Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

Iiclíö, 1988. február 15. 3 Vásár és pénztárca Az időjárás nem fogadta kegyeibe az idei első 'kirakodó vásárt Szegeden. Szeles, hűvös, esőre (hóra?) hajló volt a délelőtt. A parkoló személykocsik már a dorozsmai templomnál óvatosságra intették a vásárba igyekvőket. A bátrak persze a lacipecsenyés sátor mellett is találtak helyet. Mi van itt? Semmi újdonság. A tömeg hömpölyög a kacskaringós sorok között. Sült kolbász, hurka, hal illata terjeng a levegőben. Rokkant ember harmonikázik. „Benne van a zsold könyvem ...", s ha nem is csurran a tányérjába, néha csöppen egy kis aprópénz. Persze a konkurencia nagyobb: elnyomja műsorát a magnóról harsogó Sógor, Bugyi és társainak lakodalmas muzsikája. Gyermekruhákat keres egy fiatalasszony. A ketreces ágyacskán tipegők, piciny nadrágok, szoknyák, melegítők, zoknik, kötött kabátkák. Forgatja egyikei-másikat. kérdezi az.árat és megy továöfc. Nincs üzlet. Valószínűleg visszatér majd, ha komoly a szándéka, mert az egész vásárban alig lehetett használt gyerekholmit találni. Ügy látszik kényelmesebb a bizományi, vagy a kiskereskedők városi boltja. A vásár persze akkor is vásár, ha senki sem veszi elő a pénztárcát. Nézegetjük a hajdani okleveleket, kitüntetéseket. Bő a választék: „Szakmai bizonyítvány", gyönyörű keretben, üvegezve, a hajdan volt tulajdonosa 1887-ben született Csorváson, a szabósegédi oklevelet 1904-ben állították ki Hódmezővásárhelyen. Arra gondoltam, hogy szegény mester ha tudná. S azonnal beugrott, vajon mi lesz az én doktori diplomám lalin nyelvű szóvegével. cikornyás küllemével ötven, vagy száz év múlva? Mosolyogtam magamban; nincs is bekeretezve. Fotóriporter kollégám elfelejtett sapkát tenni a fejére. Dideregve caplaltunk a sorok között. Az egyik standon kattogtatott a gépével. Harcias ember ugrott elő a „ponyva" mögül: — Mit akar maga itten! Nem járulok hozzá a fényképezéshez! Ismerem a személyiségi jogokat! Sőt, a legújabb sajtótörvényt is. Csak a hozzájárulásommal fényképezhet. Elmentünk tovább, csendesen. A közeli kanyar annyi ócskaságot igért, hogy az ember csak pislogott. Azt sem sejteltük, hogy mi micsoda. Ellenben egy idősebb kucsmás bácsi fölemelt valamilyen szerkesztyüt és megkérdezte az eladói, hogy mennyibe kerül. • — ötven forintba, de ha nem alkuszik, akkor 40 az ára. Mondanom sem kell, hogy harmincért Vitte el, a rezes herkentyűt. Gondoltam, hogy magam is fölcsapok vásárlónak. Az egyik asztalkán 10-15-féle zsebórát kínáltak. Volt közlük egy olyasfajta, amilyent gyerekkoromban is ismertem. Na, nem a vasutasok ismert gyönyörű és ezüst foglalatú Doxája, hanem valamifele „cilinderes". Kérdeztem a fiatalembert, mennyiért adná. — Ezernyolcszáz! — Sok — motyogtam és visszatettem a helyére a silány kronométert. Már elindultam, amikor visszakérdezett. — S magának mennyit érne? — Százhúszat, — mondtam, mintha a 'kairói piacon lettem volna. A válasz finom volt: — Vigyázzon a pénzére, el ne veszítse! — Megpróbálom — 'köszöntem el véglegesen az árustól. Na de a könyvek kínálata igazán bőséges. Néhány cím: ..A magyar honvéd ezeréves vitézsége." „Nagy-Magyarország közigazgatási beoszlá-1 sa." ,.A szent biblia." „Pesti Képes Hírlap". Tolnai Világlapja", ez a1 kezdet, a folytatás: Rejtő Jenő, Berkesi András, Moldova György. Az eladó panaszkodik: — Megfújtak egy Kóma szutrát. — Nagy a ponyva, sok a kupászkodó vendég. Különben a vásár arra is igén jó alkalom, hogy ismerkedjenek az ismeretlenek. Bámészkodom a kürtöskalácsos standjánál. Csinos, kreol hölgy invitálja egy robosztus férfi tenyerét: — Megjosolom a jövőjét. Nem is kell fizetni érte. — mondja csábos (hiányos fogazatú, zsíros hajú) leányzó. A férfi ingadozik egy pillanatra, de a felesége megrántja a karját: — Gyere innen, mert agyonváglak. — Különben voltak tenyeret nyújtó páciensek. Hogy mit jósolt a hölgy, azt nem tudhatom. Néhány a kínálatból: alumínium kanna, kopott autógumik, kerti törpék, Burda divatlapok, • Trabant moto rok, Sanyo magnós rádiók» jégergatyák, első világháborús vitézségi érmek, sztahanovista jelvények, kiváló munkáért kitüntetések, tábornoki köpenyek, (rangjelzés nélkül!) kések, kardok, pipák, rotációs kapák, gáztűzhelyek, balták, szivatytyúk, bugyik, kombinék. melltartók, sapkák, (kötve, báránybőrből, vászonból, szövetből és ki tudja milyen anyagokból, mert találni itt rohamsisakot is — első- és második világháborűsat, magyart, németet, angolt és franciát). Kések, bicskák, bajonettek, kardok, csizmák, cipők, papucsok és mamuszok. A vásár érdekes, de sem-, mi űjat nem találtunk. Vagy mégis. Kiáltozik egy fiatalember: — Most vegyenek, 40 százalékos árengedménnyel adom a térítőkét! Tanúsíthatom, hogy vitték, mint a cukrot. Csak azt nem tudta senki, hogy mihez képest enged 40 százalékot Ahogyan az árait nézlem, úgy ereztem, hogy 20 százalékkal drágábban adja, mint tavaly ősszel. Ez is a vásár hangulata és törvénye. „Ha nem viszi, babrálja! Menjen az ..." Dideregve álltunk meg a lacipecsenyés sátornál. Ott nincs pardon és nincs alku. (Kár.) Viszont minden finom, s előttünk sül a hurka és a hal. Nem érezzük, hogy becsaptak. Slusszként mit mondhatnék azoknak, akik nem mentek ki az idei első szegedi kirakodó vásárra? Semmit sem. vesztettek. Majd a következőnél győződjenek meg róla. Gazdagh István Hiány van, más nincs — Milyen most, és milyen lesz a közeljövőben a téglaellátás? — kérdeztem Fejes Ernőt, a téglagyár igazgatóját. — Már tavaly is feszített volt a helyzet téglafronton, és az idén sincs kilátás a javulásra — válaszolta. — Mint tudjuk, a harminchat százalékos állami támogatást mitőlünk is megvonták, árainkat tehát kénytelenek voltunk megemelni. Éppen ezért a kereslet csökkenésére számítottunk, amely bizonyos fokú készletfölhalmozást is lehetővé tett volna. — Az embereknek azonban — érthető módon — emelt árak mellett is szükségük van lakásra ... — Igen, tehát az építkezések változatlan mértékben folytatódtak. A tervezett készletfölhalmozásból nem lett semmi, az idén éppúgy nincs tégla mint tavaly. — De ez nem mehet így a végtelenségig... Lát-e valamilyen kiutat a mostani helyzetből? — Ha csak egy új műszárítóval bővülhetne a technikai apparátunk — már ez is több mint ötven százalékkal megemelné a gyártott termékmennyiséget. Munkaerő van, bányaterület van, a fölvevőpiac korlátlan — csak pénz kellene. Ha létezik beruházás, amelyre lehetetlen ráfizetni — akkor ez az lenne. — De ettől még távol vagyunk ... Ha én most, mint vásárló jöttem volna önökhöz be, s mondjuk, kétezer téglára lenne szükségem, tudnának adni? — Nem. Csak márciusban. — Márciusban? Ezek szerint nem az áprilist várják? — Nézze, itt van az udvarunk, meg lehet tekinteni, körbe lehet já^hj, egy szem téglát nem tárolunk. Már ott tartunk, hogy a saját fölhasználásunkból megmaradt, visszávételezett téglát is eladjuk. IrSSÁ - ..- í* ' < "S—^í « SW: - * Építőanyag-kínálat — 1988 Elveszett 'ember, aki manapság házépítésre adja bús magyar fejét. Építőanyagok helyett ugyanis legföljebb Ándaxint és Grandaxint tud beszerezni, melyeknek — észlelve a totál üres tüzépudvarokat — nagy szükségét is látja .. . Jelen cikkünkben a téglagyár. a rókusi tüzéptelep, valamint a Délép házgyára illetékeseit kérdeztük meg az építőanyag-ellátásról, illetve ellátottságról. Amelyről szólva máris kijelenthetjük: gyakorlatilag alig létezik. A viszonylag olcsó anyagárak idején — azaz tavaly — úgy gonaolták az emberek: a termelük és a közvetítők január elsejét várják, hogy emelt árakon adhassák el az építőanyagokat. Magyarán szólva: visszatartják az árut. — De hát, mint ismeretes, a mai napon már február 15-ét írjuk, s a hiány orditóbb, mint valaha. Vagy talán április elsejét, a teljes árfölszabaditóst várják a gyártók és a kereskedők? Erre még gondolni is. rossz, ámbár lehet, hogy igy van. A rókusi tüzép-telep udvara is ki van söpörve. — Miből van a legnagyobb hiány? — kérdeztem Ónody János telepvezetőt. — Általában mindenből. Mi sem vagyunk jobb helyzetben. mint a téglagyár; ha vauiki kérne ezer téglát, csak a kezünket tudnánk széttárni, jelezve: nincsen. Pedig ezer tégla csak annyi, mint a fűszeresnek fél kiló paprika. A Vásárhelyen és Makón, tehát jóformán a szomszédban gyártott kisméretű téglából persze, hogy nincs. Mezőtúri burkolótégla sincs. — Cserépáruk? — Békéscsabai cserépből elenyészően keveset kapunk, s a Váév-Bramac cserepet is vinnék a vevők, ha tudnák. — Vasáruk? — Nincsenek. Szigetelőanyagokból, tehát kőzetgyapotból, nikecellből, hungarocellből is kevés van. Falaz.óanyag sincs. Fűrészáru, azaz — Őn szerint mi'az oka ennek a lassan már egy éve tartó, elképesztő mértékű hiánynak? — Én igazán nem akarom bántani a gyárakat... Mindig is jó kapcsolatra törekedtünk és törekszünk velük. Azt is megértjük, hogy kiépítették a saját kereskedelmi láncukat, kicsinyben. A tüzép-telepekre tehát sok esetben el sem jut az áru; amit a gyárak legyártanak, azt ott helyben el is adják. A vevő pedig — ahelyett, hogy mindent egy helyen megszerezhetne — szaladgálhat egyik gyárból a másikba. — Most jut eszembe: eddig csak a hiányosságokról Milyen levegőt szívunk? Azt mondják: bolygónk, ha a világűrből nézzük, szép, kékeszöldnek tűnik. Ami persze csak átmeneti állapot ... Amennyiben ugyanis a levegő szennyezése a jelenlegi mértékben halad tovább, előbb-utóbb szürkévé válik, később pedig feketévé. Ehhez a folyamathoz Szeged légszennyezer'forrásai szerencsére csak elenyésző mértékben járulnak hozzá. — Milyen a szegedi levegő? He merjük lélegezni? — kérdeztem Wayer Péternét, a megyei köjál vegyészét. — A rendszeres levegőhigiénés vizsgálatokat a hetvenes évek közepétől végezzük — válaszolta. — Ezek alapján 'nyugodtan kimondhatjuk. hogy Szeged aránylag még a tisztább levegőjű városok közé tartozik. Környékünkön nehézipar alig-alig található, a szennyeződés legnagyobb hányada a közlekedésből származik. — Ez, gondolom, éppen elég... — Hát igen ... A forgalmasabb csomópontokon útkereszteződéseknél elhelyezett mérőműszereink olykor ijesztő adatokat mutatnak. De hozzá kell tennem: még ezek is jóval a megengedett határértékek alatt maradnak. Az emberi tűrőképesség olykor meglepően rugalmas. — Milyen szennyezőanyagok „dúsítják" a szegedi levegőt? — Kén-dioxid, nitrogéndioxid, korom, s persze az irodalom által fölmagasztosított por. Ezek mennyisége egyébként nem állandó. Ilyenkor, télen tobb van belőlük, de szmogveszélytől, persze, nem kell tartani. Nyáron általában elég tiszta a levegő, a kén-dioxid jelenléte például alig-alig mutatható ki. — Milyen hatással van a légszennyeződés az emberek egészségi állapotára. —kérdeztem Fodré Zsófiát, a köjál osztályvezető főorvosát. — Jó hatással semmiképpen sincs... — Légzőszervi bántalmakat viszont elősegíthet, bár ebben Szeged kedvezőtlen, alacsony fekvése is szerepet játszik. — Mit tesznek a szennyezés fokozódása ellen? Major Tibor, a Környezetvédelmi Intézet szegedi állomásának vezetője: — A közlekedés okozta légszenynyezés ellen nem sokat tudunk tenni. Tudomásul kell venni, hogy nálunk még mindig nagyon sokan járnak Trabanttal, Wartburggal, melyek egyáltalán nem környezetkímélőek. Ezek a lehetőségeink. — Önök tehát csak az ipari üzemek légszennyezésének mértékét tudják befolyásolni. Ezek közül melyek a légszennyezőbb hatásúak? — Első helyen a vasöntödét, s persze az algyői gázfáklyákat kell megemlítenünk. De nem elhanyagolható a Magas- és Mélyépítő Vállalat szennyező hatása sem (épp a kemping közelében!), s bízvást megemlíthető a bútoripari szövetkezet a cipőgyár, plusz még néhány kisebb fémipari vállalat is. — Tesznek-e valamit ezek a cégek a szennyezések csökkentéséért? — Igyekeznek .. . Persze, csak lehetőségeikhez mérten. Az öntöde például már két éve üzemelteti NDKgyártmányú porelszívóját, amit a központi környezetvédelmi alap által is támogatott ősszegből szerzett be. A Magas- és Mélyépítő Vállalat saját erejéből igyekszik csökkenteni „portermelését" ... S még említhetnénk néhány példát. — Föltehető, hogy a vállalatok nem önszántukból mennek bele környezetvédelmi beruházások létesítésébe ..: — Igen, intézkedéseik részben a mi hatásunkat tükrözik. Igyekszünk tíz üzemekkel partnerként együttműködni; fontos, hogy ne akadékoskodót lássanak bennünk, hanem segítőtársat. Mi semmiféle bírságot soha ki nem szabunk, ez a hatóság feladata. Csak a szükséges méréseket, vizsgálatokat végezzük el, s javaslatokat dolgozunk ki hatékony környezetvédelmi beruházásokra. — Szóba került előbb a birság. Mi a tapasztalat, inkább bírságot fizetnek az üzemek, vagy elvégzik a szükséges beruházást? — Sokáig a sorozatos fizetgetés volt a szokás, de a tavaly bevezetett progresszív bírságolás valószínűleg megnöveli az üzemek beruházási kedvét. F. Cs. volt szó. Még mielőtt rámfogná valaki, hogy csak a negatívumokat kutatom, hadd kérdezzem meg: van-e áru önöknél, amely kapható? — Gázbetonblokk ... Abból van elég. * A Délép anyag- és raktárgazdálkodási osztályvezetője, Karikó József a következőket mondta: — Az építőanyag-ellátás jelenleg rosszabb, mint az elmúl^kgl ¿vben bármikor. A tőkés imjtortalopanyagot behozó szállítók szerint „nincs valutakeret". Ez persze elképzelhető ... A termelők/illetve a kereskedelmi vállalatok pedig egyszerűen nem igazolják vissza az építtetők anyagigényeit. Ha visszaigazolják, akkor is csak késve teszik ezt, amely késés akár fél év is lehet, s legföljebb harmincnegyven százalékig. — Milyen anyagok tartoznak ide? — Például a stollogén homlokzati festék, a thermotekdryvit hőszigetelő rendszer, a színes tetőfedő pala ... Megoldhatatlannak látszik a íenyőfúrészáru, a fehér csempe, a különféle zárt szekrények, bizonyos fajtájú betonacélok, s az import csövek beszerzése... Az apróbb dolgok, például csavarok, beszerzésének ellehetetlenüléséről pedig már kár is beszélni. — Mindez visszahat a Délép, s azon belül a házgyár termelésére is. — Pontosan. Nem tudunk építkezést határidőre befejezni. az anyagokat pedig kis tételben, kiskereskedőknél kell beszereznünk, általában elégtelen mennyiségben, s jelentős felárral. Az alapanyagokat előállító vállalatok, és a vásárlók közé beépült kereskedelmi cégek elsősorban saját érdekeiket képviselik, és ez nem helyes .. . Közeleg az április elsejei árfölszabaditás ideje; s eleggé kiszámítható, hogy a kereskedők nagyon jelentós áremelkedést akarnak elérni. — Mire számithat anyagellátásban a Délép, s mire az építkezők? — Egyes hazai alapanyagokból előállított termékekből túlkínálat is lehetséges. A tőkés importból származó dolgok beszerezhetetlenek lesznek; s azok is, amelyeket itthon gyártanak, de olyan jók, hogy a tőkés piac vevő rájuk ... Ez várható tehát. Farkas Csaba