Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-02 / 27. szám

3 Kedd, 1988. február 2. Prések, darálók I Mii v II ü , ^ » " I • £ ?* ; : ; " ifv ¿y*- ^ ~ tv M* ; éff tt,' JB'' ' 'JP* Spf ^ > jpc r fi MTS^f f iül-^ _ vcf Ví:^ Jól hasznosítható, kis méretű szőlőpréseket és terménydarálókat készítenek a pusztaszabolcsi Salina Gépgyártó és Tömíléstechnikai Vállalatnál. Az elektromos meghajtású darálókból 12 ezret, szőlőprésből' pedig 18 ezer darabot szállítanak a kereskedelemnek. Ezek mellett úgynevezett könnyúmúszakigumi-termékeket is gyártanak Öntészeti fejlesztések Az öntészettel foglalkozó iparvállalatok, több mint 120 üzem, elkészítette az öntészeti gyártástechnoló' giák hosszú távú fejlesztési programját. Ezek összesitéséből kitűnik, hogy az evtized végéig 4,4 milliárd forintnyi ráfordításra van szükség annak érdekében hogy megfeleljenek a feldolgozóipar igényeinek. Je lenleg azonban ennek leg feljebb 7-10 százaléka áll vallalatok rendelkezésére saját erőből. A Magyar öntészeti Egyesülés felmérése alapján ; ma még meglehetősen de centralizálódott öntőipart célszerű oly módon átszervezni, hogy az öntödék kö zött széles körű munkamegosztás alakuljon ki, technológiákat egy-egy helyre koncentrálják, s ahol felszámolják a gazdaságtalanná vált gyártást, ott termelés még szükségessé váló részét más üzemekbe csoportosítsák át. Az utolsó megoldás 1. Még egyszer az arzénról Cikket írtam a minap ivóvizünk fenyegetettségérő!, Arzén a kútban címmel. Volt, aki azt mondta rá, minek megint riogatni az embereket olyasmivel, amiről se ők, se a rendszer nem tehet. Könnyű volna felelnem rá, végre, sajtótörvényünk is kimondja, ami érdekelhet bennünket, nincsen jogunk eltitkolnunk. Az arzén közvetlenül fenyegeti egészségünket, hogyne érdekelne mindenkit. .4 másik csak azt kifogásolta, miért adtam neki ilyen krimis címet, ¡gaza van, csöndesebben szoktam megcímezni irományaimat, és a krimi valóban nem az én asztalom, de régóta vallom, a színtiszta valóság sokszor izgalmasabb lehet, mint a kitalált világ erősen drámaira fogalmazva. A harmadik vélemény postán jött, egyik tanácselnök tisztelt meg vele. Azt mondja, az ő falujuk kútja ts arzénes, szó is van leválasztóberendezésröl, de egész sor dologgal nincsen tisztában. Kérdéseit pontokba foglalta, szeretné, ha válasft kaphatna rá. Meglepett az egész, mert t-a egy faluban döntöttek már arról, hogy védekezniük kell az ivóvízben levő méreggel szemben, akkor a tanácselnöknek föltétlenül kellene tudnia mindarról, amit tőlem kérdez. Irhanék olyan választ, kedves uram, kérdezze meg azoktól, akik csinálják, de minden viszszautasitás arra jellemző, aki nem tud mást, csak nemet mondani. És ha a tanácselnök a maga kivételes intelligenciájával ennyi mindent nem tud, mennyit nem tudhat a sokszorosan érdekelt ember! Az viszont igaz, nehéz helyzetbe kerültem, mert annál sokkal többet én se tudok minderről, mint amennyit leírtam. Nyakamba akartam venni a várost, hogy megtaláljam, aki a legtöbbet tudja, de szerencsém volt, nem kellett térdig járnom a lábomat. Vágás Istvánt hívtam föl először a vízügyi igazgatóságon, és ö azonnal kerített valakit, aki ebből a témából irta doktori diszszertációját. Másnap délelőtt már ott ültem Török Józsefnél, és készséggel válaszéit minden kérdésre. Vegyük sorra a tanácselnök gondjait, és feleljünk rájuk! Mi lesz a vízből kiszedett c.-zénnal? Ezt ma senki nem tudja. ^ Van, aki nagyon is jól tudja, de még mindig kötnek bennünket régi görcseink, azért nem beszélünk róla. Nyilván az lapul a kérdésben, hogy ez a méreg akkor is méreg, ha külön van választva, sőt töményebb, tehát veszedelmesebb. Vas-kloridot adnak a vízhez, a vas megköti — abszorbeálja — az arzént, és a kettő együtt már kivonható. Egyelőre hordókba töltik az iszapot, így tárolják, amíg valahol alkalom nem nyílik a veszélyes mérgek biztonságos elhe;yezésére, vagy valamilyen fifikás megsemmisítésére. Előfordul azonban, hogy felelőtlenül kezelik, közönséges hulladékként oda viszik. ahol mindenféle szemétnek helyet találnak, de ez á megoldás öngyilkosságunkkal ér föl. Százszorosan igaz tehát, hogy beszélnünk kell róla. Szőregen, a téglagyár gödreiben akartak iiyen tárolót építeni, de a lakosság igen erős tiltakozására kénytelenek voltak lemondani erről. Egyelőre senki sem meri biztosan állítani, hogy el tudjuk-e he.yezni valahová veszedelmeinket a megyében. Mi az arzén hatása az emberi szervezetre? (Természetesen milligrammos mennyiségben.) Van olyan orvos, aki hasznosnak mondja, de a történelemből tudjuk, egészen kicsi mennyiségben is veszélyes. Orvosokat nem kérdeztem meg, elhittem inkább Török József állítását: érvényben »evő vizes normáink szerint 0,05 milligramm e;ég egy literben, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlannak tartsuk. Fölösleges persze hangoztatnunk az emberi fogyasztást, mert állatainkat és növényeinket is mi esszük meg. Valóban ismerünk arzentartalmú gyógyvizeket, előnyös hatásuk is közismert, de nyilvánvaló, hogy más a gyógykúra, és más az állandó fogyasztás. A csecsemőket szoktuk említeni mindig, akikre biztosan káros, ha bármilyen méreg is van a vízben, de a fölnőtt, aki tele van ezerféle bajjal, szin tér. ne kockáztasson. Akkor se, ha ősei Arpádék bejö vetele óta ugyanazt a vizet itták. Sajnos, könnyen kö lülírható eseteket említenek az orvosi jelentések. Bu gac-Alsómonostor éppen az arzén miatt került bele a szakirodalomba. Az egyik családnak csak az egyik ága volt kitéve tartós arzénhatásnak, de közülük három testvér rákban halt meg. Akik a másik ághoz tartoztak, akik rendszeresen nem fogyaszthattak az arzénes kút vizéből, azokon rendellenességet sem találtak. Akkor is fontos ez az adat, ha erősen föltételezhető, hogy a rosszul tárolt, esetleg a kipermetezett arzén került bele a kutakba. Ismerős sokak előtt, Bugactól Zákányszékig volt kimutatnató az a sáv, amelyik erősen mérgeződött. Nem tudom, a természetes arzén és a belekevert arzén hatása között van-e lényeges különbség, de azt hiszem, nincsen. Álljunk meg itt, majd folytatjuk. holnap Horváth Dezső Új igazgató a fúrásnál Van egy csapat Tavaly december l-jétől új igazgatót neveztek ki a kőolajkutató vállalat szegedi üzemének élére, tíalaicz Tibor korábban — megbízott igazgatókéíi-t — már több mint egy évig irányította ezt a termelőegységet. — Mikor lett szegedi lakos? —1969. • október elsejétől. — Előtte hol dolgozott? — A dunántúli fúrásnál volt a munkahelyem. Onnan is ide, az Alföldre jártunk dolgozni. 1968-ig Szítikon. kerestem az olajat és a földgázt. Aztán kis időre visszamentem Nagykanizsára, és onnan szerződtem ide, a Dél-Alföldre. — Mi volt az első munkája? — Még szinte meg sem érkeztem, amikor megbíztak a hírhedett 168-as kút rendbe hozatalával. Akkor már csak a híre volt a kitörésnek. Olyan volt azokban a hónapokban a kút, mint a többi, de nagyon nagy volt az óvatosság vele kapcsolatban a régebben itt dolgozó emberekben. A Délmagyarországban most már hagyomány, hogy Szeged nagyobb vállalatainak, szövetkezeteinek új vezetőit hivatalba lépesük után néhány hónappal felkeressük. Tesszük ezt azért, mert ha gazdaságunk változási ütemének clégségcsségén lehetne is vitatkozni, azért egyértelműen vége az arctalan gazdasági vezetők korszakának. Egy-egy irányítási stílus, az új vezetők elképzeléseinek rendszerezettsége, emberi tulajdonságaik igencsak nyomot hagyhatnak az egységek teljesítményén, eredménycin. beosztásai vol— Milyen tak? — Először a termelésnél Voltam. a kútjavító üzemegységnek a vezetője. Almikor ez a kisebb egység 1974-ben átkerült a fúráshoz, én is jöttem vele. Később kevere fett a tevékenységünk. Főmérnöknek 1979-ben neveztek ki. Irakban három időszakban dolgoztam közben: 15, 3 és 4 hónapot. — Űj helyzetet talált-e az üzemben az új igazgató? — Részben igen. A jelen időszakra nálunk is a gazdálkodás került előtérbe. Teljes vertikumában magváltozik a szénhidrogén-kutatás helyzete. Az országos változások nálunk sem maradnak észrevétlenek. Az elképzelések szerint, vállalatunk az üzemi önállóságot gazdálkodásra is kiterjeszti a közeljövőben. A konkrét egyeztetések éppen ezekben a napokban tartanak. Minden költségnek gazdát találunk majd a jövőben a vállalatnál. A sok részkérdés teljes megoldása biztosan eltart majd még egy ideig. Váltásra van szükség minden dolgozónk gondolkodásában, és az adminisztrációs szervezetünkben is. Hosszabb távon mintegy szolgáltatás lesz az általunk végzett kutatás, feltárás és kútjavítás is. Ezekért a tevékenységeinkért szeretnénk tisztes eredményhez jutni. A későbbiekben nem a lefúrt méterek száma lesz a legfontosabb mutató számunkra, hanem az elért nyereség. Ez az év végi összesítés!:or az egyes kutakon végz..lt munkáink külön-külön er2dményéböl tevődik majd ösz'sze. Most ennek az elszámclási rendszernek a kidolgozását végezzük. — A szemléletváltás kikényszerítése talán a legnehezebb feladat a gazdaságban, és — gyanítom — nincs ez másképp egy-egy vállalatnál sem. — Szerencsére, van előnyünk. Az átállásra már 23 éve készül a vállalatunk. Közben létrejött a belső vállalkozások szervezete is. Az egyes kutakon végzett munkák diját már mi is viszonylag nagy pontossággal, számítógépen meg tudjuk tervezni. A még élesebb előrelátáshoz csak a feladat pontos ismerete és rögzítése szükséges. A költséggazdálkodásunk figyelésében és hozzánk való visszajelzésiben viszont ma még negyedéves csúszás van. Azon dolgozunk, hogy üzemünkben is.megoldott legyen a közvetlen költségfigyelés, es ennek naprakész tükrözése. Távlati célunk, hogy a befejezett munkáink számlázását megrendelőink részére is itt. helyben végezzük el. Ez először — valószínűleg — a kútjavításoknál valósulhat meg. — Kívülről úgy tűnik, a kutató- és a termelővállalat között az utóbbi időEgészségvédő kezdeményezések Az egészségmegőrzés társadalmi programjának megvalósítását segítik elő a munkaközösségek, egészségügyi intézmények újabb kezdeményezéseikkel. A Páva Ruhagyárban — az ország üzemei között elsőként — megtiltották a dohányzást az összes munkahelyen. A Tétényi úti kórház egészségszervezőjének javaslatára a dolgozók többMunkásőrök jutalmazása A Csongrád Megyei Ga- je, megköszönje a jól végbonaforgalmi- és' Malom- zett gazdasági és társadalmi ipari Vállalatot a munkás- munkát. A rendezvényen őrség tevékenységének sokoldalú segítéséért, az együttműködésért „Kitüntető Plakett és Díszoklevél" elismerésben részesítette a munkásőrség országos parancsnoka. A kitüntetést a Gera Sándor zászlóalj egységgyűlésén kapta meg a kollektíva. Tegnap, hétfőn délelőtt Szegeden a Tisza Szállóban viszont a vállalat vezetősége hívta meg munkásrészt vett Koczkás Ferenc megyei munkásőrparancsnok is. Az ünnepségen Prohászka Ottó, a yCállalat igazgatója mondott beszédet, majd kitüntetéseket adott át. Tóth Lajos villanyszerelő a Vállalat Kiváló Dolgozója jelvényt vehette át Többen pedig pénzjutalmat kaptak, köztük a négy alapítótag őreit és a termelést irányító munkásőr Kiss János, Zupszakembereket hogy egy kó János, Orosz Bálint és ünnepség keretében elismer- Rácz Sándor. sége úgy határozott: a gyár területén csak a kijelölt helyeken lehet dohányozni. Ezt a döntésüket munkavédelmi szabályzatukban rögzítették, a gyár vezetői pedig gondoskodtak a megfelelő dohányzóhelyek kialakításáról. Ily módon megkímélik a nemdohányzókat a dohányfüst egészségkárosító hatásától. Az egészségügyi tájékoztatás másik eredménye: a gyár dolgozói közül sokan lemondtak a dohányzásról, vagy csökkentették napi cigarettaadagjukat. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság a napokban 100 ezer forinttal ösztönözte a Páva Ruhagyár és a Tétényi úti kórház dohányzás elleni mozgalmát. A ruhagyáriak most azt tervezik, hogy a rendelkezésükre bocsátott összegből az üzemi orvosi rendelő» felszereléseit gyarapítják: EKG-, valamint a munkaalkalmassági vizsgálatokhoz szükséges készülékeket vásárolnak. Volt foganatja az egészségügyi ismeretterjesztésnek a Hungarovin Borászati Kombinátban is: korlátozták a dohánvzást. immár nemcsak a termelőrészlegekben, de egyes irodákban sem szabad cigarettázni szakban lényegesen javult a kapcsolat. — A kutatás biztosítja a később kitermelhető készleteket. Ebben segít a kútjavítás is. Tehát a két vállalat érdekei azonosak. Tevékenységünkben szinte természetesi is, hogy a közös cél érdekében jobb a kapcsolat. Néhány napja éppen itt, Szegeden tartottak koordinációs értekezletet a termelő- és a kutatóvállalat vezetői. Ezen a közös teendőkről beszélgettünk. Szó volt tervekről, lehetőségekről és gondokról is. A kőolajkutató vállalat tíz pontban mutatta be fejlesztési erőfeszítéseit A termelők ott felmerült gondjainak megoldására máris megszületett az intézkedési tervünk. — Az önök eszközeinek színvonalán sokat lendített a világbanki hitel? — A nyugati szakemberek által vezetett tréningekkel az embereki gondolkodásában kivetkezett be nem kis változás. Ez, és jó néhány eszköz beszerzése javította jelentősen munkánk hatékonyságát. Nemcsak az azono3 idő alatt lefúrt méterek száma nőtt meg, hanem a minősége is jobb lett a munkánknak. Sajnos, hogy ez a hitelkonstrukció nem teszi lehetővé a tartós karbantartást. Ez az összeg mára elfogyott. összegezve: különösen a mély szinti kutatásban léptünk nagyot előre. — Mi a legnagyobb gondja mostanában? — Mint már említettem: az átállás sok munkát ad. Azon túl „csak" napi gondjaim vannak. Érződnek problémák az anyagellátásban. Gyanítom, ezen a területen később komoly fejtörésekre leszünk kényszerítve. Tavaly a nagy hidegekben nem esett vissza a teljesítményünk. Az akkor szerzett előnyünket aztán nz év végéig tartani tudtuk. Az eddigi januári idő szinte ajándék volt nekünk. Nyugalmat adhat az üzem igazgatójának, hogy a munka minden területén jó szakembergárdára számíthat Az oktatásban és az ellenőrzésben már a korábbi években jó eredményeink voltak. A technikai eszközök előzetes vizsgálatára is jól felkészültünk, így lényegesen kevesebb nálunk a műszaki baleset — Friss még a kinevezése. Egészen bizonyosan több évre is gondolkodik előre... — A vezétői megbízás — egyelőre — öt évre szól, és ebből már másfél letelt. Legfontosabb feladatomnak ma azt tartom, hogy elősegítsem a gazdasági követelményeinknek való megfelelést a szolgáltatói tevékenység beindítását. Ehhez mindenkinek a szemléletét formálni szükséges. Az a tevékenység', ami már korábban is megszokott volt az üzemnél, az a jó szakembergárda és a jó értelemben V2lt szakmai rutin miatt is hangsúlyozott vezetői beavatkozást már nem igényel. Bólé István