Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-02 / 27. szám

5 Kedd, 1988. február 2. Kevés lesz a tanterem A Csongrád Megyei Ta­nács művelődési és ifjúság­politikai bizottságának teg­napi ülésén Rákos Istvánná osztályvezető tartott beszá­molót a nagy létszámú kor­osztályok iskoláztatásának feladatairól és azok végre­hajtásáról. Ki ne tudná: a szóban forgó „nagy létszámú kor­osztályok", vagyis azok a gyerekek, akik most az ál­talános iskolák felső tago­zatos osztályaiban zsúfolód­nak — .mindjárt középisko­lások lesznek. Középiskolai tanterem meg — nincs elég. Nem is lesz. Ezért — nemcsak Csongrád megyé­ben — a tanácsok „kidol­gozzák a demográfiai hul­lám levezetéséhez átmeneti­leg szükséges tanteremigény kielégítésének programját". Ami magyarul azt jelenti, hogy kitalálják, honnan te­remtsék elő azokat a szük­séges tantermeket, amelyek eddig nem épültek föl, és ezután sem fognak. (A leg­nagyobb gondok Szegeden mutatkoznak: a megoldási tervekről hamarosan részle­tesen tájékoztatjuk olvasó­inkat.) Amilyen a hiány természete, képes gyűrűzni: pedagógus is kell a ter­mekbe, meg felszerelés; a meglevő intézmények fönn­tartása is egyre költsége­sebb — ama bizonyos „pénzeszköz" meg jóval Ennyi bizonytalanság kö­zepette csak az a biztos, hogy „a nagy létszámú kor­osztály középfokú iskoláz­tatása nem lesz feszültség­mentes". Mindenesetre a művelődési és ifjúságpoliti­kai bizottság is az a fórum, ahol a bajokról beszélni kell — a legjobb megoldá­sok keresése végett. A leg­kevesebb, mint amennyire nap véleményezett beszá­a tervidőszak elején lehetett számítani ... Es akkor még szót sem szóltunk arról: ha minden oda igyekvő gyer­mek helyet kap és tanulhat a középiskolákban, ideigle­nes tantermekben, szakta­nár vagy nem szaktanár irányításával — vajon azt tanulhatja-e, amit szeretne? •S olyan szakemberré vál­hat-e, amilyenre a népgaz­daságnak szüksége van ? Nagy kérdés: ki tudja ma, hogy néhány év múlva mi­ként alakul a „népgazda­ság szakmai szükséglete"? moló a jövő héten a me­gvei tanács végrehajtó bi­zottsága elé kerül. Ugyanezen a fórumon Kovács Miklósné csoport­vezető tájékoztatott az amatőr művészeti mozga­lom megyei helyzetéről, amelyre úgyszintén kedve­zőtlenül hat — mindannyi­unk pénzhiánya. A bizott­ság tagjai egy harmadik té­máról is informálódhattak: Rákos Istvánná a fejlettség szerinti beiskolázás idei, első tapasztalatait foglalta össze. Nem harangozás csupán... Egyik orvos ismerősöm gyon éget Szaporodik a bol­mesélte, hogy az egyházak dogtalan, az elkeseredett manapság már a tízparan­csolatot is átalakítják men­tálhigiénés programmá. Csendben, feltűnés nélkül dolgoznak. Pedig az értek­megőrzés, az értékmentés mellett nem tanácsos sto nélkül, némán elmenni. * A Körös Vidéki Baptista Egyházkerület elnöke, Ré­vész Árpád, azzal hogy öt fia van. emberek száma. Kapcsola­tokra van szükség, áldásos kötődésekre. Hazánk min­den tízmilliomodik részének dolga, feladata élni, mun­kálkodni. Ezt megannyiszor — Az elanyagiasodás, a hajszoltság ellen mit tesz­nek? — A humánus értékeket próbáljuk előtérbe állítani. Az Űr napja a családé, a pihenésé is. Csődöt mond az ember élete, ha a vagyon­elmondom. Mi nemcsak na- szerzés lesz a fő cél. rangozunk, próbálunk is va­lamit tenni a másikért. * Fodor Imrével, a rókusi kezdi, katolikus plébánia segédlel­készével beszélgetvén, i többsége Mi nagyon szeretjük a fenti gondolatok gyerekeket. Családias lég- megismétlődött, körben folyik a munkánk. A — Némileg új vonás népességcsökkenés bennün- azonban a segélyezés. kpt is aggaszt, Gyakran — Az arra rászorulóknak mondom a következő három gyűjtést szoktunk rendezni, szót: tatárjárás, törökdúlás, Ruhákat, holmikat hoznak abortusz. Gondolom, ez ki­fejezi fc mi álláspontunkat. — Ügy tudom, határozot­tan fellépnek a kábítószer ellen is. — Bekapcsolódtunk az SOS lelkisegély-szolgálatba. A szegedi drogambulanciá­val szoros kapcsolatban ál­lunk. A pszichológusok, ol­vasok, pedagógusok melleit számítanak az én lelkipász­tori munkámra is. A kábí­tószeresek javára gyűjtést hirdettünk, és a gyülekezet tagjai gyakran hívnak meg fiatalokat hét végekre ma­gukhoz. Abban bízunk, hogy a széthullott egyéniség csa- együttléteket tervezünk ott, ládi környezetben talán erőt abból a megfontolásból. gyűjthet. — Az előcsarnokban felfe­deztem egy kis táblát. Raj­ta: Betegeink. Név, lakcím. — Nem akarjuk: magukra hagyni az időseket, a bete­geket. Az országban több helyen tartunk fenn szerc­tetintézményeket, amelyekbe akár Szegedről is bekerülhet valaki. A nyugdíjasok ta­lálkozására is adunk lehető­séget. Van beteglátogató fe­lelősünk, aki koordinálja a baráti viziteléseket. Ebbe a munkába a diákok is besegí­tenek. Vásároltunk fejhall­gatókat és kazettákat, eze­ket eljuttatjuk a betegek­hez. * A metodisták több év­tizede a legkülönfé­lébb módszerekkel harcol­nak az alkoholizmus ellen. Szabó Andor lelkész először amerikai példákat említ. — A metodista nem lehet kocsmáros, bártulajdonas. Ingatlanából nem lehet csapszék. Nem kínálhatunk senkit alkohollal. Megszer­veztük a református iszá­kosmentő akciót. Többek között azért félünk az al­koholtól, mert a képessége­ket leépíti, tönkreteszi a családokat, és a bűnözés fe­lé tereli az embert. A csa­lád nálunk szent Ezért is igyekszünk segíteni a drogo­sokon. — Az öngyilkosságok el­len önök szintén próbálnak tenni. — Engem ez a kérdés na­Fazekas Károly, a szege­di adventisták nyugalmazott lelkésze nem kínál se ciga­rettával, se kávéval, itallal meg pláne. Nem élnek a fentiekkel. —i Mi már másfél évszá­zaddal ezelőtt az egészséges életmód hívei voltunk. So­kan akadnak közöttünk ve­getáriánusok. A húsokat vá­logatjuk. A mértékletesség elvét mindenben szem előtt tartjuk. — Úgy tudom, önök igen nyitottak. — Nem titok, amit csiná­lunk. Főeő-i és testsúly­csökkentő tanfolyambkat szervezünk. De öt nap alatt vállaljuk a dohányzásról való leszoktatást is. Igyek­szünk felkutatni a lelki problémák okait. Program­jaink nyitottak. — A Válaszd az életet cí­mű kiadványukban fontos szerepet kap a testmozgás is. — Igen, a rendszeres test­edzéshez újra vissza kell szoknunk. De létezik) még adventista telefonos lelki gondozás, re1­családeszmé- habilitációs intézet is. A buda­pesti Szíves Ház munkájába is bekapcsolódnak. Azt hí­rek nem gyerek, két gyerek szem, egyben-másban mi, csak önmagunk) reproduká- ateisták is megirigyelhetjük lása, három gyerek az iga- őket. zi. Bodzsár Erzsébet be, és mi azokat továbbít­juk a nagycsaládosoknak, gyerekeknek. Az igénylők száma egyre nő. — Önöknek hathatósan si­került fellépni az alkoholiz­mus ellen. — Jól működik az alko­holistamentö szolgálat. Sze­geden is létrehoztuk az ae­klubot. Veszprém mellett, Markón, a plébánián folya­matosan szervezünk alkohoi­leszoktató kurzusokat. Álta­lában a családtagok is je­len vannak. Hamarosan a klárafalvai plébáinán is lesz hasonló. Közös hét végi hogy egy alkoholista számá­ra igen veszélyes a magány, a több szabadidő. — Milyen nyük van? — Azt mondjuk, egy gye-' gg Képemyo Jubilánsok Az egyik a 15 éves Zenés ben, párosítva Purcell Dido Színház, a másik a 25 éves és Aeneasával. Akik az ope­Delta. Mind a kettőt jó szív- rában lehettek a bemutatón, vei ismeretterjesztő műsor- szerencsések, mert ugyanan­nak mondanám, ha minden- nak a műnek kétféle közeg­ki ugyanazt értené ismeret- ben való megjelenéséről kap­terjesztésen. Nézetem szerint hattak élményt. Akik csak a tudniillik a valódi ismeret- tévéműsort látták, szintén terjesztés nem egyszerűen szerencsések, mert szintén valamely ismeretek egysze- élményt szerezhettek. Hegyi rű közlését-átadását jelenti, Árpád Jutocsa rendező lát­hanem élményszerű közvetí- hatóan a megértés, a befo­tésüket. Az eredményességre gadás megkönnyítésére kon­törekvő ismeretterjesztő tud- centrált, és sallangmentes, ja, hogy bármiféle tudás ak- világos „vonalvezetéssel" kor válik igazán sajátunkká, szervezte a játékot. A műfaj, ha élményünk van róla; ha a s a média előnyeit okosan „közlő" nem pusztán az használta: a tévében illúzió­eszünket, gondolkodásunkat keltőbb lehet Cipolla mutat­igyekszik mozdítani, hanem ványainak helyszíne, s hatá­minden érzékszervünket és sósak az arcokról a közeiké­érzelmi világunkat is. pek. Bárha a Thomas Mann­Ilyen értelemben ismeret- novella színházi változatából terjesztő műsor számomra a Latinovits Zoltán tökéletes tévé Zenés Színháza, amely- átlényegülésének emléke ele­ben ráadásul gyakorta kor- ven s óhatatlanul idéződik a társ zeneművek láthatók, mi- nézőben, e másik műfajban ket nem túlzottan kényeztet- Polgár László énekes-színé­nek egyéb bemutatóhelyek, szi produkciója is: bravúr. S Amelyeknek mindig meg ha az eleven figyelmű néző kell küzdeni az újat, az is- konstatálja: különlegesen meretlent övező bizalmatlan- nehéz énekesi feladat Vajda Sággal, idegenségérzettel, s János Cipollájának szólama, amelyeket hallva-látva még örömteli elégedettséggel a készséges befogadó is nél- nyugtázhatja azt is, hogy a külözni kénytelen a komfort- hibátlan-hatásos énekestelje­érzetet, ami pedig oly jól- sítmény mellett a színészi "esik neki, ha már ismert mű- erő sem hiányzott Polgár veket hallhat (nézhet, olvas- alakításából. A drámai hat) újra. csúcsponton, gondosan ki A saját hagyományai sze- munkált jelenetben, koreog­rint, méltán ünnepelt a ju- rafált mozgással, kifejező biláns. Vajda János tévé- gesztusokkal, mimikával, s megrendelésre készült egy- persze nem utolsósorban a felvonásos zeneművének, a zene erejével — hátborzon­Mario és a varázslónak a be- gatóan valóságossá vált a mutatásával. Melynek egy rettenet: a gonosz uralkodik estével korábban, szombaton rajtunk. A modern zene ha­volt az operaházi bemutató- gyományosan emlegetett be­ja, Békés András rendezésé- fogadási nehézségeiről ezút­tal nem kellett új tapaszta­latokat szereznünk. Ezért is gondoljuk, a tévé Zenés Színházába a következő 15 évben is érdemes lesz „jár­ni". A Deltának nem kell rek­lám, hiszen az egyik legnép­szerűbb, s legnagyobb tet­széssel fogadott műsor. Mint ilyen, bizonyíték arra, hogy a „széles tömegek" igenis ér­deklődnek a természettudo­mányok és a technikai-mű­szaki újdonságok iránt. Mi­ket tálalni persze tudni kell; a Delta eddigi 25 évében többször megújult, méghozzá úgy, hogy szelektív módon változtatták, vagyis csak azt, amit kellett. Maradt például méltán kedvelt műsorvezető­je: Kudlik Júlia. Viszont Várhelyi Tamás úgy válogat az ismeretterjesztő kisfilmek között, hogy úgy érezhessük: legalább „láttunk-hallottunk róla"-szinten követhetjük a világ rohanását — tudo­mányban, technikában. Ha már olvasni úgysem olvas­hatjuk, mert a tévéműsor azonos című testvérlapja im­már befejezte pályafutását. Azt mondják, azért kellett megszüntetni, meri ráfizeté­ses volt. Hogy miként lehe­tett ekkora példányszámú lap ráfizetéses — számomra rejtély. Meglehet, a racioná­lis magyarázat eleddig azért nem került elő az ügyben, mert akik a lapkiadások és megszüntetések ielenlegi bo­nyodalmairól informálhatná­nak bennünket attól tarta­nak: nem lehetnének elég°é élményszerűek. Csak kuszál­tak, zavarosak. hebr°necek. Sulyok Erzsébet A nagy takuvaku ; A sors úgy hozta, hogy „közreműködnek: csövesek, röpke néhány napon belül digók, popperek és punkok", két, egészen ifjú honfitár- Borenich Péter dramaturg, sammal is elbeszélgethettem, kiderült, jó érzékkel tett ar­Egyikőjüket óvodás kora óta ról, hogy egy pillanatig se ismerem, ma 23 éves, és ka- vélhessük úgy: megunt, el­pásból sorolja a mi ifjúsá- csépelt, lefuttatott témát jár gunk, a hatvanas évek meg- körül ez a hatvan perc. Hi­annyi kellékét-jellemzőjét. szen a megszólaltatott ifjak A másik fiatalember mind- többsége elsősorban nem össze 16 esztendős, de abban ijesztő butaságával, vagy el­feltétlenül megegyezik idő- képesztően zűrzavaros mon­sebb társával, hogy értelmes, dandójával kellett megdöb­érzékeny, eredendő tisztalel- bentsen bennünket — hanem kűségében még külön is na- a puszta létével. Azzal, hogy gyon rokonszenves srác — így és ennyien — „ennyire amikor most a Kossuth adón vannak". Ennyi visszamara­szerdán este sugárzott mű- (yisszamarasztott?) el­, , , ~ , butított, agyonzullesztett­sorra gondolok, ok ketten narkotizált állapotban, el­jutnak eszembe. És nem tu- hagyott közérzettel és elha­dom, mitől kezd egyszerre gyott lélekkel — valóban na­felerősödní bennem egy gyon-nagyon messzire távo­rossz, kínos, feszengő érzés, zott ezektől a gyerekektől az Csörsz István dokumen- értelem, a tisztaság és a fe­tumműsora, a Rádiószínház lelős gondolkodásmód. Vagy Elhagyott u közérzetem cí- tón meg érkezett hozzá­mű bemutatójában (tavaly . , megkapta Az új magyar -1 hangjátékért produkciód!- Hogy minderről nem ők ját) a rádióújság szerint is tehetnek, lévén kizárólag és Rádió figtjeló Hol volt, hol nem volt, amikor még a Meteoroló­giai Intézet sem volt, már akkor is február 2-a jeles napként szerepelt a régi 'kalendáriumokban. Ta­vaszkezdő ünnepként em­lítik, s Erdély boronás ko­libáitól a síksági mohoste­Időjós medve?! rintnál is az ibolyacsokor? stb-stb." Alij már meg a kérdéseiddel! — az elsőre sem könnyű válaszolni. Az e napi néphit közis­sóknak, — hát legyen; szerintem 50 százalék esé­lye van a medve igazának, s 50 százalék a meteoroló­után, s bizony néha bevált, giai műholdak előrejelzé­néha meg nem a „jósla- sének. Perszp csak akkor, tuk"! Tény, hogy a medve" ha szinkronban vetjük élete (is) a létért való tős tanyákig sok helyen mert: „Gyertyaszentelő gyertyalánggal élesztik új- Boldogasszony napján a ra ilyenkor a tűzhelyek téli álmot alvó medve kite­kialudt lángját. A lobogó kint a barlangjából, hogy gyertyák világával köszön- megnézze, milyen az idő. tik, a fényt, amely nemso- Ha napsütéses és. enyhe, kára legyőzi a téli éjsZa- akkor visszamegy, és foly­kák sötétjét. Tavaszváró gyertyaszentelő jeles nap­jához fűződik — néphit szerint — a medve időjós szerepe is. Szerkesztőm szerint is ilyenkor nem szabad a meteorológiai je­küzdelem, az élelemszer­zés, a fajfenntartás, stb, stb. érdekében adaptálódik a környezethez* S ha a felkészülés időben megelő­zi a később bekövetkezett változást, ezt nevezzük emberi fogalmaink sze­tatja az alvást, mert tud- rint jóslásnak! Ez vált ál­ja, hogy nincs vége a tél­nek, havas napok és csi­korgó hidegek is jönnek. Ha viszont hideg, boron­gós téli időt talál oda­künn, kinn marad, mert talános néphitté, s ezt erő­sítette Jókai Mór is az Üj földesúr egyik fejezetében, amikor a medve „csodás" időjós képességeiről ír. Persze mindezekfölött, lentésekben „mögfásult" ol- érzi, rövidesen megenyhül még olyan jó bízni a bar­vasót bizonytalanságban az idő!" Hol és mikor szü- na mackó „tavaszjelző" hagyni. „Te vagy a zooló- letett ez a néphit? — bi- képességében. Még mete­gus — neked illik tudnod, zonyára a gazdag székely orológusaink is téved(het)­mit is józol a medve visel- fantáziavilág és alapos kedése az elkövetkező természetmegfigyelések időkre? Kell-e a mostani formálták a Hargita alján, januári tavaszidő után S tényleg igaza van a nép­még a télikabát? Lesz-e hitnek? Hát... jártam nek néhanapján, csak a medvének nem szabad? S mivel Szerkesztőm a leg­határozottabban kért, hogy a ' medvejó^lásból adjak drágább a mostani 25 fo- eleget az erdélyi medvék „fordítást" a kedves olva­szinkronban össze a két előrejelzést! Próbáljuk csak meg, per­sze legjobb volna az erdé­lyi mackó tanulmányozá­sa, de ehhez sok várako­zás, s türelem kell... így marad a ma esti tv-híradó pesti állatkerti mackójá­nak jóslata és ezt mind­járt összevethetjük a mű­holdfényképeket elemző meteorológus előrejelzései­vel! Lám milyen egysze­rű! Én is ezt teszem, an­nak ellenére, hogy én iga­zából a madarak tavasz­jelző jóslatában hiszek ... amikor is a fehér-tói rónán a fekete föld gőzölög, a tó kéken csillog, s a temetó­dombon kivirágzott a kan­kalin ... a tüdőt repesztó fehér felhók alatt simoga­tóan surrannak már a fecskék ... Csizmazia György szigorúan csak áldozatok — természetesen kár is bizony­gatni. Nekem sokkal inkább bizonyos generációs ügyeket idéztek eszembe,, például az 1986-os És-beli vitát A nagy generáció című — mondjuk ki: hazug — filmről, s ebben mondjuk Varjas Endre szel­lemes cikkcímét, mármint­hogy A nagy generációs luft­ballon. Igen ám, csakhogy amennyire a nagy generáció elnevezésű fikció föl van fúj­va, annyira több ifjú magyar nemzedék — majdnem el is van szúrva. A rémületes bi­zonyítékdokumentumokat szerdán hallhattuk. „Merev, neurotikus élet van itt — én ennek az áldo­zata vagyok" — mondta az egyik legértelmesebb meg­szólaltatott. Csakhogy e szív­szorítóan jobb sorsra érde­mes gyerekeket hallgatva en­gem nem e tény, még csak nem is a festékszóróval föl­rajzolt horogkereszt és a Sieg, Heil.'-üvöltések izgat­nak legjobban. Sőt, még csak nem is a meghatóan naiv-za­varos y vallomásocska, hogy „én már azon is kívül állok, amibe bele szeretnék tartoz­ni". Hanem — a nagy gene­rációs takuvaku. Az évtize­des tehetetlenkedés, ami a legkülönbözőbb manipuláci­ók könnyű prédájává tette a fiatalokat. A számítás és az ostobaság keverékkövetkez­ményeként — elhagyatott közérzetpéldányokat kiter­melve, nagy szériában. Akik­nek azt énekli (a műsorban is sokat hallhattuk: autenti­kus korosztály-felvilágosítók szerint a Kontroll Csoport, az URH, a Szexepil, az Euró­pa Kiadó, no meg a Bizott­ság a zenekaruk) — a nóta, hogy „szabadíts meg a go­nosztól". Megint csak a két aranyos srácra gondolok. És nem tu­dom oszladozni, kezdhet-e az a kínos rossz érzés a gyom­rom tájékán. Domonkos László

Next

/
Thumbnails
Contents