkát befejezzenek, és a csehszlovák oldalon bevezethessék a Duna vizét a 25 kilométer hoszszú üzemvizcsatornába, és ennek révén a bösi 720 megawattos erőmű első gép.egysége 1990-ben megkezdhesse az áramtermelést. Ennek megfelelően az idén a duzzasztómű betonozási munkáit az év végére befejezik, elkészítik a hajózsilip és az alsó, valamint a felső hajóvárakozó-tér nagy részét. Dunakilői térségében folytatják a tarozó menti és a csehszlovák üzemviteli csatornához kapcsolódó jobb parti töltés építését. Amennyire nehéz, annyira hálás is a hídépítők munkája. Nem véletlen, hogy aki egyszer eljegyzi magát ezzel az embert próbáló, nehéz mesterséggel, aligha tud szabadulni tőle. Szerencséjük volt az építőknek az elmúlt másfél-két évtizedben. (Hiszen a felszabadulás utáni hídfelújítások, újjáépítések után, másfél évtizedig nem készült Magyarországonegyetlen folyó felett átívelő hid sem.) Jószerivel a hatvanas években született újjá a hidászok mestersége. A Hídépítő Vállalat déli területi íőépitésvezetőségén dolgozóknak az elmúlt húsz esztendőben elsősorban az ország déli folyói fölött kellett hidat verniük. Csak a nagyobbakat említjük: az algyői közúti Tisza-híd, a makói Maros-híd vagy a szentesi átkelő. A csongrádi új vasúti híd építése is mostanában fejeződölt be, a nyár közepére már a regi vasúti híd maradványait is teljesen elbontják. És az elmúlt néhány évtized legnagyobb vállalkozása: az északi Tiszahíd! A 770 méteres monstrum az ország második leghosszabb hídja lett. 1977 és 1979 között a deli területi főmérnökség irányítása alatt építette a vállalat. Az elmúlt néhány évben azonban hirtelen megcsappant a munkák száma. Hidra ugyan szükség lenne, de a rávaló egyre kevesebb. A megrendelések számának csökkenése miatt a vállalat is rákényszerült arra, hogv új stratégiát dolgozzon ki. Hogyan sikerül áthidalni a nehézségeket? — Már az elmúlt néhány évben látszott, hogy a munkák egyre inkább a fővárosba tolódtak. Az Erzsébet-, a Margit- és a Lánchíd felújítása után most az MO-s körgyűrű hídjainak építését nyerte el a vállalat — mondja Szabados Márton, főirodavezető. — És a „déliek"? — A dunaharaszti Kis-Duna-híd építését mi kaptuk meg. Most nyolcvanan dolgoznak a szegedi építésvezetőségen. Elsősorban mélyépítési munkák jutnak nekünk mostanában. Kisteleken például csatornát építettünk. Szegeden a MÉH-telepen és a Medikémia új telephelyén mi végeztük a mélyépítési munkákat. Valamiből, meg kell elm — hidak nélkül is. Azok az idők elmúltak, amikor nagy építkezéseken dolgoztunk. Most éppen „holt" időszakban vagyunk. Szeretnénk ezt a szakembergárdát átmenteni arra az időre, amikor újra több híd épül majd. — Lesz ilyen? — Bízom benne. Most például a bajai Duna-hid átépítését tervezik. Talun ott is sikerül majd munkához jutnunk. A nehezségek ellenére is A hidak a városok ékszerei. FA lehetne-e képzelni Prágát a Károly-hid, Londont a Tower-hid nélkül? Aligha. Ahogyan San Francisco szimbóluma a Goldcn Gate, annyira hozzánőtt Budapesthez az Erzsébet-híd. A liidakmk is megvan a maguk sajátos élete, külön története. A vízen járó ember hidakat épit magának, hogy sorsokat kössön össze, hogy tájakat, embereket hozzon közelebb egymáshoz. A gazdaság vérkeringésében is fontos szerepet töltenek be a folyók fölött átívelő acélszerkezetek. Az 1790-es években épített ,.falábú"-tól a 9 éve átadott északi Tisza-hidig, mindegyik folyami átkelő külön fejezet a város történetében. Mai hídjaink vajon mit fognak majd jelképezni a későbbi koruk embereinek szemében? Ki tudja? sikerült idáig gazdaságosan, nyereséggel folytatni ezt a tevékenységet. Tavaly 1 milliard 300 millió forintos termelési érteket produkált a vállalat és öt vidéki főépítésvezetősége. Igaz, a munkák nagy részét már nem a hídépítés teszi ki. Például a budapestiek a kis metró felújításában is reszt vállaltak. Igencsak figyelni, számolni kell mostanában, hiszen a vállalat hatalmas állóeszközparkkal rendelkezik. Egy-egy úszód a rú vagy cölöpverő gep fenntartása milliókat visz cl évente. A mozgatásuk hónapokat és hatalmas ráfordítást igényel. A csökkenő kereslet miatt a hídépítők is egyre fontosabbnak tartják, hogy jó minőségben, határidőre adják át, amit elvállaltak. A szegediek legbüszkébbek az Izabella-felüljáró építésére. Ezzel a „híddal" ugyanis utólag sem volt semmi gond. Uafai Gábor A sólymok ilyesmit nem csinálnak? Hallom, növekszik: a, hazánkban fészkelő kerecsensólymok száma; a főváros határaban immár három sólyompur őrzj területét. A sólymok ragadozó madarak, de fészkük; ko/.elében misein vadásznak soha. Pedig az lenne csak a kényelmes, kézenfekvő.. • Megvárni, amíg egy madár odarepúl, elkapni és megenni. De nem... A sólymok ilyesmit nem csinálnak. Ha környékükön a madarakat állandóan zavargatnák, elnéptelenedne az a tájék, és aki akarná, -ebből megtudhatna, merre keresse fészküket. A sólymoknak ez — érthető módon — nem lehet céljuk. .. Ilyenformán előrelátók. A madarak apraját bízvást fészkükhöz engedik, s előfordul, hogy a. kocsányos tölgy egyik, agáni súlyom fészkel, a másikon meg vadgalamb. Amíg az ember a természetben benne élt, az ó génjei is hordozták az információt: amiből valaha is hasznunk lehet, azt bántani nem szabad. Ha tehát momentán volt tüzelője elegendő, nem kezdte el kivágni a fákat, csak azért, hogy ki legyenekl vágva. Egyrészt, mert ió lesz az a fa későbbre -s, másrészt pedig, fölösleges azt mindenkinek tudni, hogv ö ott tartózkodik. Nyomokat nem volt szabad hagyni,: ez volt.a civilizáció előtti, primitiv környezetvédelem. Később persze, színre lépett a történelem, és némileg megkavarta a dolgokat. Ain korántsem annyira. hogy ennek a haszonelvüségneic föl ne lehetne manapság leilezni áttételesebb, de yeie lényegileg azonos formáit. Brazihabar. az armadit nevű allatot szigorúan védőt, am csak azért, mert leprával kitűnően megfertőzhető, s amennyiben kipusztul, a lepra elleni hatóanyagokat nem lenne min kipróbálni. Kétségtelen: ez is környezetvédelem, ha valahogy nem is az igazit De akár igazi, akár nem, az emberek többségét — tudatszimjükkel összefüggésben — a környezetvédelem csak. anynyiban érdekli, amennyiben annak minél közvetlenebb hasznát látja A környezetvédelem társadalmi fogadókészsége húsz-harminc évvel ezelőtt nálunk a nagy semmjvtl volt egyenértekü. Azóta fokozatosan javult a helyzet; a. hangsúly azonban nem a javuláson van, hanem a fo. kozatosságon. Ami pedig elég nagy baj, mert a környezeti ártalmak mértéke egyáltalán nem fokozatosan, de meredeken emelkedett, így aztán nem lehet mire vélni a tényt: a környezetvédelem ügye még mindig huszadrendű probléma Magyarországon. Ha például valamilyen létesítendő ipari beruházás költségeit pontokba foglalják, a lista utolsó pontja mindig ugyanez: „Környezetvédelmi beruházások" . . . S nemcsak a listán, de a valóságban is a kórnyezetvedelem a legeslegutolsó. Ha marad rá pénz a keretből, általában rá áldozzák, de előfordul, hogy nem marad. Hatóságaink, illetékes szerveink, szervezeteink környezetvédelmi fogadókészsége fölfutóban van . . . Az Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsnak például maga a KISZ biztosit olyan lehetőségeket, melyek nélkül nem sokra menne. A környezetvédelmi -tanács egyébként négy éve alakult meg, fái • adata a környezetvédelmi mozgalom támogatása. Találkozóit évente rendezi, a legutóbbit a múlt héten, pénteken és szombaton tartottak Szegeden A rendezvényt Emőd Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyitotta meg A rendkívül érdekes előadás-sorozat a nagyon rokonszenves „mélyökologikus" környezetvédő szemléletnek jegyében hangzott el. Ez a szemlélet és magatartás man ipság még csak nagyon szűk körre jellemző; a nagy tömegeket — egyelőre — a csak kizárólag embercen:rikus környezetvédelem nyerheti meg magának A következő stádium, az általános élőlény-központúság, sajnos, még odébb van. Cs. F>